Harmadik elfogultsági kifogás a Mesterházy vezette tanács ellen
A második nyilvános Tanácsülés előtt két nappal a TMRSZ, mint sértetté nyilvánított és mint annak főtitkára I.r. vádlott a 3. elfogultsági kifogást és kizárási kérelmet terjesztette be a nyilvános tanácsülés előtt két nappal , mivel meglátásuk szerint a Zalaegerszegi Törvényszék dr. Mesterházy István tanácselnök vezette tanácsa, valamint a Zalaegerszegi Törvényszék egyik bírája sem járhat el elfogultsága miatt a Zalaegerszegi Törvényszék előtt Bf.223/2016. számon folyamatban lévő II. fokú büntetőeljárásban.
Indokolásunk elején le is szögeztük, hogy a korábbi kettő darab kizárási indítványunkkal jelen indítványunk oka nem azonos, mivel a korábbiakhoz képest olyan új ok merült fel, mely a nyilvános ülés hanganyagának legépelése után vált nyilvánvalóvá, illetve iratbetekintésünk kapcsán is merült fel – eddigi elfogultsági kifogásainkban nem szereplő – új, az elfogultságot megalapozó tény.
Előadtuk beadványunkban, hogy a Zalaegerszegi Törvényszék dr. Mesterházy István tanácselnök vezette tanácsa 2016. szeptember 29. napján nyilvános ülésről hangfelvétel készült korábban benyújtott kérelmünkre, melynek összegét felhívásra meg is fizettük. A hanganyagot viszont 8 napon belül nem adta ki a törvényszék, azért a főtitkárnak 600 km-t kellett utaznia, hogy többszöri kérésre részére aznap a kezelőirodán kiadják.
A nyilvános ülésről itt adtunk tájékoztatást honlapunkon.
http://tmrsz.hu/2016/09/30/zalaegerszegen-tortentek-a-koholt-ugyben/
A jegyzőkönyvet és a hangfelvételt összehasonlítva számos nem jegyzőkönyvezett dologra derült fény, holott a Be. 250. § ( 3 ) bekezdése egyértelműen rendelkezik arról, hogy a jegyzőkönyvet úgy kell elkészíteni, hogy az eljárási szabályok betartása ellenőrizhető legyen.
Jól látszódik a hanganyagról készített leírásból, hogy már az ülés elején problémaként, eldöntendő kérdésként került szóba, hogy II.r. vádlott védőjének értesítése szabályszerű volt-e, mivel az ügyész súlyosítást kért II.r. vádlott esetében. A súlyosítás okán kötelező védelem lenne szükséges, ám rövid tanácskozás után úgy döntött az eljáró tanács, hogy az ítéletben szereplő büntetést kell nézni, így a nyilvános ülés megtartható.
Ezen közjáték nem került rögzítésre a jegyzőkönyvben, viszont a hanganyagról készült leírásból az elhangzottak követhetők, mely szerint :
Tanács elnöke : „A törvényszék rövid szünetet rendel el.Ugyanis értelmezési kérdés az, hogy a vád szerinti minősítés a dönti el a kötelező védelmet vagy az ítélet szerinti minősítés, mert a B. Vilmos terhére van súlyosbítási fellebbezés. Addig szíveskedjenek kint várakozni.”
Aztán 3 órán keresztül folyt az ülés, majd megint szünetet rendelt el dr. Mesterházy István tanácselnök úr, a szünetet követően pedig közölte, hogy „az ügyben a nyilvános ülést nem tudja folytatni mert az ügyészi perbeszéd alapján II. r. vádlottal szemben a (4) bekezdés b) pontos minősítés jöhet szóba, ez képezi a vád tárgyát, hogy súlyosabb minősítést állapítson meg a bíróság, mert az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg. Ez azzal jár, hogy a II. r. vádlott esetében a védelem kötelező, ezért a bíróság a nyilvános ülést e l n a p o l j a”.
Azaz a jegyzőkönyvben úgy került rögzítésre, mintha az ügyész ülésen elhangzott vádbeszédében kérte volna – új momentumként – a súlyosítást, s ezért nem lehet folytatni a nyilvános ülést.
Holott már az ülés megnyitásakor tudott volt az, hogy az ügyészség súlyosításért fellebbezett. Ez nyilvánvalóan kitűnik a 2015. július 30-án kelt Kaposvári Nyomozó Ügyészség dr. Horváthné dr. Fürst Gabriella által aláírt fellebbezéséből is és a 2015. november 3. napján kelt, Somogy Megyei Főügyészség által előterjesztett fellebbezésből is, melyet a nyilvános ülésen jelen lévő főügyészségi ügyész, dr. Szalay László írt alá, s II.r. vádlottra kért súlyosítást az ülésen is a leírt fellebbezéssel egyezően adta elő.
Sőt a jegyzőkönyv szerint a fellebbezések is ismertetésre kerültek, a hanganyagról történt gépelt anyagban pedig pontosan rögzítve van, hogy az előadó bíró szó szerint, minősítés szerint ismertette a II.r. vádlottra vonatkozó súlyosítási kérelmét az ügyészségnek, azaz ott is nyilvánvaló volt a súlyosítási kérelem és annak büntetési tétele.
De álláspontunk szerint – mint az ügyészi fellebbezésekből kiderül – ez már a nyilvános ülés előkészítése során is tudott volt, mégis II.r. vádlott védője a Tanácselnök Úr rendelkezése szerint csak értesítést kapott.
Mindezen eljárása a II. fokú tanácsnak – azaz az, hogy törvényileg szabályozottak figyelmen kívül hagyásával, nem törődve a szabálytalan idézéssel 3 órán keresztül folytatták a tárgyalást a vád- és I.r. vádlott védőjének védbeszédét is meghallgatva, sőt az egész történést félrevezető módon jegyzőkönyvezve – újabb bizonyítéka annak, hogy mind a tanácselnök bíró úr, mind a tanács tagjai nem elfogulatlanok az ügyben, a pártatlanság látszatára sem adva járnak el, csak arra törekednek, hogy mihamarabb kihirdethessék a koncepciós eljárásban a nyilvános ülésen már szinte prejudikált ítéletüket. ( Tanács elnöke : „Vannak abszolút hatálytalanítási okok, amikor az ítéletet hatályon kívül kell helyezni a tanácsülésen, de az csak olyan eljárási szabálysértés miatt lehet, amelyek nem relatív, hanem abszolút ok miatt. Ilyet a bíróság nem észlelt. A relatív eljárási szabálysértések, nem adják kötelező hatálytalanításra okot adó körülmény, mert a bíróság mérlegeli, ilyen okot sem észlelt a II. fokú bíróság”.- legépelt hanganyag 10. oldal )
Második okként az elfogultságra azon körülményt jelöltük meg, mely szintén a pártatlanságot nélkülöző eljárást támasztja alá , hogy a nyilvános ülést kitűző rendelkezés iratából látszódik, hogy a kitűző végzés kézírással kitöltött nyomtatványán eredetileg gépírással feltüntetve a dokumentumon ugyan dr. Mesterházy István tanácselnök úr vezette tanács szerepelt, csak egy másik tanács, mely jól látszódik az iraton, hiszen a gépírással felvezetett tanács tagjainak neve áthúzásra került, majd kézírással került feltüntetésre a másik tanács tagjainak neve. Véleményünk szerint okkal vetődik fel a kérdés, hogy vajon kinek, kiknek a rendelkezése alapján, milyen okból került vélhetően az eredeti szignálás alapján nyomtatásban szereplő tanács helyett más összetételű tanácshoz az ügyünk II. fokú elbírálása. Ezek a kérdések is megalapozzák – álláspontunk szerint – a pártatlanság látszatának, a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét.
Érdekes momentum az is, hogy 2016. augusztus 29. napján a sértetti képviselő, dr. S.-D. Ágnes jogtanácsos telefonon történt érdeklődésére a büntető lajstromiroda ügykezelője azt a tájékoztatást adta, hogy az előadó bíró nevét nem tudja megmondani, mert nincs kijelölve, a tanács tagjai iránti érdeklődésre pedig azt a választ adta, hogy „igazából azt sem tudja megmondani, csak a tanács elnökét”. A kézzel kitöltött végzés nyomtatványon 2016. augusztus 23. napja szerepel keltezésként, majd 2016. augusztus 24. napja egy aláírással, s 2016. augusztus 26. napja egy másik aláírással. Vajon mikor változott a tanács összetétele?
Ugyanakkor 2016. augusztus 23-án már idézést küldtek ki nyilvános ülésre tanácskozás nélkül dr. Mesterházi tanács elnöke egy személyben történt döntésére.
Mindezen eljárás alátámasztja nemcsak az eljáró tanács, hanem a törvényszék elfogultságát is, azt, hogy a tisztességes eljáráshoz való jogot, a pártatlanság látszatára sem adva korlátozzák folyamatosan.
Harmadik okként lett megjelölve az is, hogy a törvényszék tanácsának elfogultságát támasztja alá azon tény is, hogy Főtitkár Asszony 2016. október 7. napján történt iratbetekintése alkalmával kérte az ügykezelőtől, hogy a bűnjeleket is adja oda megtekintés végett, aki erre azt mondta, hogy a tanácselnököt meg kell kérdeznie e kérés tekintetében. Rövid idő múlva közölte, hogy tanácselnök úr azt mondta, hogy a bűnjeleket nem tekintheti meg, mert azok lefoglalás tárgyát képezik.
Ez a büntetőeljárási törvényben rögzített irat megismerési jog súlyos korlátozását valósította meg, mely szintén a tisztességes eljáráshoz való jog megsértése, a pártatlanság látszatát is nélkülöző eljárás bizonyítéka, s egyben álláspontunk szerint törvénysértés is
Álláspont az, hogy az ismertetettek alapján, konkrét cselekményekre hivatkozva megállapítható a II. fokú Bíróság elfogultsága.
Az elfogultsági kifogás beterjesztését követően , a két nap múlva megtartott nyilvános ülésen a tanács elnöke továbbra sem tartotta magát elfogultnak, ehelyett a bíró társával együtt magából kivetkőzve bíróhoz nem méltóan alaptalanul ordítozott a főtitkárral, mely esetről készült híradásunk itt olvasható.
http://tmrsz.hu/2016/10/19/tmrsz-elleni-koncepcios-perbol-a-birosag-cirkuszt-csinalt/
TMRSZ