Egyik tagunk jogtalan elítélésének margójára
Tagunktól kétségbeesett levél érkezett a börtönből. Leírta, hogy 2010. év óta állt büntetőeljárás hatálya alatt, majd idén, 2016. májusában 30 hónap letöltendő börtönbüntetést kapott. Párját, az Önkormányzat kilakoltatta, intézkedni nem tud, kérte segítségünket.
A TMRSZ által tagunknak biztosított védőügyvéd a Kúria felé felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, mivel az I. fokú bíróság, a Fővárosi Törvényszék nem rendelkezett hatáskörrel az eljárás elbírálására az ítélet meghozatalakor, tekintettel arra, hogy a rendőrség hivatásos állományú tagja által a szolgálati helyen, illetve a szolgálattal összefüggésben elkövetett más bűncselekmény esetén katonai büntetőeljárásnak van helye; azaz nem az illetékes, Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa járt el. Ezzel a ténnyel az I. fokú ítéletet helyben hagyó Fővárosi Ítélőtábla sem foglalkozott.
Nem törődött sem az I. fokon eljárt törvényszék, sem a fellebbezést elbíráló ítélőtábla azzal, hogy hatáskörrel nem rendelkező bíróság hozott nagyon súlyos, szabadságát elvonó ítéletet tagunkkal kapcsolatban. Nem érdekelte őket, hogy Magyarországon van egy Alaptörvény, melynek van egy XXVIII. cikke, mely rendelkezik arról, hogy mindenkinek joga van arra, hogy „ az ellene emelt bármely vádat … törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el”, s az sem érdekelte őket, hogy a IV. cikk kimondja, hogy „senkit nem lehet szabadságától másként, mint törvényben meghatározott okból és törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani”.
Nos, álláspontunk szerint tagunk úgy került börtönbe, hogy szabadságát, alapjogait figyelmen kívül hagyva, tisztességtelenül, nem törvényes bíró által hozott megalapozatlan ítélet alapján vonták el. Lehet ilyet tenni egy jogállamnak nevezett ország igazságszolgáltató szervei által? Börtönbe lehet küldeni majdnem 3 évre egy munkáját tisztességesen végző családapát kétséget kizáró bizonyítékok nélkül, olyan ítélet alapján, melyet nem a törvény által rendelt bíró hoz ? S ezt megtetézve az önkormányzat kilakoltathatja, az utcára teheti a magára maradt feleséget a jogszerűen birtokolt bérlakásból? A tények alapján úgy tűnik lehet; lehet sárba tiporni az alapjogokat, semmibe venni az emberi méltóságot, jogszolgáltatás helyett a jogtalanságot piedesztálra emelni, bizonyítékok nélkül valakit börtönbe küldeni. Jusztícia szeme szorosan bekötve, nehogy fény derüljön az igazságra!
S megjegyezzük, nem egyedi esetről van szó.
A médiában is számos ilyen ügyről hallani, s itt van példaként szakszervezetünk főtitkára ellen folytatott koncepciós eljárás is, ahol szintén – egyenlőre úgy tűnik senkit ( sem az I. fokú bíróságot, sem az ítélőtáblát, sem a Kúriát, sem a jelenleg II. fokon eljáró Zalaegerszegi Törvényszéket ) nem érdekel az, hogy nem a törvényes bíró járt el az ügyben, hozott megalapozatlan, bizonyítékok nélküli elmarasztaló ítéletet, mindössze néhány szavahihetetlen tanú „vallomása”, koholt iratai alapján úgy, hogy még a nyomozás is teljesen törvénytelenül zajlott.
Visszatérve tagunk ügyéhez, hozzátartozik a tisztességtelen eljáráshoz, a jogszabályok semmibevételéhez, hogy ügyében titkos információgyűjtés is volt, azaz fél éven keresztül hallgatták le telefonját. A használatában lévő mobiltelefonon rögzített beszélgetések számos olyan információt és személyes adatot tartalmaznak, mely adatoknak a bűncselekmény kapcsán jelentősége nem volt. A bírói gyakorlat szerint az érdektelen, az ügyben nem érintett személy adatait a titkos adatszerzés – bármilyen okból történő – befejezését kővető nyolc napon belül meg kellett volna semmisíteni, melyre nem került sor. A védő álláspontja szerint ugyanakkor, a feljelentés elkésettsége miatt a Be. 78. § (4) bekezdésére tekintettel, titkos információgyűjtés eredményét ki kellett volna zárni a bizonyítékok közül és azt nem lehetett volna felhasználni az eljárásban, hiszen a beszerzett bizonyíték a vádlott jogainak sérelmével és a Be. szabályaival ellentétesen került beszerzésre,
A védő közölte azt is, hogy az eljárás során hivatkoztak az egyik vádpont esetében arra, hogy azt az eljárást megszüntette a nyomozást lefolytató Nyomozó Ügyészség, így a vád e tekintetben sem felel meg a törvényesség követelményeinek. A védelem álláspontja szerint a büntetőeljárást megszüntető határozathoz anyagi jogerő fűződik, tehát az eljárás nem indítható meg újra, esetleges új bizonyítékok hiányában. A védelem álláspontja szerint anyagi jogszabálysértés, hogy a bíróság konkrét célzat megjelölése nélkül állapította meg a hivatali visszaélés bűntettének elkövetését.
De ez sem zavarta sem az I. fokú bíróságot, sem az ítéletet helyben hagyó ítélőtáblát. S azt kell, mondjuk ez sem egyedi, véletlenül hozott rossz döntés, hiszen kísérteties hasonlóságok figyelhetők meg Főtitkár Asszony ügyében is, ahol szintén törvénytelen vád, törvénytelen nyomozás volt az I. fokú ítélet alapja.
Jelenleg a Kúria döntésére várunk tagunk ügyében, s közben a jogerős jogtalan ítélet alapján tagunk a börtönben tölti napjait ártatlanul, jogfosztottan, s emelett az önkormányzat által is földönfutóvá tetten. Szakszervezetünk a biztosított védőügyvéd közbenjárásával mindent megtesz, hogy tagunk a jogtalan elítélése alól mentesüljön, s majd kártérítést kapjon az őt ért sérelmek ellentételezéseként.
Véleményünk szerint nagyon igazak mind tagunk imént ismertetett ügyére, mind ezzel sok párhuzamot mutató Főtitkár Asszony ellen folyó koncepciós eljárásra Kende Péter Védtelen igazság című írásában szereplő mondatok ( hozzátéve persze azt, hogy vannak felelősségteljes, igazi bírók is, csak szerintünk kevesen vannak ) : „Magyarországon ma kétféle felelősség létezik: egy mindenkire és egy a bírókra vonatkozó. A “bírói gyakorlat”, vagyis a bírók alkotta jog lényege pedig az, hogy a bírónak nincs felelőssége. Mindenki más polgári és büntető felelősséggel tartozik azért, amit tesz, az általa okozott károkért, hátrányokért – a bíró nem. Történik pedig mindez a bírói függetlenség szent és sérthetetlen elvének égisze alatt – megfeledkezve arról, hogy nem az a függetlenség, ha nincs felelősség, ellenkezőleg: csak az a függetlenség valódi, amely kellő felelősséggel párosul. A bíróságokon azonban ma a függetlenség álcája mögé bújt felelőtlenség az úr, s ezt sokan a tévedhetetlenség talárjába bújva próbálják érvényesíteni.”
TMRSZ