„A remény mosolyogva lépi át az új év küszöbét, miközben azt suttogja: “ez az év boldogabb lesz”. (Tennyson)
Rövid időn belül ismét magunk mögött hagyunk egy eseményekben bővelkedő évet .
A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete 2004. óta látja el elsődleges feladatát, a magyar munkavállalók – túlnyomó részt a magyar rendőrök – érdekvédelmi képviseletét, amely ebben az évben sem volt nehézségektől mentes.
A magyar kormányzat, annak vezetője a bérből és fizetésből élő dolgozó kisemberek érdekeinek elsődlegességét hirdette meg év elején elhangzott beszédében, melynek része volt, hogy egy új szolgálati törvény megalkotásával javítsák a végeken szolgáló rendőrséi dolgozók helyzetét is.
Reméltük, hogy ez így is lesz, de mint oly sokszor az elmúlt években, a hangoztatott ígéretek nem kerültek megvalósításra. Egy sor munkavállalói jog tovább csorbult, vagy éppenséggel már el is vonták azt. A rendőrök érdekvédelmi tevékenységét – legalábbis a tettrekész érdekvédők vonatkozásában – továbbra sem támogatja a kormányzat.
Egyedüli szakszervezet vagyunk abban a tekintetben is, hogy politikai üldözöttként az ötvenes évek koncepciós pereinek jegyeit magán viselő koholt , hazug rágalmak és vád alapján immár ötödik éve tart a tettrekész tisztségviselői elleni boszorkányüldözés .Ebben az eljárásban a 2015. év mutatta meg azt, hogy a hazug rágalmak és hazug vád – a maga összes és következmények nélküli ügyészi cselekmény-sorozatával együtt – a politikai hatalomnak kedvező és annak megfelelő módon I. fokon – nem jogerősen – kimondta, a tettrekész főtitkár és annak legközelebbi munkatársai bűnösök.
Nekünk, nekem ezt hozta 2015. –ös év. Ilyenkor illene optimista nyilatkozatokat tenni. Kijavítjuk a hibákat, nyerni fogunk a perekben és a rendőrök részére biztosan csak jobb jöhet ezután.
Valami ilyesmi fogalmazódott meg bennem december eleje táján, igyekezvén felülemelkedni saját mások által gonosz lélekkel és alattomos eszközökkel előidézett helyzetünkön. Talán még sikerült is volna valami ilyen hangulatú optimista összegzést és jövőbe vetett derűlátást összeírni, de a decemberi történések sajnos ezt is felülírták.
Írhatnék a Belügyminisztérium hurráoptimizmust sugárzó hangulatjelentéséről, amelyben statisztikailag bizonyított tényként szerepel, hogy a rendőrök 30%-os illetményemelése mennyire szép és jó világot hozott a magyar rendőrnek. Elhallgathatnánk, hogy a „bérből és fizetésből élő dolgozó kisemberek” munkavállalói jogai hogyan jutottak el egy bangladesi szint közelébe. A bangladesi munkavállalói jogok irányába tartó zuhanás azonban még nem ért végéhez. 2015. decemberében levelet kapott sok magyar a keresztény egyház egyik legnagyobb és legszentebb ünnepére való készülődés közepette.
Folyosói pletykák már előtte is elhangzottak, hogy egyes irodai zsenik csőrét igencsak megsárgította az irigység, hogyan lehetséges az, hogy a tiszthelyettes rendőrök októberi, novemberi illetménye meghaladta egy ORFK-s osztályvezető illetményének a szintjét. Az irodai zsenik jogi álláspontja szerint ezeknek a rendőröknek jogosulatlanul került kifizetésre az a pénz, amelyet azért kaptak, mert lakóhelyüktől több száz kilométerre napi tizenórás effektív sárdagasztásban töltött szolgálatellátás után, csapaterőben kellett olyan „pihenőben” eltölteni, amelynek időtartama bizonytalan volt, éppen ezért sem haza nem mehettek, sem –mint az szolgálat végeztével megszokott – szolgálati fegyverüket nem adhatták le.
Az ORFK irodai zsenijeinek „jogi” álláspontja szerint ezeknek a rendőröknek nem jár az a pénz – mint túlórapénz – amelyet közvetlen parancsnokaik a végzett tevékenység ellenértékeként jogosnak ismertek el és kifizetésükről rendelkeztek.
Az ORFK úgy döntött, ellenőrizni kell és az ellenőrzés végeredményeként a végzett példás munka jutalmaként kapott üdülési utalványok ellenértékét jóval meghaladó mértékben vissza kell fizetni a végzett példás munkáért járó illetményüket
2015 évének közbeszédjét tematizálta a hazánkat is érintő migráns-áradat, amely előrejelzések szerint 2016. évben mind létszámában, mid összetételében növekedni fog. Az ázsiai és észak-afrikai válsággócokból menekülő emberáradat mellett egyre nagyobb létszámban fog megjelenni a fekete Afrikából akár a jobb élet, akár a háborús borzalmak elől menekülők áradata, amellyel szemben ugyanazoknak a magyar kisrendőröknek is helyt kell állniuk, akiktől a válság csillapodtával most visszakérik a munkájuk ellenértékét.
Teljesen nyilvánvaló és világos számunkra megalakulásunktól kezdve, hogy a rendszerváltás vesztesei a ma már szinte a középkori jobbágyokkal azonos munkavállalói jogosultságokkal rendelkező „bérből és fizetésből élő dolgozó kisemberek”.
Teljesen nyilvánvaló és világos számunkra megalakulásunktól kezdve, hogy abban a társadalomban, ahol a perifériára kerültek helyzetéhez közelít a bérből és fizetésből élők jelentős részének a helyzete, ott szükség van valós munkavállalói érdekképviseltekre
Aki a munkavállalói összefogás és a szolidaritás kifejezésének szükségességét nem kezeli olyan szinten , mint az emberhez méltó élet elengedhetetlen társadalmi szükségességét az vagy vak, vagy buta. Nem beszélek mellé, tényleg így gondolom. Akinek a 2015. decemberi fizetési felszólítás sem elég arra, hogy felébredjen a hangzatos szólamok alóli bűvöletből, az előbb-utóbb az urak kutyájának sorsára fog jutni és farokcsóválva fog örülni egy-egy asztalról odavetett zsíros mócsingnak, vagy lerágott csontnak is.
A hozzánk eljutó – „kérem a nevemet ne írják le, mert kicsinálnak” kitételt szinte kivétel nélkül tartalmazó – panaszok a kormányzati propagandával ellentétben nem az örömről, hanem a keserűségről, a kiszolgáltatottságról, az igazságtalanságokról szólnak.
A tettrekészek vezetőjeként mi mást mondhatnék 11 év harcos és embert alázó megpróbáltatás után? Nem adjuk fel, mert a remény az élet örök reménysége a jobb jövőben. Ha ezerszer megtaposnak, megaláznak, akkor eszerszer állunk fel újra és újra és továbbra is segítünk azoknak, akik rászorulnak, mert nekünk ez a feladatunk!
A remény a hit édestestvére, ezeknek az utolsó pillanatokig helye van az ember életében és cselekedeteiben. Nem csupán az ember önmaga becsületéért, de azokért is felelősséget érezve akik bíznak benne, akik tőle várják a csodát.
A tettrekészek vezetőjeként csodát nem ígérhetek. Azt viszont ígérem, hogy mindaddig,amíg a Jóisten erőt ad hozzá, azon leszek, hogy a magyar rendőrök, magyar munkavállalók többségének ha a „tettrekész” kifejezést hallja, akkor egy harcos, tisztességes, a munkavállalók jogait semmilyen körülmények között el nem adó érdekképviselet jusson az eszébe.
Munkánkat a fentiek jegyében továbbra is igyekszünk úgy ellátni, ahogy azt a haza a tisztesség és a becsület megköveteli minden, magát érdekvédőnek minősítő szervezettől és tisztségviselőtől.
Rajtam és munkatársaimon ez nem fog múlni. Ezúton szeretném megköszönni magam és munkatársaim nevében is tagjainknak és leendő tagjainknak a tettrekészek irányában eddig is tanúsított bizalmát és kitartását!
Bízom benne, hogy e vezetők a közeljövőben a nyilvánosság előtt is bocsánatot kérnek, és megkövetik a magyar népet, akik e posztra emelték őket, valamint megkövetik a hazájukat védőket is, akiknek emberi méltóságát is megsértették!
Minden magyar embertársamnak Boldogabb, Eredményesebb, Szebb Új Esztendőt kívánok 2016-ra!
Tisztelettel.
Szima Judit főtitkár