- TMRSZ – Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete - https://tmrsz.hu -

I.fokon elítélték Szima Juditot, mint szakszervezeti vezetőt………! 2. rész

Judit15.06.16Az alábbi vádpontban T.Enikő – akit mind az ügyészség, mind a bíróság szavahihető tanúként „minősít” – feljelentése képezte az eljárás alapját. T. Enikő, a TMRSZ-től rendkívüli felmondással elbocsátott munkavállaló először munkaügyi pert kezdeményezett a TMRSZ-szel szemben, amelyet jogerősen elveszített és viselte emiatt annak járulékos terheit (perköltség).

Ő, mint egykori alkalmazott, azt állította feljelentésében, hogy szerinte a TMRSZ tisztségviselői, így a főtitkár is, jogosulatlanul vettek igénybe költségtérítést, illetve, hogy olyan utak kerültek elszámolásra, amely utak teljesítése nem történt meg. A bírósági eljárásban kiderült, hogy T.Enikő amikor ezt állította feljelentésében, akkor „szerinte” és „véleménye szerint” valósulta meg ezek az általa feltételezett események, de „konkrétumot” nem tudott állítani. Az is kiderült, hogy munkavállalóként semmilyen rálátása nem volt a teljesített utak jellegére, azok céljára.

A bírói ítéletet írásban még nem kaptuk kézhez, de sajtótudósítások szerint a bíró azt rótta fel a terheltnek/terhelteknek, hogy nem volt határozat a gépjármű km használat ellentételezéséről.

Szakértői ténykérdés, hogy a szakszervezetnek nem kell útnyilvántartást vezetnie saját tulajdonú magán gépkocsik szakszervezeti célra történő igénybevétele esetén. Ez a kötelezettség csak az ún. cégautók esetében van előírva kötelezettségként. Ennek ellenére a szakszervezet egy saját belső nyilvántartást határozott meg a tisztségviselői részére, ha saját tulajdonú gépjárműveik szakszervezeti használatával kapcsolatban APEH előírás szerinti költségtérítést kérnek. Erre a TMRSZ a főtitkár esetében több korábbi határozatot is hozott, amelyet a vádhatóság sem vitatott, ugyanakkor az ítélet indokolásából az tűnt ki, hogy ilyen határozat hozatalára nem került sor.

Hangsúlyozzuk, hogy a saját tulajdonú gépjármű szakszervezeti célra történő használatának ellentételezése erre vonatkozó szakszervezeti határozat nélkül is a szakszervezet kötelezettsége lenne a polgári jog alapján a vonatkozó APEH normák szerinti elszámolás útján. A bíróság azonban egyrészt hiányol egy periratokban létező, a vádhatóság által sem vitatottan meglévő határozatot (ráadásul több, a korábbi határozatot erősítő, megerősítő határozat is született), másrészt megkérdőjelezett olyan szakszervezeti belügynek tekintendő kérdést, miszerint érdemben vitatta – erre vonatkozó objektív körülmények, adatok hiányában – a megtett utak valódiságát, harmadrészt figyelmen kívül hagyta azt a vádhatóság által kirendelt szakértői megállapítást, hogy nincs jogszabály által megkövetelt útnyilvántartás vezetési kötelezettsége ilyen esetekben az autó tulajdonosának.

Tehát mindösszesen T. Enikő „szerinte” és véleménye szerint”, mert ő „úgy gondolta”, fogadta el a bíróság a vádhatóság álláspontját. Hangsúlyozzuk – a szakértő megállapítása alapján- , ha semmilyen adminisztrációt nem folytunk, hanem az igényjogosult azt mondja, hogy ebben a hónapban ennyit mentem szakszervezeti ügyben az autómmal és erre az APEH norma szerint járó összeget kifizeti a szakszervezet, akkor minden jogszerű, még útnyilvántartás hiányában is. A bíróság – a vádhatóság álláspontját magáénak téve – a terhelteknek lényegében azt rótta fel a marasztalás alapját tehát az képezi, hogy a jogszabályi előírásoknál feszesebb módon érintett tisztségviselői által önként készített kvázi „útnyilvántartás” készítése alapján részesítette APEH norma szerinti költségtérítésben. A bíróság pedig T. Enikő „véleményét” tényként kezelve ezeknek a megtett utaknak a megtörténtét fiktíveknek minősítette. Tehát úgy tekintette, hogy a TMRSZ főtitkára szakszervezeti célra nem használta az autóját egyáltalán, mert T. Enikő „azt mondta”

A bíróság szerint az a T. Enikő a szavahihető tanú, akiről a vádhatóság kirendelt szakértője is megállapította szakértői kérdésként, hogy egy másik vádpont kapcsán – részleteit annak a vádpontnak a kapcsán taglaljuk majd – lényegesen több pénzt lopott ki pénzügyi vezetőként eljárva a TMRSZ számlájáról, mint amiről – bűnösségét mentendő – azt állította korábban, hogy a főtitkárnak adta azt vissza „fekete pénzként”, ellentételezendő a túlmunka teljesítéseket.

T. Enikővel szemben tett feljelentést a vádhatóság több mint 2 évig érdemben egyszerűen nem volt hajlandó vizsgálni sem, és csak többszöri jelzésre voltak hajlandók T. Enikőt az általa és tettestársai (további tanúi a vádhatóságnak a társai) által elkövetett lopás bűncselekményben gyanúsítottként kihallgatni.

T. Enikő és társai a lopási cselekményüket elismerték, de az eljárás további alakulásáról a TMRSZ sértettet a vádhatóság „nem hajlandó tájékoztatni”. Álláspontjuk szerint a T. Enikő és társai által a TMRSZ sérelmére elkövetett lopás sorozat miatt majd a Magyar Állam fog helytállni, ez az állam egyedi döntése!

Mindezek a perbíróság előtt ismert tények. Ezzel kapcsolatban több indítványt is beterjesztettünk – például miért áll helyt a Magyar Állam tolvajok helyett, nyilatkozzon mindezekre a vádhatóság, illetve megismerhessük ennek a „büntetőeljárásnak” a kimenetelét, mint sértettek, vagy akár mint a védekezés jogát gyakorolva az I. r. terhelt – de ezeket a kezdeményezéseinket a vádhatóság, illetve a bíróság „lesöpörte”, elutasította.

Tehát tény az, hogy T. Enikő-t a vádhatóság olyan együttműködő tanúként kezeli tettestársaival egyetemben, akikkel szemben ténykérdés – sem T. Enikő, se a vádhatóság nem vitatja ennek tényét, és közokirat is alátámasztja ( gyanúsítotti kihallgatási jkv.-eik ) – hogy tolvajok. Ezek közül a tolvajok közül emelkedik ki „koronatanúként” T. Enikő TMRSZ-től kirúgott – rendkívüli felmondással elbocsátott – munkavállaló, „akinek a véleménye szerint” a főtitkár nem mehetett annyit szakszervezeti céllal az autójával, mint amennyit részére a TMRSZ kifizetett.

Ez a vádpont tehát erről szól. Az ezzel kapcsolatos utolsó szó jogán elmondottak képezik a tájékoztató következő részét. I/A  (II. rész itt letölthető)

folytatjuk…………………