A TMRSZ honlapján 2015. január 9-én megjelent egy cikk Világos szavak címmel. Az írás elérhető jelenleg is a http://www.tmrsz.hu/2015/01/09/vilagos-szavak/ link alatt.
A cikk kissé terjedelmes jellege ellenére a mai napig közel 4 ezer kattintást eredményezett, amely kifejezetten magas látogatottságnak felel meg, ha ehhez hozzávesszük, hogy az államigazgatási szervek, minisztériumok szervereiről kitekintő munkavállalók, vagy egyéb céllal a TMRSZ felületét fürkészők létszámuktól függetlenül csak egy olvasónak minősülnek.
A Világos szavakban az Alkotmánymódosítás-Alaptörvény kurta-furcsa változására is kitért a cikk és a kifejtett jogi érvek konklúziójaként arra a végkövetkeztetésre jutott a szerző, hogy véleménye szerint a magyar állampolgárok mindennapjait érintő Alaptörvény születése – elsősorban nem büntetőjogi, hanem erkölcsi tekintetben – bűnben fogant.
A cikk megszületését követően több olvasó is az egyetértéséről biztosította a TMRSZ-t.
Mások továbbmentek ennél és továbbfűzve az erkölcsi bűnben fogant Alaptörvény helytállóságának megkérdőjelezését, arra a megállapításra jutottak, hogy az Alkotmányt – a korábban hatályos és a Magyar Köztársaság Alkotmányaként ismert törvényt – hatályon kívül helyezők – jelen esetben az Alaptörvényt megszavazó képviselők – szerintük puccsot hajtottak végre a Magyar Állammal szemben.
Az egyik ilyen észrevételező –nevének közléséhez nem járult hozzá – folyamatosan arra biztatott az elmúlt hetekben, hogy a TMRSZ csatlakozzon az ún. Alkotmányos ellenállás elnevezésű mozgalmukhoz. A szíves invitálást el kellett utasítanom, amelynek okait részletesen kifejtettem.
A felkérést – elsősorban a szervezetünk, annak tisztségviselői és az általa képviselt munkavállalók érdekeire tekintettel is– el kellett utasítanunk.
A TMRSZ cikkében a szerző véleményét jogszabályokkal alátámasztva jutott el a megállapításaihoz. Az olyan formában jelent meg a TMRSZ honlapján, hogy az ott olvasottak továbbgondolásához meggyőződésünk szerint a helyes irányt megmutattuk, de tovább mi nem mentünk. Nem megtorpanás miatt, hanem a munkavállalókért érzett felelősségünk okán, megtapasztalva az elmúlt években ellenünk alkalmazott gátlástalan bolsevik módszereket.
Levelező partnerem megállapításait utólagos engedelmével ezúton a TMRSZ honlapján jelentetjük meg nevének említése nélkül.
TMRSZ főtitkáraként írt legutóbbi két levelemben az említett személynek a következőket írtam:
LEVÉL1
Tisztelt NÉV!
Köszönöm megértő válaszát. Több mint 20 éve a munkavállalók érdekvédelmét látom el és az utóbbi tíz évben sikerült létrehozni és megismertetni a munkavállalókkal a TMRSz-t. A munkánk eredményességét bizonyítja többek között, hogy segítségemmel, segítségünkkel az ismeretlenségből, a futottak még kategóriájából ki tudott törni az elmúlt 6-7 évben egy olyan politikai formáció, amely a TMRSZ elismertségét hitelét felhasználva ma véleményformáló és potenciális váltópártként ismert a közvélemény előtt.
Onnantól, hogy megtapasztaltam, megtapasztaltuk egy ilyen adott szó becsületén alapuló együttműködés minden vetületét, elmondhatom, hogy mai szemmel már másképp tekintek egy olyan felkérésre, mint amilyet most Ön is megfogalmazott.
Ebből a jelzett keserű csalódásból okulva, ma már azt kell, hogy mondjam, először mindenki bizonyítson saját szakterületén, és ha úgy látom, úgy látjuk, hogy valaki önerőből, saját bátorsága, szervezőkészsége alapján fel tud mutatni a közvélemény széles rétege előtt hitelességet, tettrekészséget, eltökéltséget, becsületet és széles támogatottságra tesz szert ezáltal, nos akkor úgy gondolom, abból a TMRSZ is tud profitálni és akkor én magam fogom az ilyen hiteles szervezet tisztségviselőit, vezetőit keresni az összefogás érdekében.
Jelen helyzetben azonban legfontosabb törekvésem, hogy a TMRSZ nevét, és saját személyes jóhírét a magaméval együtt valamennyi munkatársamnak, tisztára mossuk. Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy bármilyen – ahogy Ön fogalmazott “alkotmányellenes ellenálláshoz” – a nevünket, hitelünket, eddig elért reputációnkat adjuk, vállalva az ismeretlenbe ugrás kockázatát és azt, hogy újabb provokációk valósuljanak meg irányunkban emiatt, vagy ezáltal.
Semmit nem tudok – feltételezem mások is vannak ezzel így – sem Önről, sem szervezetéről, sem munkatársairól, elvbarátairól. Mi a magunk módján eddig is igazodunk a törvényes keretek adta “játékszabályokhoz” és azokat át nem hágva folytattuk a magunk munkásságát. Egyébként pedig megtisztelő, hogy ezt a munkát Ön egyfajta alkotmányos ellenállásnak minősíti a részünkről és érdemesnek talál arra, hogy egy felvállaltan ilyen “jelszavú” formációban szerepet
kapjak Önöktől,de ezt ezúton köszönettel el kell hárítanom fentiek okát jelen helyzetben.
Úgy gondolom, hogy több ma még nem teljesült feltételnek kell teljesülnie ezen levelezés kapcsán mindannyiunk vonatkozásában. Nekünk el kell érni a nevünk tisztára mosását és azt, hogy a közvélemény előtt ez nyilvánvalónak tűnjön a bírósági döntés tényétől függetlenül. Már önmagában ez nem egy teljes embert kíván, hanem sok ember összehangolt munkáját.
El kell érnünk, hogy a rendőrök életpálya-modellje vonzó törvényi keretek között megvalósuljon.
Az egyéni jogsérelmek során meg kell adnunk a segítséget tagjainknak.
Mindezen feladatok eredményes ellátásához embereket, forrásokat kell előteremtenünk.
Ezen túlmenően másra nem kívánjuk jelen helyzetben szétforgácsolni a meglévő forrásainkat, sőt azokat szélesíteni bővíteni szükséges a magunk erejére és tudására támaszkodva.
Remélem megérti az álláspontomat. Az Ön részéről nem veszem magamnak a bátorságot, hogy bármiféle előfeltételt is megfogalmazzak az Önök irányában, de ahhoz, hogy érdemi előrelépés történjen egy ilyen kezdeményezés kapcsán, mint amit Ön is megfogalmazott, úgy gondolom, hogy világosan és érthetően fogalmaztam.
A magam részéről újfent megköszönöm a megtisztelő megkeresését, de jelen helyzetben – munkatársaim véleményét is kikérve – egyelőre a saját problémáink megoldása felemészti minden kapacitásunkat. Fölös kapacitásunk sem emberi, sem anyagi, sajnos nincs.
Tisztelettel: SZJ
- február 23
LEVÉL2
Tisztelt NÉV!
Jelen esetben a TMRSz tisztségviselői és munkatársai ellen folyamatban lévő ügy komolyságára és az az ellen való eredményes fellépésre tekintettel, jelen helyzetben sajnos nem fér bele az időmbe egy személyes találkozón való részvétel. Kérem, hogy írja le az elképzeléseit a személyes találkozó vonatkozásában, hogy milyen tárgyban és mit kíván előadni.
Ne értse félre, de az utóbbi években több esetben is alig sikerült kikerülni olyan törvénytelen provokációt és annak kísérletét, amely a szervezetünk szétverésére, és karaktergyilkosságokra irányult. Bizonyára Ön is tisztában van mindezekkel. Ezt sorozatban követték el ellenünk.
A közelmúltban újabb törvénytelenségekre hívtam fel azok kivizsgálására hatáskörrel rendelkező személyek figyelmét, amely mellett nem engedhetem meg magamnak semmi olyan ténykedésnek még a látszatát sem, amelyet akár ellenem, akár szervezetünk, akár munkatársaim ellen fel tudnak használni. Ezekben az ellenünk megnyilvánult törvénytelenségekben a szükséges bizonyítékokat és információkat szükség szerint fogom feltárni és az arra illetékesek elé tárni, de ez az Ön tevékenységi körén kívül áll jelen ismereteim szerint.
tehát amennyiben mondandója van, azt kérem, hogy írásban legalább nagyvonalakban ismertesse velem, hogy megfelelő módon arra fel tudjak készülni a jövőt illetően. Segítő közreműködését ezúton is megköszönöm.
Tisztelettel. SzJ.
- február 23.
Mire ezt a választ kaptam:
Kedves Judit!
Tudomásul vettem amit írt. Azt hittem, hogy ismeri az Alkotmányos Ellenállás nevű törekvést, amely nem párt, nem szervezet, hanem egy a jog támogatásával vívott harc.
Ha már nem találkozunk, legalább ismerje meg röviden, hogy miről van szó.2011-be elfogadott az országgyűlés egy alkotmányellenes alaptörvényt, amely ebből kifolyólag érvénytelen. Az országgyűlés ugyanis kizárólag a “Magyar Köztársaság Alkotmányát” volt joguk létrehozni, semmilyen más névvel nem és alaptörvényt meg pláne nem (alkotmány 19.§ (3)). Mivel a Magyar Köztársaság Alkotmánya egyben a Magyar Köztársaság Alaptörvénye is (alkotmány 77.§). Részletesebb indoklást akkor írok, ha ezt kéri, mert nem akarom ezzel az idejét rabolni.
Az alaptörvény tehát érvénytelen, és mivel deklarálja, hogy nem jogfolytonos az alkotmánnyal ezért egyben egy új, Magyarország nevű államot hoz létre érvénytelenül. Új államot az alkotmány és a nemzetközi jog alapján csak és kizárólag nép hozhat létre, népakarat kifejezésével (pl. Koszovó). Az érvénytelen alaptörvény erőszakkal való hatályba helyezésével az országgyűlés alkotmányellenes puccsot hajtott végre, a Magyar Köztársaság területén, ezzel az erőszakkal létrehozott fantomállammal pedig egy diktatúra.
Az alkotmány 2.§ (3) alapján ez ellen mindenkinek nem csak alkotmányos joga, de egyben alkotmányos kötelessége is törvényesen fellépni. Vagyis aki ez ellen törvényesen fellép, az nem követ el jogsértést, és az alkotmány jogvédelme alatt cselekszik!
Ez az alkotmányos rend ellen elkövetett jogsértéssel szembeni fellépés az Alkotmányos Ellenállás.
Az elkövetett puccsban tevőlegesen részt vettek a kormánypártok, bűnpártolóként a cinkos hallgatásukkal pedig: az összes ellenzéki párt, beleértve a Jobbikot is, a köztársasági elnök, az alkotmánybíróság összes tagja, és mindenki, aki látta az alkotmánytiprást, de nem szólalt fel ellene (alkotmányjogászok, ELTE jogi kar, stb).
Már lassan kezdik beismerni a volt alkotmánybírók, hogy puccs történt. Van aki kerek perec, van aki óvatosabban, van aki csak kérdőjellel a végén. Elkezdtek repedezni a falak. Hamarosan átszakad a gát, és akkor elmossa az áradat az egész hazug rendszert.
Hogyan jelentkezik mindez a jogalkalmazásban?
Minden, ami az érvénytelen alaptörvényre épülő jogszabály, érvénytelen. Minden, a 2014. áprilisban érvénytelen választáson megválasztott érvénytelen parlament által hozott jogszabály úgy, ahogy van, érvénytelen. Vörös Imre volt alkotmánybíró szerint azt tudjuk csinálni, hogy ezeket az érvénytelen törvényeket nem tartjuk be.
Jelenleg folyik egy per Monostori Ferenc ellen holokauszt tagadás ügyben. Ő kijelentette a bíróságon, hogy ő a Magyar Köztársaság állampolgára, nevezze meg a bíróság, hogy milyen állam bírósága. Miután a bíróság megnevezte magát a Magyarország nevű állam bíróságának, Monostori Ferenc kijelentette, hogy a Magyarország nevű állam jogilag nem létezik, mivel érvénytelenül hozták létre, így ő a bíróság illetékességét nem ismeri el, csak és kizárólag a Magyar Köztársaság bíróságát. Most a bíróságnál van a bizonyítási kényszer, hogy bizonyítsa az illetékességét. Ez nyilvánvalóan nem sikerül majd, és ezért a bíróság minden további lépése törvénytelen lesz. Valójában a rendőrségnek, ha valaki felszólítaná őket az intézkedésre, hogy az alkotmánysértés ellen az alkotmány 2.§ (3) bekezdés alapján előírt alkotmányos kötelességének jogszerűen eleget tudjon tenni, a rendőrségnek kötelessége lenne az illetőnek karhatalmi segítséget nyújtani az elkövetők letartóztatására. Ezzel szemben az a faramuci helyzet, hogy miközben rendőrök a Magyar Köztársaság rendjének védelmére tettek esküt, és nem Orbán Viktorhoz való hűségre, és nem a “Magyarország” nevű jogilag nem létező államra, mégis ennek a diktatúrának szolgálnak. Természetesen nem a rendőröket hibáztatom, hiszen ők hierarchikus rendszerben parancsot hajtanak végre. Csak megvilágítottam a helyzetet. De mi lesz akkor, amikor a sajtóban sorra látnak majd napvilágot a beismerő vallomások, és nyilvánvalóvá válik az orbitális disznóság?
A rendőrség el kezdi védeni a disznókat? Na ez nem akármilyen kérdés. Persze itt még nem tartunk, de reményeim szerint még idén eljön az igazság pillanata. Itt van két alkotmánybíró véleménye:
Vörös Imre: http://www.vasarnapihirek.hu/fokusz/alkotmanyos_jogunk_torvenyt_szegni_interju_voros_imre_volt_alkotmanybiroval_jogaszprofesszorral
Bragyova:
(nem kell végighallgatni, az elején van szó az alaptörvényről)
Üdvözlettel: Név
Előzmény: