Szakszervezetünk a mai napon megküldte a Belügyminisztérium felé az új szolgálati törvény tervezetre vonatkozó véleményezését, melybe az általatok jelzett észrevételeket, javaslatokat is beépítettünk.
Javaslataink a következők:
I.
1. A szolgálat felső korhatárának elérése ( 72. § )
Továbbra is ellenezzük az öregségi nyugdíj korhatárának alkalmazását a rendvédelem területén figyelemmel a kiemelt kockázatokra. Indokolt az alacsonyabb életkortól való nyugdíjazás a különleges, átlagfeletti pszichés, fizikai leterheltség okán. Javasoljuk, hogy a 2012. január 1-je előtt hivatásos állományba vett dolgozók tekintetében a korábbi szabályok szerint kerüljön visszaállításra a szolgálati nyugdíjba vonulás lehetősége. Ezzel kapcsolatban, mint bizonyára az már a BM előtt is ismert, szakszervezetünk pert indított nem közvetlenül emiatt, de ezzel szoros összefüggésben a korábban szolgálati nyugdíjra jogosultságot szerzők védelmében. A kereset pozitív elbírálása minden bizonnyal kihatásban lesz a jelzett időpont előtt felszereltek jogosultságai visszaállítására. Célszerűnek tartanánk, ha az előterjesztő megfontolás tárgyává tenné a kereseti kérelmünkben előadott tényeken alapuló jogi érveinket. A tervezet vonatkozásában ezzel kapcsolatban nem tartjuk kizártnak – ezt kifejezetten javasoljuk is ezúton -, hogy 30 év tényleges szolgálati idővel rendelkező hivatásos állományúak esetében kerüljön visszaállításra a szolgálati nyugdíj lehetősége. Szükségesnek tartjuk annak kihangsúlyozását is, hogy a különböző területeken dolgozó hivatásos állományúak (büntetés-végrehajtás, tűzoltóság, honvédség, rendőrség, titkosszolgálati szervek) esetében az esetleges foglalkoztatói változások esetén a szerzett idő jogszerző időként adódjon össze és az áthelyezési parancsokban ennek ténye (az addig megszerzett szolgálati idő mértéke) rögzítésre kerüljön.
Szükségesnek tartjuk tehát, hogy a 2012. január 1-je előtt, a régi szabályok szerint felszerelt és azóta is becsületes munkát végző rendvédelmi dolgozókra külön figyelmet fordítson a szabályozás. Mindenképpen szükségesnek tartjuk ezen javaslatunkkal kapcsolatban megjegyezni, hogy a már régebb óta szolgálatot teljesítők szerződést kötöttek jogviszonyuk létesítésekor az állammal, melynek része volt a szolgálati nyugdíj igénybevételének lehetősége is, azaz az ő esetükben még inkább megalapozott a nyugdíjjal kapcsolatos előző felvetésünk, melyet véleményünk szerint feltétlenül szükséges beépíteni a törvénybe.
A 2012. január 1-je előtt felszereltek vonatkozásában az akkor még 25 szolgálati évet el nem ért állomány vonatkozásában is a régi szabályok szerint indokolt biztosítani a szolgálati nyugdíjba vonulás lehetőségét. Ennek értelmében azt javasoljuk (kérjük), hogy amennyiben a dolgozó eléri a munkáltató által elismert 25 éves szolgálati időt, akkor az egyéb feltételek fennállta esetén – tehát egészségügyi alkalmatlanság, beosztás megszűnése és a felajánlott másik beosztást nem fogadja el, vagy átszervezés és az új feltételeket nem vállalja, tehát a régi szabályok szerint szolgálati nyugállományba vonulhat az érintett. A 2011. december 31-ét követően felszerelt hivatásos állományúak esetében szakszervezetünk nyitott egy konszenzuson alapuló modell szerint kidolgozandó szolgálati nyugdíjrendszer feltételrendszerének a kidolgozására.
2. Illetmény ( 139. § )
Hangsúlyozni kívánjuk, hogy nem tartjuk azt elfogadhatónak, ha az illetményemelésbe az eddigi kiegészítő juttatások, pótlékok – kivéve Mt. szerinti pótlék – , munkáltatói döntésen alapuló illetményrész, vagy a bérkompenzáció összege „beszámítódik”., Meglátásunk szerint ezeket alapként kell figyelembe venni ( azaz béresítve), s ehhez képest kell megtörténnie a tényleges illetményemelésnek, azaz nem tekintjük az ún. formális béremelést ( ahol a meglévő illetményrészek kerülnek átnevezésre, s valóságban a munkavállaló bére stagnál,vagy alig emelkedik ) elfogadhatónak.
Az illetményemelés mértékével kapcsolatban fenntartjuk továbbra is a már korábban kifejtett javaslatunkat, annak indokaival egyetemben, azaz kívánatosnak tartjuk az 5 évre ütemezett bérfejlesztést legalább 300%-os mértékű fejlesztését, mégpedig az első évben ( 2015. ) 100 %-os, a 2. évben 50%-os, 3-5. évben 40-30%-os mértékben. Továbbá az alapilletmény nettó 120-150 000 forintban történő meghatározását a rendőrök esetében.
Arra kell törekedni, hogy a legalsó fizetési fokozat esetén az alapilletmény legalább a garantált bérminimum 200 %-át érje el, figyelembe véve a munkavállalók által elvégzett magasabb kockázati szintű tevékenységet.
3. Túlszolgálat ( 124-125.§ )
Tiltakozunk az előterjesztésben szereplő azon elem ellen, hogy a túlszolgálat pénzbeni ellentételezése – vagyis annak megszüntetése, hogy a munkáért bért kell fizetni – lehetősége megszüntetésre kerüljön, mivel kivitelezhetetlennek látjuk, hogy belátható időn belül a létszámhiányhoz kapcsolódó probléma megszűnjön. Eddig is számtalan anomáliát okozott az, hogy a túlszolgálatok nem kerültek minden esetben elszámolásra. Az az elgondolás, hogy a rendőrök ingyen végezzenek túlmunkát és „cserébe” majd szabadidőt kapjanak, mint „lecsúsztatást”, azon hivatásos állományú dolgozók vonatkozásában gyakorlatilag kivitelezhetetlen, akik nem hivatali időrendben dolgoznak. A hivatali időrendben dolgozók esetében előre kiszámítható, hogy hétfőtől péntekig vannak munkanapok és az ők esetében a szabadidőben ellentételezés (csúsztatás) probléma nélkül kiadhatónak látszik.
Más azonban a helyzet a különböző váltásos időrendszerekben szolgálatokat adók esetében, hiszen – évek hosszú tapasztalatai szerint – a váratlanul fellépő szolgálati „üresedés” esetén (adódhat folyamatos létszámhiány, betegség, családi esemény, megnövekedett létszámigény demonstrációk, delegációk érkezésekor, stb.) gyakorlatilag kiadhatatlanná válhat a szabadidőben ellentételezése. Ezt nehezíti továbbá a vezénylések folyamatos átírogatása ugyanezen okokból a szolgálati érdekre hivatkozással, a havi, vagy kéthavi munkaidőkeret egyenlőtlen terheléssel való szolgálatra kötelezés gyakorlata is.
A váltásos időrendszerben dolgozók esetében a pénzbeli ellentételezés megszüntetése a középkori ingyenmunka (robot) jegyeit mutatja, vagyis a „gazda” érdeke az elsődleges, neki a munkát minden körülmények között el kell végezni, de ezért fizetés nem jár. Ez elfogadhatatlan és a jelenleg is nagymértékű fluktuációt fogja gyorsítani, illetve egyáltalán nem abba az irányba hat, hogy a rendészeti munkát vonzó hivatásként tüntesse fel a pályaválasztó fiatalok szemében.
A túlszolgálat esetében hivatkozni kívánunk A munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló Európai Parlament és a Tanács 2003/88/EK irányelvének 3. cikkére, mely kimondja, hogy a „ tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy minden munkavállalót 24 órás időtartamonként 11 összefüggő órából álló minimális napi pihenőidő illessen meg”, továbbá a 6. cikkben foglalt azon rendelkezésre is, mely szerint a „tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a munkavállalók biztonságának és egészségének védelmével összhangban: … hétnapos időtartamokban az átlagos munkaidő, a túlórát is beleértve, ne haladja meg a 48 órát”.
Figyelembe véve az irányelv adta eltérési lehetőségeket is ( 17. cikk ) a Tervezet 124. § ( 2 ) bekezdésében meghatározott elrendelhető túlóra ( 360 óra ) túlzott, hozzávéve az önkéntesen vállalható plusz 120 órát, illetve azt az eddigi gyakorlatot, mely szerint miniszteri rendelkezés alapján ez további időtartammal emelhető.
A 120 órás önként vállalható óraszám törvénybe iktatása véleményünk szerint visszaélésekre is okot adhat a fentieken kívül, mivel a szigorú függelmi rendben nem biztos, hogy az önkéntesnek aposztrofált vállalás valóban önkéntes alapon fog működni.
A túlszolgálat pihenőidőben való kiadásának 125. § ( 3 ) bekezdésében foglalt 6 hónapos, illetve havi vagy éves szolgálatteljesítési idő keretében azon túl is, akár a következő év első felében történő kiadásával nem értünk egyet, javasoljuk, hogy a pihenőidő kiadására a túlszolgálat ellátását követően maximum 3 hónapon belül, illetve éves időkeret tekintetében 6 hónapon belül kerüljön sor.
4. Teljesítményértékelés ( 100-101.§ )
A teljesítményértékeléssel kapcsolatban megjegyezzük, ha abba bármilyen kis mértékű szubjektivitás is belejátszhat, úgy az effajta értékelésen alapuló bérezés anomáliákhoz, diszkriminációhoz vezethet. Jelen törvénytervezetben a szubjektív elemek igen jelentősek, nem biztosítja a megfogalmazás sem az objektivitás követelményét, sőt inkább azzal ellentétes. Szükségesnek tartjuk egy objektív, mérőszámokon alapuló, korrekt – a jelenlegi nagyon sok szubjektív elemet tartalmazó gyakorlattól teljesen eltérő – rendszer kidolgozását miniszteri rendelet szintjén.
5. Alapjogok korlátozása ( 18-32. § )
A tulajdonjog gyakorlásának korlátozását túlzónak tartjuk, s visszaélésre okot adónak. Azon megfogalmazás, hogy az állományilletékes parancsnok megtilthatja a vagyontárgyak, a pénz vagy pénzt helyettesítő fizetési eszköz bevitelét a munkahelyre , önkényeskedés lehetőségét biztosító, az alapjogokat szükségtelenül korlátozó intézkedés lenne, a szükségesség-arányosság tesztet nem kiálló rendelkezés.
Az egyesülési jog korlátozása kapcsán ( 25. § ( 5 ) ) a Tervezet megfogalmazása nem megfelelően konkretizált, ellentétes az Alaptörvényben biztosított szabályozással, mivel a megfogalmazás alapján a kötelező bejelentés, az elöljárói megtagadhatóság nincs garanciális elemekkel körülhatárolva, önkényes rendelkezésekre okot adó, szükségesség-arányosság tekintetében nem meghatározott.
A véleménynyilvánítás szabadsága ( 21. § ( 4 )- ( 5 ) ) esetén a Tervezet megfogalmazása túlzott jogkorlátozást mutat, mely nem összeegyeztethető sem az Alaptörvénnyel, sem Emberi Jogok és az Alapvető Szabadságok 1950-ben elfogadott római Egyezményének 10. cikkével, sem a Polgári és Politikai Jogokról szóló, az ENSZ keretében 1966. decemberében elfogadott Nemzetközi Egyezségokmány 19. cikkével. A véleményszabadság korlátozásának igazolhatósága minden esetben a kifejezés által okozott vagy okozható sérelemtől függ. Ez az amit a strasbourgi bíróság gyakorlata a korlátozás szükségességének nevez.
A szabad mozgás alapjogát korlátozó rendelkezés a külföldre utazással kapcsolatban ( 19. § ( 2 ) ) szintén nem állja ki meglátásunk szerint a szükségességi-arányossági tesztet, ellentétes a rendelkezés a személyi szabadsághoz való joggal, s jelen megfogalmazásában sérti a jogállamiság elvéből levezethető jogbiztonság követelményét.
Az Európai Unió tagállamai között minden aggály nélkül gyakorolható az az alapjog, hogy a hivatásos állományúak választhatók az országgyűlési, az önkormányzati és az európai Uniós választásokon is (passzív választójog).
Ezzel összefüggésben azt is indokolatlan alapjog korlátozásnak tartjuk, hogy a hivatásos állományú személyek nem lehetnek magánéletükben bejegyzett és törvényesen működő politikai pártok tagjai. Ezzel kapcsolatban a szigorú magyar szabályok indokolatlanok és túlzóan, aránytalanul korlátozzák ezen emberi alapjogot a hivatásos állományúak esetében.. Elég volna csupán a munkahelyi politizálást tilalmazni és azt, hogy a hivatásos részrehajlóan járjon el pártszimpátia alapján. Jelenleg is tilalmazott mindkettő és ez bőven elégséges is volna e tekintetben. Pártszimpátia alapján nem lehet elfogultan eljárni, vagy egyáltalán elfogultan eljárni, hiszen ez alapkövetelmény a közigazgatás minden területén. Önmagában az, hogy tilalmazva van bármely bejegyzett pártban való tagság, még nem szünteti meg az esetleges pártprefenciák kialakulását a munkavállalóban, amely saját szuverén joga minden embernek.
A jelenlegi tendenciákat látva egyébként szükséges is volna, hogy ezen munkavállalók rendelkezzenek a passzív választójoggal.
6. A kifogástalan életvitel ( 40. § ( 1 ) bekezdés )
Véleményünk szerint a kifogástalan életvitel soron kívüli ellenőrzésének lehetőségével nincs baj, de a szabályozásával van, mivel szubjektivitásra ad alkalmat a túl általános megfogalmazás „a kifogástalan életvitel ellenőrzésének kezdeményezésére jogosult tudomására jutott adatokból a kifogásolható életvitelre alapos okkal lehet következtetni”. A szabályozásba a garanciális elemek nem kerültek beépítésre, például nem került meghatározásra, hogy konkrétan mit jelentenek a tudomásra jutott adatok. Ezen rendelkezés vagy nagyfokú pontosítást vagy miniszteri rendeletben meghatározott szabályozást igényel.
A kizáró körülmények és kifogástalan életvitel tekintetében észrevételezni kívánjuk a 39. § ( 1 ) bekezdés f) pont esetén, hogy az ártatlanság vélelmét a szabályozás nem veszi figyelembe, sértve az Alaptörvény által garantált emberi méltóság tiszteletben tartását.
A 41. § ( 4 ) bekezdésében foglalt rendelkezés túlzott, megalapozatlan döntési lehetőséget biztosít az állományilletékes parancsnoknak az objektivitás követelményének mellőzésével. Fennáll a 40. § ( 4 ) bekezdés c) pontja alapján, hogy elegendő például egy rossz szándékú családtag, szomszéd arra, hogy kifogásolható legyen az életvitel. Az objektivitást garantáló szabályozás kidolgozása, az eljárási szabályok konkretizálása szükséges, akár miniszteri rendelet szintjén is.
7. Beosztásváltozás, áthelyezés ( 50. § ( 2 ) bekezdés )
Beosztásváltozás, áthelyezés esetén a beleegyezés nélkül történő áthelyezés esetében szükségtelen, túlzó véleményünk szerint a tervezett szabályozás, a napi 3 órás utazásra kötelezés anomáliákra vezethet. Önkényes szolgálati helymegváltoztatások eddig is voltak gyakran, a tervezett rendelkezés pedig legalizálná a további jogsértéseket is, azon túl, hogy a már idézett 2003/88/EK irányelvnek sem felel meg. Továbbá nem veszi figyelembe a tervezet megfogalmazója azt sem, ha valaki már a hatálybalépés előtt is utazott például 3-4 órát, azt további fél órával megemelve indokolatlan diszkriminációhoz, túlzáshoz vezet.
8. Vezénylés ( 55. § ( 2 ) bekezdés )
Vezényléssel kapcsolatban indokolatlan a jelenlegi szabályozás szigorítása, a tervezetben szereplő változtatás 4 hónap tartam, 6 hónapon belüliség súlyos terheket, bizonytalanságot eredményez, meglátásunk szerint az Életpálya-modell koncepciójával is ellentétes, mivel nem a kiszámíthatóság irányába hat, hanem pontosan azzal ellentétes irányba.
9. Jubileumi jutalom
A B változat elfogadhatatlan, s meglátásunk szerint érthetetlen, hogy hogyan került a tervezetbe, mivel teljesen ellentétbe áll az Életpálya-modell kormány által elfogadott koncepciójával, annak elveivel, sőt a Tervezet preambulumában foglaltakkal is.
10. MRK jogosultságai
Az MRK funkciója szerint szakmai köztestület, mint azt a Tervezet 253. § ( 1 ) bekezdése ki is mondja. Ezzel ellentétes a 254. § ( 4 )- ( 5 ) bekezdésében meghatározott jogosultsági rendszer , a 262. § szabályozása. Ezen pontokat mindenképpen javasoljuk a szakszervezetekkel kapcsolatos rendelkezések közé beiktatni.
11. A rendvédelmi érdekegyeztetés fórumai ( 263. § )
Kifogásoljuk, hogy a szakszervezetek nem kapnak jogosultságot érdekvédelmi szervként az érdekegyeztetési fórumon való részvételre, helyettük egy teljesen más funkcióval rendelkező szervezet ( MRK ) kap jogosultságot arra, hogy részt vegyen ágazati érdekvédelmi tanács munkájában. Ez a szakszervezeti jogok további kiüresítését jelenti, amely ellentétes Magyarország egyes ILO Egyezmények vonatkozásában elfogadott kötelezettségvállalásaival is.
12. Szakszervezetek ( 264-267. § )
Megjegyezni kívánjuk, hogy a kodifikálás során a szakszervezetekkel kapcsolatos rendelkezésnek a tervezet végén történő szabályozási szándékának igen komoly jelzés értéke van, mely elhelyezés, illetve a jogok korlátozása, kiüresítése a munkavállalók érdekvédelmének további semmibevételét jelzi. Határozottan tiltakozunk a szakszervezeti jogok kiüresítése ellen! A Tervezetben meghatározottak még a Munka Törvénykönyvében szabályozott, igen csak megcsonkított jogokat is tovább szűkítik.
Javasoljuk a korábbi kifogás intézményének visszaállítását.
Javasoljuk, hogy a Tervezet 254. § ( 4 ) – ( 5 ) bekezdésében szereplő jogosultságok kerüljenek át a szakszervezeti jogosultságok közé, valamint a 262. § ( 1 )- ( 2 ) bekezdésében foglaltak a szakszervezetre vonatkozzanak, továbbá a korábbi gyakorlatnak megfelelően a munkaidő-kedvezmény rendszere törvényi garanciákkal megerősítve kerüljön szabályozásra, valamint annak pénzbeli megváltása is kerüljön vissza a törvénybe.
Hivatkozni kívánunk a Római Szerződés 136. cikkére, mely szerint a Közösség és a tagállamok céljai közé tartozik különösen a vezetés és az alkalmazottak közötti szociális párbeszéd elősegítése. A munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló Közösségi Karta 17. pontja biztosítja többek között, hogy a munkavállalók tájékoztatását, a velük folytatott konzultációt és részvételüket megfelelő irányvonalaknak megfelelően fejleszteni kell, figyelembe véve az egyes tagállamokban hatályos gyakorlatot.
Továbbá hivatkozni kívánunk a 2002/14/EK irányelvre, valamint az 1999. évi C. törvénnyel kihirdetett Európai Szociális Karta alapelveire. Ezen rendelkezések figyelembe vétele a Tervezet szakszervezetekre vonatkozó rendelkezései tekintetében véleményünk szerint megkerülhetetlen.
13. Megbízási díj ( 64. § ( 5 ) bekezdés )
A Tervezet megfogalmazása nem konkrét, a „besorolási illetmény 25-50%-áig terjedő díjazás” konkrétan nem értelmezhető, mivel nem tudni hogy a helyettesítő vagy a helyettesített besorolási illetményét veszi-e alapul a rendelkezés. Továbbá az eltérő besorolási illetmények diszkriminációra adnak lehetőséget, sőt előfordulhat olyan eset is, hogy a legalacsonyabb beosztási feltételezett illetményt figyelembe véve a megbízási díj alacsonyabbá válik, mint az eddig hatályos összeg.
14. Készenlét ( 126. § )
Javasoljuk, hogy a készenlét éves elrendelhető tartamának felső korlátja kerüljön meghatározásra a törvényben az anomáliák elkerülése érdekében.
15. Nyugdíj előtti rendelkezési állomány ( 69. § )
A rendelkezési állományba helyezés tervezetbeli megfogalmazásával nem értünk egyet, amennyiben a nyugdíj esetében nem történik meg az alacsonyabb, fentebb javasolt korábbi feltételrendszer, illetve korhatár bevezetése. Amennyiben a rendelkezési állományba helyezés az öregségi nyugdíjkorhatártól számítódik – kihangsúlyozva azt, hogy ezzel alapvetően nem értünk egyet, csak a korábbi szerzett jogok visszaállításával a 2012. január 1-je előtt állományba kerültek esetében -, úgy azt javasoljuk úgy megváltoztatni, hogy az alapja az 50. éves életkorhoz kötődjön.
16. Könnyített szolgálat ( 70. § ( 5 ) bekezdés )
Javasoljuk, hogy a könnyített szolgálat esetén a munkavállaló illetménye a besorolása és szolgálati ideje alapján megállapítható illetményének 100 %-a legyen tekintettel arra, hogy egészségi állapota a munkavégzés következtében romlott meg.
A könnyített szolgálat esetén is javasoljuk az életkorhoz való kötést ( 50 év ) az öregségi nyugdíjkorhatár helyett.
17. Vezetői beosztás ( 52. § )
Nem értünk egyet a Tervezet azon szabályozásával, hogy területi és a helyi szerv vezetője 5 évre nevezhető ki, s az csak egy alkalommal hosszabbítható. Javasoljuk az újra kinevezés korlátlan lehetőségét a kiszámíthatóság, életpálya szemlélet érdekében. Garanciális elemként javasoljuk azt is, hogy a határozott idő letelte előtti áthelyezés csak az érintett beleegyezésével gyakorolható munkáltatói jogként kerüljön szabályozásra.
A Tervezet 53. § ( 1 ) bekezdésében az indokolás nélküli azonnali hatályú felmentés lehetőségével sem értünk egyet, mivel az visszaélésekre adhat okot, és szakmaiatlan (adott esetben politikai) érdekek is motiválhatják. Javasoljuk az indokolási kötelezettség rendelkezésbe iktatását, garanciák beépítését. Javasoljuk továbbá a felmentési okok taxatív meghatározását „gumiszabály” nélkül.
A rendőri vezetői pozíciók jelenlegi bizonytalan helyzete rengeteg problémát okozott eddig is és okoz folyamatosan. A rendőri vezetők emiatt sokszor meggyőződésükkel ellentétes szakmai, vagy jogi véleményt, jogalkalmazást kell képviselniük, kinylvánítaniuk. Felmentési ok lehetne például:
– szándékos bűncselekmény elkövetésekor tettenérés;
-szándékos bűncselekményben való részvételre utaló bizonyíték előkerülése;
-szándékos bűncselekmény elkövetése miatti jogerős bírósági marasztalás;
-olyan (kétségtelen) tény, adat, bizonyíték előkerülése, amely a rendőri hivatásba vetett közbizalom megingatására alkalmas, és az a közvélemény széles köre előtt megismerésre kerül, stb.
Fontosnak tartjuk, hogy a fenti felsorolással nem összefüggő fegyelmi ügyek esetleges munkáltatói marasztalása ne lehessen a határozott idejű vezetői kinevezést bíró hivatásos személy felmentésének az indoka, mert ez esetben előfordulhat, hogy a fegyelmi jogkör gyakorlására szakmai, vagy emberi nézetkülönbség munkáltatói retorziójaként kerülne sorra. Tehát a „parancs értettem” elvvel szemben az érvek ütközésének, ütköztetésének lehetőségét meg kell adni az alsóbb szintű vezetők részére, mert tapasztalatok szerint nem mindig a felsőbb vezetőnek van igaza egy szakmai, jogi kérdés kapcsán. Sok esetben a fegyelmi jogkör gyakorlója pedig visszaélhet azzal, hogy akár indokolás nélkül, akár fegyelmi indításával félemlíthesse meg vezető beosztottját. Ez egy élő, létező probléma jelenleg is, és a rendőri hivatás vezetői szintjén időnként tapasztalható elszakmaiatlanodás melegágya. Ezt nagyon fontosnak tartjuk leszögezni a rendőri vezetői állomány védelme érdekében.
18. Felmentés ( 76. § )
Nem értünk egyet a 76. § ( 2 ) bekezdés b) pontjában meghatározott esetben a kötelező megszüntetéssel.
Magasabb beosztásba előmenetel ( 107. § ( 1) bekezdés )
Nem értünk egyet a bekezdés b) pontjában való kitétellel, mivel az ellentétes az ártatlanság vélelmével.
A Tervezet 108. § ( 1 ) bekezdése nem megfelelően szabályozott, mert túl széles diszkrecionális jogkört, szubjektív elemek előtérbe kerülést biztosít a kiválasztással kapcsolatban az állományilletékes parancsnoknak.
A Tervezet nem szabályozza a határozott idejű kinevezéssel kapcsolatos eljárásrendet, azaz ezen tekintetben hiányos.
A Tervezet 2. § 18. pontjához kapcsolódóan javasoljuk, hogy a preferált települések kerüljenek rendeleti szinten meghatározásra hatástanulmány alapján.
A Tervezethez kapcsolódó vezetői összefoglaló a közalkalmazottak átminősítését rögzíti, mégis a Tervezetben számtalan helyen találkozunk a közalkalmazotti megjelöléssel ( pl. 14. § ( 2 ) ), ez inkoherenciát valósít meg.
A Tervezet 35. § ( 6 ) bekezdésében foglaltakkal nem értünk egyet, a nyelvvizsgák tekintetében több nyelv figyelembe vétele szükséges, a rendelkezés így túl diszkriminatív.
A Tervezet 41. §-a nem tartalmazza a közlés formáját, így pontatlan a megfogalmazás, javasoljuk az írásbeli kötelező forma rögzítését.
A Tervezet 89. § ( 1 ) bekezdés a) és b) pontjában foglalt törvény erejénél fogva történő azonnali jogviszony megszűnéssel nem értünk egyet, az visszaélésekre adhat okot, s minden objektivitást nélkülöz.
A 129. § ( 3 ) bekezdésében a feltételes megfogalmazás helyett javasoljuk a kijelentő mód használatát.
II.
- Általános véleményünk a Tervezettel kapcsolatban, hogy az nagyrészt a jelenleg hatályos szabályozás összeollózása. Nem került figyelembe vételre az összeállítás során, hogy a bevezetésre kerülő Életpálya-modell új elvekre épül, így másfajta szabályozást követel meg, a jogszabálynak a modell koncepciójával koherensnek kellene lennie, továbbá azt sem vette figyelembe a Tervezet összeállítója, hogy a hatályos jogszabály nagyon sok ponton korszerűsítésre szorul.
- Megjegyezni kívánjuk azt is, hogy a Tervezet eklektikus, vannak esetek, mikor konkrétan az alap szabályozás tendenciája mutatkozik meg, másutt az eljárási szabályok részletezése is bekerül, s olyan rendelkezéseket tartalmaz, melyeknek a végrehajtási rendeletben lenne a helyük.
- Hangsúlyozni kívánjuk azt is, hogy számtalan helyen – teljes felsorolásra azért nem térünk ki, mivel a BÉT –ülésen kinyilvánításra került, hogy a Tervezet még 1.0-ás verzió – pl. 19. § ( 1 ) , 21. § ( 1 ), 25. § ( 3 ), 35. § ( 6), 40. § ( 3 ), 42. § ( 1 ), 54. § ( 3 ) stb. nem felel meg A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény, valamint A jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. ( XII. 14. ) IRM rendelet kógens rendelkezéseinek.
- Továbbá javasoljuk, hogy a megalapozott törvény kialakításához készüljön el a jelenleg hatályos jogszabályi rendszert alapul vevő utólagos hatásvizsgálat, hogy valós adatokra, eddig megtapasztalt mérhető hatásokra lehessen építkezni, továbbá szükségesnek tartanánk a tervezethez kapcsolódó előzetes részletes hatásvizsgálat kidolgozását és annak megismertetését a megalapozott véleményadás, s javaslatok tekintetében.
- Kiemelten fontosnak tarjuk, hogy az állomány is megismerhesse a tervezett rendelkezéseket, s beleszólhasson a törvény tervezetének megalkotásába, véleményével hozzájárulhasson azon rendelkezésekhez, melyek a munkáját befolyásolják.
Bízunk benne, hogy a kidolgozott javaslat szintén széleskörű egyeztetésre fog kerülni életbelépése előtt, s megfelelő fórumokon minden érintett véleményt nyilváníthat a tervezettel kapcsolatban.
Javasoljuk továbbá a tervezet fontosságára tekintettel, hogy a tervezet folyamatos alakulását, a bevezetni kívánt rendelkezéseket ne lássa el a szakmai tervezet kidolgozását koordináló előterjesztő „NEM NYILVÁNOS” jelöléssel, hiszen egy jó szándékkal kidolgozandó tervezetet joga van minden olyan embernek megismerni, amely az érintettet valamilyen szinten érinti. Látnia kell az embereknek, hogy honnan indult el a tervezet és nem csupán azt, hogy az milyen formában kerül az országgyűlés elé.
Fontosnak tartjuk továbbá, hogy egy esetleges zömében konszenzusos jegyeket mutató beterjesztést egyéni képviselői indítványok „ne torpedózhassák” meg olyan területeken, amely a munkavállalóknak kedvező jogot jelent. Szeretnénk, ha egy esetlegesen a szakszervezetünk számára elfogadható kormányzati előterjesztést – a jelenlegi tervezet még messze nem ilyen – a frakciófegyelem ilyen esetekben is megvédené.
Jelen véleményünket tagságunk tájékoztatása végett honlapunkon megjelentetjük, ezért ezúton tisztelettel kérjük, hogy az esetlegesen részünkre megküldésre kerülő tervezet közzétehető legyen.
Tisztelettel kérem Helyettes Államtitkár Urat, hogy az átdolgozott tervezetről is szervezetünket tájékoztatni szíveskedjen.