„Monda az Ur Jónásnak: “Kelj fel és menj
Ninivébe, kiálts a Város ellen!
Nagy ott a baj, megáradt a gonoszság:
szennyes habjai szent lábamat mossák.”

(Babits Mihály: Jónás könyve)

A Rend őreihez!

Ismét elérkezett a számvetés ideje Tisztelt Kollégáim és erre olyan időszakban kerül sor, amikor a társadalom egyre nagyobb hányada elégedetlen a körülötte lévő világgal, életkörülményeivel, nap, mint nap meg kell küzdeniük a holnapért, szeretteik biztonságáért. Tíz évvel ezelőtt néhányan elkezdtük azt, amit ma sokan TMRSZ –jelenségnek neveznek, ismernek. Ez a 10 év küzdelmekkel, kisebb-nagyobb sikerekkel, de legalább ennyi buktatóval is járt. Soha nem adtuk fel, nem adhatjuk fel. Az utóbbi öt évben pályakezdő rendőrök ezrei szereltek fel a testülethez és közülük egyre kevesebben fordulhatnak olyan kollégákhoz, akik az elmúlt 10 év folyamatairól, történéseiről beszélhetnek nekik. Pedig volna mit elbeszélni és ma a helyzet egyre inkább kezd hasonlatos lenni a 2006. nyár végi eseményekhez.

Ti vagytok az őrzők. Régiek, újak, vállt, vállnak vetve, egymásnak aggodalom nélkül hátat fordítva. 2006-ban ugyanígy kezdődött. Az elégedetlen emberek kimentek az utcára és egyre többen követelték az igazságot, a rendet, a törvényességet. A társadalom manipulátorainak tekintett úri elit látta, hogy ebből még bajuk is származhat, látták, hogy a rendőrök egyre nagyobb hányada ért egyet a velük szemben felsorakozó ismeretlenekkel, a tömegben fel-felbukkanó ismerős arcokkal. Egymásra mosolyognak, megértően összekacsintanak, szimpatizálnak egymással. Ez a folyamat az elit uralmának végét vetítette elő 2006-ban. Ti akik 2006-ban még az iskolapadot koptattátok, ebből nem sokat érthettetek meg akkor. Ma már tudhatjátok – ha van még kitől megkérdeznetek, ha van kiben bíznotok -, hogy 2006-ban több száz rendőrkollégátokat áldozta be a szó fizikai értelmében az akkori elit, karöltve az akkori kollégáitokat eláruló legfelsőbb szintű rendőri vezetőkkel. A beáldozás egy hideg, aljas és embertelen szándék része volt. Mindegy, hogy milyen áron, de a rend őrzőit el kellett választani az elégedetlenkedő tömegtől. A rendőröket beáldozták, és ehhez szükség volt néhány ezer fős, rendőrt ütni hajlandó tömegre – akiknek bére ma már látható formában ölt testet, de ez a bér egy keserű tanulsággal is szolgál ma már számukra – és kellett hozzá néhány száz félig agyonvert, megalázott, megszégyenített rendőr.

A recept a szándékot tekintve ma ugyanolyannak tűnik. Az elégedetlenkedő tömeggel szemben az úri elit rendjét védeni képes, védeni hajlandó rendőr-sereg. A különbség, az, hogy ezt miképpen próbálják elérni a maiak, látszólag hatalmas, valójában azonban nincs különbség véleményünk szerint a 2006-os módszer és a mai között, a szándék és a várt eredmény is ugyanaz. Soha ne feledjétek azokat a kollégáitokat, akik bedőltek 2006-ban a manipulációnak és minden áron az elit által elvárt rend fenntartását tekintették elsődleges kötelességüknek. Ma ezek a kollégák már nem a kollégáitok. Bűnözőkké nyilvánították őket, hozzáteszem, többségüket joggal. De nem minden fekete és fehér. Ezek a bűnözővé hergelt rendőrök a cselekedetük előtti napokban vérző, térdre bukó kollégákat láttak egyenes adásban a televízióban, vagy éppen tehetetlenségre kárhoztatva a Nádor utcában kellett látniuk kollégáik fájdalmát, megalázását. Az aljas szándék célja akkor sokaknál bevált, hiába emeltük fel a szavunkat a védelmetek érdekében, hiába kértünk a megalázott emberektől a felelősök helyett bocsánatot. A felelősök ma vígan éldegélnek felelős állami beosztásokban vagy dácsájukban számolják „bérüket” zavartalanul a mai napig.

2015 júliusában megtörténik az, aminek már évekkel ezelőtt meg kellett volna történnie és időről-időre meg kellene történnie. A mindenfelé hallható hírek szerint kaptok 30 százalék illetményemelést, ami nettóban ki tudja mit fog jelenteni, hiszen az igazság „teljes kibontásának” fázisa még hátravan júliusig. Teszem azt, ha az eddig folyósított majd minden pótlékotok megszüntetése jár együtt az illetményemeléssel, lehet, hogy nem lesz érzékelhető mértékű ez a „béremelés”. Ne legyen igazam ebben, de tartok tőle, hogy így lesz. Ez a 30% sem feledtetheti azonban a közelmúltban történt jogfosztásokat, megaláztatásokat, amelyeket a magyar rendőröknek el kellett viselniük. Tájékoztatlak Benneteket, hogy a strasbourg-i valamint az alkotmánybírósági elutasító döntés ellenére – amely bírósághoz fordulás esélyeit kezdetektől fogva szkeptikusan kezeltük, de bíztunk abban, hogy sikeres lesz a többiek érdekérvényesítése – a TMRSZ továbbra sem adja fel annak szándékát, hogy a jog erejével a már szolgálati nyugdíjjogosultságot megszerző kollégák, továbbá a 2011. decembere előtt felszerelők esetében ez az igényérvényesítési szándék eredményre vezessen. Az erre vonatkozó beadványt már megfogalmaztuk. E tárgykörben hamarosan tájékoztatni fogunk Benneteket a megtett jogi lépésekről.

Ne feledjétek el egy percre sem, hogy amikor sorfalban, csapategységben, vállt, vállnak vetve igyekeztek fenntartani a rendet, úrrá lenni a zűrzavaron, akkor mindvégig hűnek kell maradni eskütökhöz, mely szerint „mindenkor a nép érdekeinek megfelelően járok el.”.

Ne feledjétek, hogy akik egyik nap szemben állnak veletek, azok holnap ítélkezhetnek felettetek, dönthetnek sorsotokról, pályán maradásotokról, törvényt hozhatnak arról, hogy a szavatok egy fikarcnyit sem ér, vagy arról, hogy bűnözők vagytok, ha intézkedéseteket törvénytelennek minősítik, vagy eleve embertelen volt. Védjétek meg a rendet, őrizzétek azt a nép érdekeinek megfelelően, méltósággal, a körülményekhez képest maximális emberséggel, mert eskütök kötelez erre.

2006-ban sokan nem értettétek meg a TMRSZ intelmeit. Ma ne essetek ezen elődeitek hibájába akkor, amikor napi szinten kell csapategységben szolgálatokat adnotok, és látszólag egyre több lesz a méz a madzagon, a veletek szemben felgyülemlett tömeg pedig egyre nagyobb létszámú és egyre elégedetlenebb. Ne dőljetek be sem fenyegetésnek, sem ígérgetésnek, sem szép szónak. Csak a tettek, a történések számítanak. Ne azt figyeljétek, ne annak higgyetek, hogy mit mondanak – az addigi tetteik alapján –  Nektek ártani akarók, a Titeket lenézők, becsmérlők, hanem annak higgyetek, amit a szemetekkel láttok, láttatok, amit a bőrötökön megtapasztaltok, megtapasztaltatok. Megtanulhattátok az utóbbi években, hogy mindaz, amit mondanak, amit tesznek, múlandó és akár egy pillanat alatt megfordulhat a hátrányotokra. Az adott szó, az ígéret betartása egyeseknek ma már nem érték, csak eszköz a manipuláláshoz. Csak az számít, hogy tisztességesen, emberségesen, a nép érdekében tegyétek a dolgotok, azt, ami a legfőbb kötelességetek, és akkor majd minden a helyére fog kerülni.

„Halld az Egek Urának Istenének
kemény szózatját, nagy Ninive, térj meg,
vagy kénkövekkel ég föl ez a város
s föld alá süllyed, negyven napra mához!”

Igy szólott Jónás, s szeme vérbeforgott,
kimarjult arcán verítéke csorgott,
de az árusok csak tovább nevettek,
alkudtak, csaltak, pöröltek vagy ettek,
s Jónás elszelelt búsan és riadtan
az áporodott olaj- s dinnyeszagban.

….

A szó tiéd, a fegyver az enyém.
Te csak prédikálj, Jónás, én cselekszem.
Ninive nem él örökké. A tök sem,
s Jónás sem. Eljön az ideje még,
születni fognak ujabb Ninivék
és jönnek uj Jónások, mint e töknek
magvaiból uj indák cseperednek,
s negyven nap, negyven év, vagy ezer-annyi
az én szájamban ugyanazt jelenti.”

(Babits Mihály: Jónás könyve)

Minden tisztességes, jót akaró magyar embernek Áldott és Boldog Békés Karácsonyt, Kellemes Ünnepeket és Boldog Új Évet Kívánunk.

2014 december 17.

TMRSZ