Szolgálati nyugdíj és egyebek,

amiről nem kérdezték a véleményünket

Közszolgálati életpálya-modell

Ahogy a belügyminisztérium is megfogalmazta levelében, a közszolgálati életpálya-modell kidolgozása igen nagy jelentőséggel bír. Ezen indoknál fogva megkeresték és hogy minél szélesebb körben törtéjen az egyeztetés, bevonták a szakszervezeteket a koncepció kidolgozásába.

Mivel lehetőséget kaptunk, éltünk vele és olyan kérdéskörökben is megküldtük észrevételeinket és javaslatainkat – bár nem kérték – melyek a munkavállalók életpályájában – véleményünk szerint – igen-igen nagy jelentőséggel bírnak, tehát az egyeztetés részét kell képezzék.

Javasoltuk a szolgálati nyugdíjak visszaállítását, mivel meglátásunk szerint kiemelkedően fontos, és ezidáig az egyik legvonzóbb pontja volt a rendőri életpályának amellett, hogy az alacsonyabb életkortól történő nyugdíjazás a különleges, átlag feletti pszichés és fizikai leterheltség okán egyébként is indokolt.

Szükséges figyelembe venni, mert tény, hogy a rendvédelmi dolgozó fokozott egészségi, fizikai és pszichikai ártalmaknak van kitéve, illetve sok beosztás esetén az életveszély kockázata is lényegesen magasabb az átlagosnál. A fizikai és pszichikai állóképesség területén az átlagostól lényegesen magasabbak az elvárások, melyek teljesítése az életkor előrehaladtával egyre nehézkesebbé válik.

A Hszt jelenlegi szabályozása, azaz a könnyített szolgálat, meglátásunk szerint nem kielégítő és nem veszi figyelembe a valós helyzetet. Szükség lenne egy részletes utólagos hatásvizsgálatra, mely kimutatná a régi rendszer előnyeit, és rámutatna a hatályos szabályozás anomáliáira is.

Véleményünk szerint a 30 év tényleges szolgálati idővel rendelkező hivatásos állományúak esetében vissza kell állítani a szolgálati nyugdíj lehetőségét.

Fontos cél lenne, hogy a hivatásos szolgálatban elfáradtakat ne pályaelhagyásra kényszerítsék, hanem biztosítják a közigazgatás más területeire történő elmenetelüket – majd esetleges visszatérésüket.

Nem tartható és nem is költséghatékony, de még csak nem is humánerőforrást védő az állam szempontjából, hogy a kitanított, jól képzett hivatásos állományúnak le kell szerelnie ahhoz, hogy a közigazgatás más területén is érvényesülni tudjon, és ott csak próbaidő kikötésével vállalják a további foglalkoztatását.

Ugyanígy fontos lenne, hogy a szolgálatteljesítés közben egészségkárosodást szenvedők, vagy szolgálatra alkalmatlanná válók esetében a rendszer biztosítson kényszerpályát, korábbi beosztásuk, de legalább a hivatásos szolgálat ellátására úgy, hogy az nem vezet a jövedelem, vagyis az életminőség és a társadalmi megbecsültség csökkenéséhez. Álláspontunk szerint ebbe a körbe kell tartozzanak azok a dolgozók is, akik egészségkárosodása ugyan nem közvetlenül a szolgálatteljesítéssel függ össze, de rendelkeznek egy meghatározott szolgálati idővel.

Szorosan kapcsolódik az életpályához az egészségügyi ellátás is.

Sérelmesnek tartjuk a Honvédkórház olyan jellegű átszervezését, melynek következtében a rendvédelem területén dolgozók háttérbe kerültek. Ezt a problémát korábban is jeleztük a Belügyminisztérium felé (http://www.tmrsz.hu/2014/07/25/rendvedelem-honvedelem/)

Szociális juttatások terén több alapelemre lenne szükség. Javasoltuk például a kötelezően biztosítandó lakhatási hozzájárulás bevezetését – saját otthonnal nem rendelkező kollégák számára – minimum összeg meghatározással, tehát amitől csak felfelé lehet eltérni.

A cafetéria keretösszege évek óta stagnál (szemben a vállalkozói szférával, ahol folyamatosan emelkedik) ezért szükséges annak emelése, már csak azért is, hogy a közszférában mutatkozó óriási hátrány csökkenjen, és ilyen irányban is realizálódjon dolgozók munkájához kapcsolódó – folyton hangoztatott – jóval magasabb elvárás és társadalmi megbecsültség.

Kitértünk a képzési rendszer problémáira és javasoltuk a térítéses formák megszüntetését, hiszen azokat a munkavállalók – anyagi okok miatt – nem tudják igénybe venni. Úgy véljük, hogy a képzéseket minden tekintetben ingyenessé kell tenni, emellett a képzési palettát szükséges bővíteni úgy, hogy az esetleges szerven belüli önkéntes vagy kényszerű pályamódosítások is fókuszba kerüljenek.

Az életpálya-modell ellen hat a tanulmányokkal kapcsolatos – tanulmányi szerződésekkel biztosított – visszafizetési kötelezettség, ugyanis a megyei kapitányságokkal kötött tanulmányi szerződésekben kizárják az áthelyezéseket, azaz röghöz kötik a tanulni vágyó munkavállalót, ami igencsak célszerűtlen megoldás.

Ugyanilyen probléma az a rendőri utánpótlást akadályozó gyakorlat, amit a rendészeti szakközépiskolák folytatnak, vagyis visszafizetési kötelezettséggel sújtják a hallgatókat két sikertelen vizsga után.

Hangsúlyoztuk a vezetői utánpótlás fontosságát is, melynek hatályos szabályozása nem kielégítő, holott a vezetői feladatokra irányuló tudatos felkészítés lényeges szegmense az életpályának.

Mindenek mellett, meglátásunk szerint, a vezetőknek is nagyobb védelemre volna szükségük, mégpedig az indoklás nélküli felmentés intézménye okán. Igencsak megfontolandó kérdés az intézkedés fenntarthatósága.

Egy kimagasló szakmai tudással rendelkező alosztályvezető nem biztos, hogy felvállalja az egzisztenciális bizonytalanságot, vagyis annak kockázatát, hogy egy magasabb beosztásba kerülés esetén (pár tízezer forintos illetménynövekedés mellett) akár indoklás nélkül felmentsék.

Ezzel a megkérdőjelezhető rendelkezéssel a jelenlegi rendszer – nagyon sajnálatos módon – olyan alkalmas embereket tarthat távol a vezetői kinevezéstől, akik talán hatékonyabban tudnák ellátni a feladataikat, kamatoztatni megszerezett tudásukat és tapasztalatukat, a szervezet javára.

TMRSZ

Folytatjuk!

Előzmények:

http://www.tmrsz.hu/2014/08/07/a-tervezheto-karrierrol/

http://www.tmrsz.hu/2014/08/08/athidalo-megoldas-a-lakhatasi-gondokra/