A tervezhető karrierről

Közszolgálati életpálya-modell

karrier1A Belügyminisztérium felkérésére szakszervezetünk javaslatokkal élt a közszolgálati életpálya-modell kidolgozása tárgyában, az előmeneteli és illetményrendszer, a lakhatási támogatási rendszer és a biztosítási konstrukció kidolgozása kapcsán.

Javaslataink megfogalmazásakor a hozzánk érkezett véleményeket, észrevételeket vettük alapul.

 

I. Előmeneteli és illetményrendszer

Elsődlegesen az illetmények emelését javasoltuk, a KSH honlapján megjelent átlag figyelembe vételével, aminek nettó összege – családi adókedvezmény nélkül – 153.600 forint.

Meglátásunk szerint nem a minimálbérhez kell hasonlítani az alapilletményt, hiszen állami hatóságról lévén szó, lényegesen több előírásnak, jogszabálynak kell megfeleli és nagyobb felelősséggel tartozik mindenki. A magasabb szintű elvárásnak és felelősségnek az alapilletményben is meg kell mutatkoznia.

A munkáltatói döntésen alapuló illetménykiegészítés jelentős mértékű alkalmazása, véleményünk szerint, a jelenlegi rendszer nagy hibája, mert időszakos és visszavonható, ráadásul a bérminimumba történő beszámítás anomáliái miatt kiszámíthatatlanná válik. Szükséges lenne a garantált illetményalap elvárható szintre emelése, akár több lépcsős megoldással is.

A kiszámíthatósággal lehetne ösztönözni a munkavállalót, hogy a rendvédelem területén dolgozzon a nyugdíjig, mert ezen a területen lenne leginkább fontos az állandóság, a feladatellátás társadalmi fontossága okán is.

Szakszervezetünk támogathatónak tartana egy tudást, tapasztalatot, teljesítményt és kompetenciákat figyelembe vevő rendszert – annak kidolgozását – kiemelve, hogy a rendészet állományában eltöltött idő is fontos tényező.

A dolgozó saját egyéni életpályája mindenképpen előre tervezhető kell legyen, sőt az lenne a kívánatos, ha az életpálya tervezést a munkáltató készítené el a teljesítmény kompetenciáknak való személyes megfelelés alapján. Ehhez minden beosztáshoz egy legalább 40 éven át folyamatosan, sávosan emelkedő fizetési rendszer kidolgozása szükséges, mely a jelenlegitől lényegesen különbözik, hiszen ma egy több évtizede dolgozó és egy a pályáját most kezdő, alacsonyabb rendfokozatban lévő rendőr között az alapilletmény különbsége nem megfelelő, illetve az elérhető legmagasabb rendfokozat alapján egy adott beosztásban a pályán eltöltött évek nem kerülnek megfelelően súlyozásra, így nem ösztönzőek a pályán maradás tekintetében.

Sarkalatosan szükséges átalakítani a pótlékrendszert, ugyanis bizonyos pótlékokat (veszélyességi, akciószolgálati, stb) igen változatosan adják meg a munkáltatók, megyénként eltérően.

Meglátásunk szerint a pótlékok széles körét szűkíteni kellene, helyette a beosztást, munkakört alapul venni, és annak illetményét olyan szintre emelni, hogy ne legyen szükség pótolgatásra.

Motiváló lehet mindenki számára, ha állandó illetménykiegészítését kapna az a munkavállaló – azonos beosztások esetén -, aki magasabb, vagy több képzettséggel rendelkezik. Ezáltal, és nem utolsó sorban, a munkavégzés színvonala is emelkedne.

Szintén lényegesnek tartjuk a kiemelkedő munkavégzés anyagi elismerését, ugyanígy azokét, akik bűnügyileg kiemelt földrajzi területen teljesítenek szolgálatot. Ezzel vonzóbbá tehető a bűnügyileg fertőzött területeken is a hosszú távú szolgálatteljesítés.

Az egységes közszolgálati teljesítményértékelési rendszerben pedig a többnyire szubjektív értékelés helyébe – úgy véljük – egy szélesebb körű, valóságosan mért, teljesítmény adatokkal alátámasztott értékelésnek lenne helye.

A megtett további javaslatainkat a következő tájékoztatóban ismertetjük.

Folytatjuk!

TMRSZ