Hatáskör és illetékesség
Ügyészség sértettként szerepeltethet-e egy szakszervezetet, ha magas szintű testületei egyöntetűen kinyilvánították, hogy nem sértettek
feljelentést nem tettek,
kár nem érte őket?
Tisztelt Érdeklődő Közvélemény! Tisztelt Tagság!
A következő gondolatokat kell a legszélesebb nyilvánossággal megosztani, hiszen látni kell mindenkinek, milyen érthetetlen és hihetetlen, képtelen eljárás érinti, sújtja a TMRSZ-t, a rendvédelem terén legmagasabban jegyzett olyan érdekképviseletet, amelynek taglétszáma, működési színvonala, valamint a társadalmi életre gyakorolt érdekvédelmi hatása, hatékonysága a szakszervezeti palettán szereplők közül ezen behatárolásra jogosítja.
A TMRSZ változatlanul nem érti és nem tudja értelmezni azt, hogy főtitkárára és néhány munkatársára nézve milyen törvényes, jogszerű, belső „lázadás” alapján lehetett büntetőeljárást keletkeztetni?
Ennek az értetlenségnek, érthetetlenségnek a már eddig ismertetetteken túl, egy újabb vetületét világítjuk meg, s ajánljuk mindenki figyelmébe azzal, hogy nem győzzük hangsúlyozni: a XXI.századi Magyarországon, az EU-s tag Magyarországon történhetett mindez meg.
Egy elvileg független igazságszolgáltatási közegben, egy elvileg szabad önrendelkezési joggal rendelkező szakszervezetet érintően, igaz, rendvédelmi szakszervezetről van szó, olyan emberek szerveződéséről, akik a mindenkori végrehajtó hatalom szolgálatában állanak.
Ezen optikából tekintsük át a meghurcoltatás ezen részletét, szeletkéjét, amely önmagában is, a laikus számára is nyilvánvalóan, tudathasadásos állapotot eredményező hatással járhat azon érintettekre nézve, akik fentiek szerinti közegben tevékenykednek és élnek.
A TMRSZ Alapszabályában rögzítetteknek megfelelően a TMRSZ főtitkára volt és jelenleg is jogosult szerződések kötésére, nyilatkozattételre stb..
Az ügy egészére kiható, lényeges körülmény, hogy az Alaptörvény VIII. cikk (5) bekezdése kimondja, hogy „szakszervezetek és más érdek–képviseleti szervezetek az egyesülési jog alapján szabadon alakulhatnak és tevékenykedhetnek.„
Határozatba foglaltan már az eljárás kezdetén a TMRSZ 2011-ben kinyilvánította, hogy főtitkárát politikai fogolynak tartja, a koholmányok okán pedig azt is rögzítette, hogy a TMRSZ nem sértett, feljelentést nem tett, kár nem érte a szervezetet.
A TMRSZ által meghozott határozatok hatályosak, azt többek között az ügyészség sem bírálhatja felül.
Az ügyészi tv. az akkor hatályos még lehetővé tette az ügyészségnek a felszólamláson kívül törvényességi felügyeleti jogkörében az óvást, mely 2012-től már nem alkalmazható annak törvénytelensége okán, egyedüli eszköze a felhívás maradt.
Az ügyészség a közérdek védelmezőjeként az Alaptörvény vagy törvény által meghatározott további feladat- és hatásköröket gyakorol.
Az ügyészség, bár nem önálló hatalmi ág, mint a bíróság, mégis önálló alkotmányos szervezetnek tekinthető. A legfőbb ügyészről megállapította, hogy nem politikai, hanem szakmai vezető.
Jelentősen megváltozott a negyedik, nem büntetőjogi funkciókör szabályozása mind elnevezésében, mind tartalmában. Az elnevezés módosítása azért volt szükséges és indokolt, mivel a tevékenység jogilag nem a felügyelettel volt azonosítható. A felügyeleti jogkör ugyanis egy aszimmetrikus jogviszony, amelyben a felügyelő szerv meghatározó befolyást gyakorol a felügyelt szervre.
A felügyelet tartalmilag magába foglalta a döntés, a szakszervezeti határozat megsemmisítését, illetve megváltoztatását, amely jogkörrel a büntetőjogon kívüli területek tekintetében az ügyész eddig sem rendelkezett és a jogalkotó szándéka szerint ezután sem fog.
Az új elnevezés a közérdekvédelmi feladatok kifejezést használja, amely kifejezi, hogy az ügyész a köz érdekében lép fel, és ezáltal közreműködik az igazságszolgáltatás megvalósításában.
A döntés kapcsán az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy a kontinentális jogrendszerekben, és ekként hazánkban is az ügyészség legfontosabb funkciója a vádfunkció, amely mellett azonban más feladatai is vannak. Ilyen feladat az állampolgárok és a szervezetek jogainak és törvényes érdekeinek a védelme.
Ilyen hagyományos jogosítvány, hogy az ügyész keresetet indítson a köz érdekében vagy olyan esetekben, amikor más szerv vagy személy által nem védett érdeket kell védeni, mert valamilyen akadály áll az igényérvényesítés útjában. Ezek az ügyek éppen ezen akadály miatt válnak közérdekűvé. Szintén indokoltnak tekinthető az is, amikor az ügyész valamely, ún. egyoldalú bírósági eljárásban előz meg törvénysértést, mint amilyen az alapítványok, egyesületek bejegyzése, nyilvántartásuk vezetése.
Ezen eljárásoktól lényegesen különbözőnek ítélte az Alkotmánybíróság az ügyész Pp.-ben említett keresetindítási, illetve fellépési jogát. Az érvelés kiindulási pontja a peres felek rendelkezési joga, ami azt jelenti, hogy a fél anyagi és eljárási jogaival szabadon rendelkezik, ami magában foglalja annak eldöntését is, hogy indít-e peres eljárást vagy sem.
A fél alkotmányos önrendelkezési jogának sérelmét jelenti az, ha valaki úgymond más ügyét viszi bíróság elé, az illető személy akarata ellenére.
A Pp.-ben megfogalmazott fontos állami és társadalmi érdek sem alkalmas arra, hogy a rendelkezési jog elvonását alkotmányossá tegye.
Azzal, hogy az ügyészség, hogy a TMRSZ határozatában foglaltakat semmibe vette, miszerint nem sértett, kár nem érte, feljelentést nem tett, mégis ennek ellenére sértetti pozícióba rakta közvádlóként a TMRSZ-t, ezzel a szakszervezetet önrendelkezési jogától megfosztotta, magánautonómiájába durván beavatkozott, a szakszervezet a főtitkárát, és a többi eljárás alá vontat ezzel összefüggésben az emberi méltósághoz való jogában sértette meg, ezért az eljárásuk a jogállamiság elvébe is ütközik.
Az ügyész azon joga, amely szerint az eljárás bármely szakaszában felléphet, hasonló okok miatt alkotmányellenes. A korlátozás nélküli fellépési jog ugyanis szintén alkotmányellenesen sérti a fél, így a TMRSZ, mint szakszervezet önrendelkezési jogát és magánautonómiáját.
A szakszervezetek nemzeti és nemzetközi szabályok szerint is nagyfokú önkormányzatiság mellett működnek, mert tagjaik érdekképviseletét csak a közhatalmai- állami szervek befolyásolási kísérleteitől mentesen tudják végezni.
Az önkormányzatiság lényege, hogy a vezetésre hivatott szervek és személyek nagyfokú önállóság mellett alakíthatják szervezeti és anyagi viszonyaikat. A szakszervezet megalakulását követően, amennyiben az a hazai jogszabályoknak megfelel, akkor még a cégbíróság, jelenleg a Szekszárdi Törvényszék jegyezte be. Egyöntetűen főtitkárnak választották Szima Juditot további 5 évre 2012-ben. . A hatályos Civil tv. minden kikötésének eleget tett, jogszerűen működik a TMRSZ a mai napig.
A szakszervezetek működési alapja a civil önszerveződésen alapuló érdekképviselet, amelyet számos nemzetközi dokumentum is elismer.
Így az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán, 1966. december 16-án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kihirdetéséről szóló 1976. évi 8. törvényerejű rendelet 22. cikke 1. pontja, továbbá az egyesülési szabadság és a szervezkedési jog védelméről szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1948. évi 31. ülésszakán elfogadott 87. számú Egyezmény kihirdetéséről szóló 2000. évi LII. törvény 3. cikke.
A szakszervezeti tevékenység jogi kereteit a fentieken kívül a Ptk. egyesületekre vonatkozó szabályai, továbbá a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény 1. és 4. §-ai tartalmazzák.
A TMRSZ az önkéntes tagság elvéből következően, kellő legitimációval rendelkezik a tagok anyagi, szociális, valamint élet- és munkakörülményeiket érintő érdekképviseletre, amit a jogszabályok és nemzetközi egyezmények is elismernek, ezen jogok korlátozását pedig egyértelműen tiltják.
Amennyiben a szakszervezet a választott tisztségviselőnek, képviselőnek, vagy testületnek eleve nagy szabadságot biztosít az anyagi eszközök felhasználásában, vagy az egyes anyagi jellegű döntéseket akár utólag jóváhagyja, nem lehetséges jogellenességről, társadalmi veszélyességről beszélni.
Amikor a nagy autonómiával rendelkező szakszervezetnél az anyagi eszközök felhasználásának módját, célszerűségét a büntetőeljárásban vizsgálják, nem lehetséges analógiát vonni a költségvetési szervek gazdálkodásával, vagy a reálgazdaság szereplőinek az idegen vagyon kezelésére vonatkozó szabályaival.
A politikai ügyből büntetőügyet kreáltak és a közvádló Kaposvári Nyomozó Ügyészség vádemelése folytán abba a lehetetlen „jogi nonszensz” helyzetbe került, hogy az ügy I. r. vádlottja Szima Judit főtitkár egyben az általa sértettnek titulált szakszervezet képviselője is.
Ennek feloldása csak akként lehetséges, hogy el kell ismerni azt, azáltal, hogy a szakszervezet arra jogkörrel rendelkező testületei főtitkári minőségében – a gyanúsításban, és a vádiratban foglalt tényállások ismeretében – megtartották, illetve megerősítették tisztségében, a főtitkári beszámolót, pénzügyi beszámolókat a megalakulástól kezdve (2004.év) 100%-san elfogadták, továbbra is kinyilvánították, hogy nem sértettek, kár nem érte a szakszervezetet, és feljelentést sem tettek, tehát azon magatartások, amelyek szakszervezeti források felhasználásával történtek, nem jogellenesek, társadalomra való veszélyességük nincs.
Márpedig jelen ügy vádiratának 3. oldal 3 bekezdése is kimondja: a szakszervezet legfőbb tisztségviselője és törvényes képviselője a főtitkár, amely posztot a megalakulás óta Szima Judit tölt be.
Egyszerűen fogalmazva, a szakszervezeti önkormányzatiság elvéből adódóan e cselekmények kapcsán az ügyész, mint közvádló nem teheti sértetté a szakszervezetet, vagy annak tisztségviselőit akaratuk ellenére. A szakszervezet tagsága ugyanis maga dönthet arról előzetesen, vagy utólagos jóváhagyással, a közvetlen demokrácia eszközeivel, vagy képviselet útján, hogy az anyagi eszközöket milyen szabályozottság mellett és mire fordítja. Azt sem tiltja semmi, hogy a felhasználást utólagosan hagyják jóvá.
De hiába a fenti tényállás, az eljárás permanensen folyik és a vádlottak rákényszerülnek arra, hogy ártatlanságukat bizonyítsák, jókora szereptévesztéssel, amelyre rákényszeríttettek, holott a vádnak kellene a bűnösséget bizonyítani, de annak egy nem létező eljárást gerjesztve, eddig minden hátrányos jogkövetkezmény nélkül adtak teret az érintett szervek, ti. a vádhatóságnak arra nézve, hogy számos generális törvényhelyet sértő tevékenységet folytathassanak. Miért? Reméljük,- s ebbéli meggyőződésünk töretlen,- az igazság a XXI.századi Magyarországon is kiderül.
folytatjuk………………………………
Előzmény: Kirívóan súlyos törvénysértő eljárás VII