Kirívóan súlyos törvénysértő eljárás V.

szima_judit_2 (1)I.RÉSZ:

AMIKOR A LEGFŐBB ÜGYÉSZ HELYETTESE A PARLAMENTBEN NYILATKOZIK ÉS

MAGYARÁZZA AZ ÜGYÉSZSÉG “BIZONYÍTVÁNYÁT”

 

II.RÉSZ:

AMIKOR Dr.JÁVORSZKI TAMÁS  TÖRVÉNYSÉRTŐ HATÁSKÖR-ELVONÁSA A LEVEGŐBEN LÓG ÉS A LEGFŐBB ÜGYÉSZ HELYETTESÉNEK NINCS “VÉDEKEZÉSE” ERRE (Miért is vonhatja el közvetlen felettese jogkörét?)

 

III.RÉSZ:

AMIKOR A HATÓSÁG “MAGYARÁZZA” MIÉRT NINCS BÚNCSELEKMÉNY SZIMA JUDIT ÁLTAL

ELKÖVETVE

 

IV.RÉSZ:

AMIKOR A NYOMOZÓ ÜGYÉSZSÉG  ÚJRAGONDOLJA …., S NEMCSAK NYOMOZ, HANEM VÁDAT IS EMEL FENTI HELYZET ELLENÉRE

 

V. RÉSZ

KINEK A TÖRVÉNYE/”KÉZI VEZÉRLÉS” ?

AVAGY: MAGYARORSZÁG XXI.SZÁZADI  JOGALKALMAZÁSI GYAKORLATA,

amely kísértetiesen hasonlít a XX.század közepén folytatotthoz

 

I.RÉSZ:

AMIKOR A LEGFŐBB ÜGYÉSZ HELYETTESE A PARLAMENTBEN NYILATKOZIK ÉS

MAGYARÁZZA AZ ÜGYÉSZSÉG “BIZONYÍTVÁNYÁT”

 

A főtitkár, aki Kaposvári Nyomozó Ügyészség által vádolt, aki egyben paradox módon egyben a sértett képviselője is, korábbi beadványaiban is folyamatosan hangoztatta a vádhatóság eljárásának a törvénytelenségét, amellyel kapcsolatban a TMRSZ a helyzet tarthtatatlanságo okán is minden országgyűlési képviselőt tájékoztatott, kérve segítségüket.

Dr. Gaudi-Nagy Tamás úr, országgyűlési képviselő az Országgyűlés 2013. május 21-i ülésén azonnali kérdést terjesztett elő a Legfőbb Ügyésznek címezve a kérdést. Dr. Gaudi-Nagy Tamás úr, mint gyakorló ügyvéd szintén felvetette a vádhatóság törvénytelenségét azzal kapcsolatban, hogy 2 éven túli nyomozás esetén csak a legfőbb ügyész rendelheti el határozattal a nyomozás továbbfolytatást. Az országgyűlési naplóban A/11222. lasjtromszám alatt érhető el az Országgyűlés honlapján az alábbi linken a kérdés:

http://www.parlament.hu/internet/plsql/ogy_naplo.ulnap_felszo?p_lista=A&p_nap=279&p_ckl=39

Legfőbb Ügyész úr helyett, hivatali helyettese dr. Belovics Ervin úr válaszolt a kérdésre.  A kérdés címe így hangzott: „Lesz-e következménye Szima Judit, a Tettrekész Magyar Rendőr Szakszervezet főtitkára elleni kényszerintézkedések törvénytelen meghosszabbításának?

dr. Belovics Ervin válasza (közhiteles, közokiratnak minősül a szöveg, hiszen az Országgyűlés hivatalos honlapja tartalmazza a válasz szövegét) az alábbi linken olvasható:

http://www.parlament.hu/internet/plsql/ogy_naplo.naplo_szoveg?P_CKL=39&p_uln=279&p_felsz=160&p_szoveg=&p_stilus=

 

 

II.RÉSZ:

AMIKOR Dr.JÁVORSZKI TAMÁS  TÖRVÉNYSÉRTŐ HATÁSKÖR-ELVONÁSA A LEVEGŐBEN LÓG ÉS A LEGFŐBB ÜGYÉSZ HELYETTESÉNEK NINCS “VÉDEKEZÉSE” ERRE (Miért is vonhatja el közvetlen felettese jogkörét?)

 

A szövegből idézve:

Az egyik eljárás 2009. október 8-án a Székesfehérvári Nyomozó Ügyészségen kezdődött…a másik eljárás a Kaposvári Nyomozó Ügyészségen indult és ennek az eljárásnak a megszüntetésére is sor került.”…

A Kaposvári Nyomozó Ügyészség 2011. június 3-án a nyomozás továbbfolytatását rendelte el, és ehhez az ügyhöz egyesítették a továbbfolytatás elrendelését követően a Székesfehérvári Nyomozó Ügyészség nyomozását.

A 2009. október 8-án indult „székesfehérvári” nyomozás száma Nyom.263/2009., míg a „kaposvárié” Ny.37/2010.

Mindkét nyomozást a Be. 190.§ (1) bek. alapján szüntette meg mindkét nyomozó hatóság.

A Legfőbb Ügyész helyettese válasza –mely válasz közokiratba lett foglalva- rendkívül aggályos, és valótlan is, mivel 1 éven túl folyt nyomozásról a Kaposvári Nyomozó Ügyészség annak továbbfolytatásáról nem is rendelkezhetett volna, a Be.176.§.-a alapján arra a Somogy megyei vezető főügyész dr. Horváth Szilárd rendelkezhetett volna nyomozás továbbfolytatásáról, de ilyen határozat az aláírásával nincs az ügyiratban!

Székesfehérváron az a/ pont volt a megszüntetés indoka, tehát „mert a cselekmény nem bűncselekmény”. Kaposváron pedig a b/ pont volt a megszüntetés indoka, tehát azért mert „a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése, és az eljárás folytatásától sem várható eredmény.”

Mindennek azért van jelentősége, mert egyik eljárást sem függesztette fel egyik nyomozó szerv sem. Ugyanis a felfüggesztés idejére állapítja meg a Be. 188.§ (7) bek. rendelkezése, hogy a felfüggesztés tartama a nyomozás határidejébe nem számít bele.  Ez egy speciális szabály.

A Legfőbb Ügyész helyettese álláspontja szerint – és így az ügyészség szervezeti struktúrájából következően a vádhatóság álláspontja szerint is – a nyomozás 2 éves határideje 2012. február 13-án járt le. A vádhatóság szerint a megszüntetés után nem folyt nyomozás, amelyet lehet tényként kezelni ugyan, de a Be. 176.§-ában megállapított 2 éves határidő 2011. október 8-án letelt és független attól a ténytől, hogy nem folyt nyomozás a megszüntetést követően hónapokig.

A felfüggesztés intézményével kapcsolatban a jogalkotó kiemeli, hogy a felfüggesztés tartama a nyomozás határidejébe nem számít bele, nyilvánvaló, hogy a Be. 176.§ (2) bek. első mondatában meghatározott 2 éves határidőt csak objektív határidőnek lehet tekinteni, azaz jelen esetben 2011. október 8-át követően csak a legfőbb ügyész, annak aláírásával rendelhette volna el a nyomozás továbbfolytatását. Ilyen okirat pedig nincs az ügyiratban!

A 2011. június 3-án hatályos Be. 176.§ (2) bek. szövegét az (1) bek. tükrében, összefüggésében kell nyelvtanilag értelmezni:

176. § (1) A nyomozást a lehető legrövidebb időn belül le kell folytatni, és az elrendelésétől, illetve megindulásától számított két hónapon belül be kell fejezni. Ha az ügy bonyolultsága vagy elháríthatatlan akadály indokolja, a nyomozás határidejét az ügyész legfeljebb hat hónappal, ha ez a határidő letelt, az ügyészség vezetője legfeljebb a büntetőeljárás megindításától számított egy év elteltéig meghosszabbíthatja.

(2) Egy éven túl a felettes ügyészség vezetője, két éven túl a legfőbb ügyész jogosult a nyomozás határidejének meghosszabbítására. Ha a nyomozás meghatározott személy ellen folyik, a meghosszabbítás legfeljebb a gyanúsítottnak a 179. § (1) bekezdése szerinti kihallgatásától számított két évig terjedhet, kivéve, ha a legfőbb ügyész a 193. § (3) bekezdése alapján a nyomozás időtartamát az engedélyben meghatározott időpontig meghosszabbította.

(3) Ha az ügyész nyomoz, a nyomozás határidejét az ügyészség vezetője legfeljebb a nyomozás elrendelésétől számított egy év elteltéig, azt követően a (2) bekezdésben meghatározott határidőig a felettes ügyészség vezetője, illetve a legfőbb ügyész hosszabbíthatja meg.

A törvény szövege az elrendeléstől datálja a nyomozás 2 éves határidejét, azaz a konkrét esetben 2009. október 8-tól. A „Nyomozás határideje” címszó alatt található rendelkezések nem nevesítenek olyan speciális szabályt, hogy a 2 év ne az elrendeléstől eltelt objektív naptári idő kezdetét, annak megszakítása nélkül jelentené. Erre – mint fentebb utaltam rá – csak a felfüggesztés intézményével kapcsolatban kerített sort a jogalkotó, mint speciális rendelkezésre. A legfőbb ügyész helyettese a felfüggesztéssel kapcsolatos „határidő- nyugvást” mosta össze válaszában – álláspontjában -, tévesen értelmezve az objektív 2 éves határidőt. Ugyanakkor mivel titkos nyomozás folyt ellenem ezek állítása sem felelt meg valóságnak, azaz megtévesztette az országgyűlést.

A vádhatóság álláspontja azért nyilvánvalóan téves a fentiek alapján, mert ad abszurdum az ügyészség/rendőrség egy konkrét bűncselekményt véve elrendeli a nyomozást, nyomoz egy hónapot, majd megszünteti az eljárást a Be. 190.§ (1) bek. a/ ill. b/ pontja szerint. Ezt követően évente nyomoz 1 hónapot az adott büntetőügy tárgyában – ez ugyanis az elévülést megszakító cselekménynek tekinthető a Btk. 35.§ (1) bek alapján – és egy például 2-8 éves büntetési tétellel fenyegetett bűncselekmény nyomozását „helyi szintű nyomozóhatóság” saját határozataival ez alapján akár 24 évig folytathatja. Évente nyomoz egy hónapot majd megszünteti az eljárást, aztán egy év múlva a nyomozás továbbfolytatását rendelik el „házon belül”, mert „csak”.

Nyilvánvaló, hogy a fenti helyzet előfordulásának lehetősége visszaélésre adhat alkalmat.

Éppen ezért került megalkotásra az az objektív, 2 évben nevesített határidő, amelyet követően – mint ahogy a törvény rendelkezése is megfogalmazódott – az   e l r e n d e l é s t ő l számított 2 éven túl c s a k a legfőbb ügyész rendelheti el a nyomozás továbbfolytatását.

Az eldöntendő kérdésre adandó – látszólag akadémikus, de valójában a szöveg nyelvtani értelmezésével is könnyen megismerhető – válasz tehát abban fogalmazódik meg, hogy a Be. 176.§-ának (2) bekezdésében megjelölt 2 év objektív, naptári határidő-e az elrendeléstől számítottan, vagy pedig az ügyészség álláspontja szerint nem az elrendelés határideje a mérvadó, hanem az, hogy összességében a nyomozó hatóság, összesítve mennyi ideig nyomozott az adott ügyben.

 Dr. Jávorszki Tamás Somogy megyei Főügyészhelyettes nevével fémjelzett 2 db határozat,  egyértelműen  törvénysértést tartalmaz, hiszen a Legfőbb ügyész jogkörét veszi át..

A fenti jogi érvelésen túlmenően a vádhatóság azon nyilvánvalóan téves álláspontjára, amelyet a vádirat tartalmi megfogalmazásával – önmagával is ellentmondásban – fejtett ki korábban.

 

 

III.RÉSZ:

AMIKOR A HATÓSÁG “MAGYARÁZZA” MIÉRT NINCS BÚNCSELEKMÉNY SZIMA JUDIT FŐTITKÁR ÁLTAL ELKÖVETVE

 

A „Kaposvári”, Ny.37/2010/7. (megszüntető) határozatban a következőképpen fogalmazott a Kaposvári Nyomozó Ügyészség.

2. oldal 8. bekezdésében:

…nem vonható kétségbe, hogy a lakásán működött és működik a TMRSZ Központi Koordinációs Irodája –az alapszabály a TMRSZ székhelyeként ezt a címet jelöli meg –ahol változó létszámú, de hozzávetőlegesen mintegy 10 fő alkalmazott tevékenykedik nap, mint nap, akiknek elhelyezése, az irattárak működtetése, stb. az épület nagy részét igénybe veszi…

4. oldal utolsó két bekezdésében pedig az alábbiak szerint fogalmazott a vádhatóság 2011. január végén:

A TMRSZ 2010. szeptember 24. napján tartott kongresszusa – a legmagasabb döntéshozó testülete – elfogadta a főtitkár beszámolóját, valamint a 2005-től 2010. első félévéig hozott pénzügyi intézkedéseket, beszámolókat.

Megállapítható, hogy a fentebb említett kiadások a TMRSZ érdekkörében, annak tevékenységével kapcsolatban merültek fel, azokról olyan választott testületek hoztak döntéseket, akiknek jogkörébe ez beletartozott, vagyoni hátrányt nem okoztak, ennek folytán hűtlen kezelés bűntette nem valósult meg.

 

 

 

IV.RÉSZ:

AMIKOR A NYOMOZÓ ÜGYÉSZSÉG  ÚJRAGONDOLJA …., S NEMCSAK NYOMOZ, HANEM VÁDAT IS EMEL FENTI HELYZET ELLENÉRE

 

 

A fentiekből több következtetés is levonható, olyan, amelyről a vádhatóság pár hónappal később már teljesen „másképp vélekedett”.

Az egyik észrevétel, hogy 2011. januárjában a vádhatóság még elismerte, hogy a szakszervezet belügye, hogy mire költi a saját pénzét. Tényként állapítja meg, hogy a szakszervezet a saját pénzét úgy költötte el (illetve Szima Judit, mint a szervezet törvényes képviselője úgy használta fel a szakszervezet forrásait), ahogy azt az arra hivatott döntéshozó testületei meghatározták, illetve utólag jóváhagyták és elfogadták.

Másik észrevétel, hogy a vádhatóság akkor azt is rögzítette a határozatában (közokiratában), hogy a szakszervezet működése az „épület nagy részét igénybe veszi”.

Nem utolsósorban pedig releváns az a tény, hogy a szakszervezet székhelye a Szekszárd, Tanya u. 4. szám alatti ingatlan. Nem a ház, nem a telek, nem az alsó szint, vagy a szuterén, vagy az emelet, hanem a teljes ingatlan a székhely.

Ha a szakszervezet döntéshozó testülete megszavazza, hogy a székhelyet korszerűsíteni kell, akkor az a teljes ingatlanra vonatkozik. Tetőtől az alapig, a hátsó kertkaputól a ház előtti kocsibeállóig. Mert mindezen ingatlan-részek a szakszervezet székhelyének szerves részét képezik.

Az egy külön kérdés, hogy a szakszervezet az ingatlan egy részének használatára bérleti szerződést kötött. Ez olyan jogügylet, amely a polgári jog szerint köttetett meg, olyan jogügylet, ahol a szakszervezet nem közpénzt, hanem a saját pénzét fizeti bérleti díjként a tulajdonosnak. Ez olyan belügy, amelyet célszerűségi szempontok alapján az ügyészség nem is vizsgálhat(na).

Ugyanilyen célszerűségi szempont az is, hogy a székhely mely részét korszerűsítette a szakszervezet és azt a döntéshozó fórumai megszavazták, majd a beszámolók alkalmaikor elfogadták. Innentől kezdve a vádhatóság nem vizsgálhatta volna, hogy a megvalósult korszerűsítés a székhelyként megjelölt ingatlan mely részére vonatkozott, mert az a szakszervezet belügye, másrészt célszerűségi szempont nem lehet a büntetőeljárás tárgya.

Azt, hogy a vádhatóság célszerűségi szempontok alapján vélte megvalósultnak önmagával ellentmondásba keveredve a nyomozásuk befejezését követően pár hónapra rá  hűen tükrözi és bizonyítja a vádhatóság Nf.314./2010/9-II. számú, 2011. június 2-án kelt továbbfolytatást elrendelő határozatának indokolási részében foglaltak, amely szerint: „…több olyan beruházást végeztetett el, amelynek ésszerű indoka nem volt.” Mindezt a feljelentő állítását alapul véve írta le indokolásában a vádhatóság, elfogadva tényként a feljelentő állítását és a becsatolt iratai valódiságát.

Ha T. E. feljelentő azt írta volna le, hogy a szakszervezet pápai virslit vásárolt 2 millió forint értékben az egyik május 1-jei rendezvényre, ahelyett, hogy a Tescóban vett volna akciós virslit 500 ezerért, akkor másfél millió forintot hűtlenül kezelt a szakszervezet törvényes képviselője?

Mert ilyen erővel akár ez is lehetett volna a vádirat része, ha T. E. nevesítette volna, mindez azért történt, mert „Szima Judit csak a pápai virslit szereti”.

Ugyanígy a szakszervezet belügye az is, hogy a székhely korszerűsítése során mire és mennyit költött. Célszerűségi szempont nem lehetett volna alapja annak, hogy egyáltalán büntetőeljárást és kényszercselekményeket foganatosítsanak az ügyben.

A Kúria 2012. év december hó 3. meghozott Bfv. 111.1.482/2012/3. számú végzésében is rögzíti, hogy amennyiben a bíróság az eljárást megszüntető okot lát fenn, ezen esetben az eljárás megszüntetése egyenesen kötelező is a számára [Be. 267. (1) bekezdés, Be. 275. (1) bekezdés, Be. 309. (1) bekezdés, Be. 332. (1)-(2) bekezdés]. Az eljárást az ok észlelésekor nyomban meg kell szüntetni – a Be. 332. (3) bekezdése ezt a szabályt ugyan csak a tárgyalással kapcsolatosan rögzíti, de értelemszerűen irányadó az eljárás egészére nézve.

 

V. RÉSZ

KINEK A TÖRVÉNYE/”KÉZI VEZÉRLÉS” ?

AVAGY: MAGYARORSZÁG XXI.SZÁZADI  JOGALKALMAZÁSI GYAKORLATA,

amely kísértetiesen hasonlít a XX.század közepén folytatotthoz

 

Ki, ki döntse el azt, hogy koholt vádakkal folyhat e ma Magyarországon eljárás, avagy sem Nemzeti Hitvallásunk alapján?

Ki, ki döntse el azt, hogy a  jogalkalmazói/vádhatósági törvénysértések  milyen színezettel bírnak ma Magyarországon?

Ki, ki döntse el azt, hogy a  jogalkalmazói/vádhatósági törvénysértések alkalmasak-e a  koncepciós eljárás tényének megállapítására?

Ki, ki döntse el azt, hogy a  jogalkalmazói/vádhatósági törvénysértések ebben az adott ügyben  történt eljárási visszásságok a jogállamiság válságát vetik-e fel?

Ki, ki döntse el azt, hogy történik e  törvényes intézkedés, azaz az eljárás megszüntetése a Be. 267.§ (1) bek a/ pontja alapján.

Az anyag a Szekszárdi Járásbíróságnak megküldött Szima Judit főtitkár I.rendű terhelt és az ügy sértettjének képviselője indítványának feldolgozásával készült.

 

M. Valéria

Előzmények:

Koncepciós, súlyosan sértő eljárás! I.

Koncepciós, súlyosan sértő eljárás! II.

Koncepciós, súlyosan sértő eljárás! III.

Koncepciós, súlyosan sértő eljárás! IV.