A TMRSZ főtitkáraként engedd meg kedves Bea, hogy ezúton nyilvánosan is megköszönjem Neked az elmúlt évek lelkiismeretes munkáját, amivel jelentős mértékben Te is hozzájárultál a TMRSZ erősödéséhez, népszerűségéhez, hitelességéhez.
Az első TMRSZ alkalmazottként a mai napig dolgoztál, tetted a dolgod. Egyszer sem csalódtam Benned, azon kevesek közé tartozol, aki szorgalmával és alázatával példát mutatott közvetlen munkatársainak emberségből és jellemből egyaránt.
Most, amikor nehéz helyzetbe kerültünk és az elmúlt évekről el lehet mondani, hogy folyamatosan voltak, akik hátba szúrtak minket, folyamatosan voltak, akik szerették volna, ha ez a szervezet szétbomlik, egyike voltál azoknak, akik végig kitartottak, tűrtek és lehetőségeikhez mérten továbbra is azon voltak, hogy megmaradjunk.
Amikor nem voltunk napi kapcsolatban egymással és az ármány hónapokra meg tudta vetni a lábát a TMRSZ-nél, a segítségedre, emberségedre akkor is számíthatott minden rászoruló TMRSZ tag. Ezt személy szerint én is elmondhatom, amiért nem tudok elég hálás lenni Neked.
Bizonyára hibáztál is, hiszen dolgoztál, amikor csak szükség volt rá. Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik, de tudom, hogy ilyenkor is ízig-vérig olyan kolléga voltál, akire mindig emberként lehetett számítani. Ez pedig nagy kincs a mai világban, én már csak tudom. Tudom, milyen csalódni, amikor a szívélyes mosoly leplezi a hát mögött kézben tartott kifent kést és csak arra várnak, hogy beléd mártsák.
Hálát adok azért – a többi TMRSZ-es nevében is mondom ezt -, hogy éveken át a közelemben tudhattalak és támaszkodhattam Rádai Beáta segítő közreműködésére. Tartozom a tagságnak azzal, hogy ezt a Neked szűk kollegális körben már elmondott köszönő szavakat most a széles nyilvánosság előtt is megismételjem.
Köszönjük szépen Bea mindazt, amit lényedből a TMRSZ érdekében adtál nekünk. Köszönjük a munkád, az odaadásod, az emberséged, szereteted.
Számodra nem csukódott be sem mögötted, sem előtted a TMRSZ ajtaja. Most elmész, itt hagysz minket kényszerűségből. Amit a TMRSZ anyagiakban biztosítani tudott a munkádért eddig, az sajnos külső körülmények miatt ma már nem fedezi az elemi létfeltételek biztosítását szeretteid és magad számára.
Gyermekét egyedül nevelő anyaként, súlyosan beteg édesanyja egyedüli támaszaként kénytelen vagy országhatáron túl keresni a léted, szeretteid léte biztosításának anyagi feltételeit.
Kívánom, hogy elvárásaid teljesüljenek, elvárásaid teljesüljenek mind magánemberként, mind munkavállalóként. Tudnod kell, hogy amíg TMRSZ lesz, addig mindig törekedni fogunk arra, hogy Neked is legyen hely, ha esetleg úgy döntesz, hogy visszajössz. Várunk a TMRSZ központjába, várunk az otthonunkban vendégként, szívesen látott barátként.
Köszönjük, köszönöm Neked az eddigieket Bea!
Visszavárunk, szeretettel
Szima Judit főtitkár