Kérlek Benneteket, ha nem tettétek volna eddig, legalább ezt az egy beírásomat olvassátok el végig. Megéri, ígérem. Segíteni, védeni jöttem.
Elérkeztem a levelezésem fináléjához. Igyekeztem részletesen elétek tárni minden részletet, hogy most amikor ezt az összegzést végigolvassátok, azok akik nem menthetetlenek, azok szembesüljenek a következtetéssel. Olyan lesz szándékaim szerint, hogy sokan másképp fogják ezt követően látni a történéseket, ha 5 nap előkészületei után adok egy logikus következtetést, egy magyarázatot. Nem vagyok tévedhetetlen,  de azért olvassátok végig magatok, hazánk érdekében.
Tehát hangsúlyozom, hogy most befejezem a Veletek való foglalkozást, magatokra vessetek ha nem értékelitek át eddig az Imréhez fűződő viszonyotok.
Imre a szememben egyfajta példázat és gyakorló tag arra,amit ebben a megszólalásban nem tudok eléggé hangsúlyozni. Nem győzködni akarok embereket, hanem segíteni, hogy lássátok azt amit én látni vélek.
Imre és megbízói kicsit későn kapcsoltak, de szemmel látható a pánik. Ezért most kapkod, sorban pakolja fel a befőtteket az asztalra amiket a spájzban tárolt. Szed elő régi dolgokat, felkészületlenül érte és láthatólag zavarban van. Imre kapkod. Sémákhoz nyúl: zavart a fejekbe! megzavarni őket, mert dől össze az építmény!  Zavarkeltésnek tán megtenné Imre, ha nem lenne mögöttem az elmúlt 5 nap. Alig egy hét férfimunka,…. meg ami ezután jön persze. De a munka dandárja elvégeztetett szándékaim szerint. Hogy elértem-e vele acélom? Kiderül napok, hetek, hónapok, évek múlva. Az sem biztos, hogy megérem a választ, de ezeket a sorokat akkor is le kellett írnom, mert ezzel tartozom nektek. Imrének is. Ő már tudja mi jön.
Mi is ennek az ittlétemnek a valós oka? Érintőlegesen már rámentem, Imréék már kapcsoltak, most akkor – mint egy krimi végén – leleplezem a „gyilkost”.
kedves Olvasók!
Egy mondatban a lényeg: A bolsevizmus az emberiség valaha is kitalált legmocskosabb szüleménye.
Egy torz, szülemény, amelyben a hatalom a lényeg. Annak megszerzése, megtartása bármi áron. Ne csupán sztereotípiákban gondolkodjatok. A bolsevizmus végrehajtói nem csupán kaganovics, vagy éppen trockij ténykedését jelentette, hanem jelenti a bolsevik történészek ártó ténykedését is. Jelenti napjaink bolsevistáinak az évtizedes, kifinomult az informatika eszköztárát is felvonultató korszerűsített változatát.
Hogy jönnek ide a történészek?  A történelmet a győztesek írják. Az a baj, hogy a történelmet nem az igazság és nem az objektivitás írja. Az a baj, hogy a bolsevik történész szerint csak fekete és fehér létezik. A bolsevik történész szerint az egyik jó (áldozat, honvédő, akinek mindent szabad, minden megengedett), a másik rossz (gonosztevő, gyilkos, zsidógyűlölő, antiszemita). Az emberek valahol ezt tudják, érzik, de ellustultak gondolkodni és bejönnek a képbe napjaink ideologistái. Manipulátorai, akik például a bolsevizmus céljaira megfelelő alanyokat összegyűjtik, felmérik, mossák az agyukat, majd megadott jelre fegyvert adnak a kezükbe, megindul a téli palota ostroma és legyilkolják a „rosszakat”. A rosszakra azt mondják, ők a zsidók, akiket meg kell ölni, hogy nekik jobb legyen. Válogatás (kijelölés) szerint postaimre megbízza az Identitás Vizsgáló Hatóság vezetőjének jano-t. Jano majd eldönti ki a mocskos zsidó.
Tényleg nem vettem rá a fáradtságot, hogy utánakeressek, de a napokban olvasott anyagok között, volt, aki a szagáról ismerné fel, de volt, aki egyszerűen csak azt mondta, hogy „majd ő megmondja” ki a zsidó. Valaki pedig (talán Imre?) rákontrázott, hogy „elegen vagyunk mi itt 4 millióan is”.
És annyira vakok vagytok, hogy még egy ilyen nyilvánvaló elszólást sem értékeltek helyén.
A bolsevizmus egyik fő segítője a hazugság. eddig már alátámasztottam pár példával, hogy mire gondolok. Ne sztereotípiákra gondoljatok, hogy ki a jó, ki a gonosz. Hogy csak fehér és csak fekete van. Hazánk évtizedekig nyögte a (nyögi?) a bolsevizmus igáját.
Jelenleg a metapédián a bolsevizmus céljainak a meghatározása az alábbiak szerint van megfogalmazva:
1. A bolsevizmus az osztályharc és a világforradalom jegyében pusztulásba akarja dönteni a világot.
2. A bolsevizmus az őrültek és a gonosztevők uralma a leigázott népek felett.
3. A bolsevizmus véres erőszakkal jut uralomra és ellenfeleinek tömeges lemészárlásával tartja fenn uralmát.
4. A bolsevizmus az emberi kultúra halálos mérge. Kiirtja a legnemesebb eszményeket és felszabadítja a legalantasabb ösztönöket.
5. A bolsevizmus feldúlja és megsemmisíti a családi életet.
6. A bolsevizmus a kisparasztot is megfosztja földjétől és rabszolgasorba taszítja őt.
7. A bolsevizmus jólétet ígér a munkásságnak. A valóságban éhség és nyomorúság a dolgozók osztályrésze.
8. A bolsevizmus mérhetetlen gyűlölettel van eltelve a kereszténység iránt. Megsemmisíti a keresztény egyházakat, feldúlja a templomokat, legyilkolja a papokat és istentelenségre tanítja a népeket.
9. Hogy valóban ilyen a bolsevizmus, azt kétségbevonhatatlanul bizonyítják az orosz. a magyar és a spanyol vörös rémuralom borzalmas eseményei. A bolsevisták által leigázott észt, lett, litván, ukrán nép kimondhatatlan szenvedései és az ártatlanul legyilkolt áldozatok milliói.
10. Ha azt akarod, hogy Magyarország és Európa örökre megszabaduljon ettől a sátáni veszélytől, úgy magyar és emberi kötelességed minden erőddel harcolni a bolsevizmus ellen.
Amit kifejtettem az elmúlt napokban, az munka volt, mindannyiunk érdekében. Ha a fenti célokat elolvasod, talán már érted a lényegét annak, amit eddig írtam, de azért folytatom.
Imrénél itt a csapból is az folyik, hogy a „zsidók” – így összefoglalóan, hogy „zsidók” – soknak tartják Magyarország „magyarjainak” a létszámát és részükről tervezett népirtás folyik és „elég” csak 5-6 millió „magyar”, hogy a „zsidókat” szolgálják. Ha eddig elér a mondandójában Imre, a többiek buzgón bólogatnak, egymást licitálják túl, miként fognak elbánni a „mocskos zsidókkal”. Eddig ugye ismerős Imre mantrája?
Most akkor adnék ehhez egy kis gondolkodnivalót.
Még részetekről is megfogalmazódik időnként az emberség diktálta kétség. Na jó, eddig oké az elméleted Imre. eddig rendben van. De ki a zsidó? Jönnek a válaszok Imrétől, túllicitálóktól, kb így:
„Megismerem a szagáról”
„Majd mi eldöntjük ki a zsidó.”
Volt egy elszólása imrének: Elég lesz, ha 4 millióan maradunk magyarok, a többire nincs szükség. Nem tudom világossá tettem e ezekkel, hogy mire megy ki a játék Imre részéről. Összegyűjtésre kerülnek a rendszerrel elégedetlenkedők. jano egy ékes példa. Szaván lehet fogni. Imre szól jano-hoz, hogy jano, te férfi vagy. mit ígértél?
Imre szlogenje lehetne: „Azért vagyunk, hogy gyilkoljatok.” Ő ehhez gyáva, de a parancsot ha kell majd kiadja. Ha a kellő idő elérkezik a Téli Palota ostromához, Imre kerít fegyvert is hozzá ha kell. Jön a „cári család”, majd jönnek a „mocskos zsidók”. Ki a zsidó? Ki a magyar? imréék majd megmondják. Imrének pedig megmondják majd a megbízói, hogy Imre, baraczvilimocskoszsidó.
Leírtam tényszerűen, hogy Imre hazudik. ha ma már eljött volna a pillanat, jano, taskeszi fegyverrel a kezében már kibelezett volna, a gyerekeimről, páromról nem is beszélve. Megint olvassátok el a fenti, idézett bolsevik célokat, és gondolkodjatok.
Nehéz, tudom de például jano mit is írt? : „Verjük a pajzsunkat és ordítunk….”. itt kellett volna megállni, ha győzni szeretnél egy harcban. Ennyi ad neked bátorságot, és lehet, hogy az ellen is megijed az elszántságtól. Amit ezután mondtál az amellett, hogy gyalázat, amellett pont az ellenkező hatást éri el. A veled szemben álló erejét megszázszorozza, ha tudja, hogy az ellenfél gazemberek gyülekezete, nem pedig harcosokkal kell küzdenie. Amit jano elképzel és kimondja, azt a mellettelévőcsapattársa is undorral nézi, olvassa, ha emberből van. Butaságod mellett, hogy lelked is van-e azt neked kell eldöntened. mindenesetre folyamatosan siránkozol és az előbb láttam, hogy egy másik topicba szaladtál át amikor nekem címezve hörögtél megint. Éhezel? Nincs cipőd? Ha nem mondanád talán sajnálnálak. Így csak siránkozás, ami vénasszonytól elmegy, de semmiképpen sem férfias. Tanuld meg viselni a terhed Jano alázattal. Amit kaptál a sorstól, az a Te terhed. Oka van. Ha megérdemled, akkor valamikor választ is fogsz kapni. Nem biztos, hogy az élet napos oldalára kerülsz ilyet nem mondtam. Lehet, hogy az egész életed szenvedés, gyötrelem lesz. Nem tudom, nem tudhatom, de receptként a teherre azt mondom, hogy cipeld Jano, és amikor az élet úgy hozza hogy férfi légy, akkor tudd, mit jelent annak lenni. Ne siránkozz, hanem cipeld a kereszted. Mindenkinek van keresztje Jano. Nem tudom, hogy az enyém nagyobb, súlyosabb-e nem méricskélem, nem sírom tele a PI oldal szebkendőjét. Rám tartozik. Az én keresztem. Kaptam. Másoktól, a sorstól, de végeredményben a jóistentől. Az utat végig kell járni, a próbákat meg kell vívni. Ez a megvívás azonban nem lehet olyan amit Neked Imre javasol. Ha úgy adódik a férfiak a te gyereked,meg az imre gyerekét is meg fogják védeni. Mert az állat is védi az övét.
Térjünk vissza megint a „bolsevik történészekhez”. A fehérhez és a feketéhez. egyik kedvenc filmem Shaymalan: Jelek c. filmje. Aki még nem látta,okvetlenül nézze meg újra. Mindennek oka van és semmi nincs ok nélkül.
A bolsevizmus sorban akasztott fel magyar miniszterelnököket. Egyikük sem volt bolsevik. Az egyik általuk demonizált miniszterelnök az a Szálasi Ferenc volt, aki nyilas vhttp://www.google.hu/olt. Tudjátok mi volt az egyik legnagyobb bizonyosság a bolsevizmus fehér-fekete ideológiájának a veszélye  felismerésében? Nem találnátok ki. Luccgizi. Helyesebben Lutz Gizi.
Ezt a nőt a magyar miniszterelnökök leggyűlöltebbje Szálasi Ferenc szerette. Ez a nő, ha ránézek, azt mondom, hogy lehet, hogy zsidó volt. Ha nem zsidó, akkor is azt látom, hogy a felmenői között lehetett. Tényleg…ha felállna az Imre féle Identitásvizsgáló hatóság, akkor a zsidó szabályok szerinti zsidókat lövetné-e le Imre, vagy minden egyes magyar embert, akinek volt legalább egy kimutatható zsidó felmenője? Vagy akinek ószövetségi neve van, már az is zsidó lenne? Imre, lehet, hogy a név alapján állapítaná meg ki a zsidó? Aki Tamás, aki Péter, vagy Vera, Eszter? Eljátszom a gondolattal, hogy egyszer az objektivitásra törekvő történészek elkezdik Lutz Gizella származást felkutatni. Hogy ez miért érdekes? Miért lehet fontos?
Mert ha egy ország népe túl akarja élni a világban dúló és romboló gonoszt, akkor annak olyan kormány, olyan vezető kell az élére, aki egyesíti az ország népét. Az előbb említett metapédia szerint római katolikus volt az említett hölgy.
http://hu.metapedia.org/wiki/Lutz_Gizella
Szálasi miniszterelnök volt és a bolsevizmus ellen harcolt. Ez tény. Ha egyszer ez a nemzet (magyar, annak minden kisebbségével együtt) békében akar élni, akkor kell keresni a közös kapcsolódási pontokat ellenfelek, végletek között, a bolsevizmusnak pedig a lehetőségét is ki kell iktatni, hogy érvényesülni tudjon.
A bolsevizmus az elmúlt 70 évben kitermelte a maga történészeit, akik megírták az elmúlt 70 év történelmét. Ez a történelem tartalmaz egy olyan elemet, amely kódolta a mai társadalmielégedetlenséget. Ez nem fér bele az én morális értékrendembe és nem kellene, hogy beleférjen másokéba sem. Ha esetleg ebben lehetne előrelépést elérni, úgy gondolom a társadalmi béke megteremtése, a nemzet egyesítése érdekében szükséges lenne, különben csupán PostaImre kiválogatott 4 millió magyarja marad meg ebben az országban. Nem szabad soha alábecsülni a gonosz eszköztárát.
Ez ma a bolsevik történészeknek hála – ezt most idézőjelben kell érteni – egy nagyon érzékeny területe a közbeszédnek. Bolsevizmus ellen küzdő politikus fel sem vállalja, mert nehéz kimagyarázni. Az én magyarázatom már megvolt ebben a levelezésben. Leírtam, hogy mi a véleményem a mocskoszsidózó postaimréről, eszmeiségéről.
A közbeszédnek a része kell, hogy legyen a múlt lezárása bizonyos tekintetben. A múltat elfelejteni nem szabad, le kell írni az objektív, bizonyított igazságot és a múltban történtekbő a jelenben senki anyagi, politikai és erkölcsi tőkét ne kovácsolhasson. Ne lehessen egy megölt ember emléke, egy elpusztult kisgyermek halála se anyagi forrás szervezetek számára. Ha pedig az egyes emberek anyagi kompenzációt kapnak a múltban történtekért, az úgy valósuljon meg, hogy vagy mindenki kap, vagy senki nem kap. Ha ezen a jelenlegi kárpótlási rendszeren felül tud emelkedni egy kormány, ha közmegegyezést tud kialakítani azokkal a szervezetekkel, akik kisgyermekek, felnőttek áldozatok halálának emléke kapcsán kívánnak költségvetési forráshoz jutni, az nem igazságos, ha ezt pozitív diszkriminációval szerzik meg.A pozitív diszkrimináció a társadalomban nem jó, akkor, amikor más esetben meg arról mantráznak, hogy minden ember egyenlő. A gyengéket elesetteket támogatni, segíteni kell, elő kell segíteni, hogy ne éhezzenek, legyen a fejük felett fedél, de ez ne kisebbséghez tartozás, rasszhoz tartozás, hanem egyéni szinten és az állam által teremtődjön meg.
Ezekkel a milliárdokkal ne hatalmi játszmák szerint alakuljon a rászorulók sorsa, az érintettek, utódaik  vagyoni helyzete. Ne az legyen a berendezkedés része hogy ma ez a cigányszervezet a szalonképes, holnap meg amaz. Egyszerűen az állam vegye a kezébe a szegények, az elesettek, a kárpótlás kérdését. Vagy legyen mindenkinek, vagy ne legyen senkinek. Nem akarom látni, hogy ez vagy az a szervezet marakodik egymással, ki képviseli jobban a cigányok, vagy éppen a zsidó emberek érdekét, emlékét.
A pozitív diszkrimináció ott kezdődik, hogy a történész kimondja, hangsúlyozza, suggallja, hogy ennek a háborús áldozatnak a halála, vagy a szenvedése különb volt, mint a másik háborús áldozatnak a halála, vagy a szenvedése és a hozzátartozók támogatásában is megteremtődik ez az állami különbségtétel. A nemzet egyesítése egyik elengedhetetlen feltétele a pozitív diszkrimináció nemzetiség, rassz, vallás szerinti különbségtételének megszüntetése.
Hogy kapcsolódnak a fentiek postaimréhez? A bolsevizmus eszköztára a hazugság. A fenti rossz bolsevik történetírás az annak megfelelő polkorrekt politikai berendezkedés alapja. Ez megteremtette a bolsevizmus előretöréséhez szükséges újabb előretörés lehetőségét. Liberális, Millás, vagy éppen Postaimrés formában.
Ezek valamennyien bolsevik csoportosulások, különböző hazugságokkal és különböző csoportosulásokkal, különböző stílusban. A postaimrés előretörés nem lebecsülendő. Ő a klasszikus bolsevik mintát tanulta meg a Szovjetunióban és mellette pszichológus szakképesítéssel is rendelkezik. A kettő együtt hatékony eszköz a poggyászmegőrzőbe terelt emberek fanatizálására, nyomoruk felhasználásával. A mantrák ismétlése, a szabályrendszer kialakítása (majd mi megmondjuk ki a zsidó, mondja Imre) semmiben nem különbözik Lenin, Trockij és elvtársai módszereitől. Imre megtalálta az embereit, a TMRSZ hitelét felhasználva pedig először a TMRSZ révén kívánta a kellő, kritikus erőt mielőbb megszerezni, hogy majd ő megmondhassa, kialakíthassa a rendet, megmondhassa ki a zsidó (ellenség), de ez nem jött neki össze valamilyen okból. Ez Judit érdeme, ebben szerencsére hallgatott rám és Imre falakba ütközött.
Imre ideológiájában most nem a cári család, hanem az általa megnevezett hatalmak gyakorlók, a zsidók a legyilkolandó cél. Mindenki zsidó, aki az útjában állhat. A miniszterelnök, a TEK, a rendőr, Szima, Baracz.
Gondoljatok bele mégegyszer. Postaimre azt mondja a zsidók ki akarnak minket magyarokat irtani. Aztán postaimre megmondja ki a zsidó, azt lelövik és nem marad csak a nemzet töredéke ebben az országban és megvalósult a bolsevik hatalomátvétel. Szerencsére ez csak elmélet, de sosem lehet tudni, hogy a fejeket tömködve kiben mit indukál amit mond.
A TMRSZ küzdött az elmúlt 8 év bolsevik hatalomgyakorlása ellen. Kiálltuk, erősödtünk. Nem volt hozzászokva a bolsi hatalom ahhoz, hogy a zsebben lévő balos szakszervezetek mellett döntő véleményformálóvá lép elő egy a semmiből megalakuló TMRSZ.
A TMRSZ ténykedése a rendőrök védelme mellett a bolsevik hatalomgyakorlás rendőri hivatást meggyalázó technikája ellen (rendőr a nemzet ellen, ha a disznóságok túllépik a tűréshatárt) emelte fel úgy a szavát, hogy abba a hatályos jogszabályi környezetben nem lehetett belekötni, csak izzadtsászagúan. Szimát elítélték, de a bolsevik hatalom megbukott, 2/3-dal együtt. Balos médiával, balos államapparátussal, közigazgatással. Szerepe volt benne az azt megelőző 4 évnek is, szerepe volt mások mellett a TMRSZ-nek is.
Az idióta pártbuzi jelzőt is megkaptam, ennek egyes egyedüli oka, hogy a postaimre által képviselt hatalommegyszerzési törekvés a klasszikus bolsevik hatalommegszerzést jelenti.
Mi a szociáldemokrata alapokra épült, a liberális alapokra épült szelídebb bolsevik hatalmakat is elfogadhatatlannak tartottuk a rendőrök érdekvédelme, a rendőrök nemzete ellen fordítása során. Ezt megtettük. Judit megszenvedte.. Imrének pedig – a keményvonalasnak, mögötte olyan emberekkel, akit le fognak darálni az elkövetkező 2 évben -kellett volna a rendőr-sereg, de fityiszt kapott és tudta, hogy ezt kinek „köszönheti” még.
A mostani történések mutatják, hogy Imrénél nem fog megállni a verkli. Imrét virtuálisan egy hét alatt meg lehetett mutatni teljes valóságában. Az a tény, hogy a titkosszolgálatok élére a kormány egyik precíz, és erős embere került, borítékolja, hogy a „legkegyetlenebb”  időszak jön el Imre elvtársai számára. Őrezred, NBH (AH), NNI és társai. A sorok között tudni kell olvasni.
A bolsevik veszély nem csak postaimrét jelenti. Ő a klasszikus vonalon nyomult. Az, hogy ezen irányzatok között van-e összefüggés, szerintem már van rá igény annak feltárására is. Kell is.
Amikor a miniszterelnök a rendőrökhöz szólt (dezertőrök), ennek ez volt a mögöttes üzenete. Most nem bolsevik kormány vezeti az országot, a bolsevizmust elfogadhatatlannak tartó kormányfő naná, hogy görbén tekint a posta fanokra.
Imre! Rákerültél a bakancslistámra rég, most sort kerítettem rá: „Postát virtuálisan kibelezni”. Most pedig kipipálom.
Amikor ezt az összegzést megírtam, közben egy szalagavatón vettem részt.
Gondolkodtam azon, mit írjak zárszónak. MI ide illőt írhatnék? A győző hangján? A kihívott hangján? A védelmező hangján? A legközelebb megkereslekimre és beleverem a fejed a betonba ha mégegyszer a szádra veszed a szeretteim, vagy az én nevem hangján? A jogász hangján? A magyar hangján? Férfiasat? Harcosat?
Elgondolkodtam ezeken, számtalan fentieknek megfelelő zárszót megfogalmaztam, aztán kezdtek átszűrődni a szalagavató hangjai és elkezdtem arra koncentrálni, hogy mit látok, mit hallok. Tudok-e megfogalmazni olyat, amely jel, amely mondatokat fogalmaz meg bennem belül.
A szalagavatón gyönyörű fiatalok, lányok fiúk. Öröm volt őket nézni. Boldogok, gondtalanok. Tűzték a hajtókájukra, ruhájukra a szalagot és minden egyes szalagtűzés után örömteli füttyszó, boldog kacagás, taps. Fiatalok alig innen és túl 18 életévükön. Előttük az élet és még csak hallomásból tudják, hogy a gonosz létezik és a vasvilla árnyéka akár egyik pillanatról a másikra megtestesülhet egy kézben tartott fegyverben. A jelenben vagyunk a jövő zömében az övék. Ki az őrző? Mi a fegyver? Hogyan lehet egy csatát megvívni egy lélekért is akár? Hogy eggyel kevesebb fegyver legyen a gonosz kezében és eggyel több az őrzők kezében? Melyikükre ránézve mondaná meg a szagukról, szüleik szagáról egy postafan, hogy zsidó? mert ha az anyja, meg az apja is vagy csak az egyik is az, vagy ha egyikük mocskoszsidóbaraczvili –féle szülő gyermeke, akkor hova jut ez a világ ha az Imre féle bolsevik holnap arról dönt, hogy ki maradhat a 10millióból az a „magyar” akit ő a pipaszár lábát, satnya testét kompenzálandó eldönti azt, amit csak Isten dönthet el?
Aztán az eszembe jutott, hogy a szó is lehet fegyver. Tipikusan a valódi forradalmakat előbb a fejekben kell megnyerni és tulajdonképpen, ha a fejben már megnyertél magad mellé valakit, ott már a lélekért folyó harc is eldőlt, vagy eredménytelen és semmi nem változott. Az őrző harc is megvalósulhat. Idejöttem közétek, amit tudtam, amire képes voltam, szóban megtettem. Szándékaim szerint Imre hamisprófétát, és megélhetési hazudozó gyűlöletkeltőt saját pályáján, saját hívei előtt igyekeztem alázatra, jámborságra tanítva kicsit megcsapkodni. Akik felsorakoztak az oldalán azoknak is adtam, és kaptam is, mint az életben. Nem tudom sikerült-e egy poggyászmegőrzőbe terelt embert is gondolkodásra serkentenem, hogy nem mindig az a dolog, aminek látszik.
Aztán az is eszembe jutott, hogy a gimnázium névadójának van egy verse, amiről senkinek nem jut eszébe az, hogy ezt ne MAGYAR ember írta volna, aki zsidó volt és aki áldozat volt a bolsevizmus elleni harcban. Ezen ne nyissunk most vitát, hogy áldozat volt-e inkább, vagy a nácik, nyilasok ölték-e meg. Egy mocskos háború egyik áldozata volt a sok tízmillióból. Egy magyar ember volt, aki élhetett volna még évtizedekig.
Soha többé bolsevizmust, soha többé bolsevikot hatalom közelébe.
Radnóti Miklós: Nem tudhatom…

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,

s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

(1944. január 17.)