Kedves Imre!

Úgy látom, hogy a levelem megírása nagy érdeklődésre tart számot a topic látogatottságának növekedését tekintve. Úgy vélem, hogy pár „barátodtól” eltérően sokan kísérik figyelemmel azt, hogy mit írok és Te mit írsz.
Most, hogy bevezetésként ilyen szépen – elegáns leszek, tudod azért a barátság nem múlik el nyomtalanul –felkeltettük az érdeklődést, talán nem csak az agyhalált lábon kihordó „barátaid” olvassák el ezt a topicot, hanem reményeim szerint rendőrök ezrei is. Olyanok akik ezt követően be fognak lépni a TMRSZ-be mert ez az én értékrendemben, bátor, férfias tett és ha csak egy picit is, de a harcosok klubjába valónak érezhetik magukat. Erre még visszatérek később, hogy ezt hogy értem.

A Te PI klubodat talán a Hörgő-klub meghatározással lehetne legtalálóbban jellemezni. Sok hörgő, hőbörgő személy írja magasröptű bejegyzéseit. Egyik nap kihangsúlyozva hősiességét, bátorságát, magyarságát, különböző ideológiákhoz való tartozását, másik alkalommal meg ilyeneket ír le például jano nevű barátod 2012. november 27. 14:51:31-kor:
„Kár, hogy nem döfködhetjük meg szuronnyal a redvásokat, hogy hol lehet a bevarrt arany, meg az ékszer.”.
Itt álljunk meg egy pillanatra. Elvileg és gyakorlatilag is, ha van egy ellenségképem, azt igyekszem legyőzni, az akaratomat rákényszerítve saját akaratomat érvényre juttatni. Ez egy harc. Esetenként háború is, forradalom is lehet belőle, ahol vannak győzők, legyőzöttek, és mindkét oldalon áldozatok. Tiszta lelkiismerettel , jó célért harcolva az erő, az összefogás megsokszorozza az erőt. Az árulás, a gyávaság, az alávalóság pedig demoralizál. Egy igazi katona, egy valódi harcos megveti az ilyen csürhét, kitaszítja magából. Te vonzod az ilyeneket Imre. A legyőzött ellenség pedig védtelen. Ki van szolgáltatva a győzőnek. A jano által felfestett kép mit mutat? Egy szimpla, alávaló rablót, egy gazembert, aki ideológája mögé bújva a lehetséges végkifejlet számára kívánt bekövetkezés esetén azért szurkálná a hatalma alá került embereket, hogy az elrejtett értékeit megtalálja. A hős jano.
Aztán jano ugyanezen topicban megejtett másik hozzászólása,ismét megmutat valamit a sötét lelkéből. A katona az amikor a harcos harcossal szemben áll. A legyőzött ellenfélnek és az áldozatnak is megadja a végtisztességet a harcos (ezt már az ókorban is tudták: Hektór vs. Achilleus). De jano „harcos” mit is ír?:
„A csata előtt üvöltözünk, verjük a pajzsot, és beígérjük, hogy megdugjuk a gyerekeiket is. És az anyjukat. Mi a hazánkat védjük, ők a betolakodók.”
Jano a honvédő. Aki a győzelem után elsősorban szuronnyal kezdi el döfködni a legyőzötteket és áldozatokat, hogy mielőbb megtudhassa, hol van az arany, meg az ékszer. A hazáját védő jano. Ha kell, ha lenne olyan helyzet, amikor a hazámat (Magyarországot, a magyar nemzetet, a magyar állampolgárokat) kellene fegyverrel védenem, megtenném. Ennek érdekében ha a jano által tapasztalt viselkedésre utaló jelet észlelnék, az esők között venném ki a kezéből a fegyvert és helyette lapátot és vödröt adnék a kezébe, hogy takarodjon latrinát takarítani, mert ő maga is egy sz@rkupac.  Jano, aki tüzes piszkavasat is simán elvisel hónapokig a valagában saját szavai szerint, megint egy abnormális szexuális indíttatású beírást böfögött fel. A hazáját védő hős, aki aranyat és ékszert akar szerezni, aki gyerekek, anyák megerőszakolását helyezi kilátásba. Gondolom, hogy csak szájhős, egy beteg elme, de akkor is, Imre bevonzotta őt is. A honlap színvonalát jano is fémjelzi.
Miért tartom fontosnak ezeket leírni? Látható, hogy jano tipikusan a csürhe valós értelemben vett fogalmát tekintve egy tagja. Egy ilyen alak legjobb esetben is vécét takaríthatna egy valódi hazáját védő seregben az én értékrendem szerint. Imrénél lehet, hogy tiszt, vagy hadtest parancsnok lenne.
Ez egy lényeges különbség köztem, mint TMRSZ-es és egy PI-Klub tag között. Remélem érthető a különbség-érzékeltetés kettőnk között. Akinek még kétségei lennének szóljon, és nagyon szívesen folytatom tovább ezt az önkéntes missziót, amellyel felvettem az Imre által folyamatosan arcomba dobott és utána évek óta földön heverő kesztyűt.
A különbség érzékeltetés tán most jöjjön egy kis szakmázás.
Évekig dolgoztam bűnügyi területen nyomozóként, találkoztam néhány bűnözővel, csibésszel. Ha most báránybőrbe akarnék bújni, megpróbálnám – mással ellentétben nem kitalációkkal és mesével fűszerezve – érvekkel és tényekkel alátámasztva fényezni egy kicsit magam, hogy milyen faszagyerek voltam. Talán még elnök is lennék a TMRSZ-ben, ha ezt csinálnám egy ideig. De nem teszem,mert nem ez a célom. Nem vagyok jobb, nem vagyok erősebb, nem vagyok karakánabb egy igazi magyar zsarutól sem. Tudom milyen zsarunak lenni, tudom milyen a bűnöző feljelentése miatt hónapokig védekezni , stresszelni, hogy miért vagyok zsaru, miért kevés a fizetés. Tudom milyen egy zsaru élete és az mennyit ér.  Megtapasztaltam, hagy ne részletezzem. Aki zsaru, az tudja miről beszélek.
Akármilyen kellemetlen is számodra, egyike voltam 2006-ban azoknak, akik a szakmai szervek elképzeléseit segítendő jogi tudással és szakmai ismeretek ismeretében vettem részt akkoriban a Nyomozási Utasítások nevű BM rendelet eltitkolt kistestvérének újraírásában, 0 a Titkos Információgyűjtés Szabályzata elkészítésében0 Talán nem nagyképűség azt mondani, hogy az abban ismertetettek alapján van némi fogalmam, hogy mindez hogyan működik. Taktikáját és metodikáját tekintve, ezek nem különböznek az állam egyéb titkos információgyűjtésre hatáskörrel rendelkezők taktikájától és metodikájától sem. Messziről még operatív dossziékat is láttam, tehát nagyjából ismerem, hogy a bizalmat keltő legendák hogyan keletkeznek és hogyan lehet az ilyen fedett műveletek során kapcsolatot tartani, dezinformálni, provokálni, vagy kivonni az embert. Talán az is köztudomású, hogy külön szakszolgálat is létezik (ma már nem önálló szervként) a műveletek technikai háttere biztosítására, amely a művelet eredményességét és leplezését hivatott elősegíteni.
Talán ezeknek az ismereteknek is volt szerepe akkor amikor a TMRSZ aktivizálódása idején kiderült, hogy a Köztársasági Őrezred pszichológusát „kirúgták” és heteken belül már a TMRSZ honlapjára írogatott ezt azt, gyanakvással néztem erre az emberre. Ki ez? Mit akar ez itt? Miért ír ilyen faszságokat a honlapunkba, ami után Judit nem győzött magyarázkodni? Amikor Imrével találkoztam, javában zajlott a munkaügyi pere. Judit is, én is ingyen, bérmentve felajánlottuk a jogi segítségünket, mondtam Imrének, hogy elmegyek, van peres gyakorlatom, jogi egyetemi végzettségem, szakvizsgám. Imre nem igényelte ezt a segítséget, pedig állította, hogy bajban van, hogy az ügyvéd pénzbe kerül. Mégsem fogadta el a felajánlott segítséget, viszont bőszen ajánlkozott, hogy majd ő megmondja a frankót, mutatja az utat. Hangsúlyozom, ekkortájt kezdték megismerni a TMRSZ-t. Volt saját honlapja, igaz kezdetleges, de a 2006. szeptemberi MTV székház ostromát követő másnap már Judit megszólalt, elemezte a történteket, amelyet későbbiek során leginkább a Papp-féle jelentés is alátámasztott.
Érdekes mód éppen ekkortájt tűnt fel, ajánlotta magát Jellemtelen úr is, hogy szívesen segít a TMRSZ-nek. Az egyszerűség miatt nevezzük őt ezután röviden csak Ivó-nak. Ez egy szép magyar név, egyébként is szereti jellemtelen úr az ősi magyar jelképeket használni. Szóval Ivó segített a technikai részletek kivitelezésében. Szó se róla, jó munkát végzett, ezt el kell ismerni. Más kérdés, hogy egyéb tulajdonságai okán nem látszott olyannak, hogy igazán bizalmas dolgokat meg lehet vele osztani. Ennek apróságnak tűnő okai vannak. Nem, nem az, hogy időnként olyan jól tudta érezni magát, hogy össze vissza vagdosta magát és állandóan vérnyomokat hagyott maga után. Ezzel Ivó szerintem csak a hősiességét kívánta bizonyítani és, hogy nehogy valami baj legyen belőle gyorsan le is fertőtlenítette a sebet, de nem ám jóddal, mert azt sajnos betiltották. Pedig legszívesebben azt használt volna.
Az apróság abban leledzett, hogy nem csupán a TMRSZ-él biztosította a technikai hátteret,hanem hörgőéknél és – nevezzük így – macskánál is. Ez bizony kockázatnak tűnt.
Hosszú ideig igyekeztem Juditnál elérni, hogy  Imrét a már közölt indokok miatt, továbbá mert folyamatosan a TMRSz-re nézve lejáratú tartalmú írásokat tett fel a TMRSZ honlapjára, mi meg folyamatosan takaríttatuk le Ivó-val, de hiába, azok a balos fránya újságírók mégis le tudták menteni, hogy a Juditot jelöltsége idején gyalázó írások nem voltak alaptalanok, a TMRSZ valóban rasszista, antiszemita. Mindezt azért mert Posta Imre feltett egy olyan írást, amely az személyes hitvallását tükrözte az átlag olvasó szemében. Imrének nem volt drága, hogy rányomja ezt a bélyeget a TMRSZ homlokára és játszotta a hülyét, hogy de ez miért baj Judit? mint ha nem tudta volna, hogy egy rendőrszakszervezet több ezer rendőr tagját bélyegezte ezzel meg, mint ha nem tudta volna, hogy ezek a – más mondta rá, de találó – „sz@rkavarás a részéről olyan barátság kifejezését illeti, amelyet valamelyik Imre fan még pontosan előadni sem tudott a hozzászólásában.
A pontos idézés azonban minősítést is tartalmaz. Az „ILYEN” barátoktól ments meg Istenem, az ellenségeimmel magam is elbánok.
Szóval Imre minden egyes megmozdulása azt erősítette, hogy Imre nem sz@rkavaró. Dehogy. Imre egy okos, értelmes, művelt, intelligens ember. De barátnak semmiképpen sem a TMRSZ barátja. Sőt. „barátságának” minden cseppje méreg volt a TMRSZ-re, Juditra, és amint Ivó részéről kezdett képbe kerülni, rám nézve is.
B.Z. később került a képbe. Ő egy ambíciózus ember. nem meggyőződésből, hanem mert a rendőrségnél képességeit és saját önértékelését tekintve addig nem sokra vitte. Z-nek – aki érdekes módon egy tmrsz-es levelezés során engem szintén „sunyinak” minősített a hátam mögött, ez volt a legtalálóbb projekciója. Alapvetően egy gyáva, mindezek mellett rendkívül nagy egóval rendelkező, de legtalálóbb módon sunyi ember. Ezt Ivó a közös sebfertőtlenítések során szépen fel is ismerte. Judit is én is tisztában voltunk Z. emberi gyarlóságaival, egyszerűen arra jöttünk rá későn, hogy sunyi. Z. beállt a sorba, Judit támasza volt sok esetben, mégis mindig lehetett tudni, hogy első akar lenni a maga körül lévők között. Hatalmas kisebbrendűségi érzés van benne, amelyet az egóval, a hatalmi ambícióival próbált kompenzálni. Nagyon sokszor beszélgettünk Judittal Z.-ről, hogy hogyan viszonyuljunk hozzá. Évekig kitartott mellette Judit és azt mondta, úgy tekint rá, mint a fiára, majd le fogja nyesegetni róla a vadhajtásokat és bízott benne. Z. tulajdonságaiból legfőképpen az alázat hiányzik. Hogy ne önös érdek vezérelje. Hangoztatja is az odaadását, hogy mi mennyit tett le az asztalra, ami megint csak egy szép projekció. Senki nem vitatja, hogy kapott teret. Viszont az évek alatt Ivó egyre jobban összekovácsolódott vele, és már a L.L féle pancserpuccs idején is nyakig benne voltak Judit lejáratásának szándékában. Ezt maga Z. mondta, igaz egy elszólás volt ez a részéről, de félre nem érthető elszólás volt. Judittal akkor nagyon sokat töprengtünk azon, hogy Z.-nek lehet-e ezek után maradása. Egy dolog szólt mellette, ami ma már másképp értékelendő a történtek tükrében. Mégpedig az, hogy nyíltan nem állt oda L.L mellé a pancserpuccs kísérletekor, mint ahogy Ivó sem állt nyíltan mellé, csupán eljátszotta a hülyét, akinél valami technikai akadály lépett fel.
Judit már akkor több fronton küzdött a rosszakaróival. Rábeszéltem, hogy adjon egy lehetőséget Z-nek és ki fog derülni, hogy van-e benne alázat, vagy ambíciói fognak felülkerekedni.
Z. tette a dolgát. Sokszor lépte túl a hatáskörét, ilyenkor kapott egy nyakast Judittól és akkor fülét-farkát behúzta. Megcsinált minden olyan munkát amit Judit adott ki neki. Magamban csak hóhérnak neveztem. Élvezettel , alaposan hajtotta végre amivel Judit a szervezet érdekében megbízta.
Z. jelleme legjobban Judit bebörtönözését követően vált nyilvánvalóvá. Azonnal lehullt az álarc. Az alapvetően gyáva és sunyi ember addigra már szépen bekerült Ivó és Imre eszköztárába. Ambíciója mindent elvakított és végre, végre elérte az áhított célt. A földön fekvő embert kezdte el fenyegetni, írogatni neki a leveleket. Az elsőt én is aláírtam, azt gondoltam Judit érdekét ez szolgálja, de Judit erősebb volt mentálisan, mint gondoltam. Igen, ha Judit letette volna a lantot, nem szerettem volna ha az amit Judit a segítségemmel létrehozott, hamvába halt volna. Szerettem volna magam megtenni azt, amit később Judit a kijövetele után megtett. Ezt tudta Z. is, Ivó is. Ivóért az utolsó pillanatig küzdöttem, azt gondoltam sokáig Z. vonta őt be a hatáskörébe. Fordítva volt. Z.-t szépen felmérték és azzal nyerték meg maguknak, ami a gyengéje volt. Ambíció, gyávaság, sunyiság.
Aki figyelte Imre ténykedését, biztosan feltűnt neki, hogy Imre egy ideig BAR-BÁR –ozott, aztán egyszer csak maradt a Baracz Vili így, Baracz Vili úgy. Tény, hogy nem álltam be közéjük.
Igaza volt a bebörtönzése idején Juditnak. Kitartott. Morálisan és fizikai értelemben is igaza volt. Az ő kitartása jelenti azt, hogy ma még létezik TMRSZ.  Nem tudom, a helyében én akkor mit tettem volna, bár nekem is fontos az, hogy inkább állva essek a földre és veszítsek, mint hason csúszva haladjak csizmákat nyalogatva.
Örülök, hogy e tekintetben Judit másképp döntött, mint amit javasoltam neki. Ha Judit lemondott volna, igen, akkor már láttam, hogy Ivó, Z. és a többi cimbora mit szeretnének elérni. Ekkor került sor a belépésem megtiltására a Pozsonyi utcába, ezek ismert körülmények, azok előtt akik figyelemmel kísérték a TMRSZ-nél történteket Judit kijövetelét tekintve.
Imre személye roppant tanulságos ebben a történetben. Mindig is tudtuk, hogy folyamatosan építik ránk az embereket és azt is, hogy az egyébként eredetileg nem ártó, hanem segítő, vagy éppen egyéni ambíciók alapján belépők között értő, a műveletben hallgatólagosan, vagy tevőlegesen részt vevő, vagy egyszerűen csak ostoba embereket felhasználhatnak céljaik érdekében. Zavarkeltés, riogatás, hiteltelenítés, rágalmazás. Amikor belső körben lévők esetében lépnek fel ezek az emberek, sokkal nagyobb az ellene való küzdelemre fordított energia, mint a sorokat zárni a kívülről jövő támadásokkal szemben.
Ezek az évek óta tartó bomlasztási kísérletek azonban eredménytelenek voltak. Sajnos hiába voltunk erős alapokkal rendelkezők, erős és bátor vezetővel rendelkező, nagyon sok sebet kaptunk. Sajnos a törvényeket sok esetben úgy szabták meg, hogy az amire támaszkodtunk, egyik napról a másikra eltűnt. Erre is felkészültünk, de az hogy Juditot beviszik és hogy éppen akkor amikor fasírtban voltam vele, az a művelet jelentős sikerét hozta.
Kijött Judit é romokat talált. Talán ma már Z. másképp látja a történéseket, talán belátja, hogy egy szánalmas kis eszköz volt az őt felhasználók kezében. Talán rájött arra, hogy erős korlátai vannak abban, hogy egy szervezet vezetését hatékonyan segítse. Nem hóhérnak, hanem embernek kell lenni kedves Z.
A legnagyobb hibát akkor követted el, amikor felültettek Ivóék. Ma már ott lehetnél, ahová vágytál, nem sokat kellett volna hozzá kitartanod. Akkor vallottál legnagyobb kudarcot, amikor Juditnak a legnagyobb szüksége lett volna a segítségedre.
Az én szememben sokáig olyan alapanyagnak tűntél, akiért érdemes harcolni, akit fel kell nevelni először ahhoz, hogy levetkőzze a gyávaság és az egó keverékéből adódó jellemhibákat. A szememben tudod mikor vesztél el? Nem akkor, amikor a földön fekvő (börtönbe zárt) Juditon átléptél. Előtte, kicsivel előtte. Mindig is tudtam, hogy irigy vagy rám, hogy Judit inkább megbízik bennem, mint benned. A kisebbrendűségi komplexusoddal sokáig akartunk valamit kezdeni. Szerettünk volna alázatra tanítani, de inkább voltál önszorgalomból is hóhér, mint érdekvédő. Tudod mi alapján mondom ezt?
Volt egy esemény, amikor láttam, hogy elveszett ember vagy a TMRSZ-nek. A többit addig kezelhetőnek tartottuk Judittal, a sunyiságot pedig nem ismertük fel. leírom ezt az eseményt.
TMRSZ-es érdekvédőként a szomszéd irodádban lévő kolléganődhöz – akit ismersz, akivel szinte egy légtérben vagytok – nem tudom mi okból átmentél és megszondáztattad. Egy szerencsétlen a sors által egyébként is vert rendőrségi dolgozót, aki nem volt részeg, de a szonda italfogyasztást mutatott. Az empátia a megértés nem tudom hogy ekkor helyén való lett-e volna, te ezt a nőt sokkal jobban ismerted, mint én. Én nem is ismerem. A ténykedésedet védheted azzal, hogy ez neked munkaköri kötelességed. Még ezt is aláírom.
Itt megjegyezném, hallottam már olyan történetet is zsaruról, akit kiküldenek bírságolni traffival. megmondják, hogy a 30-as tábla környékén, a városhatárt jelző tábla környékén, vagy éppen oda,ahol kaszálni lehet. Mondom, hallottam, hogy van ilyenkor olyan magyar zsaru, aki tudva, hogy ha a csóró belefut, azonnal rendszerbe kerül a gyorshajtás, sok esetben ha a látótérben szakadt kocsi jelenik meg, inkábblehajtja a traffit (nyilván kilazultak a csavarok és időről-időre lebucskázik a pallosként funkcionáló fránya eszköz. Ezt csak azért írtam le, hogy ennek tükrében jöjjön a csattanó, hogy Te mit tettél.
Amikor a kirúgás szélére a szondáztatásod miatt kerülő közalkalmazott kétségbeesését láttad, akkor mondtad neki, hogy lépjen be a TMRSZ-be és a TMRSZ majd megvédi őt. Nem tudom ma ahogy ezt írom, felfogod-e hogy összességében amit tettél, egy jóérzésű emberben milyen véleményt alakít ki rólad? Megszondáztatod, belefut, majd a kiszolgáltatottságát látva nagylelkűen felajánlod a segítségét a TMRSZ-nek.
Akkor már tudtam, hogy mentehetetlen vagy a TMRSZ szellemiségének tükrében és onnantól én nem küzdöttem már azért, hogy Judit megtartson. Az csupán a te szerencséd, hogy Judit ekkor már bennem látta a bűnbakot a Jobbik ügy szerencsétlen alakulásáért.
Imre!
Írja valamelyik fanod, hogy milyen főjogász az, aki nem foglalja írásba az adott szót? Látod, ez a különbség közted és köztem. Nálam az adott szó kötelez. Olyan, mint ha aláírnám. Magyar embernek, magyar emberek között ez így természetes. Akkor nem jogász voltam, amikor erről szóban megegyeztünk, hanem emberek. Magyar emberek, akik bíznak a másikban és összefognak olyan célok elősegítéséért, aminek értelme, szakmai indokoltsága, és mélyről jövő morális alapja van.
Ma, szerencsétlen kisfiú brutális megölését követően újra felszínre került a halálbüntetés kérdése. Ha veszed Imre a fáradtságot és elolvasod a TMRSZ-Jobbik szakmai együttműködést annak egy kardinális pontja a halálbüntetés visszaállításának a szorgalmazása. Ma a kisfiú megölése miatt az emberek túlnyomó, vagy inkább elsöprő többsége megszavazná ennek visszaállítását. Bírók, ügyészek, rendőrök, politikusok is. Az anyákról, apákról nem beszélve. Évekkel ezelőtt nyíltan vállaltuk ennek szükségszerűségét, azt, hogy egy állam kötelessége az emberek többségi akaratát figyelembe venni, még akkor is ha valamikor aláírtunk papírokat, szerződéseket, amiket fel lehet mondani, záradékkal lehet ellátni. 10 millió emberből van kb 8 millió választópolgár a másik 2 millió zömében gyermek. Az ő védelmükben a 8 milliót meg kell kéredzni, hogy mit akarnak. legyen 4/5-ös támogatottsághoz kötve, még ez is elfogadható, de az, hogy ne kérdezzék meg, mert nk-i viszonylatban az politikailag nem korrekt, ne legyen mérvadó. Nem más nemzeteknek akarunk ártani, hanem gyomlálni akarjuk a kertet. Nem akarjuk etetni évtizedekig a gyerekgyilkosokat, azon egyszerű oknál fogva, hogy ha janoval egy sorban állnék, őt is pofánvágnám, ha gyerekre emelne kezet. Ez nem törvény, ez hitvallás, morális, isteni parancs. Az nem érdekel, hogy a tízparancsolatnak van egy idevonatkozó passzusa. Van olyan helyzet, hogy ha egy állammal szerződést kötök, hogy a földön megtestesülő gonosztól megvéd,akkor védjen meg. A lelkemért harcoló gonosszal magam is elbánok. Nem térdepelve, nem bálványokat imádva, de megjárom, végigjárom az utamat és ha dönthetek, ha döntéshez érek én döntök. Nem jano, nem Posta Imre mutatja meg nekem az utat, hanem én magam.
Lehet, hogy ez most pátoszosnak tűni. Az is, ezért nem is szoktam ilyet írogatni. Azért írom, mert amit Judit épített azt mások módszeresen lerombolták, és Imre te vagy az egyik fő romboló. Sokat tettem én is hozzá, nem léptem ki. Nem voltam ott,amikor a TMRSZ népszerű volt, nem jártam nyilvánosan toborozni. Nyilvánosan nem, de nagyon sok rendőrrel, emberrel találkoztam az elmúlt évek során. Amit tett Judit és amiben segítettem az a lelkekért való harccal is jellemezhető. te ellenfél voltál ebben Imre végig, sejtem is hogy milyen indíttatásból. Ivó úgyszintén, de az ember téved, mondják, isten pedig végez. Van egy parancs, amit igaznak tartok nagyon: Isten nevét szádra hiába ne vedd. Nem szoktam ezért ájtatoskodni, Áldásokat küldeni sem. Fölöslegesen nem teszem. Nem csépelem el ezt a szót. Neked írva azonban meg kell tennem Imre, azért mert milyen próféta vagy – ugye áldást szent emberek osztogatnak – ha közben az általad megáldottak között van legalább egy is aki rablásra, gyerekek és anyák megerőszakolására is hajlandó lenne, mert a „hazáját védve” úgy gondolja, neki mindent szabad.
kedves Imre!
A művelet, amelynek aktív részese vagy hosszú idő óta látszólag elérkezett egy végkifejlethez, ahol a kárörvedők kérnek egy kávét, mosolyogva karvagatják, és a jól elvégzett munka örömét kiélvezve nézik a TMRSZ kimúlását. Mert lehet, hogy ez fog eljönni. Lehet, hogy a TMRSZ szorgalmas hangyáit el fogják marasztalni, mert a terv sikerült. A téglák hullottak ugyan, de sok kicsi sokra megy, semmit nem adnak ingyen. A TMRSZ tagok, a rendőrök megfélemlítése a Szimától eredménye vezetett jó bolsevik szokás szerint. Ejej nemhiába kaptál Te diplomát a Szovjetunióban.
A Baracz Vili is elkezdett vergődni, színre lépett a”szürke eminenciás”. Nem vergődök Imre. Ha egy képi hasonlatot akarnék mondani, akkor leginkább azt mondanám, hogy ha egy harcos védi a hazáját, és nincs más választása, akkor cselekszik. Tudod ki ebben a legjobb példa? Egy olyan magyar ember, aki szerb nemzetiségű volt. Milyen érdekes ugye? Egy szerb, aki az oszmán előretörésekor egy kritikus, demoralizáló, az ellenség győzelmét is jelenthető pillanatban a mélybe vetette magát az ellenséget magával rántva. Ki a magyar? Ki a magyarabb? megkérdőjelezed ennek a szerb embernek a magyarságát? Ja? hogy ő cselekedett, nem csak pofázott, nem csak hörgött? Imre! Neked példaképed Dugovics Titusz?
Még akkor is állni kell a sarat, ha veszít vele az ember. Judit nem kímélte magát az elmúlt években. Nőként férfiakat megszégyenítő bátorsággal harcolt az övéiért. rendőrökért, magyarokért. Esetében ezt nem kell bizonygatnia. Ő megtette azt, amit a hazája megkövetel tőle. Most pedig amikor az ereje fogy, segíteni szeretnék továbbra is neki. Nem az „aranytojást tojó tyúkot” látom benne. Nem. ha ilyet kerestem volna 2 diplomával és 1 felsőfokú szakképesítéssel, akkor nem Szima mellett állnék, és az életem gondtalanabb lenne, anyagilag sokkal jobban állnék.
Ha nem kerestünk volna új utakat a munkavállalók érdekvédelmében, ha nem kritizáltuk volna a hibákat, ha Judit csendben maradt volna, akkor is lenne TMRSZ, és békén hagynának minket.
Korszerűsítette a házát? Ugyan már, ott TMRSZ-es aktivisták dolgoznak nap-mint nap, a munkafeltételek biztosításával.  Menjetek már ki a Budai hegyekbe és nézzetek körül, hogy egyes érdekvédők milyen körülmények között laknak. Hogy egyes érdekvédők milyen havi juttatásokat kapnak. Hogy milyen igazságtalanságokat szenvednek el a munkavállalók.
A legszomorúbb az egészben, hogy olyan embert hurcolnak meg munkatársaival egyetemben, aki valóban védte a hazáját, harcolt a munkavállalókért, az emberekért. Lehet, hogy ez a harc elbukott, de van sok tízezer rendőr, aki megismerte Szimát.  Nekem a legerősebb fegyverem a szavak ereje. Abban a kegyben részesültem, hogy meg tudom fogalmazni kifejezően és érthetően azt, amire gondolok. Persze terjengős vagyok. Aláírom, de aki szeret olvasni, az reményeim szerint elgondolkodik azokon amiket most az utóbbi pár napban leírtam. Remélem lesz köztük sok olyan magyar rendőr aki szereti a hazáját és nem fél a harctól. Tudom a szükség nagy úr. A nyomor, az anyagi biztonság felelősséget jelent egyben azért, hogy szeretteinknek biztosítsuk a lét feltételeit.
Nem elsősorban azért írok, hogy lépj be, légy bátor, meg fogunk védeni. Azért írok elsősorban, hogy akik egykor szerették, tisztelték Juditot, azokban ez az érzés újra megtelepedjen. A magam módján, most odateszem magam a szavak erejével. A virtuális rambóknak pedig megadom a lehetőséget, hogy ne csupán a szájhősöket lássam bennük. Megadom a lehetőséget, hogy mások is megismerjék milyen emberek (söpredék, vagy igazi harcos?)  mocskolt ismeretlenül, amikor Imrének, kizárólag Imrének címezve írtam.
Visszatérve Juditra és a „házára”. Mindannyian, hangsúlyozom mindannyian egykor megszavaztuk azt, hogy a TMRSZ központja, Judit otthona épüljön, szépüljön csinosodjon,korszerűsödjön, hogy a szakszervezet munkavállalói megfelelő körülmények között szolgáljanak bennünket. Nem vagyok irigy. Az irigység – múltkoriban olvastam róla – a primitív emberek személyiségjegye. Judit azért amit eddig is tett, köszönettel tartozik érte a nemzet. Szembement az egyébként mások által sokat bírált igazságtalanságokkal, visszáságokkal. Hogy emellett „gazdagodott”. Ugyan mivel? Egyébként meg nem érdekel, ebben a vonatkozásban, illetve érdekel. Örülök neki, hogy a tagság ezzel valamit legalább anyagilag tudott kompenzáli neki azért, hogy özvegyként, három magyar lány/asszony édesanyjaként ő megtette már eddig is amit egy polgártól megkövetelhet a nemzete.
irigykedtek? Persze. van miért. Tartása van, hitelessége van, embersége van. Ezt mindig szem előtt kell tartania az ellenségeinek is. Erre is irigykedhetnek a primitív emberek. nem gyerekgyilkos, anyákat erőszakoló „honvédők” bíztak, bíznak benne, hanem a rendre felesküdött rendőrök ezrei, emberek százezrei. Az, hogy Juditot el akarják taposni erővel, az most úgy áll, lehet, sikerülni fog. Van amikor én sem bírtam a gyűrődést vele szemben és veszekedtem vele, de ezt ezen kívül, hogy itt leírom nem hangoztattam, nem támadtam be.
Igen, kifejezetten örülök annak, hogy sok év gyötrődés után a TMRSZ élén ki tudott teljesedni és ebben segíteni tudtam neki. Örülök, hogy egy olyan szakszervezet létezik és él és remélhetőleg nem létezett és élt, amely törekvését nagyon sokan kísérik szimpátiával. A mocskolódást folytatók eredőit igyekeztem a saját szemszögemből láttatni, bemutatni, talán nem elveszett próbálkozás a mocskolódók lelkéért sem.
Kedves Imre!
Tudom, hogy negatív viszonyulásod személyem felé irányuló indokai ezek. Sokáig nem szóltam hallgattam, gondoltam bolond lyukból bolond szél fúj. Az viszont, hogy Judit bajban van, ténykérdés. Ténykérdés, hogy sokan úgy törlik bele virtuálisan a lábukat, hogy a cipője sarkáig sem érnek fel bátorság, kitartás és harcosság tekintetében. Anyagi földi értékbeli dolgokat hoznak fel vele szemben úgy, és olyanok, aki végig akadályozói voltak ezen értékek megteremtésének. Ezeket az anyagi javakat nem állambácsi biztosította, nem az adófizetők forintjaiból eladósodva építette fel azt a szervezetet, amelyre méltán lehet büszke minden résztvevője. Az emberi gyarlóságot kivédeni nem lehet. Mindannyian gyarlók vagyunk, senki sem szent, de az bizonyos, hogy az amivel jogilag akarják tönkretenni ezt az embert, az egy összetákolt koholmány, amely sem jogilag, sem morálisan nem képezheti alapját annak, hogy bűnözőnek minősítsék. Ha annak minősítik, attól ő még ugyanaz az ember marad, mint ahogy Posta Imre is, és ahogy posta Imrének sem fog meggörbülni a haja szála sem mindazokért a gyalázatos megnyilvánulásokért, amellyel szépen egy akolba tudta terelni a jano féle fanjait.
Remélem most már vágod Imre, hogy a célom nem az egyéni sértettségem volt, hanem ide szerettem volna eljutni. Hogy elolvassa minél több ember, kicsoda Szima Judit és kicsoda is lehet valójában Posta Imre, meg a többi őt, TMRSZ-t, rendőröket és utolsósorban engem gyalázók hada.
Hűha, ez igazán hosszúra terjengősre sikeredett. Talán Fidel Castro is olvassa és annyira tetszeni fog neki, hogy menedékjogot ad, de legalábbis egy jó kis varadero-i ösztöndíj kinéz.

Na szevasz Imre.

Fogvédőt ne felejts el hozni, a kihívás elfogadása természetesen áll a részemről. Jano, Pravda, szerintem készüljetek Ti, mert Imre prófétátok egész biztosan terelni fog és mellébeszél e kérdésben.   Én meg elkezdek mától félni tőletek.