Főtitkári tájékoztató

F Ő T I T K Á R I T Á J É K O Z T A T Ó

2012. november 21-én

Tisztelt TMRSZ Tagok,

Tisztelt Szimpatizánsaink!

Tájékoztatlak Benneteket, hogy a tegnapi napon elkezdődött a rendszerváltás utáni Magyarország történetének első olyan büntetőpere, ahol szakszervezeti tisztségviselők ülnek a vádlottak padján, köztük jómagam is, mint elsőrendű vádlott.

A vádirat szerint bűncselekményeket követtem, követtünk el munkatársaimmal. A tegnapi napon az ügyész felolvasta a vádiratot, majd a tárgyalás elnapolásra került.

Sokan kérdezik, mi a bűnöm, és többször is kijelentettem, hogy nem vagyok bűnös, munkatársaim sem azok, és bízom abban továbbra is, hogy a parancsuralmi függőségben lévő vádhatóság álláspontjával szemben a bíróság bűncselekmény elkövetésének hiányában fogja valamennyi vád alá helyezett személyt felmenteni.

Ebben bízom, de az utóbbi évek, évtizedek tapasztalatai alapján sajnos ez a bizodalom nem biztos, hogy azonos lesz a majdani végkifejlettel. A realitás szerint ezzel számolni kell.

A realitás ugyanis az, hogy ma, ha az ember a közelmúltban véleményt fogalmazott meg, tényeket állított, azért is elítéltek, bűnözővé nyilvánította a magyar katonai bíróság. A bujtogatásos ügyben történtekkel szemben – ahol a strassbourgi bíróság francia elnöke kiállt az ártatlanságom mellett különvéleménye megfogalmazásával – a napokban kaptam meg az Eurocop Tagszervezete Görög Rendőr Szakszervezeti Szövetség több állásfoglalását, melyben a nemzetük sanyargatását és a nemzetük kifosztását folytatóknak mondják meg bátran, kendőzetlenül a véleményüket.

Úgy gondolom, hogy a 2002-2010. közötti időszak Magyarországán sorban ítélték volna el valamennyiüket bujtogatásért, hiszen a véleménynyilvánításuk lényege, hogy a rendőrök az ellenállását helyezik kilátásba, azt, hogy nem fognak saját népük ellen fordulni a görög rendőrök.

Úgy gondolom, hogy Görögország, amely a demokrácia őshazája, és a görög nép – amely a demokrácia kitalálója – valóban olyan korszakot él, amely drámai nemzetük jövője szempontjából, és egy pillanatig nem merül fel kétség a görög társadalom és a görög politikai elit részéről, hogy kriminalizálják a véleményt és tényeket megfogalmazó szakszervezeti vezetőket.

Hozzáteszem, hogy Görögországban az emberek sokkal jobban megszenvedik a válság nehézségeit és feltehetően ebből is adódik, hogy a ma szinte forradalmi állapotok, az utcai csetepaték egyre inkább hasonlítanak egy valódi szabadságharchoz. Mert az elkeseredés, a kilátástalanság már a mindennapokban is a bőrükön érezhető.

Magyarországon tovább folytatódnak a kilakoltatások, látszik az emberek elszegényedése, a terhek növekedése. A hazánkban megtapasztalt visszásságok, igazságtalanságok, közpénz elherdálások közepette, annak vetületében igazán szemléletes a Somogy Megyei Főügyészséghez tartozó Kaposvári Nyomozó Ügyészség évek óta folyó ügybuzgalma ügyemben, ügyeimben.

Sokan nem leplezett örömmel figyelik a TMRSZ főtitkárának az újabb tortúráját ki ilyen, ki olyan okból. A mocskolódásokat az utóbbi években megszokhattam volna, mivel annyit, de annyit kaptam, talán valamelyest meg is szoktam, de jelen tájékoztatóm apropóját legfőképpen az adja, hogy a kárörvendők ujjongását szó nélkül nem hagyom és pár gondolat erejéig a bizonytalankodókhoz, kétkedőkhöz is szólni kívánok jelen tájékoztatómmal.

A kárörvendőkkel kapcsolatban elmondható, hogy az indíttatás többféle. Vannak egykori tmrsz-es tagok, akik megérezték a pillanatot, azt, hogy a szerintük földön fekvő emberen átgyalogolva kiélhetik hatalmi és egyéb ambícióikat. Rájuk csak annyiban érdemes szót vesztegetni, hogy a búzába mindig kerül ocsú is. Bizonyára bennem van az a hiba, hogy ha ilyet tapasztalok, attól rövid úton igyekszem megszabadulni. Sajnos az oda nem valóságot nem mindig lehet elsőre felismerni. Az együttérzés, a biztatás, a fényben sütkérezés sokasága közepette az emberi lélek kiismerése, a jellem valódiságának felismerése sokszor időbe kerül. Az adódó alkalom kihasználása sok esetben utólag tette lehetővé a beindult és robogó TMRSZ vonatra felkapaszkodott emberek valódi jellemének megismerését. Amikor pedig rövid úton kipenderítettük őket a szervezetből, az addig támogató, hízelgő, bátorító és mézes-mázos szavak acsarkodó, veszett, alattomos hangokká váltak.

Ezek az emberek eltávolításukat követően nyíltan – addig csak sunyin, alattomosan és számomra megtévesztő módon – munkaidejük jelentős részében a TMRSZ-szel, annak tagsága elbizonytalanításával, a szervezet és személyem hiteltelenítésével vannak elfoglalva. Nem tudok ellene sokat tenni, csupán sérelmezem a munkáltató felé, igyekszem a nevemet tisztázni az ügyészség által megfogalmazott vádak alól és mindemellett próbálok erős maradni a tagság és a munkavállalók előtt, újjászervezni és megerősíteni a TMRSZ-t.

A másik csoportba a rivális szervezetek tisztségviselői tartoznak, akik egyébként sokkal „csendesebbek”, de a mosolyuk letörölhetetlen több év sápadtság után, amit a TMRSZ térnyerése és előretörése váltott ki bennük. A semmiből léptünk elő és mutattunk valódi alternatívát az addigi „érdekvédelemmel” szemben, ami rövid időn belül a TMRSZ-t tette meg Magyarország legerősebb és legszervezettebb szakszervezetének.

Addig, amíg a görög rendőr szakszervezeti vezetők összefognak és együtt tiltakoznak, addig hazánkban a szakszervezetek inkább örülnek a TMRSZ nehézségeinek, inkább örömmel nézik a megvádolt tisztségviselők tortúráját, minthogy aggódnának, vagy legalább együtt éreznének velünk, szolidaritásuk hiányáról már nem is beszélek. Van köztük olyan is, aki kifejezetten ezt a fogalmat egykori érdekvédőként ma már a politika színterén hangoztatja.

Nem panaszkodni jöttem, de ezek a tények.

A „társ” szakszervezetek vegetálnak, és az ellenünk folyó támadások miatt a korábban megszokott TMRSZ aktivitás is halványabb. Túlontúl sok érdeket sértettünk, túlontúl sok ember meghallotta a szavunkat, véleményünket, túlontúl hitelessé váltunk ahhoz, mintsem, hogy ne legyenek irigyeink, rosszakaróink, támadóink, akár saját szervezetünkön belülre beépített téglák által, akár a munkáltatóval, akár a mindenkori kormányzattal szemben.

Túl sok kisrendőrt helyeztettünk vissza hivatásába kirúgásukat követően, amikor is a TMRSZ segített bebizonyítani a meghurcoltaknak a munkáltató, vagy éppen (legfőképpen) az ügyészség túlbuzgóságát, sokszor embertelenségét. Akiknek segítettünk, azok ezt tudják és többségük ma is hivatását szerető rendőr. Még több rendőrért harcoltunk és küzdünk jelenleg is, akik ma már nem rendőrök, de nem hagytuk őket sem cserben. Amíg lehetőségeinkből futja, kiállunk értük, értetek, ha a szükség és az élet úgy hozza. Holnap lehet, hogy Te kerülsz sorra, mert hibáztál, mert éberséged lankad, és elszunyókáltál a gép előtt az eseménytelen – hála mindenkinek, hogy eseménytelen – szolgálatban.

Túl sokszor törtünk borsot a kisrendőr védelmében az ügyészség orra alá. Már 2007-ben megmondtam – később ezért el is ítéltek -, hogy a rendőröket eszközül használták a nép, a polgárok ellen, majd a kisrendőröket meghurcolták, a tábornokokat kitüntették. Ebben az ügyben még nem került minden tisztázásra, nem derült fény minden titokra. Információim szerint, úgy hiszem, a közeljövőben lesznek ez ügyben meglepetés információk, amelyektől hangos lehet a sajtó és további kérdések fognak megfogalmazódni magas szinteken, „nagy” emberek irányában.

Sokszor megfogalmazódik bennem a kérdés, mit rontottunk el, mit rontottam el, mit tennék másként, mi volt az a pont – ha volt ilyen – amikor valami olyat tettünk, tettem, amit másként kellett volna. Tudtam, hogy a sikert, az elismertséget nem adják ingyen, főleg akkor, ha egy leosztott szerepekből álló társadalmi színtérre akar lépni az ember és az addigi megszokást, megalkuvást nevén nevezi és azt hibaként – javítandó, rossz szerkezetként – világítja meg mások számára.

Sok évet töltöttem el a rendőrségen és sok mindent láttam. A rendőrség, a honvédség az ügyészség, a bíróság, a média és a gazdasági hatalommal rendelkezők a végrehajtó hatalom erő-támaszai. Ezek a szervezetek kiszolgálják a döntési pozícióban lévők elképzeléseit, ami elvileg egy jó konstrukció is lehetne. Az utóbbi 20 év azonban bebizonyította, hogy az elmélet és a gyakorlat két különböző dolog. Számomra azt is bebizonyította ez a 20 év, hogy aki ebbe a rendszerbe alku nélkül bele akar kötni, változtatni akar, vagy egyszerűen csak megpróbálja a szemükbe szórt portól nem látó emberek szemét felnyitni, az kellő támogatottság híján fizikailag elbukhat nagyon könnyen egy bizonyos esetben. Ha kellő magasságba jut, ismertségre és elismertségre tesz szert és ezt az eredményt a jelenlegi rendszer fizikai támaszai egyikének keretén belül, sokszor azt és annak szövetségeseit kritizálva, látványosan éri el. Ilyenkor legtöbb esetben borítékolható, hogy a birodalom visszavág. Véleményem szerint most ez történik. Hatalomból, egyoldalúan, koholt vádak alapján, a bolsevikok által tanított módon, bolsevik rendszer alapján felépített és bolsevik szerkezetű hatalmi szervezet által.

Elmondhatom, hogy a TMRSZ-szel mi megtettük ezt a figyelemhívást, sok csatát megharcoltunk a jog, a nyilvánosság – sokszor a cinizmus és irónia – eszközeivel és erre valamennyi egykori, jelenlegi és leendő TMRSZ tag büszke kell hogy legyen!

A TMRSZ fogalommá vált és nagyon sokáig kivédtünk minden belső és külső bomlasztást, támadó tevékenységet.

A magyar rendőr büszke volt arra, és sokan megmaradtak büszkék a mai napig arra, hogy a TMRSZ tagjai. Ma is nagyon sok rendőr kitart és büszke a TMRSZ tagságára, vagy éppen szimpatizál velünk. De eltagadhatatlan, hogy vannak olyanok is, akik bizalmatlansággal tekintenek a TMRSZ-re és személyemre. A hatalom végrehajtóinak karaktergyilkossága folyamatban van, ez nyilvánvaló. Hogy sikerre viszik-e az függ a személyes kitartásomtól, az engem védő szakemberek rátermettségétől, a bíróság bölcsességétől, és a tagság alakulásától. Nem értékelem túl a lehetőségeimet, hiszen egyoldalú ez a játszma. Amíg munkatársaimmal együtt engem a vádlottak padjára ültethetnek, addig a velünk szemben elkövetett jogsértések, hatalmi túlkapások következmények nélkülinek tűnnek jelenleg és valószínűnek tartom, hogy ez így is fog maradni a rendszer változatlansága miatt is.

Ma nehéz szakszervezeti tagnak lenni. TMRSZ tagnak különösen. Meg még fizessen is ezért a tag. Amikor felüti a munkáltató intranetes fórumát és azt látja, hogy a TMRSZ tárgyú topicokat sértett emberek bírálata lepi el és hiába együttműködési megállapodás, a kölcsönösség és a tisztességes eljárás elve, ez nem érvényes továbbra sem ha arról van szó, hogy zajlik a sértődött emberek TMRSZ hiteltelenítése. Ha a sértett emberek feltennék a TMRSZ összefoglaló jelentést, amelyben megfogalmazódtak velük szemben a méltatlanságot megalapító tények, talán úgy nem lenne egyoldalú ez a mocskolódás, de szóra sem érdemes ez az apró nüansz, hiszen ez már nem illene bele a mocskolódást folytatók koncepciójába.

Igen, sok embert kiebrudaltunk a vezetésemmel a TMRSZ-ből. Az utóbbi időben ez a kiebrudalás éppen azért történt, mert sokan elérkezettnek látták az időt valódi jellemük megmutatására és én nem szeretném – bárhogy is alakul a személyes sorsom – ha a TMRSZ körül olyan embereknek legyen bármilyen szintű beleszólása is a TMRSZ belügyeibe, akik a saját értékrendem alapján is méltatlannak bizonyultak arra.

Sokuk szerint már a földön fekszem és elegánsan ezért úgy gondolják, hogy bele illik rúgni az ügyészség által vád alá helyezett főtitkárba. Számon kérik rajtam, hogy miért nem teszem ki a vádiratot, miközben ők rendelkeznek azzal, bármikor kitehetnék, mint ahogy kitehetnék a méltatlanná válásukat megalapozó vizsgálatok összefoglaló jelentéseit is. Amennyiben a törvényeket betartom, akkor arra is vetemedhetnek, hogy megfenyegetnek engem és a szervezetet, sőt kilátásba helyezik, hogy feljelentenek, de előbb, mert akkor már indul ellenem valami, és akkor bilincset kapok, meg koporsószöget a koporsómba, avagy ahogy egyik írta fizzessek neki 200 ezer forint nem vagyoni kárt, mert ha nem megbánom, és nem neki fog fájni, avagy járjak el törvénytelenül és ő csendben marad. Aztán még sorolhatnám a zaklató jellegű leveleket, a nap mint nap megért becsmérléseket.

Ha tartanak a vádirat közzétételének jogi következményeitől, miért nem teszik ki a saját ténykedésük árnyoldalait bemutató összefoglaló jelentést? Soha nem kértem számon őket, csupán ezúton ez a válaszom az unos untalan megfogalmazott ebbéli igényükre.

A teljesség kedvéért azért illő az ügyészség vádját röviden ismertetnem saját esetemben, hogy ne érje további szó a ház elejét. A vád több részből áll.

  1. A TMRSZ székhelyének a beruházásával kapcsolatos sikkasztás.

  2. Az elnyert EU-s pályázat szabálytalan felhasználása.

  3. Adomány nem cél szerinti felhasználása.

  4. Km elszámolás valótlansága.

  5. Túlmunka, illetve fekete munka segélyekkel kompenzálása.


1.) A székhely beruházással kapcsolatban az ügyészség azt tartja bűncselekménynek – noha a TMRSZ könyvvizsgálói jelentésekkel, félévenkénti APEH ellenőrzések és ügyészségi törvényességi felügyeleti ellenőrzések „mindent rendben találtak” e tárgykörben -, hogy a TMRSZ pénzét úgy költöttem el, hogy arra nem volt jogom. Magyarán a TMRSZ a saját pénzét célszerűtlenül használta fel és mivel én vagyok a szakszervezet törvényes képviselője ezért a TMRSZ pénzét ezáltal elsikkasztottam. Halkan jegyzem meg, hogy a TMRSZ a teljes beruházás költségét „lelakhatja”. Erről megállapodás van, ezt a megállapodást az ügyészség még az alapeljárásban lefoglalta. Polgári ügyről van szó a szakszervezet és köztem lévő megállapodásról. Itt egyik fél sem tett feljelentést, kár senkit nem ért, hol van itt büntetőjogi rész?

A TMRSZ székhelye a saját tulajdonú családi házam. Magánéletemet és kiskorú gyermekem magánéletét alárendeltem a köz érdekében, hogy minél gazdaságosabban tudjunk működni, és minél többet tudjunk segíteni az arra rászorulókon. Ahogy a TMRSZ erősödött és gazdasági lehetősége megengedte a székhely úgy biztosította a kulturált munkavégzést folyamatosan 10-15 fő munkavállaló részére és állt nyitva bármely oda érkező tag részére. Évek során került mindez beruházásra (korszerűsítés, bővítés) nyilvánosan, az APEH és az ügyészség szeme láttára. Egyszer sem kifogásolták, hogy mire költjük a pénzünket, mert az belügyekbe avatkozásnak minősült volna. A Somogy Megyei vádhatósághoz tartozó Kaposvári Nyomozó Ügyészség mindezt nem így gondolja, szerinte mindez bűn. Jelenleg 237 m2 területet bérel a szakszervezet havi 80 ezer forint összegért.

Egy elbocsátott, több alkalommal öngyilkosságot megkísérelt alkalmazott Tóth Enikő bajai lakos tett feljelentése volt az apropó a koncepciózus eljárás megindítására. A vádhatóság példátlan módon nagyítóval, többszörös törvénysértés megvalósításával (törvénytelen elrendelés, törvénytelen házkutatás, iratellenes állítás, stb.) buzgólkodott azon, hogy megvizsgáljon minden szöget a TMRSZ háza táján. Ezt megelőzően a rendszeresen vizsgálódó APEH és törvényességi felügyeletet ellátó Tolna megyei ügyészi a vád pontjaival kapcsolatban mindent rendben találtak, ők feljelentést nem tettek.

2.) Az EU-s pályázat kapcsán – a vádhatóság ellenkezése dacra – az arra illetékes hatóság mindent rendben talált és kifizette az általunk megelőlegezett projekt teljes összegét (27 millió forint). A Somogy Megyei vádhatósághoz tartozó Kaposvári Nyomozó Ügyészség hetekig járta az országot, kb 200 embert tanúként kihallgatott az ország különböző részein több ügyész (Hajdútól, Zaláig, Győr-Mosonig) és összekapart kb 170 ezer forint jogtalan felhasználást, ami lényegileg abból adódott, hogy az adminisztrációt végző munkatársaim kb 25 személy esetében ( 150-ből) tévesen tüntették fel, hogy mely autóval érkeztek a rendezvény helyszínére az azon résztvevők. Ennek az egy vádpontnak az előre látható nyomozási költsége több millió forint lehetett (személyautóval több ügyész munkaidőben végezte ezt a sziszifuszi munkát) és találni véltek 170 ezer forintot el nem érő szabálytalan felhasználást, ráadásul oly módon, hogy minden résztvevőt leellenőriztek, bekérték a telefonjaik után, mint tanuk után a cellainformációkat és láss csodát az ügyészség maga bebizonyította, hogy mindenki részt vett a továbbképzésen.

Ez sem érdekelte őket, mert személyemet második alkalommal ezért tartóztatták le jogellenesen és vádoltak meg alaptalanul bűncselekményekkel, okirathamisításokkal, mert mint a szervezet képviselője aláírtam az ESZA felé a tájékoztatást. Az már csak érdekesség, hogy magában a projekt lebonyolításában részt sem vettem, a helyszínén nem jártam, így csak utólag jutott tudomásomra, hogy a személyemet mocskoló egyik (akkori) tisztségviselő társam botrányos módon (információm szerint erősen ittas állapotban) viselkedett, a szálloda személyzete rendőrt hívott ki a hangoskodás miatt. A szálloda berendezését nem kímélve virtuskodott, a mázsás billiárdasztal emelgetve, azt hangos dörejjel földre ejtve keltett rémületet a szálloda személyzetében, demonstrálva fizikai tökéletességét. Akik ott voltak, látták, tudják. Én nem voltam ott, de olyan személyektől kaptam az információt, akik ott voltak.

Hiába volt érdemi tevékenység, hiába, hogy a TÁMOP elfogadta a teljesítési igazolásokat, és az arra hivatott hatóság mindent rendben talált. A Kaposvári Nyomozó Ügyészség minden ellenkezése ellenére szabályosnak minősítették a mindenhez(nem)értő vádhatósággal szemben az EU-s pályázat lebonyolítását. Még jogszabálysértést sem állapítottak meg, ezt lezáró jegyzőkönyvükben rögzítették is, és haladéktalanul intézkedtek a visszatartott összegek kifizetésére, melyet a szakszervezetünk előlegezett meg több mint 20 millió forint értékben. Az ügyészség ezen adatok birtokában volt, mégis törvénytelenül emelt vádat e vádpontban is.

3.) Az adomány nem cél szerinti felhasználása lényegében egy szponzori támogatásról szólt. Adományként kaptunk üdítőket azzal a feltétellel, hogy az adományozó logóját tegyük ki a rendezvényen, melynek eleget is tettünk.

Az adomány nem cél szerinti felhasználása lényegében 50-100 üveg ásványvíz illetve cukros üdítő (kóla, tea) munkatársaim és kk. gyermekem általi elfogyasztását jelenti. Ez nem vicc, ez a vádhatóság vádja. Kaptunk kb 10 karton (egy karton olyan 15-20 db félliteres palackot jelent) vizet és üdítőt, aminek csak egy részét fogyasztották el azon a rendezvényen amelyre kértük az adományozótól. A fennmaradót pedig a KKI munkatársai és kiskorú gyermekem elfogyasztotta. Úgy gondolom Somogyban retteghetnek a bűnözők, ha ennyire alapos ügyészséggel rendelkeznek.

Megemlítem még, hogy a feljelentés tartalma szerint – aki egy volt munkatárs volt, pénzügyes és Tóth Enikő a neve – a feljelentő azt is bűnnek, vagy legalábbis említésre méltó gyanús körülménynek említette, hogy a TMRSZ 2010-ben 40 millió(!) forint segélyt osztott ki, és 2011-ben már 18 milliónál tartott az év első pár hónapjában. Tehát ez gyanús, erre nyomozni kell. Nyomoztak is, több ezer oldal iratot gyártva.

4.) A km elszámolással kapcsolatban már adtam korábban tájékoztatást „száműzetésem” valahányadik napján. Ennek lényege, hogy útiköltséget számoltam el a vádhatóság álláspontja szerint meg nem tett utak alapján. Abban az országban, ahol egy egy polgármester, vagy közhivatalt ellátó személy éves viszonylatban több millió forint benzinpénzt használ fel, mellette még havi többszázezres költségtérítést vesz fel, mindezt az adófizetők által biztosított közpénzből, ott valóban vizsgálandó.

Az viszont a szakszervezeti belügye, hogy a közel tízezer tagot számláló, az ország minden szegletében jelen lévő tagszervezetekkel való kapcsolattartásra, pereken, üzleti tárgyalásokon, tájékozódásokon, csak szóban elmondandó információkért való részvételre egy szakszervezet a saját pénzéből mennyit költ. A törvények alapján sem a könyvvizsgáló, sem a NAV nem vizsgálhatja az elköltött pénzek célszerűségét, ezt törvény írja elő. Az ügyészségre sem vonatkozik más előírás, nem kutakodhat senki zsebében célszerűségi szempontok alapján. A Somogy megyei vádhatóság mégis ezt teszi. Hatalmi szervezetként, közpénzből, jogszabály-sértések sorozatával.

5.) A vádhatóság álláspontja továbbá, hogy a KKI munkatársainak kiosztott alkalmankénti segélyek tulajdonképpen a túlmunkát voltak hivatottak ellentételezni. Tehát, a vádhatóság szerint a segélykérelem fiktív volt. Én pedig a szervezet képviselője a felbujtó voltam, mert tájékoztatást adtam, hogy hogyan kell segélykérelmet igényelni. Ezt nem tudom értelmezni, hiszen ha valaki segélyt kér, az hogyan lehet fiktív segélykérelem? Mi köze a segélynek egy esetleges túlmunkavégzéshez? Vagy ha a szakszervezet nem tud túlmunkadíjat fizetni, vagy nem is volt túlmunka, akkor mi tiltja, hogy segélyt kapjon az, aki arra rászorult, függetlenül attól, hogy csak tagja a szakszervezetnek, vagy egyben munkavállalója is?

Eleget tettem tehát fentiek szerint a bírálói igényeknek ezzel, a vádiratot nem kívánom idemásolni több okból sem, de ez a vádak lényege.

Hogy mit hoz a jövő e körben, nem tudom, de bízunk a jövőben, hiszen míg élet van remény is van.

A TMRSZ létrehozására és a TMRSZ jelenségre büszke vagyok, ilyet eddig még nem tapasztalt meg országunk. A TMRSZ nyomdokán feltűnő újabb sárga szakszervezeti próbálkozások csupán rossz másolatok. A politikai színre lépő szakszervezeti vezetőkkel szembeni tolerancia pont azt igazolja, hogy a rendszer őket eltűri, hisz közülük valók voltak eredetileg is.

A TMRSZ-t és személyemet is támadják, marják, ahol érik. Mindenki szíve-joga eldönteni, hogy hová tartozónak sorolja be önmagát. Mi kitartunk és álljuk a sarat, ez a megmérettetés az igazunkból nem fog semmit levonni.

A lelkiismeretem tiszta és nyugodt, amint a mocskot és a szemetet saját házunkon belül észrevettem, azt kivágtuk a kukába, mert oda volt való. Az országban a rendbetétel talán megkezdődött. talán elkezdődött valami, mert ha az engem tegnap támadók és a ma mást támadók személye egy és ugyanaz, akkor én már át tudom érezni azt, hogy a ma megtámadottak és bemocskoltak mit élhetnek át.

Elnézéseteket kérem, ha jelen tájékoztatóm kissé hosszúra, vagy személyes hangvételűre sikeredett volna. Szerettem volna mindent leírni, amit e tájékoztató idején fontosnak tartok. Bízom a TMRSZ erősödésében, ennek jegyében a rendkívüli kongresszus összehívására és az érintettek tájékoztatására a szükséges intézkedéseket megtettük.

Van egy magyar mondás, miszerint ma nekem, holnap neked. A TMRSZ azért létezik, mert holnap lehet, hogy neked lesz arra szükséged, hogy valaki melletted álljon.

Most lehet, hogy nem vagy bajban, nincs szükséged támaszra, úgy gondolod, nem kell senkire támaszkodnod, vagy úgy gondolod, Téged baj nem érhet a munkáltatód részéről. Hogy jól gondolod-e, erre a jövő választ fog rá adni. Ma van kihez fordulnod. Van, aki kiáll érted és legjobb tudása szerint igyekszik kiállni a munkáltató, vagy más hatóság, vagy a bíróság előtt. Lehet, hogy ha ez a küzdelem most elbukik a TMRSZ részéről, részünkről, még jobban fel fog erősödni a TMRSZ jelenséget ilyen-olyan okból rosszhiszeműen támadók hangja.

Elcsépeltnek tűnhet, de akkor is igaz, hogy a választ úgy is megadhatod, ha nem szól szád (akkor a fejed sem fáj köztudomásúlag).

Ma már válasz a tagság megléte is egy érték mellett. El lehet játszani a naivat, a tájékozatlant, de a szíved ilyenkor is erős belülről, tudod, hogy számítanak Rád és cserébe, ha bajba kerülsz, tudod hogy Te is számíthatsz a segítő kézre.

Nem így gondolod? Lelked rajta. Viszont ha bajba kerülsz és szétnézel magad körül, lehet, hogy hiába fogsz keresni olyat, mint ami egykor volt. Soha ne következzen be sem az, hogy bajba kerülsz, sem az, hogy nem tudsz tőlünk segítséget kérni.

Előbbiért és utóbbiért is Te tudsz a legtöbbet tenni akár így, akár úgy. Mi a tőlünk telhetőt megtesszük, de tudod jól Te is: egyedül, az ember magára hagyatva nem tud olyan hatékony lenni, mint összefogás esetén. Egyedül nem megy.

Szekszárd, 2012. november 21.

Szima Judit főtitkár

Ui: Rövidesen közzétesszük a görög rendőr szakszervezeti kollégáink leveleit, melyet személyesen adták át részemre a Berlini Kongresszusunkon azzal, hogy azt honlapunkra feltegyük, munkájukról tájékoztassuk a magyar rendőröket, a magyar munkavállalókat.