Alkotmánybíróság
Budapest
Donáti u. 35-45.
1015
Szekszárdi Városi Bíróság útján
Tárgy: alkotmányjogi panasz
Tisztelt Alkotmánybíróság!
Alulírott Szima Judit (7100 Szekszárd, Tanya utca 4. szám alatti lakos – a továbbiakban panaszos) jelen beadványhoz csatolt meghatalmazással igazolt jogi képviselőm útján, a Szekszárdi Városi Bíróság előtt 2.B.234/2012. lajstromszám alatt folyamatban lévő büntetőperben, a Szekszárdi Törvényszék mint másodfokú bíróság 2.Bkf.118/2012/3.sz. végzése – a Szekszárdi Városi Bíróság 2012.09.13-án jogerőre emelt és végrehajthatóvá vált végzésére is kiterjedően – ellen az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, továbbá az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban Abtv.) 27. § -a alapján
a l k o t m á n y j o g i p a n a s s z a l
fordulok a Tisztelt Alkotmánybírósághoz.
Kérem a Tisztelt Alkotmánybíróságot, hogy a Szekszárdi Törvényszék 2.Bkf.118/2012/3. számú végzésének alaptörvény-ellenességét – a Szekszárdi Városi Bíróság 2012.09.13-án jogerőre emelt és végrehajthatóvá vált végzésére is kiterjedően – állapítsa meg, és az Abtv. 43. § (1) bekezdése alapján semmisítse meg azt.
Kérem a Tisztelt Alkotmánybíróságtól, hogy a Szekszárdi Városi Bíróság előtt folyamatban lévő 2.Bkf.118/2012. számú peremben állapítsa meg, hogy a bíróság eljárása alaptörvény ellenes, és Magyarország Alaptörvényének (a továbbiakban Alaptörvény) XXIV. cikk (1) bekezdésében, illetve az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésében foglalt jogaimat sérti.
Kérem a Tisztelt Alkotmánybíróságot, hogy mondja ki a 2.Bkf.118/2012. szám alatt ellenem folyó büntetőeljárás alkotmányellenességét, és szüntesse meg azt.
Kérem a Tisztelt Alkotmánybíróságot, hogy a büntetőeljárás lefolytatásának jogszabály-ellenességét állapítsa meg és a Legfőbb Ügyészség, valamint a Kúria megkeresésével kezdeményezze a jogsértések megszüntetését és a jogsértő eljárási cselekmények és határozatok megsemmisítését, továbbá az ellenem folyó büntető eljárást szűntesse meg.
Kérem a Tisztelt Alkotmánybíróságot, hogy az Abtv. 61. § (1) bekezdése alapján –döntése meghozataláig- hívja fel a Szekszárdi Városi Bíróságot a kifogásolt 2.Bkf.118/2012/3.sz. végzés végrehajtásának felfüggesztésére, továbbá 2.Bkf.118/2012. számú per felfüggesztésére.
I.
A Tisztelt Alkotmánybíróság hatáskörét és illetékességét az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontjára, illetve Abtv 27. §-ára alapítom.
Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja értelmében az Alkotmánybíróság felülvizsgálja a bírói döntéseknek az alaptörvénnyel való összhangját.
Az Abtv 27. §-a szerint az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben alkotmányjogi panasz benyújtására akkor van lehetőség, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
Szekszárdi Városi Bíróság 2.B.234/2012/45. számú végzéssel (2. sz. melléklet) büntető ügyemben ügydöntő határozatot hozott. Kimondta, hogy az eljárást megszüntetése iránt előterjesztett indítványomat elutasítja, mivel a vád megfelel a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 2. § (2) bekezdésében foglalt követelményeknek.
A döntés ellen fellebbezést nyújtottam be (3. sz. melléklet) annak ellenére, hogy – jogellenesen – a Szekszárdi Városi Bíróság jogorvoslati jogomat végzésében kizárta.
A Szekszárdi Törvényszék, mint másodfokú bíróság fellebbezésemet a 2012. év szeptember hó 13. napján kelt 2.Bkf.118/2012/3. számú végzésével (4. sz. melléklet) elutasította. Végzése ellen fellebbezésnek helye nincs.
Jogorvoslati lehetőségeimet ezzel a fentiek szerint kimerítettem, ezért az Abtv. 27. § b) pontjában foglalt feltétel esetemben teljesül.
A Szekszárdi Városi Bíróság, továbbá a Szekszárdi Törvényszék fent hivatkozott végzései az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében, illetve az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésében foglalt jogaimat sértik. Ezzel teljesül az Abtv. 27. §-ának a) pontjában foglalt feltétel is, mely szerint az alkotmányjogi panasszal abban az esetben lehet az Alkotmánybírósághoz fordulni, ha a bírósági döntésnek az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sértik.
Előadom, hogy a Kaposvári Nyomozó Ügyészségen Ny.37/2010. szám alatt indított büntetőügyemben hozott határozatok és végzések ellen korábban, 2012. év május hó 14. napján, illetve 2012. május hó 17. napján már nyújtottam be alkotmányjogi panaszt 5. sz. melléklet), azt azonban a Tisztelt Alkotmánybíróság nem vizsgálta. Dr. Bitskey Botond úr, az Alkotmánybíróság főtitkára 2012. év június hó 7. napján kelt levelében (6. sz. melléklet) arról tájékoztatott, hogy alkotmányjogi panaszom idő előttinek számít, mivel ügyemben érdemi bírói döntés még nem született. E miatt panaszomat érdemben az Alkotmánybíróság nem vizsgálta.
Tekintettel arra, hogy a Szekszárdi Törvényszék Szekszárdon, 2012. év szeptember hó 13. napján kelt, és 2012. év október hó 15. napján kézhez vett, 2.Bkf.118/2012/3. számú, jogerős határozata érdemi bírói döntés, kérem a Tisztelt Alkotmánybíróságot, hogy alkotmányjogi panaszomat érdemben vizsgálja meg.
II.
Megsértett, az Alaptörvényben biztosított jogok:
XXIV. cikk
-
Mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit a hatóságok részrehajlás nélkül, tisztességes módon és ésszerű határidőn belül intézzék. A hatóságok törvényben meghatározottak szerint kötelesek döntéseiket indokolni.
XXV. cikk
Mindenkinek joga van ahhoz, hogy egyedül vagy másokkal együtt, írásban kérelemmel, panasszal vagy javaslattal forduljon bármely közhatalmat gyakorló szervhez.
XXVIII. cikk
(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.
(7) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.
IV. cikk
(1) Mindenkinek joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz.
(2) Senkit nem lehet szabadságától másként, mint törvényben meghatározott okokból és törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani. Tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés csak szándékos, erőszakos bűncselekmény elkövetése miatt szabható ki.
(4) Akinek szabadságát alaptalanul vagy törvénysértően korlátozták, kárának megtérítésére jogosult.
Az indítványomat alábbi indokokkal kívánom alátámasztani:
III.
A Szekszárdi Városi Bíróság 2012. július hó 4. napján kelt, és 2012. július hó 26. napján kézhez vett 2.B.23412012/45. számú végzésében megállapította, hogy „a vádirat a Be. 2. § (2) bekezdésében foglalt törvényes vád követelményének megfelel.
Indokolásában megállapította, hogy a nyomozás határidejének meghosszabbítása minden esetben alakszerű határozattal történt, így az eljárás megszüntetésére ez okból nem kerülhet sor.
Indokolásában a Szekszárdi Városi bíróság nem tért ki arra, hogy mely tények alapján jutott erre a következtetésre. A végzés rendelkező részében pedig úgy határozott, hogy a végzés ellen fellebbezésnek helye nincs.
A Szekszárdi Városi Bíróság 2012. július hó 4. napján kelt, és 2012. július hó 26. napján kézhez vett 2.B.234/2012/45. számú végzése álláspontom szerint ügydöntő határozatnak minősül, mivel a Bíróság arról döntött, hogy a büntetőeljárás megszüntetésének van-e helye, illetve arról, hogy a vád alakilag és tartalmilag törvényes-e avagy sem.
A Szekszárdi Városi Bíróság döntése ellen a Be. 43. § (2) bek. e) pontja, a 324. § (1) bek. a) pontja és a 347. § (1) bek. alapján a vádlottként részemre nyitva álló jogorvoslati lehetőséggel élve – a törvényes határidőn belül – a Szekszárdi Törvényszékhez fordultam jogorvoslatért. (3. sz. melléklet)
A Szekszárdi Törvényszék a 2.Bkf.118/2012/3 helybenhagyta az Szekszárdi Városi Bíróság végzését, sőt azt jogerősítette és végrehajthatóvá is tette. Indoklásában – hasonlóan az I. fokú bíróság eljárásához – az általam előadottakra semmiféle jogi következtetés, értékélés nem lelhető fel, így végzését nem tartom törvényesnek.
IV.
A Szekszárdi Városi Bíróság végzése jogerős, ügydöntő határozatnak minősül, melyet a bíróság az eljárás megszüntetésére irányadó anyagi jogi jogszabályok megsértésével hozott, a fellebbezés lehetőségét pedig kizárta.
Végzésével a Szekszárdi Városi Bíróság, majd a 2.B.234/2012/45. számú végzést helyben hagyó végzésével a Szekszárdi Törvényszék megsértette az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében, a XXV. cikkében, illetve a XXVIII. Cikkének (1) és (7) bekezdésében foglalt alkotmányos jogaimat.
Az Alaptörvény XXVIII. cikke mindenki számára biztosítja a tisztességes eljáráshoz való jogot, amelynek része a törvényes és pártatlan bírósághoz való jog. Ezt az elvet az Emberi Jogok Európai Bírósága a Delcourt-ügyben már 1970-ben megfogalmazta.
Az Emberi Jogok Európai Egyezménye kimondja, hogy a tisztességes eljárás követelményének a büntető ügyekben is érvényesülnie kell. Az eljárás tisztességes vagy tisztességtelen voltát általában annak egésze alapján lehet csak elbírálni. Ez azonban e körben sem jelenti azt, hogy egy-egy speciális körülmény ne lehetne az ügy egésze szempontjából oly nagy mértékben meghatározó, hogy önmagában is előidézze az Egyezmény megsértését ( Miailhe v. France (No. 2) judgment of 26 September 1996, Reports 1996-IV p. 1338, illetve Imbrioscia v. Switzerland judgment of 24November 1993, Series A no. 275).
Szeretnék arra is emlékeztetni, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog lényegéről kialakított álláspontját az Alkotmánybíróság elvi jelentőséggel első alkalommal a 6/1998. (III. 11.) AB határozatban foglalta össze. Az ott rögzített megállapításokat utóbb több későbbi határozat is megerősítette. Eszerint a tisztességes eljárás követelménye olyan minőség, amelyet az eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet megítélni. Az Alkotmánybíróság korábban több határozatban utalt arra, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog abszolút jog, amellyel szemben nem létezik mérlegelhető más alapvető jog vagy alkotmányos cél, mert már maga is mérlegelés eredménye. (6/1998. (III.11.) AB határozat, 14/2004. (V. 7.) AB határozat) E jognak jognak minden olyan eljárás esetében érvényesülnie kell, amelyben valamely természetes vagy jogi személy az állam jogalkalmazói tevékenysége által érintett.
A Be. 260. § (1) illetve (2) bekezdése szerint a határozati formát nem igénylő bírói intézkedéssel szemben, valamint, ha a törvény kivételt nem tesz, a pervezető végzéssel szemben jogorvoslatnak nincs helye.
A pervezető végzések körét a Be. 260. § (2) bekezdése sorolja fel. Ide tartoznak az ügy bíróságra érkezését követően az ügy menetét megállapító, az eljárási cselekmény előkészítésére irányuló vagy végrehajtása érdekében tett, de nem az ügy érdeméről rendelkező határozatok, illetve a határozati formát nem igénylő bírói intézkedések. Ezeket indokolni nem kötelező.
Indítványom arra irányult, hogy a Szekszárdi Városi Bíróság a Be. 332. § (1) bekezdés d) pontja alapján az eljárást szüntesse meg, tekintettel arra, hogy a vád nem törvényes.
Indítványomban részletesen kifejtettem, hogy a vád nem felel meg a Be. 2. § (2) bekezdésében foglalt törvényes vád követelményeinek, mivel azt nem a vádemelésre jogosult kezdeményezte.
Indítványom tárgya miatt a Szekszárdi Városi Bíróságnak ügydöntő határozatot kellett volna hoznia. Ügydöntő határozatban kellett volna kimondania, hogy az eljárást megszüntetése iránt előterjesztett indítványomat elutasítja, vagy sem. Ügydöntő határozatban kellett volna kimondania, hogy a vád megfelel-e a Be. 2. § (2) bekezdésében meghatározott követelményeknek.
A Szekszárdi Városi Bíróság döntése mindenképpen határozati formát igénylő volt, ezért került sor az indokolással ellátott végzés meghozatalára. A Szekszárdi Városi Bíróság tehát felismerte, hogy a Be. 260. § (2) bekezdésében nevesített, határozati formát nem igénylő bírói intézkedések körébe intézkedése nem sorolható be. Azt azonban már nem ismerte fel, hogy a Be. 260. § (1) bekezdésében nevesített pervezető végzések körébe sem sorolható, ezért nem alkalmazható rá a Be. 260. § (2) bekezdése. A bíróságnak tehát mindenképpen biztosítania kellett volna végzése ellen a jogorvoslati lehetőséget.
A Be. 416. § (1) bekezdése, kimondja, hogy felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen van helye. Tekintettel arra, hogy a hivatkozott határozat ügydöntő – és a rendes jogorvoslati jog kizárása miatt – jogerőssé vált, ezért álláspontom szerint jogosultságom keletkezett az alkotmányjogi panaszom benyújtására.
A Be. 427. § (1) bekezdés a.) pontja szerint a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot megváltoztatja, és a törvénynek megfelelő határozatot hoz.
A Be. alapelvként nevesíti a jogorvoslathoz való jogot. A Be. 3. § (3) bekezdése szerint a bíróság intézkedései ellen, illetve a bíróság intézkedésének elmulasztása miatt – e törvényben meghatározottak szerint – jogorvoslatnak van helye.
A Szekszárdi Városi Bíróság jelen felülvizsgálati kérelemmel támadott végzésében elutasította indítványomat, és a végzés ellen a fellebbezés lehetőségét kizárta. Ezzel elzárt a Be-ben és az Alaptörvény XXVIII. cikkének (7) bekezdésében garantált, mindenkit alanyi jogon megillető, törtvényes jogorvoslati jogomtól.
Ügyemben sem a Szekszárdi Városi Bíróság, sem a Szekszárdi Törvényszék nem tartotta be az Alaptörvény XXIV.cikk (1) bekezdésébe foglalt fair eljárás követelményét. Nem vizsgáltak érdemben egy, az eljárás egészére kiható sérelmet (van-e törvényes vád) és formai okokra hivatkozva engedtek utat a vádnak. Így juthatott bírói szakaszba az ügy.
Panaszom nem a vád elleni védekezés bíróság előtti valamilyen korlátozását sérelmezi, hanem magát a vádemelést, azt, hogy törvénytelen vád nem juttathat egy ügyet bírói szakaszba.
Ilyenkor – mivel az ügyészségé a vádmonopólium – a bírói felülvizsgálat korlátozott, hiszen a bíró előre, a büntetőpert megelőzően nem foglalhat állást a vád megalapozottságáról, hiszen éppen ez a bírói szakasz tárgya. De igenis állást foglalhat a vád törvényességéről, amire a Be. lehetőséget ad, és ahol neki a XXIV. Cikk. (1) bek alapján – hiszen ő is hatóság – a fair eljárás követelményei szerint kell eljárnia.
V.
A jogsérelem lényege
Miután a Szekszárdi Törvényszék jogerős határozatában megállapítottak a nyomozati iratokkal nem egyezőek, nincs rögzített ténybeli tartalma, nincs jogi következtetése és jogi értékelése, így felülvizsgálati lehetőségem nem kizárt. ( BH2011. 60)
Az általam 8 oldalban előadott bizonyítékaimat, jogi érveléseimet érdemben nem is vizsgálták, mert amennyiben tárgyalták volna, akkor meg kellett volna állapítaniuk a nyomozati iratok tanulmányozását követően, hogy az ügyészségi és bírósági aktusok az alapjogokat súlyosan korlátozó és sértő döntések. Mint jelen esetben is a bírói indokolás erősen formális, rutinszerű, a megalapozottság tekintetében nélkülözi a valódi bizonyítást.
A Strasbourgi Bíróság állásfoglalásaiban hangsúlyozza: „elvárás, hogy a bíróságok ítéleteiket megfelelően megindokolják. Különösen lényeges ez azokban az esetekben, amikor a jogorvoslat nem csak eljárásjogi jellegű, hanem a határozat érdeme ellen irányul, azonban a vonatkozó döntés nem tartalmaz kellően részletes indokolást” (Perez v. France judgment of 12 February 2004,no. 47287/99).
A visszásság, törvénytelenség abban is megnyilvánult, hogy az I. fokú bíróság konkrét érvek és bizonyítékok nélkül hozott végzést. A II. fokú bíróság is ugyanezt tette, a határozatnál nem tért ki a jogorvoslatban foglaltakra. Tehát úgy az I. fok, mint a II. fok konkrét érvek és bizonyítékok nélkül döntött.
A II. fok utal az első fokú döntésre, az I. fokú bíróság pedig konkrét érvek és bizonyítékok nélkül utal az ügyészség jogszerűségére. A kirívóan súlyos iratellenességre ez a válaszuk.
Miután az I. fokú végzés nem hozott törvényes rendelkezést, végzést és azt maradéktalanul meg sem indokolta a II. fokú bíróságnak kötelezettsége lett volna a részletesebb indokolás, mivel a semmire nem utalhat vissza, azaz nem mondhatja, hogy a vád mind alakilag mind tartalmilag törvényes. Be.347.§ (3)bek..
Jogállamban – a fair eljárás részeként – alkotmányos követelmény, hogy minden, az érintettek jogait korlátozó hatósági (bírósági) döntés a bizonyítékok meggyőző mérlegelésére épülve ténybelileg megalapozott legyen, a tényekből levont jogi következtetés ésszerű érveken alapuljon. Alapkövetelmény a teljesség is, tehát hogy az indokolásnak ki kell térni a döntéssel érintettek valamennyi bizonyítási indítványára, illetve teljes érvanyagára, hiszen csak így érhető el a valósághű tényállás és az ebből levezethető helyes jogi értékelés. A jogalkalmazás alfája és omegája a tényállás tisztázása és annak tömör, világos, szabatos összefoglalása a döntés indokolásában, valamint az ennek megfelelő jogi érvelés nyelvi és logikai korrektsége, a jogszabályi hivatkozások helyes volta. Álláspontom szerint a két eljáró bíróság hivatkozott határozatai éppen ezeknek a követelményeknek nem feleltek meg, amikor a „rutinból döntés” sajnálatos módon elszaporodott gyakorlatát választották.
A fentieket támasztja alá, hogy a II. fokú bíróság még indoklásában sem tért ki arra a körülményre, miszerint az I. fokú bíróság kizárta a végzése elleni fellebbezés jogát.
Az I. fokú bíróság törvénytelenül azt állította végzésében, hogy végzése ellen fellebbezésnek helye nincs, melyre a II. fokú bíróság még indoklásában sem tért ki, hogy jogaim korlátozva voltak.
A II. fokú bíróság elmulasztott felhívni arra, hogy végzésével szemben felülvizsgálati lehetőség áll fenn. Ennek elmaradása tartalmi értelemben is jogsértő, hiszen a döntés – a korábban kifejtettek alapján – formális, rutinszerű, indokolás nélküli volt, tehát nem volt megállapítható, hogy a bíróság a tény és jogkérdés tekintetében mire alapozta döntését. (Be.347.§ (1) bekezdés, EBH2010. 2210)
Összefoglalva az eddig kifejtetteket, a következők okán tartom valótlannak a végzés indoklásában szereplő állítást, miszerint a vád mind alakilag és tartalmilag törvényes:
A II. fokú bíróságnak hivatalból tárgyalást kellett volna kitűznie, de újfent az ügyészség, a Somogy Megyei Főügyészség indítványát hagyta helyben, ami azért értelmezhetetlen, hiszen a perben félként, vádlóként nem a Somogy Megyei Főügyészség jár el tudomásom szerint, mivel engem mint vádlottat erről nem értesítettek, hiszen -álláspontom szerint a törvénytelen vádat- a Kaposvári Nyomozó Ügyészség emelte, így jelen eljárásban is neki kellett volna nyilatkoznia, a Somogy Megyei Főügyészség nem fél a jelen eljárásban!
A II. fokú bíróság szintén jogellenesen nem hívott fel arra, hogy végzése kézhezvétele után felülvizsgálati lehetőségem fennáll.
A felülvizsgálatra való lehetőség felhívásának elmaradása is súlyosan jogsértő, hiszen a végzés elleni felülvizsgálati lehetőség fennáll, mivel súlyosan jogsértő a Szekszárdi Törvényszék végzésében a formális, rutinszerű, indokolás nélküli és megalapozottság nélküli végzése, nem állapítható meg, hogy tény és jogkérdés tekintetében mire alapozta döntését. (Be.347.§ (1) bekezdés, EBH2010. 2210)
Összefoglalva az iratellenességet a nyomozati iratok alapján, azt summázva:
1. Valótlan a végzés indoklásában az az állítás, hogy a vád mind alakilag, mind tartalmilag törvényes.
A fellebbezésemben előadtam, hogy a megnevezett ügyészi szervek a Be. érintett szabályai szerint nem rendelkeztek illetékességgel a nyomozás elrendelésére, illetve meghosszabbítására.
A fellebbezésemben előadtam, hogy a vád nem minősül törvényesnek, mert azt nem az arra jogosult ügyészi szerv nyújtotta be.
A fellebezésemben előadtam, hogy az eljárást-melyet egyszer már bűncselekmény hiányában megszüntettek- ellenem indították, így a Be.191.§.(3)bekezdése alapján utóbb a nyomozás elrendelését csak a bíróság tehette volna meg.
A Szekszárdi Városi Bíróság hivatkozása – miszerint a Kaposvári Nyomozó Ügyészség kijelölés alapján, tehát jogszerűen járt el – a fellebbezés szerint azért nem áll helyt, mert a kizárásról, kijelölésről szóló iratok nem szerepelnek a nyomozati anyagban, azok számomra, mint vádlott számára ismeretlenek. Jellemző, hogy az ezekre való hivatkozás a főügyészség átiratában sem jelent meg. Ennek alapján tehát az általános illetékességi szabálynak kellett volna érvényesülni, vagyis a vád nem az arra jogosult ügyészi szervtől származott.
A fellebbezésemben előadtam, hogy a városi bíróság elutasító tartamú döntése a legkevésbé sem pervezető végzés, így fellebbezésnek van helye, hiszen érdemi döntésről van szó.
A vádemelés nem vitásan a büntetőeljárás kimenetelét, jellegét, a vádlotti jogi státuszomat alapvetően befolyásoló érdemi döntés, ahol szó sem lehet valamiféle, az eljárást előmozdító, „közbenső” aktusról beszélni. A vádemeléssel jut bírói szakaszba az ügy, innentől kezdődnek, (közvetlenség, nyilvánosság, szóbeliség) illetve válnak teljessé azok a vádlottat és a védelmet megillető „ügyféli” jogok, melyeket gyűjtőnéven a tisztességes eljárás rendszerének nevezhetünk. Ugyanakkor a megalapozott gyanú is „magasabb” szintre kerül. Sajnálatos az a gyakorlat hazánkban, hogy az ügyészi szervek sok évtizede több mint”95 %-os” ügyészi váderedményessége alapján sajnos túlságosan is erős a késztetés a hazai bírói gyakorlatban arra, hogy ha egyszer az ügyészség vádat emelt, akkor abból valami maradjon a bűnösség megállapítására is. Álláspontunk igazolására, megerősítésére szolgált a városi bíróság végzésének indokolása, valamint a törvényszék tanácsülésének kitűzése az ügyben.
A tisztességes eljárás elemének tekintett „fegyveregyenlőség” elve sem valósult meg, mert míg személyemet arról tájékoztatták, hogy zárt tárgyaláson bírálják el az ügyet a Somogy Megyei Főügyészség tanácsülésen történő indítványának helyt adtak, aki az ügyben félként nem is szerepel.
A Szekszárdi Törvényszék végzése az ügy ismerete nélkül prejudikálásként értékelendő a „jogerős, végrehajtható záradékával” egyetemben.
Végezetül ezen ügy kapcsán a Legfőbb Ügyészség Büntetőbírósági Ügyek Főosztályától kaptam egy végzést, hogy a Kaposvári Nyomozó Ügyészség és a Somogy Megyei Főügyészség ellen benyújtott elfogultsági kifogásomnak nem adnak helyt. Ami azért érdekes, mivel én a bíróságra jeleztem azt, hogy a vádat emelő ügyészség nem volt jogosult, azon túlmenően elfogultak is az ügyben. A Legfőbb Ügyészség Büntetőbírósági Ügyek Főosztálya felszólított, hogy amennyiben az elutasítást nem fogadom el, akkor panaszoljam meg, melyet meg is tettem. Ezt követően a Legfőbb Ügyészség mb. főosztályvezetője dr. Sódor Sándor BF.1578/2012/3-I.számú határozatában, mely 2012.09.13.-án kelt, újra elutasította a Somogy Megyei Főügyészség ellen benyújtott panaszomat azzal megfenyegetve, hogyha ezt még egyszer megteszem, akkor pénzbüntetéssel sújtanak. A Be. egyértelműen rögzíti, hogy megyei ügyészség ellen beadott elfogultsági kifogást, mivel az a megyei főügyészt is érinti a legfőbb ügyész bírálhat el. Dr. Sódor Sándor nem hivatkozott arra, hogy ilyen felhatalmazást kapott volna a legfőbb ügyésztől. (Be. 32. § (5) bek.).
Megjegyzem, hogy a Legfőbb Ügyészség álláspontját nem értem. Nem tudom, miért döntött érdemben a beadványomról, és miért „hívja fel a figyelmemet” a Be. 33.§-ának (2) bekezdésére, és fenyeget rendbírsággal. Az ügyészség a vádiratot benyújtotta, ezt követően az ügy ura a bíróság. A Szekszárdi Városi Bíróság jogosult dönteni mindenről, így a rendbírságról is. Álláspontom szerint azt követően, hogy a vádirat benyújtásra került, a Legfőbb Ügyészségnek nem lett volna joga elbírálni a panaszomat. Az ügyészség akkor járt volna el jogszerűen, ha vélelmezhetően a bíróság az ügyészség részére a bíróságnak megküldött beadványomat a büntetőeljárás szabályai szerint a legfőbb ügyész aláírásával az eljáró bíróságnak megküldi, és hozzáfűzi az észrevételeit. Amennyiben helytálló a vélelmezésem és a bíróság az eljárási cselekményeiről nem tájékoztatott, az ügyészség pedig az arra illetéktelen aláírásával keletkezett LÜ határozatot a bíróságnak is megküldte, és arról engem nem tájékoztatott, úgy a bíróság a tisztességes eljáráshoz való jogomat újfent megsértette, mivel a vádnak és védelemnek egyenlő esélye sérült, a fegyverek egyenlősége nem valósult meg. A bíróság előtti egyenlőség elve súlyosan sérült.
Fontos megemlíteni, hogy a határozat nem tartalmazta a kiadmányozási jog átruházása tekintetében történő felhatalmazást (Be.32.§(5)bek.).
A Szekszárdi Törvényszék sem védőmet, sem engem nem tájékoztatott arról, hogy a hozzá benyújtott fellebbezést melyik ügyészségnek küldte meg.
Továbbá a 2011. évi CLXIII tv. 16. § (1) bek. b) pontja rögzít, hogy:
„Az ügyész köteles biztosítani … hogy senkit törvényellenesen ne vonjanak büntetőjogi felelősségre, ne fosszanak meg személyi szabadságától, senkit törvénytelen jogfosztás, korlátozás vagy zaklatás ne érjen.”
Álláspontom szerint fenti indokok alapján a II. fokú bíróságnak hivatalból tárgyalást kellett volna kitűznie a fellebbezésben szereplő érvanyag, csatolt és megjelölt dokumentáció összetettségére, és bizonyítás-igényére. Ebben az esetben is a tisztességes eljáráshoz való jogom sérült.
VI.
Az Abtv. 61. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság eljárásában kivételesen a kifogásolt döntés végrehajtásának felfüggesztésére hívja fel a bíróságot, ha az
a) az alkotmánybírósági eljárás várható tartamára vagy a várható döntésre tekintettel,
b) súlyos és helyrehozhatatlan kár vagy hátrány elkerülése érdekében, vagy
c) más fontos okból
indokolt, és a bíróság az 53. § (4) bekezdése alapján a döntés végrehajtását nem függesztette fel.
Az, hogy panaszos ellen büntető eljárás folyik, törvénytelen vádak alapján, álláspontunk szerint mindenképpen súlyos, az Abtv. 61. § (1) bekezdés c) pontja szerinti fontos oknak minősül.
Az Abtv. 61. § (1) bekezdésének b.) pontja szerinti súlyos és helyrehozhatatlan kár vagy hátrány abban nyilvánul meg, hogy az érintettnek a társadalmi és civil életben való részvétele, ezzel összefüggő jogainak gyakorlása megnehezül, különös tekintettel arra, hogy Magyarország legnagyobb rendvédelmi szakszervezet vezetőjéről van szó, továbbá állandóan fennáll a lehetősége, hogy – Alaptörvény ellenesen – személyes szabadságát, illetve vagyonát érintő kényszerintézkedést rendelnek el vele szemben.
VII.
Az előadottak alapján az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja, továbbá az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban Abtv.) 27. § -a alapján indítványozom, hogy a Tisztelt Alkotmánybíróság a Szekszárdi Városi Bíróság, továbbá a Szekszárdi Törvényszék eljárásának az Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálja meg.
Kérem a Tisztelt Alkotmánybíróságot, hogy a Szekszárdi Törvényszék 2.Bkf.118/2012/3. számú végzésének alaptörvény-ellenességét – a Szekszárdi Városi Bíróság 2012.09.13-án jogerőre emelt és végrehajthatóvá vált végzésére is kiterjedően – állapítsa meg, és az Abtv. 43. § (1) bekezdése alapján semmisítse meg azt.
Kérem a Tisztelt Alkotmánybíróságtól, hogy a Szekszárdi Városi Bíróság előtt folyamatban lévő 2.Bkf.118/2012. számú peremben állapítsa meg, hogy a bíróság eljárása alaptörvény ellenes, és Magyarország Alaptörvényének XXIV. cikk (1) bekezdésében, illetve az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésében foglalt jogaimat sérti.
Kérem a Tisztelt Alkotmánybíróságot, hogy mondja ki a 2.Bkf.118/2012. szám alatt ellenem folyó büntetőeljárás alkotmányellenességét, és szüntesse meg azt.
Kérem a Tisztelt Alkotmánybíróságot, hogy az Abtv. 61. § (1) bekezdése alapján-döntése meghozataláig- hívja fel a Szekszárdi Városi Bíróságot a kifogásolt 2.Bkf.118/2012/3.sz. végzés végrehajtásának felfüggesztésére, továbbá 2.Bkf.118/2012. számú per felfüggesztésére.
Kelt: Szekszárdon, 2012. év október hó 27. napján
Tisztelettel:
Szima Judit képviseletében eljárva
Dr. Szikinger István ügyvéd
Előzmény: