Belügyminisztérium
Dr. Pintér Sándor
Belügyminiszter úr részére
Tárgy: 1996. évi XLIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvény tervezet véleményezése
Tisztelt Belügyminiszter Úr!
A Belügyminiszter által előterjesztett, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvény tervezetéhez (a továbbiakban Tervezet) a Tettrekész Magyar Rendőrség szakszervezete az alábbi észrevételeket, javaslatokat teszi:
I.
A Tervezet 12. §-ához
(1) A Hszt. 56. § (2) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:
(A hivatásos állomány tagjának a szolgálati viszonyát felmentéssel meg kell szüntetni, ha)
eb) az ea) pontban meghatározottakon kívül olyan bűncselekményt vagy szabálysértést követ el, amely cselekmény alkalmas arra, hogy a fegyveres szerv működésébe vetett közbizalmat vagy a fegyveres szerv hivatásos állománya tekintélyét súlyosan veszélyeztesse.
Javasljuk a Tervezet a fent idézett, a Hszt. 56. § (2) bekezdésének e.) pontjából a „szabálysértést” szó törlését.
Indokolás: Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a fegyveres szerv –a jogszabály jelenlegi szövege alapján- szabálysértés szankciójaként felmentéssel megszűntetheti a hivatásos állomány tagjának a szolgálati viszonyát.
Igaz, hogy az idézett pont kimondja, hogy csupán olyan szabálysértés esetén szankcionálhat a fegyveres szerv felmentéssel, ha amely alkalmas arra, hogy a fegyveres szerv működésébe vetett közbizalmat vagy a fegyveres szerv hivatásos állománya tekintélyét súlyosan veszélyeztesse.
A fegyveres szerv azonban saját mérlegelési körében dönthetne arról, hogy mely szabálysértés minősül alkalmasnak arra, hogy a fegyveres szerv működésébe vetett közbizalmat vagy a fegyveres szerv hivatásos állománya tekintélyét súlyosan veszélyeztesse.
Így előfordulhat akár az is, hogy egy rendőr szolgálati viszonya gyorshajtás miatt szűnik meg, amit aránytalannak tartunk.
II.
Tervezet 29. illetve 38. §-aihoz
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény végrehajtásáról szóló 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet és az Országgyűlési Őrséggel és a rendőrséggel összefüggésben egyes kormányrendeletek módosításáról szóló 102/2012. (V. 18.) Korm. rendelet módosításáról szóló Kormány rendelet tervezet az Országgyűlési Őrség létrehozásával kapcsolatban az Országgyűlési Őrség állománynak tagjai álláspontunk szerint a Tervezet jelenlegi szövegének hatályba lépésével joghátrányt szenvednének, ugyanis a hivatásos állomány többi tagjával szemben megkülönböztetést alkalmazna velük szemben a fegyveres szerv.
1.) A tervezet Hszt. 159. §-a a következő (5) bekezdéssel egészülne ki:
„(5) Az Országgyűlési Őrség parancsnokának a határozata ellen panasznak nincs helye, a határozat ellen a kártérítésre kötelezett bírósághoz fordulhat.
Javasoljuk a Tervezet szövegét az (5)bekezdést elhagyni és az alábbiak szerint kiegészíteni:
(2) A Országgyűlési Őrség tagja – meghatalmazás alapján nevében az érdekképviseleti szerv és az ügyvéd is – szolgálati panasszal élhet, ha a szolgálati viszonyára vonatkozó, e törvény 195. §-ában nem szabályozott döntést vagy intézkedést, illetve ezek elmulasztását sérelmesnek tartja.
3) A panaszt az Országgyűlési Őrség parancsnokánál lehet benyújtani, aki – ha annak nem ad helyt – az ügyre vonatkozó iratokkal együtt köteles haladéktalanul felterjeszteni az elöljáró parancsnokhoz. Jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az elöljáró parancsnok azt 30 napon belül bírálja el, és döntését a panaszt benyújtóval közli. E határidő egy ízben 30 nappal meghosszabbítható.
2.) 276/I. §.
Javasoljuk a Tervezet szövegét az alábbiak szerint kiegészíteni:
276/I. § (1) Az Országgyűlési Őrség hivatásos állománya vonatkozásában az Országgyűlési Őrség parancsnoka gyakorolja az alábbi, e törvényben a miniszter számára biztosított munkáltatói jogokat:
-
első tiszti kinevezés,
-
ezredesi előléptetés,
-
főtiszt, tiszt soron kívüli előléptetése,
-
ezredesi beosztásokba történő kinevezés, felmentés, megbízás,
-
rendfokozatot vagy szolgálati viszonyt érintő fegyelmi fenyítés kiszabása főtiszt, tiszt esetében,
-
főtiszt, tiszt hazai tanintézet alaptagozatára, tanfolyamaira történő vezénylése.
(2) A Országgyűlési Őrség tagja – meghatalmazás alapján nevében az érdekképviseleti szerv és az ügyvéd is – szolgálati panasszal élhet, ha a szolgálati viszonyára vonatkozó, e törvény 195. §-ában nem szabályozott döntést vagy intézkedést, illetve ezek elmulasztását sérelmesnek tartja.
3) A panaszt az Országgyűlési Őrség parancsnokánál lehet benyújtani, aki – ha annak nem ad helyt – az ügyre vonatkozó iratokkal együtt köteles haladéktalanul felterjeszteni az elöljáró parancsnokhoz. Jogszabály eltérő rendelkezése hiányában az elöljáró parancsnok azt 30 napon belül bírálja el, és döntését a panaszt benyújtóval közli. E határidő egy ízben 30 nappal meghosszabbítható.
Javasoljuk a Hszt. 2. § c.) pontját az alábbiak szerint kiegészíteni:
Elöljáró parancsnok: az állományilletékes parancsnok közvetlen szolgálati elöljárója, az Országgyűlési Őrség esetén az Országgyűlés elnöke.
Általánosan megfogalmazva, mely szerint az Országgyűlési Őrségnél a szolgálati elöljáró részére meghatározott jogokat az Országgyűlés elnöke gyakorolja. (Ha szükséges, tegyük hozzá, hogy panaszok elbírálása esetén.)
Indokolás: Az Országgyűlési Őrség állományában szolgálatot teljesítők a Hszt. hatálya alá tartoznak, ezért mindazon kötelezettségek terhelik, és mindazon jogok megilletik őket, mint a hivatásos állomány egyéb tagjait.
A Hszt. egyik rendkívül fontos szabálya a panaszjog intézménye, amely Magyarország Alaptörvényén (XXVIII. Cikk 7. pont) alapuló alkotmányos alapjog. Attól senkit sem lehet megfosztani.
A Hszt. 194. § (1) bekezdésben szabályozza a panaszjog intézményét. A hivatásos állomány minden tagja– meghatalmazás alapján nevében az érdekképviseleti szerv és az ügyvéd is – szolgálati panasszal élhet, ha a szolgálati viszonyára vonatkozó, e törvény 195. §-ában nem szabályozott döntést vagy intézkedést, illetve ezek elmulasztását sérelmesnek tartja.
A Hszt. 194. 0 (4) bekezdése kimondja, hogy (4) A panaszjog gyakorlásában senkit sem szabad korlátozni.
A Hszt. a Tervezet szerint a 276/I. §-ával egészülne ki, amely az Országgyűlési Őrség hivatásos állománya vonatkozásában az Országgyűlési Őrség parancsnokának munkáltatói jogait igen széles körben állapítja meg (első tiszti kinevezés, ezredesi előléptetés, főtiszt, tiszt soron kívüli előléptetése, ezredesi beosztásokba történő kinevezés, felmentés, megbízás,rendfokozatot vagy szolgálati viszonyt érintő fegyelmi fenyítés kiszabása főtiszt, tiszt esetében,főtiszt, tiszt hazai tanintézet alaptagozatára, tanfolyamaira történő vezénylése). Az Országgyűlési Őrség állományának tagjai esetében azonban a törvény nem nevez meg olyan elöljárót, aki az őrség parancsnokának döntését másodfokon elbírálná.
A Hszt. 6. § (1) (2) bekezdése rögzíti az egyenlő bánásmód követelményét „A szolgálati viszonnyal kapcsolatban az egyenlő bánásmód követelményét meg kell tartani.”
Az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 4. § d) pontja szerint az egyenlő bánásmód követelményét a fegyveres erők és a rendvédelmi szervek jogviszonyaik során kötelesek megtartani.
Ezen általános rendelkezést az 5. § d) pontja leszűkíti és konkretizálja, amely szerint a fegyveres szerv az egyenlő bánásmód követelményét a foglalkoztatási jogviszony keretében köteles megtartani.
Az egyenlő bánásmód sérelmét jelentené, amennyiben a Hszt. alá tartozó más hivatásos állomány tagjaival szemben az Országgyűlési Őrség állományába tartozók nem élhetnének az őrség parancsnokának döntése ellen semmilyen panasszal.
Különösen fontosnak tartjuk javaslatunkat azon ok miatt is mérlegelni, hogy mind a testületi tagnak, mind a testületnek, mind általában az államnak érdeke, hogy a panaszok rövid úton, a szervezet keretei között, a bíróságok terhelése nélkül nyerjenek megoldást. Ehhez pedig szükséges az Országgyűlési Őrségnél is egy másodfok, amire praktikusan az Országyűlés elnöke adódik
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény végrehajtásáról szóló 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet és az Országgyűlési Őrséggel és a rendőrséggel összefüggésben egyes kormányrendeletek módosításáról szóló 102/2012. (V. 18.) Korm. rendelet módosításáról szóló Kormány rendelet tervezet 69. § -a szerint „ha e rendelet a fegyveres szervet irányító miniszter részére határoz meg hatáskört, azt a hatáskört az Országgyűlési Őrség esetében az Országgyűlés elnöke gyakorolja.”
30. §-hoz
A Hszt. 196.§ (1) bekezdésének b) pontját javasoljuk az alábbiak szerint módosítani:
„a 142. § vagy a 159. § alapján a határozatot az Országgyűlés elnöke hozta”
A hivatkozott kormányrendelet alapján javasoljuk elöljáró parancsnokként az országgyűlés elnökét meghatározni.
Nem értjük annak indokát, hogy a Belügyminisztérium miért a „hivatásos katasztrófavédelmi szerv hivatásos állományára vonatkozó szabályok” között –igaz önálló „alcím” alatt helyezte el az Országgyűlési Őrségre vonatkozó fenti szabályokat.
Annak sem látunk rendszertani értelmét, hogy az Őrségre vonatkozó egyéb rendelkezések a Hszt. más-más paragrafusaiban kerüljenek szabályozásra.
Javasoljuk, hogy az Országgyűlési Őrség integritását, és speciális helyzetét kifejezendő, önálló cím alatt kerüljenek az Őrségre vonatkozó külön szabályok feltüntetésre.
III.
A Tervezet 28. §-ához
A Hszt. a következő 157/A. §-al egészül ki:
„157/A. § (1) A hivatásos állomány kárért felelős tagja köteles az eredeti állapotot helyreállítani, ha pedig ez nem lehetséges, vagy a fegyveres szerv azt alapos okból nem kívánja, köteles – a 151. §-ában foglaltak kivételével – a fegyveres szerv vagyoni és nem vagyoni kárát megtéríteni.
(2) Kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a fegyveres szerv vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a fegyveres szervet ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges.
(3) A kárt pénzben kell megtéríteni, kivéve, ha a körülmények a kár természetben való megtérítését indokolják.
Példátlanul súlyos kártérítési felelősséget állapít meg a hivatásos állomány tagja vonatkozásában a Hszt. 157/A § (2) bekezdése, melyet eltúlzottnak tartunk.
Sem az Mt. alá tartozó munkavállalókat, sem más munkavállalót nem köt olyan szigorú kártérítési felelősség, mint amit a Tervezet fent idézett rendelkezése tartalmaz.
Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a hivatásos állomány tagja térítse meg a az elmaradt vagyoni előnyt, illetve a kárpótlás költségét.
Fegyveres szervnél egyébként sem értelmezhető az elmaradt vagyoni előny fogalma.
Ez azt jelenti ezek alapján, hogy mindenféle károkozásra előírja az eredeti állapot helyreállítását, tehát a gondatlan károkozásra is. Ha pl. egy rendőr gondatlanul balesetet okoz, és kárt okoz a szolgálati járműben, akkor ezek szerint ezt neki kell a saját költségén kijavítani vagy kijavíttatni. Ez tényleg abszurd, és messze túlmegy a Munka Törvénykönyve kárfelelősségi szabályán, miszerint ilyen teljes kártérítés csak szándékosan vagy súlyosan gondatlanul okozott kár esetén van.
A Tervezet fenti rendelkezései súlyosan sértik a hivatásos állomány tagjának érdekeit, mivel indokolatlanul szigorú kártérítési felelősséget állapítanak meg, és teljesíthetetlen kötelezettséget írnak elő.
Szakszervezetünk folyamatosan ellátja kártérítési eljárás során tagjai képviseletét. A fegyveres szerv gyakorlatából az látszik, hogy leltárfelelősség alapján –és egyébként is- súlyos kártérítési összegeket szab ki a hivatásos állomány tagjára.
Azzal együtt, hogy bérfejlesztés kilátásba helyezve tudomásunk szerint nincsen, elfogadhatatlan a kártérítési szabályok további szigorítása.
Javasoljuk, a Hszt. jelenleg hatályos rendelkezéseinek hatályban tartását.
IV.
A Tervezet 54. § -hoz
A Tervezet 54. §-ának k.) pontja hatályon kívül helyezi a Hszt. 254. § (2) bekezdés b) pont 3. és 7. alpontja, valamint c) pont 1. alpontját. Ezzel megszűnik a délutáni pótlék (0,25%); az akciószolgálati pótlék (0,5%); illetve az ügyeleti pótlék.
A megszűnő pótlékok ellentételezéséről, a hivatásos állomány illetménycsökkenésének kiküszöböléséről a törvény rendelkezéseket nem tartalmaz.
Belügyminiszter úr dr. Felkay László államtitkár úron keresztül még 2010-ben biztosította a szakszervezeteket, és rajtunk keresztül a hivatásos állomány tagjait arról, hogy 2010-es évben. évben legalább 30 %-os bérfejlesztés történik, melyet a Belügyminiszter Úr 2012-es évre tolt ki..
Ez nem következett be, ellenben a Belügyminisztérium három, különböző jogcímen járó pótlék kivezetését tervezi a rendszerből.
A hivatásos állomány tagjainak illetményének reálértéke folyamatosan csökken. A legtöbb fegyveres szervnél betöltetlen státuszok vannak, mivel nincsen meg azokra a bérfedezet, ezért a még állományban lévő hivatásos állomány tagjait folyamatosan többletkötelezettségekkel, túlórákkal terhelik, melyek ellentételezése szintén megoldatlan.
A rendőrségen a túlóra problémáját akként kívánták megoldani, hogy azokat a hivatásos állomány tagjának szabadságban ki kell adni, ez ellen a megoldás ellen a hivatásos állomány tagjai erőteljesen tiltakoztak.
A következmény az egyre növekvő bizalomvesztés a hivatásos állomány tagjainál, egyre nagyobb az apátia, a fluktuáció, az elvándorlás, a bizonytalanság, a kiszámíthatatlan életpálya, az eddig kiszámítható életpálya elvétele, amit a fenti három pótlék kivezetése még tovább fog erősíteni, hiszen a létük már így is veszélyben van.
Álláspontunk szerint ez a rendelkezés szintén sérti a diszkrimináció tilalmát. A rendőrség a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban Mt.) hatálya alá tartozó munkavállalóit a délutáni pótlék kivezetése miatt kompenzálta: munkabéremelést hajtott végre, aminek eredményeként a jövőben a délutáni pótlék a munkabér részét képezi.
Az Mt. hatálya alá tartozó munkavállalókkal szemben azonban a hivatásos állomány tagjaitól úgy venné el a Belügyminisztérium a három pótlékot, hogy azt semmilyen módon nem kompenzálja.
A fentiek miatt javasoljuk a Tervezet 54. §-ának k.) pontjának a Tervezet szövegből történő törlését.
V.
A Tervezet 8. § -hoz
A Tervezet a Hszt. 41. § (3) bekezdését akként kívánja módosítani, hogy a hivatásos állomány tagja a próbaidő alatt a jogszabályban meghatározott illetményre és – a 115. § (1) bekezdés a)–c) és g) pontja szerinti lakhatási támogatások kivételével – a szolgálat teljesítéséhez szükséges egyéb ellátásra jogosult.”
Ez a rendelkezés az egyébként is alacsony illetménnyel rendelkező újonnan felszerelő kollégát sokszor megoldhatatlan nehézség elé állítja.
Szakszervezetünket több tagunk kereste meg azzal a problémával, hogy áthelyezéskor az addig igénybe vett szolgálati lakásból harminc napon belül ki kell költözniük, a fogadó szerv viszont a próbaidőre tekintettel nem biztosít számukra szolgálati lakást. Adott esetben a hivatásos állomány tagjának, aki családos, esetleg több gyermeke van igen nehéz, szinte lehetetlen feladta illetményéből albérletbe költözni. Az áthelyezést követően a próbaidő alatt tehát megoldhatatlanná válik a hivatásos állomány lakásproblémája.
Kérjük tisztelt Belügyminiszter Urat, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy van-e mód a lakhatási támogatás próbaidő alatt történő folyósítására.
Javasoljuk, hogy a Tervezet fent idézett rendelkezése az alábbiak szerint kerüljön módosításra:
„Hszt. 41. § (3) a hivatásos állomány tagja a próbaidő alatt a jogszabályban meghatározott illetményre és a szolgálat teljesítéséhez szükséges egyéb ellátásra jogosult.”
A hivatásos állomány tagjainak egyéni, illetve kollektív jogait pozitívan érintő rendelkezések
A Tettrekész Magyar Rendőrség szakszervezet álláspontja szerint a hivatásos állomány tagjainak egyéni, illetve kollektív jogait pozitívan érintő rendelkezések is bekerültek a Hszt.-be.
Köszönjük Tisztelt Belügyminiszter Úrnak, hogy ígéretének megfelelően rendezni kívánja a választott tisztségviselők jelölésének rendjét. A Tervezet Hszt. 34/B. § (2) bekezdése szerint „Az (1) bekezdésben foglaltak alkalmazása során a szakszervezet állományilletékes parancsnok által vezetett szervezeti egységenként a hivatásos állomány legfeljebb egy tagját jogosult megjelölni.”
Ezzel a szakszervezetek korábbi jogosultságaik közül visszakapták a védett tisztségviselők állítására vonatkozóan korábban meglévő jogosítványaik egészét.
A hivatásos állomány egyéni jogait tekintve szintén sok pozitív irányú változást vezet be a Tervezet.
Ezek közül az alábbiakat emelnénk ki:
I.
Hatályát vesztette a Hszt. 56. § (2) bekezdés b) pont bb) alpontja, ennek következtében nem lehet felmenteni a hivatásos állomány azon tagját, aki a kifogástalan életvitel ellenőrzéséhez szükséges hozzájáruló nyilatkozatot önhibájából határidőben nem tette meg.
A TMRSZ a Hszt. hatályba lépése óta hangsúlyozza, hogy a kifogástalan életvitel ellenőrzés a hivatásos állomány tagjainak személyhez fűződő jogait aránytalanul, és nagymértékben sérti, korlátozza. Nagyobb mértékben korlátozza, mint amilyen hasznot a másik oldalon, a fegyveres szerv oldalán annak végrehajtása eredményezne.
Álláspontunk szerint a kifogástalan életvitel vizsgálat csupán bizonyos beosztások betöltése esetén kellene ilyen mélységben lehetővé tenni.
II.
A Hszt. a 49/A. §-a a „más szervhez vezénylés” alcímmel egészülne ki.
A Tervezet 49/C. § (1) bekezdése garantálja, hogy a hivatásos állomány más szervhez vezényelt tagja számára a rendfokozati illetménynek megfelelő mértékű pótlékot, betegség esetén távolléti díjat és az e törvény szerinti jubileumi jutalmat kell fizetni. A más szervnél megállapított illetmény – a vezényelt hozzájárulása nélkül – nem lehet kevesebb a vezénylés előtt a beosztásban elért, pótlékokkal számított illetményénél.
49/C. § (5) bekezdése megnyugtatóan rendezi a vezénylés megszüntetését követően a kollégák sorsát. A Tervezet garantálja, hogy hivatásos állomány tagjának a vezénylés megszűnése után a fegyveres szerv valamely szervezeti egységénél a végzettségének, képzettségének megfelelő, de legalább a vezénylést megelőző beosztásával azonos szolgálati beosztást kell biztosítani.
A Tervezet kimondja, hogy amennyiben a hivatásos állomány tagjának ilyen beosztás nem biztosítható – de a vezénylés megszüntetésétől számított 1 éven belül ez lehetővé válhat – beleegyezésével rendelkezési állományba helyezhető. Ebben az esetben az érintettet a vezénylést megelőző szolgálati beosztásának megfelelően kell besorolni és részére az adott beosztásból eredő korábbi pótlékok nélküli illetményt kell folyósítani.
A 49/C. § (6) bekezdését azonban ellentétesnek találtuk a vezénylést szabályozó 49/C. § (1)-(5) illetve (7) bekezdésében foglaltakkal.
Ezért javasoljuk a (6) bekezdés alábbiak szerinti módosítását:
A 49/C. § (6) „Ha a hivatásos állomány tagja számára a végzettségének, képzettségének megfelelő, de legalább a vezénylést megelőző beosztásával azonos szolgálati beosztás nem biztosítható, illetve a részére felajánlott alacsonyabb beosztást és a rendelkezési állományba helyezését sem fogadja el, akkor az érintett szolgálati viszonyát felmentéssel kell megszüntetni”.
III.
A Tervezet a Hszt. 59. § (1) bekezdés e) pontját hatályon kívül helyezte, ezzel lehetővé vált a hivatásos állomány tagjának állami vezetővé történt kinevezése, megválasztása.
IV.
A Tervezet szövegébe bekerültek a szolgálatteljesítés idejére vonatkozó szabályok közül a munkaközi szünet, a pihenőidő szabályai, illetve a nyári és téli átállás, stb.
A szolgálatteljesítés ideje szintén maximalizálásra kerül az alábbiak szerint:
Hszt. 86. § (2) bekezdése szerint „ha a napi szolgálatteljesítési idő a 6 órát meghaladja, a hivatásos állomány tagja részére – a szolgálatteljesítés megszakításával – napi 30 perc, minden további 3 óra szolgálatteljesítés után legalább 20 perc munkaközi szünetet kell egybefüggően biztosítani. A munkaközi szünetet a napi szolgálatteljesítési időn belül kell kiadni. A 9 órát meghaladó szolgálatteljesítési idő esetén a munkaközi szünet egybefüggően is kiadható.
A Tettrekész Magyar Rendőrség szakszervezetének saját módosító indítványai
A hivatásos állomány tagjainak egyéni jogai:
I.
A rendőrség szervezetét, és ennek folytán a hivatásos állomány tagjainak szolgálati viszonnyal összefüggő gazdasági és szociális érdekeit jelentős mértékben érintő, a közelmúltban lezajlott, és jelenleg is folyamatban lévő átszervezések rávilágítottak egy komoly problémára.
Az átszervezések folyamán tagjaink folyamatosan fordultak hozzánk segítségért. Általános problémaként jelentkezett, hogy a kollégák kénytelenek voltak a számukra felajánlott alacsonyabb beosztást is elfogadni, amennyiben élethívatásként tekintenek a rendőri pályára, és szeretnének továbbra is a hivatásos állomány tagjai maradni.
Az érintettek speciális szaktudással rendelkező, tapasztalt nyomozók, akik pl. az NNI-től kerültek át pest megyei kapitányságokra, alacsonyabb beosztásba, sokkal kevesebb illetményért.
A szolgálatteljesítés és a lakhelyük közötti távolság nagysága jelentette számukra a kisebb gondot. A legfőbb probléma az volt, hogy a hivatásos állomány érintett tagjai méltán érezhették, és érzik úgy, hogy karrierjük kettétört. Úgy érzik, hogy munkájukat, több éven át tartó szolgálatukat nem értékeli a fegyveres szerv kellő képen. Ráadásul tovább nyomasztja őket a nyugdíjjal kapcsolatosan kialakult helyzet is, ami a jövőképet tovább rombolja.
A Hszt. 56. § (1) bekezdésének b.) pontja kimondja, hogy a hivatásos állomány tagjának a szolgálati viszonya felmentéssel szüntethető meg akkor ha átszervezés következtében szolgálati beosztása megszűnt, és a számára felajánlott, a végzettségének és képzettségének megfelelő más beosztást nem fogadta el.
A Hszt. 48. § (1) bekezdés a.) pontja kimondja, hogy a hivatásos állomány tagja létszámcsökkentés vagy átszervezés miatt alacsonyabb beosztásba helyezhető.
A TMRSZ támogatásáról biztosította érintett tagjait. Érdekükben, és a jövőben hasonló helyzetbe kerülő tagjaink érdekében kérjük tisztelt Belügyminiszter Urat, hogy a problémát megnyugtató módon rendezze. Nem hisszük, hogy bármely fegyveres szervnek is érdekében állna lojális és nagy szaktudással rendelkező állományának felmentése.
Álláspontunk szerint az elöljáró és feljebbvaló kötelessége, hogy védje alárendeltjei jogait és jogos érdekeit, értékelje munkájukat, továbbá figyelembe vegyen minden olyan lényeges körülményt, amely alárendeltjeinek szolgálatellátását befolyásolhatja.
Megítélésünk szerint az elöljáró és feljebbvaló kötelessége, hogy védje alárendeltjei jogait és jogos érdekeit, értékelje munkájukat, továbbá figyelembe vegyen minden olyan lényeges körülményt, amely alárendeltjeinek szolgálatellátását befolyásolhatja.
A fentiek miatt határozott álláspontunk az, hogy ha már egyszer megszűnik a hivatásos állomány tagjának a beosztása, legyen joga azt is megválasztani, hogy egy új munkaterületre át kíván-e menni, még akkor is, ha az ugyanabban a helyiségben van.
A fentiek miatt az alábbi módosító javaslatot tesszük.
Javasoljuk, a Hszt. 56. § (1) bekezdésének b.) pontját, illetve Hszt. 48. § (1) bekezdés a.) pontját helyezzék hatályon kívül.
Javasoljuk, a Tervezet szövegébe az átszervezésre vonatkozó rendelkezéseket külön alcímben csoportosítva felvenni, és –a vezénylésre vonatkozó szabályokkal összehangolva- az alábbiak szerint módosítani:
„Amennyiben a hivatásos állomány tagjának átszervezés következtében szolgálati beosztása megszűnt, részére a fegyveres szerv valamely szervezeti egységénél a végzettségének, képzettségének megfelelő, de legalább a vezénylést megelőző beosztásával azonos szolgálati beosztást kell biztosítani. Amennyiben a hivatásos állomány tagjának ilyen beosztás nem biztosítható – de az átszervezés megszüntetésétől számított 1 éven belül ez lehetővé válhat – beleegyezésével rendelkezési állományba kell helyezni. Ebben az esetben az érintettet a átszervezést megelőző szolgálati beosztásának megfelelően kell besorolni és részére az adott beosztásból eredő korábbi pótlékok nélküli illetményt kell folyósítani.
II.
Etikai szabályok hangsúlyozásának a törvény szövegében a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete rendkívüli fontosságot tulajdonít, melynek egyensúlyát meg kell teremteni az erkölcsi megbecsülésen túl az anyagi megbecsüléssel. Követelni attól lehet, aki megbecsülésnek örvend.
Az 1996. XLIII. tv. évi tv. deklarálja, hogy a lakosság és az ország anyagi javainak védelmét ellátó szervek hivatásos állományától az állam tántoríthatatlan hűséget, bátor helytállást követel, különleges közszolgálatot teljesítenek. Az Országgyűlés elismeri a hivatásos szolgálattal járó nagyobb áldozatvállalást és az azzal arányban álló erkölcsi és anyagi megbecsülés indokoltságát.
Álláspontunk szerint erősíteni kell a hívatásos állomány tagjai morális és etikai kiválóságát, hiszen a fegyveres szervek megfelelő működése fegyelmezettség, elkötelezettség, megbízhatóság és lojalitás nélkül nem valósítható meg. Továbbra is hangsúlyozzuk, hogy ennek egyik kiemelkedő szerepe lenne az erkölcsi megbecsülésen túl az anyagi elismerésnek is.
ELSŐ RÉSZ
Véleményünk szerint oktatással, és minden más rendelkezésre álló eszközzel elő kell segíteni a hivatásos állomány tagjának morális, és erkölcsi fejlődését. Tudatosítani kellene a fegyveres állomány tagjaiban azt, hogy mindig, minden egyes cselekedetükkel a fegyveres szervek jó hírnevének öregbítéséhez, értékeinek megismertetéséhez és tudatos közvetítéséhez járulnak hozzá, formálják a fegyveres szervekről a társadalomban kialakult képet.
A konfliktusok kezelése, és kialakulásuk megelőzése álláspontunk szerint főként az elöljáró feladata kell hogy legyen. Az elöljáró pedig akkor várhat el alárendeltjeitől feltétel nélküli lojalitást és utasításainak a betartását, hogy ha saját maga képes tekintélyt sugározni.
A fegyveres szervek működésének javításához ezért elengedhetetlennek tartjuk azt, hogy törvényi szinten, a Hszt. szövegében kerüljenek megfogalmazásra az elöljárókkal kapcsolatos fokozott etikai és morális szabályok.
Javasoljuk, a Tervezet szövegébe kerüljenek felvételre az alábbi rendelkezések:
Az elöljáró:
(…) személyes helytállással példát mutat a szolgálat ellátásában, a fegyelmezett magatartásban, valamint az erkölcsi normák betartásában
(…) figyelembe veszi és mérlegeli az alárendeltek javaslatait
(…) védi alárendeltjei jogait és jogos érdekeit, értékeli munkájukat, figyelembe vesz minden olyan lényeges körülményt, amely alárendeltjeinek szolgálatellátását befolyásolhatja.
Kérjük tisztelt Belügyminiszter Urat, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy milyen módon lehetne a hivatásos állomány tagjait segíteni abban, hogy a hivatásos szolgálattal együtt járó fokozott morális, erkölcsi és etikai követelményeknek maradéktalanul eleget tudjanak tenni.
III.
Több tagunk esetében is kénytelenek voltunk szolgálati panaszt benyújtani első fokon az illetékes Kapitányságvezetőkhöz az áthelyezési kérelmek elutasítása, az áthelyezések akadályoztatása miatt. Az áthelyezések akadályozása sajnos mind a hivatásos állomány tagjait, mind a közalkalmazottakat érintik, és az egész ország területére jellemzőek.
A tapasztalatok szerint az áthelyezésekhez a Kapitányságvezető minden esetben hozzájárult, az ORFK azonban nem hagyta azt jóvá.
A hozzájárulás megtagadása mind jogszabályokat, mint etikai normákat sért. Első sorban azért, mivel 64/2011. (XII. 30.) BM rendelet 16. § (5) pontja szerint „Az áthelyezéshez a hozzájárulás nem utasítható vissza, ha azt az érintett más módon nem vagy csak aránytalan nehézséggel megoldható családi, szociális problémája vagy egyéb, különösen méltányolandó okok indokolják.
Megjegyezzük, hogy a Hszt. 15. § (1) szintén kötelezi a fegyveres szervet arra, hogy „a hivatásos állomány tagjának szolgálati helyét a hivatásos állomány tagja méltányos érdekeinek figyelembevételével kell meghatározni.”
Tagjainkat az IRM rendelet tartalmáról minden esetben tájékoztatjuk, és csupán olyan esetben vállaltuk azok jogi képviseletét, melyekben bizonyítottan családi, szociális problémák vagy egyéb, különösen méltányolandó okok indokolják az áthelyezést. Kérelmünkhöz minden esetben csatoltuk a fogadó szerv által kibocsátott befogadó nyilatkozatot.
Ezeket a Kapitányságvezetők méltányolták, továbbá nem okozott volna létszámhiányt az áthelyezés, ezért nem gördítettek akadályt az elé, ellentétben az ORFK-val, amely ezt minden esetben megtette.
Van olyan tagunk, aki fél éven belül négy esetben nyújtott be áthelyezési kérelmet. A szociális indokokon kívül kérelmét az is indokolja, hogy nem érzi jól magát jelenlegi szolgálatteljesítési helyén, a kollegákkal való együttműködése nem zökkenőmentes, ezért célszerűtlennek tartjuk áthelyezése további akadályozását, mivel nem csupán a saját, de az egész állomány munkamorálját, illetve a munka eredményességét rontja további jelenléte.
Az ORFK Vezetője sok esetben kért minket, hogy legyünk tekintettel a költségvetési lehetőségek szabta szűk korlátokra. Az áthelyezési kérelmek elutasításának zömében azonban ez nem lehet indok, tekintettel arra, hogy a hivatásos állomány tagja az új, kérelmezett szolgálati helyén sem magasabb beosztást, sem magasabb összegű illetményt nem kapna.
A fentiek miatt kérjük Tisztelt Belügyminiszter Urat, hogy az áthelyezés indokolatlan akadályoztatása szankcionálásra kerüljön, ilyen módon megakadályozva az elöljárók és alárendeltjeik közötti konfliktusok kialakulását.
Kérjük, szíveskedjen Belügyminiszter úr megvizsgálni azt is, hogy van-e lehetőség, illetve indokolt-e az áthelyezés szabályainak felülvizsgálatára, módosítására, illetve kiegészítésére.
Javasoljuk, a Tervezet szövegébe kerüljenek felvételre az alábbi rendelkezések:
47. § (3) A hivatásos állomány tagja áthelyezési kérelméhez történő hozzájárulás nem utasítható vissza, ha azt az érintett más módon nem vagy csak aránytalan nehézséggel megoldható családi, szociális problémája vagy egyéb, különösen méltányolandó okok indokolják.
47. § (4) Az áthelyezés indokolatlan akadályoztatása rendeltetés ellenes joggyakorlásnak minősül.
47. § (5) A rendeltetésellenes joggyakorlás hátrányos következményeit orvosolni kell.
A hivatásos állomány tagjainak kollektív jogai:
Kérjük tisztelt Belügyminiszter urat, hogy vizsgálja felül a Hszt. 33-35. §-ban foglalt szakszervezeti jogokat!
I.
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 33/C. § (5) bekezdése alapján a fegyveres szervnél működő szakszervezetek vonatkozásában a munkavállalói érdekképviseleti tagdíjfizetés önkéntességéről szóló 1991. évi XXIX. törvényt nem kell alkalmazni, a fegyveres szerv a hivatásos állomány tagjának illetményéből a szakszervezeti tagdíjat a fegyveres szerv és a hivatásos állomány tagjának erre vonatkozó megállapodása esetén vonja le.
Közalkalmazottak vonatkozásában az 1992. évi XXXIII. törvény 13. § (3) bekezdése alapján a szakszervezeti tagdíjak illetményből történő levonása szintén csak megállapodás alapján lehetséges.
Figyelemmel arra, hogy az eddig érvényben lévő, tagdíjlevonási megbízások a jogszabályi változások folytán ismételten megkötésre kell, hogy kerüljenek, illetve arra, hogy az újonnan kötött megállapodásokat a fegyveres szervnek minden esetben alá kell írnia, szakszervezetünk az ORFK-hoz, illetve a megyei rendőr-főkapitányságokhoz fordult azzal a kéréssel, hogy tagjaink külön kérelem esetén kössön tagjainkkal megállapodást.
A Hszt. erre a azaz a fegyveres szervnek lehetőséget ad, saját mérlegelési körébe utalva a megállapodás megkötéséről szóló döntést, a megyei rendőr-főkapitányságok egyike sem válaszolt megkeresésünkre, az ORFK pedig határozottan elutasította a kérésünket.
A fegyveres szerv döntését egy ízben sem indokolta. Noha a legtöbb kapitánysággal együttműködési megállapodás kötésére került –vagy a közeljövőben kerül- sor, a tagdíjlevonásra szóló megbízások megkötésétől a továbbiakban is elzárkóznak.
A fentiek miatt kérjük Tisztelt Belügyminiszter Urat, hogy a Hszt. 33/C (5) bekezdését szíveskedjen az alábbiak szerint módosítani:
Javasoljuk, hogy a Tervezet szövegébe kerüljön felvételre a Hszt. 33/C (5) bekezdésének az alábbiak szerinti módosítása:
„Hszt. 33/C (5) A fegyveres szervnél működő szakszervezetek vonatkozásában a munkavállalói érdekképviseleti tagdíjfizetés önkéntességéről szóló 1991. évi XXIX. törvényt nem kell alkalmazni, a fegyveres szerv a hivatásos állomány tagjának illetményéből a szakszervezeti tagdíjat a hivatásos állomány tagjának erre vonatkozó kérelme esetén vonja le. Amennyiben a fegyveres szerv már teljesítette a hivatásos állomány tagjánál kérelme alapján a tagdíjlevonást a 2012. évben, akkor az utóbb egyoldalúan nem módosítható. A fegyveres szerv szakszervezeti tagdíj levonásáért és a szakszervezet részére történő átutalásáért ellenértéket nem követelhet.”
II.
Javasoljuk, hogy a tervezet szövegébe kerüljön felvételre az alábbi módosítás:
34/C. § (1) bekezdésében az „A szolgálatteljesítési idő kedvezmény nem vonható össze.” szövegrész helyébe javasoljuk a „A szolgálatteljesítési idő kedvezmény összevonható.” szövegrészt felvenni.
Indokolás:
A Hszt. 34/C. § (1) szerint feladata ellátása érdekében a fegyveres szerv hivatásos állománya legalább 10%-ának – de legalább 30 főnek – a tagságával rendelkező szakszervezetnél választott tisztséget betöltő és a szakszervezet által a hivatásos állomány 34/B. § (2) bekezdése szerint védelemre jelölt tagját a szolgálati beosztás szerinti havi szolgálatteljesítési ideje tíz százalékának megfelelő szolgálatteljesítési idő kedvezmény illeti meg.
Ez a munkaidő kedvezmény nem elegendő tisztségviselőinknek érdekképviseleti tevékenységük ellátására, ezért a hivatásos állomány egyéni és kollektív jogai egyaránt sérülnek.
III.
Javasoljuk, hogy a korábban hatályban volt Hszt. 31. §-ában szabályozott kifogás intézményének a hatályos Hszt. szövegébe kerüljön visszavételre az alábbiak szerint:
34/D. § (1) A szervezeti egységnél képviselettel rendelkező szakszervezet jogosult a hivatásos állomány tagjait, illetve a szervezetét közvetlenül érintő jogellenes intézkedés, mulasztás (a továbbiakban együtt: intézkedés) ellen kifogást benyújtani.
(2) A kifogást az állományilletékes parancsnokhoz kell benyújtani a jogellenes intézkedésről való tudomásszerzéstől számított 5 munkanapon belül. A kifogást az intézkedés megtételétől számított 1 hónapon túl nem lehet benyújtani.
(3) Nincs helye kifogásnak, ha az intézkedéssel szemben a hivatásos állomány tagja jogvitát kezdeményezhet.
(4) Ha az állományilletékes parancsnok a kifogással nem ért egyet, egyeztetésnek van helye. Az egyeztető tárgyalást a kifogás benyújtásától számított 3 munkanapon belül meg kell kezdeni. Ha az egyeztetés 7 napon belül nem vezetett eredményre, az eredménytelenség megállapításától számított 5 napon belül a szakszervezet a bírósághoz fordulhat. A bíróság nemperes eljárásban, 15 napon belül dönt.
(5) A kifogásolt intézkedést az egyeztető eljárás eredményes befejezéséig vagy a jogerős bírósági döntésig végrehajtani nem lehet, illetőleg a végrehajtását fel kell függeszteni.
Indokolás:
A kifogás jogintézményének elvételét követően a fegyveres szervek érdemben nem foglalkoztak szakszervezetünk indítványaival, ezért a hivatásos állomány egyéni és kollektív jogai egyaránt sérülnek.
Javasoljuk, hogy a korábban hatályban volt Hszt. 28.§.(2) bekezdésében szabályozott működés feltételei az alábbi módosítással a hatályos Hszt. szövegébe kerüljön visszavételre az alábbiak szerint:
IV.
Javasoljuk, hogy a tervezet szövegébe kerüljön felvételre az alábbi módosítás:
34.§/E (1) A fegyveres szerv köteles együttműködni az érdekképviseleti szervvel, és amennyiben az érdekképviseleti szerv az egykori SZOT vagyonból nem részesült, köteles működési feltételeit biztosítani. Így különösen irodát annak költségeivel, technikai felszereléseket stb. biztosítani.
34.§/E (2) Az (1) bekezdésben rögzített érdekképviselet(ek) részére a szervezeti egység köteles a szakszervezet tisztségviselője számára munkaidő-kedvezményt biztosítani.
(3) Az (1)bekezdésben rögzített érdekképviselet(ek) részére a munkaidő-kedvezmény mértéke valamennyi tisztségviselőt figyelembe véve összesen – eltérő megállapodás hiányában – minden, a szervezeti egységnél szolgálati viszonyban álló szakszervezeti tag után havi 1 óra. E kedvezmény mértékébe a szervezeti egységgel való tárgyalás időtartama nem számít be. A munkaidő-kedvezmény felhasználásáról a szakszervezet dönt. A munkából való távolmaradást előre be kell jelenteni.
(4) Az (1) bekezdésben rögzített érdekképviselet(ek) részére a (2) bekezdés alapján járó munkaidő-kedvezményből fel nem használt időtartamot, de legfeljebb a munkaidő-kedvezmény felét a szervezeti egység köteles pénzben megváltani. A pénzbeni megváltást a szakszervezet képviselője által közölt szakszervezeti tisztségviselő előző naptári évi átlagkeresete előző naptári évi átlagkeresetének átlaga alapján kell megállapítani, és bruttó összegben eltérő megállapodás hiányában havonta utólag kell kifizetni a szakszervezet részére. Ez a pénzösszeg kizárólag érdekvédelmi tevékenységgel összefüggő célra használható fel.
(5) Az (1) bekezdésben rögzített érdekképviselet(ek) részére fegyveres szerv a szakszervezet által a tagjai részére szervezett képzés időtartamára munkaidő-kedvezményt köteles biztosítani.
(6) Az (1) bekezdésben rögzített érdekképviselet(ek) részére szakszervezet tagjai részére összesen – a szakszervezet által szervezett képzés, illetve továbbképzés céljára – a szervezeti egység köteles előzetes egyeztetés alapján minden tíz, a szervezeti egységnél szolgálatot teljesítő szakszervezeti tag után évente egy nap rendkívüli fizetett szabadságot biztosítani. A szabadság igénybe vehető mértékét a szakszervezet határozza meg. A szabadság igénybevétele előtt a szervezeti egységet legalább harminc nappal értesíteni kell.
(7) A (3) és (6) bekezdésben meghatározott munkaidő-kedvezmény időtartamára a hivatásos állomány tagját távolléti díj illeti meg.
Indokolás: A Magyar Állam az egykori SZOT vagyont felosztotta az újonnan megalakult szakszervezeti konföderációk között, az 1991. évi XXVIII. törvény alapján megkötött megállapodások szerint, melyek a 1993. évi XIII-as törvénnyel kerültek kihirdetésre.
A szakszervezeti vagyon védelméről szóló 28-as törvényt az Országgyűlés 1991-ben alkotta meg. 1991. július 17-től (a kihirdetett Közlönyállapot szerint) a 28-as tv. 7.§ (2) bek. c/ pontjában foglaltak szerint a törvény hatálya alá tartoznak a Magyar Állam tulajdonában lévő, de szakszervezeti kezelésben lévő vagyontárgyak. A vagyon megőrzéséért a VIKSZ 4 tagú Igazgatótanácsa volt a felelős, amelynek tagjait a MOSZ, a Liga, az MSZOSZ, és az ÉT egy-egy tagja alkotta.
A volt SZOT vagyon – mint az állampárt szakszervezeti „letéteményese” – az ÁLLAMI VAGYON része volt. Tudomásunk szerint a SZOT jogutód nélküli megszűnését követően ez a vagyon a Magyar Állam tulajdonába, de a különböző szakszervezeti konföderációk kezelésébe/használatába került.
A konföderációk nem jogutódai a SZOT-nak, hiszen ha azok lettek volna, nem lett volna szükség az 1993-as vagyonmegosztásra. Az állam, azaz az Országgyűlés ingyenesen adta a konföderációk tulajdonába ezen SZOT ingatlanokat.
A TMRSZ –más szakszervezetekkel szemben- annak ellenére, hogy 10 ezer fős tagsággal rendelkezik, nem részesült a SZOT vagyonból, ezért álláspontunk szerint a többi szakszervezethez képest, melyek a pártállami időszakban jöttek létre hátrányos helyzetben van.
V.
Szakszervezetünk a múlt év óta az EuroCop (azaz a Rendőrök Európai Szakmai Szakszervezete) teljes jogú tagja.
Az EuroCop, illetve holland és svéd Tagszervezetei 2012. évben többször hazánkban voltak, legutóbb október hó 15. napjától-2012.10.18-ig. Látogatásuk célja annak vizsgálata, hogy a szakszervezeti jogok csorbítása a nemzetközi jogok sérelmével járt-e, illetve a TMRSZ támogatása minden szinten.
Megbeszéléseink során a TMRSZ számára nyilvánvalóvá vált, hogy a holland és svéd jogszabályok a Hszt.-nél sokkal szélesebb körben biztosítanak jogosultságokat a szakszervezetek számára.
A jogelmélet általános elvei szerint akkor várható el a jogszabályok címzettjeitől a jogkövető magatartás, ha a jogszabályokban foglaltakkal egyetértenek, és magukra kötelezőként fogadják el. Ezért a jogszabályok elfogadottságát, illetve stabilitását a leginkább úgy lehet elősegíteni, ha a javaslatok szövegéről való egyeztetésbe az érintetteket is közvetlenül bevonjuk.
Hollandia évek óta alkalmazza ezt a jól bevált érdekegyeztetési modellt, melyet álláspontunk a hivatásos állomány tagjai vonatkozásában is szükséges lenne bevezetni.
Javasoljuk, hogy a Belügyminisztérium a szakszervezetek közreműködésével munkálja ki a TMRSZ alábbi javaslatát:
A hivatásos állomány tagjainak szolgálati viszonnyal összefüggő gazdasági és szociális érdekeivel összefüggő jogosultságait illetve kötelezettségeit érintő jogszabályváltozásokat a Belügyi Érdekegyeztető Tanács megtárgyalja, és a szakszervezetek jelzéseit a Belügyminisztérium minden esetben megvizsgálja.
Olyan jogszabály módosítás-tervezetek esetén, melyek a hivatásos állomány tagjainak szolgálati viszonnyal összefüggő gazdasági és szociális érdekeit, jogosultságait illetve kötelezettségeit érintik, szükséges a szakszervezetek illetve a Belügyminisztérium között konszenzus.
Amennyiben konszenzus nem alakult ki,
a Belügyi Érdekegyeztető Tanács munkavállalói oldalát alkotó szakszervezetek a kormánnyal a jogszabály módosítás kérdésében konszenzusra nem jutnak, a belügyminisztérium köteles a jogszabálytervezetnek a hivatásos állomány érintett tagjainak történő megküldésével a jogszabály címzettjeit tájékoztatni, és a kérdésben szavazást tartani.
A jogszabály-tervezet sem a Kormánynak, sem a Parlamentnek nem küldhető meg addig, amíg a hivatásos állomány tagjai a Belügyminisztérium által meghatározott időpontban és rendben le nem szavaztak.
Javasoljuk, hogy a szavazásra vonatkozó eljárási szabályok az alábbi főbb elvek mentén kerüljenek kimunkálásra:
A szavazás titkos.
A szavazás akkor érvényes, ha a hivatásos állomány érintett tagjainak 50 %-a a szavazatát érvényesen leadta.
Amennyiben a hivatásos állomány érintett köre a tervezetet elutasítja, a tervezet nem terjeszthető fel sem a Kormánynak, sem a Parlamentnek.
Kérjük a Tisztelt Belügyminiszter Urat, hogy vizsgálja meg javaslatainkat, és döntsön a felől felelősségteljesen, mindenkor a magyar állam, a fegyveres szervek, illetve a hivatásos állomány érdekeinek szem előtt tartásával.
Szekszárd, 2012. október 19.
Munkájához kitartást kívánva, tisztelettel:
Szima Judit
Főtitkár
Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete