Tisztelt kollégák!
Le kellene írnom, hogy székelyföldi nyaralásunk alkalmával mit láttam, éreztem, tapasztaltam, de ez szerintem lehetetlen. Ezt az embernek saját szemével kell látnia, saját magának kell megtapasztalni, éreznie.
Az egészről talán csak annyit tudnék írni, hogy való igaz: Nincsenek lépten-nyomon wellness, meg csilli-villi szállodák, teniszpályák és egyebek. Van viszont gyönyörű érintetlen természetes környezet és emberek, akik megmaradtak a mai napig őszinte, igaz Magyarnak.
Talán a képek valamennyit vissza tudnak adni ebből az érzésből, mely a magyar ember szívéig hatol, bár kétlem. Ezt az érzést minden, magát magyarnak valló embernek, saját magának kell megtapasztalnia.
Az életben egyszer legalább látogassatok el Erdélybe, „hol az “igen” csak igent jelent és hihetsz az embernek…”
Egy TMRSZ tag
Videó az Erélyi látogatásról:
Ismerős Arcok – Erdély 2003
Ha elindulsz végre, mindig csak keletre tarts, sohasem nyugatnak
S ne félj, hogyha estére kóbor kutyák a sarkadban ugatnak
Nincs oly erő, mely útjába állhatna már hótiszta szavaknak
S nem engedi, hogy kezet nyújtson, ha kell magyar a magyarnak
Arra indulj, hol az “igen” csak igent jelent és hihetsz az embernek
Súlya igazán az adott szónak van és nincs helye “lehet”-nek
Arra indulj, hol a zászlót még tisztelik, és hogy a haza mit jelent
Nem kellett tanulni soha, csak tudják és érzik a szívükben itt bennt.
Nagyvárad, Arad, Segesvár.
Most, hogy megjöttem, utam végén itthon vagyok és nézem a hegyeket
A partjára ülök, s a jéghideg Küküllőben hűtöm az üveget
A fenyők illatát érzem, s ha jól figyelek, hallom a szavukat
“-Isten hozott, testvér!” – súgják, és lassan meghajtják magukat
Most, hogy örülnöm kéne, látod, mégis-mégis csak hallgatok
Az eső csöpög szép csendben, s én a régmúltra gondolok
Nyolcvanhárom éve, az eső a könny az arcomon
Piros vérünk fehér havon, zöld fű növi majd (jaj) tavaszon
Kolozsvár, Székelyudvarhely, Zetelaka.
Most, hogy örülnöm kéne, látod, mégis-mégis csak hallgatok
Az eső csöpög szép csendben, s én a régmúltra gondolok
Nyolcvanhárom éve, az eső a könny az arcomon
Piros vérünk fehér havon, zöld fű növi majd tavaszon.
(Videó)
