Oresztészné Schwinger Elvira a BRFK. VI. kerületi kapitányságán dolgozik közalkalmazottként. Elvált, 3 gyerek eltartásáról gondoskodik. A TMRSZ titkára. A VI. kerületi titkár TMRSZ delegáltként a BRFK Szociális Bizottságának, és Lakásbizottságának is a tagja, feladatát társadalmi munkában végzi.
A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezeténél az utóbbi hónapok történéseiről nem sokat tudni. Szima Judit letartóztatását követően a szakszervezet nem igazán folytatta korábbi kommunikációs és tájékoztató jellegű munkáját és keveset lehetett hallani a szakszervezetben folyó érdemi munkáról. Kíváncsiak voltunk, hogy ez jelenleg is így van-e, vagy elindult e valami megújító folyamat Magyarország legnagyobb rendőrszakszervezeténél.
– Mióta tagja a TMRSZ-nek?
-Nagyjából hat éve.
– Miért a TMRSZ-t választotta?
-Mert szeretem a szókimondó, egyenes embereket, azokat, akik tesznek a közösségért, tehát úgy éreztem , közéjük kell tatozzam. Szima Judit munkája elképesztő, és minden tiszteletet kiérdemel azért, amit értünk tesz.
– Mi volt a legszebb emléke a szakszervezeti munkával kapcsolatban?
-Minden, ami történik, illetve történt – sajnos már így kell fogalmazzak. Ugyanis bármivel fordultak hozzánk, mindenben tudtunk segíteni a kollégáknak. Az alapszervezetünk híre olyan jó volt, hogy a város más részeiből is jöttek hozzánk rendőrök, akik a mi szervezetünkbe szerettek volna tartozni. A nehéz időszak előtt 90 tagunk volt, a kapitányság 50%-a volt a tagunk. Ennek a bomlasztások és a közismert nehézségek mára sajnos a fele sincs meg. Amikor Judit még el volt zárva, a tagdíj-utalási papírok is „elkallódtak” valahol, így pénz nélkül maradtunk, ami még inkább megnehezítette a munkát.
– Az alapszervezetében vannak-e anyagi gondjaik a rendőröknek a devizahitelek miatt?
-Vannak. Rendszeresen jönnek segítséget kérni a bajba jutott kollégák, ez sajnos sokaknak nehezíti meg az életét.
– Hogyan él ma egy átlag fővárosi rendőr?
-Mivel én Bács-Kiskun megyéből járok dolgozni, ezért közvetlen tapasztalatom nincsen. Amennyire én tudom, a fővárosi rendőrt is ugyanazok a nehézségek sújtják, mint a vidékieket, vagy éppen egy átlag magyar civil állampolgárt. Vannak, akik áthelyezést kérnek máshova jobb fizetés reményében, de ez nem jellemző.
– Hogyan látja a rendőrök társadalmi megítélését?
-Az emberek az utóbbi években egyre kisebb megbecsüléssel tekintenek a rendőri hivatásra. A nagyon igazságtalan társadalomban a civilek nagyon utálják az államvédelmi hatóságként működő erőszakszervezeteket.
-Változott-e rendőrök társadalmi megítélése az elmúlt időszakban?
-A saját tapasztalatomról tudok itt beszélni. A családommal Bács-Kiskun megyében élünk 13 éve, és a környékünkön maximálisan köztiszteletben állunk. Én is 17 éve vagyok állományban, és az emberek nagyon tisztelnek minket ezért. Az emberek igénylik a rendet, a tisztességet és ennek gyakorlati megtestesülése maga a rendőr. Tisztelik a rendet és tisztelik azt a rendőrt, akiről tudják, hogy a szó nemes értelmében rendőr és azzal nem visszaél, hanem értük van, szolgálja és védi őket.
– Mit gondol a Szima Judittal kapcsolatos eljárásról?
-Szima Judit tette sok esetben közérthetővé számunkra a fentieket. Ez mindenkiben benne volt, de nem volt senki, aki ki merje mondani. A rendőrség nem azért van, hogy kimenjen a rendőr szolgálatba és előírt terv alapján meghatározott számú feljelentéssel jöjjön vissza. Nem azért van, hogy a bokor mögé elbújva az ideiglenesen kihelyezett sebességkorlátozó tábla tiltó rendelkezését megszegőket padlóra küldje anyagilag. A rendőr azért van, hogy ha egy tisztességes állampolgár meglátja, akkor megnyugodjon, biztonságban érezze saját és szerettei testi épségét, javait. Ha az úton egy autós meglát egy rendőrt, akkor ma nem megörül, hanem jellemzően görcsbe rándul a gyomra, mert sejti, hogy az a rendőr azért van kiküldve, hogy büntessen, feljelentsen munkába igyekvő, vagy éppen nyaralni, szórakozni vágyó autósokat. Akibe egy kevés értelem szorult, biztosan átlátja mi, miért történt Szima Judittal. Nagyon szomorú számomra, mivel egy olyan csodálatos embernek tartom, aki előtt mélyen meg lehet hajolni, és azt látni, hogy olyan emberrel történik ez, aki ennyit tett, és tesz értünk borzasztó érzés. Egyáltalán az, hogy egy ilyen emberrel ez megtörténhet felháborító.
Bízom az igazságszolgáltatásban és meggyőződésem, hogy Judittal kapcsolatban az ügyészség fals adatok, fél információk alapján járt el, vagy egyszerűen csak az ő fizikai megsemmisítése volt az elérendő cél, mindazért, amit tett a rendőrök társadalmi elfogadottságáért. Ha optimista akarok lenni, akkor azt mondom, hogy fatális félreértés lehet az egész mögöttes eredője, vagy legrosszabb esetben az irigyei, rosszakarói fúrták őt olyan szinten, amire az ügyészség rámozdult.
-Mit lát, milyen állapotban van a TMRSZ?
-Nagyon remélem, hogy újra fölállunk, mivel most ugye darabjainkra szedtek bennünket. A legnagyobb problémának azt látom, hogy az emberek el vannak fásulva. Rengeteg a munka, és kevés az ember.
– Hogyan lehetne javítani a magyar lakosság és a rendőrség viszonyát?
-Nagyobb tiszteletet kellene tanúsítaniuk a médiáknak a rendőrök felé. Az emberek nem tisztelnek minket, és ez nagyrészt köszönhető a média befolyásának is. Az embereknek tudatosítaniuk kéne, hogy szándékosan akarják őket szembeállítani a rendőrökkel. Ugyanakkor a rendőrségre is ráfér az önvizsgálat, a szervezetet újra kell definiálni, hogy a tisztességes emberek a maguk közül valóknak lássák ne csak a személyesen ismert rendőröket, hanem az összes rendőrt.
-Ha jól tudom, elkezdett egy jótékonysági akciót, ami egyre inkább szélesedik az állományon belül és kívül is. Mit takar ez pontosan?
-Igen, néhány éve kezdtem el műanyag kupakokat gyűjteni óvodáknak jótékony céllal. Ma már tonnaszámra gyűlik az újságpapír és a műanyag kupak, de gyűjtünk ruhát is. Több helyen tudtunk így segíteni, például kerekesszékek vételében is. Emellett itt van a Derkovits Gyula általános iskola, amelyik épphogy megmenekült a bezárástól. Nekik azóta szállítjuk az újságpapírt, ezzel környezettudatosságra is nevelve a gyerekeket. (Az iskola egyébként idén elnyerte az Örökös Ökoiskola címet is – a szerk.) Nagyon fontos tanulsága a dolognak, hogy bármiféle technikai feltétel nélkül óriási eredményeket lehet elérni, az egész csak akaraterő, és hozzáállás kérdése. Nincs email-címem, az irodai telefonomról is csak BM-es számokat hívhatok, mégis mindenki megtalál aki akar, és én tudok is segíteni nekik.
– Mit üzen azoknak a rendőröknek és civileknek, akik nem tagjai a TMRSZ-nek, de szimpatizálnak vele és követik a szervezet munkáját?
-Azt, hogy csatlakozzanak, jöjjenek bátran. Eddig bárki, bármilyen problémával fordult hozzánk, meg tudtuk oldani, tudtunk segíteni.
– Köszönjük az interjút, további jó egészséget és kitartást kívánunk.
(TMRSZ.HU)