Szám: Kü.172/2012/2.
dr. Magyariné dr. Nagy Edit helyettes államtitkár asszony részére
Belügyminisztérium
Szabályozási és Koordinációs Helyettes Államtitkárság

Budapest
József Attila u. 2-4.
1051
Tárgy: a Nemzeti Nyomozó Irodának a Készenléti Rendőrségbe történő integrálásával kapcsolatos miniszteri rendelet módosításáról szóló tervezetet véleményezése

Tisztelt Helyettes Államtitkár Asszony!

A Belügyminiszter által előterjesztett, a Nemzeti Nyomozó Irodának a Készenléti Rendőrségbe történő integrálásával kapcsolatos miniszteri rendelet tervezetéhez (a továbbiakban: rendelet-tervezet) az alábbi észrevételt teszem.

Kérem Helyettes Államtitkár Asszonyt, amennyiben a BM előzetes véleményünk kikérését tartja indokoltnak, azt mindenképpen hasznosnak és előremutatónak lehet értékelni. A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete – ahogy eddig is – kész a szakmai területen felmerülő kérdések megvitatására, észrevételezésére is, de ennek előfeltétele, hogy a véleménykérésre, még időben, a tervezett lépések megtétele előtt kellene sort keríteni.

Köztudomású, hogy jelen véleménykérés tárgykörében az átszervezés már effektíve is megindult, így legfeljebb jogtechnikai, vagy koordinációs szempontból lehet indokoltsága bármilyen észrevételnek is.
Szakszervezetként ugyanakkor legalább ilyen fontos kérdésnek tartjuk, hogy a jogszabályalkotás elé helyezzük a munkavállalók érdekét, és – az Alkotmánnyal összhangban – ne érje igazságtalanság azokat a munkavállalókat, akik „rosszkor vannak rossz helyen”, és más bűne miatt ne szenvedjenek semmilyen hátrányt.

Szakmailag megértjük a kormányzat és a BM álláspontját abban, hogy a rendőrség egyes szervezeti egységeinek egyes vezetői a rendelkezésre álló információk szerint olyan mértékben beépültek az alvilágba, hogy ez a tevékenységük szó szoros értelmében „főállású” munkahelyüknek tekintendő és csupán – szégyenszemre – másodállásban Magyarország Rendőrségének a főtisztjei. Erre évekkel ezelőtt már felhívtam a közvélemény és a belügyi vezetés  figyelmét, és többek között ennek a folyományaként – az akkori rendőrfőkapitány feljelentése alapján – ítéltek el bujtogatásért úgy, hogy a valóság bizonyítására esélyt sem adott egyik eljáró bíróság sem. Az ártatlanság vélelmének tiszteletben tartása mellett csak üdvözölni lehet a rendőrség megtisztítására irányuló belügyi erőfeszítéseket és őszintén remélem, hogy nem csupán átrendeződésről, a lapok és a pozíciók újraosztásáról fog szólni ez az átszervezés, hanem valóban a szakmai tisztesség és elhivatottság fogja jellemezni az újjászerveződő rendőri vezetést. Tehát önmagában a szándék nemes, de arra mindenképpen figyelmet kell fordítani, hogy a koszos vízzel nehogy kiöntse a belügyi vezetés a gyermeket is.

Mindenképpen szükségesnek látjuk ugyanis az átszervezés során, hogy azok a munkavállalók, akik szakmai és emberi rátermettségéhez, tisztességéhez nem fér kétség, azok ezt az átszervezést minél kisebb erkölcsi és anyagi hátránnyal vészeljék át. Az átszervezésnek nevezett rendteremtés során javasoljuk, hogy a gyanú felett álló munkavállalók részére a Belügyminisztérium teremtse meg az anyagi kompenzáció lehetőségét, azaz korábbi illetményük és járandóságaik ne csökkenjenek. Tisztában vagyunk ennek jogi nehézségével, de éppen a véleményezésre megküldött tervezetben lehetne ezekről a kérdésekről rendelkezni. megfontolandónak tartjuk például, hogy soron kívüli  teljesítményértékelés során – amelynek elvégzésével meg lehetne bízni akár a Nemzeti Védelmi Szolgálatot – különbséget tudjon tenni a munkáltató aszerint, hogy mely munkavállalókat tart gyanú felett állónak. A rendkívüli teljesítményértékelésnek pedig „egyenes következménye” tud lenni a felajánlott másik beosztás jellege és annak járandósága. Természetesen ez magában hordoz némely kockázatot a megalapozottságot illetően, de úgy gondoljuk, hogy a napvilágot látott sajtónyilatkozatok tükrében – amely szerint terhelő bizonyítékok híján is vannak olyan munkavállalók akik tudtak, vagy tudhattak egyes vezetők bűnös üzelmeiről – egyenes következménye kell lenni annak, hogy a belügyi vezetés maximálisan – például egy soron kívüli teljesítményértékeléssel – áll ki a fedhetetlennek tartott munkatársai mellett.
Abban az esetben ugyanis, ha minden egyes munkavállaló szégyenbélyeggel a homlokán kerül új munkahelyére, képzettségét, rendfokozatát, szakmai tapasztalatát és szakmai előéletét alapul véve új munkahelyén a bizalmatlanság légköre fogja körülvenni, amely a hatékony munkavégzés egyik akadályozó tényezője lehet.
Mindemellett – ha a BM sajtónyilatkozatok megállnak félúton – az a gyanú is megfogalmazódhat a rendteremtésnek mondott átszervezéssel kapcsolatban, hogy az eljárás alá vont rendőri vezetőkre való hivatkozással csupán politikai indíttatású és pénzügyi szempontú döntés született, hiszen a helyi szervhez került munkavállalók részére jóval kevesebb illetmény jár, mint korábbi munkahelyén.

Kelt: Szekszárdon, 2012. év augusztus hó 14. napján

Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete