“Az EU meghatározza, hogy a tyúkokat milyen ketrecben lehet tartani, de azt nem követeli meg a tagállamaitól, hogy tartsák be a börtönökre is nyilván meglévő szabályokat, mondta Szima Judit, a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetének (TMRSZ) főtitkára, aki közel nyolc hónapot töltött előzetes letartóztatásban.”
A Szekszárdi Törvényszék szüntette meg Szima Judit, a TMRSZ főtitkárának előzetes letartóztatását július 12-én. A szakszervezeti vezetőt az ügyészség több bűncselekmény elkövetésével is megvádolta, de ezúttal nem erről, hanem a négy helyen szerzett börtönélményeiről kérdeztük.
– Milyen érzés egy volt rendőr alezredesnek börtönbe kerülni?
– Teljesen mindegy, hogy mi az ember titulusa a polgári életben, mindenkinek iszonyatos érzés lehet, amikor becsapják mögötte a 10 centiméter vastag vasból készült börtönajtót. Nehéz elviselni, hogy el van zárva az ember a családjától, hogy a külvilággal a kapcsolatot nehezen, vagy egyáltalán nem tudja tartani. Akinek kicsit több pénze van, az hetente kétszer, vagy háromszor beszélhet 10 percet telefonon a családjával. A börtönből 120-130 forintos percdíjért lehet telefonálni. Ez nagyon nagy terhet ró a bentlévőkre, de a kinn lévő családtagokra is, akár bűnt követtek el, akár nem. Változatlanul állítom, hogy én politikai fogolyként kerültem ebbe a helyzetbe, mert kiálltam a munkavállalók érdekeiért.
Szima Judit: “Az én szívemben nincsen se harag, se gyűlölet, hiszek abban, hogy a szeretet mindent le tud győzni ”
(Fotó: Mártonfai)
– Mi volt a legrosszabb?
– Az, hogy nem tudtam igazán tartani a kapcsolatot a kislányommal. A börtönben lévő munkavállalók elmondták, harminc év tapasztalattal hátuk mögött, hogy hasonlóval még nem találkoztak. Az eljáró ügyészség határozta meg, hogy a kaposvári BV-ből a legkisebb, 12 éves gyermekemmel csak úgy beszélhettem, ha egy ügyész is hallgatta a telefont. Beszélőn is csak úgy találkozhattam a gyerekeimmel, ha jelen volt egy ügyész. Másutt ezt az intézkedést nem alkalmazták. Mindezt külön megaláztatásként éltem meg. Magyarországon egyedül a szekszárdi börtönben nem tartják az előzetes letartóztatottakat napi 24 órában a zárkában. Ugyanakkor itt a WC csak egy függönnyel van leválasztva a cellában. Mellette van egy 30-40 centiméter széles kézmosó, hideg vízzel, és utána következik az asztal, ahol esznek az emberek. Összességében elmondható, hogy sokkal rosszabb a helyzetük az előzetes letartóztatottaknak, mert folyamatosan 24 órában zárva vannak – kivéve az 1 órás sétát –, pedig őket a jogerős ítéletig nem lehet bűnösnek tekinteni, míg az elítélteknél napközben nyitott a zárkaajtó.
– Milyenek az életviszonyok odabent?
– Sokan követnek el öngyilkossági kísérletet, kevés a pszichológus. Aki börtönben van, alapból kiszolgáltatott, bent lettem cukorbeteg és pánikbetegségem kiújult, de nem az ott dolgozók magatartása miatt. Úgy tapasztaltam, hogy sokkal nagyobb a fegyőrök és nevelők, a BV-s dolgozók empátiáskészsége, mint kint egy átlag állampolgáré. Erejükön felül igyekeznek a fogvatartottaknak segítséget nyújtani, hogy el tudják viselni a bezártságot. A hiba a rendszerben van, ezért a fegyőr mindig attól tart, hogy a rab mikor készül ki a bezártságtól. A rab meg a fegyőrtől fél, mert úgy érzi vele már bármi megtörténhet. Mint tudjuk, az EU meghatározza, hogy a tyúkokat milyen ketrecben lehet tartani, de azt nem követeli meg a tagállamaitól, hogy tartsák be a börtönökre is nyilván meglévő szabályokat. Kétszemélyes zárkákban négyen, hatan vannak. Az ember csak imádkozni tud, és a Jóistenhez fordulni. Mindvégig hittem benne, hogy ki fogok szabadulni, mert kiderül az igazság, hogy nem követtem el semmit.
– Élelmezés?
– Gyér volt, s több esetben olyan, hogy a kutya nem enné meg. Ettünk például fekete gombalevest, mert nyilván nem volt már pénz tejfölös habarásra. Volt ahol kaptunk gyümölcsöt, másutt nem, de ott meg kaphattunk csomagban.
– Mit csinált naphosszat?
– Dolgoztam. Jogszabályokat tanulmányoztam, beadványokat, fellebbezéseket írtam. Lehet ugyan kölcsönözni könyveket, de sokan cigarettát sodornak a csikkekből és a könyvek lapjából. És nagyon sokat sírtam, ha szépen szóltak hozzám akkor azért, ha csúnyán néztek rám, akkor meg azért. Természetesen vannak konfliktusok, drámák, összeférhetetlen emberek, de mindent összevetve azt mondhatom, hogy nagyobb a segítőkészség a börtönben, mint amit kint tapasztal az ember az életben. Az egymásra utaltság, kiszolgáltatottság ezt hozza magával. Mi ott bent börtönben voltunk, de akik idekint élnek, azok sem szabadok, csak azt hiszik, hogy nagyobb a mozgásterük.
– Folytatja a szakszervezeti munkát?
– Természetesen, teljes erőbedobással. A Jóisten is azt mondta, hogy ha összedől a várad, azt nézd meg, mely falak az erősek, és arra bizton építkezhetsz.
Szima kontra Magyarország per
A beadványok, fellebbezések mellet Szima Judit írt levelet a börtönből a miniszterelnöknek, a belügyminiszternek, alkotmányjogi panasszal élt. Megkereste a kínzás elleni uniós bizottságot ügyvédje közreműködésével. Májusban a strassbourgi emberjogi bíróságtól kapott értesítést, hogy befogadták a panaszát, már számot is adtak neki, oda küldi ki az újabb és újabb anyagokat. Ez azért is érdekes, mert általában befejezett ügyekkel foglalkoznak. Mint ismeretes alezredesi rendfokozatától jogerős bírói ítélet fosztotta meg. Ezt az ügyet is befogadta a nemzetközi bíróság, már a második lépcsőben tartanak, már Magyarországot is nyilatkoztatták az ügyben. Akár már késő ősszel ítélet születhet, vélekedik a főtitkár.