Köszönet

Tisztelt TMRSZ Tagság!
Tisztelt Barátaim!
Tisztelt Magyar Emberek, akik aggódással és féltéssel viseltettetek irántam!

A TMRSZ az utóbbi 3 évben már mint Magyarország legnagyobb létszámú és leghatékonyabb szakszervezete megalakulásától kezdve azért küzdött, hogy a rendőrségi munkavállalók érdekének képviselete mellett a civil lakosság szimpátiáját is birtokolja. Jó úton jártunk, mind az erkölcs, mind a jogszerűség tekintetében.

Ez az út azonban olyan lehetőségre mutatott rá számotokra, amely éles kontrasztban van a politika által létrehozott jelenlegi társadalmi viszonyokkal, ahol sem a jog, sem az erkölcs nem tölti be maradéktalanul azt a szerepét, amelyet Ti, magyar emberek okkal és jogosan várhatnátok el azoktól, akik ezeknek a jelenlegi viszonyoknak a kialakulásáért felelősök, illetve a rendszer haszonélvezői.

Fogságba vetésem idején több mint 9 ezer fős tagsággal, közel 30 munkavállalóval, ügyvédek hadával és társadalmi munkát végző aktivisták tucatjával alakítottuk ki saját szervezetünket. Szakszervezetünk háza táján rend és fegyelem volt, mindenki tudta a helyét és szerepét.

Szakszervezetünk olyannyira biztos anyagi lábakon állt,hogy a jogalkotás érvágására is felkészültünk, pótköltségvetésünk a 2012. január után beköszöntő szűk esztendőre is biztosította a fennmaradást, a működést és magában hordozta a további fejlődés lehetőségét. A TMRSZ olyan volt ebben a zűrzavaros társadalomban mint egy vár, amelynek zászlaja és fénye magasan és büszkén lobogott és mutatta az utat. Vár, amely megvédte az elesetteket és kiszolgáltatott embereket, segítette a bajba került munkavállalókat.

Naponta éreztem a felénk megnyilvánuló bizalmat, szeretetet és féltést és valamennyit igaznak őszintének hittem. Kényszerű fogságba vetésemre felkészülve megtettünk minden hasznosnak tartott olyan intézkedést, amely esetleges korlátozásom idejére is biztosíthatta a szakszervezet arculatának megőrzését, a bajba jutott emberek segítését, ügyes-bajos dolgaik szakszervezeti vitelét.

Kijövetelem óta nagyon sok biztatást, bátorítást kaptam, amelyet jelen helyzetben nem tudok egyenként megköszönni, ezért ezt ezúton mondom el. Köszönöm, és igyekszem azon lenni, hogy a szakszervezet újra az a szakszervezet legyen, amelynek tagjaként büszke lehessen a magyar munkavállaló, és büszke lehessen minden adófizető állampolgár arra, hogy a rendőrség szervezetén belül léteznek olyan munkavállalók, van olyan szakszervezet, aki rendet, fegyelmet, igazságot és tisztességet szeretne elérni mindazon területen, amelyet a TMRSZ neve fémjelez.
A TMRSZ a jogszabályok tisztelete mellett mindig is hangoztatta, hogy a jogszabályoknak az erkölcsből, a társadalom igazságérzetéből kell építkeznie, az erkölcs, az igazságérzet tehát az alapja kell, hogy legyen a jognak. Ez nagyon fontos alapköve személyes hitvallásomnak és bízom benne, hogy Bennetek is ez a kép alakult ki rólunk.

Kijövetelem óta igyekszem felmérni a 8 hónap során kialakult viszonyokat és nagyon sok olyan kérdéssel, ténnyel találkoztam, amelyről nem jutott el az információ hozzám. Nagyon sok olyan kérdéskör merült fel egyik napról a másikra előttem, amelyek rendezése nem tűr halasztást, a hibákat ki kell javítani, a bajokat pedig orvosolni.

Az egyik legfőbb baj, hogy a korábbi 9 ezres taglétszám vészesen lecsökkent, ezért a napokban személyes hangvételű üzenetet postázunk azoknak a kollégáknak, akik a TMRSZ tagjai sorába léptek be, de a jogszabályi változások következtében elmulasztotta a TMRSZ a tájékoztatásukat és annak kérését, hogy továbbra is segítsék személyükkel azt, hogy a TMRSZ újra fel tudja építeni egy erős bástyának a jelenlegi lelakott, üres, romos építményét.

Bűzt is érezni és elindult egy feltáró, tisztázó folyamat. Rövid időn belül mindenki tisztán fog látni abban a kérdésben, hogy a jelenlegi viszonyok elfogadhatók, fenntarthatók-e, vagy pedig azt mondjátok, annak szurkoltok, hogy a TMRSZ várát építsük fel, erősítsük meg és ebből az újabb megpróbáltatásból is megerősödve és hitelünket megtartva kerüljünk ki.

A taglétszám vészes megfogyatkozása mellett korábbi alkalmazotti munkatársaink száma is vészesen lecsökkent, amelynek pontos okait úgyszintén fel kell tárnunk.

Az, hogy a jelenlegi állapotok mely körülményeknek köszönhető, van-e ebben személyes felelősség, és kinek, vagy kiknek a személyes felelőssége merülhet fel, ehhez a türelmeteket, a türelmüket kérem. Gyors és hatékony munka lesz ezen a téren is, mint ahogy azt mát megszokhattátok a TMRSZ-től.

Személyes sorsom, az ellenem folytatott büntetőeljárás sokadlagos szempont mindezek tükrében.

Köszönöm jól vagyok, minden rosszban igyekszik az ember megtalálni a hasznosat, a jót, amelyből építkezni tud, tapasztalatot tud meríteni.
Nem követtem el bűncselekményt, sem az erkölcs, sem a jog mércéje szerint, de ez az ügyészséget nem érdekelte szemmel láthatóan. Nehéz volt, embert próbáló, nem tagadom. Nem csupán nekem, hanem szeretteimnek is.

Türelmeteket és segítségeteket kérem abban, hogy munkámat tovább tudjam folytatni. Bízom benne, hogy mindezekhez a Jóisten is megadja a segítséget. A puskaport pedig szárítani kezdtük.

2012. július 17.

Szima Judit főtitkár