- TMRSZ – Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete - https://tmrsz.hu -

Kifogástalan életvitel ellenőrzése – Alkotmányjogi panaszunk

Szám: Kü.XVIII-9/2012.

Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága
1535 Budapest, Pf. 773.

Tárgy: alkotmányjogi panasz

Tisztelt Alkotmánybíróság!

Alulírott Rádi Attila, a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete (székhely: 7100 Szekszárd, Tanya u. 4.) – a továbbiakban: TMRSZ – ügyvivő főtitkára, a szervezet törvényes képviselője, a csatolt meghatalmazás (1. számú melléklet) alapján tagunk, …………………… (……………………………………………………………………………………………………………………..) ………………………………………… szám alatti lakos nevében és képviseletében eljárva Magyarország Alaptörvényének 24. Cikke (2) bekezdésének c) pontja és (3) bekezdésének a) pontja, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 26. § (2) bekezdése alapján alkotmányjogi panasszal fordulok a Tisztelt Alkotmánybírósághoz, és indítványozom, hogy a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt) 37/B – 37/C. § -ainak alaptörvény-ellenességét állapítsa meg, és semmisítse meg a hivatkozott rendelkezéseket.

Az indítványomat alábbi indokokkal kívánom alátámasztani:

1. Releváns jogszabályok

1/A.) A Hszt. panaszolt rendelkezései:

37/B. § (1) Hivatásos szolgálati viszony a 37. § (1) bekezdésében meghatározott feltételeken túl akkor létesíthető vagy az 56. § (6) és (7) bekezdésében meghatározottakra figyelemmel tartható fenn, ha a hivatásos állomány tagja vagy a jelentkező

a) életvitele kifogástalan, és
b) írásban hozzájárul
ba) a 7. számú mellékletben meghatározott személyes adatai és bűnügyi személyes adatai kezeléséhez,
bb) életvitele kifogástalanságának ellenőrzése érdekében a felvételét megelőzően és a szolgálati viszony tartama alatt a (2) bekezdésben meghatározottak ellenőrzéséhez.
(2) Az életvitel nem kifogástalan, ha

a) a jelentkező esetében fennállnak a 37/A. § (1) bekezdésében meghatározottak,
b) a hivatásos állomány tagjával szemben bűncselekmény elkövetése miatt a bíróság jogerősen szabadságvesztés vagy közérdekű munka büntetést szabott ki, továbbá, ha büntetőeljárás során jogerős határozattal kényszergyógykezelését rendelte el, vagy
c) a jelentkező vagy a hivatásos állomány tagja nem felel meg – különös tekintettel a szolgálaton kívüli magatartására, családi és lakókörnyezeti kapcsolataira, anyagi, jövedelmi viszonyaira, valamint a bűncselekményt elkövető vagy azzal gyanúsítható személyekkel fenntartott kapcsolatára – a szolgálat törvényes, befolyástól mentes ellátásának.

(2a) A kifogástalan életvitel ellenőrzésének lefolytatásához a 10. számú melléklet szerinti adatlapot kell kitölteni.

(3) A (2) bekezdésben írt feltételek ellenőrzését – ha törvény másként nem rendelkezik – a rendőrségről szóló törvényben meghatározott belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv végzi. A nemzetbiztonsági szolgálatok a saját munkatársaikra vonatkozóan végzett külön törvény szerinti biztonsági ellenőrzés alkalmával adatszolgáltatás végett e szervet megkeresik. A megkeresett szerv a biztonsági ellenőrzéssel érintett körben adatszolgáltatásra köteles.

(4) A rendőrségről szóló törvényben meghatározott belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv a (2) bekezdésben foglaltak ellenőrzése során

a) a hivatásos állományba jelentkezőről, valamint a hivatásos állomány tagjáról, továbbá a vele közös háztartásban élő hozzátartozóról a bűnügyi nyilvántartó szerv valamennyi bűnügyi nyilvántartásából, továbbá a rendészeti szervek nyilvántartásaiból adatot igényelhet, az e szerveknél folyamatban lévő vagy befejezett fegyelmi eljárás irataiba betekinthet,
b) a hivatásos állományba jelentkezőről, vagy a hivatásos állomány tagjáról lakóhelyén, tartózkodási helyén, munkahelyén – nyíltan vagy a rendőri jelleg leplezésével – környezettanulmányt készíthet.

(5) A hivatásos állomány tagjának vagy a jelentkezőnek a kifogástalan életvitel ellenőrzéséhez csatolni kell a vele közös háztartásban élő hozzátartozójának nyilatkozatát, amelynek szövegét a törvény 8. számú melléklete tartalmazza.
(6) A hivatásos állomány 2010. december 31-én állományban lévő tagjának a kifogástalan életvitel ellenőrzéséhez az írásbeli hozzájárulását – amennyiben még nem adta meg – a 9. számú melléklet szerinti nyilatkozattal 2012. február 28-ig kell megtennie, amennyiben e kötelezettségének nem tesz eleget, a szolgálati viszonyát felmentéssel, hivatásos szolgálatra alkalmatlanság miatt meg kell szüntetni.

37/C. § (1) A hivatásos állomány tagját az ellenőrzés megkezdéséről, befejezéséről tájékoztatni nem kell, az elvégzett vizsgálat eredményét közölni kell vele. Ha nem létesül szolgálati viszony, vagy a szolgálati viszony fennállása alatti ellenőrzés jogsértést, vagy kifogásolható életvitelt nem állapít meg, a keletkezett iratokat, adatokat – a kifogástalan életvitel ellenőrzését elrendelő és befejező határozat kivételével – az ellenőrzés befejezésétől számított 8 napon belül meg kell semmisíteni. Ha a hivatásos állomány tagjának szolgálati viszonyát az 56. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján felmentéssel megszüntetik, a keletkezett iratok, adatok – a kifogástalan életvitel ellenőrzését elrendelő és befejező határozat kivételével – a szolgálati viszony megszűnését követő 5. év december 31-ig kezelhetők.

(2) A szolgálati viszony fennállása alatt a kifogástalan életvitel ellenőrzését a miniszter által meghatározott gyakorisággal – legfeljebb azonban évente – kell végrehajtani. Soron kívüli ellenőrzésre akkor kell intézkedni, ha a kifogástalan életvitel ellenőrzésének kezdeményezésére jogosult tudomására jutott adatokból kifogásolható életvitelre lehet következtetni.

1/B.) A Hszt. 9. illetve 10. melléklete:

9. számú melléklet az 1996. évi XLIII. törvényhez674
Nyilatkozat a kifogástalan életvitel ellenőrzéséhez
Hozzájárulok, hogy az életvitelemet, jövedelmi és vagyoni viszonyaimat, életkörülményeimet, lakó és családi környezetemet a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 37/A–37/C. § alapján elrendelt ellenőrzés során megvizsgálják.
(Kelt, dátum)
……………………….
aláírás, lakcím

10. számú melléklet az 1996. évi XLIII. törvényhez675
ADATLAP
a hivatásos szolgálati viszonyt létesítő személy kifogástalan életvitele ellenőrzéséhez

Adatlap
A nagyításhoz klikk a képre! - Adatlap
Adatlap
A nagyításhoz klikk a képre! - Adatlap
Adatlap
A nagyításhoz klikk a képre! - Adatlap

A jelentkező nyilatkozata:
Hozzájárulok, hogy az adatlapon szereplő adataim valóságát, az életvitelemet, jövedelmi és vagyoni viszonyaimat, életkörülményeimet, lakó és családi környezetemet a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 37/A–37/C. § alapján elrendelt ellenőrzés során megvizsgálják.
……………………………………………………, 20………………………………….-n
……………………………………………………………..
jelentkező

Az adatlapot kitöltve átvettem:
Dátum: ……………………………………………………
……………………………………………………………..
fegyveres szerv képviselője

2. Az Alaptörvény releváns, az előzőekben hivatkozott szabályozás következtében sérelmet szenvedett rendelkezései:

2/A.) Nemzeti Hitvallásunk-többek között- az alábbi két mondatot tartalmazza:

„Valljuk, hogy az emberi lét alapja az emberi méltóság.
Valljuk, hogy az egyéni szabadság csak másokkal együttműködve bontakozhat ki.”

2/B.) I. cikk

(1) AZ EMBER sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége.
(2) Magyarország elismeri az ember alapvető egyéni és közösségi jogait.
(3) Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.
(4) A törvény alapján létrehozott jogalanyok számára is biztosítottak azok az alapvető jogok, valamint őket is terhelik azok a kötelezettségek, amelyek természetüknél fogva nem csak az emberre vonatkoznak.

2/C.) II. cikk

Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.

2/D.) IV. cikk

(1) Mindenkinek joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz.
(2) Senkit nem lehet szabadságától másként, mint törvényben meghatározott okokból és törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani. Tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés csak szándékos, erőszakos bűncselekmény elkövetése miatt szabható ki.
(4) Akinek szabadságát alaptalanul vagy törvénysértően korlátozták, kárának megtérítésére jogosult.

2/E.) VI. cikk

(1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy magán- és családi életét, otthonát, kapcsolattartását és jó hírnevét tiszteletben tartsák.

2/F.) VII. cikk

(1) Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztását vagy megváltoztatását és azt a szabadságot, hogy vallását vagy más meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy a magánéletben kinyilvánítsa vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolja vagy tanítsa.
2/G.) XV. Cikk

(2) Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.

2/H.) XVII. Cikk

(3) Minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez.

3. A panasz benyújtójának személyes és közvetlen érintettségét igazoló tények, a kérelmező konkrét körülményei

A panaszos 1996. június 16. napján kezdte meg hivatásos szolgálatát a Szegedi Rendőrkapitányság Vizsgálati Osztályán. A kifogástalan életvitel ellenőrzéséhez történő hozzájáruló nyilatkozatot 2012. február hónapban kellett kitöltenie. Abban az esetben, ha nem tölti ki a nyilatkozatot, akkor felmentéssel megszüntették volna a jogviszonyát.

4. Panasz indokolása:

Magyarország Alaptörvényének I. Cikk (3) bekezdése értelmében „az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.” Az 1996. évi XLIII. törvény 37/B- 37/C. §-ai azonban –Alaptörvényünkkel, és a Magyarország által ratifikált, hazai jogunk részévé tett nemzetközi jogszabályokkal ellentétesen- annak lehetőségét teremtik meg, hogy a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak alapvető jogai korlátozhatóvá váljanak.

4/1. A hivatásos állomány többletkötelezettségei

Köztudomású, hogy a fegyveres és rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagjai vállalták, az általános, a munkavégzésre irányuló más jogviszonyokhoz képest, többletkötelezettségek terheljék.

E többletkötelezettségek jelentős része alapjog-korlátozásban ölt testet. A legfontosabb többletkötelezettségek a következők:

1. A véleménynyilvánítás szabadsága és a politikai tevékenység folytatása a hivatásos állomány tagjainak esetében korlátozott [Hszt. 18. §, Hjt. 21. §, 1949. évi XX. tv. Alkotmány 40/B. § (4), Alaptörvény 45. Cikk (4)]

2. A hivatásos állomány tagjai nem jogosultak sztrájkolni [1989. évi VII. törvény 3. § (2)]

3. A Magyar Honvédség, a Rendőrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjainak passzív választójoga korlátozott [1949. évi XX. tv. Alkotmány 40/B. § (4), Alaptörvény 45. Cikk (4)]

4. A hivatásos állomány tagjai a vezetői utasítást, a parancsot (kivéve, ha az bűncselekmény elkövetésére szólít fel) nem bírálhatják, akkor sem, ha az nyilvánvalóan megalázó, vagy jogszabálysértő. Jogorvoslatra, csak a parancs végrehajtását követően van lehetőségük [Hszt. 69. §, Hjt. 21. § (3)]

5. Szolgálati feladataikat életük és testi épségük veszélyeztetése árán is kötelesek ellátni [Hszt. 3. § (2), Hjt. 3. § (2)]

6. A Magyar Honvédség tényleges állományú, valamint a Rendőrség, a büntetés-végrehajtási szervezet és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjai szolgálatuk ellátása során elkövetett hibáikért – törvény által meghatározott – számos esetben katonai büntetőeljárás keretében, azaz a civilekre (olyan személyekre, akik nem tagjai hivatásos állománynak) vonatkozónál szigorúbb jogszabályok alapján vonhatók felelősségre [1978. évi IV. törvény VIII. Fejezet]

7. A hivatásos állomány tagjának szolgálati helyét állományba vételekor az ország területén belül bárhol meghatározhatják, 3 évente 6 hónapra (rendőrök esetében 8 hónapra) beleegyezése nélkül családjától távol eső helyre is vezényelhetik [Hszt. 15., 49., 260. §, Hjt. 18. § (1) – (2), 52. § (1), (2)]

8. A hivatásos állomány tagja köteles bejelenteni a szolgálatteljesítési időn kívüli tartózkodási helyét ahonnan értesíthető, elérhető és bármikor berendelhető munkavégzésre [Hszt. 16. § (1), Hjt. 19. § (1)]

9. Munkavégzéssel járó egyéb jogviszonyt csak szűk körben és kizárólag engedéllyel létesíthet [Hszt. 65. § (2), Hjt. 70-71. §]

10. Szolgálati viszonyát egyoldalúan csak úgy szüntetheti meg, vagyis szolgálati viszonyáról csak úgy mondhat le, hogy ezzel lemond a szolgálata során korábban már megszerzett kedvezményekről (rendfokozat, más fegyveres szervhez való felszerelés, szolgálati nyugdíj folyósítása az öregségi korhatár előtt), a Magyar Honvédség állományának tagja meghatározott körülmények fennállása esetén, illetve a törvény által megjelölt időszakokban szolgálati jogviszonyát egyoldalúan nem szüntetheti meg. [Hszt. 55. §, 182. § (8) – 2012. január 1-jével hatályon kívül, Hjt. 58. § (1) (4) – a rendelkezések szövege 2012. január 1-jével módosult]

11. Köteles tudomásul venni, hogy munkavégzése során, beleegyezése nélkül titkosszolgálati eszközökkel bármikor megfigyeljék, pártatlanságát akár bűncselekmény elkövetésével történő provokáció útján is próbára tegyék [Hszt. 37. §, Hjt. 41. § (6)]

12. A Hszt. 29.§ (2) bekezdése alapján, előreláthatólag 2012. év június 30. napjától, az MRK felállításának napjától, annak kötelező tagjává válik. Ezzel hozzájárul ahhoz, hogy a Kar felette az etikai vétség gyanúja esetén különböző törvényes jogköröket gyakoroljon. Hozzá kell járulnia továbbá ahhoz is, hogy akarata ellenére létrejött tagsági viszonyára tekintettel a Kar tagdíj megfizetésére kötelezze.

13. A Hszt a gondatlanságból elkövetett cselekményre szintén büntetés kiszabását rendeli, és az ilyen cselekmények is súlyos szankciókat vonnak maguk után. Így például a Hszt. 151.§ (1) bekezdése büntetni rendeli a gondatlan károkozást. Gondatlanságból a munkáltatónak okozott kárért a hivatásos állomány tagja kártérítési felelősséggel tartozik. A Hszt. 37/A. § (1) ce-cg pontjai szerint pedig azzal a személlyel, aki valamely bűncselekményt gondatlanságból követett el, nem létesíthető szolgálati viszony.

Éppen ez, a rendkívül sok korlátozás indokolja, hogy több, a hivatásos állomány jogait terhelő intézkedés ne kerüljön elfogadásra. A Hszt. legutóbbi módosításával azonban ez mégis megtörtént.

4/2.) Az  alapjogok szabályozása

A kifogásolt intézkedéssel érintett alapjogok katalógusa 

1. Állampolgárok egyenjogúsága: jogegyenlőség, törvény előtti egyenlőség, esélyegyenlőség, diszkrimináció tilalma

2. Személyhez fűződő jogok: élethez, emberi méltósághoz való jog, személyes szabadság, mozgásszabadság, megfelelő és tisztességes eljáráshoz való jog, jó hírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, a magántitok védelméhez való jog, személyes adatok védelme, lelkiismereti és vallásszabadság

3. Politikai jogok: véleménynyilvánítás szabadsága, gyülekezési jog

4/3.) Az Alkotmányíróság értelmezése  a törvényi korlátozás szempontjából

Az Alkotmánybíróság az élethez és emberi méltósághoz való jogot fogalmilag korlátozhatatlan jognak ismeri el.

A magyar Alkotmánybíróság a 64/1991-es határozatában a Testület a nevezett jogot az élethez való joggal egységben oszthatatlannak, és az emberi léttel eleve együtt járó minőségként korlátozhatatlannak tekintette.„Az emberi méltósághoz való jog azt jelenti, hogy van az egyén autonómiájának, önrendelkezésének egy olyan mindenki más rendelkezése alól kivont magja, amelynél fogva az ember alany marad és nem válik eszközzé vagy tárggyá. A méltósághoz való jognak ez a felfogása különbözteti meg az embert a jogi személyektől…”

Az emberi méltósághoz való jog egyfajta „anyajog”, a bíróságok, hatóságok minden esetben hivatkozhatnak rá az egyén védelmében, ha nincs olyan nevesített alapjog, mely az emberi méltóságot kifejezné.

Az emberi méltósághoz való jog több részterületből áll, melyek csupán egyenként korlátozhatóak, akkor is megfelelő garanciákkal, törvényi szabályokkal körbebástyázva.

Mind az Alkotmánybíróság gyakorlatából, mind pedig az irányadó nemzetközi joggyakorlatból okszerűen levonható következtetés, hogy az élethez, és az emberi méltósághoz való jog olyan alapvető fontosságú emberi jog, amely súlyánál fogva túlmutat az individuum érdekein, kiemelkedő társadalmi jelentőséggel rendelkezik. (59/1991 (XI.8.) AB határozat)

Ugyan ez vonatkozik a többi alkotmányos alapjogra is azzal, hogy azok többsége nem lényeges tartalmát tekintve korlátozható az egyenjogúsági klauzula és a diszkrimináció tilalmának figyelembe vételével.

Az hogy az Alkotmánybíróság a törvények nagyobb része tekintetében nem foglalt állást, az emberi méltósághoz való jog kapcsán azonban ezt többször is megtette, illetve az, hogy a nemzetközi jogforrások együtt említik az élethez való joggal, jelzi az emberi méltósághoz való jog fontosságát.

Az Alkotmánybíróság az emberi méltósághoz való jogot általános személyiségi jognak, szubszidiárius alapjognak tekinti, az egyenlőségi illetve személyhez fűződő jogokkal összekapcsolva.
Olyan minimális elismertséghez való jogról van szó tehát, mely biztosítja, hogy emberi mivoltát senki ne vonhassa kétségbe, a tiszteletet megkövetelhesse. 

4/3. Nemzetközi joggyakorlat

Nemzetközi dokumentumok: 
 
ENSZ 

1948 – Emberi jogok egyetemes nyilatkozata
1966 – Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya
1966 – Gazdasági, szociális, kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya

ET

1950. Római egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről
1961. Európai Szociális Charta

EU-  

Alapjogi Charta, 
Nizzai Szerződés, EU Alkotmány 

A nyilatkozat aláírása több, az alkotmányban, illetve az Európai Unió Alapjogi Chartájában nevesített alapjogot is sért:

Az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) hét fejezetben, 54 cikkelyen keresztül határozták meg az EU alapvető értékeit.

A Charta legnagyobb jelentősége, hogy egyetlen dokumentumban foglalja össze a nemzeti és nemzetközi jogban már régóta szereplő, azonban mindeddig széttagolt alapvető jogokat, alapelveket.
 
A Lisszaboni Szerződés úgy hivatkozik az Alapjogi Chartára, mint az Unió jogilag kötelező erejű garanciáinak, illetve azoknak a jogoknak a gyűjteményére, melyekkel az EU megítélése szerint valamennyi európai polgárnak rendelkeznie kell. A Chartában nevesített jogok tehát sérthetetlenek, korlátozhatatlanok.

Álláspontunk szerint még a hivatásos állomány különleges helyzetére is érvényes jelleggel. Ennek oka az, hogy a Charta által nevesített jogok az emberi jogok minimumát képezik, melyeket az államnak mindenki számára garantálnia kell.

A nyilatkozat aláírásával sérülhetnek a hivatásos állomány tagjának alábbi jogai:

Charta I. fejezet: Méltóság

1. cikk: Az emberi méltóság
3. cikk: A személyi sérthetetlenséghez való jog

Charta II. fejezet: Szabadságok

6. cikk: A szabadsághoz és biztonsághoz való jog
7. cikk: A magán- és a családi élet tiszteletben tartása

Charta III. fejezet: Egyenlőség

20. cikk: A törvény előtti egyenlőség
21. cikk: A megkülönböztetés tilalma

A Chartában szereplő jogok mindegyike Magyarország Alaptörvényében is szabályozásra kerültek:

II. Cikk: Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.
III. Cikk: A személyi sérthetetlenséghez való jog
IV. Cikk: A szabadsághoz és biztonsághoz való jog
VI. Cik: A magán- és a családi élet tiszteletben tartása
XV. Cikk (1) : A törvény előtti egyenlőség
XV. Cikk (2) : A megkülönböztetés tilalma

Mutatva azt a tényt, hogy Magyarország vállalja a nemzetközi közösség minden tagját egyformán terhelő nemzetközi kötelezettségeit.

4/3.1. Az emberi méltósághoz való jog

A Charta II. fejezetben felsorolásra kerülő „Szabadságok” között nevesíti (6. cikk): A szabadsághoz és biztonsághoz való jogot.

Alaptörvényünk a következőképpen szól: „A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra, senkit sem lehet szabadságától másként, mint a törvényben meghatározott okokból és a törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani. A bűncselekmény elkövetésével gyanúsított és őrizetbe vett személyt a lehető legrövidebb időn belül vagy szabadon kell bocsátani, vagy bíró elé kell állítani. A bíró köteles az elé állított személyt meghallgatni és írásbeli indokolással ellátott határozatban szabadlábra helyezéséről vagy letartóztatásáról haladéktalanul dönteni. Az, aki törvénytelen letartóztatás vagy fogvatartás áldozata volt, kártérítésre jogosult”.

A személyi vagy személyes (a magunk részéről ugyanolyan értelemben használjuk ezt a két kifejezést) szabadság a mozgásszabadsághoz áll a legközelebb, valójában tágabb annál. Az Alkotmánybíróság meghatározása szerint az egyén olyan autonómiájáról van szó, amely feltételezi a teljes akarati és cselekvési szabadságot a jog keretei között. [65/2003 (XII.18.) AB határozat].

Az Alkotmány fenti rendelkezéséből nem csupán az következik, hogy védett alapjogról van szó. Alkotmányunk a szabadságjogok korlátozásának csupán egy, megengedett esetét ismeri: a bűncselekménnyel vádolt gyanúsított, illetve a szabadságvesztés büntetését töltő elítélt jogkorlátozását. Ebből következik, hogy ez a minimális alapjog minden más embert megillet, tekintettel arra, hogy a törvény sem nevesít más esetet a fentieken kívül.

Ez a jog a legrégebbi múltra visszavezethető, „legértékesebb” alapjogok közé tarozik. Ez garantálja a fizikai szabadságot. Az, hogy a hivatásos állomány tagjainak életkörülményeit, családi viszonyait bármikor, bejelentés nélkül ellenőrizhetik, sérti a szabadsághoz és a biztonsághoz való jogot. Az ilyen típusú adatgyűjtés ugyanis többféle módon történik. A szomszédok megkérdezésétől mesterségesen teremtett, a célszemély számára valóságnak ható szituációk kialakításáig. Ebbe a tág körbe nagyon sokféle, akár mozgásszabadságot korlátozó intézkedés is belefér.

A törvényhozó jelenleg bármely módon foganatosíthatja az ellenőrzést, semmilyen jogszabályi korlát nem védi a hivatásos állomány tagjait az ellenőrzés végrehajtásának jogkorlátozó, illetve emberi méltóságot sértő volta ellen.

Olyan indokolatlan többlet jogosultságokat ad a munkáltató számára, amely lehetőséget teremthet az azzal való visszaélésre, és a hivatásos állomány egyes tagjainak diszkriminálására, hátrányosabb helyzetbe kényszerítésére.

4/3.2. A magán- és a családi élet tiszteletben tartása

A Charta II. fejezetének 7. cikke rögzíti a magán- és a családi élet tiszteletben tartásának követelményét.

Ennek tartalma az alábbi:

Emberi Jogok Európai Egyezménye (a továbbiakban: EJEE) és a Charta a családi élet védelmét célzó cikke összecseng az EJEE 8. cikkében foglaltakkal. Amíg a Charta 7. cikke szerint „Mindenkinek joga van ahhoz, hogy tiszteletben tartsák magánéletét és családi életét, otthonát és kapcsolattartását.”, addig az EJEE 8. cikke úgy rendelkezik, hogy „Mindenkinek joga van arra, hogy magán-és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák.”

A Charta 52 (3) cikke tovább erősíti ezt a kapcsolatot azzal, hogy kimondja: „Amennyiben jelen Charta olyan jogokat tartalmaz, amelyek az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságok Védelméről szóló Európai Egyezményben biztosított jogoknak felelnek meg, akkor ezeknek a jogoknak a tartalma és hatóköre azonos azokéval, amelyek az említett egyezményben szerepelnek. Ez a rendelkezés nem gátolja, azt, hogy az Unió joga kiterjedtebb védelmet szolgáltasson.

A fenti szempontok különösen irányadóak a minősített adatok kapcsolatos információk titkosságának védelme során. Az ilyen adatok felfedése drámai hatással lehet az érintett magán- és családi életre, valamint munkavállalói helyzetre, szégyen és a kiközösítés kockázatát okozva. Ez a körülmény más személyeket elriaszthat, és alááshatja a fegyveres szervek társadalmi megbecsülését, a közösség tagjainak jogellenes cselekmények megfékezésére tett erőfeszítéseit. Az ilyen információk titkossága védelméhez fűződő érdekek ezért súlyosan nyomnak a latban annak eldöntésénél, vajon a beavatkozás arányban állt-e az elérni kívánt törvényes céllal. Egy ilyen beavatkozás nem lehetett összhangban az EJEE 8. cikkével, hacsak nem tette jogossá a közérdekek e fölött álló követelménye.

A titkos adatgyűjtés része lehet például a titkos házkutatás elvégzése. A házkutatásra vonatkozóan az emberi jogokat kinyilvánító és oltalmazásukat szolgáló nemzetközi dokumentumok is határozott követelményeket támasztanak a hatóságokkal és a bíróságokkal szemben.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (1948) 12. cikke rögzítette: „Senkinek a magánéletébe, családi ügyeibe, magánlakásába vagy levelezésébe nem szabad önkényesen beavatkozni, továbbá a becsületét vagy jó hírnevét megsérteni. Ilyen beavatkozásokkal vagy sértésekkel szemben mindenkinek joga van a törvény védelméhez”.

Hasonlóképpen rendelkezett a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 17. cikke. Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága (Human Rights Committee) magyarázatokat fűzött az egyezségokmány bizonyos szabályaihoz. A magánszféra védelmével kapcsolatosan (16. számú magyarázat, 1988) érdemes kiemelni, hogy a testület álláspontja szerint az önkényesség nem azonos a jogellenességgel. A törvényesen végrehajtott beavatkozás is lehet önkényes, amennyiben nem felel meg a konkrét előírásokon túlmenően az emberi jogi következményeknek.

4/3.4. Megkülönböztetés tilalma

Az egyenlő bánásmód az Unió egyik legfontosabb alapelve az integráció kezdetétől számítva.

Az EJEE 14. Cikk

A jelen Egyezményben meghatározott jogok és szabadságok élvezetét minden megkülönböztetés, például nem, faj, szín, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés szerinti vagy egyéb helyzet alapján történő megkülönböztetés nélkül kell biztosítani.”

4/4. Magyar szabályozás, alaptörvény

Jogegyenlőségi  formula XV. Cikk:
(1)A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes.
(2) Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.
(4) Magyarország az esélyegyenlőség megvalósulását külön intézkedésekkel segíti.
A fentiek miatt a hátrányos megkülönböztetést, illetve a pozitív diszkriminációt is a törvény szigorúan bünteti.  
Az 1972-es párizsi csúcson a tagállamok állam- és kormányfőinek megállapodása alapján született meg a szociális terület megerősítését előirányzó 1974-es Szociális Akcióprogram, melynek alapján fokozatosan dolgozták ki az egyenlő bánásmód koncepcióját és annak megvalósulását támogató irányelveket a foglalkoztatás, a képzés, az oktatás, a szociális védelem, a szociális előnyök, valamint árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés területén.

A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000/78/EK irányelv (2000. november 27.).

2004. januárjában lépett hatályba a 2003. évi CXXV. törvény, amely alapján az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti a közvetlen hátrányos megkülönböztetés, illetve a közvetett hátrányos megkülönböztetés.

Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt

k) családi állapota,
m) szexuális irányultsága,
n) nemi identitása,
p) társadalmi származása,
q) vagyoni helyzete,
r) foglalkoztatási
s) érdekképviselethez való tartozása,
t) egyéb helyzete,

tulajdonsága vagy jellemzője – miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne. Közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minősülő, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amely a ez előzőekben meghatározott tulajdonságokkal rendelkező egyes személyeket vagy csoportokat lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport volt, van vagy lenne.

5. Az Alkotmánybíróság gyakorlata: a szükségességi-arányossági teszt

Az alkotmánybíróság nagy hangsúlyt fektet az ún. szükségességi-arányossági teszt kritériumrendszerének megtartására. Az Alkotmánybíróság formulája szerint „az állam akkor nyúlhat az alapjog korlátozásának eszközéhez, ha másik alapvető jog és szabadság védelme vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos érték védelme más módon nem érhető el.

Az alapjog korlátozásának alkotmányosságához tehát önmagában nem elegendő, hogy az másik alapjog vagy szabadság védelme vagy egyéb alkotmányos cél érdekében történik, hanem szükséges, hogy megfeleljen az arányosság követelményeinek: az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban legyen egymással.

A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni.

Alkotmányellenes a jog tartalmának korlátozása, ha az kényszerítő ok nélkül, önkényesen történik, vagy ha a korlátozás súlya az elérni kívánt célhoz képest aránytalan.” [30/1992. (V. 26.) AB határozat]

A szükségességi-arányossági teszt egyik legújabb összegzése szerint „az alapjogot korlátozó szabályozás akkor alkotmányos, ha alkalmas valamely legitim jogalkotói cél elérésére, továbbá megfelel a szükségesség és arányosság követelményeinek. Az emberek egyes alapvető jogainak korlátozásához legitim cél lehet mások alapvető jogainak védelme […], továbbá az állam intézményes (objektív) alapjog-biztosítási kötelezettsége […], valamint egyes alkotmányos közcélok érvényesítése […]. Az állam csak abban az esetben korlátozhatja az alapjogokat, ha a legitim célok védelme más módon nem érhető el. […] szükséges, hogy a korlátozás megfeleljen az arányosság követelményeinek: az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban legyenek egymással. A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni.” [39/2007. (VI. 20.) AB határozat].

Az elemzett rendelkezés szerkezete és megfogalmazása azt az Alkotmánybíróság által is megfogalmazott elvet tükrözi, mely szerint az emberi méltósághoz való jog olyan alapvető fontosságú emberi jognak minősül mely csupán rendkívül szűk körben, szigorúan államérdekből korlátozható.

Ebből adódóan minden esetben követelmény, hogy az állampolgárok személyi méltóságát tiszteletben tartsák. Nem a polgárnak kell ezért a személyi méltósághoz fűződő jogát igazolnia, hanem a közszolgálatára rendelt szervnek kell indokolnia – törvényi okok fennállását bizonyítva – az igényelt szabadságjog megtagadását. Egy demokratikus társadalomban tehát a az emberi méltósághoz való jog a főszabály; ehhez képest ennek korlátozását kivételesnek kell tekinteni.”

Az 96/2008. (VII. 3.) AB határozat kimondja:

Az Alkotmánybíróság által alapjog-korlátozás esetén következetesen alkalmazott teszt értelmében „[a]z állam akkor nyúlhat az alapjog korlátozásának eszközéhez, ha másik alapvető jog és szabadság védelme vagy érvényesülése, illetve egyéb alkotmányos érték védelme más módon nem érhető el.
Az alapjog korlátozásának alkotmányosságához tehát önmagában nem elegendő, hogy a másik alapjog vagy szabadság védelme vagy egyéb alkotmányos cél érdekében történik, hanem szükséges, hogy megfeleljen az arányosság követelményeinek: az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjogsérelem súlya megfelelő arányban legyen egymással.

A törvényhozó a korlátozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt alkalmazni. Alkotmányellenes a jog tartalmának korlátozása, ha a kényszerítő ok nélkül, önkényesen történik, vagy ha a korlátozás súlya az elérni kívánt célhoz képest aránytalan.”
[Abh1. ABH 1992, 167, 171.)

Az alapjogok korlátozása tehát abban az esetben felelnek meg az alkotmányosság követelményeinek, amennyiben az szükséges, arányos, és a legitim cél elérése érdekében a legenyhébb eszköz.

A konkrét esetbe a rendőri szervek, mint munkáltató kétséget kizáróan jogosan várják el a hivatásos állománytól az átlagoshoz képest magasabb színvonalú erkölcsiséget.

A közbiztonság és a belső rend védelme természetesen azzal a kötelezettséggel is jár, hogy a rendőrség hivatásos állományú tagjai a szolgálat teljesítése során feleljenek meg a személyük által képviselt, hivatás iránt támasztott fokozott elvárásnak.

A Hszt. preambuluma szerint „Magyarország függetlenségének, törvényes rendjének, valamint a lakosság és az ország anyagi javainak védelmét ellátó szervek hivatásos állományától az állam tántoríthatatlan hűséget, bátor helytállást követel”. A hivatásos állomány tagjai a törvények és más jogszabályok, valamint a nemzetközi jog előírásainak megfelelően, a fegyveres szervek feladataihoz igazodó szakmai ismeretek birtokában különleges közszolgálatot teljesítenek. A Hszt, a rendőri szolgálati jogviszony létesítésének és fenntartásának feltételei között határozza meg a kifogástalan életvitelt, amelynek egyik meghatározó eleme a szolgálati feladat pártatlan, befolyástól mentes teljesítése, azaz a Hszt. 37/B. § (2) c) pontjának megfogalmazása szerint: „a szolgálat törvényes, befolyástól mentes ellátása”. Ez azt jelenti, hogy a jogalkotó elvárja, hogy a hivatásos állomány tagjai tartózkodjanak minden olyan cselekménytől, amely a rendőrség működése iránti közbizalmat veszélyezteti. A rendőrség megítélését károsan befolyásoló jogsértések közül kiemelkednek a korrupciós cselekmények, amelyek alkalmasak a testület tekintélyének aláásására. A rendőrség hivatásos állománya kifogástalan életvitele egyik elemét képező – szolgálati helyen elkövetett – korrupciós jellegű cselekmények megelőzésére került tehát be a Hszt.-be a kifogástalan életvitel ellenőrzésének intézménye.

A nyílt, áttetsző és ellenőrizhető közhatalmi tevékenység, általában az állami szervek és a végrehajtó hatalom nyilvánosság előtti működése a demokratizmus egyik alapköve, a jogállami államberendezkedés garanciája. A nyilvánosság próbája nélkül az állam polgáraitól ’elidegenedett gépezetté’, működése kiszámíthatatlanná, előreláthatatlanná, kifejezetten veszélyessé válik, mert az állam működésének átláthatatlansága fokozott veszélyt jelent az alkotmányos szabadságjogokra.” [Lásd 34/1994. (VI. 24.) AB határozat, 12/2004. (IV. 7.) AB határozat.]

Az ellenőrzés célja a rendőrök kifogástalan életvitelének ellenőrzésén belül, az ezt veszélyeztető korrupciós jellegű cselekmények megelőzése, felderítése, a korrupció nagyságrendjének objektív, tényeken, adatokon alapuló értékelése.

A kifogásolt intézkedés (Hszt. 37/B.- 37/C. § -ai) az alábbiak szerint sérti a fent felsorolt személyhez fűződő jogokat:

Személyhez fűződő jogok: élethez, emberi méltósághoz való jog, személyes szabadság, mozgásszabadság, megfelelő és tisztességes eljáráshoz való jog, jó hírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, a magántitok védelméhez való jog, személyes adatok védelme, lelkiismereti és vallásszabadság

A kifogástalan életvitel ellenőrzéséhez a fegyveres szervek majdnem minden eszköz használatához felhatalmazást kaptak a jogalkotótól:

A felderítés során a rendőrség, és egyéb, a belügyminiszter irányítása alá tartozó szerv központi, területi és helyi szerveinek hivatásos állományú tagjait a titkosszolgálati eszközök széles körével vizsgálhatja.

Az ellenőrzés valós, vagy valósnak látszó körülmények között – az érintett előzetes tájékoztatása nélkül – vizsgálja, hogy az ellenőrzés alá vont személy eleget tesz-e intézkedési kötelezettségének, nem tanúsít-e olyan jogsértő magatartást, amely alapján a kifogástalan életvitel – mint alkalmazási feltétel – megkérdőjelezhető.

Az ellenőrzés a Hszt. hatálya alá tartozó szervek hivatásos állományába tartozó bármely személlyel szemben elrendelhető beosztásra, rendfokozatra tekintet nélkül.

Indokolás az elrendeléshez nem szükséges. Nem szükségeltetnek hozzá gyanús körülmények. A korábbi szabályozás szerint különösen indokolt esetben volt lehetősége a munkáltatónak ilyen vizsgálat elrendelésére, akkor, ha „az érintett személlyel kapcsolatban visszaélésre, törvénysértő eljárásra vagy korrupcióra utaló adatok merültek fel, de ezek más eljárás megindítását még nem alapozzák meg”.
Az autonóm emberi személyiség megvalósítása kivételes teljesítmény, és ugyanakkor a legszemélyesebb is: még jogilag sem biztosítható, de meg sem határozható, mértéke maga az egyén. Az emberi személyiségnek nem lehetnek külön jogágazati fogalmai. Magánjogi értelemben az emberi személyiség nem tárgya a személyiségi jognak, mert a személyiség szubjektív, a jog számára megfoghatatlan. A személyiség jogi alanya a személy, és ezen belül az ember. A személyiségi jogok célhoz kötötten illetik meg a jogalanyokat, érvényes rájuk a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye. A személyiségi jogok tehát nem teljes háborítatlanságot ígérnek a személynek vélelmezett személyisége kibontakoztatásához, hanem csak annyit, hogy a bárki részéről érkező behatások szükségtelen részét végső soron e jogok segítségével is elháríthatja. Tehát a személyiségi jogok az embernek a társadalmi rendeltetésük betöltéséhez szükséges nem vagyoni értelemben vett integritást, háborítatlanságot, beavatkozás mentes mozgásteret hivatott biztosítani, átlagosan, tipizálva a közfelfogáshoz igazodva, a konvenció által szükségtelennek minősített illetéktelen beavatkozások ellen.

A Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban Ptk.) 75.§. szerint a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak.

Valamennyi személyiség jog, a nem nevesítettek is, így védelem alatt állnak. A személyiségi jogok szerkezete abszolút szerkezetű jogviszonyt teremt: konkrét a jogosult és végtelen számú, ismeretlen kötelezett. Kimondatlan vélelmet állít föl a törvény: mások személyiségi jogainak megsértése bárki által, jogellenes cselekmény, amelynek ellenkezőjét a sértő félnek kell bizonyítania. Általánosítás útján megállapítható, hogy jogállami társadalmunkban a szabadság a fő szabály. Bármely személyiségi jog bármely megsértése esetén a Ptk. által biztosított valamennyi védelmi eszköz igénybe vehető. A személyhez fűződő jogok alanyi jogok, vonatkozik rá a rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye, vagyis a személyhez fűződő jogokkal nem szabad visszaélni. Minden személyiségi érdek sérelmét okozó, illetve azt veszélyeztető magatartás jogellenes. Nincs jogellenesség, ha valaki jogos védelmi helyzetben, vagy szükséghelyzetben sérti meg valaki más ember személyhez fűződő jogait.

A fent felsorolt titkos adatgyűjtés során felhasznált módszerek: a telefonok lehallgatása, a célszemély lakásának, irodájának, személygépjárművének megfigyelése – nemcsak mikrofonokkal, kamerákkal is, az SMS-ek, e-mailek ellenőrzése, titkos házkutatások, mind-mind olyan módszerek, melyeket egy jogállamban csupán bűncselekmény elkövetésének megalapozott gyanúja alapján használhatnának fel.

A hivatásos állomány tagjai azt követően, hogy aláírták ezt a nyilatkozatot, állandó rettegésben kell, hogy éljenek. Ezt követően annak tudatában kell akár egy személyes beszélgetést valamely családtagjukkal lefolytatniuk, hogy azt illetéktelenek is hallgathatják. Nem bízhatnak többé a kollégáikban, hiszen lehet, hogy éppen a legjobb kolléga, vagy barát végzi utasításra a titkos adatgyűjtést.

Ezzel hosszú távon a hivatásos állomány tagjainak személyes kapcsolatait lehetetlenítik el. Ha pedig a „célszemélyek” nem járulnak hozzá a titkosszolgálati módszerrel történő adatgyűjtéshez, a automatikusan elveszíthetik a munkájukat. Ott kell hagyniuk azt az életpályát, amelyért már eddig is annyi áldozatot hoztak. Nyilvánvalóan azért, mert hittek a szakmájuk fontosságában, a tisztesség és a becsület megvédelmezésében.

Az, hogy bármikor titkos megfigyelések alanyai lehetnek, a családtagokat is stressz helyzetbe hozhatja. A hivatásos állomány tagjainak családi élete egyébként is eltér az átlagostól. Ezek a családok szintén vállalták a szolgálattal járó kényelmetlenségeket. A gyermekek kénytelenek tolerálni azt, hogy előfordulhat, hogy több ünnep is eltelik akként, hogy édesanyjuk vagy édesapjuk nem lehet velük. A hivatásos állományúak speciális kötelezettségei, és az azok által keletkező hátrányok felelősek sok család felbomlásáért. Az pedig, hogy a „civil” foglalkozást betöltő házastárs, vagy kiskorú gyermek annak tudatában éljen, és tartson kapcsolatot családtagjával, hogy bármikor megfigyelhetik, lehallgathatják, nem várható el. Olyan többletterhet ró a családra, mely egyrészt olyan plusz terheket ró nem csak a „célszemélyekre” hanem a családra is, melynek elviselése, feldolgozása lehetetlen. Másrészt a Hszt. fenti rendelkezése által elérni kívánt céllal sem arányos.

Ezzel a hivatásos állomány tagjainak, és a velük házastársi-illetve életközösségben élőknek mind az emberi méltósághoz való joga, mind a személyes szabadsághoz, illetve a mozgásszabadsághoz, a magánlakás sérthetetlenségéhez, a magántitok védelméhez való joga, illetve a személyes adatok védelme való joga sérül.

Elidegeníthetetlen jog a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jog, amely szintén sérülhet. Ez a jog különleges védelmet élvez, és minősített adatnak számít. A kifogástalan életvitel ellenőrzése során azonban a célszemélyek és családtagjaik vallási hovatartozása is nyilvánvalóvá válhat, amely adott esetben –ha az illető valamely vallási-felekezeti kisebbséghez tartozik- akár káros következményeket is magával hozhat a hivatásos állományú előmenetelében. Ez gátolhatja a célszemélyeket vallásuk szabad gyakorlásában.

A politikai jogok, így a véleménynyilvánítás szabadsága, illetve az egyesülési – és gyülekezési jog szintén sérülhetnek a kifogástalan életvitel ellenőrzése során. Nyilvánvalóan korlátozza ugyanis a célszemély véleménynyilvánítási szabadságát annak tudata, hogy bármikor hallhatják azt, amit akár zárt körben, egy családi összejövetel kapcsán megjegyez, vagy amit a gyermekeinek mond.

A véleménynyilvánítás alkotmányban is rögzített szabadsága folytán az értékítélet, a bírálat önmagában sohasem lehet jogsértő. E megállapítás helytálló akkor is, ha a vélemény az érintettre nézve sérelmes, illetve ha azzal nem mindenki ért egyet. Jogellenessé akkor válik csak, ha a bíráló túllépi a szabad véleménynyilvánítás határait. E határokat a Ptk. 5. § (2) bekezdésében és a Ptk. 4. § (1) bekezdésében rögzített elvárások jelölik ki. Ezen a határon belül mindenkinek joga van arra, hogy saját véleményét kifejtse.

A kifogástalan életvitel során sem lehetnének ezért vizsgálat tárgyai a véleménynyilvánítás szabadsága körébe tartozó kijelentések.

A Hszt. 21. § (1) bekezdése szerint: ”A hivatásos állomány tagjai érdekképviseleti szerveket az egyesülési jog alapján – e törvényben meghatározott keretek között – hozhatnak létre, illetve csatlakozhatnak azokhoz. Az érdekképviseleti szervezetek jogosultak szövetségeket létesíteni, illetve ilyenekhez csatlakozni, ideértve a nemzetközi szövetségeket is.

A Hszt. 21. § (1a) bekezdése szerint az érdekképviseleti szervek e törvény keretei között szabadon működhetnek és gyakorolhatják jogosítványaikat. Sztrájkot azonban nem szervezhetnek, és tevékenységükkel – ide értve a fegyveres szerv működéséhez szükséges közbizalom fenntartásának veszélyeztetését is -, nem akadályozhatják meg a fegyveres szerv jogszerű és rendeltetésszerű működését, a hivatásos állomány tagjának a parancsok és intézkedések végrehajtására vonatkozó kötelezettsége teljesítését.”

A Hszt. 33/C. § (1) bekezdése szerint a fegyveres szerv nem követelheti meg, hogy a hivatásos állomány tagja szakszervezethez való tartozásáról nyilatkozzék.

A titkos adatgyűjtések során a fegyveres szerv óhatatlanul értesülhet a hivatásos állomány tagjának szakszervezethez, illetve egyéb szervezethez történő tartozásának tényéről, sértve a fent idézett törvényi rendelkezéseket.

Az egyenlő bánásmódról szóló 2003. évi CXXV. törvény szerint közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt

k) családi állapota,
m) szexuális irányultsága,
n) nemi identitása,
p) társadalmi származása,
q) vagyoni helyzete,
r) foglalkoztatási
s) érdekképviselethez való tartozása,
t) egyéb helyzete,
tulajdonsága vagy jellemzője – miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban.

A titkos adatgyűjtés során a célszemély fenti adatai nyilvánvalóan a munkáltató tudomására jutnak. Ez a tény már eleve sérti a személyhez fűződő jogokat. Ezekkel az adatokkal azonban a munkáltató a jövőben bármikor visszaélhet, például akként, a saját megítélése, és értékrendjébe ütköző szexuális irányultság, vagy egyéb helyzet, illetve társadalmi származás alapján diszkriminálhatja foglalkoztatottját.

Általános jogi elv természetesen, hogy a jogellenesség jogszabályi engedély alapján kizárt, ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy ebben az esetben is a jogszabálynak meg kell felelnie az alkotmányos követelményeknek.
A személyhez fűződő jogokat nem sérti az a magatartás, amelyhez a személy hozzájárult, feltéve, hogy a hozzájárulás megadása társadalmi érdeket nem sért, vagy veszélyeztet. A kifogásolt nyilatkozat aláírásával azonban a hivatásos állomány tagja nem tudja előre felmérni, hogy mihez járul hozzá. A vizsgálat lefolytatójának hatáskörébe tartozik ugyanis az a döntés, hogy az ellenőrzést hogyan, milyen eszközökkel folytatja le.

Felhívjuk a Tisztelt Alkotmánybíróság figyelmét arra is, hogy mint ahogyan a fentiekben kifejtésre került ez az ellenőrzés nem csupán a célszemélyeket, hanem azok szűk és tágabb környezetét is érinti. A hivatásos állomány tagjainak környezetében élő személyek pedig vélhetően nem adtak felhatalmazást a munkáltatónak, vagy a vizsgálatot lefolytató szervnek arra, hogy az ő életvitelüket is megvizsgálja, hogy személyükről titkosszolgálati eszközökkel adatot gyűjtsön.

A személyhez fűződő jogokat egyébként korlátozó szerződés, vagy egyoldalú nyilatkozat semmis. A személyiségi jogi rendelkezés átruházhatatlan és forgalomképtelen.

BH1979. 204. I. Az ember munkájának, munkájával kapcsolatos emberi magatartásának az értékelése a személyhez fűződő jogokat érinti, alkalmas lehet a jó hírnév sértésére és az embert munkavállalásában, tehát személyiségi értékeinek a kifejtésében, személyiségének az érvényesítésében akadályozhatja. Ezért az ember munkájára, munkájával kapcsolatos magatartására vonatkozó szabálysértő minősítés nem csupán a munkajogi szabályokat sérti, hanem a polgári jog által védett személyhez fűződő jogok sérelmét is jelenti, polgári jogi személyiségvédelmi eszközök alkalmazására ad lehetőséget [Ptk. 75. § (1) bek., 78. §].

A Ptk. 76. §-a szerint a személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti különösen az egyenlő bánásmód követelményének megsértése, a lelkiismereti szabadság sérelme és a személyes szabadság jogellenes korlátozása, a testi épség, az egészség, valamint a becsület és az emberi méltóság megsértése.

Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény hatálybalépésével egyidejűleg a Ptk. módosításra került, s ezen időponttól kezdődően az egyenlő bánásmód megsértését nevesíti olyanként, mely a személyiségi jogot sérti. (Korábban hátrányos megkülönböztetést tartalmazott a törvény.) Az egyenlő bánásmód követelménye a kötelezettektől azt kívánja meg, hogy tartózkodjanak minden olyan magatartástól, amely bizonyos tulajdonságaik alapján egyes személyekkel vagy személyek egyes csoportjaival szemben közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést eredményez. Kimondja, hogy az egyenlő bánásmód követelménye alapján a Magyar Köztársaság területén tartózkodó természetes személyekkel, ezek csoportjaival, valamint a jogi személyekkel és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekkel szemben azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell eljárni (2003. évi CXXV. törvény 1.§). Az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti különösen: a hátrányos megkülönböztetés, illetve a zaklatás, valamint az ezekre adott utasítás.

Az emberi méltósághoz való jog olyan minimális elismertséghez való joga az embernek, hogy ember mivoltát senki ne vonhassa kétségbe, s az ezzel együtt járó kötelező tiszteletet a maga számára mindenkitől megkövetelhesse. Az emberi méltóság nem mérlegelés kérdése, az a személyt minden körülmények között megilleti. Akkor, amikor a felderítés során a rendőrség és egyéb, a belügyminiszter irányítása alá tartozó szerv a hivatásos állomány tagjait a fentiekben példálózó jelleggel felsorolt mindenféle titkosszolgálati eszközök széles körével vizsgálja, az emberi méltóság tiszteletben tartása sem a hivatásos állomány tagjának, sem családtagjainak garantálva nincsen, és minden bizonnyal megsértésre kerül, ugyanis olyan, a magántitok körébe tartozó, illetve a „megfigyeltek” intim szféráját képező körülmények is óhatatlanul illetéktelenek tudomására jutnak, melyek alkalmasak az alanyok emberi méltóságának megsértésére.

A becsület a személy társadalmi megítélését kifejező értékítéletek összessége. A becsület tehát nem más, mint a személy mások, a társadalom általi megítélése, amely ilyenkor negatív irányba változhat csupán azzal a ténnyel, hogy az érintett intim szférája nyomozás tárgyává válik.

A Ptk. 81. § (1) bekezdése szerint a személyhez fűződő jogokat sért, aki a levéltitkot megsérti, továbbá aki a magántitok vagy üzleti titok birtokába jut, és azt jogosulatlanul nyilvánosságra hozza vagy azzal egyéb módon visszaél. Titoknak minősülnek azok a tények, adatok, következtetések stb., amelyek elleplezéséhez valamilyen érdek fűződik. Ez az érdek társadalmilag elismert védelem alatt áll, érvényesülését jogszabály biztosítja. A titoksértés a felderítés során számtalan módon bekövetkezhet, a törvény pedig a taxatíve meghatározott titok-körben annak bármilyen magatartással megvalósuló megsértését szankcionálja: a titkok illetéktelen megszerzésétől, az illetéktelen felhasználásig egyaránt.

A fenti indokok miatt tehát a Hszt. 37/B- 37/C. § -ainak alaptörvény-ellenesek, és más egyéb jogszabályokat is sértenek.

Álláspontunk szerint továbbá a kifogástalan életvitel ellenőrzéséhez történő hozzájáruló nyilatkozattétel elmaradása esetére kilátásba helyezett szankciók (a jogviszony azonnali hatályú megszűnése, plusz a végkielégítés megvonása) is eltúlzottak.

A Hszt. 34/B. (6) A hivatásos állomány 2010. december 31-én állományban lévő tagjának a kifogástalan életvitel ellenőrzéséhez az írásbeli hozzájárulását – amennyiben még nem adta meg – a 9. számú melléklet szerinti nyilatkozattal 2012. február 28-ig kell megtennie, amennyiben e kötelezettségének nem tesz eleget, a szolgálati viszonyát felmentéssel, hivatásos szolgálatra alkalmatlanság miatt meg kell szüntetni.

A Hszt. a nyilatkozattétel elmaradását a kifogástalan életvitel követelményének való meg nem feleléssel azonosítja, holott az utóbbi egy lefolytatott vizsgálat eredményeként kerül megállapításra.

A nyilatkozattételre a törvény egyébként is indokolatlanul rövid időt hagyott: a hivatásos állomány tagjainak.

Álláspontunk szerint a kifogástalan életvitel ellenőrzés a hivatásos állomány személyhez fűződő jogait aránytalanul nagymértékben sérti, illetve korlátozza. Nagyobb mértékben korlátozza, mint amilyen hasznot a másik oldalon, a munkáltató oldalán annak végrehajtása eredményezne.

Álláspontunk szerint a kifogástalan életvitel vizsgálatának elrendelésének okait a Hszt.-ben pontosan meg kellene határozni, és csupán bizonyos esetekben kellene azt ilyen mélységben lehetővé tenni.

A fentiekben ismertetett törvényekből, és alkotmányunk szövegéből, szelleméből az következik, hogy a munkavállalók magánszféráját védeni kell. Ezért csak pontos és egyértelműen körülhatárolt esetekben –melyek nem lehetnek túl tágak- lehet a munkáltatónak joga arra, hogy szabályzatokat hozzon az ellenőrzés elrendelésére.

Azt, hogy a Hszt. rendelkezései szerint az ellenőrzések gyakorisága sincsen a jogszabályban nevesítve, szintén alkotmányellenesnek tartjuk

A hivatásos állomány tagjai olyan jogfosztott helyzetű csoporttá váltak a törvény hatálybalépésével, akiknek még a mindenkit elvitathatatlanul megillető emberi méltóság joga sem illet meg. Ez a negatív megkülönböztetés nem csupán rájuk hat hátrányosan, hanem a társadalom egészére is, mivel aláássa az egyenlőség és a jogállamiság, mint alapvető európai értékek iránti bizalmat és ezek támogatását.

Az pedig, hogy a Hszt. maga ellentétes a közösségi jogelvekkel, és jogszabályokkal, az, hogy az új szolgálati törvény rendelkezése megteremtett egy olyan csoportot, mely a 2012. évben Európában minden alapvető jogától megfosztatott, mindenféleképpen presztízsveszteségnek számít a Magyar Állam számára is. Az, hogy egy államnak a jogrendszere, joggyakorlata, vagy akárcsak egy hatóságának egy adott ügyben hozott döntése nem felel meg az emberjogi egyezménynek azt is jelenti, hogy az államnak tennie kell annak érdekében, hogy ilyen ne ismétlődhessen meg.

Kérjük ezért a Tisztelt alkotmánybíróságot, hogy állapítsa meg, hogy a Hszt. 37/B-37/C. § -ai alkotmányellenesek, mert szükségtelenül és aránytalan mértékben korlátozza a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak alapvető jogait.

Szekszárd, 2012. június 19.

Tisztelettel:

……………………………. képviseletében eljárva

Rádi Attila
ügyvivő főtitkár

Melléklet: 1.) meghatalmazás

Alkotmánybíróság

Teljes anyag letöltése PDF formátumban