2008. augusztus 29. napján kereseti kérelmet nyújtottunk be – azóta nyugdíjas – körzeti megbízottként dolgozó tagunk nevében több igény vonatkozásában.
Kereseti kérelmeink:
– 1,2 –es kedvezményes szolgálati időszorzó: 1996. szeptember 01-től 2005. december 31-ig,
– akciószolgálati pótlék: 2005. március 12-től 2007. február 28-ig (kivéve: 2006. szeptember 19-től 2006. november 16-ig),
– különleges bevetési pótlék/megbízási díj: 2006. szeptember 19-től 2006. november 16-ig, a „TV ostrom” néven ismert esemény miatt, csapaterős tevékenységért,
– készenléti pótlék: 2006. szeptember 19-től 2006. november 16-ig,
– túlszolgálat megfizetése: 2005. március 12-től 2007. február 28-ig.
Az I. fokú bíróság a fenti kereseti kérelmeink közül csupán a megbízási díjnak adott helyt 2009. november 17. napján, a többi kérelmünket elutasította.
Az I. fokú bíróság ítélete ellen fellebbezést nyújtottunk be a Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bírósághoz. A II. fokú eljárás során nyolc tárgyalásra került sor, tekintettel arra, hogy az I. fokú bíróság eljárási hibát vétett, ugyanis nem oktatta ki a feleket a bizonyítási teherről. Így az egész bizonyítási eljárás II. fokon zajlott le (tanú meghallgatás, okiratok csatolása stb.)
A II. fokú bíróság 2012. május 31. napján meghozta az alábbi ítéletét:
– 1,2 –es kedvezményes szolgálati időszorzó iránti igényünket: elutasította,
– akciószolgálati pótlék iránti igényünket: elutasította,
– különleges bevetési pótlék/megbízási díj iránti igényünknek: helyt adott, azaz helybenhagyta az I. fokú ítéletet,
– készenléti pótlék iránti igényünknek: helyt adott,
– túlszolgálat megfizetése iránti igényünk vonatkozásában: annyit állapított meg a II. fokú bíróság, hogy felperes jogosult rá, de mivel ezzel kapcsolatban újabb bizonyításnak van helye,
ezen kérelmünk vonatkozásában az I. fokú bíróságot új eljárásra utasította.
Megbízási díj vonatkozásában mindenképpen precedens értékű ítélet született. A bíróság álláspontja szerint hiába született több elutasító Kúria ítélet ilyen ügyben, azok jelen üggyel mégsem teljesen azonosak.
Hiszen a hivatkozott elutasító ítéletekben a Kúria a megbízási díjat többek között azért nem tartotta megalapozottnak, mert a felperesek önként váltak a csapatszolgálati század tagjává. Ezzel ellentétben jelen ügyben a felperes a tartalék csapatszázadba munkáltatói utasítás alapján lett vezényelve, nem önként vált tagjává.
Valamint a többi per tényállásából az derült ki, hogy a csapaterő alkalmazására eseti jelleggel, alkalmanként került sor, jórészt meghatározott, előre ismert, ezért tervezhető rendezvényekhez.
Ezzel ellentétben, esetünkben a peresített időszakban nem ad hoc jelleggel került sor a csapaterő alkalmazására, hanem 2006. szeptember 19-től 2006. november 16-ig folyamatosan, az eredeti – azaz körzeti megbízott – beosztásból történő felfüggesztéssel, előre nem tervezhető eseményekhez kapcsolódóan.
A készenléti pótlék iránti igényünket azért tartotta megalapozottnak a bíróság, mivel bizonyítottuk, hogy a BRFK személyi állományának 2006. szeptember 18-án általános riadó lett elrendelve, ezáltal készültségi szolgálatot láttak el.
Sikerült bizonyítanunk, hogy az elrendelt általános riadóra tekintettel, ezen időszakban felperes és az állomány többi tagja Budapest határát csak előzetes engedéllyel hagyhatta el, mobiltelefonját nem kapcsolhatta ki, s elöljárója parancsára fél órán belül szolgálati feladatra képes állapotban köteles volt megjelenni szolgálati helyén.
Az ítélet – a túlszolgálat iránti igényünk kivételével – jogerős.
Az ügyet dr. Illés Ivett jogi ügyvivő képviselte.
TMRSZ