- TMRSZ – Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete - https://tmrsz.hu -

Szima Judit alkotmányjogi panasza

Kaposvári Városi Bíróság útján MAGYARORSZÁG ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGA részére

Budapest

Alulírott Szima Judit (sz: Debrecen, 1960.02.24. an: Bihari Margit)

7100 Szekszárd Tanya u. 4. sz. alatti, minta a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete főtitkára törvény által biztosított jogomnál fogva az Alkotmánybíróság Tv. 26§-a és 27§-a alapján ügyemben – aki jelen panaszommal adataim nyíltan történő kezeléséhez is hozzájárul – a Kaposvári Bíróság, valamint a Kaposvári Törvényszék részben mellékelt és jelen beadvány indoklási részében részletezett végzései ellen az Alaptörvény 24.cikk 2. bek.d. pontjai alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személyként, tehát a 2011. évi CLI tv. (továbbiakban AB tv.) alapján tisztelettel alkotmányjogi panasszal élek, a Tisztelt Alkotmánybírósághoz, mivel előzetes letartóztatásom (őrizetbevételeimre, lakhelyelhagyási tilalomra vonatkozóan is) az Alaptörvényben biztosított jogaimat sérti, a jogorvoslati lehetőségeket kimerítettem akként, hogy a sérelmezett intézkedésekre nézve folyamatosan előterjesztett jogorvoslati kérelmemre érdemi intézkedések nem születtek.

Mindezek alapvető jelentőségű alkotmány-ellenes eljárásként értékelhető generális alkotmányjogi kérdéseket, amelyek jelentős politikai színezettel is bírnak, vetnek fel.

Az AB tv. 53§(2) bek. alapján az alkotmányjogi-panaszomat az ügyben első fokon eljárt bíróságon, a Kaposvári Bíróságon keresztül terjesztem be az AB tv. 30§-a alapján, az abban biztosított törvénye határidőn belül.

-2-

Kérem a Tisztelt Alkotmánybíróságot, hogy állapítsa meg a bírói döntések Alaptörvény ellenességét, azokat semmisítse meg az AB tv. 43§(1) bekezdése alapján.

Előadom, hogy az előzetes letartóztatásom törvénysértő voltával kapcsolatosan (őrizetbevételeim, lakhelyelhagyási tilalomra is kihatóan) megállapítható, hogy a velem szemben elrendelt kényszerintézkedés az alábbi jogszabályokba ütköző:

1. A Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmánya 9. cikkének első pontjába, amely szerint:

“Mindenkinek joga van a szabadságra és személyi biztonságra. Senkit nem lehet szabadságától másként, mint a törvényben meghatározott okokból és a törvényből meghatározott eljárás alapján megfosztani.”

2. “Az előzetes letartóztatás feltételeivel kapcsolatosan tényként rögzítendő. Szükséges, hogy nem forogjon fenn egyetlen egy, a kényszerintézkedést kizáró ok sem.

Ismételten rögzíteni kell azonban, hogy ilyenkor sem kötelező az előzetes az előzetes letartóztatás, hanem csupán annak helye lehet.”

Alkotmánybíróság 5/1999.(III.31) AB határozat

3: Az Alaptörvény Nemzeti Hitvallás:

R) cikk (2) bekezdés

I. cikk (1) (2) (3) (4) bekezdés

II. cikk és III. cikk (1) bek.

IV. cikk (1) (2) (3) (4) bekezdés

VI. cikk (1) bekezdés

IX. cikk (1) bekezdés

XV. cikk (1) (2) bekezdés

XXIV. cikk

XXV. cikk

XXVIII. cikk (1) (3) bekezdés (7) bek. rendelkezéseibe is

4. A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. tv. 129§ és 130§-t is sérti, hiszen a törvény által biztosított lehetőség alapján a bíróság előzetes letartóztatás helyett lakhelyelhagyási tilalmat, házi őrizetet vagy távoltartást is elrendelhet. Én ugyanis semmilyen körülmények között nem kaphattam volna egy, a legsúlyosabb kényszerintézkedést (de lakhelyelhagyási tilalmat sem) elrendelő határozatot, mert a fenti kívánalmakba ütköző az eljárás is, és az abban született határozatok érdeme is.

-3-

Kérem a Tisztelt Alkotmánybíróságot az AB tv. 43§(4) bekezdése alapján, hogy a bírósági végzések megsemmisítésével együtt semmisítse meg alaptörvényellenesség miatt és a most előadottak okán is előzetes letartóztatásomra vonatkozó összes végzést (őrizetbevételekre és lakhelyelhagyási tilalomra is kiterjedően) valamint a Kaposvári Nyomozó Ügyészségen 2012.04.16-ig folyamatban volt Ny. 37/2010. büntetpügyben a Somogy megyei Főügyészség nyomozás meghosszabbító határozatait és a Legfőbb Ügyészség Kiemelt és Katonai ügyek Főosztálya KF. 3497/2011/29. számú nyomozás határidejét meghosszabbító határozatait hivatalból, mivel a jogbiztonság sérelme áll fenn.

Kérem a tisztelt Alkotmánybíróságot, hogy kérelmemet az AB tv. 29§-a alapján befogni szíveskedjen.

Amennyiben kérelmem befogadásra kerül, úgy a továbbiakban jogi képviselőmnek dr. Szikinger István 1027 Budapest, Margit krt. 50-52 I/12. sz. alattit is megjelölöm.

Részletes indokolás

Az 1998. évi XIX tv. (továbbiakban Be) általam jelen indítványban részletezett kifejtettek szerinti szabályait sem tartották be az eljárt szervek (nyomozó ügyészség, felettes ügyészségek, bíróságok) őrizetbe vételemkor, lakhelyelhagyási tilalom elrendelésénél, fenntartásánál és visszavonásával, valamint előzetes letartóztatásom elrendelésekor és fenntartásai során.

Előadom, hogy fenti eljárásokban az eljárt szervek a törvényszöveg beidézésén túl a határozathozatalkor a meghozott döntéseikben érdemi indoklást nem adtak.

Az Alapvetésnél meghivatkozott R) cikk (2) bekezdése azt mondja ki, hogy az Alaptörvény és a jogszabályok mindenire nézve kötelezőek.

Az ellenem folyamatban lévő ügyben, mely a Kaposvári Nyomozó Ügyészségen volt folyamatban 2012.04.16-ig, sem a Somogy megyei Főügyészség, sem a Kaposvári Nyomozó Ügyészség nem tartotta be a Be. szabályait, magukra nézve kötelező erővel.

-4-

Megjegyzem a Be. 78§(4) bekezdése alapján beszerzett “bizonyítékra”, amely eljárás ütközik az Alaptörvény IV. cikk (2) bekezdésével, annak rendelkezésével, amellyel első őrizetbevételemre sor került 2011.06.03-án.

Megjegyzendő, hogy már ekkor ismert volt ezen eljárás politikai színezete, hiszen 2011.06.02-án dr. Kövér László Orsszággyűlési Elnök a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete főtitkárát, azaz személyemet és két másik tisztviselőnket nem engedett be a parlamentbe dr. Orbán Viktor Miniszterelnökkel tárgyalni a munkavállalókat érintő kérdésben. Azt a szakszervezetet nem engedték be, aki a rendészeten belül a legnagyobb létszámmal bírt, azért, mert azt közölték velünk, hogy nemzetbiztonsági kockázatot jelentünk és dr. Kövér László határozatot hozott erre.

Annak ellenére tette ezt, hogy Lázár János FIDESZ-frakcióvezető 2011.05.28-án a TMRSZ tisztségviselőinek, tehát Szima Judit főtitkárnak, dr. Baracz Vilmos vezető jogtanácsosnak és Mohácsi Zsigmondé országos vezetőségi tagnak, azok jelenlétében dr Orbán Viktor Miniszterelnök személyes találkozóra (Országházban) szóló meghívását tolmácsolta Hódmezővásárhelyen. Történt az akkor, amikor 3 napon keresztül szakadatlanul demonstráltunk Lázár és dr. Balsai istván által az Országgyűlésnek benyújtott önálló Alkotmánymódosítási javaslata ellen, amelynek elfogadása lehetővé tette volna, miként az őrizetbevételem után, 2011.06.06-án az Országgyűlés el is fogadta, mely tüntetést 2011.06.06-án már nem tudtam levezényelni. Ezen a napon – akként, hogy többszázezer munkavállaló szerzett jogát – visszamenőleges hatályú kötelezettség megállapítás vette el egy tollvonással. A rendészeten belül a többi szakszervezet arról tárgyalt folyamatosan, hogy a nyugdíjasoktól miként vegyék el a nyugdíjat, illetve milyen adóztatásnak vessék alá, valamint dr. Pintér Sándor Belügyminiszter Úr ezen túlmenően a Várban is vacsorázás közben egyes szakszervezeti vezetőkkel egyezkedett.

Addig a TMRSZ vonatkozásában, miután Lázár Jánossal folytatott több, mint egy órás tárgyaláson látták, hogy következetesen képviseljük munkavállalóink érdekeit, egyfajta megfélemlítést alkalmaztak ott is, hiszen olyan biztonsági intézkedéseket vetettek be ellenünk, amely révén, mind egymással, mind pedig a külvilággal való kapcsolatunkat blokkolták.

Valószínűsítem, hogy ekkor dőlt el, az én, jelen indítványomban is sérelmezettek szerint a sorsom, – illetve a fenti két szakszervezeti vezető meghurcolása is megkezdődött – mint a “problémamegoldás” legutolsó akadálya.

-5-

ugyanezen napon 2011.06.02-án 12 óra környékén azt is közölték velem ismeretlen személyek, hogy rövidesen letartóztatnak és vélhetőleg meg is mérgeznek. Erről a dokumentáció a www.tmrsz.hu honlapon megtalálható.

Álláspontom szerint jogellenes fogvatartásom eredője a fenti momentum volt. Egyidejűleg a rendészeti dolgozók ellen indított politikai hecckampány miatt is büntetőfeljelentést tettünk dr. Orbán Viktor, Lázár János, dr. Répássy Róbert, dr. Balsai István ellen. Valamint a visszamenőleges hatályú alkotmányos jogokat sértő törvénykezés ellen több demonstrációt is szerveztem nagy létszámú részvetői körrel. A legutolsó több mint 10 ezer főt számláló volt. Vélelmeztem a szólásszabadság jogának biztosítását.

Előadom, hogy dr. Kövér László Úr előzőekben hivatkozott álláspontja teljes mértékben negligálta személyemet, mint szakszervezeti vezető személyét, aki nem mellesleg rendőr alezredesi pozícióban dolgozó érdekképviselő voltam.

Dr. Kövér László hivatkozott “értékelése” folyományaként elveszítettem rendőr alezredesi rendfokozatomat és példátlan töltetű koncepciós eljárások szenvedő alanyává váltam, egészen pontosan a Fidesz kormányra kerülése első napján pedig házkutatták a TMRSZ-t, elvitték adatállományunkat, azt vissza sem adták, ügyészségek egymás között kéregették, majd a lefoglalt adatállományunkat tiltakozásunk ellenére megsemmisítették.

Alezredesi rendfokozatom elvesztése a Fidesz kormányzása alatt jogerőssé vált és beindult személyem és az általam vezetett szakszervezet, a TMRSZ teljes negligálására irnyuló emberi jogokat sértő koncepciós eljárás-sorozat, amelynek “eredményeként” 2011.06.03-án éjszakai órákban őrizetbe vettek, majd lakóhelyemtől 400 km-re 2011.06.06-tól lakhelyelhagyási tilalom alatt álltam, majd 2011.24-én 12:02 órakor 5 napra őrizetbe vettek és 2011.11.27-étől előzetes letartóztatásba helyeztek.

Egyértelmű, hogy ilyen körülmények között, amikor a hatályosan regnáló magyar politikai vezetés politikai fogolyként, hova tovább üldözöttjeként a legsúlyosabb kényszerintézkedés hatálya alatt állok, képtelen vagyok a fegyveregyenlőség elvét gyakorolva az ügyben megnyilvánulni.

Még akkor is igaz ez, ha természetesen jogom van ügyvédet igénybe venni, mert akkora az iratanyag terjedelme és mozgathatatlan volta, hogy jobbára fogvatartottan csak magam tudok fenti objektív okokból védelmem érdekében eljárni.

-6-

Sajnálattal kell konstatálnom azt a tényt is, hogy 2012.02.24-én Budapesten egy tárgyalásom során sajtótájékoztatót kívántam tartani, de azt a Kaposvári Nyomozó Ügyészség nem engedélyezte, panaszom folytán érdemi indoklás nélkül a bíróság is elutasította.

Tehát kétséget kizáróan érzékelhető azon álláspontom, mely szerint a politikai elit minden létező eszközzel a likvidálásomra törekedett és törekszik, amelyre nézve a nyomozó és vádhatóság – amely esetemben egy és ugyanaz, az ügyészség – “segítő kezet nyújt” a jelen panaszokban előadott tényállás és jogszabálysértések biztosításában.

Leszögezhető esetemben, hogy a továbbiakban részletezendő alkotmányos jogsértések mentén a szó szoros értelmében “politikai fogolyként” vagyok meghatározható. Amely státust emberi és alktományos jogaimat sértő eljárásokkal előzetes letartóztatásba helyezettként “nyertem el”.

Mivel pedig ezen legsúlyosabb kényszerintézkedés ennyi törvénysértés következtében keletkezett, amelyek mögött kétséget kizáróan politikai motívum húzódhat meg, ezek szándékosak és felvetik a Btk. 225§, Btk. 228§ szerinti hivatali visszaélés és lelki sanyargatással elkövetett jogellenes fogvatartás bűntettének felelősségviselését az engem fogvatartásba helyezőknek.

Ezen körülményt is még előterjesztésemben később részletesen megindokolom. Azonban most visszatérek a történeti tényállás kronológiai ismertetéséhez.

A Kaposvári Nyomozó Ügyészség két alkalommal vett őrizetbe. Mint említettem már első alkalommal a bíróság lakhelyelhagyási tilalmat rendelt el lakóhelyemtől 400 km-re ahova kiskorú 11 éves gyerekemmel elmentem.

A második őrizetbevételemet 5 napra csalárd módon rendelte el azzal, hogy azt állította, kiemelt bűncselekményt követtem el, mégpedig a jogosulatlan gazdasági előny bűntettét Btk. 288§-t, valamint ugyanezen tényállásra még a Btk. 314§-val is meggyanúsított. A két bűncselekmény esetében 162.000 Ft, azaz egyszázhatvankettő ezer forint kárértéket “prognosztizáltak”.

Őrizetbevételemet (2.) pedig azért rendelték el, mert állítólagosan az elrendelt lakhelyelhagyási tilalmat megszegtem, bizonyítói eszközt meghamisítottam és az ügyészség szerint megalapozottan feltehető, hogy szabadlábon hagyásom esetén további tanúkat befolyásolnák, további tárgyi bizonyítói eszközök,

-7-

okiratok megsemmisítésével, meghamisításával meghiúsítanám, megnehezíteném vagy veszélyeztetném a bizonyítást.

A 2. őrizetbevételemre a nyomozás 25. hónapjában került sor.

El kell mondanom, hogy olyan körülmények között, hogy a begyanúsításom tárgyát képező Btk. 288§, Btk. 314§-t is az országgyűlés 2011. június hónapjában 2012.01.01-i hatállyal a büntetőjogi felelősségrevonás lehetőségét törölte a 2011. évi XLIII tv.-el. Erről hivatalból az eljáró hatóságok tudomással bírtak, hiszen egy hatályos jog van, amelyből dolgozni lehet(ne) minden érintettnek, hadd nem idézzem az ügyészség alaptörvényes meghatározottságát…

Generális alapvetés az is, ami jogsértésként megjelenik ügyemben, hogy 2009.10.08-án Székesfehérvárott indult a TMRSZ és személyem ellen az első eljárás ami a legrégebbi a Kaposvári Nyomozó Ügyészség Tájékoztatása szerint a Be. által megkívántakkal összefüggésben, ennek mentén a jogilag helyesen követendő eljárás az lett volna, hogy azt a Be. 20§(2) bekezdése alapján a Székesfehérvári Nyomozó Ügyészség vizsgálja le.

esetemben pedig ehhez képest a Kaposvári Nyomozó Ügyészség 2011.06.02-án a tájékoztatása szerint a Székesfehérvári Nyomozó Ügyészség 263/2009-es bűnügyét beegyesítette a nála 2010.02.03-án indult 37/2010. bűnügyhöz.

További probléma 2. őrizetbevételemkor, hogy lakhelyelhagyási tilalmam alatt amely Létavértes, Széchenyi u. 27sz. alatt volt, az őrizetbevételt elrendelő ügyészség a Be. 128§(2) bekezdését is sértően járt el, mivel a tulajdonomat nem képező lakásban maradó vagyonomról, illetve rám bízott vagyonról nem gondoskodott a hatóság.

Panaszaimra elutasítást kaptam, büntetőfeljelentésemet is panaszként értelmezték. A Somogy megyei Főügyérhelyettes utalva a Be. 128§(2) bek-re utóbb azzal utasította el panaszomat, hogy kiskorú gyermekem a lakásban tartózkodott, illetve szakszervezetünk részéről is volt ott egy alkalmazott őrizetbevételemkor.

Ezt meghaladóan kiskorú gyermekemmel kapcsolatban akként intézkedett az elrendelő hatóság előzetes letartóztatásomat követően, hogy a Létavértesi Gyámügy felé kezdeményezte gyermekem GYIVI-be szállítását, egyidejűleg ingóságaim, vagyonom és az őrizetemre bízott vagyonom felől semminemű rendelkezés nem született a Be. 128§(2) bekezdése alapján.

Egyedül arra hívtak fel később panaszom folytán, hogy tegyek feljelentést, másik panaszomra pedig azt írták valótlanul, hogy aláírásommal igazoltam, hogy

-8-

nem kérem ingóim biztosítását.

Súlyosan jogsértő az eljárás a Be. 134§-nek tükrében is, hiszen a Kaposvári Nyomozó Ügyészség perekre kényszerít olyan ügyekre nézve, amely az ő felelősségi körébe tartozik a Be. 128§(2) alapján is.

Megállapítható, hogy Szima Judit szakszervezeti vezető szakszervezeti pozícióját, rendőri főtiszti pozícióját, családanyai pozícióját, magántulajdoni pozícióját, valamint a szakszervezetei vagyon őrizetével megbízott pozícióját is jogsértően semmibe vették és ezzel maximálisan rértették a hivatkozott garanciális Be. szakaszokat.

Magyar állampolgárként is az Európai Unió állampolgáraként is politikai fogoly státusban jogellenesen fogvatartva azon preferált cél érdekében, hogy a legnagyobb rendvédelmi szakszervezet ne hallathassa hangját a regnáló politikai hatalom intézkedéseivel szemben, esetlegesen kritikai éllel megfogalmazott, illetőleg megfogalmazandó véleményére nézve.

Amikor a Btk. 288§-t felhívtam és annak is a minősített lelki sanyargatás változatét, akkor az alábbi konkrétumokra utaltam:

– kiskorú gyermekem, aki félárva, neveléséről és a vele való kívánatos mértékű kapcsolattartástól megfosztottak, ha a Somogy megyei BV területén kívül tartózkodom, akkor a BV szabályainak megfelelően telefonálhatok gyerekeimnek, ha Kaposvárott tartózkodom a BV-ben, akkor pedig kizárólagosan csak akkor telefonálhattam 2012.04.16-ig, ha a Somogy megye bármely ügyésze, aki ráért a BV-be jött és végighallgatta a gyerekeimmel való beszélgetést.

Nem mellesleg a velem kapcsolatos eljárás alatt egészségi állapotom is ugyancsak megromlott és ez megnehezíti és nem könnyíti a jogsértések elviselését.

Hivatkozom az Alaptörvény Szabadság és Felelősség részének IV. cikk (2) és (3) bekezdésének a XV. cikk (1) és (2) bekezdésének, a XXIV. cikknek, valamint a XXVIII cikk (1) és (3) bekezdésének megsértésére is részletezve:

A Kaposvári Nyomozó Ügyészség indítványában előzetes letartóztatásomra vonatkozóan – Ny 37/2010/75 – az őrizetbevételtől eltérően már okirati bizonyítékokra hivatkozott, hogy a lakhelyelhagyási tilalmat is többször súlyosan megszegtem, illetve a Be. 1299 (2) c.d. pontjai vonatkozásában, már nem azt állította, hogy én hamisítottam tárgyi bizonyítási eszközt, hanem, hogy tárgyi bizonyítási eszköz meghamisítására került sor, illetve őrizetbevételem indoklásától eltérően azt is állította, hogy

-9-

tanúkat fenyegettem, illetve hogy adat merült fel arra, hogy lakhelyelhagyási tilalmam alatt szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekmény elkövetését kezdtem meg.

A Kaposvári Nyomozó Ügyészség indítványát a tárgyalás megkezdése előtt 5 perccel adták át. A Bíróság 2011.11.27-én úgy tett előzetes letartóztatásba, hogy a tárgyaláson nem szólították fel az ügyészséget, sőt kifejezett kérésünket elutasította, hogy az ügyészség bizonyítékait terjessze elő. Majd előzetes letartóztatásom meghosszabbításakor, indítványainkra, hogy szüntessék meg előzetes letartóztatásomat egyetlen egy alkalommal sem folytatott érdemi vizsgálatot, hogy fennállnak-e az előzetes letartóztatás feltételei, azokat végzéseiben egy esetben sem indokolta.

A Bíróság határozataiban nem tért ki ténybeli és jogi érvelésre, ezzel kapcsolatos álláspontjára.

Eljárása a Be. 132§(5) bekezdésével ellentétes, mivel a mai napig nem tudom, hogy milyen körülmények azok, amelyek megalapozták őrizetbevételeimet, a lakhelyelhagyási tilalmat, előzetes letartóztatásomat, meghosszabbításait.

A Be. 211§ (3) (4) bekezdése is sérült.

Ugyanakkor a Tisztelt Bíróság a Be-vel ellentétes eljárása a 93/2011 BKv.LB véleményével is teljes mértékben ellentétes. Előzetes letartóztatásom, annak meghosszabbításai jogsértőek.

Megjegyzendő mindezen tényekre, körülményekre vonatkoztatottan a Kaposvári Városi Bíróság 10 Bny. 733/2011/24. végzése, amelyet helybenhagyott a Somogy megyei bíróság Byf. 438/2011/24. végzésével, igencsak megkérdőjelezhető módon végzésének 3 oldala 5. bekezdésében prejudikálásra is “vetemedett”, mely a már jelzett, teljesen értelmezhetetlen okfejtését negatív előjellel koronázta meg.

Engem, szabadságomtól úgy fosztottak meg, hogy a törvényben meghatározott okokat nem bizonyították, semmivel alá nem támasztották.

A Tisztelt Bíróságok előzetes letartóztatásom elrendelésénél, meghosszabbításánál, előzetes letartóztatás megszüntetése indítványainknál egyetlen egy esetben sem indokolta végzésében a nyomozási bíró, hogy az engem terhelő megalapozott gyanút, illetve az előzetes letartóztatás mely különös okát (okait) és milyen tények alapján látja fennállni.

-10-

Ehelyett minden esetben az ügyészi indítványban foglaltakra utalt.

Az ügyészi indítvánnyal szembeni védői, gyanusítotti ténybeli és jogi érvelésre és a nyomozási bíró azzal kapcsolatos álláspontjára sem tért ki.

Minden esetben arra hivatkozott a Tisztelt Bíróság, hogy indítványaink új tényt, adatot, nem tartalmaznak, – ami nem fedte a valóságot – ezért a Be. 154(1) bekezdés alapján érdemi indoklás nélkül elutasította szabadlábra helyezési indítványainkat. Elutasításánál a kaposvári Nyomozó Ügyészség indítványának helyt adva, aki minden esetben kérte az elutasítást, mivel új tényt, adatot nem adtunk elő.

Személyem 2012.02.27-ét követően 3 hónapot meghaladóan volt előzetesben – sajnos a mai napig – de ezt követően is az előzetes letartóztatás megszüntetésének indítványainkat továbbra is érdemi indoklás nélkül utasították el a Be. 133§ (1) bek-re való hivatkozással, annak 2. mondatát alkalmazva jogellenesen.

A Tisztelt Bíróság tehát a 3 hónapot meghaladó előzetes letartóztatásom után benyújtott több szabadítási kérelmünkkor nem volt hajlandó figyelembe venni azt a kogens rendelkezését, amitől eltérni nem lehet, hogy amennyiben a 3 hónapot meghaladja az előzetes letartóztatás a Be. 133§(2) bekezdése alapján a Be. 133§(1) bekezdés 2. mondata nem alkalmazható!

Tehát a Be. 5 §-val nem áll összhangban az előzetes letartóztatásom, annak meghosszabbításainál, illetve előzetes letartóztatásom megszüntetésére vonatkozó indítványainknál született bírói végzéshez sem az I. sem a II. fokon, mert az alkotmányos tétel a védelemhez való jog sérült és az I. II. fok alapján hozott végzés nem megalapozott érdemben nem is támadható.

A Tisztelt Bíróság egy esetben sem vizsgálta az előzetes letartóztatás általános és különös feltételeinek meglétét, továbbá azt sem, hogy a Be. 209§(4) bekezdése alapján – folyamatos felhívásaim ellenére sem – hogy nincs-e akadálya a büntetőeljárás lefolytatásának, illetve egy alkalommal sem történt meg a személyi körülmények vizsgálata.

Egy esetben vizsgálódott a Be. 209§(4) bek. alapján, de megállapítása jogszabállyal ellentétes volt.

-11-

A Kaposvári Nyomozó Ügyészségnek tágabb értelemben 2011.10.08-ig volt jogosultsága törvényesen nyomozni, de ha tüzetesebben megvizsgáljuk szűkebb értelemben már az újbóli elrendeléstől, pontosabban 2011.02.03-tól sem volt törvényes nyomozás határideje az alábbiak miatt.

A Somogy megyei vezető főügyész a Be. 176§(1)(2)(3) bekezdése alapján 2011.10.08-ig adhatott volna törvényesen nyomozói határidő hosszabbítást, mivel az általuk kiadott határozatukban a nyomozás kezdő időpontját 2009.10.08-ra datálják előzőekben előadottak alapján a Székesfehérvári Nyomozó Ügyészség 263/2009 bűnügy beegyesítésével.

Ebből következően 2011.10.08-át követően az ügyemben a nyomozás határidejének meghosszabbítására a Be. 176§-a alapján a legfőbb ügyész volt jogosult 2 év után!

Ügyemben 2 év után tehát a 37/2010.bü-ben további nyomozási határidőt jogsértően a legfőbb ügyész helyett a Somogyi megyei főügyész helyettes adott további 4 hónapra. Ezt 2011.10.08-át követően a 25/2003 (ÜK 12) LÜ utasítás 43§(3) bekezdésével is ellentétes. Az így keletkezett nyomozási határidő hosszabbítások joghatások kiváltására alkalmatlanok, azaz semmisek.

A törvény erejénél fogva kizárt ügylet alapján kötelezést még politikailag parkolópályára helyezett szakszervezeti vezetővel szemben sem lehet érvényesíteni.

Ezzel szemben az egyedüli törvényes lehetőség a nyomozás megszüntetése és haladéktalan szabadlábra helyezésemnek lett volna helye kárenyhítéssel együtt.

Fenti tényekről már én az alábbi személyeknek elsődlegesen tájékoztatást adtam haladéktalanul azt követően, hogy felismertem a jogsértést. Szóban a BV ügyész 2012.02.16-a körül, 2012.02.16-án a Kaposvári Törvényszék Elnökét, 2012.02.18-i dátummal a Somogyi megyei Főügyészt és a Kaposvári Nyomozó Ügyészséget írásban tájékoztattam azzal, hogy a jogsértést haladéktalanul szüntessék meg, illetve a Legfőbb Ügyészséget is értesítettem levelemben.

A magyar hatályos jog szerint a hivatkozott Legfőbb Ügyészségi utasítás nem ellentétes az ügyészségi törvénnyel sem, a Be-vel sem és az Alaptörvénnyel sem, így alappal azzal védekezni a jogsértést elkövetők részéről, hogy “utasítási jog” nem vonz eljárási lehetőséget vonatkozásukban, nem lehet.

-12-

Ha akként szól a jogszabály, hogy az ügyészségi feladatkörök, látáskörök és kompetenciák betartása kogensen milyen módon szabályozott, fentiek mentén azt senki még a Somogy megyei főügyész sem vitathatja, de a bíróság sem.

Amennyiben pedig ezzel összefüggésben jogszabályt sértettek sérelmemre az ebből folyó felelősségvonást vállalniuk kell.

Én ugyanis azért vagyok egyebek között a legsúlyosabb kényszerintézkedés hatálya alatt álló jogellenes fogvatartásban.

Összességében ezen jogszabálysértésre való hivatkozásom kristálytisztán igazolja azt az okfejtésemet, amely jelen indítványom elejétől fogva annak érdemét áthatja, politikai indíttatásból vonatkozásomban az elképesztőbbnél elképesztőbb jogsértések is sérelmemre elkövethetők.

Én magyarázzam az ügyészség, bíróság “bizonyítványát” a kompetencia kérdésében?

Ők “merik” vitatni a hatályos magyar jogszabályi hátteret, mint jogalkalmazók?

Ugyanúgy igaz ez a jogsértés 2010. júniusától 2010.10.08-ig is, mivel a nyomozás határidejének meghosszabbítását nem a vezető Somogy megyei főügyész írta alá.

Mindezekből az folyik, hogy NINCS TÖRVÉNYES NYOMOZÁSI HATÁRIDŐ esetemben, egyenlően NYOMOZATI CSELEKMÉNYEKKEL, mert az eljárás semmis és a Be. 784(4) bekezdése kimondja, hogy nem értékelhető bizonyítékként az olyan bizonyítási eszközből származó tény, amelyet a bíróság, vagy a résztvevő eljárási jogainak lényeges korlátozásával szerzett meg.

Tisztelt Alkotmánybíróság!

Magyarország jogállam és a legsúlyosabb, az igazságszolgáltatás jogalkalmazói által elkövetett jogsértésre nézve is született már hazánkban egy jogerős, precedens jellegű bírósági döntés.

-13-

A precedens jellegű, jogerős bírósági döntés amelyben több mint 10 bírónak ügyvéd sérelmére elkövetett emberi jogi és alkotmányos jogi jogsértése nyert megállapítást (2011.05.10 Vas megyei Bíróság 3. Bf.37/2011/13)

amely rögzít:

“Az emberi jogok és az Alapvető Szabadságok Védelméről szóló, Rómában 1950.11.04-én kelt egyezmény és az ahhoz tartozó 8 kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI. tv. 6. cikkelyének 1. pontja tartalmazza az un. fair eljárás elvét:

Mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja és hozzon határozatot polgári jogai és kötelezettségei tárgyában, illetőleg az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően.

Ehhez kapcsolódik az Alkotmány 57§-nak első bekezdése: “A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróág igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.”

“A fentiek alapján a másodfokú bíróság megállapította azt is, hogy az eljárt bíróságok megsértették a vádlottnak az 1993. évi XXXI. tv-el kihirdetett egyezmény 6. cikkelyének 1. pontjában és az Alkotmány 57§. első bekezdésében írt tisztességes eljáráshoz való alkotmányos jogát, ezen keresztül korlátozták a vádlottat törvényes jogainak gyakorlásában.”

A jelen hatályos Alaptörvényben is természetszerűleg fellelhetők a fenti jogosítványok, a Szabadság és Felelősség fejezet XV. cikk (1) és (2) bekezdése, XXIV. cikk (1) bekezdés és a XXVIII. cikk (1) bekezdése.

Én teljesen analógnak érzem saját esetemmel fentieket, de bízom az alkotmánybíróság jogállamiság szerinti döntéshozatalában, hiszen n sajnos maximálisan korlátozva vagyok, jelenleg még gyanúsítottként, törvényes jogaim gyakorlásában, de az ismertetettek szerinti jogsértések mentén nem lehetetlen, hogy a legrövidebb időn belül vádlotti pozícióba kerülök.

Én a regnáló hatalom üldözöttje vagyok, szakszervezeti vezetői státusom, az általam képviselt munkavállalói érdekképviselet okán.

-14-

Töretlenül hiszek abban, hogy van reális esélyem arra, hogy a lehető leggyorsabb időbelüliségen belül a jelen indítványban részletezettek szerinti jogellenes fogvatartotti helyzetem megszűnik, hiszen az eljárásjogi problémákon túl a terhemre rótt ügyekben bűncselekmény elkövetése sem valósult meg részemről.

Azonban egyetlen “nagy bűnöm” mégiscsak van.

2007-ben egyedüli szakszervezeti vezetőként voltam az, aki a 2006-os őszi események miatt a Tettrekész Magyar rendőrség szakszervezete tagsága nevében (7000fő) bocsánatot kértem a magyar állampolgároktól az őket jogtalanul vegzáló rendőri intézkedések miatt, illetve arra is felszólítottam kollégáimat a törvény szövegét idézve:

“a bűncselekményre utasítást adó parancsot meg kell tagadni”

Ennek következtében elveszítettem alezredesi rendfokozatomat, pénzbüntetést kaptam és jelen ügyben pedig a Kaposvári Nyomozó Ügyészség és a Kaposvári Bíróság a kaposvári Törvényszékkel szentesített jelen indítványomban támadott határozataiban pedig már köztörvényes “bűnözőként” emlegetnek.

Bizonyítani nem tudom, de olyan információk birtokába jutottam, hogy az általam vezetett szakszervezet ellen ténykedő személyekkel, akik “”lebukásukat követően” szakszervezetünknél hirtelen a Lázár János Fideszes frakcióvezető közreműködésével a rendőrségen belül 2008. decemberében létrehozott RKDSZ “szakszervezet” színeiben nyíltan megjelentek tisztségviselőjükként, annak érdekében, hogy bizonyosan börtönbe kerüljek és likvidáljanak.

Az általuk “levádalkuzott” személyek pedig hiába követtek el bűncselekményt a sérelmünkre, az ügyészség az eljárást meg sem indította, vagy bűncselekmény hiányában megszüntette, egy esetben pedig az ügyészség II. fokú eljárásban “hirtelen” tévedésre való hivatkozással kérte megszüntetni az ügyet, pedig az I. fokú ítélet után súlyosbításért fellebbezett.

Ezzel szemben vonatkozásomban a megalapozott gyanú sem forgott fenn, de ettől függetlenül már kényszerintézkedésk alá vontak.

Sajátosan egyre újult tényállásokat kreáltak, attól sem riadtak vissza, hogy szakvéleményeket manipuláljanak adatok eltitkolásával.

-15-

Semmilyen körülményt amit pedig szintén generális alapvetésnél rögzít a Be. figyelembe véve nem vettek. Például a TMRSZ Küldöttértekezlete 2011.09.26-án Létavértesen határozatában kinyilvánította, hogy a TMRSZ nem sértett, a TMRSZ-t semmiféle kár nem érte. A TMRSZ tagsága (10e fő) kinyilvánította azt is, hogy politikai fogolyként történő kezelésem ellen a leghatározottabban tiltakozik és a tagság kiáll a főtitkára mellett.

Ezen határozatokat a Kaposvári Nyomozó Ügyészség megkapta, amely ügyészség súlyosan megsértette erre vonatkozóan is, mivel nem foglalkozott vele a Be. 28§(1) bekezdésben írtakat, mely szerint az ügyész kötelezettsége, hogy mind a terheltet terhelő és mentő, mind a büntetőjogi felelősséget súlyosbító és enyhítő körülményeket az eljárás minden szakaszában figyelembe vegye.

Továbbá a 2011. évi CLXIII tv. 16§(1) bek. 6. pontja rögzít, hogy:

az ÜGYÉSZ KÖTELES BIZTOSÍTANI, HOGY SENKIT TÖRVÉNYELLENESEN NE VONJANAK FELELŐSSÉGR, NE FOSSZANAK MEG SZEMÉLYI SZABADSÁGÁTÓL, ESENKIT TÖRVÉNYTELEN JOGFOSZTÁS, KORLÁTOZÁS VAGY ZAKLATÁS NE ÉRJEN.

A 19§(2) bekezdése – a VÁDNAK TÖRVÉNYESEN BESZERZETT BIZONYÍTÉKOKON KELLL ALAPULNIA.

A 19§(3) bekezdése: Az ÜGYÉSZ GONDOSKODIK ARRÓL, HOGY AZ ÜGY ELDÖNTÉSÉHEZ SZÜKSÉGES MINDEN TÉNY, BIZONYÍTÉK, ÉS JOGI OKFEJTÉS A BÍRÓSÁG ELÉ KERÜLJÖN.

Én, mint már említettem hiszek a jogállamiságban és a hivatkozott jogszabály 2011. évi CLXIII tv. 3§(1) bekezdésében lefektetett alapvetésben:

“Az ügyészség független, csak a törvényeknek alárendelt önálló alkotmányos szervezet”

Ehhez képest 100 ezer forintos pénzbírság került kiszabásra jelen ügyben vonatkozásomban azért, mert “mertem” elfogulatlanságot bejelenteni az eljárt ügyészséggel szemben. Ezt elképesztő eljárási hibának tartom

-16-

miként a következőket is:

A már hivatkozott Kaposvári Törvényszék Bnyf.118/2012/2sz. végzését, amelyben rögzíti:

“… helytelenül állapította meg az első fokú bíróság, hogy vele szemben a Be. 129§(2) bekezdés c. és d. pontjában foglalt előzetes letartóztatási okok továbbra is megállapíthatók.”

Bnyf.118/2012/3. számú végzés kijavító végzés:

“… helyesen állapította meg az első fokú bíróság, hogy vele szemben a Be. 129§(2) bekezdés c. és d. pontjában foglalt előzetes letartóztatási okok továbbra is megállapíthatók.”

Tisztelt Alkotmánybíróság!

Előzetes letartóztatásom óta emlékezetem szerint legalább 11 alkalommal kértem védőimmel együtt az előzetes letartóztatásom megszüntetését.

Én minden tőlem elvárható nyilatkozatot megtettem az általam kifogásolt eljárásokban. Teljességgel eredménytelenül.

Én úgy ítélem meg, hogy esetem nem lehet tartósan ez, a jelenlegi állapotomat fenntartó.

Én minden, a XXI. század Magyarországa jogalkalmazói kárát, – negatív diszkriminatív, koncepciós eljárásából folyóan – elszenvedtem pont. (ügyészit, bíróit)

De az igazi vesztes félárva kiskorú gyermekem, aki pszichésen már nagyon megviselt állapotban van.

A magyar ügyészségi struktúra igen kiterjedt intézmény rendszerrel bíró. Ennek ellenére, én egyetlen olyan fórumot sem találtam, amely az általam jelen indítványban felvetett jogsértésekkel érdemben foglalkozott volna, sőt válaszra sem méltattak.

A Pécsi Ítélőtábla illetékességi területén működő Kaposvári Nyomozó Ügyészség, Kaposvári Törvényszék, Kaposvári Városi Bíróság jelen beadványban kifogásolt joggyakorlata, véleményem szerint súlyosan jogsértő volta miatt jelentékeny korrekcióra szorul.

-17-

Én azt elfogadom, hogy mindenki hibázhat, egyszer, kétszer, de állandó jelleggel és ilyen tudatosan kiiktatva személyemet, lejáratva engem és az általam képviselt szakszervezetet, tagságunkat, tisztségviselőinket megfélemlíteni igyekezvén, már felveti a tudatos és szándékos eljárási koncepciót.

Ezt támasztja alá azon tény is, hogy a Tolna Megyei Főügyészség 2009-ben keresettel élt a szakszervezetünk ellen, állítása szerint törvénytelen működés okán, amely pert 2011. év elején jogerősen elveszítettek.

A tevékenységünk törvényes volt, pedig a politikai szándék arra irányult, attól sem riadva vissza, hogy aláírásomat hamisítsák, – hogy ezzel gyanúba keverve a szakszervezetet, akár annak feloszlatását is kezdeményezni tudják, mivel a rendvédelmi területen az egyetlen egy olyan szakszervezet a TMRSZ volt, amely a legnagyobb létszámmal rendelkezett és rendelkezik a mai napig, továbbá következetesen képviselte és képviseli jelenleg is a munkavállalók érdekeit és alapvető értékként kezelte és kezeli is a hűség, a hit és szeretet hármas egységét, amelyet utóbb az Alaptörvény is beemelt Nemzeti Hitvallásába.

A TMRSZ munkája során rendeltetéséből adódóan figyelemmel volt a polgároknak a biztonságérzetének erősítésére és a rend kialakításában úttörő szerepet vállalt azzal is, hogy az igazságot minden megmozdulásával és intézkedéseivel érvényre kívánta juttatni, mindennemű részrehajlás nélkül.

A jelen indítványozó személyében főtitkárukat ostorozzák jogsértéseikkel, emberi-jogi jogsértéseikkel, gondolván azt, hogy az őszinte alázatot szolgáló vezető megtöretik, és látván ezt a szervezet széthullik.

De ez nem így működik egy demokratikus jogállamban, amely az Európai Unió tagja, egy szakszervezet tagságát érintően, amely tagjai sorában döntően rendészeti dolgozók vannak, akik jól ismerik munkájukból adódóan a politika finoman fogalmazva “gusztustalan játékait”:

Azon tény pedig egészen sajátos körülmény, hogy legnagyobb részük a mindennapokban folyamatos megaláztatásokat él meg a független magyar rendőrségen belül.

 

Panasz

Teljes anyag PDF formátumban

Kapcsolódó oldal: Jövőnk.info