Vitathatatlanul össztűz alá került a magyar rendvédelem. Ezt sajnos mára mindenki a saját bőrén is érezheti. A szolgálati nyugdíjak elvétele, a kifogástalan életvitel ellenőrzés, a méltatlansági eljárások, ügyészségi vizsgálatok, semmisségi törvények, rendőrítéletek, Balsai-jelentések sora, a rendőrök érdekképviseleti szerveinek ellehetetlenítésére tett kísérletek, stb.
A dolgunk az, hogy védjük a rendőrök érdekeit, mindenkivel szemben azért, hogy ne történhessen meg, minden próbálkozás ellenére sem, hogy a rendőrség állományában szolgálatot teljesítőket egy végsőkig lealázott, politikailag, büntetőjogilag megfélemlített csoporttá degradálják.
(Nem hisszük egyébként, hogy bármely felelős kormánynak is érdekében állhat ennek megvalósítása, hiszen egy ilyen szervezetre nem lehet hatékony kriminálpolitikát építeni.)
Úgy tűnik, hogy ma Magyarországon nem minden esetben hajlandóak foglalkozni a rendőröket ért atrocitásokkal.
Állandó problémává vált, hogy a rendőri intézkedés alá vontak a Btk. tényállását kimerítő becsületsértéssel, a rendőrök emberi jogainak sérelmével járó cselekményeket követnek el a rendőri intézkedés során a hivatásos állomány tagjaival szemben. Kollegáink jelezték, hogy ezzel a problémával teljesen magukra maradtak. Az eljárásra, nyomozásra illetékes szerveknél ugyanis panaszaik jórészt süket fülekre találnak.
A feljelentések nyomán az ügyészség csupán elenyésző számban állapítja meg a Btk. 180. § (1) bekezdés szerinti becsületsértés tényállását, és szankcionál a hatályos törvények szerint. Ha egy rendőr feljelentést tesz az intézkedése során őt ért atrocitásokkal kapcsolatban becsületsértés címén, az ügyészségi gyakorlat jórészt az, hogy a Be. 190 § (1) pontja alapján „bűncselekmény hiányában” a nyomozást megszünteti, vagy el sem rendeli.
A TMRSZ kollégáink védelmében, a jog, az erkölcs, a jogállamiság és a demokrácia megcsúfolása ellen kívánja felemelni a hangját.
Nyilvánvalóan a normális, demokratikus jogállamiság talaján a fegyveres szervek vezetőinek, esetleg a felettük felügyeletet ellátó minisztériumnak a feladata, hogy fellépjen mindenféle olyan – szervezett vagy nem szervezett- tevékenység ellen, amelynek célja mások megfélemlítése, becsületének súlyos megsértése, minden ember személyiségéhez tapadó, arról leválaszthatatlan, mindenkit egyformán jellemző emberi méltóságában való megsértése, megalázása, hiszen ezek a tevékenységek alkalmasak arra, hogy belülről zavarják meg a fennálló társadalmi rendet, jogrendet és igazságszolgáltatást. Természetesen a rendőrség szakmai arculatának sem használnak az ilyen atrocitások.
A rendőr három dologtól nem lehet független: a jogtól, a szakma szabályaitól és a társadalmi közösségtől, amelyet szolgál. A rendőrségnek jogszerűnek, szakszerűnek és szolgálatszerűnek kell lennie. A kérdés csak az, hogy megtud-e ennek a hármas követelménynek felelni akkor, ha őt magát az intézkedései során senki sem védi meg. Fenn tudja-e tartani az erő látszatát akkor, amikor bárki, mindenfajta következmény nélkül gyalázhatja, sértheti meg rendőr mivoltában, és emberi mivoltában egyaránt.
Az emberi személy a jog fölött áll. Ezt tükrözi mind jogrendünk mind a nemzetközi jogrend szellemisége. Ennek alapján beszélhetünk minden embernek nemre, fajra, vallásra, világnézetre, származásra, és foglalkozásra való tekintet nélküli egyenjogúságáról. Az emberi méltósághoz való jogunkat a jogfilozófia abból eredezteti, hogy Isten az embert értelemmel és szabadsággal ruházta föl, a saját képére teremtett minket. Ezért ennek tiszteleteként mindenkinek, minden emberi lénynek kijár a létezéséhez tapadó méltóság tisztelete. Ezt egyetlen állam törvényhozása, illetve végrehajtó szervei sem sérthetik meg.
Magyarország nem nélkülözheti a tisztességes, becsületes rendőrséget, de ehhez elengedhetetlen az, hogy a rendőrség becsületét és méltóságát helyreállítsuk, és a kollégákat ilyen esetben megvédelmezzük, képviseletében eljárjunk. Megakadályozzuk, hogy a miatt, mert szolgálati kötelezettségeiket teljesítették, joghátrányt szenvedjenek el.
Ebben a helyzetben, mikor senki sem áll ki a rendőrök védelmében, nem maradhatunk szó nélkül. Nem hunyunk ezért szemet a probléma felett, és kérünk Titeket, hogy ti se tegyétek.
Célunk az, hogy minél többen jelezzék felénk azt, ha rendőri intézkedés során atrocitás érte őket, hogy megtehessük feljelentésünket, és eljárhassunk védelmükben az ügyészség, és egyéb hatóság előtt.
A TMRSZ – amennyiben tagjaink jelzik felénk ezeket az eseteket- a szakmai fórumokon, kormányzati szervek előtt, illetve a belügyminisztériumi egyeztetések alakalmával jelezni fogja a problémát, illetve nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a nemzetközi közösség szervezeteihez forduljon ennek a jogsértő állapotnak a megszüntetése végett.
Ezért kérünk mindenkit, hogy csatlakozzatok kezdeményezésünkhöz, keressetek meg minket, hogy megtehessük minden ügyben a szükséges intézkedéseket, és elláthassuk védelmeteket az eljárások folyamán.
Ha van köztetek olyan, akit rendőri intézkedése során becsületében megsértettek, olyan kifejezéssel illettek, amely alkalmas emberi méltóságának, vagy általában a rendőri hivatás méltóságának a csorbítására, vagy esetleg tettlegesen bántalmazták jelentkezzen nálunk.
A hatályos jogszabályok szerint a becsület csorbítására alkalmas minden olyan mással szemben használt kifejezés amely az emberi méltóságot sérti.
Kifejezés elsősorban a szavak útján történő gondolatközlés, de történhet írásban is, közvetlenül vagy közvetett módon, feltételes módban, gyalázkodva, kérdés formájában, példázatként, tréfaként, vagy bármely más módon.
Várjuk megkereséseiteket, melyeket megküldhettek nekünk írásban a tmrsz@interware.hu címre, illetve leadhatjátok azt személyesen a TMRSZ helyi tisztségviselőinél.
Szóban is megtehetitek bejelentéseteket a jogi ügyeleten. Jogász kollégáink várják a jelentkezéseteket. Ha további kérdésetek van, szintén fordulhattok hozzájuk bizalommal.
Rendőrnek lenni több mint munka. Több mint hivatás. Ha a rendőrség méltóságát elveszik, alapjaiban inog meg a társadalom közösségbe, végső soron az élet értelmébe vetett hite.
Hívjuk fel erre közösen az illetékes szervek figyelmét!
Halottakat föltámasztani mindig emberfölötti küzdelem volt, pedig azoknak csontjaik, izmaik vannak, hát még egy megölt, eltemetett becsületet, ami egy megmarkolhatatlan fogalom.
Mégis vannak emberek, akik nem sajnálják úgy a koporsóban fekvő kedvest, nem az egyetlen gyermeket, mint ezt az eltemetett becsületet; akik viselik miatta a gyászt évről évre szakadatlan, akik nem beszélnek egyébről, csak erről a halottjukról – kik mindennap megzörgetik a kriptaajtót és hívogatják: Jöjj vissza! Támadj fel! És aztán ilyen kriptája az eltemetett becsületnek annyi van, ahány ember a nevüket ismeri; s mikor egy nagy társaságba belépnek, az egy egész temető. Minden embernél el van temetve az ő halottjuk.
Terjesszétek felhívásunkat!
TMRSZ
