Bertha Szilvia
országgyűlési képviselő
Írásbeli kérdés
Dr. Kövér László úrnak,
az Országgyűlés elnökének
Helyben
Tisztelt Elnök Úr!
A Házszabály 91. § (1) bekezdése alapján írásbeli kérdést kívánok benyújtani Pintér Sándor belügyminiszterhez, mint a tárgyban illetékes minisztérium vezetőjéhez
„Meg fogja-e szüntetni a kormány a szolgálati járandóságot?”
címmel.
A benyújtott kérdésemre a választ írásban várom.
Tisztelt Miniszter Úr!
2012.01.01-től becslésem szerint 30.000 embertől vonták meg a szolgálati nyugdíjat, és nyugdíjreformmal indokolva adtak „helyette” szolgálati járandóságot azoknak, akik nem töltötték be az 57. életévüket. Bár akkor nem értettem miért pont az 57 év volt az az életkor, amit zsinórmértéknek alkalmaztak – nekem diszkriminatívnak tűnt -, azóta felvilágosítottak, hogy ez volt az abszolút felső korhatár amikor is már csak külön engedéllyel dolgozhatott valaki a BM-HM szerveinél, hiszen korát a feladatokra már nem tartották alkalmasnak, túlnyomó többségében túl elhasználtak ezek az emberek ahhoz, hogy alkalmazni tudják őket.
Úgy látszik, immáron mégis alkalmasak az idősebb emberek is BM, sőt HM alkalmazásra is. Nem látom ez mitől következett be, de ez másik kérdés.
Sokkal fontosabb az a mostani, bizonytalan helyzet, amit teremtettek!
Az 57. életévüket be nem töltött nyugdíjasok a mindenkori hatályos jogszabályok szerint vonultak nyugállományba. Én, a magam részéről, sem az 57 éves abszolút felső korhatár, és a többi jogszabály alapján más okból nyugdíjba vonuló között nem látok jogi különbséget, valamennyien a törvény erejénél, engedélyénél fogva szereztek nyugdíjjogosultságot.
(A 40 év körüli nyugdíjasok kérdése, melyet a kormány felhasznált főleg a sajtóban, de még a parlamenti vitában is, szintén pusztán célszerűségi, vezetési aggályokat vet fel, mintsem jogi kérdés lehetne, hiszen e jogot Önök is elismerték. 1998-2002 között, kormányzásuk alatt sem változtattak rajta, ami egyértelművé teszi, hogy a fiatal nyugdíjasok kérdését csupán mint akaratukat alátámasztó propagandát használták. Önök is tudják, hogy hárommillió nyugdíjasból mindössze 8.000-10.000 embert jelent, a kifejezetten fiatalnak számítók köre.)
Óriási jogi különbséget látok viszont azon kérdésben, akik pusztán koruk alapján nyugdíjas „státuszban” maradtak, és azok között, akik emiatt járandóságra lettek jogosultak.
Az egy külön kérdés témája lehetne, hogy miért és mennyivel csökkentették a járandóságot a nyugdíjhoz képest, erre most nem kívánok kitérni.
A nyugdíj olyan járandóság, ami közismerten tulajdonként viselkedik, ennek megfelelő védelemben részesül. Egyébiránt nemzetközileg is elismert védelemben. A járandóság tulajdonképpen egy kegy, vagyis bár jogászkodással lehet némi védelmet élvezőnek tekinteni, de lényegileg csak egy kegy, könyöradomány.
Emiatt is, számtalan jelzést kapok, mert a szolgálati járandóságban részesülők ezáltal olyan hátrányban vannak, – bár már esett szó róla, hogy a járandóság rendszeres jövedelemnek minősül így a pénzintézetek hitelbírálataiknál ezt alkalmazhatják -, hogy e jogbizonytalanság miatt sokan lakásuk felújításába nem mernek bele vágni, kötelezettségeket egyéb irányokba nem mernek vállalni, hiszen soha nem lehet tudni, a járandóságot mikor vonja meg esetleg a kormány.
Súlyosabb kérdés, hogy alkalmanként, talán mivel a bizonytalanságban élő emberek érzékenyebbek, felröppen egy-egy hír (talán csak tudatlanságból, esetleg szándékos irányítottsággal), ami további szigorításokra utal, sokan tudni vélik, ekkor vagy akkor meg is szüntetik a szolgálati járandóságot, emiatt igen jelentős embertömeg (és családjuk) olyamatosan szorong, döntésképtelen helyzetben van.
Utalnék rá: ezek az emberek 25-30-35 évnyi, többségében küzdelmes, már elvégzett munkával büszkélkedhetnek. Önöket is négy évig szolgálták. Önök a politika és az azt szolgáló törvényalkotók bűnéért ezeket az embereket büntették, büntetik.
Kérdezem tehát, meddig szeretnék ezeket az embereket bizonytalanságban tartani? Hiszen a jelen jogalkotási metódus szerint bármikor, bármilyen jogszabályt megalkothatnak, így a törvényesség és igazságosság ilyen formájában ezek az emberek voltaképpen nem bízhatnak!? Tudják-e legalább a szavukat adni, hogy ezeket az embereket békén hagyják végre? Merik-e nekik azt mondani, hogy nyugodtan vállalhatnak bármilyen kötelezettséget ugyan úgy, mint a többi nyugdíjas? Akiktől egyébként csak életkoruk, extrémebb esetben pusztán egy nap választja el a járandóságost. Esetleg tudnak-e ezeknek az embereknek alkotmányos védelmet nyújtani, a leszolgált „jussuk” után?
Miniszter Úr, a bizalom nem csak a külföldi befektetőknél fontos, Önök az állampolgárok felé is kötelezettséggel rendelkeznek, a jogban való feltétlen bizalom olyan súlyú kérdés, mely az emberek jogkövető magatartását évtizedekre meghatározza!
Ezek az emberek pont emiatt, és nem politikai indokokból fordultak immáron nyolcezren a Strassbourg-i Emberi Jogok Európai Bíróságához, valamint fognak még minden bizonnyal az Európai Unió Bíróságához is, a jog biztonságának helyre állításáért, a bizalomért!
Várom érdemi válaszát.
Budapest, 2012. március 01.
Bertha Szilvia
Jobbik
Előzmény: Országgyűlési képviselői kérdések és válaszok a szolgálati járandóságot érintő témákban