TÁJÉKOZTATÓ

a munkába járás költségeinek megtérítéséről

A munkába járással felmerült indokolt költséget a munkáltató a Hszt. 113. § (2) bekezdésében foglaltak alapján köteles megtéríteni.

E szerint a „A hivatásos állomány tagjának a munkába járás helyközi utazási költségeit az erre vonatkozó külön jogszabály szerint kell megtéríteni.”

A munkáltató köteles tehát az állomány tagja részére megtéríteni a szolgálati feladat
ellátásával kapcsolatban felmerült indokolt költséget. Ennek mértékét azonban külön jogszabály, jelen esetben az Mt. 153. §-a, illetve a 39/2010. (II.26.) Korm. rendelet határozza meg.

A Korm. rendelet 4. § -a utal a Szja. tv-re. Kimondja, hogy az a szerint járó térítés (9 Ft/km) megfizetésére a munkáltató kötelezve van, abban az esetben, ha 4. § -ban felsorolt feltételek valamelyike fennáll:

4. § A munkavállaló részére a személyi jövedelemadóról szóló törvényben munkába járás költségtérítése címén a jövedelem kiszámításakor figyelembe nem veendő – a 3. §-ban nem említett – térítés akkor jár, ha
a) a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye, valamint a munkavégzés helye között nincsen közösségi közlekedés;
b) a munkavállaló munkarendje miatt nem vagy csak hosszú várakozással tudja igénybe venni a közösségi közlekedést;
c) ha a munkavállaló mozgáskorlátozottsága, illetve a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló kormányrendelet szerinti súlyos fogyatékossága miatt nem képes közösségi közlekedési járművet igénybe venni, ideértve azt az esetet is, ha a munkavállaló munkába járását az Mt. 139. § (2) bekezdésében felsorolt közeli hozzátartozója biztosítja.

A kormányrendelet 4. § a) és b) pontjai értelmében, a munkavállaló részére munkába járás költségtérítése címén a jövedelem kiszámításakor figyelembe nem veendő térítés akkor jár, ha a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye, valamint a munkavégzés helye között nincsen közösségi közlekedés, illetve a munkavállaló munkarendje miatt nem, vagy csak hosszú várakozással tudja igénybe venni a közösségi közlekedést (hosszúnak minősül az a várakozás, amely a munkavállaló személyi, családi vagy egyéb körülményeire tekintettel aránytalanul hosszú, és amely az út megtételéhez szükséges időt meghaladja).
A fenti feltételek megléte esetén a munkavállaló részére az APEH norma szerinti gépjármű útiköltség térítése a jogszerű.

Ezzel együtt egyik jogszabály sem tartalmazza azt, hogy költségtérítésként csak 9 Ft/km adható a munkavállalónak saját gépjárművel való munkába járás esetén, hanem csupán azt, hogy 9 Ft/km adható költségtérítésként adómentesen.

Ebből a megfogalmazásból, valamint abból, hogy a munkavállalónak meg kell téríteni a szükséges és indokolt költségeit, összességében az következik, hogy 9 Ft/km költséget adómentesen, az efölötti további költségeket, pedig a személyi jövedelemadóval terhelten lehet megtéríteni.

A kormányrendelet is azt a megállapítást tartalmazza, hogy 9 Ft/km munkába járási költségtérítés adómentesen jár a saját gépjárművel fenti feltételeknek megfelelően munkába járó munkavállalónak.

A jogszabály nem tiltja az APEH norma fölötti szükséges és indokolt költségének megtérítését!

Az útiköltség megtérítésével kapcsolatosan felmerülő további kérdéseitekkel forduljatok bizalommal a TMRSZ jogászaihoz.

TMRSZ