A honlapunkon megjelent írásra válaszolt a Készenléti Rendőrség parancsnoka. A parancsnok úr által kissé túlreagált levelet követően olvasható válaszlevelünk.
Szám: Kü- .V-41/2011/2
Tárgy: 299022/25550-13/2011-es
számú irományára válasz
KÉSZENLÉTI RENDŐRSÉG PARANCSNOKA
BUDAPEST
Tisztelt Parancsnok Úr!
A fenti számú levelét megkaptuk. Levelére válaszolva, vagy ahogy Ön fogalmazott irományára válaszolva kétségtelen az a tény, hogy a Készenléti Rendőrség parancsnokaként a TMRSZ-szel való együttműködés az utóbbi időkig lényegében problémamentes volt, ezt nem is vitattuk ez idáig.
Nem értek egyet azonban azzal a véleményével, amely az Ön személyével kapcsolatban akár rágalmazást, akár más sértő, vagy dehonesztáló kifejezést tartalmazna.
Az azonban vitán felül álló tény, hogy Ön tájékoztatta írásban arról a szakszervezetünket, hogy az RKDSZ nevezetű Lázár János FIDESZ frakcióvezető nevével fémjelzett szakszervezetnek 71 fő tagja van a Készenléti Rendőrségnél. Az is tény, hogy a TMRSZ-nek emellett több mint 1300 tagja van az Ön által parancsnokolt szervezetnél. Az Ön osztályvezetője tájékoztatott arról, hogy T. Zs-nak az RKDSZ képviselőjének 2 hónapi szakszervezeti kikérőt engedélyezett, ezért váltásos rendszert alkalmaznak és a mi tisztségviselőnknek arra az időre vissza kell mennie. Amikor Önnel telefonon beszéltem ezt a tényt Ön sem tagadta.
A magunk részéről igen finoman fogalmazva igazságtalannak és teljes mértékben jogszerűtlennek tartottuk, együttműködő kapcsolatunk előzményeinek tükrében, hogy a munkáltatónak nehézséget okozhat 1 fő szakszervezeti tisztségviselőnk számára a munkaidő-kedvezmény biztosítása.
Amennyiben sértőnek érzi bármely honlapunkon megjelent állításunkat – noha nem ez volt a szándékunk, természetesen jogában áll az Ön által indokoltnak tartott jogi lépéseket megtennie az elégtétel szándékával. Úgy gondolom, hogy a honlapunkon megjelent állítás nem kérdőjelezte meg az Ön jó hírnevét, és nem sértette a személyiségi jogait sem.
Erre különösen ügyeltünk a tájékoztató megfogalmazásakor. Ha ennek ellenére mégis sértőnek érzi, azt szeretném nyomatékosítani, hogy a kialakult jogvita vonatkozásában a jogszabályi rendelkezések tükrében álláspontunk igazát megalapozottnak tartjuk.
A TMRSZ érintett tisztségviselője a történtek hatására átgondolta korábbi szándékát, mely szerint szívesen foglalkozott volna a TMRSZ tagok ügyeinek vitelével és a munkáltatóval történő kapcsolattartással, és a folyamatos idegi megterhelések miatt -elengedjük, nem engedjük, váltórendszer stb- visszalépett ezen szándékától, mert nem tudta tovább felvállalni a pszichikai megterheléseket, amik érték. Ezt én, mint szakszervezeti vezető meg is értek, hiszen a munkavállalók annyira kiszolgáltatott helyzetben vannak ma már, hogy a napi létbizonytalanságban félelmeik megalapozottak. Szakszervezeti tisztségviselőnk személyével kapcsolatosan kialakult folyamatos vegzatúra hatására hozott döntése pedig mindenképpen hátrányos számunkra.
A másik aspektusa a kialakult jogvitának, hogy az Ön tájékoztatása szerinti 71 fő után járó munkaidő-kedvezmény (amely maximum 71 óra lehet, ha valamennyi RKDSZ tag hivatásos állományú) – közalkalmazott tisztségviselő esetében – nem elégséges a teljes havi munka alóli felmentésre, hiszen a Kjt. 11.§-a olyan törvényi rendelkezést tartalmaz, amely szerint a más szervektől összevont munkaidő-kedvezmény mértéke maximum a havi munkaidő 50%-át érheti el.
Amennyiben a kifogás utáni sikertelen egyeztetés miatt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságra benyújtott kérelmünket tanulmányozza Parancsnok Úr, ezzel kapcsolatban az ott kifejtett részletes indokolás és számítás alapján továbbra is ténykérdés, hogy 71 fő után nincs jelenleg törvényes lehetőség egy közalkalmazott teljes havi munkaidő-kedvezményének biztosítására, figyelemmel arra, hogy egy hónapban jellemzően 21-23 munkanap van (azaz 21 nap x 8 óra = 168 óra + 16 óra = max.184 óra). A minimálisan 168 óra havi munkaidő legfeljebb 50%-a vonható össze más szervezeti egységtől amely 84 óra. Azaz a munkáltatónál – ha mindegyik tag hivatásos is – minimálisan 84 tagnak kell lennie ahhoz, hogy a teljes havi munkaidőre munkaidő-kedvezményt biztosíthasson a munkáltató szakszervezeti tevékenység céljából a szakszervezet döntése alapján egy közalkalmazotti státusú tisztségviselőnek.
Mivel az RKDSZ tisztségviselője közalkalmazott, így esetében a munkáltatónak figyelembe kellett volna vennie a Kjt. 11.§-a (2) bekezdésének utolsó mondatában foglaltakat, amelyet az eset előzményeit ismerve nem tartott be a munkáltató.
Nem feltételezzük, hogy Parancsnok Úr szándékosan hagyta figyelmen kívül ezt a jogszabályi korlátot a munkaidő-kedvezmény összevonhatósága tárgyában, de szakszervezetként nekünk kötelességünk is erre felhívni a munkáltató figyelmét, kifogással is élhetünk ellene.
Miután a mi hátrányunkra hozott döntésekor a valós okokat megtudtuk, mely befolyásolta saját tisztségviselőnk munkaidő-kedvezményének az igénybevételét ezt szóvá tettük.
Az információink és az Ön tájékoztatása alapján azonban azt tapasztaltuk, hogy a 71 fős RKDSZ tagság érdekeinek a vitele miatt nem biztosítja Ön a TMRSZ 1330 fős tagsága után 174 óra munkaidő kedvezmény igénybevételének a lehetőségét.
Az a körülmény, hogy egyidejűleg 2 szakszervezet 2 tisztségviselőjének a munkaidő-kedvezményben részesítése problematikus és megoldhatatlan feladat, az a szakszervezetünkön kívül álló érdekkör. A törvény biztosítja a jogunkat, amely alapján 7-8 fő munkaidő-kedvezményben részesítését is kérhetnénk akár. Együttműködési készségünk abban is megnyilvánult, hogy mindezek ellenére mi folyamatosan csak 1 fő „főállású” tisztségviselőre tartunk igényt, messzemenőkig figyelembe véve a munkáltató érdekeit.
Ezzel szemben a 71 fős RKDSZ, akik még egy fő munkaidő-kedvezményben részesítésre elegendő taglétszámmal sem rendelkeznek, a TMRSZ 1330 fős tagsága rovására részesültek volna ebben a kedvezményben.
A vitát nem mi generáltuk, mi csak azt kértük, hogy szíveskedjen biztosítani L.Ildikó munkaidő-kedvezményben részesítését.
Természetesen továbbra is nyitottak vagyunk minden ésszerű és minden fél érdekét figyelembe vevő konstruktív együttműködésre a munkáltatóval és személy szerint Parancsnok Úrral is, de úgy gondoljuk, hogy a honlapunkon megjelentekkel kapcsolatban írt levelében kifejtett álláspontja a véleményünk megismerését követően módosulni fog, amely a további jövőbeli zavartalan együttműködés záloga lehet.
Elismerve az Ön parancsnoki és szakmai munkáját, határozott álláspontunk az, hogy a kifogásban megfogalmazottak és a honlapunkon megjelentek megalapozottak és a jogszabályi rendelkezésekkel egybevágóak.
Az pedig, hogy a tényekből milyen következtetésre jutunk és ez alapján véleményt formálunk a feltételezett mögöttes erők törekvését említve, egyáltalán nem, de legalábbis nem elsődlegesen az Ön személyének a kritikáját, hanem a nap, mint nap a TMRSZ-szel, annak tisztségviselőivel szemben megnyilvánuló hátrányokozási szándékot, munkavégzési akadálygördítések sorának ismertetését jelenti csak azért, mert a TMRSZ kiáll a munkavállalók érdekeiért!
A véleményünket vállaljuk, továbbra is határozott álláspontunk, hogy az Ön korábbi döntése – annak vitatása, hogy a munkaidő-kedvezményt igénybe vehessük – kényszerpályaként vitte Önt bele a velünk való konfrontációba és nincs kétségünk, hogy ez kinek, kiknek áll ma az érdekében.
Mi nem az Ön parancsnoki alkalmasságát, emberi kvalitásait kívántuk megkérdőjelezni, csupán utaltunk arra a tényre, amely szinte ma már köztudomású tény, mégpedig arra, hogy kormányzati akarat formálódott meg az elmúlt hónapokban a valódi érdekvédelmet folytató szervezetek munkájának ellehetetlenítésére, a tisztségviselők megfélemlítésére, besározására.
Rendkívül sajnáljuk, hogy a köztünk kialakult jogvita ebbe a koncepcióba illik bele és itt nem lehetett figyelmen kívül hagyni annak az RKDSZ-nek a helyzetbe kerülését, amelyet Hódmezővásárhelyen a Polgármesteri Hivatal tanácstermében alakítottak meg és azt, hogy a TMRSZ-ből méltatlanság miatt kizárt, szakszervezeti tagságra méltatlanná vált személyek nagy többsége ennél a szakszervezetnél köt ki és ott próbálkozik eredménytelenül a TMRSZ ellen is ténykedni.
Nyilván megérti Parancsnok Úr, ha nem hagyjuk szó nélkül azt, amikor azt látjuk, hogy a politika által preferált törpe szakszervezet 71 fő után igénybe veheti a munkaidő-kedvezményt két egész hónapra, míg a közel hússzoros taglétszámmal rendelkező TMRSZ-től ezt a jogot időlegesen el kívánta vonni az Ön döntése.
Személy szerint sajnálom, hogy Ön nem rendezte le ezt a jogvitát kérésem ellenére sem, ezzel Ön egy munkavállalóját is mélyen megsértett, melyet mélységesen sajnálok és ez úton is megköszönöm tisztségviselőnk L. Ildikó eddigi munkáját, az egyeztetés sikertelensége pedig úgy gondoljuk nem róható fel a TMRSZ számára.
Élni szerettünk volna a törvényben biztosított jogunkkal, amelyet Parancsnok Úr érdekes módon most először vitatott. Az, hogy ennek vannak, vagy voltak-e szakmai megalapozottságú indokai, irreleváns. Úgy gondoljuk egy több mint 2 ezer fős szervezetnél nem okozhat problémát sem egy fő, sem két fő munkaidő-kedvezményben részesítése. A munkahelyen belüli átcsoportosításokkal ez megoldható lett volna álláspontunk szerint.
A bíróság jogerős döntése a jövőre nézve mindkét fél számára utat fog mutatni és ennek ismeretében elkerülhetők lesznek az ehhez hasonló jellegű konfrontációk szakszervezetünk és a munkáltató között.
Tájékoztatom, hogy az Ön levelét és válaszlevelünket a honlapunkon megjelenítjük!
Létavértes, 2011. október 6.
Szima Judit
főtitkár