Panasz és indítvány a Szima Judit ellen folytatott ügyben.

Címzett:
Kaposvári Nyomozó Ügyészség Vezetőjének!

7401 Kaposvár
Baross G. utca 19.
fax:0682321376

Tárgy: beadvány

Hivatkozási szám: 37/2010.

Tárgy: panasz szabályszerű idézés nélküli gyanúsítotti meghallgatással kapcsolatosan, indítvány iü. szakértő kirendelésére a 2011.09.21-i begyanúsítással kapcsolatosan

 

Tisztelt Vezető Asszony!

 

 

Szima Judit, a TMRSZ főtitkára gyanúsított fenti számú ügyben az alábbiakat kívánom előadni a 2011.09.20-i –folytatólagos kihallgatásomkor közölt – újabb begyanúsításommal kapcsolatosan:
Marionett

Először is sérelmezem, hogy Önök az alapvető emberi és terhelti jogaimat sem tisztelve folyamatosan pressziót gyakorolnak. Először is 2011.09.08-án tisztában voltak azzal, hogy Budapesten vagyok két tárgyaláson – hiszen azt Önök engedélyezték – majd a többszáz kilométer levezetése után, meg a tárgyalásra való felkészülésemet is zavarva módosították az egyik gyanúsításukat. Hiába kérelmeztem, legyenek tekintettel arra, hogy délután már koncentrálni sem tudok a tárgyaláson való megjelenésemet követően illetve arra is figyelemmel, hogy ezt követően még vissza kell jutnom Létavértesre, valamint kk. gyermekem is vár rám, így részletes vallomást sem tudok tenni. Erre abszolút nem voltak tekintettel, figyelmeztettek, hogy az újabb kihallgatáson meg kell jelennem. Ismerve az ügyben tanúsított buzgalmukat, természetesen nem kívántam magamat kitenni emiatt további pszichés terrorizálásnak, ezért a kihallgatáson megjelentem.

A következő begyanúsításuk előzményei még a fent említetten is túlment. Egyrészt azért, mert én nem tudtam arról, hogy beidéztek 2011.09.19-re, én az Önök idézését másnap azaz 2011.09.20-án vettem át. Vezető ügyész asszony mégis azt állította az ügyvédemnek, hogy ott van előtte a tértivevény, hogy én az idézésüket átvettem. Figyelemmel arra, hogy idézésem nem volt, amit délelőtt el is mondtam dr. Matyók Jánosnak telefonon, vezető ügyész asszonynak is elkívántam mondani, de amikor megkérdezték, hogy ki keresi rögtön azt közölték, hogy „vidéken van”. Természetesen rá pár percre a TMRSZ irodából már tudtak vele beszélni (mivel általuk ismeretlen néven keresték) a lefoglalt irataink haladéktalan visszaadása tárgyában. Ez a momentum szintén azt igazolja, hogy a Vezető Ügyész asszony durván sérti a terhelti jogaimat, amikor a terhemre folyó büntetőeljárásban kívánok vele egyeztetni éppen azért mert az idézés jogszabályi előírásait egyszerűen be sem tartják.

Ügyvédem, – akivel szintén hajlandó volt beszélni a Vezető Ügyész asszony- arról tájékoztatott, hogy ezt a Vezető Ügyész Asszonnyal megbeszélte és új határnapot fog kitűzni a kihallgatásommal kapcsolatban. Dr. Borsos Ferenc is arról tájékoztatott, hogy a Vezető Ügyész azt mondta neki, hogy ott van előtte az asztalán a tértivevény, miszerint Én az idézésemet átvettem. Ez alapvetően hazugság volt, mert az idézésemet bizonyíthatóan másnap vettem át. Nem értem, hogy a nyomozást folytató hatóság tagja milyen alapon állít valótlanságot, bár ha a begyanúsításom és az ellenem folyó eljárás hazugságokhoz kötődő „alapjait” veszem figyelembe, akkor ezen meg sem kell lepődni ma már.

Majd kora délután 13 óra körül csörgött a telefonom, dr. Horváthné Dr. Fürst Gabriella vezető ügyész asszonyként mutatkozott be egy nő és közölte, hogy ő gyanúsítottként beidéz Debrecenbe, majd a jogaimat kezdte felsorolni, amikor a telefonbeszélgetés megszakadt.

dr. Matyók János Vezető ügyész-helyettest rögtön felhívtam, mert az ő hangját már ismerem. Érdeklődtem, hogy mi történt, mivel délelőtt ez már le lett beszélve, hogy másik időpontot adnak.

Tudtam, hogy ő Debrecenben tartózkodik, ezért is hívtam, meg azért is, mert az ellenem folyó eljárásban dr. Horváthné Dr. Fürst Gabriella vezető ügyész asszony anyai és emberi empátiájának hiányát folyamatosan tapasztalom az eljárás kezdete óta. Mindemellett nem túlzó azt is kijelenteni, hogy szokásához híven ha telefonon keresem letagadtatja magát, mint ahogy tette ezt aznap is. Matyók Úr közölte, hogy ő nem tud semmit, egyeztet a főnökével.

Pár percre rá a tartózkodási helyemen megjelent két rendőr, akik egy faxidézést vetettek át velem, ami hozzájuk 14.10 órakor érkezett és velem 14.20 perckor vetették át Dr. Horváthné Dr. Fürst Gabriella vezető ügyész asszony aláírásával!

Az események tükrében meglátásom az, hogy Dr. Horváthné Dr. Fürst Gabriella vezető ügyész asszony magatartása, arroganciája miatt az ellenem folyó büntetőeljárás olyan szubjektív elemeket tartalmaz, amely valószínűsíti, a nyomozást vezető ügyész személyes meggyőződése, hogy egyéni karrierje szempontjából döntő jelentőségű az, hogy produkálni tudjon az ellenem folyó eljárásban. Ez úgyszintén alátámasztja azokat a véleményeket, melyek szerint meghurcoltatásom politikai megrendelésre történik.

Elég azt alapul venni, hogy a vádhatóság zavaros és szavahihetetlen emberek állításaira épülő gyanúja – jelen állás szerint mintegy 3-4 millió forint vagyoni hátrányt ró a terhemre – előzetes letartóztatásra irányuló indítványt eredményezett a vádhatóság részéről, amely máig tartó száműzetésben (lakhelyelhagyási tilalom) realizálódott. A terhemre rótt 3-4 millió forint vélelmezett vagyoni hátránnyal szemben szintén a magyar ügyészség nyomozóhatósága egy másfél milliárdos vagyoni hátrányt okozó ügyben – ahol a károsult a magyar állam – még csak indítványt sem tett előzetes letartóztatásra.

Az, hogy az ügyészség fél-e az előző kormány miniszterelnökétől, vagy esetemben kapott utasítást az ügyészség arra, hogy lehetetlenítse el, de legalábbis akadályozza több tízezer rendészeti munkavállaló, és szolgálati nyugdíjas érdekképviseletét, akkor, amikor a kormány szét akarja verni a rendészetet, napi szinten gyalázza a rendőri hivatást, ebben a tekintetben lényegtelen. A lényeges az, hogy a magyar ügyészség – mint nyomozó hatóság – nem egyenlő mércével mér, amely rendkívül aggasztó a jogállamiság zálogát jelentő vádhatóság politikai befolyásoltságának ezen egyértelmű megnyilvánulása vonatkozásában.

Addig amíg egy politikai szereplőnek – aki milliárdos vagyonra tett szert a zavaros privatizációs korszakban és a terhére rónak egy valós ügylet kapcsán mintegy másfél milliárdos vagyon hátrányokozást és aki köztudomásúlag éveken át hazudozott éjjel-nappal – megadják a lehetőséget a szabadlábon védekezésre, arra, hogy ártatlanságát védje, addig a TMRSZ főtitkáraként bilincsben vezetnek el, fogdába zárnak, le akarnak tartóztatni és kiskorú gyermekem érdekeit lábbal tiporva lakóhelyünktől olyan távolságra száműznek, ahol egy teljesen új élethelyzetbe került bele egy 11 éves gyermek.

Velem szemben felhoznak olyan vagyoni hátrányokozást, ahol elvileg a károsult egy társadalmi szervezet. Ez a társadalmi szervezet az önkormányzatiság elvén működve példamutatóan és egyedülállóan építette fel önmagát, munkavállalók ezrei csatlakoztak hozzánk és tízezrek szimpatizálnak a kiállásunkkal a mindenkori kormány ellen. Ez a társadalmi szervezet nem vallja magát sértettnek, minden beszámolót elsöprő többséggel elfogadtak.

Ezt a szakszervezetet Önök az ellenem folytatott eljárásukkal el kívánják lehetetleníteni. Évekkel ezelőtt már volt erre egy kísérletük, amikor egy kondér gulyáslevesbe kerülő hús mennyiségét vizsgálták és igyekeztek besározni a nevemet.

Most, amikor Magyarország legerősebb rendészeti szakszervezetének a vezetője lettem és kiállok a munkavállalókért, akkor olyan gyalázatos eljárást indítottak ellenem, amely egy másfél milliárdos károkozáshoz viszonyítva csak egy porszem. Mégis engem tartanak elzárva a munkatársaimtól, otthonomtól, és nem azt akinek még az otthona is üldözött magyar ember vagyonának a rekvirálásából (szép szóval államosításából) származik.

A nyomozást folytató ügyészség hatalmi arroganciája túlmutat azon, hogy tisztességgel és pártatlanul lássa el feladatát, számomra úgy tűnik, hogy a háttérből dróton rángathatják, mint egy bábut, amiért szánnám is őket, ha nem a szakszervezetünk, gyermekem, idős, beteg édesapám és személyem tönkretétele céljából hajtaná végre a parancsokat. Tudniillik a vezető ügyésznek is parancsolnak felülről, ezt senki ne feledje el.

A hatósággal végig együttműködést tanúsítottam, noha az első perctől kezdve világos számomra, hogy olyan emberek vádaskodása mögé bújik a politikai megrendelő, akiknek annak idején a szakszervezet vezetőjeként segítő kezet nyújtottam, nyújtott a szakszervezet. Az ügyükben való képviselet okán tisztában vagyok emberi gyengeségeikkel, amelyek nem az én véleményem, hanem szakértői megállapítások, pszichiátriai sorozat-kezelések. Önök ezeket a szerencsétlen beteg és szavahihetetlen embereket ugyanilyen gátlástalanul használják ki ebben a mocskos politikai játszmában, amelynek a megrendelője, megrendelői is közismert és kétes vállalkozói múlttal rendelkező politikusok.

Ezek a kétes múltú alakok már arra is lépéseket tettek, hogy vagy valóban fizikai megsemmisítésemre törnek, vagy információkat kiszivárogtatva „megüzenik”, hogy jobb lesz ha félni kezdek.

Az ellenem folyó ügyben vallomást tettem legjobb tudomásom és emlékezetem szerint. Minden dokumentumot elvihettek a szakszervezetünktől. Szinte heti rendszerességgel tartottak házkutatásokat, lefoglalásokat.

A szakszervezet könyvelési iratait közel 4 hónapja lefoglalták és ennek ellenére nem rendeltek ki rá a mai napig igazságügyi könyvszakértőt. Akkor minek foglalták le? Mi az az ok, amelyre a Be. rendelkezéseit alapul véve a mai napig elzárnak a munkatársaimtól, az otthonomtól?

Nem szégyenlik magukat, hogy ilyenhez adják a nevüket? A hivatásuk maradék presztízsét? Emberi hitelüket? Hogy van az a beosztás, van az a pénz, ahol az ötvenes évekre jellemzően emberi életeket, karriereket, hivatásokat lehet kettétörni: Nem érdekli Önöket a nép, a közvélemény, az utókor, az utódok értékítélete? Nem érdekli Önöket az, hogy úgy fognak megmaradni az emberek emlékezetében, mint akik tömegesen lepték el Magyarország szinte egyetlen olyan szakszervezetét amely valóban a munkásokat képviselte, amely nem lopott el egy forint közpénzt sem, amelynek vezetői nem kötöttek egy munkavállalókat eláruló mutyi megállapodást sem? Amely nem kapott egy SZOT ingatlant sem, hogy azt elkótyavetyélje törvénysértő módon? Amelynek egy tisztségviselője sincs benne olyan bizniszekben, hogy 10%-ért kaphat 100%-os értékű üdülési csekket és elég egy revizori jelentés, hogy büntetőeljárással lehessen őket sakkban tartani? Hogy olyan szakszervezet vezetője ellen folytatnak koncepciós jegyeket magán viselő eljárást, amelynek egyetlen vezető tisztségviselője sincs állami pénzek fölött diszponáló alapítványokba, felügyelő bizottságokba, vagy igazgatóságokba delegálva?

Az a baj, hogy a munkavállalók védelmében nem vagyunk hajlandóak szemet hunyni egy ország munkavállalóinak a kifosztása felett? Az a baj, hogy nem leszünk egy korrupt és velejéig romlott politikai bagázs talpnyaló kiszolgálói és nem hazudunk a tagságunk szemébe?

Az elmúlt 20 évben szétlopták az ország javait. Az elmúlt 20 év a hazudozásról, a lopásról szólt és Önöknek mégis az fáj, hogy egy szakszervezet önerőből építkezik? Önök mégis le akarják söpörni nem csak a munkavállalók, hanem a képviseletüket ellátó szakszervezet padlását is?

Az ügyemben tanúsított bánásmódjuk azon túlmenően, hogy jogszabályellenes, vezető Ügyésznő mélyfokú ellenszenvéről és arroganciájáról is tanúbizonyságot tette irányomban újfent a tegnapi nap.

Továbbra sem kívánok Önök ellen elfogultságot bejelenteni, nem kívánom a lelkiismeretük alól szabadítani Önöket azzal, hogy esetleg helyt adnának ennek. Viseljék el Önök azt a pszichés terhet, hogy miként vélekedek arról amit tesznek, hogy milyen embernek látom én, Szima Judit a vádlóimat, Önöket.

Viseljék el Önök azt a terhet, hogy emberi tartásában kívánnak megtörni egy gyermekét egyedül nevelő özvegyasszonyt, aki azt merészelte tenni, hogy a rendszerváltás veszteseinek a képviseletét valóban fel kívánja vállalni. Viseljék el annak tudatát, hogy a rossz, a gonosz kiszolgáló azzal, amit ebben az eljárásban művelnek. Egyszer mindannyiunknak számot kell majd adni a tetteinkről és ott nem szükséges a bizonyítási eljárás. Ott az Önök veséjébe is bele fog látni az ítész, aki dönteni fog arról, hogy hogyan éltek azzal a lehetőséggel, hogy emberként igyekezzenek jobbá tenni embertársaik életét, létét.

Jelen beadványommal kérem annak vizsgálatát, miként fordulhatott az elő, hogy szabályszerű idézés nélkül ilyen újabb meghurcoltatásnak, megaláztatásnak tettek ki, ami arra utal, hogy mindenképpen egészségi állapotom romlását kívánják. A vizsgálat eredményéről kérem szíves tájékoztatásukat.

A begyanúsítással kapcsolatosan pedig – mely terhemre rótt bűncselekményt nem követtem el – előadom, hogy kérem azt tételesen időszakokra – 2009,2010.év – és névre szólóan pontosan megjelölni, hogy miből tevődik össze ez a nagyságrend. Önök kihallgatásomkor jelezték, hogy a számadatokat Önök számolták ki. Indítványozom, hogy készüljön szakvélemény, adóévenként külön, név szerint, adónemenként, összegszerűen, bejegyzett igazságügyi szakértő – lehetőleg könyvvizsgálói diplomával rendelkező személyt megbízva – által jegyzetten.

Továbbra is kérem az eljárást bűncselekmény hiányában megszüntetni, mert nem követtem el semmi olyat amely törvénysértő lenne, és ne a magyar rendészeti munkavállalók, tagjaink érdekét szolgálta volna!

Jelen kérelmemet és jelzésemet elsősorban az Önök részére terjesztettem elő, ám ennek első részében előadott kérelmem elutasítása esetén kérem, azt a bíróságnak megküldeni szíveskedjenek, a második részében tett indítványom elutasítása estén az Önöket irányító felsőbb szerv felé megküldeni.

 

Budapest, 2011. szeptember 21.

 

 

Tisztelettel:

 

 

Szima Judit főtitkár
Önök által eljárás alá vont
és a kiskorú gyermekemmel együtt
embertelen helyzetbe taszított

és a mai napig a
embertelen helyzetben tartott magyar állampolgár