A TMRSZ álláspontja a Munka Törvénykönyv tervezettel kapcsolatosan

 

Szám:Kü- 367 /2011.

 

 

Dr. Czomba Sándor

 

 

Nemzetgazdasági Minisztérium

Foglalkoztatáspolitikáért Felelős Államtitkárság

Vezetője részére

 

sandor.czomba@ngm.gov.hu

 

Postai cím: 1055 Budapest, Honvéd utca 13-15.

 

Tisztelt Államtitkár Úr!

 

 

Alulírott Szima Judit, a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete (székhelye: 7100 Szekszárd, Tanya u. 4.) – a továbbiakban: TMRSZ – főtitkára, a szervezet törvényes képviselője – tájékoztatom Önt, hogy szakszervezetünk megvizsgálta a Munka Törvénykönyve Nemzetgazdasági Minisztérium honlapján közzétett Tervezetét (a továbbiakban Javaslat).

TMRSZ MT álláspont
 

Tájékoztatom, hogy semmiképpen nem tartjuk elfogadhatónak a kormánynak az Mt. módosításra vonatkozó javaslatát. Úgy érezzük, hogy a jelen helyzetben, mi, mint szakszervezet, kötelesek vagyunk a munkavállalók 3,7 milliós tömegéért felemelni a hangunkat, és felívni Önöket, mint törvényalkotókat arra, hogy gondolják még egyszer végig az új Mt. tartalmát. A munka törvénykönyvének tervezett módosítása ugyanis teljesen kiszolgáltatott helyzetbe kényszerítené ezt a társadalmi réteget.

A társadalmi igazságosság a jogászoknak is sokszor sajnos megfoghatatlan fogalom. Nem igazán tudnak vele mit kezdeni, különösen nehéz azt a jogszabályokba átültetni. Megfoghatatlan, definiálhatatlan, ám hiányát illetve meglétét mindenki érzékeli. Álláspontom szerint törekedni kellene az igazságosság, a méltányosság, és az egyenlőség elveinek a beépítésére, különösen olyan jogszabályok esetén, mint a munka törvénykönyve, amely alapvetően befolyásolja a társadalom rendjét, az emberek életét. A jelenlegi kormánynál alkalmasabb nem is lehetne erre a feladatra. Megvan hozzá minden eszköze, és indíttatása is, mivel alapjaiban kívánják átalakítani Magyarország jogrendjét, társadalmi felépítését, nem mindegy azonban, hogy a régi, valóban sok helyütt elavult, és rosszul működő intézmények felszámolása után milyen lesz a kialakított új rend. Ez most a jelenlegi Kormány felelőssége, feladata. Próbáljanak emberként, olyan módon eleget tenni ezen feladatuknak, hogy annak idején unokáik előtt is büszkén jelenthessék ki:

 

Ehhez az új Magyarországhoz, az emberek jólétéhez és boldogulásához mi teremtettük meg az alapokat, mi fektettük le az elveket.

 

מנא ,מנא, תקל, מנא ,מנא, תקל, ופרסין (Mene, mene, tekel, ufarszin…megmérettél és könnyűnek találtattál) mondta Isten Baltazárnak. Kérem, ezt a kijelentést semmiképpen sem vegyék fenyegetésnek, csupán véleménynek. A TMRSZ nincsen abban a helyzetben, és nem is szándékozik tagjait az utcára hívni, vagy bármely módon a kormány ellen ellenségességet szítani, de mint ahogy eddig is, igyekszünk a rossz döntésekkel szemben felhozható érvekre rámutatni, igyekszünk azon lenni, hogy a munkavállalók érdekeit képviselve a döntéshozók jelek szerint szunnyadó lelkiismeretét is felébreszteni. Mi rendőrök vagyunk, szeretjük az országunkat, a hazánkat és próbálunk tisztességgel helyt állni, teljesíteni kötelességünket, mindazt, amire esküt tettünk. Védelmezzük az ország lakosságát, a munkavállalókat, és Önöket, mint kormányt szintén. Jelen esetben is ez a célunk: megkíséreljük Önöket megmenteni, még Önmaguktól is.

Megméretett és könnyűnek találtatott…számba vette Isten a te országlásodat és véget vet annak. Megmérettél a mérlegen és híjjával találtattál. Elosztatott a Te országod és adatott a médeknek és persáknak…Isten törvénye, aki Ő ellene vét, az elvész.”

 

Aki az ország ellen, és saját népe ellen, az igazságosság ellen vét, visszaél azzal a hatalommal, amit Isten adott a kezébe, az felelni fog a tettéért. Mindannyian Isten kezében vagyunk, és az Ő törvényei vonatkoznak ránk. Akár elfogadjuk azokat, akár nem. Azok ellen senki, a rendvédelmi szervek sem tudják megvédeni Önöket. Az Önök feladata, felelőssége hatalmas, és nehéz. Próbálják azt méltósággal viselni, és az ország jóléte érdekében munkálkodni.

 

A kormány terhe súlyos, és a munkája nehéz, a nép felhatalmazása által legitimált hatalma csupán egyetlen hajszállal van hozzá kötve. Az ottomán birodalom alapítójának tanítója az alábbi tanácsot adta:

 

Te vagy az uralkodó. Mi az alattvalóid vagyunk a harag a mi jogunk, a türelem a tiéd…a mi szívünk összetörik, és te majd meggyógyítod, de fordítva nem lesz így. Mi vádolni fogunk, te pedig elviseled. Miénk a tehetetlenség és a hibák, a tiéd ezek elviselése. miénk a vita és a félreértés, az ellenségeskedés, tiéd az igazság kötelessége. Miénk a rossz szavak, az alaptalan gyanúsítgatás és a félreértelmezés, tiéd a megbocsátás…Mostantól miénk a széthúzás, és a te feladatod az egyesítés. Miénk a lustaság, tiéd az intés, serkentés és megváltoztatás feladata. Azért kell dolgoznod, hogy valóra válthassuk azt, amit Isten ígért.”

 

A társadalmi igazságosság másként nem értelmezhető, mint akként, hogy igazságosnak lenni másokkal. Erkölcsi és etikai, és vallási normák alapján tölthető ki ez a fogalom tartalommal. A társadalmi igazságosságnak három aspektusa lehet:

 

1. igazságosnak lenni azokkal szemben, akik a társadalmi ranglétrán alattunk állnak. A munka világában tehát ez a munkáltatóknak a munkavállalókkal szembeni igazságosságát jelenti, vagyis azt, hogy tisztelik az alárendeltjeik vagy beosztottaik jogait, megadják nekik a kellő tiszteletet, és azt a bért, ami a munkájuk után őket megilleti. Nem parancsolnak nekik olyasmit, ami nagy nehézséget okoz.

2. igazságosnak lenni azokkal, akik felettük állnak. A nép kormánya iránti igazságosságot engedelmességgel fejezheti ki. Ez azonban csakis akkor lehet elvárás a kormány részéről, ha az őszintén, engedelmesen, bőkezűséggel és szeretettel bizonyítja igazságosságát.

3. igazságosság azokkal szemben, akik velünk egyenrangúak. Nem mutatunk feléjük fennhéjázást, nem untatjuk őket felesleges beszéddel, nem mutatunk olyan viselkedést, ami nekik nem tetszik, nem bánunk velük megalázóan.
A legrosszabb ember Isten kinyilatkoztatása szerint az, „aki egyedül eszi az ételét, aki leszokik az adakozásról és a jóságról, és aki igazságtalanul megüti a szolgáját. És van még ezeknél is rosszabb: azok, akik rossz szándékkal viszonyulnak az emberekhez, pedig a rossz szándékuk saját magukra száll vissza.”

 

Jogász szemmel nézve a munkaviszony speciális viszony, amennyiben alapvető természete, hogy a polgári jogtól eltérően nem mellérendelt, hanem alá-fölérendelt felekről van szó. Elhibázott, veszélyes, és igazságtalanságot szül ezért minden olyan kísérlet, amely ezt a speciális viszonyt figyelmen kívül hagyva, egyoldalúan kívánja a munkaviszonyokra a polgári jog szabályait ráhúzni.

 

Önök célként fogalmazták, meg, hogy polgári jogi szabályok alkalmazását kívánják megvalósítani Javaslatukban. Ez az egész Javaslat egész szövegén érződik, rányomta a bélyegét. Olyan nagy mértékű torzulást eredményezett a munkáltató és munkavállaló viszonyában, amely elfogadhatatlanná teszi az egész jogszabályt. Általánosságban elmondható, hogy a fő probléma az, hogy a munkáltatói utasítási jogot szélesebb körben szabályozza, a munkáltatói főkötelezettségek körét ugyanakkor szűkíti. A munkavállalói oldalon pedig a kötelezettségeket szigorítja, valamint a munkavállalókkal szemben alkalmazható hátrányos jogkövetkezmények alkalmazásának lehetőségét az eljárási garanciák biztosítása nélkül tágítja.

 

Ilyen körülmények között könnyen belátható, hogy sem a munkavállalók, sem a szakszervezetek részéről nem várható el – a javaslat jelenlegi formában történő elfogadása esetén – a jogkövető magatartás. Ugyanis az az eset áll fenn, hogy a jelenleg rendelkezésünkre bocsátott törvényszöveg olyannyira eltér az emberekben élő erkölcsi, etikai és vallási elvektől, hogy nehezen várható el tőlük a jogkövető magatartás. Hangsúlyozni szeretném azt a néhány évvel ezelőtt a magyar állampolgárokban tudatosított ellenzéki vezetői álláspontot, amely jelen helyzetben a Magyar Köztársaság miniszterelnökének a hivatalos, milliók számára egyértelműen megfogalmazott álláspontja, amely szerint azt az országvezetőt, aki saját népe ellen kormányoz, azt a nép jogszerűen elkergetheti. Ezzel a miniszterelnöki jogértelmezéssel magunk is azonosulni tudunk. Azt, hogy mi szolgálja egy nép javát, azt pedig maga a nép jogosult eldönteni. A szólás és véleményszabadság jogsértő korlátozása ideig-óráig elodázhatja ugyan a népe ellen kormányzó vezető futását, de meg nem akadályozhatja.

 

A nép felhatalmazásából eredő lehetőségük nem korlátlan. A népet nem lehet következmények nélkül félrevezetni, becsapni egy demokráciában. Önök a választásokat olyan kormányprogrammal nyerték meg, amelyhez képest homlokegyenest ellenkező döntéseket hoznak. A munkavállalók helyzetének nehezítése, a visszamenőleges jogalkotás, a törvényesített rekvirálások, a társadalom egyes csoportjaival szembeni gyűlöletkeltésre a nép, szavazóik nem adtak Önöknek felhatalmazást és ezt figyelembe kellene venniük. A társadalmi párbeszéd kiüresítése, a formálissá alacsonyított „Nemzeti Konzultáció” a nép szavának a semmibe vételével egyenértékű, amelytől minden alázattal bíró hatalomnak illene tartózkodnia. Aki pedig jobbító szándékkal bírál azt nem megfélemlíteni, nem börtönbe záratni, nem koncepciós perekbe rántani kellene, hanem elgondolkodni az érveken, meghallgatni azokat és keresni egy olyan közös utat, amelyben valóra válnak, vagy legalábbis közelítenek egymáshoz a különböző társadalmi csoportok érdekei. Jelenleg nem ez folyik és az Önök hangzatos kommunikációjával ellentétes folyamatok, jogalkotások zajlanak.

 

I.

 

Általános vélemény

 

A Javaslat kapcsán jelenleg parázs vita folyik. A munkavállalói oldal – nem meglepő módon – nagy aktivitást mutat, ezért ha Államtitkár Úr a tőlük beérkezett javaslatokat áttanulmányozta, valószínűleg már teljes képet kapott arról, hogy melyek a Javaslat hiányosságai, elfogadhatatlan részei, és mik lehetnek a jelenlegi formában történő bevezetésének a társadalomra nézve hátrányos következményei.

 

Mi abban a kivételes helyzetben vagyunk, akik a kezdeteknél látni vélték a kormány törvénymódosítási „dömpingjének” ki nem mondott célját. Természetesen nem vitatjuk, hogy az eredeti szándék jó volt. Egy kormány sem akarhat rosszat a népnek, és természetesen Magyarország régóta szükségét szenvedi a megújításnak, a társadalmi berendezkedés tisztább, szilárdabb, igazságosabb alapokra helyezésének. A cél tiszta, és magasabb rendeltetésű, de az, amerre most tartunk, az nem ide fog vezetni.

 

Amit most látni lehet, az csupán a kapkodás. Az Mt. Javaslat szövege jól tükrözi a kidolgozására végig jellemző sietséget, a társadalmi szervezetekkel folytatott egyeztetés teljes hiányát. A jelenleg hatályos Mt. bevezetésére széleskörű, kb. 1-1,5 éves társadalmi vitát követően került sor. Ennek keretében a szociális partnereknek lehetőségük volt véleményükkel elősegíteni a mindkét fél számára elfogadható törvénytervezet kialakítását.

 

Ahogyan azt már a fegyveres és rendvédelmi szervek állományában szolgálatot teljesítők, továbbá a szolgálati nyugdíjasok szerzett jogainak elvételét célzó törvénytervezet kapcsán láthattuk, a kormány retorikája, és a gyakorlati megvalósulás között éles ellentét húzódik. Az előbbi és az utóbbi legtöbbször ellentétes irányokba mutat, amely joggal viheti a választópolgár munkavállalókat arra a véleményre, hogy ez a kormány is hiteltelen, becsapja őket és gyengeelméjűekként kezeli őket.

 

A magyar kormány számára a foglalkoztatáspolitika legfontosabb célja és feladata a foglalkoztatási szint emelése és az inaktivitás mérséklése kellene hogy legyen. Ennek érdekében összehangolt kormányzati cselekvésre lenne szükség, amely egyszerre teljesít társadalmi és gazdasági célokat: a munkanélküliség, a létbizonytalanság, a kirekesztettség visszaszorítását, az emberi méltóság megőrzését, a rendelkezésre álló munkaerő-kapacitás teljesebb kihasználását és ezáltal a teljesítmény növelését.

 

Ez azt feltételezi, hogy élénküljön a munkaerő-kereslet és bővüljön a kínálat, azaz a gazdálkodók

találjanak megfelelő felkészültségű munkavállalót, ha növelni kívánják termelésüket. Ehhez az kell, hogy a foglalkoztatottak és az álláskeresők megszerezhessék a munkájuk ellátásához, illetve a szakmai fejlődésükhöz szükséges ismereteket.

 

A javaslat 1. §-a kimondja: e törvény a tisztességes foglalkoztatás szabályait állapítja meg a vállalkozás és a munkavállalás szabadságának elve szerint, tekintettel a munkáltató gazdasági és a munkavállaló szociális érdekeire.

 

Az 1. §-ban foglalt célok eléréséhez az alábbi prioritásokat kellene szem előtt tartani:

 

– ösztönözni kellene új munkahelyek létrehozását, foglalkoztatási lehetőségek megteremtését: a külföldi befektetések bővítését, a munkaerő-költségek fokozatos csökkentését, a kis- és középvállalkozások foglalkoztatási képességének növekedését, a kisebb munkáltatók biztonságát erősítő stabil pénzügyi és jogi környezet kialakítását;

 

– mérsékelni kellene a hátrányos munkaerőpiaci helyzetűek, alacsony keresetűek bérei után fizetendő munkáltatói közterheket, új támogatási formák bevezetése szolgálja a munkavállalási hajlandóság fokozását, különös tekintettel a családi kötelezettségekhez, az átlagostól eltérő élethelyzetekhez alkalmazkodó, nem tipikus (részmunkaidős, távmunka stb.) foglalkoztatási formákra;

 

– segíteni kellene, hogy a munkaerőpiac, a munka világának szereplői képesek legyenek rugalmasan alkalmazkodnia változásokhoz, gyors ütemben reagálni a gazdasági kihívásokra

 

– előtérbe kellene állítani a humán erőforrások fejlesztését, a minőségi munkaerő biztosítását a tudásalapú gazdaság számára, a gazdasági, társadalmi, technológiai változások folyamatos követését. Ez a feladat magában foglalja a foglalkoztatottak tudásának folyamatos fejlesztését, az élethosszig tartó tanulás lehetőségének bővítését, a munkaerőpiaci információs rendszer, a munkaerő-tervezés, prognóziskészítés fejlesztését;

 

– szélesíteni kellene a munkaerőpiacról kiszorult veszélyeztetett rétegek számára nyújtott képzések, szolgáltatások, bértámogatási konstrukciók választékát, növelni az egyes munkaerőpiaci eszközök hatékonyságát.

 

A javaslat azonban ezek közül egyiket sem kívánja megvalósítani. A kormány tehát ugyan azt a stratégiát folytatja, amit már a szolgálati nyugdíjra vonatkozó javaslattervezetnél megismerhettünk:

 

Jól hangzó szlogenek, ünnepélyes deklarációk sorozata, melyek paravánként szolgálnak a mögöttes cél elrejtéséhez. A törvény megfogalmazott céljai, és annak tartalma köszönő viszonyban sincsenek egymással. Nem a célok megvalósítását, hanem éppen ellenkezőleg, annak ellehetetlenítését tűzi ki célul. Az új Mt. javaslatának hatályba lépése ugyanígy, a deklarált céllal éppen ellentétes folyamatokat idézne elő. Önöknek, mint jogalkotóknak kellene vizsgálni egy-egy jogszabály hatását a társadalomra.

 

Nem hisszük, hogy a kormány nincsen tisztában a gazdaság alapvető elveivel, a gazdasági folyamatokkal, az államháztartás, illetve a gazdasági egyensúly megvalósításának mikéntjével, éppen ezért nem értjük, hogy mi is az Mt. javaslat célja. Mert hogy a fenti célok egyike sem valósul meg ez által, az teljességgel bizonyos.

 

Egyetemi tanulmányaikból még minden bizonnyal államtitkár úr is emlékszik a Keynes fogyasztási függvényére / (Y)=C0+ĉ*Y/ melynek meredeksége a jövedelmektől függ. a fogyasztás ugyanis mindig a jövedelemmel arányosan nő vagy csökken.

 

Az Mt. javaslat számtalan olyan intézkedést tartalmaz, amely a munkabérek csökkenéséhez fog vezetni. Ilyenek például a 86-89. –ban szabályozott, a munkaidőre vonatkozó rendelkezések. Ezek tételesen az alábbiak:

 

– átlagkereset fogalmának eltörlése, helyette távolléti díj alkalmazása
– munkáltató kártérítési felelősségének korlátozása
– felmondási tilalmak megszüntetése
– a munkavállaló teljes kártérítési felelőssége
– többes megőrzési felelősség bevezetése
– a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén továbbfoglalkoztatási kötelezettség helyett csak kivételes újrafoglalkoztatás, elmaradt munkabér helyett legfeljebb tizennyolc havi távolléti díjnak megfelelő összegű kártérítés
– a szakszervezet által biztosított jogi képviselet megszüntetése
– pótszabadság szabályainak változása

 

 

Lehetséges, hogy a törvényalkotótól az érzelmi megnyilvánulások, így a majdnem 4 millió magyar munkavállaló iránti empátia, az azok érdekeit védelmező szakszervezetekkel történő szolidaritás messze állnak, de az ország gazdaságára, annak fejlődésére figyelmet kellene szentelniük. A keynesi elveknek megfelelően, akkor, ha csökkennek a munkabérek, a jövedelmek, és nő a munkanélküliség, óhatatlanul csökken a fogyasztás is. Ez arra ösztönzi a termelőket, hogy még kevesebbet termeljenek, ezért ez munkahelyek megszűnésével, még több munkanélkülivel, és a fogyasztás további csökkenésével jár.

 

Sajnos a munka törvénykönyvének jelenlegi koncepciója előrevetíti, országunknak egy ilyen negatív spirálba történő kerülését. Ennek elkerüléséért minden felelős kormánynak tennie kellene.

 

 

II.

 

Szakszervezeti jogok

Ebben a fejezetben elemzésünk csupán a Javaslat szakszervezeteket, azok jogait érintő részeivel foglalkozik. mivel e területen is jelentős változásokat tervez a kormány.

 

Az emberek önszerveződései, a gyülekezési szabadság alapvető emberi jog. Ezért ismeri el alapelvi szinten a nemzetközi jog, és szerepel az ENSZ dokumentumokban. Függetlenül attól, hogy az állam engedélyezi, avagy tiltja az emberek gyülekezési jogát, az még létezik. Hiába próbálja a kormány az Mt. tervezettel megfojtani a szakszervezeteket, mint az emberek önszerveződését, az autonómia attól még létező valóság, akár tudomásul veszik, akár nem. Bár tény, hogy a szakszervezeti autonómiába való beavatkozást a TMRSZ következetes munkavállalói kiállása okán folyamatosan tapasztalja, hiszen jelen esetben is a kézivezérelt ügyészség több esetben a TMRSZ szétverését célzó eljárásban belügyekbe avatkozik be és a szakszervezet hiába dönt, illetve döntött bizonyos konkrét kérdésekben mégis felhatalmazva érzik magukat, hogy a döntések célszerűségét vizsgálja az ügyészség a diktatúrákat idéző módszereivel.
Az európai értékrend, a demokrácia, az emberi szabadságjogok, és a társadalmi igazságosság megkövetelné, hogy a helyett, hogy a szakszervezetek, és a társadalmi önszerveződések ellehetetlenítésén fáradozna a kormány, inkább azok támogatásán, az emberek együttműködésének, összetartásának megerősítésén, az önszerveződések ösztönzésén kellene munkálkodnia.

 

Általánosságban elmondható, hogy a Javaslat azért támadja a szakszervezetek pozícióját, a kollektív jogokat, az érdekérvényesítés lehetőségét, mely a szakszervezetek ellehetetlenítéséhez vezetne a munkaügyi kapcsolatokban, és még néhány helyen föllelhető együttműködés rendszerének teljes lerombolásához, melynek eredményeképpen a munkavállalók teljes kiszolgáltatottsága és alávetettsége alapozódik meg.

 

Az új Munka Törvénykönyvére vonatkozó előterjesztés kifejezetten munkavállaló és szakszervezet ellenes, egy-két kivételtől eltekintve szinte csak a munkavállalók hátrányára módosítaná a jelenleg hatályos szabályokat. Kimondja a szakszervezetek teljes jogfosztását a tisztségviselőket megillető munkajogi védelem és a tisztségviselők részére járó munkaidő kedvezmény területén, továbbá a szakszervezeti kifogás lehetőségét is megszünteti.

A törvényjavaslat számos rendelkezése nincs összhangban az EU jogszabályaival és kifejezetten ellentétes az ILO, hazánk által ratifikált egyezményeivel.

 

Az új Javaslat célja sajnos egyértelmű: a szakszervezetek ellehetetlenítése, vagy legalábbis működésükben történő erőteljes kontrollálása, a munka világának szereplőinek maga alá gyűrése, autonómiájuk felszámolása.

 

A kormány jelenlegi, szakszervezetekkel szemben folytatott politikája teljes mértékben jogszabályt sértő. Az állampolgárok alkotmányos jogait sérti, és az azt garantáló -hazánkban is ratifikált- nemzetközi jogszabályokat, továbbá az alkotmányt és mást törvényeket hagyja figyelmen kívül.

 

A szakszervezetek jogait a „polgári és politikai jogok egyezségokmánya” és az azt követően elfogadott „Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya”, – amelyet hazánkban 1976-ban jogrendszerünkbe iktattak deklarálja, hogy „mindenkinek joga van a másokkal való szabad társulásra, ideértve azt a jogot, hogy érdekei védelme céljából szakszervezeteket alakítson, illetőleg azokhoz csatlakozzon.

 

A fentiekből következik, hogy az államnak kötelessége volna minden olyan szinten, ahol munkavállalók élet-és munkakörülményeiről döntés születik, kötelező jelleggel biztosítani az érdekképviseleti szervek részvételét.

Általánosságban elmondható, hogy a szakszervezetek fő feladata, hogy képviseljék az alkalmazottak érdekeit az alkalmazók felé. A szakszervezetek megalakítása és az azokhoz való csatlakozás alapvető emberi jog. A szakszervezeti mozgalmak megfelelő működése és tiszteletben tartása gyakran jó mutatója a demokráciának és az emberi jogok figyelembevételének.

 

Az Mt. javaslat 260-265. §-ai rendelkeznek a szakszervezeti jogokról.

 

hatályossal egyező rendelkezések:

– szakszervezet, képviselettel rendelkező szakszervezet fogalma

– hátrányos megkülönböztetésre vonatkozó rendelkezések

– szakszervezeti tagdíj levonásának térítésmentessége

 

A szakszervezetre hátrányosan módosuló rendelkezések:

– az általános képviseleti jog szabályozása nem tartalmazza az állami szervek, más hatóság, vagy bíróság előtti képviseleti jogot

– a tájékoztatáshoz való jog szabályozása túlontúl leegyszerűsített, üzemi tanács hiányában sincs a munkáltatónak tájékoztatási kötelezettsége (fontos különbség, hogy a munkáltató nem köteles tájékoztatni, csak a szakszervezet jogosult tájékoztatást kérni); a Javaslat nem utal arra, hogy a munkáltató a tájékoztatást nem tagadhatja meg

– a munkavállalók felé fennálló tájékoztatási jog szűkebb, csak a munkaügyi kapcsolatokkal és a munkaviszonnyal összefüggő kérdésekre terjed ki

– a munkáltató területére való belépés jogánál nem szerepel, hogy a munkáltató nem tagadhatja meg a szakszervezeti képviselő belépését

 

A Javaslatban nem szereplő szakszervezeti jogok, amelyek tehát a tervezet értelmében megszüntetésre, elvonásra kerülnének:

1. bíróság, hatóság előtti képviselet joga

2. hatóság, helyi önkormányzat, munkáltató együttműködési kötelezettsége (csak alapelvi szinten), információs kötelezettsége

3. a munkavállalók nagyobb csoportját érintő munkáltatói intézkedések tervezetének véleményeztetése

4. a munkakörülményekre vonatkozó szabályok megtartásának ellenőrzése

5. kifogás joga

6. információk, felhívások közzétételének joga

7. helyiséghasználati jog

8. munkaidő-kedvezmény (kivéve a konzultációban részt vevő tisztségviselőt a tárgyalások idejére); képzésre járó fizetett szabadság

9. tisztségviselő munkajogi védelme

10. szakszervezeti reprezentativitás és ahhoz fűződő jogok

 

 

Szeretnénk –rendőr szakszervezetként- az alábbiakban Államtitkár Úr számára és a kormány számára érthetővé tenni, hogy a szakszervezetek munkája, érdekvédelmi tevékenysége elengedhetetlenül szükséges a rendvédelmi szervek, a rendőrség, illetve a társadalom zökkenőmenetes, eredményes működéséhez, továbbá a munkabéke megőrzéséhez. A szakszervezetek demokráciákban elfogadott jogai évszázados, hosszú idő alatt kiharcolt eredmények, amelyek elvonása esetén prognosztizálható a múltban eredményre vezető, de sokszor fájdalommal, kárral, szenvedésekkel együtt járó konfliktusok megjelenése, felerősödése (az osztályharc különböző megnyilvánulási formái, mint például géprombolás, munkabeszüntetések függetlenül attól, hogy az jogszerűnek tekinthető-e vagy sem, utcai megmozdulások, amelyek esetenként tettlegességig fajulhatnak a szembenálló felek között, rendkívüli állapot kihirdetésére alapot adó egyéb események, stb.)

 

E helyütt fel kívánjuk tárni a rendőri szerveken belül fellelhető anomáliákat, a rendőri vezetés és a rendőrség állományában szolgálatot teljesítők között kialakult, forráspontig hevült, és töréssel fenyegető állapotot, a polarizáció mélységét.

 

Álláspontunk szerint, amennyiben ebben a helyzetben a szakszervezeteket, mint utolsó szervezeti formát, amely az érdekérvényesítés jelenlegi legalizált fórumaként működhet és egyben képes némiként tompítani a indulatokat is, kiiktatjuk a két pólus közötti zónából, az beláthatatlan következményekkel járhat.

 

A szakszervezetek rendkívül szerteágazó tevékenységet folytatnak tagjaik munkahelyi és életkörülményeinek javítása céljából.

 

Az egyik legfontosabb jogosítványunk a bíróság és egyéb hatóság előtti képviselet joga.

 

A TMRSZ központi költségvetéséből évente több tízmilliós nagyságrendben költött (költ) tagjai védelmére magánügyvédek díjazására.

 

Szakszervezetünk biztosítja munkavállalók szakszerű és ingyenes jogi képviseletét

A tapasztalatok szerint a szakszervezetekbe történő belépés egyik fő indoka éppen az, hogy a tag jogi képviseletre szorul, valamilyen munkaügyi természetű vitája van. Éppen ezért abban az esetben, ha a szakszervezeteket megfosztják a jogi képviselet jogától, a szakszervezetek megalakításának, működésének ellehetetlenülése várható.

 

A TMRSZ megalakulása óta a tagok minden, főként szolgálati viszonnyal összefüggő jogvitájában képviseli tagok érdekét. Eredményességi rátánk javuló tendenciát mutat.

 

Tekintettel arra, hogy a munkáltatói oldal sok esetben megtagadja az állomány tagjainak jogosan járó illetmények, díjak megfizetését, erősen megnövekedtek a peres ügyek, és az ezzel együtt járó szokásos irodai munkafeladatok. A KKI munkatársai a szokásos adminisztratív feladatokon kívül az idők folyamán a szakszervezeten belüli információcsere legfőbb szervezőjévé nőtte ki magát.

 

A jogsegélyszolgálat – a megnövekedett igényekre tekintettel – számos főállású jogásszal és külsős megbízás alapján foglalkoztatott jogásszal dolgozik. Kialakult továbbá a magánügyvédeknek az az országos hálózata, akik a tagokat a szolgálat ellátásával összefüggésben indult büntetőeljárásokban képviselik.

 

A jogviták köre széles spektrumot mutat. Tapasztalatunk szerint a legtöbb munkáltatói visszaélés a pótlékok, juttatások folyósítása, illetve az előmenetel terén mutatkozik.

 

Az TMRSZ jogsegélyszolgálatának munkaterheit növelte a Hszt. alkalmazása során felmerülő jogviták sokasága. Egy-egy konkrét ügy kapcsán, a munkáltatói oldal passzivitása miatt kialakult jogszabály-értelmezési viták eldöntéséért sorozatban a bírósághoz kellett fordulniuk. A jogértelmezési viták és munkáltatói mulasztások miatt több peres ügy indult, úgymint főtiszti besorolások, a munkaszüneti napon végzett rendes munka díjazása, a hivatásos állomány nő tagját gyermeke egyéves koráig megillető szülési szabadság (szoptatós anyák pere), a helyettesítési díj kifizetésének szabályai, a túlmunka elrendelése és ellentételezésének rendje, a tiszthelyettesi állomány besorolása, különböző pótlékok besorolása (pld. ügyeleti, gépjárművezetői, tűzszerész pótlék), jubileumi jutalom kifizetése. Ezek körében sok esetben jogerősen, egy esetben első fokon az TMRSZ jogértelmezését fogadta el a bíróság.

 

A perek nyomán keletkezett kifizetések (elmaradt juttatások, azok kamatai, kártérítések) minden esetben az állami költségvetést terhelték. Az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosa által – a rendőrök élet- és munkakörülményeivel kapcsolatos alkotmányos jogok érvényesülése tárgyában végzett vizsgálato több olyan kérdéskörre világítottak rá, amelyek jelenleg nem megoldottak, semmiképpen sem tekinthetők elégedettségre okot adó körülményeknek. Ezek: az egészséges környezethez való jog, az élethez és testi épséghez való jog, az egyenlő munkáért egyenlő bérhez való jog, a pihenéshez való jog, az érdekvédelemhez való jog és a legmagasabb szintű testi-, és lelki egészséghez való jog. A jogsérelmek felszámolása érdekében az ombudsman ajánlásokat fogalmazott meg, amelyeket követően a rendőrök helyzete néhány esetben érdemben érdemben is változott. (Így például a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság korábban –jogsértő módon- elzárkózott a túlóra díj megfizetésétől. Sorozatosan bíróság előtt kellett harcolnunk tagjaink ledolgozott túlórái után járó díj megfizetéséért. A TMRSZ jogászai által e tárgyban, a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság mint munkáltató ellen indított –nagy számú, és kivétel nélkül sikeres- munkaügyi per hatására a munkáltató változtatott eddigi gyakorlatán, az elmaradt túlóradíjakat pedig egyezség útján megfizette az érintett tagjainknak.)

 

A jogsegélyszolgálatnak rendkívül sok munkát adtak a fegyelmi és kártérítési ügyek is.

Növekedtek a fegyelmi ügyek számai, amelyeket tovább tetézett a fegyelmi eljárások során a munkáltató képviselőinek bizonytalansága, az eljárási szabályok gyakori megsértése.

 

Új problémát jelent, hogy a munkáltató a legújabb gyakorlat szerint a fegyelmi ügyek majdnem mindegyikét az ügyészség elé viszi, és büntető ügy is lesz belőle.

 

Ez mutatja az együttműködés, az összetartás, illetve a kollegiális szellem teljes hiányát. Ennek előre ki nem számítható, káros hatásai lehetnek: az állomány tagjai, illetve a rendőri vezetés között ezzel tovább mérgesedhet az ellentét, továbbá a szakszervezetekre is plusz terhet ró. Tekintettel különösen arra, hogy büntető ügyben a jogi osztályunkon dolgozó jogászok nem járhatnak el, ezért minden egyes ilyen ügyben magánügyvédet kell fogadnunk tagjaink védelmére, amely jelentős plusz kiadásokkal terheli az egyébként is szűkös anyagi forrásainkat.

 

A TMRSZ ellátta tagjai képviseletét többek között akciópótlék, veszélyességi pótlék, utazási költség, különélési díj, különleges bevetési pótlék, megbízási díj, illetménykülönbözet illetve kártérítés megfizetése iránt indított ügyekben, illetve soros előléptetés, 1,2 szeres vagy 2 szeres szorzós szolgálati időkedvezmény, fegyelmi fenyítés enyhítése, munkaviszony helyreállítása, illetve növendéki idő beszámítása iránt indított munkaügyi perekben.

 

Ez év nyarán kezdeményeztük, hogy a rendőrségen dolgozó közalkalmazottak utazási hozzájárulása továbbra is folyósításra kerüljön, tekintettel arra, hogy annak megvonása kollektív szerződésben foglalt, szerzett jogokat véd. A BRFK – jelenleg is hatályos – 2010-évi Kollektív Szerződésének 24.1. pontja előírja, hogy a közalkalmazottak részére cafetéria juttatás a hivatásos és a köztisztviselői állománnyal megegyező mértékben és feltételekkel kerül biztosításra, a mindenkori jogszabályi rendelkezések figyelembe vételével.

 

Ezen kívül a Rendőrség állományában foglalkoztatott, nem hivatásos állományúak esetében háttérjogszabályként alkalmazandó továbbá a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. XXII. törvény 153. § (1) bekezdése alapján a munkával kapcsolatos kötelezettségek teljesítése során a munkavállalónál szükségesen és indokoltan felmerült utazási költségeket meg kell téríteni.

 

A fentiek alapján szolgálati panaszok kerültek benyújtásra.

 

Tapasztalataink szerint a munkáltató a példálózó jelleggel felsorolt fenti ügytípusok tekintetében a jogsértés talaján áll, de számos olyan egyéb anomália létezik, amelynek feltárásában, a reparáció elérésében, vagy kiharcolásában a TMRSZ úttörő érdemeket szerzett az utóbbi 6 évben. Általában a fenti ügyekben benyújtott szolgálati panaszok elutasításra kerülnek, és a munkavállaló rákényszerül arra, hogy jogos követelését a bíróság előtt érvényesítse. Ebben a szakszervezet térítésmentesen nyújt segítséget jogászai által.

 

Szomorú, és igen veszélyes ez a rendőrségi vezetés által bevett gyakorlat. Szomorú, mivel ma a rendőrségen a bérek rendkívül alacsonyak. (a járőrök kezdő bére a mindenkori minimálbérrel megegyező összegű.)

 

Veszélyes is, mivel ez az állomány tagjai és a rendőri vezetés között keletkező érdekkonfliktus feloldhatatlan ellentétté szélesedhet. Így alakulhatott ki mára az a helyzet, hogy az állomány tagjai elöljáróikban, a rendőri vezetőkben számos esetben nem a kollegát, hanem az ellenséget életük, munkájuk megkeserítőit látják. A Rendőrségen kialakult pénzügyi állapotok éppen ellentétesek a miniszterelnök által a költségvetés kapcsán hangoztatottakkal, hiszen továbbra sem feladat alapú, hanem bázis alapú (az előző évi bázist alapul véve) a költségvetés, amely a megnövekedett terheket (létszámhiány miatti túlórák, feladatnövekedés miatti túlórák, stb.) nem képes pénzügyileg ellentételezni.

 

A szakszervezetek bíróság és egyéb hatóság előtti képviselet joga azért bír tehát nagy jelentősséggel, mert a jogszabályt sértő munkáltatói gyakorlat következményeként a rendőrségi állomány tagjai kénytelenek jogos igényeiket bírósági úton érvényesíteni, jogi képviseletre azonban nem állnak fenn az anyagi forrásai. Ezért sok esetben előfordulhatna, hogy egy-egy rendőr nem kapná meg jogos illetményét, juttatását.

 

A jogi képviselet kapcsán megszerzett tapasztalatok alapján javaslatot tettünk az állomány tagjainak munkakörülményeit, életkörülményeit javító intézkedésekre.

 

A szakszervezetek jogi képviseleti jogának szabályozásával a Pp. alapján történő eljárásokra korlátozódik a szakszervezet jogi védelem nyújtási lehetősége a tagjai számára, holott a hatályos Mt. ezt a hatóságok (pl. munkaügyi felügyelet) és egyéb szervek előtt is megengedi.

 

A jogsegélyszolgálatnak köszönhetően szakszervezetünk tagjai követelésének jelentős hányadában a bíróság helyt szokott adni. Az elvesztett pereknél számos esetben a munkavállalók saját bőrükön érzik a politika által ellenük hangolt közvéleménynek a bírósági ítéletben megtestesülő „eredményét”. A nyert pereknek köszönhetően azonban alkalmanként több millió forint elmaradt járandóságot tudott a szakszervezet visszaszerezni a rendőröknek, ami az eltérő státuson foglalkoztatottaknak, a munkaszüneti napon teljesített szolgálat ellentételezésére (távolléti díjra), a visszavont pótlékokra és túlórákra nem fizettek ki.

 

Kifogás joga

A szakszervezeti kifogás joga nem vitásan az egyik legerősebb szakszervezeti jogosítvány, amely garanciát jelent mind a munkavállalók, mind a szakszervezet számára a jogellenes munkáltatói intézkedésekkel szemben.

 

Ennek ellenére a Javaslat alapján többé ne nyújthatnak be kifogást az érdekképviseletek a tisztségviselőjük munkaviszonyának rendes felmondása ellen. (Érdekesek lesznek a munkáltatóval folytatott tárgyalások, ha ő bármikor, bármelyik képviselőt akadálytalanul megkínálhatja egy kirúgással.)

 

A módosítás indoklása: „A szakszervezeti vétó (kifogás) intézményét a Javaslat nem kívánja a továbbiakban fenntartani. Ennek indoka az, hogy ez az alapvetően a szakszervezeteknek a szocialista gazdasági és politikai rendszerben betöltött sajátos szerepére épülő jogintézmény, illetve annak törvényben való szabályozása nem fér össze a piacgazdasággal, indokolatlanul és diszfunkcionálisan korlátozza a magánjogi jogállású munkáltató tulajdonosi jogait.”

 

A Koncepció az üzemi tanácsok számára kívánja fenntartani a participációs jogokat, s megszüntetné a szakszervezetek egyik leghatékonyabb eszközét, a kifogást is. A kifogás intézménye egy sajátos jogvédelmi eszköz a szakszervezetek kezében a saját jogaik, valamint a munkavállalók kollektív jogainak sérelme esetén. Ennek megszüntetése elvileg lehetséges, ebben az esetben azonban gondoskodni kell olyan másik alternatív munkaügyi jogvita lehetőségéről, amely súlyos és gyors beavatkozást igénylő jogsértő helyzetekben, lehetővé teszi a gyors eljárást, s a tervezett jogsértő munkáltatói intézkedés végrehajtásának felfüggesztését (pl. a bíróság erre legyen köteles a szakszervezet indítványára), vagy ezek hiányában azt, hogy a jogsértőnek bizonyuló munkáltatói intézkedés ne csak e tény megállapításával járjon, hanem vonjon maga után komoly szankciót is a jogsértővel szemben. A munkavállalók nagyobb csoportjának jogait sértő munkáltatói intézkedés esetén lehetővé kellene tenni a szakszervezet általi ún. közérdekű igényérvényesítést (actio populáris) is.

 

A hatályos szabályok szerint kifogást a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet jogosult benyújtani a munkavállalókat, illetve ezek érdekképviseleti szerveit közvetlenül érintő jogellenes munkáltatói intézkedés vagy mulasztás ellen. A kifogás benyújtását követően a munkáltató köteles a Hszt. 31. § (4) bekezdésében foglaltaknak megfelelően egyeztetést kezdeményezni. Az egyeztető tárgyalást a kifogás benyújtásától számított 3 munkanapon belül meg kell kezdeni.

 

Ennek eredménytelensége esetén a kifogásról a szakszervezet kérelmére munkaügyi bíróság dönthet nem peres eljárásban. A jogerős döntésig a kifogásolt intézkedést végrehajtani nem lehet. A szűkre szabott határidők miatt az eljárás rövid időn belül lezárul.

 

A Hszt. 32. § (1) bekezdése bekezdése egyértelműen fogalmaz: a szervezeti egység köteles a szakszervezet tisztségviselője számára munkaidő-kedvezményt biztosítani.

 

Ezért a szakszervezet ez irányú megkeresésének a munkáltató köteles eleget tenni. A függetleníteni kívánt munkavállaló vonatkozásában nincsen mérlegelési jogköre, a szakszervezet kérésének eleget kell tennie.

 

A Hszt. 27. § (2) bekezdése szerint „Az érdekképviseleti szervek e törvény keretei között szabadon működhetnek és gyakorolhatják jogosítványaikat”.

 

A Hszt. 29. § (2) bekezdésének a., pontja alapján a szakszervezet jogosult arra, hogy a fegyveres szerven belül működjön és tagjait tevékenységébe bevonja.

 

A Hszt. 32. § (2) bekezdése értelmében a munkaidő-kedvezmény felhasználásáról a szakszervezet dönt.

 

Sérelmes a mai bírósági gyakorlat, amely figyelmen kívül hagyja a szakszervezeti munkaidő-kedvezmény igénybevétele kapcsán a szakszervezet szervezeti autonómiáját, és annak figyelembe vétele nélkül értelmezi és alkalmazza a Hszt. 32. § (2) bekezdésében foglaltakat.

 

A szakszervezet, mint az önkormányzatiság elve alapján működő társadalmi szervezet ugyanis a szervezeti felépítését maga határozhatja meg, amelynek semmilyen módon nem kell igazodnia a rendőrség, mint munkáltató szervezeti tagozódásához. Mindemellett a rendőrség egyes szervezeti egységeinek állományában foglalkoztatott szakszervezeti tisztségviselők személye akár havonta változhat. A Legfelsőbb Bíróság több konkrét eseti döntésében tovább pontosította, határozta meg a szakszervezetek legitimációjának alapját, társadalmi indokoltságát és egy demokratikus berendezkedésű társadalomban létezésük és mozgásterük korlátozhatatlanságának szükségességét. Ezek csak példálózóan:

Konkrét ügyben a Legfelsőbb Bíróság kizárta a szakszervezeti kifogás benyújtásának lehetőségét, ha a munkáltatói intézkedés a munkaszerződés egyoldalú módosítására vagy a munkaviszony megszüntetésére irányult (BH 1992. 283).

A szakszervezeti tisztségviselő munkaidő-kedvezményének indoka, hogy ha a tisztsége folytán nem munkát, hanem szakszervezeti tevékenységet lát el, ugyanúgy részesüljön díjazásban, mintha munkát végezne. Ha azonban a tisztségviselő sztrájkban vesz részt, díjazás nem jár a részére, minthogy a szakszervezeti választott tisztségviselői tevékenység hiányában sem járna részére díjazás (BH 2002. 456.).

A szakszervezet az egyetértéssel kapcsolatos jogát nem gyakorolhatja korlátlanul, e vonatkozásban is irányadó a törvényben meghatározott rendeltetésszerű joggyakorlás követelménye. Ebből következően a választott szakszervezeti tisztséget betöltő munkavállaló munkaviszonyának a munkáltató által rendes felmondással történő megszüntetéséhez az egyetértés csak akkor tagadható meg, ha ez a jog társadalmi rendeltetésével összhangban van, vagyis a munkáltató intézkedése a szakszervezet tevékenységét akadályozza (BH 2001. 492.).

A szakszervezeti választott tisztségviselő munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetése esetén a szakszervezeti egyetértés meg nem adásának jogszerűsége csak a szakszervezet perben állása alapján vizsgálható és bírálható el (BH 1999. 380.).

A bíróság a felmondási védettséget élvező szakszervezeti, illetőleg üzemi tanácsi tisztségviselő munkavállaló munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetéséhez a szükséges egyetértést a munkáltató kérelmére pótolhatja, de csak akkor, ha annak feltételei egyébként fennállnak (BH 1997. 607.).

Ha a munkavállaló mind a szakszervezet, mind az üzemi tanács választott tisztségviselője, a munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetéséhez – a valós indokon és a felmondásra esetleg alkalmazandó más jogszabályban írt feltételeken túl – a szervek testületeinek a jogszabály szerint meghatározott egyetértése szükséges (BH 1996. 281.).

A szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyának megszüntetésére kizárólag az Mt. által védelemként megjelölt szabályok megtartása mellett kerülhet sor. E védelem a munkáltató szempontjából azt a tilalmat jelenti, hogy az érintett tisztségviselő munkaviszonyának megszüntetése a jogszabály által előírt egyetértés nélkül nem lehetséges (BH 1993. 760.).

A szakszervezet egyetértési jogának gyakorlása csak a munkáltató konkrét intézkedéséhez kapcsolódhat. Az általános állásfoglalás nem felel meg a tisztségviselőt megillető, a törvényben meghatározott védelem céljainak. A munkaviszony többszöri, különösen eltérően indokolt felmondása esetén az illetékes szakszervezet egyetértését minden esetben ki kell kérni (BH 1992. 500.).

A kooptált tisztségviselőt a munkájával kapcsolatosan ugyanazok a jogok illetik meg, illetve kötelezettségek terhelik, mint a választott tisztségviselőt. Ebből következően közöttük e vonatkozásban indokolatlan a különbségtétel, tehát ugyanúgy meg kell hogy illesse az egyetértési jog a szakszervezetet a kooptált, mint a választott tisztségviselő tekintetében, feltéve hogy a kooptálás alapszabály-szerűen történt (LB MK 4. számú állásfoglalás).

A munkajogi védelem nem kizárólag arra a tisztségviselőre vonatkozik, akit a saját munkahelyén működő szakszervezeti szervnél választottak meg, hanem arra is, aki bármilyen szinten választott szakszervezeti tisztséget tölt be (BH 1992. 728.).

A munkajogi védelem a megválasztás, illetve a kooptálás időpontjától kezdve fennáll (BH 1996. 560.).

A választott szakszervezeti tisztségviselőt megillető munkajogi védelem már megválasztása időpontjától fennáll, függetlenül attól, hogy a szabályszerűen megalakított szakszervezet bírósági nyilvántartásba vételére csak utóbb került sor. A munkajogi védelmet ugyanis nem érinti a törvény által a társadalmi szerv számára előírt az a kötelezettség, hogy a megalakulását követően nyilvántartásba vételt kell kérnie. Ennek ugyanis a társadalmi szervezet jogi személyiségének keletkezése szempontjából van jelentősége, amely nincs összefüggésben a szakszervezeti tisztségviselő munkajogi védelmével (BH 2000. 509.).

A szakszervezeti jogok egy része attól függ, hogy az adott szakszervezet valamilyen munkáltatónál működtet-e szervezetet, valamint az üzemitanács-választáson a jelöltjei olyan támogatottságot értek-e el, aminek következtében a szakszervezet reprezentatívnak minősül. Más jogok tekintetében ilyen feltétel nincs, ezért a választott szakszervezeti tisztségviselő munkajogi védelme sem függ attól, hogy a szakszervezet a munkáltatónál működik-e (BH 2000. 320.).

Különös figyelmet érdemel a Legfelsőbb Bíróságnak a BH 1998/300. számú eseti döntése, amelyben rögzítik, hogy a munkaviszony megszüntetése akkor is jogellenes, ha a munkáltató az intézkedéséhez azért nem kérte előzetesen az érintett szakszervezeti szerv egyetértését, mert a munkavállaló tisztségéről nem tudott. A szakszervezeti tisztségviselő védelmét szolgáló rendelkezések alkalmazása nem függ attól, hogy az illetékes szakszervezet vagy annak szerve tájékoztatta-e a munkáltatót arról, kik azok a munkavállalói, akik választott tisztséget töltenek be. Az Mt. 3. §-ának (1) bekezdése szerinti együttműködési kötelezettség a legmagasabb bírói fórum véleménye szerint ilyen esetben nem alkalmazható.

A választott szakszervezeti tisztségviselőt megillető munkajogi védelem már a megválasztása időpontjától fennáll, függetlenül attól, hogy a szabályszerűen megalakított szakszervezet bírósági nyilvántartásba vételére csak utóbb került sor (BH 2000/509. számú jogeset).

A bíróság a felmondási védettséget élvező szakszervezeti, illetőleg üzemi tanácsi tisztségviselő munkavállaló munkaviszonyának rendes felmondásához szükséges egyetértést a munkáltató kérelmére pótolhatja, de csak akkor, ha annak feltételei egyébként fennállnak (BH 1997/607. számú jogeset).

A választott szakszervezeti tisztségviselőt megillető munkajogi védelem kiterjed a nem saját munkáltatónál működő szakszervezeti testületbe megválasztott tisztségviselőre is (BH 1992/728. számú jogeset).

A szakszervezeti jogok egy része (pl. a kifogás előterjesztésének joga) attól függ, hogy az adott szakszervezet valamilyen munkáltatónál működtet-e szervezetet, valamint az üzemitanács-választáson a jelöltjei olyan támogatottságot értek-e el, aminek következtében a szakszervezet reprezentatívnak minősül. Más jogok tekintetében ilyen feltétel nincs, ezért a választott szakszervezeti tisztségviselő munkajogi védelme sem függ attól, hogy a szakszervezet a munkáltatónál működik-e (BH 2000/320. számú jogeset)

 

A szakszervezeti kifogás előterjesztési jogának feltétele a Tolna Megyei Bíróság szerint az, hogy a jogellenes munkáltatói intézkedés ellen a munkavállaló ne kezdeményezhessen jogvitát (Tolna Megyei Bíróság GK 1993. VI.14.) Ha azonban a szakszervezeti szerv által bejelentett kifogás egyedi ügyben hozott döntésre vonatkozik, azt a munkaügyi bíróságnak a keresetlevélre irányadó szabályok szerint akként kell elbírálnia, hogy a félnek az intézkedéssel érintett dolgozót kell tekintenie.

 

A Zalaegerszegi Munkaügyi Bíróság ítélete szerint csak konkrét megjelöléssel, nem pedig általánosságban lehet szakszervezeti kifogást benyújtani a munkáltatói intézkedés ellen. A másodfokon eljáró Zala Megyei Bíróság egyetértett a zalaegerszegi munkaügyi bíróság jogi álláspontjával, és megállapította, hogy konkrétan meg kell jelölni az intézkedést, illetve annak kifogásolt részét és a feltételezett mulasztást is. A másodfokú bíróság kimondta, hogy nincs helye olyan megállapításoknak, kéréseknek, amelyek a kifogásban nem szerepeltek.

 

A kifogás jogintézményének megszüntetése teret enged a jogellenes munkáltatói intézkedések elszaporodásának. A kötelező egyeztetés elmaradása a konfliktus elmélyülését vonhatja maga után, a feleket semmi nem ösztönzi arra, hogy egymás álláspontját megismerjék. Mivel a kifogás kizárólag jogsérelmek esetén alkalmazható eszköz, a szakszervezetnek lehetősége lesz jogvitát indítani, azonban a jogellenes intézkedés végrehajtására ennek felfüggesztő hatálya nincs, a jogerős döntést követően a jogsértés előtti állapotot sok esetben helyreállítani már nem lehet. Ugyancsak a kifogás intézményének fennmaradása mellett szól, hogy az alternatív vitamegoldó eljárásokat kellene szorgalmazni a bírói út helyett, márpedig a kifogás és az ahhoz kapcsolódó kötelező egyeztetés épp ezt a funkciót tölti be.

 

Az esetlegesen időhúzó jelleggel, nem rendeltetésszerűen benyújtott kifogás esetén (feltéve, hogy ennek tényét a bíróság megállapítja) most sem kizárt, hogy a munkáltató kártérítési igénnyel lépjen fel, ez sem indokolja tehát a kifogás megszüntetését.

 

A kifogás intézményét kiterjeszteni lenne szükséges, hogy az olyan esetben is benyújtható legyen, amikor a munkavállaló ugyan jogvitát kezdeményezhet az intézkedéssel szemben, azonban tömeges (a munkavállalók mindegyikét vagy nagyobb csoportját érintő) jogsértésről van szó.

 

Jogainak tényleges gyakorlása elé azonban számos akadályt gördítettek. A szakmai vezetés a legkülönbözőbb szinteken kérdőjelezte meg a jogosítványait, megpróbált egyrészt tudomást sem venni a szervezetről, másrészt helyi szervezeteinek jogos felvetéseire ingerült, elutasító módon reagált.

 

A kifogás, mint szakszervezeti jog életben tartásának szükségességét mi sem bizonyítja jobban, mint jelen javaslatunkhoz 1. illetve 2. számú mellékletként csatolt táblázat az általunk benyújtott kifogásokról, és azok eredményességéről.

 

Összességében elmondható, hogy 2004. évi megalakulásunk óta a rendőrség hozzáállása a szakszervezet érdekvédelmi munkájához ha nem is nagy mértékben, de pozitív irányban fejlődött. Kifogásaink sikere javuló tendenciát mutat.

 

Munkaidő-kedvezmény

A munkaidő-kedvezmény a szakszervezeti tisztségviselők számára biztosít lehetőséget, hogy mentesüljenek a munkavégzés alól az érdekképviseleti tevékenység ellátására fordított időben. A kedvezményt a Javaslat nem biztosítja, annak kikötésére csak kollektív szerződésben lehetséges. Ez az intézkedés a szakszervezeti tevékenység ellehetetlenítését vetíti előre, valamint a szervezkedési szabadság érvényesülését gátolja.

 

A szabályozás ellentétes az ILO 135. egyezményének 2. cikkével, amely olyan mértékű kedvezmény biztosítását írja elő, amely a munkavállalók képviselői számára lehetővé teszi feladataik gyors és hatékony elvégzését.

Eddig például munkaidő-kedvezményt kaptak az érdekvédelmi tisztségviselők, a javaslat szerint ezentúl csak a munkáltatóval folytatott konzultáció idejére mentesülnének a munkavégzés alól, és védelmet sem kapnak. Ez azt jelenti, hogy a munkaidőn túl, hétvégén kell ellátni az érdekvédői feladatot úgy, hogy azért – persze más indokkal – bármikor kirúghatják.

Ráadásul a munkáltatóval folytatott tárgyalásnak nem kell, hogy egyezség legyen a vége; a kezdeményezés időpontjától számított hét napig ugyan a munkáltató a tervezett intézkedését nem hajthatja végre, ezt követően azonban, megállapodás hiányában a konzultációt berekesztheti, és megvalósíthatja az eredeti, akár munkavállaló-ellenes tervét is.

A tervezet megszüntetné a szakszervezeti tisztségviselők kiemelt jogvédelmét is.

Közérdekű megkeresések

Sajnos a rendőrségszervezetén belül, főként a szolgálat szervezés terén sok probléma tapasztalható. Mindennapossá váltak az olyan, hozzánk befutó hívások, melyek a szakszervezetünk segítségét kérik tagjaink.

A tapasztalatok szerint a kapitányságokon kapkodás a sorozatos időeltolódás, a munkáltatói oldal részéről a sorozatos jogszabálysértések, illetve a bűnügyi technikusok kiszolgáltatottsága, jogainak megnyirbálása, az állomány kizsigerelése lett.

A munkavégzés minőségét, és az állomány tagjainak jólétét nem lehet feláldozni a költségtakarékosság oltárán.

 

Megkeresésünk hatására a legtöbb esetben a rendőri vezetés intézkedett, és a problémákat orvosolták.

 

Érdekképviseleti tevékenység

 

A munkavállalók szociális és gazdasági érdekeinek védelme, továbbá a munkabéke fenntartása érdekében a Munka Törvénykönyve szabályozza a munkavállalók és a munkáltatók, illetve ezek érdek-képviseleti szervezeteinek kapcsolatrendszerét. Ennek keretében biztosítja a szervezkedés szabadságát, a munkavállalók részvételét a munkafeltételek alakításában, meghatározza a kollektív tárgyalások rendjét, illetve a munkaügyi konfliktusok megelőzésére, feloldására irányuló eljárást is. A munkavállalóknak, illetve a munkáltatóknak joga, hogy – a külön törvényben meghatározott feltételek szerint – gazdasági és társadalmi érdekeik előmozdítása, védelme érdekében, mindennemű megkülönböztetés nélkül, másokkal együtt érdek-képviseleti szervezetet alakítsanak, illetve az általuk választott szervezetbe – kizárólag az adott szervezet szabályaitól függően – belépjenek, vagy az ilyen jellegű szervezetektől távol maradjanak.

 

A TMRSZ szerteágazó érdekképviseleti tevékenységet, kollektív érdekvédelmet is ellát. Az érdekegyeztetés és az érdekképviselet országos, tárcaszintű és helyi rendszerének kialakítását, működtetését végzi a következő fórumokon:

 

1.) A kormány, a munkaadók és a szakszervezeti konföderációk közötti érdekegyeztetés fórumán, az Belügyi Érdekegyeztető Tanácsban (BÉT)

 

A szakszervezet a tanács ülésein képviselt véleményeivel, állásfoglalásaival jelentősen hozzájárul:

a miniszter és a miniszter által irányított szervek érdekegyeztetési feladatairól szóló 3/1991. (BK.2.) BM- utasítás értelmében a munkavállalók élet- és munkakörülményeit, jövedelmi, szociális és munkajogi érdekeit érintő valamennyi kérdésben egyeztetni kell. Ezen egyeztetés kötelező minden, a fentiekben megjelölt témakörben született előterjesztés esetében, mielőtt az a miniszteri vagy közigazgatási államtitkári értekezlet elé kerülne. A közös munka hatékonyan hozzájárult a minisztérium egészét érintő problémák gyors megoldásához.

 

2.) Az érdekegyeztetésről szóló miniszteri utasítás alapján az ORFK-n létrejött a Rendőrségi Érdekegyeztető Tanács (RÉT), amelynek ülésein a rendőrség vezetése által előterjesztett témák kerültek megvitatásra. Az üléseken folyó közös munka konstruktív volt, ennek ellenére előfordult, hogy a konszenzussal meghozott döntés végrehajtása nem történt meg.

 

Az TMRSZ vezető testületei, élve a véleménynyilvánítás korlátozás nélküli szabadságával, 1999 végén tájékoztatják a közvéleményt és a politikai közélet szereplőit, miszerint a magyar rendőrség hosszabb ideje egyre mélyülő anyagi, strukturális, vezetési és morális válságban van. A kedvezőtlen folyamatok megállítása érdekében a szakszervezet javasolta, hogy az Európai Unió előírásaival, az európai jogrenddel és joggyakorlattal a magyar rendőrség jelenét meghatározó körülményeit vesse össze, vizsgálják felül, és erősítsék meg a rendőrség politikai befolyástól mentes működésének feltételeit, garanciáit. A törvényhozásnak el kell döntenie, hogy hazánknak hatékony, működőképes, a polgári értékeket nem csak oltalmazó, de azokat polgárként megélő rendőrségre van-e szüksége.

 

A rendőrök anyagi helyzetét tovább ronthatja a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi … törvény elfogadása. A rendőrök szerzett jogainak elvétele ellen szakszervezetünk a kezdetektől fogva küzdött és küzd folyamatosan.

A visszamenőleges jogalkotás jogi és morális elfogadhatatlansága – jelen koncepció előzményeként pedig a kormányzat erőteljes verbális kommunikációja, a rendőrök és a szolgálati nyugdíjasok kigúnyolása (bohócok, Kádár-huszárok, dolgozni nem akaró 40 évesek, stb.) a rendőrök elleni gyűlölet szítására, valamint a fiatalok pályától való elriasztására volt alkalmas, amely mérhetetlen károkat okozott a rendőri hivatás társadalmi megbecsültsége vonatkozásában.

Az új törvényjavaslat – amely összecseng az Mt. Tervezetében foglalt kormányzati szemlélettel – a szolgálati nyugdíjasok érdekét és a már a rendszerben lévő hivatásosak érdekeit, szerzett jogait figyelmen kívül hagyja, hiszen a rendvédelmi területen dolgozók olyan speciális tudásanyagot sajátítanak el, amelyet egyébként a civil szférában nem tudnak hasznosítani. A civil szférában történő elhelyezkedésük ezért jóformán lehetetlen. Ráadásul a szolgálati nyugdíjasok azért kerültek nyugállományba, mert éppen a szolgálati idő alatt vállalt nehézségek, plusz terhek miatt egészségi állapotuk megromlott, munkavégzésre képtelenekké, vagy csökkent munkaképességűekké váltak.

Ha az ilyen hátrányokkal küzdő réteget ismételten a munkaerőpiacra küldik, szinte elkerülhetetlen annak veszélye, hogy munkanélküliekké váljanak.

Az elmúlt években a kormány mindenkori ágazati irányításért felelős miniszterei, valamint a kormány tagjai a rendészeti szakkérdésekben laikusként évek óta nem tudták megoldani a közbiztonság javítása mellett a rendészeti munkavállalók helyzetének olyan jellegű rendezését, hogy az ne eredményezze a munkavállalók egészségének rohamos romlását, az egyébként is alacsony magyar átlagéletkornak a rendészeti munkavállalókon belüli még alacsonyabb szintjének az emelését, a fluktuáció megállítását.

A fenti okok miatt a fenti törvénymódosítást szakszervezetünk teljes mértékben elutasítja, és a rendelkezésére álló minden törvényes eszközzel harcol, és harcolt annak elfogadása ellen.

Tisztségviselők védelme

A 2000. LXVII. törvénnyel kihirdetett, a munkavállalók üzemi képviselőinek védelméről és kedvezményeiről szóló 135. sz. ILO Egyezmény a szervezkedési jogokat veszélyeztető minden megkülönböztetés elleni védelem nyújtásának jegyében előírja, hogy a munkavállalók üzemi képviselőit (köztük a szakszervezeti tisztségviselőket) hatékony védelemben kell részesíteni minden olyan hátrányos intézkedés ellen (beleértve a felmondást is), amelynek indoka az érintett munkavállaló üzemi képviselői minősége vagy ilyen jellegű tevékenysége, szakszervezeti tagsága vagy részvétele a szakszervezet tevékenységében.

 

A 143. sz. ILO Ajánlás szerint a munkavállalók képviselőinek megfelelő védelemben kell részesülniük bármely, velük szemben alkalmazott hátrányos tartalmú cselekedettel szemben, beleértve a felmondást is, amely a szakszervezeti tevékenységben való részvételükön alapszik.

 

A munkajogi védelem megszüntetése nem felel meg az Európai Közösség munkavállalóinak tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció általános keretének létrehozásáról szóló 2002/14/EK irányelvnek sem, mely a következőt írja elő: „A tagállamok biztosítják, hogy a munkavállalók képviselői funkciójuk teljesítése során megfelelő védelmet élvezzenek, és megfelelő garanciát kapjanak, amely lehetővé teszi a rájuk ruházott feladatok megfelelő elvégzését.”

A munkajogi védelem funkciója, hogy az egyébként a munkáltatóval szemben rendszeres konfrontálódást vállaló tisztségviselővel szemben ne lehessen őt hátrányosan érintő intézkedéseket retorzióként alkalmazni, ne csorbíthassa a munkáltató a munkavállalók szervezkedési jogát, a munkajogi védelem célja a szakszervezet működésének biztosítása, a tisztségviselők eltávolításának megakadályozása.

 

A szakszervezeti tisztségviselők védelmére vonatkozó szabályozás már az elmúlt években is szigorodott. A hatályos szabályok a bírói gyakorlatban kialakított elveket vették át: a 2005. évi VIII. törvénnyel történő módosítás szabályozza, milyen esetben tekinthető „alaposnak” a felsőbb szakszervezeti szerv előzetes egyetértés megtagadása, illetve annak indokolása. Ha az egyes munkáltatói intézkedésekkel a felsőbb szakszervezeti szerv nem ért egyet, azt meg kell indokolnia, az indokolás pedig akkor alapos, ha az intézkedés végrehajtása a szakszervezeti tevékenység miatti hátrányos megkülönböztetést eredményezne, vagy az intézkedés következtében elnehezülne annak a szakszervezeti szervnek a működése, amelyben a tisztségviselő tevékenykedik (ez esetben előzetesen azt kell vizsgálni, hogy a munkáltatóra nem jelent-e aránytalan, súlyos hátrányt az intézkedés elmaradása).

 

A védelem tehát jelenleg sem parttalan, a felsőbb szakszervezeti szerv valóban indokolt esetben tagadhatja csak meg a hozzájárulást, ellenkező esetben a bíróság pótolja a jognyilatkozatot.

 

Az elmúlt években a bíróságok egyre ritkábban tagadják meg a jognyilatkozat pótlását, míg a munkáltatók a rendes felmondás helyett mind gyakrabban választják a rendkívüli felmondást a tisztségviselő munkaviszonyának megszüntetésére. Utóbbival a szakszervezeti tevékenység még csírájában elfojtható.

 

Az egyenlő bánásmódot biztosító szabályok a tisztségviselők védelmét nem tudják garantálni.  Ha figyelembe vesszük a jogellenes felmondás jogkövetkezményeire, illetve a felmondási védelemre vonatkozó szabályok megváltoztatásának szándékát is, a tisztségviselő munkaviszonyának jogellenes megszüntetésétől a munkáltatót semmi nem fogja visszatartani: a munkaviszony a felmondási idő leteltével megszűnik, elmaradt munkabér helyett relatíve kisösszegű átalány-kártérítést kell fizetnie, és ugyan visszahelyezési kötelezettsége van, az elhúzódó eljárás során olyan érdekmúlás következhet be, amely ezt a minimális kedvezményt is kiüresíti. A Javaslat mögött meghúzódó szándék világos és egyértelmű. A tervezet készítője – és ha ez ebben a formában elfogadásra kerülne a kormány és a kormánypárt – a munkáltatói oldal érdekeinek megfelelően szűkíti az érdemi érdekképviselet lehetőségeit. A Javaslat arra is alkalmas, hogy „elriassza” azokat a munkavállalókat a kollégái érdekeinek a viselésétől, akik elhivatottságot, ambíciót és alkalmasságot éreznek magukban és erre a kollégáik felhatalmazást is adnak a részükre. A Javaslat leplezetlenül kívánja kiüresíteni a munkavállalói érdekvédelmet azzal, hogy nem csupán a munkavállalói jogokat korlátozná elképesztő mértékben, hanem a ma még meglévő szakszervezeti tisztségviselők munkajogi védelmét gyakorlatilag megszüntetné.

 

Teljesen elfogadhatatlan tehát, és a nemzetközi munkajoggal (ILO 135. sz. egyezmény) ellentétes a Javaslat, amely az egyenlő bánásmódra hivatkozva, megszüntetné a szakszervezeti tisztségviselők sajátos munkajogi védelmét, s téves e körben az egyenlő bánásmódra való hivatkozás is. A szakszervezeti tisztség betöltését nem lehet azonosan kezelni az egyenlő bánásmódról szóló törvényben írt érdekképviseleti tevékenység miatti sérelmekkel. A tisztségviselő védelme ugyanis ennél szélesebb körű indokokon alapul ma is (mivel az a szakszervezet működésének védelmét is magában foglalja), továbbá egyáltalában nem lehet azonosítani egy passzív szakszervezeti tag helyzetét egy aktív, a munkáltatóval szükségszerűen konfrontálódó szakszervezeti tisztségviselőével. A szakszervezeti tisztségviselők, illetve munkavállalói képviselők speciális védelmének igényét európai irányelvek is előírják. Elvi okokból sem indokolt a szakszervezeti tisztségviselők védelmi szintjének csökkentése, kiemelve őket ezáltal a többi munkavállalói képviselő közül.

 

A szervezkedési szabadság érvényesülése érdekében a szabályozásnak nem a védelmi szint csökkentésére, főképp nem a munkajogi védelem intézményének megszüntetésére kellene irányulnia, hanem épp ellenkezőleg: szükséges lenne a munkajogi védelem erősítése, a tisztségviselők előnyben részesítése egyes intézkedéseknél, a bírói eljárások gyorsítása, az intézkedés megtétele előtt kötelező egyeztetés előírása, mind a rendes, mind a rendkívüli felmondás esetén.

 

Egyéb szakszervezeti jogok

 

A Javaslat nem biztosít a szakszervezetek részére olyan tájékoztatáshoz és konzultációhoz való jogot, ami a munkáltatót kötelezné.

 

A szakszervezetek általános véleményezési, tájékoztatáskérési joga

 

Munkáltatói véleményeztetési kötelezettség

Alapvető rendelkezés, hogy a munkáltató köteles döntése előtt a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezettel véleményeztetni a munkavállalók nagyobb csoportját érintő munkáltatói intézkedések tervezetét, így különösen a munkáltató átszervezésére, átalakítására, szervezeti egység önálló szervezetté alakulására, privatizálására, korszerűsítésére vonatkozó elképzeléseket.

A szakszervezet a munkáltató tervezett intézkedésével kapcsolatos álláspontját tizenöt napon belül közli a munkáltatóval. Ennek elmulasztása esetén úgy kell tekinteni, mintha az intézkedéssel egyetértene.

A tizenöt napos határidőt a tervezetnek a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet képviselőjéhez való érkezésétől kell számítani. A határidők betartása érdekében célszerű az intézkedéstervezet és a vélemény – amennyiben a szakszervezet azt elkészíti – írásbeli, közvetlen átvetetése az érintett részéről. Megjegyezzük e körben azt is, hogy a munkavállalók létszámának függvényében kell értelmezni, hogy melyek azok az esetek, amikor a véleményeztetési kötelezettség fennáll a munkáltató oldalán.

 

Általános véleményezési jog, tájékoztatáskérés

 

A szakszervezet – amellett, hogy bizonyos körben véleményezési joga van – a munkáltatótól minden olyan kérdésben tájékoztatást kérhet, amely a munkavállalók munkaviszonnyal összefüggő gazdasági és szociális érdekeivel kapcsolatos. A munkáltató ezt a tájékoztatást és intézkedésének indokolását nem tagadhatja meg.

A szakszervezet ezen túlmenően jogosult a munkáltatói intézkedéssel (döntéssel) kapcsolatos álláspontját, véleményét a munkáltatóval közölni, továbbá ezzel összefüggésben konzultációt kezdeményezni. (A konzultáció általános szabályai vonatkozásában lásd keretes összeállításunkat.)

 

Gazdasági helyzettel kapcsolatos tájékoztatás

 

Abban az esetben, ha a munkáltatónál nem működik üzemi tanács, a munkáltatót egyes gazdasági mutatók vonatkozásában a szakszervezet felé tájékoztatási kötelezettség terheli. Ennek megfelelően a munkáltató köteles

– legalább félévente a szakszervezet tájékoztatására a munkáltató gazdasági helyzetét érintő alapvető kérdésekről, valamint

– a munkáltató tevékenységi körének jelentős módosítására, illetve a munkáltató beruházásaira vonatkozó jelentős döntés tervezetéről, és

– legalább félévente a bérek, keresetek alakulásáról és a bérkifizetéssel összefüggő likviditásról, a foglalkoztatás jellemzőiről, a munkaidő felhasználásáról, a munkafeltételek jellemzőiről, továbbá

– legalább félévente a munkáltatónál távmunkát végző munkavállalók számáról és munkakörük megnevezéséről.

A fentiekhez kapcsolódó rendelkezés, miszerint a szakszervezet jogosult ellenőrizni a munkakörülményekre vonatkozó szabályok megtartását. Ennek keretében a munkaviszonyra vonatkozó szabályok végrehajtásáról az érintett szervtől tájékoztatást kérhet, és a szükséges felvilágosítást, adatot rendelkezésére kell bocsátani.

 

Kapcsolódó szakszervezeti jogosítványok

 

A szakszervezet az ellenőrzés során észlelt hibákra és mulasztásokra a végrehajtásért felelős szervek figyelmét felhívhatja, és ha azok a szükséges intézkedéseket kellő időben nem teszik meg, megfelelő eljárást kezdeményezhet. Ennek eredményéről az eljárást lefolytató szerv a szakszervezetet tájékoztatni köteles.

 

Munkahelyi ellenőrzések:

 

Szakszervezetünk tagjaink bejelentése kapcsán munkaügyi ellenőrzéseket végez. E körben a szakszervezet tisztviselői –előzetes bejelentés nélkül- felkeresik a munkáltató valamely szervezeti egységét, és ott az állomány tagjainak munkakörülményeit vizsgálják, adatokat kérnek.

 

A Javaslat az EU ilyen tárgyú irányelveiben meghatározott valamennyi tájékoztatási és konzultációs jogot az üzemi tanácsok részére tart fenn. Ez a megoldás – álláspontunk szerint – sérti az európai jogot, hiszen az a munkavállalók képviselőinek meghatározását e jogok szempontjából a tagállamokra bízza, de azok jogával és gyakorlatával összhangban. Magyarországon munkahelyi szinten több mint 20 éve duális munkavállalói képviselet van a jog és a gyakorlat szerint is, ennek megfelelően e tájékoztatási és konzultációs jogokat is biztosítani kell mindkét típusú munkavállalói képviselet számára, de legalábbis – valamilyen elv mentén – azokat el kell osztani. Az a megoldás, amelyet a Javaslat választott, ennek megfelelően ellentétes az európai joggal.

 

A tagok tájékoztatásának joga, a helyiséghasználati jog megszüntetése a szervezkedési szabadság aránytalan sérelmét jelenti, a szakszervezet működését akadályozhatja.

 

A képviseleti, véleményezési, valamint ellenőrzési jog megszüntetése a munkavállalók érdekképviseleti lehetőségeinek korlátozása lenne, ezért a hatályos törvény garanciákat fogalmaz meg a szakszervezeti véleménynyilvánítás szabadságának védelmére.

 

Szakszervezetünkhöz sok esetben fut be kérés tagjainktól, melyben kérik, hogy vizsgálják meg szolgálati helyükön a munkakörülményeket, mert álláspontjuk szerint az méltatlan, továbbá nem felel meg az alapvető biztonsági előírásoknak sem. SZSZB MRFK 1477/1/2009. sz. összefoglaló A munkaügyi ellenőrzések során több szabálytalanságot is feltártunk.

 

Az ezekről készült részletes összesítőt 3. számú mellékletünk tartalmazza.

 

A szakszervezeti véleménynyilvánítás szabadságának garanciái

 

– A munkáltató nem követelheti, hogy a munkavállaló szakszervezeti hovatartozásáról nyilatkozzék.

 

– A munkavállaló alkalmazását nem lehet attól függővé tenni, hogy tagja-e valamely szakszervezetnek, avagy nem, illetve megszünteti-e korábbi szakszervezeti tagságát, vagy vállalja-e a munkáltató által megjelölt szakszervezetbe történő belépést.

 

– A munkavállaló munkaviszonyát tilos megszüntetni, vagy a munkavállalót bármilyen más módon hátrányos helyzetbe hozni, megkárosítani szakszervezeti hovatartozása vagy szakszervezeti tevékenysége miatt.

 

– Tilos bármely jogosultságot vagy juttatást valamely szakszervezethez való tartozástól, illetve az attól való távolmaradástól függővé tenni.

 

 

Összességében: A szakszervezeti jogok szabályozásának célja elsősorban a szakszervezetek létrejöttének, működésének, működőképessége fenntartásának biztosítása kell, hogy legyen, valamint, hogy az érdekképviseleti funkciót a szakszervezetek el tudják látni, a munkavállalók érdekeinek hatékony védelme valósulhasson meg. A Javaslat ezzel szemben az érdekképviseletek ellehetetlenítését és az érdekképviseleti funkciók kiüresítését célozza.

 

A szakszervezetek ellehetetlenítésére tett kísérletek, az érdekképviseletekkel történő egyeztetés, a párbeszéd hiánya teljes mértékben idegenek az európai felfogástól, és gyakorlattól. Nyugaton éppen a munkavállalói érdekképviseletekkel folytatott párbeszéd felértékelődése tapasztalható. Ezért a magyar kormány szakszervezetekkel folytatott politikája ellen ezért a külföldi szakszervezetek többsége felemelte a hangját. Fontos e körben az Európai Szakszervezeti Szövetség (ETUC) Athénban zajló 12. kongresszusának 2011. május 20. napján kiadott szolidaritási nyilatkozata, melyben a résztvevő szakszervezetek szolidaritásukat fejezték ki a magyar munkavállalókkal, szakszervezetekkel a szociális párbeszéd hiánya miatt, és érdemi egyeztetésekre szólították fel a magyar kormányt.

 

Az Európai Szakszervezeti Szövetség kongresszusa, 36 ország 60 millió dolgozójának képviseletében érdemi szociális párbeszédre szólított fel Magyarországon.”

Kifejtették, hogy a Magyarországon tapasztalható folyamat a nyugati kormányok gyakorlatával ellentétes. Aggasztónak tartják, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanács ülései egyre ritkábbak, és azokon is a kormányoldal álláspontja a meghatározó.

Bernadette Segol, az ETUC újonnan megválasztott főtitkára, a kongresszus záróbeszédében aggodalmát fejezte ki továbbá a magyar kormány szakszervezetek és munkavállaló ellenes politikája miatt. Az Európai Szakszervezeti Szövetség támogatta a magyar tagszervezeteinek azt a követelését, hogy a magyar kormány állítsa helyre a szociális párbeszéd intézményét. Az elmúlt fél évben a magyar kormány nem tárgyal a szakszervezetekkel. Mindez a magyar EU elnökség idején történik, ellentétben az európai uniós alapszerződésekben és a magyar törvényekben foglalt kötelezettségvállalásokkal, miközben a kormány munkavállaló ellenes döntéseket és intézkedéseket hoz.

 

Javaslatunk koncepciójának a legfontosabb aspektusa a méltányosság és igazságosság mindkét fél, mind a munkavállaló, mind a munkáltató vonatkozásában. A munkáltatónak a munkavállalókkal való kapcsolatát üzleti tranzakcióként értelmezi, melyben kötelező a bona fides, a jóhiszeműség, a kedvesség, az udvariasság és a baráti, kölcsönös együttműködés.

 

A TMRSZ is kiemelten fontosnak tartja a gazdasági növekedés beindítását, a munkanélküliség és az államadósság csökkentését, de úgy véli, hogy e célok megvalósulása a nyilvánosságra került tervezetből nem következik. A minisztérium anyaga kizárólag a munkaerőpiac „rugalmassá tételét” tűzi ki célul, figyelmen kívül hagyja azonban az Európai Unióban bevett „flexicurity” (rugalmas biztonság) elvét.

 

Sérti ugyanakkor a munkavállaló és a munkáltató közötti viszony alapvető etikai alapjait is. A munkaadó-munkavállaló közötti jó kapcsolat, a kölcsönös jóhiszeműség, őszinteség, a bizalom, az együttműködés, stb, kellene, hogy jellemezze a közöttük, illetve a munkáltató és a munkavállalók érdekképviseleti szervei között fennálló kapcsolatot. Ennek érdekében mindkét félnek erkölcsi kötelessége tenni.

 

 

Javaslatok az új Munka Törvénykönyvéhez

 

I.

Szakszervezeti jogok

 

Az egyesülési szabadság és szervezkedési jog és a kollektív tárgyalási jog elveinek alkalmazásáról szóló, a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1949. évi 32. ülésszakán elfogadott 1949. évi 98. számú, valamint az 1948. évi 87. számú egyezmények – melyek Magyarország számára, azok ratifikálására tekintettel jogi kötelezettséget írnak elő – elismerik a munkaadói és munkavállalói szervezetalakítási szabadságot, és e szervezetek hatóságok működésétől és egymás beavatkozásaitól független működését, biztosítják a kollektív alkuk létrejöttét és a tisztségviselők védelmét.

 

A 87. számú egyezmény deklarálja, hogy a munkavállalók és a munkáltatók mindennemű megkülönböztetés nélkül jogosultak szervezetek – ideértve a szervezetek szövetségeit is – létrehozására, alapszabályainak elfogadására, képviselőik megválasztására, tevékenységük megszervezésére.

 

A Javaslat alapvetően más koncepciót tükröz, mint a fenti nemzetközi alapelvekkel összhangban álló jelenleg hatályos Munka Törvénykönyve. Számos rendelkezés elveszíti garanciális jellegét, csekély mozgásteret biztosítva a szakszervezeteknek arra, hogy a kollektív szerződésben a munkavállalók javára előnyös feltételeket harcoljanak ki.

 

A jelenleg hatályos Mt. garanciális jelleggel kimondja, hogy a munkáltatónál egy kollektív szerződés köthető, amelyet kizárólag a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezetek köthetnek meg a munkáltatóval, továbbá a kollektív szerződés megkötésére irányuló tárgyaláson a munkáltatónál képviselt valamennyi szakszervezet részt vehet.

 

Ehhez képest a jelenlegi törvényjavaslat nem szabályozza az üzemi tanács illetve a szakszervezetek általános tájékoztatáshoz való és konzultációs jogát.

 

A most hatályos Mt. szabályozása szerint a munkáltatónak tájékoztatási kötelezettsége áll fenn a szakszervezetek és az üzemi tanács felé. A munkaügyi kapcsolatokban alapkövetelmény, hogy a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a munkáltató, az üzemi tanács, a szakszervezet és a munkavállaló a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően, kölcsönösen együttműködve járjon el. E kötelezettség teljesítése érdekében a munkáltató a munkavállalót, az üzemi tanácsot, illetve a szakszervezetet köteles minden olyan tényről, körülményről, illetőleg ennek változásáról tájékoztatni, amely a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése szempontjából jelentős.

Eddig –legalábbis a törvényi szabályozás alapján- a munkaadó tájékoztatási illetve együttműködési kötelezettsége meglehetősen széles körű volt:

– A munkáltatónak a szakszervezet, illetőleg az üzemi tanács (üzemi megbízott) felé fennálló tájékoztatási kötelezettsége keretében a munkaügyi kapcsolatokkal, illetve a munkaviszonnyal összefüggő információkat átadja, azok megismerését, megvizsgálását, azokkal kapcsolatos vélemény kialakítását és képviseletét lehetővé teszi.

 

– az Mt. kötelezte a munkáltatót, hogy oly módon kell az információcserét lefolytatni, hogy biztosított legyen a feleknek a konzultáció tárgyához szükséges szintű képviselete, a közvetlen, személyes véleménycsere és párbeszéd, a munkáltató tájékoztatásának, illetve a szakszervezet, az üzemi tanács (üzemi megbízott) ezzel kapcsolatos álláspontjának, véleményének érdemi megtárgyalása. A munkáltató által közölt tájékoztatással, tervezett intézkedésére vonatkozó információval kapcsolatban a szakszervezet, az üzemi tanács (üzemi megbízott) a tájékoztatás, illetve az információ átadása időpontjától számított tizenöt napon belül kezdeményezhet konzultációt.

Az Mt. az állami szerveket, továbbá a helyi önkormányzatokat szintén kötelezte a szakszervezetekkel együttműködni, ennek keretében érdek-képviseleti tevékenységüket az ehhez szükséges információk biztosításával elősegíteni, valamint észrevételeikre, javaslataikra vonatkozó részletes álláspontjukat és ennek indokait harminc napon belül velük közölni.

Az Mt. tervezete alapján a továbbiakban nem illetné meg kiemelt munkajogi védelem a szakszervezeti tisztségviselőket, illetve az üzemi tanács tagjait. Ezzel azok függetlensége, és a szakszervezetek, illetve üzemi tanácsok érdekérvényesítési képessége csökkenne. (Ez sérti az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) 135. sz. Egyezményét.)

A hatályos Mt. szerint a tisztségviselő rendes felmondására akkor van lehetőség, ha a felsőbb szakszervezeti szerv előzetesen hozzájárul. A jelenlegi rendelkezés célja, hogy az egyes, a tisztségviselőket hátrányosan érintő és sok esetben diszkriminatív munkáltatói intézkedések (pl. kiküldetés, kirendelés, átirányítás, rendes felmondás) megtételét megakadályozza, és a munkavállalók szervezkedési jogának biztosítékául szolgáljon.

 

A Javaslat éles ellentétben áll az egyesülési szabadság és a kollektív alku jogának nemzetközi alapelvével, tekintettel arra, hogy a jelenleg hatályos Mt. kollektív szerződésre vonatkozó rendelkezéseit aszerint változtatja meg, hogy a jövőre nézve már nem csak egy kollektív szerződés megkötésére van lehetőség a munkáltató számára, továbbá kollektív szerződés erejű megállapodás megkötésére a munkáltatóval az üzemi tanács is jogosulttá válik, amennyiben a munkáltatónál nincs kollektív szerződés, illetve nincs kollektív szerződés kötésére jogosult szakszervezet. A kollektív munkaügyi vita során születő megállapodás pedig nem minősül kollektív szerződéses megállapodásnak.

 

A Javaslat e tekintetben arra ad lehetőséget a munkáltatónak, hogy a szakszervezeteket megkerülve, az üzemi tanáccsal kössön olyan megállapodást, amely elsődlegesen a munkáltató érdekeit tartja szem előtt, ami a munkavállalók jogait hátrányosan szabályozza. Aggályos a Tervezet ezen pontja arra tekintettel, hogy az üzemi tanács nem elsősorban érdekképviseleti szerv, hanem a vezetést támogató, informáló, és a döntések előkészítését segítő szervezet.

A kollektív szerződés (illetve a kollektív szerződés helyett megkötött üzemi megállapodás) hiánya bizonyos szabályozási körökben kifejezetten a munkáltató döntési jogosultságát bővíti, mivel az Mt.-ben meghatározott kérdésekben a munkáltató határozhat. Ezek a következők:

 

– a munkaidőkeretet a kollektív szerződés, ennek hiányában a munkáltató határozza meg (Mt. 118. § (2) bekezdés)

– a munkarendet a kollektív szerződés, ennek hiányában a munkáltató határozza meg (Mt. 119. § (1) bekezdés)

– a támogatásokat, illetve ezek mértékét a kollektív szerződés határozza meg, de a munkáltató a munkavállaló részére ezen túlmenően is támogatást nyújthat (Mt. 165. § (1) bekezdés).

 

Az új szabályozás éles ellentétben áll az Európai Unió jogszabályaival történő jogharmonizáció jegyében az Mt. módosításáról szóló 2002. évi XIX. törvény koncepciójával, amely a szakszervezetek súlyának növelése céljából – olyan munkáltatóknál, ahol képviselettel rendelkező szakszervezet nem működött – megszüntette az üzemi megállapodás kollektív szerződést pótló szerepét.

 

A tervezet – a fent hivatkozott nemzetközi alapelvvel ellentétben – a korábbiakhoz képest megszünteti a munkáltató, az állami szervek, valamint a helyi önkormányzatok szakszervezetekkel való együttműködési kötelezettségét. Ezen módosítás folytán a szakszervezeti érdekérvényesítés és érdekképviselet intézményrendszere kiüresedik arra tekintettel, hogy számos korábbi szakszervezeti jogosultság – mely egyúttal a munkáltatói oldalon kötelezettségként fogalmazódik meg a jelenlegi szabályozásban – megszüntetésre kerül. E körbe tartozik a munkáltató együttműködési, valamint bizonyos intézkedések tekintetében előírt véleményeztetési kötelezettsége. Az Európai Unió jogszabályaival történő jogharmonizáció jegyében az Mt. módosításáról szóló 2002. évi XIX. törvénnyel egzakt módon a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet véleményezési jogkörébe tartozó kérdések egzakt felsorolásra került sor a korábbi általánosan megfogalmazott szabállyal szemben. Ennek értelmében a munkáltató köteles döntése előtt a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezettel véleményeztetni a munkavállalók nagyobb csoportját érintő munkáltatói intézkedések tervezetét. Az új Mt. ilyen kötelezettséget nem tartalmaz a munkáltatóra nézve. A szakszervezetek tájékoztatáshoz való joga szintén formálissá válik, tekintettel arra, hogy a munkáltató annak nem köteles eleget tenni.

 

Fentieken túl a szakszervezetek érdekérvényesítési lehetőségét csorbító változtatásként értékelhető, hogy a Javaslat nem biztosítja a munkaidő-kedvezményt a szakszervezeti tisztségviselők részére, hanem a jövőben kizárólag a munkáltató egyoldalú döntése függvényében biztosít lehetőséget részükre – távolléti díj ellenében – a konzultáción való részvételre. Az új Tervezet hiányosságaként értékelhető, hogy nem tartalmaz konkrét rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a szakszervezeti érdekképviseleti tevékenységet – a munkaidő-kedvezmény megszüntetése tükrében – milyen időkeret terhére kívánja biztosítani a munkáltató.

 

A hatályos Mt. 62.§ (2) szerint „az üzemi tanács tagját havi munkaideje tíz százalékának, elnökét havi munkaideje tizenöt százalékának megfelelő munkaidő-kedvezmény illeti meg”. A munkaidő-kedvezmény mértékét is szűkíti az új javaslat, amennyiben abba bele rendeli számítani a munkáltatóval való tárgyalás idejét is. Nem engedi továbbá annak szabad felhasználását, ugyanis tíz nappal korábban be kell jelenteni igénybevételét a munkáltatónak.

 

A fent nevezett 2002. évi XIX. törvény újra bevezette a szakszervezeti munkaidő-kedvezmény fel nem használt részének (de legfeljebb a felének) munkáltató általi kötelező pénzbeli megváltását. Súlyos anyagi hátrányt jelent ezért a szakszervezetekre nézve a munkaidő-kedvezmény elvonása abban a tekintetben is, hogy annak pénzbeli megváltásából származó összegtől elesnek, ezáltal költségvetési forrásaik jelentősen beszűkülnek. A nemzetközi jogban általánosan elfogadott kollektív alku elve kiüresedik azáltal, hogy a tervezet értelmében a munkáltató nem köteles a szakszervezetekkel konzultációt kezdeményezni.

 

Az új Mt. tervezet a szakszervezeti tisztségviselőket megillető munkajogi védelmet is kiiktatja, holott az korábban a jogharmonizáció jegyében az Mt. módosításáról szóló 2003. évi XX. törvénnyel került bevezetésre. A Tervezet nem írja elő a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv előzetes egyetértését a tisztségviselőt hátrányosan érintő és sok esetben diszkriminatív munkáltatói intézkedések, pl. kiküldetés, kirendelés, rendes felmondás megtétele előtt.

 

Az új Mt. tervezete a szakszervezeti jogok körében nem nevesíti a kifogás jogát, amelyet a jelenleg hatályos nemzetközi, és hazai szabályozás értelmében a jogellenes munkáltatói intézkedésekkel, illetve munkáltatói mulasztásokkal szemben biztosított a munkavállalóknak, és érdekképviseleti szerveiknek. Ennek folytán a szakszervezetek által észlelt jogellenes munkáltatói intézkedések, valamint mulasztások vonatkozásában megszűnik a párbeszéd az érdekképviseletek és a munkáltatói oldal között, hiszen amennyiben a jogszabály a jövőre nézve kifogás benyújtására nem biztosít lehetőséget, úgy érdemi egyeztetésre sem kerülhet sor annak tárgyában, ez egyben a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütközés lehetőségét is felveti, amely általános érvénnyel alkalmazandó a kollektív munkajog területén is.

 

A Tervezet korlátozza a szakszervezetek jogosultságait abban a körben is, hogy a jövőben már csak a munkáltatóval és annak érdekképviseleti szervezeteivel szemben teszi lehetővé a tagok képviseletét anyagi-, szociális-, valamint élet- és munkakörülményeiket illetően, azonban az állami szervek, bíróságok, és más hatóságok előtti képviselet lehetőségéről nem tesz említést. Ez előre vetíti azt, hogy pl. a polgári peres eljárásokban a szakszervezeti tagok elesnek a javarészt ingyenes jogi képviselet lehetőségétől, ezáltal a munkáltatóhoz képest hátrányos helyzetbe kerülnek, amely a hátrányos megkülönböztetés felszámolása nemzetközi alapelvbe ütközik.

 

A munkáltatók megbízási szerződést köthetnének magánszemélyekkel és gazdasági társaságokkal a munkaügyi feltételek vizsgálatára. Ezeknek az ún. független munkaügyi tanácsadóknak a részére a munkáltató a munkavállalók adatait korlátlanul átadhatná, s a munkavállalók is kötelesek lesznek a tanácsadó kéréseit teljesíteni. Ha a tanácsadó tanácsát követi a munkáltató, nem lesz érte felelős. A törvény nem szabályozná a tanácsadó tévedéseiből eredő károkért, munkavállalói jogsértésekért sem a tanácsadó felelősségét. Nem utolsósorban pedig ezek a „tanácsadói”, függetlennek mondott cégek a megrendelő óhajainak és érdekeinek megfelelő, a jövőbeli döntéseit alátámasztani kívánó kimutatásokat, statisztikákat, közvélemény kutatási adatokat szállítanának.

Ezek a külsős cégek piaci alapon való működése sokadlagos szemponttá degradálná a munkavállalói érdekeket, azok szempontjait, tehát a szakszervezeti jogok elvonásával párhuzamosan ez az elképzelés is a munkáltatói osztály részeseinek az érdekét szolgálja.

A munkaügyi tanácsadó az adott munkahelyen megvizsgálhatná a belső szabályzatokat, a munkaszerződéseket, a munkarendet, a bérrendszert, illetve az egyenlő bánásmód szabályainak megtartását. Ha a vizsgálat után a munkáltató teljesítené a független ellenőr javaslatait, az állami munkaügyi hatóság nem bírságolhatná meg a társaságot.

A jogszabálytervezet aggályos, mert képlékennyé teszi a jogi képviselet és a tanácsadás intézményrendszerét azzal, hogy egyéni vállalkozók és gazdasági társaságok számára is lehetőséget ad az ügyvédi munkára.

 

Javasoljuk, hogy az Mt. Javaslatnak a Munkaügyi kapcsolatokról szóló 3. részét a fenti indokokra tekintettel az alábbiak szerint szíveskedjenek módosítani:

 

– A jelenleg hatályos Mt. 31. § (1) hatályában fenntartani. E szerint: ”Kollektív szerződést egyrészről a munkáltató, a munkáltatói érdekképviseleti szervezet, vagy több munkáltató, másrészről a szakszervezet, illetve több szakszervezet köthet.”

 

Javasoljuk, hogy az Mt. Javaslat fenti részét az alábbi szöveggel kiegészíteni szíveskedjenek:

 

„A munkáltatónak általános tájékoztatási kötelezettsége áll fenn a szakszervezetek és az üzemi tanács felé. A munkáltató a munkavállalót, az üzemi tanácsot, illetve a szakszervezetet minden olyan tényről, körülményről, illetőleg ennek változásáról tájékoztatja, amely a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése szempontjából jelentős.

 

A munkaügyi kapcsolatokban a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a munkáltató, az üzemi tanács, a szakszervezet és a munkavállaló a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően, kölcsönösen együttműködve járnak el.

A munkáltató által közölt tájékoztatással, tervezett intézkedésére vonatkozó információval kapcsolatban a szakszervezet, az üzemi tanács (üzemi megbízott) a tájékoztatás, illetve az információ átadása időpontjától számított tizenöt napon belül kezdeményezhet konzultációt.

Az állami szervek, a helyi önkormányzatok és a munkáltatók kötelesek a szakszervezetekkel együttműködni, ennek keretében érdek-képviseleti tevékenységüket az ehhez szükséges információk biztosításával elősegíteni, valamint észrevételeikre, javaslataikra vonatkozó részletes álláspontjukat és ennek indokait harminc napon belül velük közölni.

A szakszervezeti tisztségviselőket, illetve az üzemi tanács tagjait. kiemelt munkajogi védelem illeti meg. A tisztségviselő rendes felmondására akkor van lehetőség, ha a felsőbb szakszervezeti szerv előzetesen hozzájárul.

 

– Javasoljuk, hogy a jelenleg hatályos Mt. a szakszervezeti tisztségviselőket megillető munkaidő kedvezményt szabályozó részeit a jelenlegi tartalommal hatályukban fenntartani szíveskedjenek.

– Javasoljuk, hogy az Mt. javaslat szövegébe a jelenleg hatályos Mt. 23. §-ában szabályozott szakszervezeti kifogás intézménye változatlan formában átvételre kerüljön, az alábbiak szerint.

 

 

„ (1) A munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet jogosult a munkavállalókat, illetve ezek érdekképviseleti szerveit közvetlenül érintő jogellenes munkáltatói intézkedés (mulasztás) ellen kifogást benyújtani.

(2) A kifogást a munkáltató vezetőjéhez, a kifogásolt intézkedésről való tudomásszerzéstől számított öt munkanapon belül kell benyújtani. Kifogást az intézkedés megtételétől számított egy hónapon túl nem lehet benyújtani.

(3) Nincs helye kifogásnak, ha az intézkedéssel szemben a munkavállaló jogvitát kezdeményezhet. Ettől eltérően, ha a munkáltató a szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyát a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv előzetes egyetértése hiányában szüntette meg rendes felmondással, a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet jogosult kifogás benyújtására.

(4) Ha a munkáltató a kifogással nem ért egyet, egyeztetésének van helye. A kifogással kapcsolatos egyeztető tárgyalást a kifogás benyújtásától számított három munkanapon belül kell megkezdeni. Ha az egyeztetés hét napon belül nem vezet eredményre, az eredménytelenség megállapításától számított öt napon belül a szakszervezet bírósághoz fordulhat. A bíróság nemperes eljárásban, tizenöt napon belül dönt.

(5) A kifogásolt intézkedést a munkáltató és a szakszervezet közötti egyeztető tárgyalás befejezéséig, illetve a jogerős bírósági döntésig végrehajtani nem lehet, illetve végrehajtását fel kell függeszteni.”

 

– Kérjük, hogy az Mt. javaslat szövegébe a jelenleg hatályos Mt. 19. §-ában szabályozott érdekképviseleti jog intézménye változatlan formában átvételre kerüljön, az alábbiak szerint.

 

„1) A szakszervezet joga, hogy a munkavállalókat anyagi, szociális és kulturális, valamint élet- és munkakörülményeiket érintő jogaikról és kötelezettségeikről tájékoztassa, továbbá a munkaügyi kapcsolatokat és a munkaviszonyt érintő körben tagjait a munkáltatóval szemben, illetőleg az állami szervek előtt képviselje.

2) A szakszervezet jogosult a tagját – meghatalmazás alapján -, annak élet- és munkakörülményeit érintő kérdésekben bíróság, más hatóság, illetve egyéb szervek előtt képviselni.”

 

 

– Kérjük, hogy az Mt. javaslat szövegéből a munkaügyi tanácsadó intézményéről szóló rendelkezéseket kivenni szíveskedjenek.

 

Munkahelyi ellenőrzések tekintetében:

Javasoljuk az alábbiak garantálását:

Legyen joga a szakszervezeteknek valamennyi olyan munkahelyen, ahol reprezentatívak, ellenőrzést tartani, függetlenül a foglalkoztató székhelyétől (telephelyétől). Javasoljuk a szakszervezet ellenőrzési jogosultságának kibővítését. Az új Mt.-nek álláspontunk szerint a szakszervezet számára a javaslat szövegéhez képest jóval tágabb jogkört kellene megállapítania. Ezért a 265. §-t a következő módosítással tartjuk elfogadhatónak:

A munkáltató biztosítja, hogy a Szakszervezetek arra feljogosított képviselői hivatali munkaidőben, illetve indokolt esetben szolgálatteljesítési időben, előzetes bejelentés nélkül önállóan ellenőrizzék a munkavégzési körülményeket, így különösen az egészséges és biztonságos munkavégzés biztosítására vonatkozó munkáltatói kötelezettségek betartását. Az ellenőrzés során amennyiben az ellenőrzés munkavállalók nyilatkoztatására irányul, a munkáltató képviselője nem lehet jelen.

Azzal, ha a szakszervezetek az ellenőrzési jogukat csupán előzetes bejelentés után, és a munkabiztonsági felügyelővel közösen, kvázi „felügyelet alatt” végezhetnék, az ellenőrzés célja jelentősen sérülne.

 

Az ellenőrzés során a szakszervezet legyen jogosult

– belépni az ellenőrzése alá tartozó valamennyi munkahelyre, akadályoztatása esetén a rendőrség igénybevételére,

– az ellenőrzéshez szükséges nem minősített adattartalmú nyilvántartások megtekintésére, azokról másolatok készítésére,

– az ellenőrzéssel összefüggésben hang- és képfelvétel készítésére,

– a munkahelyen tartózkodó személyektől az ellenőrzéshez szükséges felvilágosítás kérésére, valamint személyi azonosságuk igazoltatással történő megállapítására,

 

A szakszervezet az ellenőrzés során tapasztalt szabálytalanságok megszüntetése érdekében az alábbi jogkövetkezményeket alkalmazhatja:

 

– felhívja a Munkaügyi Felügyelet figyelmét a tapasztalt szabálytalanságokra, és kezdeményezi vizsgálat lefolytatását az ügyben.

– felszólítja a foglalkoztatót a szabálytalanság meghatározott időn belül történő megszüntetésére,

– javaslatot tehet munkaügyi bírság kiszabására,

– szabálysértési eljárást kezdeményezhet

 

A fenti javaslatainkon kívül, melyek lényegében a jelenleg hatályos Mt. rendelkezésének –a szakszervezeteket érintő részek tekintetében- érintetlenül hagyását jelentik, további javaslatokat teszünk a törvény szövegét illetően:

Mt.
javaslat paragrafusai

Javaslat
szövege

Felülvizsgálat
indoka

260.§
c.)

1.
§
(1)
E
törvény a tisztességes foglalkoztatás szabályait állapítja
meg a

vállalkozás
és a munkavállalás szabadságának elve szerint, tekintettel a

munkáltató
gazdasági és a munkavállaló szociális érdekeire.

(2)
a munkaviszonyban a munkavállaló és a munkáltató egyenlők.
Mindkettőjüket speciális jogok illetik meg, és kötelezettségek
terhelik. A munkáltató köteles főként a munkavállaló
személyiségi jogainak tiszteletben tartására a tisztességes
munkabér megállapítására, a munkavállalók érdekvédelmi
tevékenységének támogatására és előmozdítására. A
munkavállaló köteles a legjobb tudása szerint munkáját
elvégezni, a munkáltató utasításait végrehajtani.

A
Javaslat általános szemléleti problémája, hogy míg a
munkavállaló terhére eső

magatartásokat
mindig egyértelműen kötelezettségnek nevezi, és így is
szabályozza, addig

a
munkáltató terhére eső magatartásokat, körülményeket csak
általánosságban fogalmazza

meg,
s nem a munkáltató egyértelmű kötelezettségeként. Emiatt a
szövegezési technika miatt szükséges deklaratív szinten is
hangsúlyozni a munkaviszonyban az egyenlőség elvét, továbbá
azt, hogy a felek jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek.
Egyébként –a munkáltató kedvezőbb gazdasági és társadalmi
helyzete miatt- ez

esetenként
kérdéses lehet a gyakorlatban.

266.
§

A
szakszervezeteket az állam a költségvetésből arra
elkülönített, taglétszámtól függő, határozott összeggel
támogatja. A támogatás összege a tagok által befizetésre
kerülő tagdíj 20%-a.

A
Magyar Köztársaság költségvetéséről szóló 2010. évi
CLXIX. tv 1. számú melléklete szerint ez évben a TMRSZ 3
millió forint állami támogatásra jogosult. Ez a pénz nem
elegendő a szakszervezeti munka finanszírozására. Ezért
javasoljuk a taglétszám alapján történő, fejenként a
mindenkori tagdíj 20%-át kitevő összegű, magasabb állami
támogatás megállapítását. *

262.
§ (5)

„A
szakszervezet jogosult tagjai anyagi, szociális és kulturális
érdekeinek érvényesítésére bármely idegen állammal,
illetve azok szervezeteivel, továbbá külföldi
szakszervezetekkel kapcsolatba lépni, azokkal együttműködni,
illetve megállapodásokat kötni, tagjainak jóléte előmozdítása
céljából.”

A
Szakszervezetek feladata, hogy minden módon, és minden törvényes
eszközzel védelmezzék, óvják tagjaik jogait, elősegítsék
boldogulásukat. Ezen eszközök köréből az idegen hatalmakkal
történő együttműködés joga kimaradt. Álláspontunk szerint
ennek felvétele a törvény szövegébe azért szükségeltetik,
mert jelenleg a külföldi államokkal, szakszervezetekkel történő
tapasztalatcsere –politikai megfontolások miatt- akadályokba
ütközik.

263.
§

A
jelen törvényben nem szabályozott esetekre a Magyar Köztársaság
által ratifikált nemzetközi szerződések, egyezmények
irányadók.

Tekintettel
arra, hogy Magyarország ratifikált sok, szakszervezeti jogokat
szabályozó nemzetközi megállapodást (ILO egyezmények)
kötelezve van ezek bertartására.

*Szakszervezetünk a szűkös anyagi forrásokra tekintettel nem minden esetben tudja megtenni azokat a lépéseket, amelyek segítségével magasabb színvonalon tudná gyakorolni érdekérvényesítő tevékenységét. Sok esetben a célszerű, és hatékony módszerek azért nem tudnak a gyakorlatban megvalósulni, mivel nincsen meg rá az anyagi keret. (Ez történt például a demonstrációk esetében.) Tagjaink jogi képviselete szintén nehézségekbe ütközik. Szakszervezetünk számára sok kiadással jár. Ezért fordulhat az elő, hogy jogászaink méltatlan körülmények között kénytelenek dolgozni. A szakszervezet anyagi nehézségek miatt még a munkájukhoz alapvetően szükséges hátteret –pl. magyar közlöny, hatályos törvények- sem tudja biztosítani a számukra.

 

Arra kérjük tehát Önöket, hogy fontolják meg a szakszervezetekkel kapcsolatos rendelkezések felülvizsgálatát, ugyanis a szakszervezetek nélkülözhetetlen elemei a munkavállalók hathatós érdekvédelmének. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egyben a munkáltatók ellenségei is lennének.

 

Álláspontunk szerint ideje véget vetni a munkáltatók és a szakszervezetek közötti harcnak, az értelmetlen árokásásnak a két fél között. Indokolhatatlan és a társadalmi igazságosság tekintetében elfogadhatatlan, hogy több évtizedes szakszervezeti, munkavállalói jogokat a kormány egyoldalúan csak a munkáltatónak kedvezve módosítana, kiüresítene. Erre a kormány nem kapott felhatalmazást a választóktól, a bérből és fizetésből élőktől és az egyéb hátrányosan érintett, egyébként is a rendszerváltás veszteseinek, vagy időnként „panelproliknak” nevezett állampolgároktól. A munkavállalók, a bérből és fizetésből élők „panelprolizása”, az évtizedeken át járulékot fizető nyugdíjasok „nyuggerezése”, a közrendet, közbiztonságot fenntartó rendőrök „Kádár-huszározása” olyan mértékű hatalmi gőgről és arroganciáról tanúskodik a jelenlegi kormányzat terhére, amely ebben az Mt. javaslatban ismét és újfent realizálódik.

 

A kormány – amennyiben a Javaslatban foglaltakat erőből átviszi, köszönhetően a pillanatnyi parlamenti erőfölényének – világos választ fog adni a rendszerváltás veszteseinek, amelynek az üzenete erősíti azt az egyre inkább alátámasztott véleményt a jelenlegi kormányról, hogy a „gazdagok, a spekulánsok, a munkáltatók kormánya”.

 

Tudatosítani kellene, hogy a kormány céljaik nem ellentétesek a munkavállalókkal és a nyugdíjasokkal, hanem éppen hogy azonosak. Tudatosítani kellene és tettekkel igazolni, hogy a kormány nem kivételezik a munkáltatókkal a munkavállalók terhére. A jelenlegi Javaslat erre az igazolásra nem alkalmas. Mind a szakszervezetek, mind a munkáltató az igazságosságért, és az állampolgárok, a munkavállalók jólétéért kellene, hogy harcoljon, és tegyen, ha lehet akkor a jövőben együtt, közösen.

 

 

II.

Munkavállalókat érintő jogok

 

Jelen javaslatnak csupán a szakszervezeteket, illetve a szakszervezeti jogokat érintő javaslat benyújtása volt a célja. A társadalmi igazságosság elősegítése végett azonban szükségesnek tartjuk, hogy a munkavállalók jogai tekintetében is tegyünk néhány konkrét javaslatot:

145.
§

Javasoljuk
a bérpótlékokról rendelkező (139-145. §) közé az alábbi
támogatási formát felvenni:

A
munkáltató köteles új lakás vásárlása, építkezés esetén
egyszeri, illetve havonta folyósítandó támogatásban
részesíteni. A támogatás teljes összege nem lehet kevesebb a
munkavállaló egy havi bérénél.

Az a
munkavállaló, akinek átlagkeresete a mindenkori minimálbér 18
szorosát meghaladja, nem részesíthető lakástámogatásban.

A
kormány programjába illeszkedik, egyik fő célkitűzése volt a
lakosság lakásproblémáinak, eladósodásának (pl. svájci
frank hitel) kezelése.

Ennek
a problémának a megoldásában elvárható, hogy a munkáltató
is kivegye a részét.

146.
§

Javasoljuk
a bérpótlékokról rendelkező (139-145. §) közé az alábbi
támogatási formát felvenni:

A
munkáltató köteles a kiskorú gyermeket nevelő munkavállalók
esetében

  • 1
    gyermek után a munkabér 10%-ának

  • 2
    vagy több gyermek után a munkabér 20%-ának megfelelő összegű
    bérpótlékot folyósítani a munkavállalónak.

A
kormányprogram egyik hangsúlyos eleme a családok, illetve a
gyermekvállalás támogatása.

A
fenti intézkedés a roma családok integrációját is
elősegítheti, tekintettel arra, hogy körükben több a
nagycsaládos, amely a munkaerőpiacon történő
elhelyezkedésüket akadályozhatja..

147.
§

Javasoljuk
a bérpótlékokról rendelkező (139-145. §) közé az alábbi
támogatási formát felvenni:

A
munkáltató köteles a rendes illetve rendkívüli szabadság,
illetve a túlóra kiadása során a kiskorú gyermeket nevelő
munkavállaló családi körülményeire tekintettel lenni.

A
kormányprogram egyik hangsúlyos eleme a családok, illetve a
gyermekvállalás támogatása.

A
fenti intézkedés a roma családok integrációját is
elősegítheti, tekintettel arra, hogy körükben több a
nagycsaládos, amely a munkaerőpiacon történő
elhelyezkedésüket akadályozhatja. .

147.
§

Általánosságban
javasoljuk továbbá a Javaslat újból történő áttekintését,
annak vizsgálata céljából, hogy a törvény szövegében
foglalt szankciók elegendő garanciát, védelmet nyújtanak-e a
törvény szövegének betartására. A jelenlegi Mt. egyik fő
problémája éppen az, hogy nincsen megfelelően szankciókkal
körülbástyázva, ezért a munkavállalók visszaéléseivel
szemben nem lehet megfelelő módon fellépni, illetve rászorítani
őket a törvény szövegének betartására, a jogkövető,
etikus magatartásra.

Az,
hogy nem áll a hatóságok rendelkezésére megfelelő eszköz a
szankcionálásra, és a visszaélések kiküszöbölésére, a
munkavállalókban azt az érzetet kelti, hogy az állam nem
védelmezi meg őket a munkáltató jogellenes magatartásával,
visszaéléseivel szemben. Ezzel társadalmi ellentéteket
generál, végeredményében pedig meggyengíti az összetartást,
és egy egészséges, igazságosságon, etikán, szolidaritáson
és jóindulaton alapuló, a kihívásokat biztonsággal megoldani
tudó, életképes társadalom kiépítését.

Végezetül engedje meg Államtitkár Úr azt, hogy hangot adjak azon véleményemnek, miszerint a TMRSZ elmúlt 6 éves ténykedése felkavarta azt a langyos posványt, amelyben az addig létjogosultsággal rendelkező szakszervezetek a mindenkori kormányokkal együtt pancsikoltak. A rendszerváltás veszteseinek tekinthető munkavállalók, a bérből és fizetésből élő alkalmazottak a szakszervezeti tevékenységből való teljes kiábrándultság fázisában éltek, amikor a TMRSZ megkezdte a működését.

 

Az, hogy a valós érdekvédelmi munkára igényt tartanak a munkavállalók, azt igazolja a TMRSZ növekedése, elismertsége, a munkavállalók bizalma.

 

Szociológusok, politológusok egybehangzó véleménye, hogy társadalmunk berendezkedése igazságtalan és ennek olyan gazdasági következményei vannak ma már, amelyet elsősorban a munkavállalók éreznek a bőrükön. A TMRSZ tevékenysége, az hogy a munkavállalók szemét felnyitva a szolidaritás elvét hirdetve évek óta kemény munkaharcot folytat tagjai érdekében a kormányzattal és a munkáltatókkal szemben, kemény, és veszélyes tevékenység a jelenlegi társadalmi berendezkedésben.

 

A közvélemény számára, a munkavállalók előtt ma már köztudomású tény, hogy a munkavállalók érdekében valóban kiálló szakszervezet működését a kormány lehetetleníteni, hitelteleníteni kívánja az alárendelt ügyészség hatásköreit és eszközrendszerét is felhasználva.

Álláspontom szerint ennek rendkívül rossz üzenete van a munkavállalók és a magyar választópolgárok felé.

 

A szakszervezetünkkel szembeni retorziók, terrorizáló jellegű vegzálások évek óta folyamatosan zajlanak. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért a kormányzat törekvése egyre hiteltelenebb akkor, amikor a munkavállalók érdekeire hivatkozva a munkavállalók érdekeivel ellentétes jogalkotásba fog, amelynek egyik lényeges eleme, hogy arra törekszik, hogy a TMRSZ-hez hasonló felfogású szakszervezetek ne alakulhassanak ki.

 

Az elmúlt 20 év kegyenc-politikája, ahol a nem akadékoskodó szakszervezeteket és azok vezetőit a kormányok tejben-vajban fürösztötték, és amelynek eredménye a jelenlegi munkavállalói kiszolgáltatottság, a TMRSZ színrelépésével ellehetetlenült, egyre nehezebbé vált megtéveszteni a munkavállalókat, A rendészeten a rendőrségen belül a munkavállalók többsége már tisztán látja az összefonódásokat, trükközéseket a munkavállalók további kizsigerelésének a szándékát, amelyhez egyes „pancsikoló” szakszervezetek tisztségviselői tevékeny asszisztenciát nyújtanak. A TMRSZ színre lépésével azonban ez a megtévesztésre irányuló tevékenységük egyre hiteltelenebbé vált és ezzel párhuzamosan a valódi érdekvédelem egyre népszerűbbé vált a munkavállalók szemében.

 

Amíg ugyanis a munkavállalók szemében hiteltelenné vált szakszervezetek taglétszáma rohamosan csökkenő tendenciát mutat évek óta, addig a TMRSZ ma már Magyarország legnagyobb létszámú rendőrszakszervezete, de a rendészeten belül is a legnagyobb.

 

Úgy gondoljuk, hogy a kormány erőből politizálása, amelynek során a szakszervezetek legkeményebb hangvételt megütő reprezentánsát a TMRSZ-t ellehetetleníteni kívánják, nem fog a kormány által elvárt eredményre vezetni. Éppen ellenkező hatást vált ki. Meggyőződésem, hogy az Mt. és egyéb munkajogi jogszabályoknak a szakszervezeti jogokat kiüresíteni kívánó koncepciója elsősorban a TMRSZ-re íródott egyrészt a jogi és anyagi ellehetetlenítésünk, másrészt abból a célból, hogy ne alakuljanak a TMRSZ-hez hasonló más, alulról szerveződő és valóban a munkavállalókat képviselő szakszervezetek.

 

Ez a kormányzati törekvés azonban ellentétes a nemzetközi alapelvekkel, ellentétes a magyarországi munkavállalók érdekeinek a védelmével, amelyet a XXI. Század kommunikációs lehetőségeinek a figyelembe vétele mellett a kormány nem fog tudni megtenni számára hátrányos következmények nélkül.

 

A kézben tartott média és ellenkampány mellett ugyanis a magyar munkavállalóknak lehetőségük van az érvek között megmutatkozó markáns különbségek alapján egyik, vagy másik oldalnak hinni. Nem kétséges, hogy a munkavállaló számára hátrányos döntések – amelyet a kormánypárti kommunikáció ellenkező előjellel tálal minden megjelenési fórumán – nyilvánvalóvá válnak a munkavállalók számára, ha egy hiteles és az ő érdekeit képviselő szakszervezet köznyelvre lefordítva elmagyarázza a lényeget számukra.

 

Ebben a kommunikációs küzdelemben az van vesztésre ítélve, aki rosszat akar a munkavállalónak, az veszít, aki mögöttes szándékait leplezni igyekszik, aki be akarja csapni a munkavállalókat.

 

A kommunikációhoz, a döntésekhez szükséges pénz, paripa és fegyver a kormány kezében van, de a szólás szabadsága – mindenféle elhallgattatásra irányuló törekvés ellenére – létezik, amellyel egy hiteles szakszervezet élni kíván és él is vele.

 

A kormányzat kommunikációja és a megfélemlítésre irányuló eljárások eltűrése, ad abszurdum szorgalmazása éppen az ellenkező hatást fogják kiváltani munkavállalók, munkanélküliek és nyugdíjasok tömegeiből.

 

A kormány szakszervezeteknek szóló „hadüzenete” nem csupán a szakszervezeteknek, hanem a rendszerváltás veszteseinek a magyar állampolgárok többségének is szóló hadüzenet egyben. Az államadósság és a munkanélküliség ellen meghirdetett és kommunikált harc egyre inkább a magyar családok, a magyar munkavállalók elleni harccá alakul át és ezt nem csupán a szakszervezetek hangoztatják, hanem az utca emberei a saját bőrükön érzik nap, mint nap.

 

A kormány hadakozása saját választói ellen is irányul amikor az Mt. jelen módosításához ragaszkodik.

 

Kérjük a Tisztelt Államtitkár Úrtól, hogy vizsgálja meg javaslatunkat, és véleményezze, majd terjessze azt fel a kormány tagjai részére és döntsenek, javasoljanak felelősségteljesen. Döntésükkor mindenkor a magyar állampolgárok, és a munkavállalók érdekeinek szem előtt tartásával kellene, hogy eljárjanak, amely a jelenlegi tervezetet alapul véve nem valósulna meg annak bevezetése esetén .

 

Szekszárd/Létavértes, 2011. szeptember 20.

 

 

Munkájukhoz kitartást kívánva, tisztelettel:

Szima Judit
TMRSZ Főtitkár

Mellékletek:

1.
számú melléklet: Kifogás-összesítő

2.
számú melléklet: Kifogásokról készült táblázat

3.
számú melléklet: munkahelyi ellenőrzésekről
készült összesítő

Letölthető anyag: Teljes anyag PDF formátumban