A TMRSZ semmiképpen nem támogatja a tulajdonnak minősülő szerzett jog átalakítását „szolgálati járadékká”!

Ráadásul a Tervezete szerint még határtalan mértékben adóztatható is lenne a “szolgálati járadék” a hatályos adójogszabályoknak köszönhetően!

A kormány annyira gyűlöli a hivatásos állományt, hogy büntetni kívánja a magyar szolgálati nyugdíjasokat, szerzett jogaikat elkívánja venni!

A Hszt. tervezet a „pacta sunt servanda” elvét semmibe véve, az állam vállalt kötelezettségét egyoldalúan mondja fel.


A TMRSZ NEM TÁMOGATJA!!!!!

A visszamenőleges jogosultságok elvétele a hazájukat tisztességgel és jogszabályon nyugvó egyezség alapján szolgáló egykori hivatásos állományúaktól, üzenet is a jelenleg állományban lévő több tízezer közvetlenül érintett szolgálati nyugdíjasnak a jövő leendő hivatásosainak!

Szám: Kü-II-13/13/2011.

Belügyminisztérium

Dr. Pintér Sándor
Belügyminiszter Úr részére
1051 Budapest, József Attila u. 2-4.
1903 Budapest, Pf. 314.

Ikt. Szám: BMSZÜ/2431-1/2011.
ÜI. Dr. Szebeni Andrea
Tárgy: BÉT 2011. 09. 07-i ülés

Budapest

Tisztelt Belügyminiszter Úr!

Az Önök által elkészített fenti iktatószám mellékleteként csatolt 2011.07.29-én készült –TMRSZ-hez 2011.09.05-én eljuttatott, és az Önök újabb diktátuma alapján 2 nap állt rendelkezésre az észrevételezésre- 20 oldalas szolgálati nyugdíj javaslatai, a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi … törvény tervezetéhez a

I. A TMRSZ a törvényjavaslat általános értékelését a következőkben teszi meg:

A kormány álláspontját nem tükröző szakmainak feltüntetett előterjesztés-tervezet szerint lehetővé válik a korkedvezményes nyugdíjak és a korhatár alatti rokkantnyugdíjak felülvizsgálata és adott esetben megvonása.

Elsősorban az 57 évesnél fiatalabb rendvédelmi nyugdíjasokat és a 62 évesnél fiatalabb, munkaképes rokkantnyugdíjasokat érinti, akiknek az eddig folyósított járandóságát a jövőben szociális ellátásként állapítja meg, amely jogi természetét illetően már nem minősül tulajdoni jellegű jognak.

A rendelkezésünkre álló adatok szerint jelenleg 238 ezren kapnak úgy öregségi nyugdíjat, 337 ezren pedig rokkantsági nyugdíjat, hogy nem érték el a nyugdíjkorhatárt. 15 ezren vannak korengedménnyel nyugdíjban, illetve kapnak bányásznyugdíjat. Mintegy 30 ezer olyan egykori rendőr, vámos, pénzügyőr, tűzoltó, büntetés-végrehajtási dolgozó vagy tűzszerész van nyugállományban úgy, hogy még nem érte el a nyugdíjkorhatárt, és akik a tervezett új szabályozás alapján nagy valószínűséggel a nyugellátásból kiesnek.

Azok, akik a Hszt. hatályba lépése előtt vagy azt követően döntöttek a hivatásos pályafutás mellett, életük tervezése során számoltak a szolgálati nyugdíj lehetőségével. Életüket úgy tervezték meg az állam által kínált jogosultságokat figyelembe véve és elfogadva, hogy a 25 év szolgálati idő alatt vállalják, hogy a többi munkavállalóhoz képest nehezebb, több kötelezettséggel járó, és számos alapvető emberi jog korlátozását is magával vonó szolgálatot végeznek. Az állam a versenyszférához képest szerényebb javadalmazás mellé a korkedvezményes nyugdíj intézményét kínálta ellentételezéseként a hivatásos szolgálattal való alkotmányos jogokról lemondás és a speciális jogviszony sajátosságaira figyelemmel. Ezen feltételeket elfogadva a hivatásos állományú személyek legkevesebb 25 év szolgálat esetén válhattak szolgálati nyugdíjra jogosultakká.

A rendvédelmi dolgozók hivatásuk gyakorlása során a civil munkavégzéstől eltérő, speciálisan nehéz munkakörülmények között végzik munkájukat.

Emellett a szolgálati viszony létesítésének feltételeként önkéntesen lemondanak alkotmányos jogaik gyakorlásáról, vállalva egyúttal a törvényben meghatározott fegyveres szerveknél történő szolgálatteljesítés esetén – a hozzátartozókra is kiterjedő nemzetbiztonsági követelményeknek való megfelelést. Ezek mind a jog-, mind életvitelbeli korlátozást jelentenek.

A szolgálati viszony különleges jellegét egyrészt a más foglalkoztatási jogviszonyokban nem létező kötelezettségek és korlátozások adják, másrészt ezek ellentételezéseként azok a jogosultságok és kedvezmények, melyeket a hivatásos állomány számára biztosít a jogalkotó. E kedvezmények nem új keletűek, hiszen a hivatásos állomány korkedvezményes nyugdíját 1911-ről kezdődően garantálta az állam.

Ennek megfelelően, miután a szolgálati nyugállományban lévők teljesítették az állammal létrejött szerződés alapján az állam és a társadalom érdekében vállalt kötelezettségeiket, ellentételezésként a törvényben foglalt jogosultságaik, az állammal kötött megállapodásuk alapján, további jogszabályi feltételek teljesülése esetén az átlagosnál korábban vonulhattak nyugdíjba. A magyar állam ezzel teljesítette vállalt kötelezettségét.

A fentiekhez képest a tervezet a „pacta sunt servanda” elvét semmibe véve, az állam vállalt kötelezettségét figyelmen kívül hagyva, azt egyoldalúan mondja fel azokkal szemben, akik ezt a jogot már megszerezték, és az állam helytállási kötelezettségére került sor esetükben. Ez a visszamenőleges jogalkotás veszélyezteti több tízezer magyar állampolgár szolgálati nyugdíjas életfeltételeit, egzisztenciális és anyagi jellegű vállalt kötelezettségeik teljesítését.

Magyarországon a szolgálati nyugellátás mértéke, összege jelenleg körülbelül átlag 500 és 600 euró között mozog. Ez nagyjából elég a család minimális életfeltételeinek biztosítására, arra azonban, hogy abból tartalékokat halmozhassanak fel, nem minősült elegendőnek. Ezért ha a már megállapított és folyósított nyugdíjak részben vagy teljes mértékben elvonásra kerülnek, a volt rendvédelmi dolgozók, illetve családjaik megélhetését sodorja veszélybe.

Az előterjesztés – mint koncepció – az újonnan megfogalmazódó, évtizedes munkabékét felrúgó „alapelvei” (például: egységesíteni kívánja a nyugdíjrendszert) megjelenése mellett – feltéve de meg nem engedve, hogy a kormány hivatalos álláspontjaként kerülne a közvélemény vagy az Országgyűlés elé a tervezet – az előterjesztő „elfeledkezik” arról, hogy ha a nyugdíjrendszert és az egyéb jogosultságokat – amelyek eddig valamelyest kompenzálták a hivatásos szolgálattal járó többletterheket – civilesítik, akkor a rendőrt terhelő alapjogkorlátozások felülvizsgálata is indokolt lenne.

Lényeges hiányosság továbbá, hogy a koncepció kidolgozói látszólag kísérletet sem tettek annak kimutatására, hogy költségvetési, fiskális szempontok alapján a meglévő munkabékét veszélyeztető elképzelések éves szinten milyen megtakarítást jelentenének költségvetési szempontból.

Ennek tükrében ugyanis fel lehet tenni a kérdést, hogy mindazok az elképzelések, amelyek visszamenőlegesen kívánnak jogosultságokat, szerzett jogokat elvonni a hazájukat tisztességgel és jogszabályon nyugvó egyezség alapján szolgáló egykori hivatásos állományúaktól, milyen üzenetet jelentenek több tízezer közvetlenül érintett szolgálati nyugdíjasnak és milyen üzenettel bírnak a jelen hivatásos állomány és a jövő leendő hivatásosai, illetve azoknak a fiataloknak a számára, akik számára a hivatás szépségei és az anyagi ellentételezés együttesen teszik vonzóvá a pályát.

A tervezet egyáltalán nem tartalmaz erre vonatkozóan prognózist, hatástanulmányt, esetleg közvéleménykutatási adatokat az érintett munkavállalók, vagy potenciális munkavállalók köréből. Erre is figyelemmel a bevezetni kívánt módosítások inkább viselik magukon az ötletelés és a kizárólagosan pénzügyi szempontok alapján vezérelt indíttatást, mintsem egy tisztességgel és megbecsülést tükröző akaratot a hivatásos pályát betöltők irányában illetve a pálya vonzóvá tételére irányuló akaratot.

A tervezetben megfogalmazott koncepció érvényre jutása esetén a rendőrség személyi bázisa, merítési lehetősége jelentősen mérséklődik, továbbá a rendszerbe bekerülő hivatásosak vonatkozásában – megtapasztalva a toborzó irodák által mutatott vonzó kép és a valós élet- és munkaviszonyok közötti különbséget – a kedvezmények megszüntetése miatt a fluktuáció lényegesen nagyobb arányú lesz.

A koncepció megfogalmazása a rendőri pálya, hivatás további ellehetetlenítését eredményezné, ezért az abban foglaltak felülvizsgálata, további megvitatása indokolt. Nem csupán a szolgálati nyugdíjasokra gyakorolt hatást kell figyelembe venni, hanem azt, hogy a szolgálati nyugdíj intézménye az egyik fő vonzerő volt a rendőri hivatást választók számára.

A visszamenőleges jogalkotás jogi és morális elfogadhatatlansága – jelen koncepció előzményeként pedig a kormányzat erőteljes verbális kommunikációja, a rendőrök és a szolgálati nyugdíjasok kigúnyolása (bohócok, Kádár-huszárok, dolgozni nem akaró 40 évesek, stb.) a rendőrök elleni gyűlölet szítására, valamint a fiatalok pályától való elriasztására volt alkalmas, amely mérhetetlen károkat okozott a rendőri hivatás társadalmi megbecsültsége vonatkozásában.

Az új törvényjavaslat a szolgálati nyugdíjasok érdekét és a már a rendszerben lévő hivatásosak érdekeit, szerzett jogait figyelmen kívül hagyja, hiszen a rendvédelmi területen dolgozók olyan speciális tudásanyagot sajátítanak el, amelyet egyébként a civil szférában nem tudnak hasznosítani. A civil szférában történő elhelyezkedésük ezért jóformán lehetetlen. Ráadásul a szolgálati nyugdíjasok azért kerültek nyugállományba, mert éppen a szolgálati idő alatt vállalt nehézségek, plusz terhek miatt egészségi állapotuk megromlott, munkavégzésre képtelenekké, vagy csökkent munkaképességűekké váltak.

Ha az ilyen hátrányokkal küzdő réteget ismételten a munkaerőpiacra küldik, szinte elkerülhetetlen annak veszélye, hogy munkanélküliekké váljanak.

Magyarországon a rendvédelmi szervek átpolitizáltsága, a mindenkori kormány kézi vezérlési lehetősége ténykérdés.

A 2006-ban történt események során a rendészet szakmai kérdései, a rendvédelmi dolgozók helyzete sokadlagos kérdéssé silányult a napi politikai csatározások kereszttüzében.

Az elmúlt években a kormány mindenkori ágazati irányításért felelős miniszterei, valamint a kormány tagjai a rendészeti szakkérdésekben laikusként évek óta nem tudták megoldani a közbiztonság javítása mellett a rendészeti munkavállalók helyzetének olyan jellegű rendezését, hogy az ne eredményezze a munkavállalók egészségének rohamos romlását, az egyébként is alacsony magyar átlagéletkornak a rendészeti munkavállalókon belüli még alacsonyabb szintjének az emelését, a fluktuáció megállítását.

Amíg más országokban a rendőri pálya vonzóbbá tételén dolgoznak a kormányok (például: Oroszországban egyik napról a másikra 400%-os(!) illetményemelést hajtottak végre), addig Magyarországon az utóbbi 6-8 évben elvonások, illetményemelés-elmaradások és jogfosztások érik a hivatásos pályán lévőket.

Szakszervezetünk nem rendelkezik konkrét adatokkal arra nézve, hogy az államháztartásnak mennyi bevételt hozhat a szolgálati nyugdíjak folyósításának befagyasztása, illetve arról sem rendelkezünk információval, hogy valóban indokolt-e a kiadások (nyugdíj) megvonása, illetve a befolyt összegek milyen célra kerülnek felhasználásra. Bár ez utóbbi tekintetében irreleváns, hogy a megtakarítást a kormány milyen célra kívánja fordítani, hiszen ez gyakorlatilag olyan mértékű rekvirálást jelent, amely visszamenőleges hatályára figyelemmel jogszerűtlen, igazságtalan és a társadalmi békét veszélyeztető törekvés a kormány részéről.

Lényegtelen, hogy a megtakarításból a kormány új lakótelepeket, focistadionokat, tározókat, képviselői költségtérítést, vagy éppen részvényvásárlást finanszíroz, hiszen az elvonások kárvallottjai magát a tulajdonukat jelentő szerzett joguk elvonását sérelmezik. Az ő egzisztenciális ellehetetlenésüket, évtizedes szolgálatuk ellentételezésének elvonását sem morálisan, sem jogilag nem lehet megindokolni, így támogatni sem lehet azt, mint ahogy a TMRSZ következetesen elutasította a szerzett jogok elvételét.

Az azonban nyilvánvaló, hogy a kormány a tervezett törvény elfogadtatásával nem a jelenlegi munkanélkülieknek kíván munkahelyet biztosítani, hanem a jövedelemmel rendelkező nyugdíjasokat kívánja látszólag visszaterelni a munkaerőpiacra – meggyőződésünk szerint csupán ideiglenesen és valójában a nyugdíj összegek megadóztatásával – amely állami alkalmazásra figyelemmel nyilvánvalóan további kiadásokkal kell, hogy járjon.

A törvényjavaslat elfogadása esetén a rendvédelmi dolgozók tömegesen kerülhetnek szociális létbizonytalanságba. Az a szándék ugyanis, hogy nyugdíj helyett munkát kínál a kormány – még ha el is fogadjuk, hogy mindenféle hátsó szándék nélkül valóban a munka értékének a helyreállítása vezérelné is– nem vesz figyelembe egy fontos körülményt.
A korkedvezményes nyugdíjjogosultságot szerzett személyek szerzett jogukban bízva, számítva az állam helytállására és arra, hogy életük végéig szóló járandóságot jelent a korkedvezményes nyugdíj, egészségi állapotuk függvényében és a civil szférában kialakult lehetőségekhez igazodva a nyugdíj mellett egyéb más jövedelemszerző tevékenységet kezdtek el folytatni. Az ebből befolyó bevétel és a szolgálati nyugdíj jelenti számukra és családjuknak a megélhetését, amellyel joggal számolhattak akkor, amikor akár ingatlant, gépjárművet, vagy egyéb vagyontárgyat vásároltak hitelből. A hitel összege igazodott alkalmanként ehhez a kettő forrásból származó bevételre.

A kormány szándékai szerint a nyugdíj helyébe lépő munkabér – figyelembe véve a hivatásos állományúak alkotmányos jogai között annak csorbítását, hogy másodállást lényegében nem vállalhatnak és azt, hogy a nyugdíj melletti szabadidőben végeztek egyéb kereső tevékenységet – és a hivatásos szolgálattal járó kötöttség gyakorlatilag megszünteti a civil életben folytatott jövedelemszerző tevékenységet. Azzal, hogy ennek gyakorlását a munkába visszaterelt hivatásos állományúak már csak korlátok között végezhetnék, vagy egyáltalán nem végezhetik, azon túlmenően, hogy az állam adóbevételtől esik el, adott esetben azt is eredményezheti, hogy a jelenlegi jövedelemi viszonyok alapján igényelt hitel törlesztése ellehetetlenül, amely már önmagában kifogásolható életvitelűvé minősítésre adhat okot a munkáltatónak.

A tervezett törvény indokoltságát az is megkérdőjelezi, hogy az eredetileg összesen mintegy 50 milliárd forint kiadási tételt jelentő korkedvezményes nyugdíjak elvonása a magyar költségvetésnek csak mintegy 0,3 %-át jelentő kiadási tétel. Ez a mintegy 0,3%-os mértékű kiadási tétel viszont hozzávetőleg 40 ezer szolgálati nyugdíjjogosult személy és családjuk megélhetését biztosító jövedelem, amelynek elvonása ezeknek a családoknak az állam általi kifosztását, a tulajdonukat jelentő jogosultság erőszakos, egyeztetések nélküli elvételét jelentené a kormány szándékai szerint. A jelenlegi tervezet kvázi „enyhít” ugyan ezen a szorításon, hiszen csupán a mindenkori szja-val csökkentenék a szolgálati nyugdíj helyébe lépő szolgálati járadékot, azaz mindösszesen 50Mrd x 0,16 = 8, azaz 8 Mrd forint megtakarítás (szja bevételként) realizálódna.

Aggályra, súlyos aggodalomra ad azonban okot az a – nincs rá jobb szó – embertelen és jogi nonszensz elképzelés, amely szerint a „feketemunkát” végző szolgálati járadékosok ellátását „meg kell szüntetni és a szolgálati járandóságban részesülő személy a nyugdíjrögzítésre szerzett jogát is elveszti”.

Embertelen, mivel az elképzelés a munkavégzést bünteti, noha a kormány a munka becsületét hangoztatja folyamatosan. Ez a munkavégzés lehet, hogy jogsértő, hiszen a munkát végző után nem kerül megfizetésre sem járulék, sem adó, de értéket állít elő mindemellett, tehát GDP növelő hatása van. A fekete munkát végzővel szemben adóhatósági- és büntetőjogi szankciók kiszabásának a lehetősége áll fenn mind a munkáltató, mind a munkát végző terhére. Ezek a büntetések (adóbírság, vagy a Btk. szerint meghatározott büntetőjogi szankciók kiszabásának a lehetősége) kellő szigorral és eréllyel büntetik a fekete munkában részeseket.

Semmi nem indokolja azt az emberi méltóságot is sértő elképzelést, amely szerint a munkát végző személlyel szemben (példának okáért, ha valaki elmegy a barátjához szőlőt szüretelni baráti alapon ellentételezés nélkül) az adóhatóság, vagy a munkaügyi ellenőrzésre jogosult hatóság álláspontja szerint ha feketemunkát végez a szolgálati járandóságát véglegesen elveszíti.

A 13 havi juttatás elvételének koreográfiája szerint is apró lépésekkel kivitelezte az elmúlt ciklus kormány a szerzett jognak minősülő 13. havi illetmény elvételét.

A jelenlegi kormányzat szándéka első lépcsőben az volt, hogy az alkotmány módosításával meg kívánta teremteni annak lehetőségét, hogy a szerzett jognak (tulajdonnak) minősülő nyugellátását adóköteles járandósággá kívánja átminősíteni, amelynek végleges elvétele lehetőségét is meg kívánja teremteni a tervezet.

Ennek az lesz a következménye, hogy a barátok, rokonok még véletlenül sem fognak elmenni egymásnak segíteni, például egy évszázadok óta szokás szerint mezőgazdasági kalákában végzett munkára (szüret), vagy kalákában végzett építkezésre, idős rokon, idős szomszéd részére végzett baráti segítségre, stb. mert jön a hatóság és feketemunkásnak minősíti az egykori szolgálati nyugdíjast, aki ennek hatására elveszíti addigi járandóságát is.

Az elképzelés lényeges ellentmondásban van a kormányzat munkát, összetartást, szolidaritást hirdető szólamaival. Olyan létbizonytalanságot, félelmet vetít előre, ahol az emberek az ilyen jellegű munkavégzés miatt nagyon komoly életvitelbeli hátrányt szenvednek el.

Amikor a bűnözés, a deviancia, a primitívség milliós jövedelmeket, celebséget eredményez és vonzóvá teszi a fiatal generáció számára ezeket a társadalom- és nemzetellenes viselkedésformákat, megdöbbentő a tervezet azon elképzelése, hogy aki dolgozik, munkát végez – még ha feketemunkát is végez – olyan mértékű retorzió érheti az állam részéről, amely büntetés jellegű és bűnt elkövető bűnözőket sem fenyeget az állam és a jog ilyen jellegű szankciókkal.

Egyszerűen döbbenetes és félelmetes, hogy a koncepció előterjesztője kvázi élet végéig szóló szankcióval sújt munkát végző embereket és szó nem esik arról, hogy a feketemunkássá minősítés ellen egyáltalán van-e valamilyenhalasztó hatályú jogorvoslat. Ennek azonban jelentősége sincs, egyszerűen elfogadhatatlan, egy egészséges demokráciától idegen, hogy munkát végző személyeket az adóhatósági és büntetőjogi szankciókon túl olyan társadalombiztosítási szankcióval sújtsanak, hogy évtizedes járulékfizetést és a szolgálati nyugdíj feltételeinek való megfelelés teljesítését követően az állam gyakorlatilag kénye-kedve szerint szoríthatja ki az ellátási rendszerből azokat a rendőröket, hivatásosakat, akik szolgálati nyugdíjellátásra szereztek jogosultságot.

Megdöbbentő, embertelen, elfogadhatatlan és jogilag is nonszensz ez az elvetemült „ a kormány hivatalos álláspontját még nem tükröző” elképzelés.

A másik lényeges és elfogadhatatlan gondolat, hogy az eddig nyugdíj mellett vállalkozásban dolgozó személyek esetében gyakorlatilag „összevontan” adózna a vállalkozásból szerzett jövedelem és a szolgálati járadék együttes összege és erre figyelemmel nem kiegészítő tevékenység lenne a vállalkozás, járulékot kell fizetnie, „s mivel jövedelemben részesül, a juttatásának folyósítása szünetel”.

A feketemunkára figyelemmel – mint jogsértő munkavégzésre – a fentiekben részletezett megdöbbentő újabb szankcionálása mellett legalább ennyire megdöbbentő és elfogadhatatlan, hogy a legálisan végzett vállalkozói tevékenység – amely járulékot fizet – önmagában a szolgálati járadék megfizetésének az akadályává válik.

Egyszerűen a kormány kommunikációjával ellentétes, hogy a szolgálati nyugdíjas (járadékos) legálisan végzett vállalkozását kvázi is és valójában is ellehetetleníteni kívánja a tervezet. A kormány kommunikációja a munka becsületéről megint léket kap ennek az elképzelésnek az érvényre jutása esetén.

A kormány büntetni kívánja a magyar szolgálati nyugdíjasokat.

Ha szolgálati nyugdíjas voltál, ma már szolgálati járadékos vagy, de nehogy merj vállalkozásban dolgozni, mert akkor egy fillér ellátást nem kapsz. Mi fog történni? A vállalkozást a házastárs, a gyermek, a szülő nevén folytatják, de a kormány szerint „dolgozni nem akaró, élősködő egykori Kádár-huszárok” besegítenek a családi vállalkozásba. Az vesse rájuk az első követ, aki nem hasonlóra törekedne egy embertelen, a munkát büntető kormányzati akarattal szemben. Jön az adóhatóság, jön a munkaügyi ellenőrzés és a családi vállalkozásban dolgozó, segítő családtagra ráfogják, hogy „feketemunkás”. A kör bezárult, kezdődhet a szolgálati nyugdíjjogosultságot megszerzett Kádár-huszárok kormányzati levadászása.

A koncepció egyrészt kimondatlanul is szorgalmazza a feketemunkát, majd a „leleplezett” feketemunkások ellátásból kiszorításra kerülnek. Minden jogszerű és a népfelhatalmazása alapján és a nemzetközihelyzetfokozódása, és a gazdaságiszabadságharc és a devizahitelesekmegsegítése, és a nemzetikonzultációnbeérkezettválaszok, ésaz elmúlt 8 év, és aki mást mond az hazudik és különben is a Gyurcsányazoka.

Embertelen, elfogadhatatlan, igazságtalan, megalázó, szégyenteljes és egyszerűen aljas a koncepció egész indíttatása. Olyan, amilyet már nem először tapasztalhatunk az elmúlt egy évben a kormány ténykedésének, ötletelésének és hozzá nem értésének köszönhetően.

Összességében véve általánosságban elmondható, hogy a tervezet – azon túlmenően, hogy annak szükségessége vitatható – a korkedvezményes szolgálati nyugdíjasok széles körét rendkívül hátrányosan érinti, szerzett jogaikat csorbítja és lényegében emberszámba sem veszi az egykor hazájukat szolgáló, nyugdíjjogosultságot szerző hivatásosakat, ha pedig a GDP növeléséből ki akarnák venni a részüket az „életerős, munkaképes 40 évesek”, akkor majd jól megbüntetjük őket.

Ez a koncepció üzenete. Egyértelműen és világosan körvonalazódik belőle a kormánypárt hadüzenete a katonáknak, rendőröknek, szolgálati nyugdíjasoknak. Trükközünk és továbbra is belétek töröljük a lábunkat, mert a fülkeforradalmárok csapata vagyunk és megtehetjük veletek.

II. A TMRSZ alternatív javaslatai a szolgálati járandóság megállapításával kapcsolatosan

A tervezet 4. § (1)-(2) bekezdése előírja, hogy az 1955. évben, vagy azt követően született, korhatár előtti öregségi nyugdíjra jogosultak esetében a szolgálati járandóság összegét úgy kell meghatározni, hogy a szolgálati nyugdíj összegét csökkenteni kell a személyi jövedelemadó mértékével.

TMRSZ: A fenti rendelkezésből kiindulva a szolgálati járandóság összege a mindenkori legmagasabb személyi jövedelemadó mértékével csökkentett összeg lenne, tehát a mindenkori adótáblán múlik, hogy adott esetben mennyi adót kellene fizetnie a jogosultnak a járandóság összege után. Amennyiben pedig a Parlament úgy döntene, hogy visszaállítja a jövedelemsávok szerinti eltérő mértékű adóztatást, a szolgálati járandóságból a legmagasabb adókulcsnak megfelelő összeget kellene levonni. Így teljesen kiszámíthatatlanná válna, hogy mekkora lesz az elvonás mértéke. Így lesz a nettó illetmény 65-83%-ából bruttó jövedelem a kormány elképzelése szerint. Ez csalás kísérlete, amellyel a TMRSZ nem ért egyet, tiltakozik ellene.

A tervezet 7. § (2) bekezdése értelmében a 2008. január 1.-jét megelőző időponttól korhatár előtti nyugdíjban részesülők is a korhatár betöltéséig csak akkor kaphatják meg a nyugdíjukat, ha a nyugdíj melletti munkavégzésből származó jövedelmük a minimálbér 18-szorosát nem haladja meg.
A tervezet szerint amennyiben a fent meghatározott összeget meghaladja az egy naptári évben elért kereset, úgy a szolgálati járandóság folyósítása felfüggesztésre kerül.

TMRSZ: Arra figyelemmel, hogy a tervezett szabályozás szerint a szolgálati járandóság adóköteles lenne – feltéve, de meg nem engedve, hogy ez az elképzelés kerül elfogadásra -, javasoljuk, hogy annak felfüggesztésére a fenti indokkal ne kerülhessen sor, továbbá ne csupán a 2008. előtt szolgálati nyugdíjra jogosultságot szerzettek tekintetében kerüljön eltörlésre ez esetben a 18x-os mérték, hanem az azt követően nyugdíjjogosultságot szerzett hivatásosak esetében is.

– Hasonlóképpen indokolatlannak tartjuk a szolgálati járandóság folyósításának felfüggesztését az álláskeresési járadékban részesülők esetében, tekintve, hogy az új szabályozás értelmében szociális ellátási formáról van szó, erre tekintettel javasoljuk a tervezet 8. §-ának törlését.

A tervezet 28. § vonatkozásában, amely a Hszt. 44. §-át 44/A §-sal egészíti ki „Nyugdíj előtti rendelkezési állomány” alcímmel, észrevételezni kívánjuk, hogy a 44/A § (1) bekezdése alapján adott esetben nem csak az érintett hivatásos állomány tagjának kérelmére, hanem a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró önkényes döntése alapján is sor kerülhet rendelkezési állományba helyezésre.
Álláspontunk szerint ennek lehetősége a munkáltató egyébként is széles jogkörét tovább bővíti, egyben a munkavállalói jogokat korlátozza, ezért javasoljuk ezen bekezdés felülvizsgálatát, illetve pontosítását.

– Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a tervezet 29. §-a a Hszt. 52. §-ban meghatározott hivatásos szolgálat felső korhatárát az öregségi nyugdíjkorhatárral egyezően állapítja meg.
Álláspontunk szerint a hivatásos állomány tagjai részére eddig biztosított 5 év korkedvezmény az általános öregségi nyugdíjkorhatárhoz képest minimális kedvezménynek tekinthető. Ennek tükrében a jogalkotó részéről megfontolás tárgyát kellene képezze az, hogy ennek megvonása, illetve az ezzel okozott hátrány a hivatásos állomány tagjai részére arányban áll-e az így elért megtakarítással.
Ezzel szorosan összefüggően az egyes speciális beosztásokban a szolgálati időszorzók eltörlése a szakmai hierarchiában kialakult elismertségi rangsort gyengíti, amely azt eredményezheti, hogy a fokozott veszéllyel, fokozott igénybevétellel járó beosztások „vonzereje” csökkenni fog, amely ezen speciális szervek feladatait is veszélyeztetheti.

Sérelmesnek tartjuk, hogy a tervezet 31. §-a a könnyített szolgálat vonatkozásában a szolgálati viszonyban eltöltött idő kiszámításánál a közszolgálati, közalkalmazotti jogviszonyban, munkaviszonyban eltöltött időt csupán 50%-os mértékben veszi figyelembe. (Hszt. 70/A § (2) bekezdés a) pont)

Javasoljuk ezen rendelkezés átgondolását, annak figyelembe vételével, hogy álláspontunk szerint a fenti jogviszonyokban eltöltött időt azok tényleges tartamában kellene beszámítani.

Észrevételezni kívánjuk, hogy a tervezet 33. § -a nem tartalmaz pontos meghatározást arra vonatkozóan, hogy a különleges foglalkoztatási állomány tagjai – amennyiben szolgálati beosztást nem láthatnak el – milyen konkrét tevékenységet végeznek majd.

-Javasoljuk a tervezet 36. § (2) bekezdésének kiegészítését azzal, hogy a könnyített szolgálat teljesítésének feltételeit, munkaköreit, szabályozó miniszteri rendelet megalkotására konkrét határidő kerüljön meghatározásra.

A koordinációs véleményezésre rendelkezésre álló idő rövidségére tekintettel további észrevételek megtételére is fenntartjuk a jogot. A koncepció újragondolását, felülvizsgálatát javasoljuk a megtett észrevételeink tükrében.

A TMRSZ ahogy eddig úgy ezt követően sem ért egyet a szolgálati nyugdíj rendszerének a visszamenőleges hatályú megváltoztatásával, ezzel kapcsolatban nemzetközi bírósághoz és az EU illetékes szerveihez fordulunk, illetve fordultunk. Semmiképpen nem tartjuk elfogadhatónak a tulajdonnak minősülő szerzett jog átalakítását „szolgálati járadékká”, amely határtalan mértékben adóztatható a hatályos adójogszabályoknak köszönhetően. Az is elképzelhető ugyanis, hogy az Szja 98%-os mértékben kerül megállapításra holnap, ha éppen egy kormánypárti képviselő egyéni módosító javaslata szerint az erkölcstelen, pofátlan, vagy éppen társadalmilag indokolatlan, vállalhatatlan, stb. és különben is Kádár-huszárok a rendszerben lévő szolgálati nyugdíjasok.

Végképp elfogadhatatlan, hogy csak a terhek növeléséről, a visszamenőleges jogalkotásról szól minden egyes elképzelés, de a rendőrök alapjogainak a jogfosztása változatlan maradna, vagy éppen további jogaik csorbítása kerül napirendre.

Összességében a koncepció mélységesen rendőr és hivatásos ellenes, nem túlzó megállapítás, hogy a társadalom egyik fő problémájaként kívánja kommunikálni a kormány a szolgálati nyugdíjasoknak a költségvetés 0,3%-át kivető járandóságát.

Nem értjük, hogy a kormány miért gyűlöli ennyire a hivatásos állományt, miért rúg fel több évtizedes életpályákat, miért szegi meg az állam törvényhozói és végrehajtói ága az érintettekkel kötött megállapodásokat.

Tárgyalni a szolgálati nyugdíj rendszerének bármiféle változtatásáról csupán a rendszerbe ezt követően bekerülők esetében lehetséges. Akik már hivatásos állományban vannak, vagy szolgálati nyugdíjjogosultságot szereztek, azokkal szemben mélységesen igazságtalannak és embertelennek érezzük a kormány a törvényhozás és a Belügyminisztérium törekvését.

Jelen álláspontunk, véleményünk kifejtése okán bizton számíthatunk arra, hogy a TMRSZ illetve annak vezetője ellen újabb megtorló intézkedéseket hoznak, mint ahogy tették az elmúlt időszakban is, sem családokat, sem kiskorú gyermekeket, sem öregeket nem tisztelve.

A TMRSZ nem hátrál meg, és jogával továbbra is élni kíván, és élni is fog!

Ezzel egyidejűleg bejelentem, hogy a Belügyminiszter által megadott időpontban a TMRSZ képviseletében személyem, mint főtitkár részt vesz!

Végezetül egy idézettel zárjuk sorainkat:

„Lehetetlen, hogy igazságtalanság, szószegés és hazugság tartósan hatalomra jussanak.
Ilyen hazugságépületek csak egy ideig ámíthatnak. De idővel összeomolnak”
 
Démosztenész

Létavértes, 2011. szeptember 6.

Szima Judit főtitkár

Előzmény:

A legfrissebb HSZT tervezet

kapcsolódó anyagok:

Kétfelé osztaná a nyugdíjat a kormány
Soha nem látott megszigorítás várható?