Forrás: Varánusz
Új szakaszába ért a kormány devizahiteles mentő akciója. A hírek szerint augusztus 12-től életbe lép a rögzített árfolyam, és a bedőlt hitelesek lakásproblémáira is körvonalazódik a tervezett megoldás. Orbán szerint három variáció lehetséges:
1: az állam megveszi a lakást, a tulajdonos pedig visszabérelheti az államtól.
2: ha a hiteles kisebb lakásban is megoldja az életét, akkor a bank erre ad neki hitelt.
3: elhelyezik őket állami tulajdonú lakásokban, amiket most kezdenek majd építeni.
Az, hogy a megoldásra végre konkrét szándék mutatkozik jó dolog. A svájci frank árfolyama napról napra dönti a rekordokat, a devizahitelesek reszkető szájszéllel várhatják a havi fordulónapot, nagyon ideje volt végre a konkrét elképzelésekkel előjönni. De, nem vagyok biztos benne, hogy kormányunknak a legjobb megoldásokat sikerült megtalálni. Az első menekülő út, vagyis az állam által felvásárol és visszabéreltetett lakások rendszerének buktatóit kifejtettem már, így most törődjünk kicsit a másik kettővel.
Őszintén szólva, hogy a második pont a gyakorlatban hogy nézne ki, ötletem nincs. Ugyanis nem túl valószínű, ha adott egy hiteles, aki az X m2-es lakásának hitelét nem bírja fizetni, de szól a banknak, hogy hellóka, mi Y m2-en is elvagyunk, adj rá hitelt, az újra kapni fog egy fillért is. Akkor sem nagyon, ha a nagyobb lakás marad a banké. Azzal csak a baj van: értékesíteni nehéz, a fennálló hitelállományt le kéne nyelni, és bele kell kalkulálni a nyomott ingatlanárak és az árfolyam ingadozás miatti bukót is. Így aligha fogja azt mondani a bank, hogy mindent a nehezen fizető ügyfélért, itt van még húsz milla, vegyél magadnak kisebb lakást.
Ha van valakinek elképzelhető ötlete ennek a gyakorlati működésére, az ne tartsa magában, tényleg érdekel.
A harmadik pont is elég érdekes. Kormányunk rábökött a térképre, és kijelölte ez első Bukott Devizahiteles Lakópark helyét Ócsán. A helyszín – bár nem látszik szabad szemmel a Hungária körútról, és ez biztos kritika tárgya lesz – elfogadhatóan indokolt: állami terület, nem kell a földet megvenni senkitől, spekulációra nincs mód. A telekterület egységesen 1000 m2 lesz, rajta könnyűszerkezetes, 40-50-60-80 m2-es házakkal, amik kivitelezése a kormány hivatalos kommünikéje szerint: "korszerű és energiatakarékos közműellátással valósuljon meg, alacsony rezsiköltséggel működtethető, energiahatékony technológiákkal történjen, lehetővé tegye közfoglalkoztatás és saját munka igénybevételét, és a devizakárosultakkal kötendő bérleti szerződésben mind a pénzügyi, mind a társadalmi beilleszkedési feltételek (közüzemi díjak fizetése, közfoglalkoztatásban való részvétel, együttélési szabályok betartása) érvényre jussanak."
Itt azért mindjárt akadnak érdekes tényezők, amire felkaphatjuk a fejünket: először is mit akar a kormány közfoglalkoztatottakkal építtetni a könnyűszerkezetes házakon? Mikor ezeknek legfeljebb a beton alapja készülhet kalákában, az sem szakértelem nélkül, mert vízszintesnek kell annak lenni, nem is csak nagyjából. Magukat a szerkezeteket a gyártótól kapják készen, amit azért szerencsés a hozzáértőkkel összerakatni, hacsak nem akarnak egy kidűlt-bedűlt falú bódévárost látni Gettópolisz helyén néhány év múlva.
Másodszor pedig itt van a devizakárosultakra vonatkozó passzus: az minimális elvárás, hogy a közüzemi díjakat fizetni kell a lakások után, és a társadalmi együttélés szabályait be kell tartani. De mi ez a közmunkában való részvétel, ami emlegetve van? Mondjátok, ezt úgy kell érteni, hogy ha a beköltöző munkanélkülivé válik, akkor köteles részt venni a közmunkaprogramban? Előre aggódtok azon, hogy nem tudja majd a rezsit és bérleti díjat fizetni, és kell a biztosíték? Mert ezzel a passzussal csináltok Ócsa devizakárosultak által lakott részéből Gettópoliszt. Egyenlő sorsú emberek egyenlő négyzetméteren laknak, és egyenlő rabszolgaként dolgozhatnak majd mondjuk a Puskás építésén? A nagy számok törvénye alapján nyilván lesznek itt olyan lakók, akik valamiért nem fognak megfelelni az elvárásoknak. Nekik egyesével fel lehet ajánlani a közmunkát, vagy rosszabb esetben lehet azt is mondani, hogy ennyi volt, viszlát. De a kollektív rabszolgaságot mindannyiuk feje fölé lógatni ősi román szokás.
Arról nem beszélve, hogy ez az egész építősdi nem biztos, hogy rentábilis. Szétnéztem árak után néhány oldalon ( konkrétan itt és itt ) és általánosan elmondható, hogy a kulcsrakész könnyűszerkezetes házak ára 190 ezer / m2 körül alakul. Vagyis, ha a telket nem is kell megvenni hozzájuk, ( közművesítés költségeiről nem tudunk semmit) a lakások bekerülési költsége 7,6 – 15,2 millió forint között mozog négyzetmétertől függően, így átlagosan 11,4 millióba kerül nekünk egy devizahiteles család megmentése.
Pedig – elvileg – létezne ettől jobb és olcsóbb megoldás. Angyal József adószakértő ötlete szerint minden devizahitelesnél be kéne vezetni a rögzített árfolyamot, a gyűjtőszámlákon felhalmozott összeget a bank évente leírhatná a bankadóból annak összegéig, az ezt esetleg meghaladót pedig az adóalapjából. Magyarul ebben az esetben a hiteles és a bank fizetné vissza a hitelt, ( a bank ráadásul a keletkezett extraprofitjából ) az állam az effektív kiadások helyett csak lemondana az egyik adóneme bevételéről. Az egyik zsebébe nem teszi be, a másikból nem veszi ki. Ez a módszer szerinte a mostani 260-270 forintos árfolyamon is tartható lenne.
A kormány helyében ezen erősen elgondolkodnék. A már bedőlt hitelek miatt elárverezni szánt lakásokat megvehetné és visszabéreltethetné, a még fizetni képes adósokkal megléphetné Angyal József rendszerét, és a kivitelezni szánt Gettópliszokra mindjárt nincs is szükség. Ráadásul Orbán lehetne a SzuperHero, a Hős, Ki Megregulázta a Bankokat, megmentette a zembereket, aki végleges megoldást talált átmeneti gyűjtőszámlákon felhalmozódó adóssághegyek helyett.
Én elnézném neki a héroszként pózolást. Most az egyszer ki se röhögném. Tényleg.
Forrás: Varánusz