2011.08.08-án
63. napján
A mai napon – immár többedik alkalommal – a lakhelyelhagyási tilalom megszüntetése iránti indítványt vagy Szekszárd Tanya u.4. szám alá történő áthelyezési kérelmet terjesztettem elő.
Ügyvédem már több lakhelyelhagyási tilalom feloldására adott be indítványt, de érdemben nem foglalkoztak vele, az ügyészség igazán nem indokolta döntését, „mert csak”, a bíróság pedig érdemben nem is foglalt állást.
Ügyvédem legutóbbi indítványához most már magam is írásban csatlakoztam, mivel édesapám, aki 80 éves korára betegeskedés közepette éli meg a nyomozó szervek vegzálását, a legutóbbi esemény óta, amióta az autómat az ő lakásán foglalták le, üldöztetésnek, számára is veszélyesnek éli meg a helyzetet.
Kiskorú leányom Rebeka ezt azt időszakot sem nyugalomban tölti, arról nem beszélve, hogy nap-mint nap a létfenntartásunkért küzdünk. Lakhelyünkön különböző lomtalanítási, rendezési munkálatok folynak, amelyet a megszokott életritmusához szokott édesapám nehezen visel, magánszférájába való behatolásnak érez, és emiatt folyamatos feszültségek közepette kell végeznünk az alapvető életfeltételek és higiénés állapotok visszaállítását. Édesanyám közelmúltbeli elvesztése óta ezek a szükséges és elengedhetetlen tennivalók felhalmozódtak, így az elzártságom miatt érzett keserűség feloldására is részben alkalmas ez a munka.
Kislányom az iskoláját is természetesen a megszokott környezetben, kis barátai körében, Szekszárdon szeretné folytatni, figyelemmel arra is, hogy németet tanult éveken keresztül és a Létavértesi iskolában csak angolt tanítanak. Talán nem túlzás azt éreznem, hogy ma a kaposvári ügyészség felelősei nincsenek tekintettel arra sem, hogy egy gyermek életében ez az eljárásuk, az eljárásban tanúsított empátia-hiányuk egy gyermek szemében is láttatni engedi, hogy milyen rendszerben kell ma egy magyar embernek, egy gyermekét egyedül nevelő özvegynek, egy szakszervezeti vezetőnek helyt állnia.
Szeretném elkerülni azt, hogy gyermekemnek baja legyen, mentálisan sérüljön de azt is, hogy édesapám idős öregkorára tekintettel olyan állapotban kerüljön, ami a hátralévő életét negatívan befolyásolja. Szeretném, ha az ő nyugalma is helyreállhatna. Megjegyzem, hogy akárcsak én, ő is abban a tudatban volt, hogy 30 napig tart majd a lakhelyelhagyási tilalom.
Egyéb egészségügyi problémáim is vannak, legutóbb olyan erős gyomorfájdalmam volt, ami miatt már orvos is volt kinn este nálam, mert a fájdalmam elviselhetetlen volt. Az állapotomat a nálam lévő gyógyszerekkel próbálom csökkenteni. Jelen helyzetben kórházba sem tudnék menni kivizsgálásra, mert kk. gyermekemet nem tudnám a nagypapájára hagyni, de másra sem.
Gyakorlott bűnügyi vizsgálói tapasztalataim alapján úgy ítélem meg, hogy a 10 hét lakhelyelhagyási tilalom alatt a Kaposvári Nyomozó Ügyészség elvégezhette azokat a nyomozati cselekményeket, beszerezhette volna a szükséges bizonyítékokat, mely szerintük „bűnösségemet” bizonyítja. Én senkit nem befolyásoltam, szökni, elrejtőzni nem akartam soha, de nem is tudtam volna. Az eljárás kezdetén többször is nyilatkozták a nyomozó ügyészek, hogy konkrét, állításokkal alátámasztott bizonyítékokkal rendelkeznek, miközben a napokban megkapott eljárás meghosszabbításáról szóló határozat szerint még nem állnak rendelkezésre a vádemeléshez szükséges bizonyítékok. Ezzel egyben azt is mondják, hogy hazudtak június első napjaiban, amikor is, konkrét számadatokat tudtak, és ezért lefoglalták a szakszervezet teljes adatállományát.
Az eljárás ezen időszakáig nemcsak az én életemet, hanem kiskorú gyermekem életét is megnehezítették, mára már szinte ellehetetlenült, méltatlannak és embertelennek tartja gyermekem a helyzetét. Pszichológushoz azért nem tudtam elvinni, mert teljesen elzárkózott tőle és nekem az a fontos, hogy a kislányom valahogyan kiheverje ezeket a traumákat, bizodalma legyen felém. Tervezem, hogy őt is Pécsre viszem le, hogy segítsenek rajta.
A fentiek alapján elsődlegesen kértem, hogy a lakhelyelhagyási tilalmat szüntessék meg!
Másodlagosan azt kértem, hogy amennyiben a politikai nyomás annyira erős, hogy személyemnél továbbra is lakhelyelhagyási tilalmat kíván fenntartani, akkor legalább azt vegyék figyelembe, hogy kiskorú gyermekem van, aki az idén nyáron nem mehetett nyaralni, nem tölthetett az édesanyjával egy napot sem békében és nyugalomban, a mai napig nem tudja, hogy hova megy iskolába, édesapám pedig már nem bírja azt a terhet, amit rám raktak.
Közöltem azt is, hogy gyermekem Szekszárdon szeretne továbbra is iskolába járni, illetve gyermekemet és magamat is Pécsett szeretném kivizsgáltatni. Kértem, hogy legvégső esetben a lakhelyelhagyási tilalom helyszínét lakóhelyemen, Szekszárdon rendeljék el.
Sajnos ma Magyarországon a büntetőeljárás rendszere olyan túlsúlyt ad a terhelttel szemben a kormány által kézileg vezérelt vádhatóságnak – amelyet az esetem bizonyít és illusztrál -, hogy a mindenkori hatalommal szemben, a kiszolgáltatott munkavállalók védelmében fellépő személyek ellen korlátlan retorzió alkalmazható jogszerűnek és törvényesnek minősítetten.