Levelünk az Európai Parlament Bizottságához.

Kü-284/2011.

English

EURÓPAI UNIÓ

European Parliament

The President of the Europena

Parliament

Rue Wiertz

B-1047 BRUSSELS

Tisztelt Bizottság!

Alulírott Szima Judit, a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete (7100 Szekszárd, Tanya u. 4.) főtitkára, a szervezet törvényes képviselője, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 227. cikke alapján az alábbi petíciót terjesztem a Tisztelt Bizottság elé:

Kérem, hogy a Magyarországon 2011. április hó 25. napján kihirdetett –új- Alkotmányt, és az annak várható szociális-illetve társadalmi hatásait –tekintettel arra, hogy annak hatálybalépése 2012. január hó 1. napján esedékes- megvizsgálni, és a szükséges lépéseket a rendvédelmi dolgozók érdekeinek védelmében megtenni szíveskedjenek.

Az Európai Unióban, és Magyarországon is példa nélküli rendelkezéseket tartalmaz a 2011. április 25. napján közzétett, és 2012. január 1. napjával hatályba lépő új magyar Alkotmány. Felhatalmazást ad ugyanis arra, hogy közel 600.000 korkedvezményes nyugdíjast nyugdíjuk elvételével kényszermunkára foghassanak akár.

Lehetővé teszi a korkedvezményes nyugdíjak és a korhatár alatti rokkantnyugdíjak felülvizsgálatát és adott esetben megvonását. A Lázár János, Balsai István és Talabér Márta kormánypárti képviselők nevével fémjelzett változtatás társadalmi hatásai egyelőre megbecsülhetetlenek. Elsősorban az 57 évesnél fiatalabb rendvédelmi nyugdíjasokat és a 62 évesnél fiatalabb, munkaképes rokkantnyugdíjasokat akarják visszaküldeni dolgozni, akinek viszont nem tudnak munkát biztosítani, megmarad a járandósága, az a jövőben nem nyugdíjat, hanem valamilyen szociális ellátást kap – amelyet megadóztatni kívánnak – és amely járandóság jogi természetét illetően már nem minősül tulajdoni jellegű jognak.

A megszavazott alkotmánymódosítás

Az év végéig hatályos alkotmány (1949. évi XX. törvény) 70/E. §-a a következő (3) bekezdéssel egészül ki :

„Az ellátáshoz való jog a nyugellátás tekintetében az általános öregségi nyugdíjkorhatárt betöltött, a nyugellátás törvényi feltételeinek megfelelő személyre terjed ki. Törvény az e korhatárt be nem töltött személynek is nyugellátást állapíthat meg. Az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltését
megelőzően folyósított nyugellátás törvényben meghatározottak szerint csökkenthető és szociális
ellátássá alakítható, munkavégzésre való képesség esetén megszüntethető.”

Jelenleg 238 ezren kapnak úgy öregségi nyugdíjat, 337 ezren pedig rokkantsági nyugdíjat, hogy nem érték el a nyugdíjkorhatárt. 15 ezren vannak korengedménnyel nyugdíjban, illetve kapnak bányásznyugdíjat.

Jelenleg mintegy 30 ezer olyan egykori rendőr, vámos, pénzügyőr, tűzoltó, büntetés-végrehajtási dolgozó vagy tűzszerész van, aki nyugállományban van, de nem érte el a nyugdíjkorhatárt. További tízezer egykori katona is korkedvezményes nyugdíjat kap. Ők annak idején azért mehettek idő előtt nyugdíjba, mert megszűnt a beosztásuk, vagy nem tudtak más beosztást felajánlani nekik, esetleg egészségügyileg szolgálatra alkalmatlannak minősítették őket.

A magyar kormány ezzel a magyar nép, a magyar állampolgárok tulajdonhoz fűződő jogát, a magyar törvények, illetve a nemzetközi jog által garantált alapvető emberi jogokat, és végeredményben a jogbiztonság, a jogállam elveit súlyosan sérti.

Fontos azt is megállapítani, hogy az alkotmány fentebb közölt szakaszainak a módosítása révén az országgyűlésben 2/3-os többséggel rendelkező kormánykoalíció kizárta a sikeres hazai jogérvényesítés lehetőségét. Ezzel a jól működő igazságszolgál­tatáshoz való jogot, mint alapvető emberi jogot korlátozta, és vette el azt a magyar állampolgárok egészétől. Hangsúlyozzuk, hogy ugyanez a kormánykoalíció a tett intézkedésével ellentétesen a rendőri hivatás megbecsültségének növelését ígérte a választásokat megelőzően.

Jelen beadványunk főként ez okból íródott. A hazai jogérvényesítési fórumok bezáródtak előttünk, és csupán a nemzetközi szervezetektől remélhetünk megoldást.

Az Emberi Jogok Európai Egyezményében harmadik, ún. „megkerülhetetlen elv” a jog uralmának elve.

Ide tartozik a törvényesség elve, a jól működő igazságszolgál­tatáshoz való jog, a bírósághoz való jog, a tisztességes és nyilvános bírósági tárgyaláshoz való jog, a bírói pártatlanság, a büntetések arányossága. A végrehajtó hatalom és a közigazgatás, akárcsak a bírói hatóságok és a törvényhozás cselekvéseit ezeknek az elveknek kell áthatniuk.

Az Európa Tanács legfontosabb tevékenységi területe az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai Egyezményben biztosított jogok védelme, az emberi jogok helyzetének figyelemmel kísérése. Kérjük, hogy ezen feladataik keretében vizsgálják meg a magyar alkotmány fenti szakaszának módosítását, és annak várható társadalmi következményeit az alábbi szempontok alapján.

Az fenti alkotmánymódosítás álláspontunk szerint az alábbi jogszabályokba ütközik:

• Európai Egységes Okmány (EEO vagy SEA), melyet Luxembourgban és Hágában írtak alá, 1987. július 1-jén lépett hatályba;

• Európai Unióról szóló szerződés, melyet 1992. február 7-én írtak alá Maastrichtban és 1993. november 1-jén lépett hatályba

• Az Európai Unió Alapjogi Chartája (Alapjogi Charta)

• Amszterdami Szerződés, melyet 1997. október 2-án írtak alá és 1999. május 1-jén lépett hatályba;

• Nizzai Szerződés, melyet 2001. február 26-án írtak alá és 2003. február 1-jén lépett életbe.

• Római szerződés az a nemzetközi szerződés, amelyet hat nyugat-európai állam írt alá 1957. március 25-én

• Európa Tanács1950. november 4-én, Rómában kelt ETS-005 számú egyezménye

• az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény)

• Emberi Jogok Európai Egyezményéhez (1950. november 4-én Róma) 1952. március 20-án aláírt első kiegészítő jegyzőkönyvben

• az Európai Unió Bírósága, valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága által következetesen alkalmazott egyetemes jogelveket, a közösségi jog általános jogelveit.  Ezek olyan, általában elfogadott szabályok, amelyek az Európai Közösségek, mint jogközösség alapvető értékeinek érvényesülése szempontjából a legmegfelelőbb megoldásról gondoskodnak. Nem írott jogforrásban jelennek meg, hanem az Európai Bíróság gyakorlatának eredményei.

A fentiekben taglalt jogszabály változtatás az alábbi elveket sérti:

1. Igazságosság (equity) elve: fontos az igazságosság és méltányosság érvényesítése a bírósági eljárás során, amennyiben a merev jogértelmezés a józanésszel ellentétes következtetésre vezetne.

2. Jóhiszeműség: a Bíróság már korai ítéleteinek egyikében megállapította, hogy a közösségi intézményeknek jóhiszeműen kell eljárniuk, nem cselekedhetnek önkényesen, ami azt jelenti, hogy minden aktusuknak rendelkeznie kell a megfelelő jogalappal.

3. Jogbiztonság elve: a jogbiztonság lényege – a Bíróság szerint – az előreláthatóság. Szorosan hozzátartozik a visszaható hatály tilalmának, a szerzett jogok és a bizalom védelmének elve.

4. A visszaható hatály tilalma: ez az elv azt jelenti, hogy a jogszabály hatályba lépése előtt befejezett cselekmények tekintetében az új jogi normának semmiféle negatív hatása sem lehet. (Néhány ügyben azonban a Bíróság megállapította, hogy sor kerülhet visszaható hatályú szabályozásra, amennyiben azt az elérni kívánt célok megkövetelik, és az érintettek jogos elvárásait tiszteletben tartják.)

5. A szerzett jogok esetében a Bíróság megállapította, hogy az egyéni jogokat illetve hasonló előnyöket biztosító jogszerű intézkedés visszaható hatályú visszavonása ellentétes az általános jogelvekkel. Kivéve, ha a visszavonás ésszerű időn belül történik, és szükséges figyelmet szentel annak a ténynek, hogy az érintett milyen mértékig vált a döntésre ráutalttá. A szerzett jogok megvonása, korlátozása vagy sérelme nem csupán egyetlen elv megsértését jelenti, hanem egyszersmind a jogállamisághoz szervesen kapcsolódó jogbiztonság elvét is csorbítja.

6. A bizalomvédelem/jogbiztonság elve szerint a közösségi jog változásának úgy kell bekövetkeznie, ami a „jó gazda számára előre látható”. A jogszabályváltozás/alkalmazás következménye előrelátható kell, hogy legyen. A jogbiztonság elve alapján akkor szenved sérelmet a védelemre méltó bizakodás, amikor az integrációs intézmények megfelelő jogalap és átmeneti intézkedések nélkül, előreláthatatlan módon változtatják meg a közösségi jogot.

7. Arányosság: ennek értelmében az Európai Közösségek szervei a tagállamok polgáraira csak közérdekből és csupán olyan mértékben róhatnak kötelezettséget, korlátozást vagy büntetést, amit az elérni kívánt cél indokol. Ez a kitűzött cél vonatkozásában nem jelenthet olyan aránytalan és elviselhetetlen beavatkozást, amely épp az ily módon biztosított jog tartalmát veszélyeztetné.

8. Jogos várakozás: A jogos elvárások akkor szenvednek sérelmet, ha a jogszabályokat az adott állam akként változtatja meg, hogy a “jó gazda” számára nem előrelátható. Az elvárást az különbözteti meg a szerzett jogtól, hogy az elvárás esetében egyéni jogról nem lehet beszélni, csupán valamilyen közösségi szerv intézkedése által keltett várakozásról, amit akkor lehet jogosnak tekinteni, ha ésszerű, jogilag védett.

A fenti, közösségi joghoz tartozó jogszabályok, elvek maradéktalanul kell, hogy érvényesüljenek a magyar jogrendszerben is, tekintettel arra, hogy Magyarország a közösség tagja, ezért kötelező a közösségi jog elsőbbsége elvét szem előtt tartania, és az alapján eljárnia.

A közösség jog elsőbbségének elve, akárcsak a fentebb felsorolt elvek szintén szilárd alapokon áll a Bíróság esetjogában, hiszen a közösségi jog feladatát csak akkor teljesítheti be, ha amellett, hogy bizonyos feltételek megléte esetén hatályosul a tagállamokban, még fölé is kerül a tagállamok nemzeti jogszabályainak, elsődlegessé válik azokkal szemben.

Az alkotmánymódosítás a fentebb felsorolt jogelvek szinte mindegyikét sérti:

Azok, akik a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. évi törvény (a továbbiakban Hszt.) hatályba lépése előtt vagy azt követően döntöttek a hivatásos pályafutás mellett, életük tervezése során számoltak a szolgálati nyugdíj lehetőségével. Életüket úgy tervezték meg az állam által kínált jogosultságokat figyelembe véve és elfogadva, hogy a 25 év szolgálati idő alatt vállalják, hogy a többi munkavállalóhoz képest nehezebb, több kötelezettséggel járó, és számos alapvető emberi jog korlátozását is magával vonó szolgálatot végeznek. Az állam a versenyszférához képest szerényebb javadalmazás mellé a korkedvezményes nyugdíj intézményét együtt kínálta ellentételezéseként a hivatásos szolgálattal való alkotmányos jogokról lemondás és a speciális jogviszony sajátosságaira figyelemmel. Ezen feltételeket elfogadva a hivatásos állományú személyek legkevesebb 25 év szolgálat esetén válhattak szolgálati nyugdíjra jogosultakká.

A rendvédelmi dolgozók hivatásuk gyakorlása során a civil munkavégzéstől eltérő, speciálisan nehéz munkakörülmények között végzik munkájukat.

A Hszt. preambulumában is elismerésre kerül ez a tény, a következők szerint:”

„A Magyar Köztársaság függetlenségének, alkotmányos rendjének, valamint a lakosság és az ország anyagi javainak védelmét ellátó szervek hivatásos állományától az állam tántoríthatatlan hűséget, bátor helytállást követel. A hivatásos állomány tagjai a törvények és más jogszabályok, valamint a nemzetközi jog előírásainak megfelelően, a fegyveres szervek feladataihoz igazodó szakmai ismeretek birtokában különleges közszolgálatot teljesítenek. Az Országgyűlés – elismerve a hivatásos szolgálattal járó nagyobb áldozatvállalást és az azzal arányban álló erkölcsi és anyagi megbecsülés indokoltságát – a fegyveres szervek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról a következő törvényt alkotja:

A Hszt. a szolgálati viszony sajátos jellegét is elismeri a következők szerint:

„3. § (1) A szolgálati viszony az állam és a hivatásos állomány tagja között létrejött különleges közszolgálati jogviszony, amelyben mindkét felet a sajátos szolgálati körülményeknek megfelelő, e törvényben és más jogszabályokban meghatározott kötelezettségek terhelik és jogosultságok illetik meg.

(2) A hivatásos állomány tagja a szolgálati viszonyból fakadó kötelmeit – a fegyveres szerv rendeltetés szerinti feladatainak megvalósítása érdekében – önkéntes vállalás alapján, élethivatásként, szigorú függelmi rendben, életének és testi épségének kockáztatásával, egyes alapjogai korlátozásának elfogadásával teljesíti.”

A szolgálati viszony különleges jellegét egyrészt a más foglalkoztatási jogviszonyokban nem létező kötelezettségek és korlátozások adjak, másrészt ezek ellentételezéseként azok a jogosultságok és kedvezmények, melyeket a hivatásos állomány számára biztosít a jogalkotó. E kedvezmények nem új keletűek, hiszen a hivatásos ál1omány korkedvezményes nyugdíját 1911-ről kezdődően garantálta az állam.

A preambulum fenti rendelkezése abból indul ki, hogy a hivatásos állomány tagjai az általánoshoz képest szigorúbb függelmi rendben és fegyelmezettséggel, fokozott pszichikai és fizikai terheléssel, áldozatvállalással, veszélyes helyzetben az életük kockáztatásával végzik feladataikat.

Emellett a szolgálati viszony létesítésének feltételeként önkéntesen lemondanak alkotmányos jogaik gyakorlósáról, vállalva egyúttal a törvényben meghatározott fegyveres szerveknél történő szolgálatteljesítés esetén – a hozzátartozókra is kiterjedő nemzetbiztonsági követelményeknek való megfelelést. Ezek mind jog, mind életvitelbeli korlátozást jelentenek.

Mindezek figyelembe vételével, a társadalmi megbecsülés kifejezéseként kedvezőbben állapítja meg a hivatásos állomány tagjait megillető jogokat és juttatásokat.

A magyar állam és a rendvédelmi dolgozók közötti munkaszerződést, a rendvédelmi dolgozók jogait -a fentiekből adódóan speciális jogszabályok garantálják, bástyázzák körül.

Ennek megfelelően, miután a szolgálati nyugállományban lévők teljesítették az állammal szerződés alapján az állam és a társadalom érdekében szemben vállalt kötelezettségeiket, ellentételezésként a törvényben foglalt jogosultságaik -illetve mint ezek eredője- az állammal kötött megállapodásuk alapján, további jogszabályi feltételek teljesülése esetén az átlagosnál korábban vonulhattak nyugdíjba. A magyar állam ezzel teljesítette vállalt kötelezettségét. Ez azonban most megváltozott. A pacta sunt servanda elvét semmibe véve, vállalt kötelezettségét figyelmen kívül hagyva, az állam a teljesítés elfogadása után saját kötelezettségét egyoldalúan mondja fel azokkal szemben, akik ezt a jogot már megszerezték, és az állam helytállási kötelezettségére került sor esetükben. Ez a visszamenőleges jogalkotás veszélyezteti több tízezer magyar állampolgár szolgálati nyugdíjas életfeltételeit, egzisztenciális és anyagi jellegű vállalt kötelezettségeik teljesítését.

A Bécsi egyezménynek a szerződések jogáról írott része által szintén megerősített pacta sunt servanda elve kimondja, hogy a megállapodások a felekre kötelező erővel bírnak, függetlenül a megállapodás formájától, illetve attól, hogy beleillik-e az adott megállapodás valamely szerződéstípusba.

A magyar Alkotmánybíróság értelmezése szerint a jogbiztonság az államtól és elsősorban a jogalkotótól azt várja el, mondta ki az Alkotmánybíróság, hogy a jog egésze, egyes részterületei és egyes szabályai is világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatóak, és a norma címzettjei számára előre láthatóak legyenek. Valamely jogszabály határozatlansága és többértelműsége sérti a jogbiztonság elvét, ezért alkotmányellenes. [11/1992. (III.5.) AB határozat]

A 11/1992. (III.5.) AB határozat kimondja azt is, hogy a jogállam alapvető eleme a jogbiztonság. (Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint pedig a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.) A jogbiztonság – többek között – megköveteli a megszerzett jogok védelmét, a teljesedésbe ment, vagy egyébként véglegesen lezárt jogviszonyok érintetlenül hagyását, illetve a múltban keletkezett, tartós jogviszonyok megváltoztathatóságának alkotmányos szabályokkal való korlátozását.

 

Az érintettek számára a mai napig ismeretlen a vázolt törvénymódosítás pontos tartalma, az, hogy szerzett jogaikra, életükre milyen hatással lesz. Annak következményei kiszámíthatatlanok.

Mint a TMRSZ főtitkára, minden tagunk nevében, és a rendvédelmi dolgozók széles tömegei nevében kérem a Tisztelt Bizottságot, hogy ügyünket megvizsgálni, és a közösségi jog alapján elbírálni szíveskedjen.

Kérelmünket az indokolja, hogy az általános elvek, illetve jogszabályok alapján, a közösségi jog és a nemzeti jog összeütközése esetén a közösségi jogot kell alkalmazni. Nemzeti jogalkotó nem változtathatja meg, nem hatálytalaníthatja azt. Simmenthal ügyben mondta ki a bíróság, hogy a nemzeti bírónak joga van mellőzni a nemzeti jogot, ha az a közösségi joggal ellentétes.

A közösségi jog primátusa a gyakorlatban úgy nyilvánul meg, hogyha egy konkrét ügyre vonatkozóan közösségi jogi norma létezik, akkor az elsőbbség elve alapján minden esetben a közösségi jogot kell alkalmazni, hiába létezik a nemzeti parlament, vagy önkormányzat által elfogadott jogszabály.

A közösségi jog elsőbbsége nemcsak azt jelenti, hogy nem engedi érvényesülni a vele ellentétes tagállami szabályokat, hanem jogkövető magatartás esetén azt is megakadályozza, hogy a tagállamok összeütközést eredményező új jogszabályokat fogadjanak el.

A Maastrichti Szerződés 6. cikk (2) bekezdése az emberi jogokat és szabadságokat érintően már expressis verbis kimondta, hogy „az Unió a közösségi jog általános alapelveként tiszteletben tartja az alapvető jogokat, amelyeket az 1950. november 4-én, Rómában aláírt, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Európai Egyezmény garantál, és amelyek a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból következnek”. Ezzel gyakorlatilag az Európai Unió beemelte a teljes európai emberi jogi konvenciót és az Emberi Jogok Európai Bíróságának állandó ítélkezési gyakorlatát.

Az alkotmánymódosítás ezért több nemzetközi jog által védett emberi jogot, illetve jogelvet is sért. . Így különösen az alábbiakat:

Elsőként talán ki kell emelnünk a jogbiztonság elvét, illetve ehhez kapcsolódóan a visszaható hatály tilalmának elvét.

1. A jogbiztonság elve

A jogbiztonság elve sok elemet tartalmazó alapelv. A jogbiztonság elve alapján tilos a visszaható hatály, a szerzett jogok és a legitim elvárások sérelme.

A visszaható hatály tilalmaazt jelenti, hogy a jogszabály hatálybalépése előtt befejezett cselekmények tekintetében az új jogi normának semmiféle joghatása nem lehet.

A visszaható hatály tilalmát –a közösségi joggal harmonizálva- a magyar jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Jat.) 2. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.

A jogalkotásról szóló törvény 2. §-a szó szerint az alábbiak szerint fogalmaz:

2. § (2) Jogszabály a hatálybalépését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, kötelezettséget nem tehet terhesebbé, valamint nem vonhat el vagy korlátozhat jogot, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé.

Továbbá a 2. § (4) bekezdése az alábbi követelményeket fogalmazza meg:

A jogszabályok megalkotásakor biztosítani kell, hogy a jogszabály

a) megfeleljen az Alkotmányból eredő tartalmi és formai követelményeknek,

b) illeszkedjen a jogrendszer egységébe,

c) megfeleljen a nemzetközi jogból és az európai uniós jogból eredő kötelezettségeknek és

d) megfeleljen a jogalkotás szakmai követelményeinek.

A jogbiztonság szempontjából kiemelt jelentősége van annak, jogszabályok a kihirdetésüket megelőző időre ne állapítsanak meg kötelezettséget, annak érdekében, hogy a jogalanyok a magatartásukat a jog előírásaihoz tudják alakítani.

Egy jogszabály sem rendelkezhet tehát visszamenőleges hatállyal, tehát hatályba lépése előtt befejezett cselekmények tekintetében az új jogi normának semmiféle negatív hatása sem lehet. (Néhány ügyben azonban a Bíróság megállapította, hogy sor kerülhet visszaható hatályú szabályozásra, ennek azonban kettős feltétele van: amennyiben azt az elérni kívánt célok megkövetelik, illetve az érintettek jogos elvárásait tiszteletben tartják.)

A szolgálati nyugdíj jogosultságot a hatályos jogszabályok a következőképpen szabályozzák:

A Hszt. 182. § (1-7.) bekezdései szerint:

(1) „A hivatásos állomány tagja szolgálati nyugdíjra jogosult 25 év tényleges szolgálati viszonyban eltöltött szolgálati idő után.

(4) A felső korhatár elérése előtt is teljes összegben kell folyósítani a szolgálati nyugdíjat, ha a hivatásos állomány tagja

a) 25 év tényleges szolgálati viszonyban töltött idővel rendelkezik és szolgálati viszonya a törvény 56. §-a (1) bekezdésének a)-d) pontja, 56. §-a (2) bekezdésének c) pontja, az 59. §-a (1) bekezdésének c) vagy e) pontja, illetőleg egészségi, pszichikai, fizikai alkalmatlanság miatt szűnt meg;

b) 25 év tényleges szolgálati viszonyban eltöltött idővel rendelkezik, és szolgálati viszonya megszűnésekor az 50. életévét már betöltötte, vagy a rehabilitációs járadékról szóló 2007. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Rjtv.) 1. §-ának a) pontja szerinti egészségkárosodása (a továbbiakban: egészségkárosodás) a 40%-ot elérte, de még nem rokkant.

(5) Ha a hivatásos állomány 25 év szolgálati viszonyban eltöltött idővel rendelkező tagjának a szolgálati viszonyát egészségi, pszichikai, fizikai alkalmatlanság miatt azért szüntették meg, mert az 56. § (5) bekezdés b) pontja alapján részére felajánlott hivatásos szolgálati beosztást vagy nem hivatásos munkakört alapos ok nélkül nem fogadta el, részére – a (4) bekezdés a) pontjában foglaltaktól eltérően – a szolgálati nyugdíj 90%-át kell folyósítani a felső korhatár betöltéséig, illetve az egészségkárosodás 40%-os mértékének eléréséig. Ettől kezdve a szolgálati nyugdíjat teljes összegben kell folyósítani. E rendelkezés alkalmazásában alapos oknak kell tekinteni a felajánlott beosztás, munkakör ellátásával kapcsolatos olyan körülményt, amely a hivatásos állományú tag életvitelében (különös tekintettel egészségi állapotára, munkába járására, közeli hozzátartozójának ellátására) aránytalan nehézséget okoz.

(6) Ha a hivatásos állomány 25 év szolgálati viszonyban eltöltött idővel rendelkező tagjának a szolgálati viszonyát az 50. életéve betöltése előtt közös megegyezéssel szüntetik meg, részére a szolgálati nyugdíj 50%-a folyósítható az 50. életéve betöltéséig, illetve az egészségkárosodás 40%-os mértékének eléréséig. Ettől kezdve a szolgálati nyugdíjat a (4) bekezdés b) pontja szerint kell folyósítani.

(7) A miniszter a szolgálati érdemekre, illetve a szociális helyzetre figyelemmel, az (5) bekezdés esetében az érintett javára eltérést engedélyezhet.”

A Hszt. szerint tehát a hivatásos szolgálat felső korhatára jelenleg a civil munkavállalókra irányadó öregségi nyugdíjkorhatárnál 5 évvel alacsonyabb életkor. (Idén 57 és fél év)

A szolgálati nyugdíj teljes összegben való folyósítására a felső korhatár elérése előtt is sor kerülhet bizonyos speciális esetekben, például akkor, ha a hivatásos állomány tagja 25 év tényleges szolgálati viszonyban töltött idővel rendelkezik és beosztása átszervezés miatt megszűnik, vagy a szolgálat további ellátására egészségi, fizikai vagy pszichikai ok miatt alkalmatlanná válik.

Törvény állapítja meg tehát, hogy a szolgálatban eltöltött 25 év után mely esetben jogosult az állomány tagja a szolgálati nyugellátásra. A fenti feltételek megléte esetén, ezért az államnak törvényi kötelezettsége az állomány tagját nyugállományba helyezni, és számára a szolgálati nyugellátást folyósítani.

Magyarországon a szolgálati nyugellátás mértéke, összege jelenleg körülbelül átlag 500 és 600 euró között mozog. Ez nagyjából elég a család minimális életfeltételeinek biztosítására, arra azonban, hogy abból tartalékokat halmozhassanak fel, nem minősült elegendőnek. Ezért ha a már megállapított és folyósított nyugdíjak részben vagy –amint a kormány tervezi- teljes mértékben elvonásra kerülnek, a volt rendvédelmi dolgozók, illetve családjaik megélhetését sodorja veszélybe.

2. A bizalomvédelem elve

 

A bizalomvédelemelve szerint a közösségi jog változásának úgy kell bekövetkeznie, ami a „jó gazda számára előre látható”. A jogszabályváltozás-alkalmazás következménye előrelátható kell, hogy legyen. A bizalomvédelem elve alapján akkor szenved sérelmet a védelemre méltó bizakodás, amikor az integrációs intézmények megfelelő jogalap és átmeneti intézkedések nélkül, előreláthatatlan módon változtatják meg a belső, illetve a közösségi jogot.

 

Törvény szabályozza, hogy mely feltételek esetén folyósítható szolgálati nyugdíj. Az állampolgárok pedig, „jó gazda módjára” a törvényekbe vetett hitük alapján kalkulálták előre a jövőjüket. Nem hisszük, hogy azért, mert hittek az állam ígéretében, és a törvények erejében, most büntetni kellene őket, vagy a kormány úgy vehesse el hatalmi szóval a szerzett jogukat közérdekre való hivatkozással, hogy közben az elvont összeg többszörösét kitevő összegekért (mintegy 12x-es összegben) focistadionokat épít, és az adott társaságban többségi befolyást sem eredményező részvényeket vásárol.

 

 

3. Igazságosság (equity) elve

 

Fontos az igazságosság és méltányosság érvényesítése az eljárások során, amennyiben a merev jogértelmezés a józan ésszel ellentétes következtetésre vezetne.

 

Jelen beadványunkban hivatkozva az „equity” elvére, arra kérjük a Tisztelt Európai Bizottságot, hogy eljárása során erre az elvre legyen tekintettel, és a szerint járjon el.

 

Az Európai Bizottságra hárul ez a kötelezettség, tekintettel arra, hogy a magyar jogalkotók ezt figyelmen kívül hagyták.

 

Nem beszélhetünk méltányos eljárásról akkor, amikor tömegek jogait figyelmen kívül hagyva, állampolgárokat törvény alapján megillető, jogos jövedelműktől fosztanak meg, szerzett vagyonukból forgatnak ki. Álláspontunk szerint az, hogy az állam döntésekor nem mérlegelte azt, hogy a nyugállományból kiszorult, rokkant, volt rendvédelmi dolgozók nem tudnak eredményesen a munkaerőpiacra visszaintegrálódni, sérti a méltányosság elvét.

 

A magyar állam úgy alkotta meg az új törvényjavaslatát, hogy a szolgálati nyugdíjasok érdekét figyelmen kívül hagyta. A rendvédelmi területen dolgozók ugyanis speciális tudásanyagot sajátítanak el. Olyan tudás birtokosai, amit a civil szférában nem tudnak hasznosítani. A civil szférában történő elhelyezkedésük ezért jóformán lehetetlen. Ráadásul a szolgálati nyugdíjasok azért kerültek nyugállományba, mert éppen a szolgálati idő alatt vállalt nehézségek, plusz terhek miatt egészségi állapotuk megrokkant, munkavégzésre képtelenekké váltak. Ha az ilyen hátrányokkal küzdő réteget ismételten a munkaerőpiacra küldjük, szinte elkerülhetetlen annak veszélye, hogy munkanélküliekké váljanak. Magyarországon a rendvédelmi szervek átpolitizáltsága, a mindenkori kormány kézi vezérlési lehetősége ténykérdés. A 2006-ban történt események során a rendészet szakmai kérdései, a rendvédelmi dolgozók helyzete sokadlagos kérdéssé silányult a napi politikai csatározások kereszttüzében. Az elmúlt években a kormány mindenkori ágazati irányításért felelős miniszterei, valamint a kormány tagjai a rendészeti szakkérdésekben laikusként évek óta nem tudták megoldani a közbiztonság javítása mellett a rendészeti munkavállalók helyzetének olyan jellegű rendezését, hogy az ne eredményezze a munkavállalók egészségének rohamos romlását, az egyébként is alacsony magyar átlagéletkornak a rendészeti munkavállalókon belüli még alacsonyabb szintjének az emelését.

 

Magyarországon egyébként jelenleg is jelentős probléma a munkanélküliség. Egyszerűen a munkavállalók létszámához képest a munkahelyek száma kevesebb.

 

A magyar állam –legalábbis a szavak szintjén- a szolgálati nyugdíjasokat azzal kívánja megnyugtatni, hogy biztosítja számukra a rendvédelem területén történő újrafoglalkoztatást.

 

Ahhoz azonban, hogy reálisan lássuk ennek az esélyeit, érdemes tisztában lennünk az alábbi tényekkel:

 

Jelenleg Magyarországon hozzávetőleg 42-43.000 fő dolgozik a rendvédelem területén. Ugyanennyi olyan szolgálati nyugdíjas van, akik a jelenlegi szabályozás alapján nagy valószínűséggel a nyugellátásból kiesnek. A rendvédelem területén egyszerűen nincsen szükség dupla annyi munkaerőre, a rendvédelem nem tud 42-43.000 embert foglalkoztatni. Ezzel valószínűleg a jelenlegi kormány is tisztában van. Ha másért nem, hát azért, mert erre a rendvédelmi szakszervezetek felhívták a figyelmüket.

 

Ilyen körülmények között tehát képtelenség azt állítani, hogy az elfogadott törvény méltányos, és az állampolgárok jogait, megélhetését szem előtt tartó lenne.

 

Számos további tisztázatlan kérdés is felvetődik a kormány nyilatkozatai és valós szándéka között. Az alkotmány sérelmezett módosítását megelőzően ugyanis a jelenlegi kormányzati többségű frakció tovább korlátozta a rendvédelmi dolgozók még meglévő alkotmányos jogait is.

A kormánypárt ugyanis a rendőrök, katonák és nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjainak passzív választójogát elvonta, amely szintén felülvizsgálatra érdemes kérdés.

 

Ezen túlmenően a kormánypárt nem alkotmányos, hanem törvényi módosítással, a szakszervezetek tiltakozása közepette bevezette az úgynevezett megbízhatósági ellenőrzés lehetőségét, továbbá a kifogástalan életvitel követelményét.

 

A megbízhatósági vizsgálat lehetőséget teremt arra, hogy az ellenőrzési szerv munkatársai akár több éves börtönbüntetéssel fenyegetett bűncselekmények elkövetésével „provokálják” a szolgálatot teljesítő, vagy szolgálaton kívüli munkavállalót, mondván, hogy ez az ellenőrzés jogos eszköze. Ennek az abszurd törvényi lehetőségnek a bevezetése tovább csökkentette a munkavállalói jogokat és előrevetíti, hogy a korkedvezményes nyugdíjasok visszakényszerítését követően valójában rövid időn belül vagy megbízhatatlannak, vagy kifogásolható életvitelűnek fogják minősíteni a munkába visszaterelt munkavállalót. Amint viszont elveszíti a munkáját – a munkáltató álláspontja szerint „neki felróható módon” – már sem korkedvezményes szolgálati nyugdíjra, sem az annak helyébe lépő járadékra nem lesz jogosult a kormányzat eddigi kommunikációjából következtethetően.

 

A visszaterelés a munkába tehát nagy valószínűséggel csupán trükk a kormány részéről, a valós szándék az, hogy ezeknek az embereknek a tulajdonát a kormány lényegében ellentételezés nélkül eltulajdonítsa.

 

 

4. A jóhiszeműség elve

 

Az Európai Bíróság már korai ítéleteinek egyikében megállapította, hogy a közösségi intézményeknek jóhiszeműen kell eljárniuk, nem cselekedhetnek önkényesen, ami azt jelenti, hogy minden aktusuknak rendelkeznie kell a megfelelő jogalappal.

 

Álláspontunk szerint a szolgálati nyugdíjasok szerzett jogainak elvétele, megélhetéshez, méltósághoz való jogainak lábbal tiprása nem történhetett a magyar állam részéről jóhiszeműen.

A bona fides, aequtas fogalma:

Eredendően szubjektív kategória: jóhiszemű az, úgy gondolja, hogy az, amit teszek, jogszerű. (A római gondolkodásban a bona fides objektív kategória volt, és szótartást, tisztességet jelentett.)

Objektív értelemben a bona fides-re alapozva; az alperes mindazt köteles teljesíteni, amit egy jóhiszemű, tisztességes személy megtenne, tehát amit az objektív jóhiszeműség követelményrendszere előír.

Ennek ellentéte a rosszhiszeműség (mala fides): rosszhiszemű az, aki tudja, hogy amit tesz, jogellenes.

Nehéz azt feltételezni, hogy a kormány a jelenlegi alkotmánymódosításkor a hatályos, Hszt-ben szereplő törvényi szabályozással nem volt tisztában. A szakszervezetekkel folytatott érdekegyeztetések során pedig –amennyiben az arra vonatkozó információkkal nem rendelkezett volna- mindenképpen tájékozódott. Mint ahogyan a szakszervezeti vezetők –többek között a TMRSZ főtitkáraként jómagam is- tájékoztattuk a kormányoldalt arról, hogy a módosításnak mik lehetnek a várható következményei.

 

A kormány tehát a jogszabályi, és társadalmi helyzet teljes tudatában hozta meg döntését, amellyel társadalmi létbizonytalanságot, tragédiák sorát idézi majd elő. Ilyen körülmények között nem lenne indokolt olyan megállapításra jutni, hogy a kormány jóhiszemű volt döntése meghozatalakor.

 

 

A visszaható hatály tilalma

 

Ez az elv azt jelenti, hogy a jogszabály hatályba lépése előtt befejezett cselekmények tekintetében az új jogi normának semmiféle negatív hatása sem lehet.

Az Európai Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamely jogi aktus akkor bír közvetlen visszaható hatállyal, ha az időbeli hatály kezdete a kihirdetését megelőző időpontra esik. Az ilyen hatály alapvetően tilos. Mivel az eljárás tárgyát képező törvénymódosítás 2012. január hó 1. napján lép hatályba, és korlátozás nélkül, visszamenőleg, az ezt megelőző időre is lehet alkalmazni, tényleges visszaható hatályról beszélhetünk. Az ilyen hatály alatt egy új szabály alkalmazását kell érteni olyan tényállás jövőbeni folyományaira, amely egy régebbi szabály hatálya alatt keletkezett.

Ez az eset forog fenn, mivel a törvényt olyan tevékenységre kell alkalmazni, amely még a hatályba lépése előtt kezdődött el, de a hatályba lépés időpontjában még nem fejeződött be.

A szerzett jogok védelme

A szerzett jogok védelme mindenkor a magyar törvények, és jogállamiság része volt. Már a 13. században, a 1222. évi XVII. törvénycikk kimondja, hogy szerzett birtokától senki meg ne fosztassék. “A mely birtokot valaki méltó szolgálatjával szerzett, attól soha meg ne fosztassék.”

A fennt idézett cikk, az ún. Aranybullából való, melyre utaló jelkép a magyar jogállamiság jelképe is egyben. Erre utalva például –a jogfolytonosság jegyében- Magyarország Alkotmánybíróságának tagjai talárjuk felett viselt láncukon viselik az Aranybulla pecsétjének egy másolatát. Ezzel szimbolizálva a jog hatalmát az állami önös akarat felett. A székesfehérvári Csúcs-hegyen álló Aranybulla-emlékmű talapzatán is az alábbi felírat olvasható: “Méltó szolgálattal szerzett birtokából, soha senki meg ne fosztassék.”

A magyar Alkotmánybíróság korábban már rámutatott arra, hogy a szerzett jogok védelme a teljesedésbe ment, vagy egyébként véglegesen lezárt jogviszonyok érintetlenül hagyását, illetve a múltban keletkezett, tartós jogviszonyok megváltoztathatóságának alkotmányos szabályokkal való korlátozását jelenti.

Ennek ismeretében nehezen feltételezhető, hogy a magyar jogalkotók nincsenek tisztában a szerzett jogok védelmével, a jogbiztonság-illetve jogfolytonosság követelményével, a történelemmel és a nemzetet alkotó emberek érzéseivel, nehézségeivel.

A szerzett jogok védelmét nem csupán a magyar, hanem a közösségi jog is kiemelt helyen kezeli. Az Európai Bíróság megállapította, hogy egyéni jogokat avagy hasonló előnyöket biztosító jogszerű intézkedés visszaható hatályú visszavonása ellentétes az általános elvekkel.

A „faire balance” mint az állam által érvényesített közérdek és a magánérdek egyensúlya feltételezi, hogy az állami cselekvés által érintett egyént érő, egyedi és túlzott mértékű terhelés esetén nem lehet fair balance-ről és good governace-ról beszélni.

A fair balance vizsgálata során a Bíróság az alapvető jogok sérelmén túl azt is vizsgálja, hogy nem aránytalan-e vagy túlzó a kérelmezőre nehezedő teher. A közérdek állam általi meghatározására biztosított széles mérlegelési jog nem jelenti azt, hogy a Bíróság ne élne az Egyezmény szempontjából a felülvizsgálat jogával. Ezért a Bíróság az Egyezményben biztosított jogok körében a jogkorlátozás és az egyéni jogvédelem szempontjából elvárt egyensúly megtartását megköveteli.

Konkretizálva: a tulajdontól való megfosztás konkrét módjának ésszerűen indokolhatónak kell lennie az arányosság tekintetében.

A leírt esetben az államnak igazolnia kell az intézkedés mértékének indokoltságát a társadalombiztosítási alap szempontjából.

A kormány nem tárta elénk annak okát, hogy miért volt szükséges és elkerülhetetlen a törvényhozás számára, hogy szociális katasztrófa helyzetet idézhet elő Magyarországon! Az állam és a legfőbb végrehajtói hatalom letéteményese általánosságokat és konkrét tényekkel ellentétes érveket hangoztatott. A rendelkezésére álló médiafelületek segítségével az állampolgárokat a korkedvezményes nyugdíj jogával rendelkezők ellen hangolta, amelynek során a valótlan, hamis közlések megtételétől sem riadt vissza.

A Kormánynak felelősséggel, a szociális ellátórendszert a társadalmi igazságosságnak megfelelőén kell alakítani úgy, hogy tekintettel legyen a gazdasági lehetőségekre, a jelenlegi és a jövőben várhatóan rendelkezésre álló pénzügyi forrásokra. Ezen törekvése azonban nem járhat a szerzett jogok sérelmével, nagy tömegek létbizonytalanságba sodrásával, emberi jogaik lábbal tiprásával.

Szakszervezetünk nem rendelkezik konkrét adatokkal arra nézve, hogy az államháztartásnak mennyi bevételt hozhat a szolgálati nyugdíjak folyósításának befagyasztása, illetve arról sem rendelkezünk információval, hogy valóban indokolt-e a többlet jövedelmek beszedése, illetve mire fordítódnak a befolyt összegek. Azt sem tudjuk, hogy a társadalmi ellátás más alrendszereiből pótolhatóak lennének e –amennyiben szükségesek- a beszedni kívánt összegek.

Az azonban tény, hogy a kormány nem a jelenlegi munkanélkülieknek kíván munkahelyet biztosítani, hanem a jövedelemmel rendelkező nyugdíjasokat kívánja visszaterelni a munkaerőpiacra – meggyőződésünk szerint csupán ideiglenesen és valójában a nyugdíj összegek elvételével – amely állami alkalmazásra figyelemmel nyilvánvalóan további kiadásokkal kell, hogy járjon. A közérdek és az ésszerűség tehát megkérdőjelezhető, hiányzik, hiszen évente mintegy 50Mrd forint kiadást jelent a költségvetésnek a szolgálati nyugdíjasokra fordított ellentételezés (mintegy 180.000.000,-Euro száznyolcvan millió euro). Ennek az összegnek a többszöröséért vásárolt például az Alkotmány módosítását követően olajipari részvényeket, amelynek sem közérdekű indoka, sem gazdasági racionalitása nem volt, figyelemmel arra, hogy többségi állami részesedés nem valósult meg az említett társaságban (MOL részvény 500Mrd forintért, amely mintegy 1.800.000.000,-Euro, azaz mintegy egymilliárd nyolcszázmillió euro).

Költségvetési nehézségre nehéz hivatkozni akkor, amikor a kormány fentieken túlmenően mintegy 30 Mrd forintért két futballstadiont kíván építtetni, továbbá mintegy 5 ezer családi házat építtet fel, hogy abba eladósodottnak mondott – de ismerve a kormány eddigi ténykedését, feltehetőleg pártpolitikai szavazatszerzési célzattal – olyan családokat költöztessen be, amely a rendelkezésére álló szavazói lista és „Nemzeti konzultációnak” mondott vonalkódos – azaz egyedi azonosítókkal ellátott – körlevelek és válaszborítékok kiküldése alapján feltételezi a politikai klientúra széles rétegének jutalmazását a jövőbeli választásokra.

Pénztelenségre, fontos közérdekre hivatkozni tehát nyilvánvalóan alaptalan, ha a kormány több milliárdot költ el haszontalan és kétes szándékú formális levelezésekre közpénz forintok milliárdjaiért, miközben a nyugdíjak jövőbeli finanszírozhatatlanságának veszélyére hivatkozik.

Annyit azonban el kívánunk mondani, hogy az állam felelőtlen gazdálkodásának következményeit immár a harmadik kormányzati ciklus alatt, a magyar néppel fizettetik meg. Először jött a Gyurcsány Ferenc kormánya idején bevezetett „megszorító-csomag” néven elhíresült intézkedések bevezetése. A két választási ciklus után leköszönő MSZP vezetésű kormány úgy nyilatkozott, hogy a magyar nép áldozathozatala nem volt hiába való. Az államadósságot sikerült kezelni, és az államkasszát pozitív szaldóval adják át a nagy parlamenti többséget szerző FIDESZ vezetésű kormánynak. Ennek ellenére jelenleg Magyarországon nincsen olyan társadalmi réteg, melyet az újabb megszorítások ne érintenének. Ennek nyomán –jogosan- állandóvá vált országunkban a társadalmi elégedetlenség, és az ad hoc illetve szervezetten lefolyó tömegdemonstráció.

Joggal való visszaélés tilalma

Az Egyezmény egyetlen rendelkezését sem lehet úgy értelmezni, hogy az bármely állam, csoport vagy személy számára jogot biztosítana olyan tevékenység folytatására vagy olyan cselekedet végrehajtására, amely az Egyezményben foglalt jogok és szabadságok megsértésére, vagy pedig az Egyezményben meghatározottnál nagyobb mértékű korlátozására irányul.

Tekintettel arra, hogy az elfogadott törvényjavaslat a fenti okok alapján szinte valamennyi közösségi jogelvet sérti, nyilvánvaló, hogy az állam joggal való visszaélést valósított meg.

Alapvető emberi jogok megsértése

A fenti elveken kívül az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása szintén elvárható, és kötelező minden államra, így a magyar államra nézve is. E nélkül elképzelhetetlen egy állam Európa Tanácsba való felvétele. Magyarországra, mint az Európai Unió tagjára ezért fokozottan érvényes a fenti jogelvek mentén az emberi jogok követelményének betartása.

Természetesen a nevéből adódóan valamennyi emberi jog fontos, mégis szükséges egyfajta rangsort felállítani, amely jelzi, hogy mely emberi jogok tartoznak a leginkább védett kategóriába, illetve melyek azok, amelyek esetében bizonyos megszorításokkal korlátozásra van lehetőség.

Az mindenképpen széles körben elfogadott, hogy bizonyos jogoktól a törvényhozás ne foszthassa meg önkényesen a polgárokat, de arra se legyen felhatalmazva, hogy önállóan új alapvető jogokat létesítsen. Ez utóbbihoz ugyanis a parlamenti többségnél több kell

E jogokat, illetve szabadságokat az Európa Tanács legjelentősebb munkája gyümölcseként 1950. november 4-én létrejött Emberi Jogok Emberi Jogi Egyezményében, illetve az 1965. február 26-án hatályba lépett Európai Szociális Chartában fektették le.

Az 1948-as Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, majd az 1966-os Polgári és Politikai Jogok, illetve a Gazdasági, szociális és kulturális jogok Nemzetközi Egyezségokmánya nagy fontosságú „chartát“ alkotnak. Ezzel párhuzamosan regionális szervezetek nagy erőfeszítéseket tettek az emberi jogok tiszteletben tartásának biztosítása és előmozdítása érdekében, olyan módon, hogy a különleges tradíciókat is figyelembe vették.

A családi élethez fűződő jog megsértése

A szociális biztonsághoz való jog, megkérdőjelezhetetlen alapjog.

Az emberi jogi bíróság előtt már hasonló témában született precedens ítélet alapján, az alábbiakat szögezhetjük le:

Az Egyezmény 8. cikke szerinti családi élethez fűződő jog megsértését is megállapította a Bíróság a konkrét ügyben. A Kérelmező a kérdéses ügyben nem rendelkezett más jövedelemmel, a családi költségvetés alapja volt a perbeli ellátás, amit ráadásul beteg gyermeke gondozása miatt vett igénybe. Erre tekintettel a Bíróság nem csak a tulajdonvédelem szabályainak sérelmét, hanem a magán és családi élet tiszteletben tartásához való jog sérelmét is meg tudta állapítani a kérelmező korkedvezményes nyugdíjának megvonása kapcsán.

Magyarországon a törvény hatályba lépése után tömegesen fognak hasonló esetek előfordulni, tömegesen veszik el a rendvédelmi dolgozóktól a korkedvezményes nyugdíjat, és taszítják őket, és családjukat a szociális létbizonytalanságba.

Az a szándék ugyanis, hogy nyugdíj helyett munkát kínál a kormány – még ha el is fogadjuk, hogy mindenféle hátsó szándék nélkül valóban a munka értékének a helyreállítása vezérelné is a cselekedetét – nem vesz figyelembe egy fontos körülményt.

A szerzett jogban bízva a korkedvezményes nyugdíjjogosultságot szerzett személyek – számítva az állam helytállására és arra, hogy életük végéig szóló járandóságot jelent a korkedvezményes nyugdíj – egészségügyi állapotuk függvényében és a civil szférában kialakult lehetőségekhez igazodva a nyugdíj mellett egyéb más jövedelemszerző tevékenységet kezdtek el folytatni. Az ebből befolyó bevétel és a szolgálati nyugdíj jelenti az érintett család, vagy személy bevételét, amellyel joggal számolhatott akkor, amikor akár nagy értékű ingatlant, gépjárművet, egyéb vagyontárgyat vásárolt hitelből. A hitel összege igazodott alkalmanként ehhez a kettő forrásból származó bevételre. A kormány szándékai szerint a nyugdíj helyébe lépő munkabér – figyelembe véve a hivatásos állományúak alkotmányos jogai között annak csorbítását, hogy másodállást lényegében nem vállalhatnak és azt, hogy a nyugdíj melletti szabadidőben végeztek egyéb kereső tevékenységet – és a hivatásos szolgálattal járó kötöttség gyakorlatilag megszünteti a civil életben folytatott jövedelemszerző tevékenységet. Az ilyen jövedelemszerző tevékenység egyébként adóbevételt, (társasági adó, forgalmi adó) eredményezett a költségvetésbe, élénkítette a gazdaságot is, sőt munkahelyet is teremthetett akár.

Azzal, hogy ennek gyakorlását a munkába visszaterelt munkavállaló már nem végezheti, az állam adóbevételtől esik el, csökken a gazdaság és nem utolsósorban az érintett munkavállaló addigi kettős jövedelme közül a civil jövedelem megszűnik. A kettős bevételre felvett hitel törlesztése lehetetlenül sok esetben, amely már önmagában kifogásolható életvitelűvé minősítésre adhat okot a munkáltatónak.

Ezáltal korkedvezményes nyugdíjasok válhatnak földönfutóvá, értéktárgyaik végrehajtás alá kerülhetnek, életek, családok mehetnek tönkre, emberi sorstragédiák következhetnek be nagy valószínűséggel.

A tulajdonhoz való jog

A tulajdonhoz való alapvető jogot mind a hazai jog, mind a közösségi jog védi.

A tulajdonhoz való jog az állam által garantált keretek között kel életre. A tulajdonjog jelentősége olyan mérvű, hogy az alapvető emberi jogok kategóriájába tartozik, ami garanciáinak nemzetközi szintű rögzítésében is testet ölt. Az első generációs emberi jogok közé történő besorolása ugyancsak tükrözi ennek az intézménynek a társadalomfej­lődésben kiemelkedően meghatározó voltát. Egyezmény értelmében tulajdonjognak minősül a nyugdíjon keletkezett jogosultság.

Az Emberi Jogok Európai Egyezményének a tulajdon védelmére vonatkozó rendelkezést az 1. kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikke tartalmazza.

Kimondja, hogy „Mindenkinek joga van saját tulajdonhoz és a tulajdon használatához. „

Fontos azonban megjegyezni, hogy akkor is lehet hivatkozni az e cikkben megfogalmazott jogok sérelmére, ha a panasz tárgyát képező aktus az 1. cikkbe ugyan nem ütközik, sérti azonban az Egyezmény más, annak alapelveit megtestesítő követelményeit. Így például tipikusnak mondható a diszkrimináció tilalmába ütközésre való hivatkozás.

Az Egyezmény, három különböző, de egymással összefüggő esetkört különít el a tulajdonba való beavatkozással kapcsolatosan. A tulajdon tiszteletben tartásának elve általános érvénnyel mintegy áthatja az egész vonatkozó cikket, és a másik két szabályt vele összhangban kell interpretálni.

A második szabály a javaktól való megfosztásra terjed ki, miközben azt közérdekből, törvényi feltételek fennállása esetén és a nemzetközi jog általános elveivel összhangban engedélyezi.

A harmadik szabály pedig a tulajdon szabályozását teszi lehetővé az államok számára szintén a köz érdekének szolgálatában, elsősorban ha az őt megillető bevételek, így adók, egyéb járulékok és pénzbüntetések behajtásáról van szó.

A korlátozásokat engedő kitételek közül főképp a közérdek és a nemzetközi jog általános elveinek fogalma követelt meg konkrétumokat. Előbbinél már-már merészen laza kötelékeket állapított meg a – fennállása alatt – az ügyek elfogadhatóságáról döntő, és így egyfajta szűrő szerepet betöltő Emberi Jogok Európai Bizottsága: míg az Egyezmény egyéb rendelkezéseiben csak sürgető szociális szükséglet esetén szükségesnek számító intézkedések megengedhetőek közérdekből emberi jogok korlátozása céljából, a tulajdon kapcsán elegendő, ha a strasbourgi szerv azokat tanácsosnak vagy előnyben részesítendőnek ítéli.

Az államok jól láthatóan szélesen meghúzott mérlegelési jogkörét a joggyakorlat több fajta technikával igyekezett pontosabban kijelölni. Egyre nagyobb teret nyert az ún. fair balance teszt, amely alapján eldöntendő, hogy az adott korlátozás által érvényesíteni kívánt érdek és az egyén alapvető emberi jogainak védelme között igazságos egyensúly áll-e fenn. Emellett az arányosság vizsgálatára helyeződik mind erőteljesebb hangsúly, ha azt kell megítélni, hogy egy-egy állami intézkedés mennyiben felel meg az Egyezménynek.

Így például az Európai Charta 17. cikke nevesíti a tulajdonhoz való jogot. Kimondja, hogy.

„Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogszerűen szerzett tulajdonát birtokolja, használja, azzal rendelkezzen, és azt örökül hagyja. Tulajdonától senkit sem lehet megfosztani, kivéve, ha ez közérdekből, a törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel, valamint az ezáltal elszenvedett veszteségekért kellő időben fizetett méltányos összegű kártalanítás mellett történik. A tulajdon használatát, az általános érdek által szükségessé tett mértékben, törvénnyel lehet szabályozni.”

Abszolút jogként aposztrofálható, mivel mindenkivel szemben kizárólagos uralmat és erős védelmet biztosít a jogosult számára a birtokláshoz, a használathoz és a rendelkezéshez fűződő jog szabad gyakorolhatósága révén.

1952. március 20. napján aláírt első kiegészítő jegyzőkönyvben 1. cikke szerint:

„Mindentermészetes vagy jogi személynek joga van javai tiszteletben tartásához. Senkit sem lehettulajdonától megfosztani, kivéve, ha ez közérdekből, és a törvényben meghatározott feltételek,valamint a nemzetközi jog általános elvei szerint történik. Az előző bekezdésben foglaltak nemkorlátozzák az államok jogát olyan törvények alkalmazásában, melyeket szükségesnek ítélneka javaknak a köz érdekében történő használatának szabályozása, illetőleg adók, más közterhekvagy pénzbírságok megfizetésének biztosítása céljából .”

 

A strasbourgi bíróság leszögezte, hogy a tulajdon tiszteletben tartásának elve általános érvénnyel mintegy áthatja az egész vonatkozó cikket, és a másik két szabályt vele összhangban kell interpretálni.

A strasbourgi bíróság az Egyezmény 1. kiegészítő jegyzőkönyv előírásait értelmezve, kimondta, hogy a tulajdon fogalma nem korlátozódik a fizikai tárgyakra, hanem vagyon értékű előnyök, illetve jogok is tulajdonnak minősülhetnek, ahogyan azt a Bíróság a Gasus Dosier-esetben hozott, 1995. február 23-i ítéletében is megfogalmazta. Ezáltal a tulajdonhoz való jog védelme kiterjed mind a dologi hatályú, abszolút szerkezetű jogosultságokra (in rem), mind pedig a kötelmi jogi, relatív szerkezetű jogokra (in personam). Így a Bíróság a tulajdon fogalma alá vonta többek között a fedezeti elv alapján működő nyugdíjrendszerek biztosítottjainak jogosultságait is.

Fentiekből következően a szolgálati nyugdíj nem egyszerűen szerzett jognak – amely védelemben részesül -, hanem tulajdonnak minősül. A tulajdonhoz való jog pedig az Emberi Jogok Európai Egyezménye által garantált jog, ezért annak tartalma ma már meg kell feleljen a strasbourgi bíróság gyakorlatának.

A gyakorlatot tekintve, a strasbourgi bíróság a tulajdonhoz való jog sérelmére alapuló panaszok kivizsgálására egy ötfokú tesztet alakított ki és alkalmaz. A vizsgálat keretében, a bíróság az alábbi kérdéseket vizsgálja meg eljárása során:

1. A panaszos által sérelmezett behatás érintette-e a panaszos „tulajdonát”?

2. Sor került-e beavatkozásra?

3. A beavatkozás a nemzetközi jog előírásainak megfelelően történt-e?

4. A behatásra a köz érdekében került-e sor?

5. A beavatkozás során tiszteletben tartották-e az alapjogok érvényesüléséhez szükséges magánérdek, illetve a közérdek közötti méltányos egyensúly követelményét?

A tulajdonhoz való jog gyakorlásának korlátozására kizárólag a Közösség által elérni kívánt közérdekű céloknak megfelelve kerülhet sor, valamint a kitűzött cél vonatkozásában nem jelenthet olyan aránytalan és elviselhetetlen beavatkozást, amely épp az ily módon biztosított jog tartalmát veszélyeztetné.

Amennyiben a Bíróság bizonyítottnak találja, hogy a bepanaszolt állam beavatkozott a kérelmező „tulajdonába” (első két pont), az állam kizárólag akkor mentesül a felelősség megállapítása alól, amennyiben igazolni tudja, hogy a beavatkozás során tiszteletben tartotta az ötszintű teszt utolsó három pontjában megfogalmazott kritériumokat. A bizonyítási teher az első két pont igazolását követően átfordul: a bepanaszolt államnak kell „kimentenie magát” arra hivatkozva, hogy a nemzeti jog előírásainak megfelelően, a köz érdekében, továbbá a méltányos egyensúly követelményét tiszteletben tartva avatkozott be a panaszos tulajdonjogának gyakorlásába. Így a Bíróság a további pontokat mellőzve állapítja meg az Egyezményben biztosított tulajdonhoz való jog megsértését, amennyiben egy szerződő állam megsérti például a harmadik pontban megfogalmazott törvényességi kritériumokat.

Arra figyelemmel sem hivatkozhat közérdekre a kormány, hogy az összesen mintegy 50Mrd forintos kiadási tételt jelentő korkedvezményes nyugdíjak elvonása a magyar költségvetésnek csak mintegy 0,3 %-át jelentő kiadási tétel. Ez a mintegy 0,3%-os mértékű kiadási tétel viszont hozzávetőleg 40 ezer szolgálati nyugdíjjogosult személy és családjuk megélhetését biztosító jövedelem, amelynek elvonása ezeknek a családoknak az állam általi kifosztását, a tulajdonukat jelentő jogosultság erőszakos, egyeztetések nélküli elvételét jelentené a kormány szándékai szerint. Nyilvánvalóan nincs arányban az a közérdek egy ilyen mértékű kiadási tételnél, ha ennek „ára” ezeknek a személyeknek és szeretteiknek a végzetes eladósítása, földönfutóvá tétele, miközben a kormány olyan kiadási tételeket hagy érintetlenül, amelyek közvetlenül semmilyen egzisztenciális veszélyeket nem jelentenének. Így, erre figyelemmel nem lehet a közérdekre eredményesen és hitelesen hivatkoznia a kormányzatnak mindenféle médiafelhajtás és kormányzati kommunikáció ellenére.

 Az Európai charta 17. cikkében közölt deklaráció fogalmai – szándékosan – tág teret engednek az értelmezésnek. A tulajdon, illetve a tulajdoni rend ugyanis egy-egy állam berendezkedésének alapköve, annak szabályozása pedig szuverenitásának egyik meghatározó eleme.

A tulajdon tiszteletben tartásának elve általános érvénnyel mintegy áthatja az egész vonatkozó cikket, és a másik két szabályt vele összhangban kell interpretálni. A második szabály a javaktól való megfosztásra terjed ki, miközben azt közérdekből, törvényi feltételek fennállása esetén és a nemzetközi jog általános elveivel összhangban engedélyezi. A harmadik szabály pedig a tulajdon szabályozását teszi lehetővé az államok számára szintén a köz érdekének szolgálatában, elsősorban ha az őt megillető bevételek, így adók, egyéb járulékok és pénzbüntetések behajtásáról van szó.

Azzal, hogy a szolgálati nyugdíjuktól az arra jogosultakat megfosztják, a sértettek a tulajdon tárgyának birtokából kiesnek: azaz a vagyontárgy –jelen esetben a nyugdíj- elvonása a tulajdonostól a birtokból való kiesést jelenti, illetve a tulajdon attribútumaitól való megfosztást vonja maga után.

A megfosztásnál –a strasbourgi esetjog alapján- alapvető kártalanítási kötelezettség áll fenn. A megfosztás az Egyezmény szerint akkor nem jogszabálysértő, ha törvényen kell alapul, és közérdekből történik.

A kiegészítő jegyzőkönyv nem szabályozza kifejezetten a kártalanítás kérdését. Ha azonban a modern kisajátítási jog értelmében abból indulunk ki, hogy megfosztás alatt minden olyan állami szabályozás értendő, amely nem a tulajdon használatát szabályozza, ekkor válik valóban egyértelművé a két beavatkozási fajta közötti elhatárolás. A nemzetközi jogban fő fogalomként szerepel a megfosztás, amely az államosítást, az elkobzást és a kisajátítást széles értelemben fogja át.

Elkobzásként jelölik a magántulajdon kártalanítás nélküli elvonását állami célra.

A kisajátítás nem szűkül le a tulajdontól való megfosztásra, hanem kategóriájába a megfosztás mellett terhelő vagy korlátozó intézkedések is beletartoznak, amelyek a tulajdon sérthetetlenségéhez fűződő jog lényegi tartalmát érintik.

Az államok jól láthatóan szélesen meghúzott mérlegelési jogkörét a joggyakorlat több fajta technikával igyekezett pontosabban kijelölni. Egyre nagyobb teret nyert az ún. fair balance teszt, amely alapján eldöntendő, hogy az adott korlátozás által érvényesíteni kívánt érdek és az egyén alapvető emberi jogainak védelme között igazságos egyensúly áll-e fenn. Emellett az arányosság vizsgálatára helyeződik mind erőteljesebb hangsúly, ha azt kell megítélni, hogy egy-egy állami intézkedés mennyiben felel meg az Egyezménynek.

Mindezzel kapcsolatban újólag és ismételten utalni szeretnénk azokra a körülményekre, történésekre, amelynek során az állam végrehajtó szerve nyilvánvalóan nem hivatkozhat eredményesen a közérdek védelmére, hiszen a költségvetésben hosszan lehetne sorolni azokat a tételeket, amelyek társadalmi fontosságukat illetően nyilvánvalóan nem előzik a már szerzett jogokat.

A terrorfenyegetettség semmilyen mértékben nem erősödött, terrorcselekmény gyakorlatilag nem történt az elmúlt 20 évben, mégis több tízmilliárd forint érdekében a rendőrség mellett párhuzamosan egy terrorelhárítónak mondott több száz fős új fegyveres, rendvédelmi testületet hoztak létre és működtetnek. Említettük a részvényvásárlást, említettük már a focistadionok építését több százmilliárd forint értékben. Ebbe a sorba illik bele, hogy a kormány az elmúlt egy évben jelentős mennyiségben több milliárd forint értékben vásárolt luxusgépkocsikat, számítástechnikai eszközöket, továbbá az országgyűlési képviselők alapfizetését mintegy 300%-kal kívánja megemelni, amelyet a kormánypárti frakció vezetője a médiákban „meg is indokolt”.

Ezeknek a kiadási tételeknek a tükrében a magyar kormány közérdekre hivatkozása valótlan, alaptalan és álságos.

Magyarország Alkotmányának rendelkezései

A tulajdonhoz való jogot – és így az alkotmányos tulajdonvédelem alapjait is – az Alkotmány meghatározott rendelkezései alkotják.

Az Alkotmány 9. § mondja ki, hogy hazánk gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.

A tulajdonhoz való jogot a 13. § (1) bekezdése deklarálja: A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.

A (2)bekezdés pedig meghatározza a kisajátítás feltételeit: azt csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.

Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított jog általános értelmezése

Az Alkotmány a tulajdonhoz való jogot nem a XII. – ún. alapjogi fejezetben – szabályozza, hanem azt a szabadságjogoktól különválasztottan kezeli, de nyilvánvalóan alapvető jogként részesíti alkotmányos védelemben. A tulajdonhoz való jognak az alkotmányos jogok általános rendszerében az a feladata, hogy a biztosítsa a tulajdonos szabadságát a gazdasági területeken, és ezáltal lehetővé tegye a számára azt, hogy önálló életet éljen, vagyis e jog a személyiség szabad kibontakoztatásának jogához, illetve az egyéni cselekvési autonómiához kötődik.

A tulajdonhoz való jog az objektív karaktere miatt pozitív állami védelmet igényel: az államnakolyan körülményeket kell teremtenie, amelyekben e jog megvalósulhat. Nincsen viszont kidolgozva, hogy mit jelent az állam pozitív kötelezettsége a tulajdonnak mint objektív értéknek az erősítése tekintetében.

Alkotmány egyértelműbben kinyilvánítja a tulajdon védelmét. Egyrészt azzal, hogy tételesenmeghatározza a tulajdon kisajátítására vonatkozó szabályokat, amelyek a tulajdon korlátozásánakkorlátozásaként foghatók fel. A tulajdon védelmét másrészt azzal jeleníti meg, hogy a tulajdonalkotmányos védelme akkor is fennáll, ha bizonyos körben a tulajdoni részjogosítványokat egyes törvények korlátozzák

A tulajdonhoz való jog egyben szociálisan kötött is: az Alkotmány, bár ezt expressis verbis nem mondja ki – hasonlóan a többi alkotmányhoz – a szociálisan kötötttulajdont véd.

43/1995. (VI.30) Alkotmánybírósági határozat (részlet)

A tulajdon alapjogi védelmének kiterjesztése társadalombiztosítási szolgáltatásokra és várományaikra az Alkotmánybíróságnak a tulajdon funkciójáról kifejtett felfogásába illeszkedik.

“Az Alkotmány a tulajdonjogot mint az egyéni cselekvési autonómia hagyományos anyagi alapját részesíti védelemben. Az alkotmányos védelemnek úgy kell követnie a tulajdon társadalmi szerepének változását, hogy közben ugyanezt a védelmi feladatot elláthassa. Az alapjogi tulajdonvédelem kiterjed atulajdon egykori ilyen szerepét átvevő vagyoni jogokra,illetve közjogi alapú jogosítványokra is (példáultársadalombiztosítási igényekre). ” (64/1993. (XII.22.) AB határozat, ABH 1993, 380) Ennek jegyében védte az Alkotmánybíróság az egyházak, köztestületek és főleg a helyi önkormányzatok vagyonát is azzal az indokkal, hogy az autonómiájuk alapja. (4/1993. (II.12.) AB határozat, ABH 1993, 66, 72) A tulajdonvédelemben végbement változás az irodalomban is sokszorosan tárgyalt és általában elfogadott.

A jogbiztonság, mint a jogállamiság leglényegesebb fogalmi eleme és a szerzett jogok védelmének elvi alapja a szociális rendszerek stabilitása szempontjából különös jelentőségű. A szerzett jogok megvonása sérti a jogállamisághoz szervesen kapcsolódó jogbiztonság elvét. Az Alkotmány szerint a társadalombiztosítás az ellátáshoz való jog megvalósításának egyik eszköze, azaz a társadalombiztosításnak a szerzett jogok garantálását az ellátáshoz való alkotmányos jog megvalósítására figyelemmel kell biztosítania. A szolgáltatásokat és a hozzájuk fűződő várományokat nem lehet sem alkotmányosan megfelelő indok nélkül, sem pedig egyik napról a másikra lényegesen megváltoztatni.

A várományok annál nagyobb védelmet élveznek, minél közelebb állnak a “beteljesedéshez”, vagyis a szolgáltatásra való alanyi jog megnyíltához. A már élvezett, megszerzett szolgáltatás még inkább védendő. Ez összefügg a hosszú idejű, folyamatos jogviszonyokban rejlő kockázatviseléssel, amelyet a 32/1991. (VI.6.) számú AB határozat is megfogalmaz.

Az Alkotmánybíróság a tulajdon mint alapjog védelméről és a tulajdon szociális kötöttségéről vallott felfogását a 64/1993. (XII. 22.) AB határozatban fejtette ki. Többek között kimondta, hogy az alkotmányos tulajdonvédelem terjedelme mindig konkrét: függ a tulajdon alanyától, tárgyától és funkciójától, illetve a korlátozás módjától is. (ABH 1993, 380) Másrészt azt is leszögezte azAlkotmánybíróság, hogy a védelmi kör kiterjesztésévelegyidejűleg a “tulajdon szociális kötöttségei atulajdonosi autonómia messzemenő korlátozásátalkotmányosan lehetővé teszik. Az alkotmányosságikérdés az lett, hogy milyen esetekben kell atulajdonosnak a közhatalmi korlátozást mindenellenszolgáltatás nélkül eltűrnie, illetve mikor tarthatigényt kártalanításra. Az állami beavatkozásalkotmányossága megítélésének súlypontja, azalkotmánybírósági értékelés voltaképpeni tere a cél és eszköz, a közérdek és a tulajdonkorlátozás arányosságának megítélése lett. “A korlátozáshoz a 13. § (2) szerint elég a “közérdek”. Ennek megállapítása a jogalkotó feladata.

Az Alkotmánybíróság nem a törvényhozó választásának feltétlen szükségességét, hanem csak a közérdekre hivatkozás indokoltságát, továbbá azt vizsgálja, hogy a ”közérdekű” megoldás nem sért-e valamely más alkotmányos jogot. A korlátozás arányosságára viszont az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata számos ismérvet kínál. (ABH 1993, 380-382)

Az arányosság vizsgálatának ezekben a kereteiben a társadalombiztosítási jogviszony sajátosságait is figyelembe vevő eszközt nyerünk arra, hogy a változtatások alkotmányos vizsgálata során a változás célját és eszközét összemérjük. A szolgáltatás-csökkentéseket indokoló “közérdek”, az egész társadalombiztosítás-rendszer működőképessége és fennmaradása, az állam helytállásának külső és a társadalombiztosításban rejlő okok miatti megnehezülése (beleértve a járulékok behajthatatlanságát a munkáltatóktól) alkotmányjogi kategóriával értékelhetővé válik.

Tulajdon a strasbourgi gyakorlatban

1. A tulajdon fogalma az Egyezmény vonatkozásában

Az első kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkének olvasásakor azonnal feltűnik, hogy a szöveg ugyan tartalmát tekintve a tulajdon (property) védelmét hivatott nemzetközi védelemben részesíteni, mellette szerepet kap egy másik kifejezés is. A javak (possessions) tiszteletben tartását, vagy ha úgy tetszik, háborítatlan élvezetét (peaceful enjoyment) említi a szöveg, illetve az azoktól való megfosztást tilalmazza; a „tulajdon“ szó csak a tulajdon használatának szabályozásánál kerül elő (control of use of property).

A Bíróság aztán gyakorlatával pontosította ezt a kissé szerencsétlen megoldást a Handyside-, illetve a Marckx-ügyekben hozott ítéleteiben úgy, hogy kifejezésre jutatta, hogy alattuk ugyanazt a dolgot kell érteni, jelesül a tulajdont, egészen pontosan a magántulajdont.

Elengedhetetlen mindenekelőtt azt tisztázni, hogy mit ért az Egyezmény javak, illetve tulajdon alatt, mi az, amit védelmébe vesz. E kérdések megválaszolására kizárólag a strasbourgi szervek esetjogán keresztül van mód, hiszen e common law-megoldást idéző joggyakorlat révén kel életre az Egyezmény által rögzített emberi jogi katalógus.

A tulajdonjog fajtá a strassbourgi bíróság esetjoga szerint (nem teljes felsorolás):

1. A magánélet elősegítéséhez szükséges tulajdon

Ebben az esetben a tulajdonhoz való jog magjáról van szó. Az államok nem lehetnek feljogosítva annak a magántulajdonnak a megsértésére, amely szükséges az egyén számára saját életének javításához. Társadalomfüggő viszont az, hogy milyen tulajdon szükséges a magánélet elősegítéséhez. A „szükséges“ kitétel mindenképpen szubjektív elemet alkot, hiszen ez mindig annak a függvénye, hogy az adott társadalomban mások mivel rendelkeznek általában. A szóban forgó tulajdonfajta dolgok formájában jelenik meg többnyire, amelyeket azonban általában viszonylag könnyen lehet helyettesíteni. Megállapítható tehát, hogy nem is inkább a tulajdon birtoklásának, hanem annak használatának van értéke.

2. Munkából származó jövedelem és megtakarítások

Ezt a fajta tulajdont szintén indokolt védelemben részesíteni, hiszen ha valaki félreteszi pénzének egy részét, joga kell, hogy legyen egy későbbi hozzáféréshez. Főként akkor van ennek jelentősége, ha egy államban csak magánnyugdíj-pénztári rendszeren keresztül megoldott az idősek nyugdíjellátása.

3. Nyugdíj

A nyugdíj tulajdon. A hatályos alkotmány értelmében a nyugdíjasok nyugdíjjogosultsága tulajdonnak minősül. Ha nem is ennyire egyértelműen, de ugyanez vonatkozik a még aktív járulékfizetők nyugdíjvárományára is: mindkettőt tulajdonként védi a magyar Alkotmány, illetve a nemzetközi jog.

4. A Tőkejövedelem, tőke-megtakarítások

Ezek a tulajdonformák nem közvetlenül munkához kötöttek, ezért sokan a társadalmi igazságosság sérelmének tartják az ehhez a fajta jövedelemhez fűződő jogot alapvető emberi jogként értelmezni, bár csak akkor, ha az említett jövedelmek egy bizonyos minimum értéket meghaladnak.

A tulajdonjog védelme az Emberi Jogok Európai Egyezményében

Az 1. cikk eredeti szöveg így hangzik: „Every natural or legal person is entitled to the peaceful enjoyment of his possessions. No one shall be deprived of his possessions except in the public interest and subject to the conditions provided for by law and by the general principles of international law.The preceding provisions shall not, however, in any way impair the right of a State to enforce such laws as it deems necessary to control the use of property in accordance with the general interest or to secure the payment of taxes or other contributions or penalties.“

A 6. cikk 1. bekezdése így szól: „Polgári jogai és kötelezettségei meghatározásához mindenkinek joga van megfelelő időn belül a törvény alapján felállított független és pártatlan bíróság által lefolytatott tisztességes és nyilvános tárgyaláshoz“. A tulajdonjog polgári jog. Fontos azonban, hogy noha a polgári jog fogalma szuverén fogalom, vagyis léte nem attól függ, hogy egy nemzeti jogrendszer annak tartja-e, ha az adott polgári jog nem létezik a nemzeti jogrendszerben, akkor a 6. cikk sem alkalmazható. Ezért megállapítható, hogy az 1. cikk azokat a feltételeket határozza meg, amelyek esetén megengedett az államok számára a tulajdonjog korlátozása, míg a 6. cikk biztosítja a tisztességes tárgyalást annak meghatározására, hogy egy beavatkozás törvényes-e a belső jog szerint.

A 6. cikk nem csak azt hivatott biztosítani, hogy az eljárás megfeleljen a tisztességes tárgyalásra vonatkozó rendelkezéseknek, hanem azt is, hogy ezek a rendelkezések egyáltalán rendelkezésre álljanak. Ahhoz azonban, hogy az 1. és a 6. cikkek valójában kifejthessék hatásukat, elengedhetetlen, hogy a korlátozás alá eső jogok egyáltalán fennálljanak.

A tulajdonjogot olyan hatás kell, hogy érje, hogy a tulajdon vagy a használat feltételei jogi értelemben legyenek érintve. Lényeges továbbá arra is emlékeztetni, hogy az 1. cikk összefüggésében nélkülözhetetlen feltétel, hogy legyen egy fennálló jog, és az, hogy a tulajdonszerzés szabadságának korlátozása nem részesül védelemben. Ha viszont diszkrimináció valósul meg e szabadság korlátozása során, máris belép a 14. cikk, amelyre az 1. cikkel immár közösen lehet hivatkozni.

Az Egyezmény  17. és 18. cikke pedig megtiltja, hogy az Egyezmény által szabályozott jogokat illetéktelen célra használják fel.

Álláspontunk szerint a hatályos Alkotmány általunk kifogásolt módosításával nem csupán az előtt nyitja meg az utat a kormány, hogy több ezer szolgálati nyugdíjast taszítson a létbizonytalanságba, hanem lehetővé teszi azt is, hogy az ország irányítását a kormány központosítsa, a bírói hatalmat, a Montesquieu-i elvek alapján, demokratikusan felépülő, az európai joggyakorlatnak is megfelelő bírói hatalmi ágat lassan felszámolja, és kormányzati irányítás alá vegye.

A jelenlegi magyar állam kormánya egy olyan államforma kidolgozásán munkálkodik, amelynek a demokratikus jogállamiság elvéhez, az Európai Unió értékrendjéhez nem sok köze van. Célja, hogy egy kézben egyesítve a három hatalmi ágat (végrehajtó, törvényhozó, bírói hatalom). A XXI. században már elismerten önálló hatalmi ágakká „kifejlődött” médiát (kormányhoz hű kötődésű részét jutalmazva, az ellenzékit megzabolázva, büntetéssel fenyegetve) megregulázza, az Alkotmánybíróságot saját párttagjaival bővítse ki, vagy éppen a Köztársasági Elnöki pozíciót betöltő személyét is saját személyes kötődésű klientúrája tagjaiból „válassza meg”.

Minden kormányzati törekvés arra irányul, hogy a kialakult rendszer lehetővé tegye, állami önkény alapján a magyar állampolgárok alapvető emberi jogainak megnyirbálását, adott esetben, -mint jelenleg a szolgálati nyugdíjas rendvédelmi dolgozók esetében- teljes elvételét.

A jelenlegi beadványunkban kifogásolt alkotmány-módosítás megakadályozza ugyanis a magyar Alkotmánybíróságot abban, hogy feladatát teljesítve, a magyar és az egyetemes jogelvek alapján megsemmisíthesse a visszaható hatály tilalmát, a szerzett jogok védelmét és a jogbiztonság alapelvét súlyosan sértő jogszabálytervezeteket, melyek a közeljövőben elfogadásra kerülnek.

Az Alkotmány jelenlegi módosítása tudatosan és szándékosan akadályozza azon jogelvek érvényesülését, melyek biztosítására Magyarországot nemzetközi szerződések kötelezik. A magyar joggyakorlat szerint ugyanis ezen túl az Alkotmánybíróságnak nincs lehetősége az alkotmány, illetőleg az alkotmány-módosítás felülvizsgálatára.

Ebben a helyzetben a magyar állam egyetlen jogorvoslati szerve sem tud számunkra igazságot szolgáltatni, a fenti alkotmánymódosítással ugyanis minden, a bírói hatalom rendelkezésére álló eszközt felszámolt a kormány.

Egyetlen lehetőségünk maradt, az, hogy az Európai Unió erre rendelt szerve, mint az Európai Parlament Petíciós Bizottsága, tegyen a fenti jogsértések kivizsgálása, illetve jogaink megóvása érdekében lépéseket.

Bár az új alkotmány megfogalmazása és elfogadása az egyes tagállamok joga, az mégsem tekinthető teljes mértékben az adott tagállam belügyének. Az Európai Unió ugyanis közösen vallott értékeken alapul. Ezeknek az értékeknek egyértelműen jelen kell lennie valamennyi tagállam alkotmányában, ahogyan az uniós csatlakozást követően elfogadott Finn Alkotmány esetében ez érvényesült is. Az új magyar alkotmányban azonban ezek az értékek – a fent említettek következtében – több ponton nem érvényesülnek.

Az új alkotmány kimondja, hogy az alaptörvény által garantált alapjogokat az alkotmány által védett alapértékek érvényesítése érdekében lehet korlátozni. Ez lehetőséget ad arra, hogy bizonyos törvényeket önkényes módon alkalmazzanak.

Az alkotmány nem tiltja, hogy a parlament olyan visszamenőleges hatályú törvényeket hozzon, amelyek hátrányos következményekkel sújtják a jogalanyokat.

Továbbá előírja, hogy a közteherviselés és a nyugdíjrendszer alapvető szabályait sarkalatos törvényben kell szabályozni, amelynek módosításához alkotmányos többség szükséges.

Az új alkotmány, a korábbival ellentétben a szociális jogokat (szakszervezetek alapítása, méltányos fizetéshez való jog, sztrájkjog) nem biztosítja Magyarország nemzetközi kötelezettségeivel összhangban. Az előző alaptörvényhez képest visszalépést jelent az új alkotmány a tekintetben is, hogy a munkához való jog kapcsán kisebb állami kötelezettségvállalást tartalmaz. A szöveg érintőlegesen szól a sztrájkjogról és a szakszervezetek létrehozásáról. Nem biztosít expressis verbis védelmet a magántulajdonnak.

Az Európai Parlament Alkotmányügyi Bizottságának egyik spanyol képviselője a bizottság 2011. április 19-ei ülésén elmondta, hogy a Fidesz által megszerzett kétharmados többség felhatalmazást ad a törvényhozásra, az alkotmányozásra azonban nem. Az alkotmánynak ugyanis olyan kereteket kell biztosítania, amelyek lehetővé teszik különböző politikai programok megvalósítását. Az új alkotmány nem olyan, amelyet az EU, alapértékeire építve, elvárhatna a magyar kormánytól. Nem elég befogadó, nem teszi lehetővé azt, hogy a társadalom minden tagja gyakorolja szabadságjogait. Ez instabilitáshoz vezethet, és kétségeket ébreszt a jövőbeni politikai reformok legitimitását illetően.

Andrew Duff brit képviselő, alkotmányügyi bizottsági tag kifejtette, hogy nem világos, hogy az új magyar alkotmány következetesen illeszkedik-eaz EU által adott keretekhez, az európai alapértékekhez. A bizottság egyik német tagja úgy vélekedett, hogy „A magyar kormány alkotmányozása arra emlékeztet, mint ha egy futballmeccsen az egyik csapat megváltoztatná a szabályokat és lecserélné a bírótis saját jelöltjére”.

Honfitársa, Helmut Scholz szerint az új alkotmány csorbítja a szociális jogokat: nem védi explicite a sztrájkhoz, valamint a szakszervezetek alapításához való jogot.

Az Alkotmány módosítása és az ennek alapján kinyilvánított kormánypárti szándék, azaz a szolgálati nyugdíj megszüntetése, járadékká változtatása, illetve a folyósítás alkalmankénti adóztatása, vagy megszüntetése nem csupán polgári jogi és munkajogi szempontból sérti a nemzetközi jog által elfogadott írott és íratlan szabályokat, hanem súlyos felelősséget vet fel a Hágai Nemzetközi Büntetőbíróság

Kérjük Tisztelt Bizottságot, hogy a fentiekben ismertetett körülményeket, illetve az új, 2012. január hó 1. napján hatályba lépő magyar alkotmányt megvizsgálni, és a jogsértések megszüntetéséhez szükséges megfelelő lépések megtételét elrendelni szíveskedjen.

A még hatályban lévő egyesülésről szóló jog alapján szakszervezetünk a vezetésem alatt egy hónap alatt 10 esetben vett részt, vagy tartottunk önálló, több ezer fő részvételével tiltakozó demonstrációkat miközben igyekeztünk a kormány képviselőivel a tárgyalóasztalok mellett is egyeztetéseket folytatni. A kormányzat látva azt, hogy egyre nyilvánvalóbbá válik az ország munkavállalói számára, hogy jogilag és igazságosság tekintetében is erkölcstelen és gátlástalan a kormány törekvése, szakszervezetünk és személyem ellen koncepciós eljárást indított a kormány által 9 évre (!) kinevezett legfőbb ügyész által irányított egyik megyei ügyészség.

Ennek során a büntetőeljárás garanciális szabályait több esetben megsértve – például akadályozták a védőmmel való kapcsolattartásomat és ezt már hivatalos ügyészi közokirat is elismeri panaszunk nyomán – megfélemlítve hétvégén, éjszakai órákban őrizetbe vettek, letartóztattak olyan vélt cselekmény vádjával, amely szerint az önkormányzatiság elvén működő szakszervezetünk nem a tagság döntése szerint használta fel a szakszervezet saját pénzét, mintegy 3 millió forint értékben (ez mintegy 10 ezer euró) és kezdeményezte a bíróság előtt az előzetes letartóztatásomat akkor amikor éppen egy újabb kormányellenes demonstrációt készítettünk elő.

Jelenleg a szakszervezettől elszakítva, munkatársaim vegzálásával, megfélemlítő szándékkal az Orbán kormány ellen a munkavállalók érdekében kifejtett tevékenységem miatt lakhelyelhagyási tilalom elrendelésével korlátoz az ügyészség az eljárt bírói döntés alapján a szabad mozgásomban.

Az egy évvel hatalomba került Orbán Viktor kormányfőnek a demokratikus szabályok felszámolás vonatkozásában kifejtett ténykedése aggasztó mind a magyar állampolgárok kiszolgáltatottsága, mind az EU-n belül teret nyerő autokrata kormányfő erőszakos, a társadalmi szabályok sorozatos felrúgását eredményező magatartása miatt.

A Hágai Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútuma 6. cikke határozza meg a Népirtás azon eseteit, amelynek elkövetője felelősségét a nemzetközi törvényszék hivatott vizsgálni. A jelenlegi magyar kormányzat ténykedése ezen cikk b/ c/ és d/ pontjában foglalt alakzatait teljes egészében megvalósítják, hiszen a tulajdont jelentő korkedvezményes nyugdíjtól való megfosztás módszere, jellege ismert , és annak nyilvánvaló következményeivel lehet reálisan számolni.

A b/ pontban meghatározott alakzata a Népirtás bűncselekményének akkor valósul meg, ha a csoport tagjainak súlyos testi, vagy lelkis sérelmet okoznak. Nem igényel különösebb bizonyítást az, hogy ha valaki évtizedeket dolgozott alapvető jogairól lemondva szigorú kötelmi rendben, életének kockáztatását is vállalva azért, hogy bizonyos idő elteltével korkdevezményes nyugdíjban részesüljön ez olyan váromány, amelynek szerződéses és tulajdoni jellegében okkal bízhatott minden érintett hivatásos.

Az sem igényel különösebb bizonyítást, hogy súlyos lelki sérelmet okoz a kormány azzal, hogy a már megszolgált korkedvezményes nyugdíjat hatalmi szóval – jogszabály megalkotásával, érdemi egyeztetés nélkül, és eltitkolva a választási programban – a kormány eltulajdonítja és társadalmi szükségesség szempontjából indokolhatatlan célora fordít eközben nagyságrendekkel több közpénzt, vagy nemzetközi hitelt.

A súlyos lelki sérelem okozását a kormány ténykedése már most megvalósította, amely tovább fog fokozódni akkor, amikor nem csupán a jogszabály módosítások, hanem azok gyakorlati következményei is teljesülnek, vagy teljesülnének.

A Népirtás c/ pont szerinti alakzata akkor valósul meg, ha életfeltételeket erőszakol az elkövetői kör úgy a sértettekre, hogy a csoport teljes vagy részleges fizikai pusztulását okozza. Nyilvánvaló tény, hogy emberek, családok életébe az ilyen fokú beavatkozás, az állam hatalmi szóval való ténykedése amelynek során a már megszerzett jogosultságokat elvonják, illetve kényszermunkát követelnek meg a nyugdíj helyett átminősített járadékra való jogosultság feltételeként, sok esetben az érintett korkedvezményes nyugdíjasok csoportjában fizikai halálozást is jelenthet. A lelki sérelmek elviselhetetlensége testesülhet meg elhalálozásban, másrészt az egészségügyi szempontból, orvosi szakbizottság által hivatásos szolgálatra alkalmatlan személyek kényszermunkára kötelezése mind lelki, mind fizikai tekintetben közvetlenül veszélyeztetheti ezeknek a sértett személyeknek az életkilátásait, ergo a kormány ténykedése alkalmas arra, hogy az érintett korkedvezményes nyugdíjasok csoportjának részleges vagy teljes fizikai megsemmisítését eredményezze.

A Népirtás d pontjában megfogalmazott alakzat is megvalósul, hiszen a kormány cselekménye a születések megakadályozását is eredményezi. Családok tízezreinek a megszerzett tulajdonát vonja el a kormány, annak érdekében hogy például focistadionok épüljenek kényszermunkában, vagy például több száz milliárdért olyan enerigaipari részvényeket vásároljon meg a kormány, amely céggel szemben más állam vádhatósága például büntetőeljárás keretében vizsgálja az érintett cég legfelsőbb menedzsmentjének büntetőjogi felelősségét. Európában a magyar emberek által is megtapasztaltan a grúz Sztálin, az osztrák Hitler, és a magyar állampolgárságú Rákosi működtetett olyan kényszermunka táborokat a múlt század 40-es és 50-es éveiben, amelynek célja a „dologtalan”, „munkakerülő”, „élősködő” társadalmi rétegek kényszermunkára terelése, a nép nevében a nép ellenségével való leszámolás, és megregulázás jegyében.

A jelenlegi kormányzati kommunikáció a jogaik védelmében küzdő munkavállalókat és munkavállalói érdekképviseleteket lényegében munkakerülőknek, élősködőknek minősíti, hogy a társadalom civil szférájában ellenük gyűlöletet, irigységet keltve kellő támogatottságra hivatkozva vigye véghez az eltervezett népirtást is megvalósító „strukturális átalakítást”.

Meglátásunk szerint nem csupán arról kell a Tisztelt Európai Uniónak döntenie, hogy munkajogi és polgári jogi alapelvek, nemzetközi egyezményekben lefektetett alapelvek és jogok semmibevételéről ad tanúbizonyságot Orbán Viktor kormánya és országgyűlési frakciója, hanem olyan határokat lépett át, amelyek már a Hágai Nemzetközi Büntetőbíróság joghatósága vizsgálatának szükségességét is felveti.

Kérem, hogy a fentiekre figyelemmel a munkavállalók érdekében szükséges intézkedések megtételére intézkedni szíveskedjen.

Szekszárd/Létavértes, 2011. július 18.

Tisztelettel:

Szima Judit

Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete

Főtitkára

Kü-284/2011.

 

European Union

 

European Parliament

The President of the European Parliament

 

Rue Wiertz

B-1047 Brussels

 

 

Dear Commission!

Undersigned Szima Judit, as the Secretary General and the legal representative of the Ready to Act Hungarian Police Union (7100 Szekszárd, Tanya u. 4), I am submitting the following petition based on the 227. Article of the Treaty on the Functioning of the European Union to the Respected Commission:

I am asking you to examine the new Constitution of Hungary – proclaimed on the 25^th April 2011 – and its expected social and effects considering that it will entry into force on the 1^st January 2011, and to take actions in order to protect the interests of the law enforcement workers.

This new Hungarian Constitution contains such provisions that are unprecedented not only in Hungary but in the European Union, too. It gives the authority to force more than 60.000 early retirement pensioners to forced work with taking away their pensions.

It allows the supervision of the early retirement pensions and the underage disability pension and in given cases their withdrawal. The social effects of this amendment – created by Lázár János, Balsai István and Talabér Márta governmental Members of the Parliament – cannot be estimated. Primarily they want to send back to work those law enforcement workers who are younger than 57 years and those working disability pensioners who are younger than 62 years. Bur for those they cannot ensure work their salaries will remain but they will not get pension but a kind of social care – which wished to be taxed – and after that it is no longer considered as a property right.

The adopted Constitution amendment

The Article 70/E. § of the operative Constitution (1949:XX) will be amended with the (3) subsection:

“The right to benefits will be extended to those persons who reached the general retirement age and those who meet the statutory criteria. Law can determine pension who did not reach this age. The granted pension before reaching the general retirement age can be reduced and transformed into social care according to the law and in the case of work it can be terminated.

Currently there are 238.000 pensioners who get old-age pension and 337.00 who get disability pension but they did not reach the retirement age. There are 15.000 people who get early retirement pension or miner pension.

Currently, more than 30.000 former policemen, custom guards, firemen, penal institution workers who are retired but they did not reach the retirement age. At that time they could retire because their status was terminated or they could not get into another status, or because they were declared medically unfit.

With this the Hungarian Government violates seriously the right to property of the Hungarian citizens, and the basic human rights guaranteed by the Hungarian laws and the international law; and finally the principles of legal certainty and the rule of law.

We have to appoint that the government coalition with a 2/3 majority excluded the possibility of the successful enforcement of the law with the Constitution amendment. With this it narrowed the right to a well functioning justice as a basic human right and took away from every Hungarian citizen. We are expressing that the same government coalition promised the increase of the respect of the police profession before the elections.

Our present petition was made because of that reason. There is no more due process possibility in Hungary and we can hope a solution only from the international organizations.

The third principle in the Convention of Human Rights, the so called inevitable principle, is the principle of the rule of law.

Here belong the principle of legality, the right to a well functioning justice, the right to court, the right to a fair and public trial, the impartiality of judges and the proportionality of penalties. The acts of the executive power, administration, courts and legislation should affect these principles.

The most important activity field of the Council of Europe is the protection of the fundamentals human rights guaranteed in the convention and the monitoring of the status of the human rights. We are asking You to examine these amendments of the Hungarian Constitution and its potential social effects according to the following aspects.

The above mentioned Constitution amendment violets the following laws:

• European Single Act which was signed in Luxembourg and in the Haag and came into effect on 1st July 1987;

• Treaty on the European Union which was signed in Maastricht on the 7^th February 1992 and it came into effect on the 1^st November 1999;

• Charter of the fundamental rights of the European Union;

• The Treaty of Amsterdam which was signed on the 2^nd October 1997 and it came into effect on the 1^st May 1999;

• The Treaty of Nice which was signed on the 26^th February 2001 and it came into effect on the 1^st February 2003;

• The Treaty of Rome is that international treaty which was signed by six West-European states on the 25^th March 1957;

• The ETS-005 agreement of the Council of Europe(4^th November 1950, Rome);

• Convention for the Protection of Human Rights and Fundamental Freedoms ( in the followings: agreement)

• The Convention’s first additional protocol signed on the 20^th March 1952;

• The universal legal principles applied by the Court of the European Union and by the European Court of Human Rights which are also general legal principles of the Community law. These are general accepted rules which care about the most suitable adequate solution in the aspect of the enforcement of the fundamental values of the Communities, as a law community. They do not appear in written legislation, they are the results of the practice of the European Court.

The amendment of the legal regulation affects the following principles:

1. Equity: it is important to enforce the equity and fairness during the court proceeding if the rigid interpretation of law would lead to a contrary conclusion against the common sense.

2. Bona fides: the Court has already appointed in one of its earlier decisions that the institutions of the EU should proceed according to the bona fides principle, they cannot take actions arbitrary which means that all of their acts should have a legal ground.

3. Legal certainty: the point of this principle – according the Court –is the predictability. Strictly here belong the prohibition of retroactive effect, the protection of the vested rights and trust.

4. The prohibition of retroactive effect: this principle means that the new legal regulation should not effect negatively the action taken before its promulgation. (However, the Court has appointed in some cases that the use of the retroactive effect is possible if it is required by the desired aims and it respects the legitimate expectations of the affected ones).

5. In the cases of the vested rights the Court has appointed that the retroactive withdrawal of justified action ensuring individual rights and similar advantages is opposite to the general law principles. Expect that when the withdrawal happens within a reasonable time and it gives attention to that fact that in what measure became the affected implied to the decision. The withdrawal, the limitation of vested rights and their violation is not only the violation of a legal principle but it derogates the principle of legal certainty connecting to the principle of rule of law.

6. According to the principle of the due process law the changes of the law of the EU should happen that way which is foreseeable for the “good farmer”. The application and the amendment of the law should be foreseeable. According to the principle of the legal certainty the confidence is violated when the institutions of the EU change the law of the EU without a legal ground and transitional arrangements and in an unforeseen way.

7. Proportionality: in its sense the institutions of the European Communities can only obligate, limit or punish the citizens of the member states out of public interests and in that rate which is justified by the wished aim. This aim cannot mean such a disproportionate and intolerable intervention which would danger the content of the enusresd rigth.

8. Legitimate expectations: these are violated when the given laws are changed by the state that way that it is not foreseeable for the “good farmer”. The expectation is distinguished from the vested right that in case of the expectation we cannot speak about individual rights only about an expectation made by an institution which can be seen as justified when it is reasonable and protected by the law.

The above mentioned laws belonging to the law of the EU and principles should prevail in the Hungarian legal system, as well, considering that Hungary is member in the EU and that is why it has to keep in mind the primacy of the law of the EU and has to act according to it.

The primacy of the law of the EU and the above listed principles are on solid bases in the Court’s case law because the law of the EU can only fulfill its duty when besides some conditions is comes into effect in the member states, moreover it gets above the domestic law of the member states and it becomes primarily against them.

The amendment of the Constitution violates all of the above mentioned principles:

Those who decided to entry the professional service before or after the promulgation of the law about the service relations of the professional members of the armed forces (in the following Hszt.) they counted with the possibility of the service pension during planning their lives. They planned their lives that they considered and accepted the right offered by the state that they contract under the 25 years service period that they perform a service – compared to other employees – which is harder and contains more duties and the limitation of several human rights. The state offered the institution of the early retirement as a compensation for the demission of the constitutional rights with the professional service and considering the characteristics of the special legal relationship. Accepting these conditions the members of the professional staff could be authorized for the service pension at least after 25 years service.

The law enforcement employees work under specially difficult circumstances which are difficult from the civil workers.

This fact is admitted in the preamble of the Hszt:

“The state expects from the professional staff loyalty and courage which is serving for the protection of the independence and the constitutional order of the Republic of Hungary and the protection of the material goods of the state and the population. The members of the professional staff are performing a special public service respecting the acts and other law regulations and the provisions of the international law and with special professional knowledge. The National Assembly – recognizing the justification of the higher sacrifice and in proportion with it the moral and material appreciation connected to the professional service – creates the following act about the service relations of the professional members of the armed forces:

The Hszt. acknowledges the special nature of the service relations according to the following:

“3.§ (1) The service relationship is a special public service relationship established between the state and the member of the professional staff in which both sides have the right and the duties according to the specific service conditions defined in this act and in other law regulations.

(2) The member of the professional staff fulfills its duties originated from the service relation – in order to achieve the intended duties originated form the armed organ – voluntary, as a career, in a strict dependency structure, risking the physical integrity and life and with the limitation of some basic rights”:

This special nature of the service is given by such obligations and restrictions which do not exist in other employment relation, on the other hand by those rights which are ensured by the legislation as a compensation for the professional staff. These advantages are not new, the early retirement pension was guaranteed by the state from 1911.

The above mentioned provision of the preamble is originated from that fact that the members of the professional staff perform their tasks with stricter dependency order and discipline, with intensified physical and mental charge, with sacrifice and with the risking of their lives compared to the general relations.

Besides that as the condition of setting up the service relationship they waive voluntary from the practice of their constitutional rights, they undertake that they meet the national security requirements – including the relatives, as well – in the case of service by armed forces defined by law. These mean restriction considering the rights and life conduct.

Considering these facts this act appoints favorably the rights and benefits given to the members of the professional staff as an expression of the society’s appreciation.

The work contracts between the Hungarian state and the law enforcement workers and their rights are guaranteed by the above mentioned special law regulation.

According to this, after the service pensioners fulfilled their duties under the contract with the state and for the society, as compensation, they could retire earlier than the average because of the agreement with the state and by the enforcement of other law provisions. With this the state fulfilled its duty. But it has changed. Disregarding the principle of pacta sunt servanda, the undertaken duty, the state broke its own duty after the performance against those who have already gained this right and in their cases it came to the liability obligation of the state. This retroactive legislation threatens the living conditions, the performance of the material and existential duties of ten thousand of Hungarian citizens.

The Vienna Convention’s part about the law of the contract confirms the principle of the pacta sunt servanda, as well, that the agreements compulsory for both parties regardless from the form of the agreement or from that if that given agreement suits to a contract type.

According to the interpretation of the Hungarian Constitution Court the legal certainty expects from the state and primarily from the legislator that the law and its subparts and rules should be clear, unambiguous, predictable and foreseeable for the recipients of the norm. The uncertainty and ambiguity of a legal principle threatens the principle of the due proces law, that is why it is unconstitutional. [11/1992. (III.5.) Constitutional Court decision]

This decision includes that the essential element of the rule of state is legal certainty. This principle demands the protection of the vested rights, leaving intact the fulfilled or the closed relations, and the restriction of the change of the former established permanent relation with constitutional regulations.

The affected ones do not know the exact content of this law amendment and its effect on their vested rights and lives. Its consequences are unpredictable.

As the Secretary General of the Ready to Act Hungarian Police Union in the name of our members and of the law enforcement workers I am asking the Respected Commission to examine oUr case and adjudge considering the law of the EU.

Our request is reasoned by that according the general principles and law regulations in the case of collision of the EU law and the national law, the EU law should be used. The national legislation cannot change or annul it. In the Simmenthal case the Court has appointed that the national judge has the right to ignore the national right iF it is opposite to the EU law.

The primacy of the EU law is manifested in the practice that way if there is a European Union law norm then according to the primacy principle the law of the EU should be used in every case even if there is a legal regulation accepted by the national Parliament or by a local government.

The primacy of the European Union laws means not only that it does not allow enforcing those law regulations of the member states which are opposite to it but in the case of law abiding behavior it hinders that the member states could adopt new law regulations which result in collision.

The 6th Article (2) paragraph of the Treaty of Maastricht has already appointed expressis verbis that referring to the human rights and freedoms: the Union shall respect fundamental rights, as guaranteed by the European Convention for the Protection of Human Rights and Fundamental freedoms signed in Rome on 4 November 1950 and as they result from the constitutional traditions of the Member States, as general principles of Community law. With this the European Union incorporated the whole European Human Rights Convention to the constant sentencing practice of the European Court of Human Rights.

The Constitution amendment violates more human rights protected by the international law and legal principles. Particularly the following principle:

Foremost we have to highlight the principle of legal certainty and in relation to this principle the principle of the ban of retroactive effect.

1. Legal certainty

This principle contains many elements. According to this principle the retroactive effect, the violation of the vested rights and the legitimate expectations are forbidden.

The ban of the retroactive effect means that before the law regulation came into force the new legal norm cannot have any legal effect related to the completed actions.

The ban of the retrospective effect is included in the Act about the Legislation, 2010: CXXX, (Jat.) in its 2^nd § (2) which appoint that the law regulation for the period before its promulgation cannot set any obligation and cannot declare a behavior as unlawful.

The 2. § of this law appoints the followings:

Law regulation for the period before it comes to force it cannot set any obligation, cannot make an obligation more burdensome, it cannot withdraw or restrict any right and it can declare any duty as unlawful.

In addition, the (4) of the 2. § appoints the followings:

1. It should conform to the formal and the content requirements arising from the Constitution,

2. Should fit in the legal system,

3. Should conform to the requirements arising from the international law and from the law of the EU,

4. Should conform to the requirements of the legislation.

In the aspect of the legislation it has an outstanding importance that the law regulations for the period before coming into force cannot set obligation in order to that the subjects of can form their behavior to the law provisions.

None of the law regulations can have retrospective nature so before coming into force the new legal norm cannot have any negative effect in relation to the completed actions. (In some cases the Court has appointed that the retrospective regulation can happen but it has two conditions: if it is required by the desired aims and it respects the lawful expectations of the affected ones.)

The service pension is regulated by the operative law regulation:

The 182. § of the Hszt:.

(1)”The member of the professional staff is authorized for the service pension after a 25 years long effective service relationship.

(4) Before reaching the upper age limit the service pension should be paid in full amount if the member of the professional staff

1. Has a 25 years long effective service relationship and the service relationship was ended because of medical, psychological, physical incapability or by the 56. § (1) a-d points, 56. § (2) c point, 59. § (1) c and e points;

2. Has a 25 years long effective service relationship and by the ending of the service relationship and the reached the 50^th birthday or according to the 1. § a pint of the Act about the rehabilitation benefit (2007: LXXXIV, Rjt.)) the heath damage has reached the 40% but he or she is not disabled;

(5) If the member of the professional has a 25 years long effective service relationship and it was ended by medical, psychological, physical incapability because the offered service position or job was not accepted without a good reason according to the 56. § (5) b point – differently from the (4) paragraph a point – until reaching the upper age limit the 90% of the service should be paid or until the heath damage reaches 40 %. From this point the service pension must been paid in full amount. According to this provision the condition of the offered position or job should be considered as good reason which causes disproportionate difficulty (especially the heath condtition, getting to workplace, and care of close relative) in life of the member of the professional staff.

(6) If the service relationship of the member of the professional staff after 25 years long service was ended with a mutual consent before reaching the 50^th age, the 50 % of the service could be paid until the 50^th age or until the heath damage reaches 40%. From this point the service pension should be paid according to the b point of the (4) paragraph.

(7) The minister can allow deviation considering service reward, social status or by the (5) paragraph.”

According to the Hszt. The upper age limit of the professional service is 5 years below than the retirement age for the civilian employees. (This year it is 57 and a half age.)

The service pension could be paid in full amount in special cases before reaching the upper age limit, for example in that cases when the member of the professional staff has 25 years service time and the position was terminated by reorganization or because of medical, psychological, physical incapability for service.

So, act can determine that after a 25 years long service in which case the member of the professional staff entitled for the right of the service pension. If the above mentioned conditions are fulfilled the state must place in retirement the member of the staff and pay service pension.

In Hungary the amount of the service pension is around between 500 and 600 Euro. This roughly enough for ensuring the minimal living conditions of a family but it is not enough to create reserves. Because of that the fixed and paid pensions would be withdrawn –as the government plans – fully or partly and it threatens the living of the law enforcement workers and their families.

2. The principle of legitimate expectations

According to this principle the change of the Community Law should happen that which is “predictable for a good farmer”. The result of the law regulation modification should be foreseeable. According to this principle the confidence to protect is violated when the EU institutions change the national and Community Law without appropriate legal grounds and transitional provisions, in an unpredictable was.

It is regulated by acts that by which conditions can the service pension paid. The citizens have planned their future as “good farmers” believing to acts. We do not think that because they believed in the acts and in the state’s promises they should be punished or the government could take their vested rights referring to public interest during the whole time the state build football stadium for the multiple of the withdrawn amounts (approximately 12 times) and buys shares which do not result in majority in the given company.

3. The principle of justice (equity)

It is important to enforce justice and equity during the proceedings if the rigid law interpretation would lead to a conclusion opposite to the common sense.

In our present petition referring to equity we asking the Respected Commission to consider this principle to act according to it.

The European Commission is incumbent on this obligation considering that fact that the Hungarian legislation ignores it.

We cannot talk about a fair proceeding in case of ignoring the rights of masses; the citizens are deprived from their legitimate income and from their vested property. Our view is that the state did not balance by its decision that fact violates the principle of equity that the former law enforcement workers who are disabled or excluded from the pension cannot return to work successfully.

The Hungarian State has created its bill that the interests of the service pensioners were not considered. The law enforcement workers have gained special knowledge. They have this special knowledge which cannot be used in the civil sphere. Their job finding in the civil sphere is simply impossible. Moreover, the service pensioners retired because they became incapable of working, their health conditions worsened because of the difficulties and burdens during the service. If we send these disadvantaged people back to work, it is an inevitable danger that they become unemployed. During the events in 2006 the professional questions of the law enforcement, the position of the law enforcement workers became a decreased question in the crossfire of political battles in the present days. In the recent years, the ministers of the sectoral management of the government and members of the government could not solve the workers’ situation and the improving of the public security not to result the rapid health deterioration of the workers and the increase the of the more lower average age among the law enforcement workers,

In Hungary unemployment is a significant problem. There is more unemployed tan workplace.

The Hungarian State – at least by words – would like to reassure the service pensioners that it ensure their re-employment in the law enforcement.

To see realistically the chances of it we should know the following facts:

Currently 42-43.000 people are working in the law enforcement. There is the same amount of service pensioners who will be excluded from the pension according the operative regulation. In the field of the law enforcement there is no need for a doubled manpower, it can not employ 42-43.000 people. The current government is aware of this fact, as well. If for no other reasons because the police trade unions drew its attention.

Between such circumstances it is nonsense to say that the adopted act is equitable and it would keep in mind the rights and the living of the citizens.

More additional questions are unclear between the statements and the real intention of the government. Before the modification of the complained Constitution amendment restricted further the constitutional rights of the law enforcement workers.

The government party has withdrawn the right to be voted of the police officers, soldiers and the members of the national security agencies which is to be reviewed.

Moreover, the government has introduced the possibility of the so called reliability examination and the requirement of the unexceptionable life conduct with an act amendment but not with a Constitution amendment despite of the protest of the trade unions.

The reliability examination gives the opportunity that the co-workers of the controlling organ could provoke the police officers in serving duty or who are out of duty with committing crime threatened by several years of prison which is a method of control. The introduction of this legal possibility decreased further the rights of the workers and it predicts those early retirement age pensioners who returned to work will be declared as unreliable and their life conduct will be exceptionable after they were forced back to work. As soon as they loose their job they cannot get the early retirement pension or the benefit as its replacement, can be concluded from the governmental communication.

This leading back to work is probably a trick from the government, and the real intention is that, the government wants to embezzle the people’s properties without compensation.

4. The principle of bona fides

The European Court has already appointed in on of its early sentences that the Community institutions should proceed bona fide, they cannot act arbitrarily which means that all of its acts must have appropriate legal ground.

We think that the withdrawn of the rights of the service pensioners, the disregard their rights to dignity and livelihood could not happen bona fide by the Hungarian State.

The definition of bona fides:

Originally, it is a subjective category: bona fide is that who think that I am doing is justified. (In the Roman the bona fides was an objective category and it meant fairness.)

In the objective sense, according to the bona fides: the defendant has to do everything which is would be done by a fair, bona fide person which is prescribed by the requirements of the objective bona fides.

Its opposite is the mistrust (mala fides): dishonest is that person who knows that its acts are bad.

It is hard to assume that the government did not know about the operative legal regulation in the Hszt. at the time of the Constitution’s amendment. It could gain information during the negotiations with the trade unions. The leaders of the trade union informed the government – including myself as the Secretary General of the Ready to Act Hungarian Union, too – about the possible consequences of the amendment.

So, the government made this decision knowing the society situation with which will cause insecurity in the society and the series of tragedies. Regarding these circumstances it would not be appropriate to conclude that the government was bona fides when it made its decision.

The prohibition of retroactive effect

This principle means that the new legal norm, before its coming into force, cannot have any negative effects considering the completed actions.

According to the permanent sentencing practice a legal act can have direct retroactive effect if the beginning of the term of validity falls before the promulgation of the act. This kind of effect is basically prohibited. Because this amendment will entry into force on 1 January 2012 and it can be used without restrictions, retroactively so we can speak about a real retroactive effect. Under this kind of effect the applying of a new rule should be understood for the future consequences of a fact which was created under the effect of a former rule.

This case occurs when the law should be applied for that activity which occurred before the entry into force but in the time of the entry into force has not been finished yet.

The protection of vested rights

The protection of vested rights was always the part of the Hungarian acts and the rule of law. In the 13^th century the 1222: XVII Act appointed that no one could be from the vested properties. “Who gained by worthy service that cannot be deprived from it”.

The above mentioned article is from the so called Golden Bull which is the symbol of the Hungarian rule of law. Referring to this – in the spirit of the legal succession – the member of the Hungarian Constitution Court are wearing the copy of the seal of the Golden Bull on their necklace symbolizing the law’s power above the self-will of the state.

There is a Golden Bull monument in the Csúcs Mountain next to Székesfehérvár and on its pedestal can be read the following inscription: “Who gained by worthy service that cannot be deprived from it”.

The Hungarian Constitution Court has already appointed that the protection of the vested rights means leaving intact the completed or the closed relationships and the restriction of the changing of the permanent relationships by constitutional rules.

Knowing this fact we can assume that the Hungarian legislation is not aware of the protection of the vested rights, of the requirement of legal certainty and legal succession, of the history and of the feeling and the difficulties of the people.

The protection of the vested rights should be a priority not only in Hungary but in the Community Law, as well. The European Court has appointed that the retroactive withdrawn of a justified provision – which ensures individual rights and similar benefits – is opposite to the general principles.

The fair balance, as the balance between the private interest and the public enforced by the state as, assumes that in the case of excessive and individual burden affecting the individuals by a state action we cannot speak about fair balance and good governance.

During the examination of the fair balance the European Court examines not only the violation of the fundamental rights but that if this burden is disproportionate and excessive for the applicant. The ensured wide delibarition right to define the public interest does not mean that the Court would not live with is review right which is contained in the Convention. Therefore, the Court requires the balance maintaining in the aspect of the law restriction and the invidual legal aid in connection with the rights ensured by the Convention.

Translated: the deprivatiom from property must be reasoned in the aspect of proportionality.

In these cases the state has to prove the degree of justification of the provision in the aspect of the social security found.

The government has not revealed that reason why it was necessary and inevitable for the legislation that it can cause social disaster in Hungary! The state and the main depository of the executive power stressed generalities and argument opposite to the concrete facts. With the help of the available media interfaces the state tuned the citizens against those who can live with the right of the early retirement age pension and it was not afraid of making untrue, false statements.

The government should transform the welfare supply system with responsibility and according to the society fairness; it should pay attention to the economic opportunities, to the current and the future available financial resources. It should not result the violation of the vested rights, putting masses in insecurity, threatening the human rights.

Our trade union does not have specific information about how much income will get the public finance from the freezing of the service pensions and we do not have any information about that if the encashment of the extra incomes is justified or for what are they going to use the received amounts. We do not even know these desired amounts can even be replaced from the other sub-systems of the welfare care.

But it is a fact the government does not want to provide jobs for the current unemployed people, it wants to lead back the service pensioners to work who have income – according to them only temporary and with the withdrawn of the pensions – which should be accompanied with expenses. So the public interest and the rationality are questionable because the compensation of the service pensions means 50 billion HUF expenses for the budget (approximately 180.000.000, – Euro). The state bought after the Constitution amendment for this amount oil industry shares without public interests or economic rationality, considering that did not result in majority participation in the MOL.

Referring to budget difficulties at that time when the government wants to build two football stadiums for 30 billion Ft. and about 5.000 houses in that such families could move in who got into debt – but knowing the so far activity of the government, obviously with the aim of getting votes – which assumes the reward of the wide political layer for the future elections by sending circulars and answering envelopes in the base of the available list of voters an by the National Consultation.

So referring to stringency and to important public interest is obviously baseless if the government spends billions of public money for useless and precarious formal correspondence while it is referring to the danger that it cannot finance the future pensions.

We would like to express that the consequences of the irresponsible management of the government is paid by the nation during the third governmental term. First there were the provisions in the so called austerity “package” during the government of Ferenc Gyurcsány. After two governmental terms the government declared that this sacrifice of the Hungarian nation was not useless. They managed to handle the national debt and they gave the state’s cash register with positive balance to the government led by the FIDESZ gaining majority in the Parliament. However, there no social classes in Hungary which are not affected by the newer austerity measures. As a result of this – rightly – the dissatisfaction of the society became permanent in our country, and the ad hoc or the organized demonstrations.

The prohibition of the misuse of the law

None of the Convention’s provision could be interpreted as they ensure right for such activity or action leading to the violation of the rights and freedoms in the Convention or to their limitation in a greater scale defined in the Convention.

Given that the adopted bill is violating all of the Community law principles because the above mentioned reasons, it is obvious that the state misused the law.

The violation of human rights

In addition to the above mentioned, the respect of the human rights and fundamental freedoms is also expected and compulsory for every state, so for the Hungarian state, as well. Without this the joining of a state to the Council of Europe is unimaginable. For Hungary, as a member of the European Union, is especially valid the requirement of human rights along the above mentioned law principles.

Of course, given from their name every human right is important but it is necessary to establish a kind of ranking which signs that which human rights belong to the most protected category, and which can be limited with certain restrictions.

But it is widely accepted that the legislation could not deprive from certain rights the citizens arbitrarily, and it could not been authorized to create new human rights. To this there is a need for majority in the Parliament.

These rights were laid down in the most significant work of the European Council, in the European Convention of Human Rights (4 November 1950) and the European Social Charter which came into force on 26^th February 1965.

The Universal Declaration of Human Rights (1948), the International Covenant on Civil and Political Rights (1966) and the International Covenant on Economic, Social and Cultural Rights form a charter of a great importance. With this parallel the regional organizations made great efforts to ensure the respect of the human rights in that way that they considered the special traditions.

The violation of right to family life

The right to social security is an unquestionable fundamental right.

We can state on the followings sentences of the Court which became precedent:

According to 8^th Article of the Convention the Court has appointed the violation of the right to family life in a concrete case. The applicant did not have any other income in that case, the basis of the family budget was the benefit of the suit which was used because of the care of the sick child. Considering this the Court appointed not only the violation of the rules of protection of property but the right to private and family life in connection with the withdrawn of the early retirement pension of the applicant.

After this act comes into force there will be more and more similar cases in Hungary, the early retirement pension will be taken away from masses of police officers and pushing them and their families into a social uncertainty.

The government’s intention is that offers job instead of pension but it does not consider an important circumstance.

Trusting in the vested rights those people who can live with the early retirement pension – legal counting on the obligation of the state and in that the early retirement pension is a life long benefit – started to pursue other gainful work depending on the their health condition and the possibilities in the civil sphere besides the pension. This kind of income and the service pension are the income of the effected family or pension who could count on it when they bought high valued real estate, vehicle or other properties for loan. The amount of the loan followed this income from two sources occasionally. According to the intentions of the government the wage replacing the pension – considering the undermining of the constitutional rights of the professional staff that they cannot have a second job and that they pursued other gainful work besides the pension – and the duty with the professional service will terminate the gainful work in the civil life. This kind of activity resulted in taxes into the budget, boosting the economy and could create new job.

With that the retired employee lead back to work cannot have pursue other gainful activities, the state falls from tax incomes, the economy decreases and not least the civil income from the double income of the employee will be terminated. The payment of the loan will be impossible in some cases which can give the reason of the exceptionable life conduct for the employer.

Hereby early retirement pensioner can become homeless, their properties can be enforces, life and families can go to ruin, human tragedies can happen.

The right to ownership

The right to ownership a fundamental right is protected by the national law and by the Community Law, as well.

The right to ownership comes to life in a framework guaranteed by the state. The importance of the ownership has such a great significance that it belongs to the category of the fundamental human rights which guarantees are fixed at international level. The classification to the first generation of human rights shows the importance of this institution in the developing of the society. According to the Convention the entitlement for pension is considered as right to property.

The first article of the first additional protocol of the European Convention of Human Rights contains the provisions for the protection of property.

It expresses that “Everyone has the right to own property and to use the property.”

It is important to note that it is possible to refer to the violation of rights set in this Convention if the subject of the complain is an act which is does not collide with the first article but it violates the requirements of the Convention. For example, referring to the violation of the prohibition of discrimination.

The Convention separates three different but connected cases in connection with the interference to the ownership. The respect of the ownership affects the whole article with general application and the other two rules should be interpreted in connection with that.

The second rule is about the deprivation from goods while it is allowed because of public interest and by law conditions and with the general principles of the international law.

The third rule makes possible the regulation of the ownership for the states in order the public interest, too. It is about the recovery of the incomes like taxes, other charges and fines.

From the exceptions, the definition of the public interest and the general principles of the international law required specifics. By the public interest the European Court of Human Rights stated the following: until according to the provisions of the Convention only in cases of urgent social needs can be allowed such provisions by public interest in order to restrict the human rights, in the case of ownership is permissive if the organ is Strasbourg classifies them advisable or advantaged.

The technique of law wanted to mark exactly the states’ discretion. The fair balance was applied more and more times on which is has to be decided if there is a fair balance between the enforcing the interest by the give restriction and the protection of the individual’s fundamental human rights. Besides that the examination of proportionality is more highlighted, it has to be decided if one state provision suits to the Convention.

The 17^th Article of the European Charter specifies the right to property. It states the following:

Everyone has the right to own, use, dispose of and bequeath his or her lawfully acquired possessions. No one may be deprived of his or her possessions, except in the public interest and in the cases and under the conditions provided for by law, subject to fair compensation being paid in good time for their loss. The use of property may be regulated by law in so far as is necessary for the general interest.”

It can be apostropheted as an absolute right becaues it ensures exclusive power and strong protection against everyone for the entitled person to own, to use and to dipose it free.

According to the 1^st Article in the first additional protocol singned 20 March 1952:

„Every natural or legal person is entitled to the peaceful enjoyment of his possessions. No one shall be deprived of his possessions except in the public interest and subject to the conditions provided for by law and by the general principles of international law.

The preceding provisions shall not, however, in any way impair the right of a State to enforce such laws as it deems necessary to control the use of property in accordance with the general interest or to secure the payment of taxes or other contributions or penalties.”

The Court in Strasbourg states that the principle of the respect of the property affects the whole article with general force and the other two rules should be interpreted in accordance with it.

This Court, interpreting the provisions of the first protocol, expressed that the definition of property is not limited to physical objects, but the financial gains and rights are regarded as property as the Court appointed in the sentence of the Gasus Dosier case on 23 February 1995. So, the protection of the right to property includes the in rem relationships and the contractual relationships (in personam). According to the Court the entitlement the secured ones of the pension system belong to the definition of property.

According to the above mentioned the service pension is not simply vested right – which is protected – but it is property. This right is guaranteed by the European Convention of Human Rights so its content must meet the practice of the Strasbourg Court.

Considering the practice, the Court in Strasbourg established a five-grade test to examine those complains which are based on the violation of the right to property. The Court has to examine the following questions during its proceeding:

1. Did the complained effect touch the property of the complainant?

2. Was there any intervention?

3. Does the intervention happen according to the provisions of the international law?

4. Does the intervention happen because of public interest?

5. Did they respect the requirement of fair balance between the private and public interest to enforce the fundamental rights during the intervention?

The restriction of the practice of the right to property can only happen according to purposes of public interest and considering the targeted purpose it cannot mean such disproportionate and intolerable intervention which could threaten the content of the ensured right.

If the Court finds it proved that the complained state intervened in the property of the applicant, the state can excuse its responsibility if it can prove that during the intervention respected the last three criteria of the five-grade test. The burden of proof turns after the verification of the first two points: the complained state should excuse itself referring to that fact that it respected the requirement of fair balance and its intervention happened according to the provisions of the national law, out of public interest. So, the Court ignored the other points and stated the violation of the right property ensured by the Convention if the contracting state violates the criteria in the third point.

Considering that the government cannot refer to public interest that the withdrawn of the early retirement age pension (approximately 50 billion HUF expense) is 0.3% expense of the Hungarian budget. This 0.3 % expense is the income which ensures the living of approximately 40.000 service pensioner and their families which withdrawn id the deprivation of these families and it would mean the violent withdrawn of their properties. Obviously, that public interest is not in proportion by such an expense item if its cost is the final indebtedness of these families and their loved ones while the government leaves intact such expenses which would not mean any direct existential threat. So, considering that the government cannot refer to public interest successfully and authentic in spite of the governmental communication and the media hype.

The definitions of declaration published in the 17^th Article of the Convention leave – deliberately – a wide scope for the interpretation. The property is the basic element of the state and its regulation is the dominant element of the state.

The principle of respecting the property affects the whole article in general and the other two rules must be interpreted related to it. The second rule is about the deprivation from goods while it allows the deprivation of public interest, by the legal conditions and connected to the general principles of the international law. The third rule makes possible the regulation of property for the states because of public interest; primarily it is about the recovery of income, such as taxes, charges and fines.

With the deprivation from their service pension the authorized one will fall out their possession: so the withdrawn of the property – in this case the pension – means falling out of the property and the deprivation from the attributes of the property.

There is the fundamental compensation obligation – according to the case law of Strasbourg – in the case of deprivation. According to the Convention the deprivation is not wrong-doer when it happens of public interest and it is based on law.

The additional protocol does not regulate in details the question of compensation. But if we look it from the modern expropriation law that under the deprivation we should mean all of those regulations by the state which do not regulate the use of property, then will be this demarcation clear between the two types of intervention. The deprivation is a main definition in the international law which contains the nationalization, the seizure and the expropriation in a wide interpretation.

We are signing the seizure as the withdrawn of private property without compensation for state purposes.

The expropriation does not narrow to deprivation of property but to its category belong the deprivation and the restrictive and aggravating provisions which affect the essential content of the right to the inviolability of property.

The case-law wanted to mark more precisely the wide discretion right of the states with various techniques. The fair balance test was applied widely according to that we can decide if there is a fair balance between the purposes intended to enforce by the given provision and the protection of the fundamental human rights of the individual. Besides that the examination of proportionality is highlighted if we have to decide that a provision of the state suits the Convention.

In connection with these we would like to refer again to those circumstances, happenings during them the executive organ of the state cannot refer to the protection of public interest successfully because we could list those items in the budget which do not forerun the vested rights considering their importance in the society.

The threat of terrorism did not increase, there was no act of terrorism in the last 20 years but new armed, law enforcement forces were created. We mentioned the purchase of shares and building of football stadium for hundred billions of HUF. To here belongs that the government bought luxury cars, computer equipments and wants to increase the payment of the Members of the Parliament approximately with 300% which was reasoned by the fraction leader of the government party in the media.

The government’s allusion to public interest is unsubstantiated and hypocritical in relation with these expense items.

The provisions of Hungary’s Constitution

The right to property – and the basis of the constitutional protection of property – is made of specified provision of the Constitution.

The 9. § of the Constitution appoints that the economy of our state is a market economy in which the public property and private property is protected equally.

The right to property is declared in the 13. § (1): the Republic of Hungary ensures the right to property.

The (2) defines the conditions of expropriation: it is possible exceptionally and of public interest, in the cases and way defined in the law, besides a full, immediate and unconditional compensation.

The interpretation of the right ensured in the 13. § (1) of the Constitution

The Constitution does not regulate the right to property in the XII. – so called chapter of fundamental rights – chapter, it is treated separated from the human rights but obviously it is protected by the Constitution as a fundamental right. The duty of the right to property is in the general system of the constitutional right to ensure the freedom of the owner in the fields of economy and to make it possible for it to live an independent life which is connected to the free development of the personality and to the autonomy of the individual actions.

The right to property because of its objective character claims a positive protection from the state: the state has to establish such circumstances in which this right can taka place. But its is not developed what does the positive obligation of the state mean considering the strengthening of the property as an objective value.

The Constitution declares clearly the protection of property. On the one hand that it defines the itemized rules of expropriation of the property which can be considered as the restriction of the restriction of property. On the other hand the Constitution shows the protection or property that the constitutional protection of the property exists when some laws restrict the partial entitlements of the owner.

The right to property is also socially bund: although the Constitution does not express but it protects a socially bund right.

43/1995. (VI.30) Decision of the Constitution Court (details)

The extension of the protection of property for the social security services and its expectancies fits into the Constitution Court perception about the function of the property.

“The Constitution protects the right to property as the material base of the individual autonomy of action. This kind of protection should follow the change of the property’s role in the society in order to perform this protection task. The protection of property extends to the financial rights and to the public authorization, as well (for example for the social security claims).” (64/1993. (XII.22.) Constitution Court Decision 1993,380). According to this it protects the property of the churches, the public corporations and the local governments with that reason that this is the basis of their autonomy. (4/1993. (II.12.) Constitution Court Decision, 1993, 66, 72). The change in the protection of the property is accepted general and discussed in the literature.

The legal certainty, as the most essential part of the rule of law and the basic principle of the protection of the vested rights, is particular important in the aspect of the stability of the welfare systems. The withdrawal of the vested rights violates the principle of legal certainty connected intimately to the rule of law. According to the Constitution the social security is the tool of implementation of the right to benefits, so the social security has to ensure the guarantee of the vested right in respect to the right to benefits. The services and the expectations connected to them cannot be changed constitutionally without a decent reason or substantially from day to day.

The expectations are protected more; they are closer to their “fulfillment” or to the opening of the subjective right for service. The acquired and enjoyed service has to be protected more. This is connected to the risk of the continuous legal relationships which is express by the decision of the Constitution Court 32/1991. (VI.6.)

The perception of the Constitution Court about the protection of right to property as a fundamental right and about the social bound was declared in its decision 64/1993. (XI..22). It expressed that the extent of constitutional property protection is always concrete: it depends on the subjective, the subject, the function of the property and on the way of restriction. (CC decision 1993, 380). On the other hand it expressed that with the extension of the protection circle the social bound of property make possible the far-reaching constitutional restriction of the autonomy of the owner. The constitutional question is that in which cases the owner should bear the public restriction without any compensation or when is it entitled to compensation. The focal point of the intervention of the state and the evaluation of the Constitution Court’s space is the aim and the tool, and the judgment of the proportionality of property restriction. According to the 13. § to restriction is public interest enough. Its statement is the duty of the state.

The Constitution Court examines not the unconditional necessity of the legislature’s choice but only the justification of the allusion to public interest and if this solution hurts any other fundamental rights. According to the so far practice of the Constitution Court knows several criterions for the proportionality of the restriction. (Constitution Court Decision 1993, 380-382)

We win a tool considering the examination of proportionality and the nature of the social security relationship with that we can compare the aim and the tool of change during the constitutional examination of the changes.

Property in the practice of Strasbourg

The definition of property in the convention

From the first article of the first additional protocol we can see that the text considering its content that it should protect the property at international level but besides it there is another definition. The text mentions the respect of the peaceful enjoyment of possession and it forbids deprivation from them; the word “property” appears by the regulation of the use of property.

The Court refined this unfortunate solution with the sentences in the cases Handyside and Marckx so that it expressed that we should understand the same under them, the property, exactly the private property.

It is necessary to clear that what the Convention means under property and possessions and what it is protecting. We can answer these questions only by the case law of the Strasbourg organs because the human right catalog made by the Convention is set by the law practice remembering a common law solution.

The types of property according to the case law of the Strasbourg Court (not the full list):

1. The necessary property to the private life

In this case there is about the core of the right to property. The states cannot be authorized to the violation of that private property which is necessary to improve the own life of the individual. It depends on the society that what kind of property is needed to the improvement of private life. The “necessary” criterion is a subjective element because it depends on that fact that in society the other what own. The type of the property appears in the form of things which can be replaced easily. We can state that not the possession of the thing but the its use has worth.

2. The income from work and savings

This kind of property should be also protected because if someone saves money there has to be a right to a future access. In particular it is relevant if the state can care about the pension of elderly people by the private pension system.

3. Pension

The pension property. According to the operative Constitution the pension entitlement of the pensioner is considered as property. If it is not clear but this should also be applied for the pension expectations of the active contribution payers: both of them are protected as property by the Constitution and by the international law.

4. Capital incomes, capital savings

These kinds of properties are not direct bound work and it is considered as the violation of the social justice to interpret this right as a fundamental human right but only then when the mentioned incomes reach a certain minimum rate.

The protection of property in the European Convention on Human Rights

The original text of the first article is: „Every natural or legal person is entitled to the peaceful enjoyment of his possessions. No one shall be deprived of his possessions except in the public interest and subject to the conditions provided for by law and by the general principles of international law. The preceding provisions shall not, however, in any way impair the right of a State to enforce such laws as it deems necessary to control the use of property in accordance with the general interest or to secure the payment of taxes or other contributions or penalties.“

The first paragraph of the 6^th article is: “In the determination of his civil rights and obligations or of any criminal charge against him, everyone is entitled to a fair and public hearing within a reasonable time by an independent and impartial tribunal established by law.” The right to property is civil right. But it is important that the definition of civil right is sovereign so it does depend on that if it is considered for it by the national legal system, if that civil right does not exist in the national legal system that the 6^th article cannot be applied. So we can determine that the first article defines those conditions by them the restriction of the right to property is not allowed for the state while the 6^th article ensures the fair trial to determine whether an intervene is lawful according to the domestic law.

The 6^th ensures not only that the proceeding meets the provisions of the fair trial but also that these provisions are available at all. But to that the 1^st and 6^th articles could fulfill their effects, it is necessary rights to be restricted exist at all.

The right to property/ownership should be affected by such an affect that the conditions of the ownership and use should be affected in legal sense. It is also essential that in the context of the first article it is an indispensable condition that there should be an existing right and that the limitation of the ownership’s freedom is not protected. If there is discrimination occurs during the restriction of the freedom, the 14^th Article will appear and we can refer to it with the 1^st Article.

The 17^th and 18^th Article Convention forbid that the rights ruled by the Conventions will be used for unauthorized purposes.

With the questioned amendment of the operative Constitution the government opened not that way that it puts thousands of service pensioners in insecurity but also it makes possible that it can centralize the state’s leading, can eliminate and take under the government’s control the judicial power which is functioning according to the Montesquieu principles, democratically built and it meets the European law practice.

The current Hungarian government is establishing a kind of government which has little to do to the principle of the democratic rule of law and to the values of the European Union. Its aim is to unify in one hand the three power branches (executive, legislation, judicial). It regulates the media which grew to a separate power branch in the 21^st century, it expands the Constitution Court with its party members or it elects as the President of Republic a person who is connected to the party.

All of the governmental provisions are directed to that the current situation can make it possible the restrictions of the fundamental human rights of the Hungarian citizens arbitrary in given cases – currently in the cases of the retired law enforcement workers – their full withdrawn.

The questioned Constitution amendment hinders the Constitution Court to fulfill its duty that according to the Hungarian and universal law principles it can abolish the prohibition of the retroactive effect, the planned law regulations violating seriously the principles of protection of the vested rights and the principle of legal certainty, which are going to be adopted in the near future.

The current Constitution amendment hinders deliberately and intentionally the enforcement of those law principles which must be ensured by Hungary obliged by international treaties. According to the Hungarian law practice the Constitution Court cannot review the Constitution or its amendment.

In this situation none of the remedy organs of the Hungarian state can provide justice for us because with the above mentioned Constitution amendment the government has abolished all tools available for the judicial power.

Only on chance left for us that the organ of the European Union dedicated to this task, the Petition Committee of the European Parliament, to review these breaches of law and to take steps to prevent our rights.

Although, the drafting and the adopting of the new Constitution is the right of Member States but it cannot be considered as an internal matter of the Member State. The European Union is based on shared values. These values should appear clearly in the Constitutions of the Member States which were enforced in the Constitution of Finland adopted after joining to the EU. These values do not enforce in the new Hungarian Constitution.

The new Constitution expresses that fundamental rights guaranteed by the basic law can be limited only in order to enforce basic values protected by the Constitution. It gives the opportunity to apply certain acts in an arbitrary way.

The Constitution does not forbid that the Parliament could approve acts having retroactive effect which can result in serious consequences for the entities.

Moreover it prescribes that the basic rules of the pension system and the general and proportionate sharing of execution must be regulated in cardinal acts.

The new Constitution does not provide the social rights (trade unions, right to fair pay, right to strike) in accord with the international obligations of Hungary. It is a step backwards to the former basic law regarding that fact that it contains less state commitments related to the right to work. The text mentions the right to strike and the establishing or trade union. It does not ensure expressis verbis the protection of the private property.

On of the Spanish member of he Constitution Committee of the European Parliament said on session on 19^th April 2011 that the 2/3^rd majority gained by the Fidesz gives authority for legislation, but not for a new constitution. The constitution has to provide such frames which make possible to carry out different political programs. The new constitution is not like that the EU could expect from the Hungarian government building on its basic values. It is not recipient enough, it does not make possible that all members of the society could practice their human rights. This can lead to instability and can drive into desperation about the legitimacy of the future political reforms.

Andrew Duff, British Member of the Parliament and the member of the Constitution Affairs Committee, explained that it is not clear that the new Hungarian Constitution meets consistently the frames given by the EU, to European basic values. One German member of the committee is on that opinion that “the Constitution of the Hungarian government is like if on a football game one of the teams changes the rules and the referee for its candidate”.

According to his compatriot, Helmut Schloz, the new constitution undermines the social right: it does not protect the right to strike and the right to found trade union.

The amendment of the constitution and the governmental intention according to it, so the termination of the service pension, transforming into benefits, and the imposing tax on the pay occasionally, or its termination does not violates the written and unwritten rules accepted by the international law from the aspect of civil and labor law .

We are kindly asking the respected Commission to examine the above mentioned circumstances and the Hungarian Constitution, coming into force on 1^st January 2012, and to order the suitable steps to terminate the violations of law.

On the operative act about free association and assembly our union, under my lead, participated on 10 demonstrations with the participation of thousands of people in a month or we hold separate protesting demonstration while we tried to negotiate with representatives of the government. As the government saw that its intention is obviously immoral and unscrupulous considering justice and law for the workers, and one of county public prosecutor’s office controlled by the chief prosecutor, appointed for nine years (!) by the government, started a proceeding against me and the trade union.

They violated the warranty regulations of the criminal procedure in many cases – for example they hindered me to get in touch with my defense attorney and it is acknowledged in an official public document by our complaint – they arrested me in the late night hours in weekend with the custody of a crime, according to this our union, functioning according to the principle of self-government, did not use its own money according to the decision of the membership, about 3 million HUF (10,000. Euros) and initiated my custody when we were preparing for another anti-government demonstration.

Currently separated from the trade union, the public prosecutor’s office hinder me by ordering house arrest because of activity in interest of the workers against the Orbán government and with the intention to intimidate my colleagues.

The activity of the Prime Minister, Viktor Orbán, is worrisome considering the liquidation of the democratic rules because of the defenselessness of the Hungarian citizens and his autocratic and violent behavior gaining space inside the EU and resulting in breaking the rules of society.

The 6^th article in Rome Statue of The International Criminal Court defines those cases of genocide in them the offender’s responsibility should be examined by this court. The actions of the current Hungarian government performed completely the forms defined in the points b), c) and d) because the method and the nature of the withdrawn of early retirement age pension, meaning property, are known and with its consequences can be counted realistically.

The type of genocide defined in b) point is performed whit causing serious bodily or mental harm to members of the group. It does not have to be proved that if someone was working for decades disclaiming its fundamental rights in a strict order, risking the life for that he or she can be entitled for early retirement age pension, this is a kind of expectation in which all members of the professional staff could trust with reason considering its contractual and proprietary nature.

That does not have to be even proved that the government causes serious mental harm with that it embezzles the already served early retirement age pension with power – by creating law regulation, without negotiation and hidden in the election program – and it spends more and more public money or international credit for unjustified aims in the aspect of the social necessity.

The actions of the government have already performed the cause of serious mental harm which will intensify when not only the law regulations but their consequences will or would be performed.

The c) point of genocide is performed when deliberately inflicting on the group conditions of life calculated to bring about its physical destruction in whole or in part. It is an obvious fact that this scale of intervention into the life of families and people during that the acquired entitlements are withdrawn and a forced work is demanded for benefits instead of the pension, it can mean physical death in the group of the early age retirement pensioners. The unbearableness of mental harms can result in deaths, on the other hand the obligation of the medically unfit persons for the professional service for forced work can threaten in physical and psychic aspects the life expectancy of the effected ones, so the actions of the government can cause the whole or partially physical destruction of the group of the effected early retirement age pensioners.

The defined of form of genocide in point d) is performed because the action of the government hinders the births. The government deprives the vested right ten thousands of families in order to, for example, build football stadiums or to buy the shares of that energetic industry company for hundred billions of HUF against that company another state’s department of the public prosecutor examines the criminal liability of the upper management of the company in a criminal procedure.

The current Hungarian governmental communication sees the workers and their representation organization fighting for the protection of their rights as work-shirker and parasites in order to execute the planned transform of structure, performing genocide, as raising hate, envy in the society against us.

In our opinion, the Respected European Union shall only decide on whether the government and the fraction of Viktor Orbán ignore completely the principles of the civil and labor law, the rights and principles defined by international conventions but it crossed such line which raises the examination of the jurisdiction of the International Criminal Court.

I am kindly asking for taking the adequate steps in the interest of the workers considering the above mentioned.

Szekszárd/Létavértes,

18^th July 2011

Sincerely,

Szima Judit

Secretary General

Ready to Act Hungarian Police Union