Száműzetésben
2011. július 05-én
33. napján
2011.07.05-én 10 óra 10 perc körül telefonon keresett a Létavértesi Őrsparancsnok, amit pár perc múlva vettem észre. Visszahívtam. Kérdezte, hogy hol vagyok, amire azt válaszoltam, hogy a létai földeken. Kérte, menjek haza, mert kijönne beszélni velem. Mondtam, hogy nagyon szívesen bemegyek az őrsre, de ragaszkodott ahhoz, hogy bemenjek. Ragaszkodott a tartózkodási helyemhez. Kérdeztem tőle, mert erre nagyon ideges lettem, hogy le kell tartóztatnia, amire azt válaszolta, hogy úgy ismertem meg őt, hogy ilyet tegyen? Erre azt mondtam, hogy jó, de nem értem, hogy miért jön a lakásomra. Mondtam, hogyha ezt kéri természetesen 15 percen belül otthon leszek, amit elfogadott, mondta, hogy jó, addigra ő is kiér. Édesapám, akit egyébként nagyon megviseltek az események, azt mondta később este felé, hogy előtte már az ügyésszel az utcában sétált az őrsparancsnok asszony és ő rájuk is kérdezett, hogy keresnek-e valakit, amire azt válaszolták, hogy nem.
Amikor megérkeztem a telefonbeszélgetés után pár percre az őrsparancsnok asszony és az ügyész már várt, azzal jöttek oda, hogy lefoglalják az autómat.
Bejöttek a lakásba, majd tettüket azzal magyarázták, hogy az őrsparancsnok nem jött egyenruhában, egyébként is szabadságáról jött be, és ők csak segíteni akartak nekem.
Közben megérkezett néhány TMRSZ Vezetőségi Testületi tag is.
Az eljáró debreceni ügyész azt mondta, hogy az autót az őrsre is be lehet vinni, hogy ne lássa az utca, hogy mi történik. Így az éppen itt tartózkodó tisztségviselőnk vitte azt le. Az ügyész végig azt mondta, hogy senki nem vállalkozott, hogy kijöjjön és ő is szégyelli magát. Ezt még kifelé menet a munkások előtt is elmondta, mennyire kellemetlen neki ezt a megkeresést teljesítenie.
Kislányom nem értette mi történik, nagyon meg volt ijedve. Nyugtatni kellett, hogy nem viszik el az édesanyját, most csak az autóra van szüksége a bácsinak. A gyermekem fél, éjszakánként időnként sírva felriad és engem keres. Korábban soha nem volt ilyen, idegileg megviselik a történtek, ez az eset csak rontott rajta. A hatalom igazi arcát gyermekem 10 évesen már megtapasztalta. Nem érti, hogy miért nem lehetünk Szekszárdon, miért nem lehet otthon.
Végrehajtó ügyészék Kaposváron tudták azt is, hogy a saját tulajdonú autómmal vagyok száműzetésben. Az autót minden nehézség nélkül bevihettem volna, vagy a szakértő által megadott helyen és időben megjelentem volna. Szökni nem akarok, nincs miért, az én lelkiismeretem tiszta. Ezzel az autóval közlekedtem itt helyben is, intéztem a napi ügyeket. Hordom viszem 80 éves idős édesapámat is, aki korábban évtizedekig rendőrként szolgálta a hazáját, védte a környék rendjét, biztonságát.
Magam ajánlottam fel, hogy bemegyek, mégis megaláztak bennünket oly módon, hogy most már kiskorú gyermekemen kívül 80 éves édesapámat is érintette az eset. Azóta édesapám igen csendes lett és félek, hogy még ebből baj lesz.
A sok megaláztatás bárkit megviselne, ez alól én sem vagyok kivétel. Az éves hajtásban gyermekem mindig többet és többet kért volna belőlem, de mindig mondtam neki, hogy majd nyáron kislányom elmegyünk és csak ketten leszünk, Bizonyos tekintetben ez meg is valósult, bár nem így terveztem. Ez a méltatlan, megalázó helyzet engem is megvisel.
A lefoglalás után délután 15,05 órakor 0612797900 szám keresett, melyet nem vettem észre, ezért visszahívtam.
Amikor visszahívtam Szabó Elemérként mutatkozott be az illető, azt közölte, hogy ők biztosan nem hívtak, majd gyorsan letette a telefont. Még 2-3 alkalommal visszahívtam de a telefont felemelte, majd letette. Ezt követően a tudakozót hívtam, ahol azt közölték, hogy nincs ilyen szám, vagy titkos. Ezután is visszahívtam a számot, de akkor már kapcsolhatatlan, búgó hangra volt rakva, azaz nem csöngött ki.
Este későn 7-8 között újra hívtam, ekkor egy másik férfi vette fel, akinek szintén mondtam, hogy innen kerestek, amire azt mondta, hogy onnan biztosan nem. Visszakérdeztem, miért ez milyen cég, erre mondta, hogy biztonsági szolgálat, rákérdeztem, hogy nemzetbiztonsági, amire azt mondta idegesen, hogy nem, hanem Államkincstár, majd ő is gyorsan letette a telefont. Még talán kétszer próbálkoztam, de nem vette fel. Az esetet azért tartom érdekesnek, mert egyáltalán nem adtak tájékoztatást és idegesek voltak, illetve nem is válaszoltak.
Szerintem másnak is érdemes volna próbálkozni a szám felhívásával, talán sikerrel járna.
Tudja azt minden magyar állampolgár, hogy telefonja lehallgatható. Sajnos előfordul, hogy ezt törvénytelenül is megteszik. Jelen ügyben, de azt megelőzően sem volt kétségem afelől, hogy ezzel az eszközzel élnek, hiszen a TMRSZ már tetten ért ilyen esetet, amikor bizonyítható módon bírói engedély nélkül hallgatták le a telefonbeszélgetésemet egy másik szakszervezeti vezetővel. Anno még a Budapesti Katonai Ügyészséghez köthető, meg ahhoz a Dr. Varga Béla katonai bíróhoz, akivel több esetben összetűzésbe kerültünk. Természetesen hiába kezdeményeztük az eljárásokat, elutasították a szakszervezet büntető feljelentéseit, vizsgálat indítási kezdeményezéseinket.
Visszatekintés:
Varga Béla bíróról tudni kell, hogy évekkel ezelőtt kivételezett eljárásban részesített több vezető MSZP-s politikust, így Kiss Péter volt kancelláriaminisztert és Tóth András egykori nemzetbiztonsági államtitkárt is. Ő az a bíró, aki a kémbotrányban érintett volt titkosszolgálati vezetőkkel szemben enyhe kényszerintézkedésekről döntött. Varga Béla bírónak a Bácskai-perben kifejtett ténykedését a Fővárosi Ítélőtábla végzésében kritizálta annak idején.
Varga Béla katonai bíróról tudni kell azt is, hogy az ellenem indított büntetőperben, miszerint azzal bujtogattam a rendőröket, hogy szót emeltem a jogaikért a Budapesti Katonai Bíróság volt vezetője dr. Varga Béla tett ellenem feljelentést, mivel az akkori munkáltatómhoz a Tolna Megyei RFK vezetőjének megküldött vádirat-ismertetésén nem jelentem meg abból a célból, hogy az iratismertetést a munkáltató képviselője (!) megtehesse.
A Magyar Köztársaság Katonai Bírósága magas rangú vezető bírájának abszurd és a hatályos jogszabályokkal ellentétes „jogértelmezése” alapján ez a cselekmény feljelentést kívánt. Az a legkevésbé sem zavarta az ügyben érintett katonai bírákat és ügyészeket, hogy az iratismertetésen való megjelenés nem kötelezettség, hanem terhelti jog, így az azon való részvétel sem kötelező.
A feljelentő bíró ugyanis, mint az eljárás során kiderült, utasította(!) a Tolna Megyei RFK vezetőjét – természetesen a jelenlegi szabályok alapján a katonai bíróságnak nem lehet utasításadási joga a rendőri vezetők felé – hogy a vádiratát ismertesse velem, ahol megjelölhetem az ügyvédemet, bizonyítékaimat stb. Ez ellen felszólaltam és hivatkoztam arra, hogy ez a Be. szabályaival ellentétes, mert a vádirat megismerése nem kötelezettség csak lehetőség, továbbá azt az ügyvédem megkapta, valamint személyiségi jogokat is sért, mivel nem adtam írásbeli hozzájárulásomat, hogy a vádiratot 3. illetéktelen személy – jelen esetben a munkáltató – megismerhesse.
Az már csak hab volt a tortán, hogy a vádirat olyan különleges személyes adatokat is tartalmazott, amelynek hozzáférhetővé tétele illetéktelen személyek részére, bűncselekményt megvalósító magatartás. Amennyiben ugyanis a vádirat indokolási részéből a terhelt, vagy az ügyben meghallgatott tanúk különleges személyes adataival kapcsolatban történik esetlegesen tény említése (például: egészségi állapotukra, vagy érdekképviselethez tartozás, stb.), ez esetben a munkáltató képviseletében eljáró személy olyan különleges adatot ismer meg a bűncselekményt elkövető katonai bíró ténykedése miatt, amelyre tekintettel az érintett bíróval szemben büntetőeljárás megindítása indokolt bűncselekmény elkövetése miatt.
Miután én abban az időben rendelkezési állományban voltam, a jogsértő utasítást kiadó bíró ténykedése alapján sincs a főkapitánynak ilyen esetben velem szemben utasításadási joga, így parancsot sem tudtam megtagadni. Másik „bűnöm” az volt – függetlenül attól, hogy a munkáltatón keresztül kaptam minden esetben az idézéseit a katonai bíróságtól természetesen nyitott és nem zárt borítékban -, hogy írásban nem tettem jelentést a munkáltatóm felé, hogy meggyanúsítottak, ezért a jelentési kötelezettségemet is megszegtem, úgy, hogy a munkáltatót tájékoztatták az ügyről. Miután a társadalomra való veszélyesség nem áll fent, továbbá az eljáró katonai bíróságok elképesztő idézési gyakorlata alapján a munkáltatónak ismerete volt az ellenem folytatott 50-es éveket idéző újabb koncepciós eljárásról, így nyilvánvalóan bűncselekmény sem történt.
Akkor a tárgyalás: 2010.10.25-i bírósági tárgyalásra a vádat képviselő alezredesi rendfokozatban lévő dr. Kozemcsák Tamás katonai ügyész katonai egyenruhára húzott civil barna színű – talán az ötvenes évek retrós hangulatát erősítendő egy kölcsönzőből vett ÁVH-s – bőrkabátban érkezett a bíróság épületébe, amely nyilvánvalóan nem felel meg a honvédség alaki vagy öltözködési szabályzatában foglalt rendelkezéseknek. A katonai ügyésztől, aki a törvényesség éber őre, joggal elvárható, hogy ha a felügyelete alá tartozó katonák tekintetében még a kákán is csomót keres, ő maga is betartja az egyenruha viselésére vonatkozó előírásokat, melyek megszegése fegyelmi felelősséget keletkeztet. Arról már nem is beszélve, hogy a katonai bíróság irányába részéről nyilvánvalóan elvárt minimális tisztelet sem fejeződik ki, ha valamilyen szedett-vedett, egyenruhának nem minősülő bőrdzsekiben képviseli a törvényes vádat.
De nem ez volt a bírósági tárgyaláson a legmeglepőbb dolog, ami a katonai bíráskodás pártatlanságába vetett bizalmat aláássa.
A perbeszédek elhangzása és a vádlott utolsó szó jogán történő felszólalása után a bíróság katonai tanácsa ítélethozatal céljából visszavonult, melynek rendje és módja szerint én és a védőm, a katonai ügyész, illetve maga a bíró és a jegyzőkönyvezető is elhagyta a tárgyalótermet és azt annak rendje módja szerint kulcsra is zárták. A jelen lévő vádat képviselő bőrdzsekis, ügyészként eljáró személy is a bíróval és a jegyzőkönyv-vezetővel együtt eltávozott. Kis idő elteltével a vádhatóság bőrdzsekis képviselője kulccsal a kezében érkezett vissza a tárgyalóhoz, majd kinyitotta az ajtaját és bement a terembe. Személyem, mint vádlott nem tudtam tétlenül nézni az ügyész nyilvánvalóan törvénysértő magatartását és benyitottam a tárgyalóterembe, ahol az ügyész a jegyzőkönyvvezető működő, bekapcsolt(!) állapotban hagyott számítógépe mellett foglalt helyet, egyedül. Látszólag érdeklődéssel figyelte a jegyzőkönyv tartalmát és előtte volt a számítógép billentyűzete is(!!!). A kérdésemre, hogy az ügyész Úr mit keres ítélethozatal közben a tárgyalóteremben, és mit művel a jegyzőkönyvvezető számítógépével, az volt a válasz, hogy „Mi köze hozzá?”.
A katonai bíróság és ügyészség még a látszatát sem kerülte annak a nyilvánvaló ténynek, hogy kart a karba öltve járnak el a katonák ügyeiben, még látszat szintjén sincs meg az Alkotmány szerint is elvárható bírói függetlenség, pártatlanság, elfogulatlanság. A katonai bíróság és a katonai ügyészség törvénysértő bratyizásának ezen arcátlan megnyilvánulását látva, amikor a bíró az ítélethirdetésre visszaérkezett, kikértem magamnak az ügyész eljárását és elfogultsági kifogást jelentettem be a bírói tanáccsal szemben, amely fenti tényt alapul véve a bíró akkor járt volna el helyesen, ha nem hirdetett volna ítéletet.
Az eljáró katonai bíró, Ifkovics Béla hb. ezredes nemhogy számon kérte volna az ügyészt a történtek miatt és jegyzőkönyvezte volna a történteket, vagy jegyzőkönyvbe foglalta volna a jogos észrevételemet, vagy legalább a jegyzőkönyvvezetőjével konzultált volna, hogy a jegyzőkönyv tartalma „megváltozott-e” amiatt, hogy a vádhatóság bőrdzsekis ügyésze a behatolt a lezárt tárgyalóterembe és a számítógéphez ült, tehát ehelyett, mint ha mi sem történt volna belekezdett a már előre meghozott ítélet kihirdetésébe.
Természetesen a koncepciós eljárást megkoronázandó dicső ítélet kihirdetése nem maradhatott el, mely ellen én is és védőm is fellebezett, mert nem történt bűncselekmény, a jelenlévő bőrdzsekis ügyész pedig súlyosbítást kért.
Ítélet kihirdetés után a katonai bíró egyenesen a katonai ügyész védelmére kelt, amikor azt mondta, hogy „az ügyész biztos csak valamiért ment be a terembe”, holott legalább 20 percet tartózkodott bent egyedül amit én is és védőm is látott, és amikor rányitottam, akkor szemmel láthatóan igen jól érezte magát bent (épphogy az asztalra nem tette fel a lábait).
Azzal is megvádoltak, hogy betegségeimről nem adtam tájékoztatást, mely bevádolás azért történt, mert a Tolna megyei rendőrfőkapitány valótlan adatokat adott meg. Ebben keservesen, de a bíróság a jelentési kötelezettség vádja alól felmentett, mivel 141 oldal okirati bizonyítékot terjesztettünk elő cáfolva a Tolna megyei főkapitány valótlan tartalmú kijelentését. Érdekes módon azon indítványomat, hogy dr. Soczó László r.ddtb.-t tanúként hallgassák ki, elutasították, pedig ebben az esetben indokolt lett volna a főkapitány tanúkénti meghallgatása, hogy miért állított valótlant, hiszen ezen okirata alapján a főtitkárt eljárás alá vonták, bevádolták. Talán azért, mert ebben az esetben a hamis vád is megállt volna. Így pedig a hivatali visszaélés bűntettét veti fel a Tolna megyei főkapitány esetében. A vádak koholtak, az igazi bűnösök éppen azok, akik vádoltak és ítéletet hoztak.
Tehát a Somogy Megyei Bíróság Katonai Tanácsa 2010. október 25. napján kihirdetett ítéletével – első fokon – bűnösnek mondott ki 2 rendbeli parancs iránti engedetlenség vétségében, valamint 2 rendbeli jelentési kötelezettség megszegése vétségében, ezért halmazati büntetésül 150.000,- Ft pénzbüntetésre ítélt.
Az ítélettel szemben az ügyész súlyosbítást, míg én, és a védőm bűncselekmény hiánya miatt felmentésért jelentettünk be fellebbezést.
Az ügyben a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa 2011.04.11.-én megtartott nyilvános ülésen az ellenem emelt valamennyi vádpont alól bűncselekmény hiányában felmentett. Az ügy érdekessége, mondhatnám pikantériája, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa volt elnöke Varga Béla hadbíró hamisan vádolt meg, aminek okán engem a hatalmat gyakorlók feltehetőleg nagy nagy örömére és megelégedésére, szintén meghurcoltak. Később további eseményekről is beszámolok, melyek dr. Varga hadbíróhoz köthetők…
Visszatérve a jelenlegi helyzetemhez a telefonlehallgatásokat feltűnő módon oldják meg az előzetes letartóztatásom óta. Szinte minden hívásnál észveszejtően elkezd berregni a telefon, illetve jól hallható, hogy rákapcsolnak egy másik vonalra és onnan indítják a hívást. Tudvalévő, hogy a lehallgatásoknál olyan technikával rendelkeznek, hogy az érintett azt észre sem veszi. Ez a nemtelen és aljas módszerük is arra irányul, hogy idegileg kikészítsenek, megfélemlítsenek, vegzáljanak. Tudjam, hogy mindent látnak, hallanak, nem lehet nyugtom tőlük. Sajnos ezt nemcsak velem, hanem közvetlen munkatársaimmal is eljátsszák.
Száműzetésben
2011. július 8-án
36. napján
2011.07.08-án a Somogy Megyei Főügyészség immáron 2. alkalommal ad helyt a panaszomnak és hatályon kívül helyezte a Kaposvári Nyomozó Ügyészség határozatát. A panaszomnak való helyt adás oka az volt, hogy kérelmemre a Kaposvári Nyomozó Ügyészség nem oldotta fel részlegesen a lakhelyelhagyási tilalmat. Ennek a „gesztusnak” köszönhetően így nem tudtam megjelenni szándékom ellenére a Legfelsőbb Bíróságon, ahol felülvizsgálattal éltem az ellen, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa mint másodfokú bíróság helybenhagyta a Fővárosi Katonai Bíróság ítéletét és immár jogerősen megállapította a 2 rb. bujtogatást, ezért pénzbüntetéssel és rendfokozatom elvételével sújtott, mert képviselni merészeltem a rendőri munkavállalókat, illetve a 2006-os események kapcsán a rendőri brutalitás miatt bocsánatot kértem.
Előzményként a teljesség igénye nélkül
szó szerinti idézetek a 2 rb. bujtogatás ítélet indokolásából, melynek felülvizsgálatára a Kaposvári Nyomozó Ügyészség nem engedett el, alkotmányos jogaimat korlátozva. Ma Magyarországon szakszervezeti vezetőként bűnözőnek nyilvánított néhány katonai bíró az alábbi nyilatkozataimért:
1. „Rendszeres az ellentételezés nélküli túlmunka végeztetése…”
2. „Nyilvánvaló járandóságokat nem fizetnek ki évek óta a kisrendőröknek..”
3. „A rendőri vezető kiválasztása urambátyám alapon történik évek óta és egyre nagyobb arányban. Ma már szinte csak az lehet rendőri vezető, akinek vagy politikai támogatottsága van, vagy pedig rendőri vezetők rokona, egyenesági leszármazottja. (…) Évtizedes múlttal rendelkező, tapasztalt, az állomány által elfogadott személyeket csak azért nem emelnek vezetővé, mert nincs patrónusuk. Egyre több az alkalmatlan, hátszéllel rendelkező rendőri vezető.”
4. „A rendőri vezetők nyilvánvaló jogsértései rossz példát mutatnak a végrehajtó állomány számára…”
5. „Szinte kivétel nélkül a legtöbb kerületi kapitányságon a vezetők „adományokat” kapnak autókereskedésektől […J. Ez a korrupció melegágya. Miközben a kisrendőröknek km korlátozás van életben.”
6. „Ez a legjellemzőbb ma a rendőri vezetőkre. Jogsértések, törvénytelenségek, majd ha ezt szóvá tesszük, akkor elvtelenül visszatámadnak, ellehetetleníteni próbálnak, büntetőfeljelentéseket tesznek, bíróságokon hecceléssel vádolják a tenni akaró, a megújulást, megtisztulást szorgalmazó javaslatainkat. A rendőrség jelenlegi vezetői garnitúrájának nagy része szakmaiatlan, embertelen és jogsértő módon irányítja a rendőrök mindennapi munkáját.”
7. „Álláspontunk szerint a politikusok felelősségére vezethető vissza mindez, akik elnézik, hogy rendőri vezetők kétes vállalkozói kapcsolatokat építsenek, hogy lábbal tiporják a munkajogi és emberi jogi normákat, hogy pazarló és bűnös módon herdálják el a közpénzt és cserébe a rendőri vezetők a politika elvárása szerint értelmeznek alapvető emberi jogokat szabályozó jogszabályi rendelkezéseket. Jelenleg nincs alkalmas rendőri vezetői garnitúra, csak hatalmaskodás, pökhendiség, a politika felé egymást túllicitáló szakmaiatlan, képzetlen rendőri vezetői réteg, mert az aktuális politikai hatalom irányítja és kézivezérli a jogszabályi rendelkezések helyett a rendőri vezetőket. Ha pedig az aktuálpolitikai érdeke úgy kívánja, akkor látványosan beáldozza a mórt, aki megtette kötelességét, és viheti magával a balhét. […] Milyen rendőrség az, ahol előre borítékolható, hogy sátoros ünnepekkor mely rendőrségi dolgozók kapnak jutalmat? […] Ezt a szégyenteljes közpénz osztogatást az ORFK azzal fejelte meg, hogy minden évben karácsony előtt többszázezer forintos jutalmakat osztott ki a vezetői állománynak titokban. Addig a végrehajtói réteg alulfinanszírozott, fizetése mára már a számlák kifizetésére sem elegendő.”
8. „Csak éppenséggel a mai napig olyan rendőri vezetők vannak nagy arányban a rendőrségen, akik a fenti — példálózó jelleggel felsorolt — cselekményeket és ehhez hasonló parancsnoki visszaéléseket nap, mint nap elkövetik. A morális lezüllesztés pedig évek óta folyik, évek óta tudja a politika, hogy a rendőrség vezetésével problémák vannak. [.. .j Bűnöző kisrendőrök és politikailag felelős rendőri vezetők. Pedig fejétől bűzlik a hal, ez az egész züllesztés a rendőri vezetők prostituálódásával kezdődött. […] Miért csodálkozunk azon, hogy amikor törvénysértő, hatalmaskodó kiskirály rendőri vezetők jogsértései következmények nélkül maradnak, akkor egyes kisrendőrök is veszik maguknak a bátorságot, hogy törvénysértéseket kövessenek el?”
9. „A rendőri vezetői hatalmaskodások, a rendőr komisszárok térnyerése, a rendőri vezetés belterjessé válása, és a mindenkori politikai hatalom kézi vezérlése ellen.”
10. „Törvényeken felülemelkedő rendőri vezetők gátlástalan jogsértései büntetlenül maradtak, maradnak, sőt kitüntetéseket vesznek fel, amikor az aktuális hatalom szája íze szerint veretik szét a felhergelt kisrendőrökkel az utcán elégedetlenkedő, mindenükből kisemmizni akart emberek ezreit, tízezreit.”
11. „a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete együttérzését fejezi ki, és elnézését kéri azoknak a magyar állampolgár társainknak, akiket prostituálódott rendőri vezetőink és bűnös magatartású rendőr „kollégáink” tevékenysége jogaiban, emberi mivoltában sértett, meggyalázott.”
12.” a magyar rendőrség beosztotti állománya egyre jobban kisemmizett, saját vezető által sok esetben megalázott”
13. „ a rendőrség egyes vezetői aktívan ténykednek azért, hogy az utca állampolgárát az utcán szolgálatot teljesítő kisrendőrök ne „szolgálják és védjék”, hanem büntessék!”
14. „Természetesen a TMRSZ-nek eddig sem voltak illúziói, hogy az ORFK vezetője a pártállami tanácselnöksége idején megszokott módszereket 2009-ben is ugyanazzal a természetességgel kívánja alkalmazni, mint amelyben egykor szocializálódott. Az ORFK vezetője napról-napra tanúbizonyságát adja annak, hogy a Rendőrség vezetésénél sokkal jobban ért pajzán versek írogatásához, a TMRSZ munkájának akadályozásához, vagy akár egy rendőrségi popzenekar menedzseléséhez, mintsem, hogy együttműködjön a rendőrség azon reprezentatív szakszervezetével, amelynek soraiban legnagyobb arányban találhatók meg az utcai szolgálatot teljesítő közrendőrök.” stb.
A fenti „bűnös tevékenységem” okán 2011. januárjában már jogerősen 2 rendbeli bujtogatás vétsége miatt ítéltek el, 160 ezer forint megfizetésére köteleztek, egyben mellékbüntetésként méltatlannak mondtak ki. Azaz, arra váltam méltatlanná, hogy a rendőri rendfokozatomat viseljem, így az ítélettel alezredesi rendfokozatomtól is megfosztottak. Akárhogyan és akárhányszor is olvasom el ami miatt elítéltek Magyarországon, ez a vélemény ma is éppen olyan időt álló és aktuális mint pár évvel ezelőtt. Semmi nem változott, ami változott, arról pedig elmondható, hogy csak rosszabbodott. Ma már törvénybe van iktatva a fülkeforradalmárok csipet csapatának köszönhetően, hogy a rendőrök egy hónapnyi időtartamban egyszerűen hazudtak, a rendőr szavahihetetlen. Természetesen nem tábornokok, rendőri vezetők szavahihetetlenségét foglalták törvénybe, hanem az egyszerű utcán ténykedő kisrendőrök kollektív bűnösségét foglalta törvénybe az Országgyűlésben garázdálkodó kompánia. A rendőr megbecsültsége ma ennyit ér. A munkáját végző rendőrt saját kormánya hazugozza le. A kormány mondja rendőrök százainak a szemébe – és üzeni további tízezrek számára – hogy a 2006-os vekkerforradalom kudarcba fulladása miatt a fülkeforradalmárok nem felejtik el, hogy 4 év túl sok volt nekik távolról nézni a közpénzek feletti rendelkezést. Ezt nem tudják megbocsátani a Döblingbe visszajáró törzsvendégek.
Ez ellen a gyalázatos igazságtalanság ellen éltem felülvizsgálattal, és a Legfelsőbb Bíróság által tartott 2011.06.21-i felülvizsgálati nyilvános ülésen tartott tárgyalásra nem engedett el a Kaposvári Nyomozó Ügyészség Vezetőnője dr. Fürst Gabriella. A Somogy Megyei Főügyészség panaszomnak való helyt adáskor megállapította, hogy a Kaposvári Nyomozó Ügyészség Vezetőnője dr. Fürst Gabriella törvénysértően korlátozta védekezésemhez való jogomat.
Itt tartunk most. A napok peregnek, az ügyészség pedig teljesíti a parancsot. Az ellentmondást nem szerető miniszterelnök idegrendszerét kímélendő a szovjet mintára szerveződő ügyészség végrehajtja az elvtársak utasítását, elvárásunknak megfelelően ténykedik. A Visinszkij babérjaira törő kaposvári ügyészek M. Gorkij örökbecsű mondásának megfelelően ténykednek: „Ha az ellenség nem adja meg magát, akkor megsemmisítik”.
Dr. Fürst Gabriella előbb, vagy utóbb kitüntetést fog kapni, vagy előléptetik. Vagy mindkettő. A történelem ismétli önmagát.