A finneket érdekli mi történik Szima Judit főtitkárral

Beszélgetés a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetének főtitkárával,
a rendőri rendfokozatától megfosztott,
lakhelyelhagyással sújtott Szima Judittal

A finn nép által létrehozott demokrácia és a között, amit most Magyarországon látunk, ég és föld a különbség


Szima Judit

Kedves Szima Judit! A finn SPJL (www.spjl.fi = Suomen poliisijärjestöjen liitto = a Finn Rendőri Szakszervezetek Szövetsége) tegnap virágot küldött Önnek, a Tettrekész Magyar Rendőrszakszervezet főtitkár asszonyának, Létavértesre, ahol ai 72 órás fogvatartás után még mindig házi őrizetben van.

Sz.J.: Pontosítanék, nem házi őrizetet, hanem úgynevezett lakhelyelhagyási tilalmat rendelt el lakókelyemtől 300 km-re a bíróság, ami azt jelenti, hogy a házból kimozdulhatok, de a települést nem hagyhatom el mindaddig, amíg azt az ügyészség – amely Magyarországon a vádhatóság szervezete – célszerűnek tartja.

Különösnek tartom, hogy külföldön észreveszik azt, amiről mi magunk Magyarországon nem tudunk, nem szólunk, amit minálunk a hírközlőszervek hihetetlenül könnyedén el tudnak hallgatni.

Sz.J.: Amikor a TMRSZ szakmai küldöttségével Finnországban jártunk, elismeréssel adóztunk annak, amit tapasztaltunk mind a finn rendőrség szakmaisága, mind társadalmuk és az emberek egyenessége vonatkozásban. A finn nép által létrehozott demokrácia és aközött, amit most jelenleg Magyarországon a kormánypárt erőszakossága révén kiépülni látunk, ég és föld a különbség, mint ahogy ég és föld a különbség egy demokrácia és egy diktatúra között is.

A magam tapasztalatai szerint az emberek egy jelentős része nem is hallott Szima Juditról, vagy ha netán mégis, akkor csak azt, hogy Szima megvédte a 2006-os rendőri brutalitást, s hogy védi azt az igazságtalan állapotot, hogy a rendőrök 40 évesen nyugdíjba mehessenek.

SzJ: Először is a kérdés eleve hamis látszatot kíván kelteni az olvasóban, ezt nem tudom elfogadni. Nem védtem meg a rendőri brutalitást. Aki ilyet állít, az hazudik. Az egyetlen olyan szakszervezeti vezető és egyetlen közszereplőnek minősülő rendőrségi munkavállaló voltam 2010-ig aki a nyilvánosság előtt elítélte a 2006-os rendőri túlkapásokat.

A kérdésben megfogalmazott másik állítás pedig – miszerint igazságtalan állapotot védek a szolgálati nyugdíj melletti kiállással – szintén féligazság. Azért féligazság, mert olyan emberekről van szó – 40 évesen csak a legritkább esetben mehet el egy rendőr nyugdíjba egyébként ma is – akik sokszor családjuk egységét, egészségüket, lelki békéjüket, fiatalságuk évtizedeit, a civil életben boldogulás korlátlan lehetőségeit adták fel, amikor elfogadták az állam által kínált feltételeket. Ezek az állam által kínált feltételek miről is szóltak? Először is egy sor alkotmányos alapjogodat korlátozza az állam.
Korlátozza olyan mértékben, hogy egy évtizedes bűnözői múlttal, méteres priusszal rendelkező köztörvényes bűnözőt több jog illeti meg, mint egy magyar rendőrt. Köztörvényes tolvaj minden további nélkül lehet országgyűlési képviselő, vagy polgármester például. Közel 20 olyan jogfosztást kell a rendőr alapjogai korlátozásakor figyelembe venni, amelyet nem gyakorolhat. Ezek mellett mit kínált az állam? Biztos munkalehetőséget, egy átlagosnak mondható illetményrendszert és – itt van a hangsúly – bizonyos szolgálai idő eltelte esetén, ha egyéb más feltételek is teljesülnek ezzel egyidőben – a szolgálati nyugállományba vonulás lehetőségét.

Az a fiatal aki ezt vállalta, tehát a joglemondást és cserébe az állam által ígért ellentételezést, komplexen kell kezelni. Ez egy munkaszerződés. A rendőr teljesít 25 vagy több évig és ha az egyéb feltételek fennállnak, akkor az államon az ellenszolgáltatás fennmaradó része, azaz a szolgálati nyugállományba helyezés és a nyugdíj megfizetése.

A civil életben ha a vállalkozó felépít egy házat jó minőségben azt ki kell fizetni. A fizetés módjában a felek előre megegyeznek és aszerint kell fizetni. Ez a dolgok rendje évezredek óta. Magyarország minden nemzetközi jogi alapelvet elismer mióta hazánk jogrendszere a római jogon alapul.

A rendőrök korkedvezményes szolgálati nyugdíjának alapja, hogy a rendőr az állam által megkövetelt szolgáltatást megkapta. A rendőr felépítette azt a házat, amit az államnak most ki kell fizetni. Azt, hogy ez a szerződés társadalmi szempontból igazságos-e az egy külön téma. Szerintem egyébként értékarányos és igazságos, de ez egy másik, jövőre vonatkozó kérdés. Ha ezen a feltételrendszeren változtatnak, nyilvánvalóan kevesebb fiatal számára marad vonzó a rendőri hivatás.

Azok viszont akik a rájuk eső részt teljesítették, azok az életüket erre tervezték. Szolgálnak valamennyi ideig, aztán ha belebetegszenek a napi stresszbe, vagy a politikailag kézivezérelt rendőrségen az éves rendszerességű átszervezés következtében megszűnik a beosztása akkor telítve az évtizedes megalázás érzésével, frusztrációval, joga van a nyugállományba vonulást választani. Utóbbival kapcsolatban megjegyezni kívánom, hogy már évek óta csak 50%-os mértékű nyugdíjban részesülnek ezek a kollégák.

Az állami irányítás végrehajtó szervezete – a kormány és itt gondolok már az előző kormányokra – évek óta azt a sunyi és gagyizó tevékenységet fejtik ki, hogy a rendőröknek ne kelljen kifizetni azt amit korábban törvényben vállaltak. Az előző kormány vágta meg ennek a nyugdíjnak az 50%-át a jövőre nyugdíjba vonulók tekintetében, érintetlenül hagyva a 20 éves szolgálati viszonnyal rendelekezők jogait.

A jelenlegi kormány annyival gátlástalanabb, erkölcstelenebb és eléggé vastagbőrrel rendelkeznek a vezetői politikusai az arcukon arra, hogy a világ összes modern társadalmának nevezett országától eltérően visszamenőlegesen fossza meg a tulajdonuktól az embereket.

A nép nevében eljáró ténykedésük csupán padláslesöprés. Amit az elmúlt 20 év elit politikusi sáskajárása meghagyott az embereknek, mert például volt elég ellopni való közvagyon privatizációnak és reformnak nevezve, az már elfogyott, a modern kori arisztokráciának nevezett elit-politikusi és bankárréteg viszont sokasodott, szaporodott, egyre több éhes száj tartozik a holdudvarhoz. Ennek a jóllakatásához már hozzá kell nyúlni az emberek személyes vagyonához, személyes tulajdonához. Amit a kormány művel az nem reform, hanem köztörvényes csalás és lopás, amiért börtön járna egy normális társadalomban. Az ország első számú vezetője ugyanúgy becsapta a rá szavazó választókat, mint az előző kormányok.

A jelenlegi kormánypárt, elveszi az emberektől a tulajdonukat. A magánnyugdíjpénztári megtakarításhoz semmi köze a kormánynak, mégis rátette a kezét. Államosította az emberek pénztári megtakarításait.

Szima Judit

A szolgálati nyugdíjasok joga is tulajdoni természetű az Európai Emberi Jogi Bíróság következetes gyakorlata szerint és a józan ész szabályai szerint is. Orbán Viktornak azonban van elég vastag bőr a képén, hogy politikai eredménynek hazudja itthon és az EU-ban is emberek millióinak a kifosztását. Ez már beteges és komolyan felvetődik annak szükségessége, hogy az állami irányításban szerephez jutásnak csak egyik feltétele legyen a választói akaratban megtestesülő mandátum és a másik – ma még hiányzó – követelményrendszer is megfogalmazásra kerüljön. Ez alapján olyan erkölcsi és mentális tulajdonságokkal is rendelkeznie kellene egy állami vezetőnek, amelynek a jelenlegi kormány döntési jogkörrel rendelkező, vagy befolyással bíró emberei többsége nyilvánvalóan híján van. Az emberek kifosztását nem lehet „strukturális átrendeződésnek”, nem lehet „reformnak” hazudni. Ez kérem szépen lopás. Több rendbeli, bűnszövetségben és értékét tekintve is a legsúlyosabban minősülő esete. Ezeknek az embereknek a kifosztása ráadásul a nép nevében és a társadalmi igazságosság nevében történik és aki felemeli ellene a szavát – lásd az én esetemet – azt ugyanúgy mint a Szovjetunió NKVD-je tette, börtönbe zárják, megalázzák, mocskolják. Az NKVD szerepét betöltő hatalmi szervek is léteznek éppen szovjet mintára kialakítva, azaz a politikai bagázs közvetlen irányítási jogkörrel bír felettük.

A sztálini szovjetunió is megbukott és az orbáni szovjetunió is meg fog bukni. Orbán folyamatosan elhatárolódik Moszkvától, amiben van részigazság annyiban, hogy ő még látszatra sem egy Putyin formátumú államférfi, hanem egy törpe Sztálin, aki ugyanúgy gulágra vinné a renitens társadalmi rétegeket, mint tette az Sztálin az őrjöngése idején.

Orbán „nép ellensége” a rendvédelmisek, a cigány emberek, a munkanélküliek és a rendszer kritikusai, akik persze nem kapnak munkát tudásuk tapasztalatuk ellenére sem. Velük akar lapáttal, ásóval és talicskával felépíttetni focistadionokat, csatornákat, tározókat éhbérért a minimálbér feléért. Ezeket az embereket – tehát rendőröket, cigányokat, ellenzékieket – lényegében gulágokba terelné a rendszer és ott az emberek közül neveznének ki fegyőröket és neveznének ki rabszolgákat. Ezek aztán majd elvégzik egymással a leszámolást. Ezek az ingyenmunkások pedig elérhetőek lesznek olyan haveri nagyvállalkozóknak is – hangsúlyozom a minimálbér feléért – akik kapják majd a zsíros állami megrendeléseket például devizahitelesek megsegítésére szolgáló családi ház építési program keretében.

A jelenlegi kormányzat saját tulajdonaként kezeli az ország lakosságát, a rendelkezésére álló erőforrásokat. A gazdagokat még gazdagabbakká teszi, a dolgozókat és a szegényeket pedig gátlástalanul kifosztja, mert van elég vastagbőr a képükön. Közben igazságosságról papolnak majd megebédelnek a köz pénzéből, beülnek a köz autójába és felveszik a köz pénzéből a költségtérítésüket és a háromszorosára emelt javadalmazásukat. Aztán szónokolnak ismét ezerrel, miközben egy-egy igaz elszólás is kicsúszik néhanapján szűk körben a szájukon. Akinek nincs semmije az annyit is ér. Ez nem csupán Lázár, nem csupán Orbán, hanem az összes vele bűnszövetségben lévő ember mottója is.

Amíg az Orbán formátumú percemberkéket a társadalom ki nem irtja a közéletből, addig Magyarországon esély sincs a széles tömegek jólétére. A társadalmi rétegek összeugrasztása, vallás, bőrszín, társadalmi különbség vagy éppen nyugellátás igazságtalansága címszó alatt biztosítja ezeknek a brigantiknak az élősködését. A társadalomnak fel kell nőnie. Az emberek szemét ki kell nyitni, mert elfelejtett a többség önállóan gondolkodni. A kormány pedig ezt kihasználja hazugság, ármány, cselszövés vagy éppen politikai megrendelésre zajló koncepciós perek elrendelésével és mindig akad olyan vérbíró aki a gerinc és a tisztesség helyett a pénzt, a pozícióban maradást választja, azt részesíti előnyben a tisztességgel a nép szolgálatával szemben.

A jelenlegi politikai berendezkedés haszonélvezői a politikusok, a bankárok és ezek gazdasági holdudvara, vállalkozói. Akik ezeken kívül rájuk szavaznak, azok becsapott, megtévesztett emberek, akik hinni szeretnének abban, hogy az A csapattól különb a B csapat. Miközben lényegi különbség nincs, a rendszer attól működik, hogy a mindenkori ellenzék azt mondja amit az emberek hallani akarnak, de amikor helycsere történik, azzal szerepcsere is lezajlik és tovább folyik az emberek manipulálása és kifosztása.

Ez majd el fog érni egy olyan pontot, amikor a politikusok bújkálni, szaladni fognak, menekítik ki a vagyonukat az országból, mert előbb-utóbb az emberek fel fognak ébredni, tisztán fognak látni és nem lesz különbség a szemükben egy Orbán vagy egy Gyurcsány között.

A szakszervezetünk 2004-ben, az előző két ciklusban kormányzó kommunista utódpárt MSZP idején alakult. Magyarországon az elmúlt 20 év arról szólt, hogy a politikai elit és klientúrája szétlopta az országot. Jelenleg is ez folyik, a fülkeforradalmárok is csupán nagypályás és kispályás tolvajok, élősködők gyülekezete. Kivétel nélkül. Szavazó droidok, akik a választóknak tett ígéreteknél erősebbnek tartják a pártfegyelmet.

Ebben a közegben a politikus-élősködők nem csupán a jogszabályi környezetet, a törvényeket alakították minderre alkalmassá, de a rendőrségnek és az ügyészségnek a szakmaisága sincs meg, még nyomokban sem azokban az ügyekben, melyekben politikusra vagy a környezetéhez tartozó klientúrára vetődik az árnyék, hogy a zavarosban halászik.

A mai politikai elitnek jól felfogott érdeke, hogy a 90-es évek elején a milliárdos vagyonokat eredményező olajbűnözés – amikor a háztartási fűtőolaj és a gépjármű dízelolaja között hatalmas árkülönbség volt – és a politikai pártok közötti összefonódás rejtve maradjon, ezért például ezeket az ügyeket 90 évre titkosították Magyarországon, ami normális körülmények között abszurdum.

Ez egyértelműen megmutatja, hogy az elmúlt 20 évben kormányzó pártok és prominens képviselői vastagon érintettek ezekben a százmilliárdos nagyságrendű ügyekben. Úgy gondolom, semmi túlzás nincs abban, hogy Magyarország elmúlt 20 éve arról szólt, hogy korrupt és köztörvényes bűnöket bűnszövetségben, maffiajellegű felépítésben elkövető csoportok szereztek meg milliárdos vagyonokat, miközben ezek a csoportok közvetlen ráhatással bírtak az Országgyűlésbe bekerülő pártok jogalkotására, annak irányvonalára. Sajnos 20 év óta Magyarországon egy a törvények felett álló, érinthetetlen politikai klientúra végezhet gátlástalan szabadrablást olajozás, privatizáció, közbeszerzés vagy éppen a kormányzás eszközével.

A 2006-os rendőri brutalitás azonban nem egy és nem egy különleges eset volt, hanem amint erre már korábban is rámutattunk, egy hosszabb folyamat része. Az ugyanis a politika felelőssége, azé a politikáé, amely kézi vezérléssel nevezi ki a rendőri vezetőket, és azon jogi körülményeké, melyek lehetővé teszik, hogy rendőri szakmai képzettség nélküli, laikus politikus adjon ki szakmainak gondolt parancsot közvetlenül a legfőbb rendőri vezetőnek. Ez is abszurdum. Az a kormánypárti politikus, aki éppen ágazati miniszterként irányítja ily módon a rendőrséget, teljes mértékben megfelel – a szervezeti felépítés és az irányítási jogkör tekintetében – a Szovjetunió pártkomisszár-rendszerének, ahol a szakmai, katonai vezetésnek az elvtársak mondták meg, hogy merre és mit kell csinálni. Nálunk 20 év óta pártkomisszárok irányítják a rendőrség szakmainak mondott munkáját.

2006-ban az akkori miniszterelnök szűk pártkörben világossá tette, hogy lóvá tették az Európai Uniót, becsapták a választópolgárokat és éjjel-nappal hazudtak. Ekkor az emberek egy néhány száz fős csoportja órákon keresztül verte a Magyar Televízió Székházának kapujába odarendelt kb 50-70 védőfelszerelés nélküli rendőrt botokkal, kövekkel.

Amikor megsérült a rendőr, kiemelték, helyére küldtek további rendőröket szintén elégtelen védőfelszereléssel és az egyik televízió élő, egyenes adásban mutatta, hogy órákon keresztül verik a magyar rendőrt, miközben a főrendőr Brazíliában nyaralt, a helyettese pedig – mint később nyilatkozták – nem volt felkészülve erre az eddig példátlan esetre. Kevés szó esett arról, hogy aznap éjjel kb. 250 rendőr került kórházba, volt aki életveszélyes sérüléssel, miközben több száz rendőr volt teljes csapatfelszerelésben, látótávolságban, de nekik nem engedték, hogy segítsenek a halálfélelemben lévő kiszolgáltatott kollégáiknak.

Ez az egész egy megrendezett és aljas művelet volt a politikai elit részéről, annak érdekében, hogy a kormányfő hazugságbeszéde miatt elégedetlen tüntetőket később a rendőrökkel szétverethessék, és a rendőrkollégákban emlékként és serkentőleg munkálkodjon, hogy több száz kollégájukat verték meg ezek a tüntetők.

Ez volt az a mozzanat, amely egyik fő okozója volt a 2006-os rendőri túlkapásoknak. Ami nem mentség a brutálisan fellépők tettére, de mindenképpen magyarázat. A másik okozó az hogy az 1956-os forradalom 50. évfordulóján (egy hónappal a televízió székház ostromát követően) a jelenlegi kormánypárt, az akkor még ellenzéki párt több tízezer ünneplő embert vitt ki az utcára, miközben pár utcasarokkal odább egy kb. 2-3 ezer fős demonstráció résztvevőivel szemben rendelt el a rendőrség oszlatást, amelynek során teljesen szakszerűtlenül – és utólag sokak szerint tudatosan – ezt a 2-3 ezer fős tömeget a rendőrség rátolta a békés demonstrációra.

Ott akkor történt a legtöbb rendőri túlkapás és a már hetek óta felheccelt, kritikán aluli élelmezéssel, otthonuktól hetek óta távollévő rendőrök, akiknek egy részét például lóistállóban szállásolták el, vagy rendőrruhába öltöztetett személyek közül néhánynál elszakadt a cérna és megengedhetetlen dolgokat vitt véghez.

Ennek során védtelen, magatehetetlen, földön fekvő, ellenállást nem tanúsító személyeket bántalmaztak, amelyet videó felvételek sokasága bizonyított. A rendőrség vezetése rendszeresítetlen eszközökkel – vadászpuskákkal, nem ismert hatásmechanizmusú gumilőszerekkel – súlyos sérüléseket, maradandó fogyatékosságokat okozott több embernek is.

Ezt követően az akkori kormánypárt fővárosi vezetője megdicsérte és kitüntette a rendőrség egyik fő felelősét, Budapest rendőrfőkapitányát.

Ebben a helyzetben rendőrként és szakszervezeti vezetőként – a felelősök helyett, mivel ők éppen kitüntetéseket és jutalmakat vettek át – elnézést kértem a rendőrség fellépése során megalázott, megvert magyar állampolgároktól, melynek egyik eredményeként megfosztottak alezredesi rendfokozatomtól.

Minden igyekezetemmel azon voltam a munkatársaimmal az elmúlt években, hogy az a tudatos züllesztés, amellyel a politikusok a magyar rendőrséget el kívánták lehetetleníteni, azok a folyamatok, amellyel a magyar adófizetőket és az egyszerű kisrendőröket egymással szembe kívánták helyezni, megakadályozzuk munkatársaimmal.

Minden lehetséges eszközzel érzékeltetni akartuk, hogy a magyar rendőrt, aki szintén munkavállaló, ugyanúgy kizsákmányolja a politikai réteg, mint az egyszerű adófizetőket. Az elit politika egymásnak ugraszt társadalmi rétegeket Magyarországon, hogy ezek a csoportok egymásra haragudjanak, miközben a politikusok harácsolnak. Élősködnek az ország erőforrásain, szétlopják a költségvetés forrásait – természetesen mindent jogszerűen és megfelelő módon kommunikálva – és látszólag egymásra mutogat a kormány és az ellenzéke, miközben példátlan vagyonokat halmoznak fel ezek során.

Ma már ezt az emberek egyre nagyobb hányada látja, egyes felmérések szerint ma a választópolgárok több mint 50%-a egyik bejegyzett pártra sem adná a szavazatát.

Tévedek-e, ha azt gondolom, hogy a valódi oka az Önnel szemben történteknek az, hogy Ön volt az egyetlen rendőri szakszervezeti vezető, aki bocsánatot kért a 2006-ban a Fidesz-es és Jobbik-os tömegek ellen elkövetett rendőri terror miatt; hogy Ön volt az egyetlen rendőri szakszervezeti vezető, aki föl mert szólalni Kövér Lászlónak, az Országgyűlés elnökének a magyar rendőröket gyalázó megjegyzései ellen; s hogy a belügyi vezetés annak sem feltétlen örül, hogy a TMRSZ sorra nyeri az általa képviselt egyszerű rendőrök pereit. Szima Judit az, aki a különböző fórumokon rendíthetetlen következetességgel kiáll a magyar rendőrök érdekeiért.

Sz.J.: Amit felsorolt, az mind helyénvaló vélemény, magam is úgy gondolom, hogy ezek is az okok között szerepelnek.

A másik ok viszont az, hogy Magyarországon 20 éve vadkapitalizmus van, ahol a dolgozó tömegekből minél nagyobb profitot kívánnak kisajtolni a munkáltatók.

Ebben a rendszerben a legnagyobb munkáltató az állam, amelynek végrehajtói hatalma a mindenkori kormányzat és az azt adó kormánypárt vagy kormánykoalíció. Ahhoz, hogy ezek a nyertes politikusok, pártok és holdudvaruk, illetve hitelezőik minél nagyobb profithoz jussanak, minél jobban ki kell fosztani a munkavállalókat.

A jelenlegi kormányzat egyes tagjai fényűző luxust hoztak létre maguknak, kérkednek gyermekük svájci bankszámlájával és közben egyes kiszivárgott monológjaik alapján lenézik a kisembereket, azokat, akiket ők tettek a rendszerváltás veszteseivé. 32 éves kormánypolitikus – aki nem mellesleg az országgyűlés kormánypárti frakciójának a vezetője és aki elképesztő vagyon tulajdonosa lett ennyi idős korára úgy, hogy az egyetemi padból kikerülve azonnal főállású politikus lett – nyilatkozta, hogy akinek nincs semmije az annyit is ér. Magyarországon százezrek veszítették el munkájukat, napról-napra élnek, gyermekeik éheznek és eközben ilyen politikusok mérgezik a levegőt Magyarországon.

Ezeknek a képmutató, álságos hazug embereknek a hiteltelenségére mindig rámutatok. Lehet, hogy ez nem célszerű, nem diplomatikus, de az ország lakossága jelentős részének a nyomora ezeknek a szélhámos politikusoknak a tolvajlásaihoz, élősködéséhez köthető.

Ez a valódi oka annak, hogy most a kormány által irányított ügyészség mondvacsinált okkal büntetőeljárást indított, a tagjainkat, tisztségviselőinket, alkalmazottainkat vegzálják, megfélemlítik.

Elszámolással tagjaink felé tartozunk, nem pedig az ügyészség felé.

Mi volt a hivatalos oka az Önnel szembeni durva eljárásnak?

Sz.J.: Munkásságom során folyamatos durva eljárásoknak vetettek alá, melynél ez a legutóbbi a legalantasabb eljárás, mert a családomat, özvegyként a kiskorú gyermekemet is belekeverték, ami minden tisztességes emberben ellenérzést vált ki. Szakszervezeti vezetőként rendet, fegyelmet és munkát várok el a munkatársaimtól. Nulláról építettük fel 7 év alatt a mára legnagyobb létszámú rendőrszakszervezetet. Stabil anyagi alapokon állunk. Tagságunk pénzével úgy gazdálkodunk, hogy nem szorulunk rá a mindenkori munkáltató jóindulatára, hogy ilyen, vagy olyan munkát könnyítő feltételrendszert biztosítson.

Önerőből képviseljük a tagságot és működünk. Félévente kapunk adóellenőzést, ügyészségi vizsgálódásokat. Sőt, munkaügyi ellenőrzést is végeztettek nálunk, amikor is az ellenőrök maguk mondták el, hogy soha egy szakszervezetnél nem voltak ellenőrzésen emlékezetük szerint az elmúlt 20 év során. Eddig mindent rendben találtak, bár az ügyészség folyamatosan vizsgálódik.

Ebben a közegben voltak, akiktől a munkájuk nem megfelelő ellátása, vagy emberi tulajdonságaik miatt megváltunk, vagy azon egyszerű ok folytán, hogy nem a munkavállalókat képviselték, hanem más idegen érdekek mentén bomlasztani, a szervezetet szétverni akarták.

Ezek a „ sértett” és küldött, vagy időközben „megvásárolt”emberek – tudomásunk szerint eddig 10-15 főre tehető a létszámuk, akiknek egy része rendőrségi munkavállaló, másik részük alkalmazott volt . Őközülük páran tettek feljelentést megfelelő háttérbázissal a hátuk mögött, a többieket pedig deszantosokként bedobták a szokásos módszert alkalmazva és azt vizsgálják, amit már többször igen alaposan levizsgáltak több helyen és bűncselekmény hiányában megszüntették az ellenünk kreált ügyeket.

Hogy milyen feljelentésre ugrottak azt nem tudom, de a lényeg nem a feljelentésben, hanem a nyilvánvalóan meglévő politikai megrendelésen van. Ezt bizonyítja, hogy ugyanezeknek az embereknek a feljelentését korábban már vizsgálták és az előző kormány idején még nem volt olyan jellegű a politikai megrendelés, hogy az ügyészek ezzel takarózva elindítottak volna bármiféle szankcióval, jogkorlátozással járó vegzálást. Abban is biztos vagyok, hogy a nevemet valamilyen uton-módon felhasználhatták. Azért mondom ezt, mert 2009 év elején, amikor a TMRSZ-t lehetetleníteni akarták a nevemet hamisították.
Ezt igazságügyi szakértő mondta ki később, – természetesen az elkövetőt(ket) nem találták – és csináltak belőle nagy csinnaddrattát, rossz hírünket, híremet keltve, ugyanúgy mint most, hogy a hír előbb ment le a sajtó felé, mint ahogy házkutatni jöttek szinte egy hadsereggel.

Tulajdonképpen azt mondhatom a rendelkezésemre álló adatok alapján, hogy ügyészség azt vizsgálja megítélésem szerint teljesen törvénytelenül, hogy a szakszervezet pénzéből mit és mire költünk. Szerintük nem arra költöttük el a pénz egy részét, amire a tagság megbízást adott, kvázi átvette a tagság szerepkörét. Ezzel kapcsolatban az ügyészséget abszolút nem érdekli, hogy a szakszervezet a saját pénzét arra költi, amire akarja, amire a költségvetés szól.

A pénz elköltéséről pedig – amennyiben demokráciában élünk – a szakszervezet felé tartozunk elszámolni, nem pedig az ügyészség felé. Az elmúlt évben megtartott kongresszusunkon a küldöttek ellenszavazat nélkül fogadták el a gazdasági beszámolót, azaz a szakszervezetet alkotó emberek azt mondták, hogy a pénzeket arra használtuk fel, amire kellett, amire célszerű volt. Ez a szakszervezet belügye, és ebbe a belügybe köt bele az ügyészség. Vizsgálódik, letartóztat, az ügyvédemtől elszeparál, akadályozza az ügyvédi kapcsolattartást, alkotmányos jogaimat semmibe veszi és pszichikai nyomás alatt tart folyamatosan többek között azzal is, hogy telefonhívásaimkor hangos kerregő hanggal jelzik, hogy a vonalban mások is vannak.

Az ügyészség meggyanúsítása sem egyértelmű, erre a kihallgatásomkor is felhívtam a figyelmet. Szerintük mintegy 3 millió forintot nem úgy használtam fel, mint ahogy az szerintük helyénvaló lett volna. Ez pedig már puszta jogi vonatkozásban is abszurd ügyészségi jogértelmezés, hiszen törvényi felhatalmazás nélkül már sokadjára, belügyekbe avatkoznak.

Kézen közön csereberélik egymás között a szakszervezet adatait, a tagok adatait, a lefoglalt adatokat pedig törvényellenesen – ha hiszi, ha nem – nem adják vissza az eljárás megszüntetésekor, mondván, hogy azt megsemmisítik. A mostani eljárás egy 2010-ben egyszer már megszüntetett eljárás, amelynek az iratait elvileg selejtezni kellett volna, hiszen akkor bűncselekmény hiányában lezárták az eljárást. Most mégis előkerült az irat. Leporolták, majd pénteken éjjel 72 órás őrizetbe vettek, hogy a hétfőre meghirdetett fővárosi tüntetésen – amelyet szakszervezetünk szervezett – ne vehessek részt.

Önt 72 órára rácsok mögé vitték, s most Létavértesen házi őrizetben van. Mit mondanak a TMRSZ jogászai, milyen esetekben lehet valakivel szemben úgy eljárni, mint azt Önnel tették? Milyen vádak, körülmények esetén?

Sz.J.: A lakhelyelhagyási tilalmat a bíróság rendelte el. Elvi alapja, hogy ne tudjak megjelenni a feltételezett bűncselekmény helyszínén, ne tudjak bizonyítékot eltüntetni, ne tudjam megfélemlíteni, vagy befolyásolni a tanúkat, a szakszervezet alkalmazottjait, tagjait, tisztségviselőit. A vádhatóság álláspontja szerint 12 éves büntetési tétel fenyegetettségű az a terhemre rótt cselekmény, amelyet szerintük elkövettem, így minden további nélkül titkos információgyűjtést is folytathatnak, például a telefonok lehallgatásával, vagy éppen – mint legutóbb kaptam róla információt – fedett nyomozó telepítésével a szakszervezetünkbe.

A most véget ért magyar EU-elnökség számomra sok kérdést tett föl. Ezek között a leghihetetlenebbnek azt látom, hogy akkor, amikor a kárpát-medencei magyarság határainak, önrendelkezésének kérdése teljesen megoldatlan, akkor mostani kormányunk az – egyébként szintén fontos – közép-európai cigánykérdést tűzte ki főtémának. Az viszont már egyenesen félelemmel tölt el, hogy egy olyan EU-ban élünk, ahol a soros elnök Magyarországon egy igen jelentős szakszervezeti vezetőt a legnagyobb csöndben lehet munkájából, otthonából, gyermeke mellől botrányos körülmények között elhurcolni, meghurcolni. Jogos ez a félelmem? Vagy ennyire messzemenő következtetéseket azért nem érdemes az Ön esetéből levonnunk?

Sz.J.: Magyarországon a maradék demokrácia nyomait tünteti el a kormány és annak vezetője.

A média megzabolázása, a bebetonozott és kinevezett pártkáderek bírói, ügyészi pozíciókba ültetése, a visszamenőleges jogalkotás példátlanok a magyar történelemben. A jelenlegi kormányfő mindenkit ellenségnek tekint, aki nem tapsol neki ütemre, ha kimegy focival dekázni az Országház parkolójába.

Azt pedig egyenesen tűrhetetlennek tartja, hogy őt kifütyüljék, vagy obszcén szavak kíséretében küldjék el melegebb éghajlatra a tüntetők. Úgy gondolom, hogy a legutóbbi három kormányciklus és a mostaniból eltelt egy év megalapozza azt a véleményemet, hogy ha egy rendőrnek egészségügyi, pszichikai alkalmasság tekintetében alkalmasnak kell lennie arra, hogy rendőrként dolgozhasson, akkor egy kormánypárti politikus esetében szintén indokolt mentális, pszichés és egészségügyi tekintetben megvizsgálni, hogy alkalmas-e arra, hogy egy országot vezessen.

A notórius hazudozás, nagyotmondás és az emberek becsapása olyan tulajdonságokat és pszichét feltételez, amely alapján úgy gondolom egyes kormánypolitikusok nem lennének alkalmasak rendőrnek, ellenben nincs aggály, hogy emberek millióinak sorsáról döntsenek politikusokként, állami vezetőkként.

Most éppen a miniszterelnök azt a beteges tervét valósítja meg a klientúra ütemes tapsa közepette, hogy emberek tízezreivel fog közmunkának nevezve – valójában kényszermunkában, havi bruttó kb. 150, azaz százötven euróért, azaz 40-45 ezer forintért, ami egyébként a minimálbér fele – focistadionokat építtetni.

Ezek a közmunkások (kényszermunkások), ha nem mennek lapátolni, kapálni és talicskázni, elesnek attól, hogy az állam szociális rászorultságuk alapján segélyben részesítse őket.

Ezekre a kényszermunkásokra pedig a nyugdíjuktól megfosztott rendőrök, börtönőrök, határőrök, tűzoltók fognak majd vigyázni. Gondolom ezt Finnországban eddig még nem propagálták, és Önöknek jó tudni, hogy egy épelméjűségében a fentiek okán is megkérdőjelezhető ember lehet ma Magyarország miniszterelnöke.

Ezeket a véleményeimet eddig sem rejtettem véka alá, megítélésem szerint ez is komoly szerepet játszik a meghurcoltatásomban.

A lakosság önszerveződéseit börtönnel, pénzbüntetéssel fenyegeti a jelenlegi kormányzat

Hadd kérdezzek most két szakmai dolgot!

1. Tavaly finn rendőrszakszervezeti küldöttség járt az Önök vendégeként Magyarországon. Az erről szóló híradások szerint a finn kollégák arról számoltak be, hogy Finnországban manapság a rendőrség manapság a bűnmegelőzésre helyezi a hangsúlyt, s ebben a széles összefogást hangsúlyozzák a társadalmi szervektől a civil szerveződésekig. Mi most azt látjuk, hogy idehaza a civil szervezetek önszerveződését, felajánlkozását arra, hogy részt vegyenek a bűnmegelőzésében törvényi intézkedésekkel akadályozzák meg, sőt büntetik.

Sz.J.: A jelenlegi kormányzat abban érdekelt, hogy a magyar vidék elnéptelenedjen, a földeket ne műveljék az emberek, a földek, az élővizek elértéktelenedjenek. A magyar ember szereti a földet és dolgozni is szeret rajta. Ez nem tetszik az elmúlt 20 év elit politikusainak. Amíg az embernek van egy talpalatnyi földje, van esélye a holnapra, a kitartásra, a szűk esztendők túlélésére a nemzet alapját jelentő gyermekvállalásra. A vidék, a föld, mint az emberi élet biológiai, fizikai alapja, ennek szeretete a nemzet túlélésének a záloga. Magyarország földje 30 millió embert tud élelemmel ellátni. Európa egyik legtermékenyebb földje, legjobb, legbarátságosabb éghajlata a miénk. Vizeink, fürdőink világhírűek. A Kárpát-medence az emberiség egyik bölcsője és talán az emberiség túlélésének egyik záloga lehet ez a hely. Látszólag nem a kérdésére válaszoltam, pedig igen.

A magyar vidék immunrendszerét jelenti, hogy az ott élő emberek összefognak a bűnözés ellen. Nem azt teszik, amit a politika szeretne, hogy hátrahagyva kertjeiket, földjeiket, a szántókat, a gaz verje azt fel. A magyar embereket nem lehet elüldözni a földjükről, ragaszkodnak hozzá. Ősi, mély ösztön ez és a józan ész reakciója. Az ember kapaszkodik a földjébe, miközben a spekulánsok az értéken aluli földeket, ahol csak lehet folyamatosan felvásárolják a kiszolgáltatott idős, öreg emberektől, a fiatalok jelentős része pedig feladja ezt az életformát. Vannak viszont olyanok, akik meg szeretnék védeni magukat a bűnözőktől és tapasztalati tényeken alapuló kommunikációjukban egyes társadalmi csoportok deviáns magatartása ellen lépnek fel. Ezt pedig kíméletlenül kihasználja ellenük az a politika, amely az elmúlt 20 évben tudatosan nyomort-újratermelő intézkedésekkel határozta meg a szociálpolitikát.

Nem az oktatást korszerűsítette, nem vette figyelembe a társadalmi feszültségeket, nem üldözte következetesen a bűnt, és nem utolsósorban a munkahelyeket jelentő üzemeket gyárakat bezárták, privatizálták, amit sokszor csupán piacnyerés céljából vásároltak fel. Legjobb példa erre az, hogy Magyarországon 13 cukorgyár volt 15 évvel ezelőtt, exportra termeltünk az önellátás mellett, ma pedig a hazai igény 1/3-át állítjuk elő. A cukorgyárak épületeit lebontották, a termelők és a kiszolgáló ágazat munkahelyei megszűntek, ami becslések szerint százezres nagyságrendű munkahely megszűnést eredményezett.

Az emberek azt látják, hogy a nyomorban élők egyes csoportjai terrorizálják lakókörnyezetüket és az állam nem védi meg őket. Ez az állami passzivitás tudatos és azt a célt szolgálja, hogy ezzel is elűzzék földjeikről, otthonaikból az embereket. A cél, hogy városlakóként még kiszolgáltatottabbak legyenek. A cél, hogy a föld és munkanélküli tisztességes jóravaló magyar emberek, családok kitántorogjanak külföldre és ott keressék a boldogulást.

Ez ellen egyes magyar emberek önszerveződnek és konfrontálódnak az eszközként használt és erre az aljas politikusi célra alkalmassá vált egyes társadalmi csoportok bűnözésre hajlamos részével.

Hangsúlyozom, hogy nagyon sok rendes, tisztességes, a magyar és az európai értékrendet elfogadó, békésen, munkával érvényesülő ember van ebben az országban. Vannak viszont, akik nem fogadják el a társadalmi együttélés szabályait és ha hátrány éri őket, a vitájukat a politika felnagyítja és harsogva náciznak, rasszistáznak.

A pénzvilág hatalmasságai által vezényelt gyarmatosítás folyik.

Eddig privatizációnak nevezve eladták az ország javait. Most magát az országot kívánják privatizálni, ahol a megmaradó lakosság cseléd lesz saját hazájában egykori saját földjén, egykori saját házában.

Az, hogy a lakosság önszerveződéseit börtönnel, pénzbüntetéssel fenyegeti a jelenlegi kormányzat, egy logikusan gondolkodó ember számára világos válasz, hogy a kormányzat nem akar erős társadalmat, nem akar erős társadalmi önszerveződést, mert tart attól, hogy ha az emberek összefognak, elkezdenek egymással beszélgetni és nem gyűlölködni, könnyen arra az igaz következtetésre juthatnak, hogy a valódi bűnözőket, az életük megnyomorítóit a luxus életszínvonalon élő munkakerülő és dolgozni nem akaró kormánypárti politikusokban találnák meg.

Ezt vallom és hangoztatom, természetes, hogy többek között a kézi vezérelt ügyészséget uszítják rám és gereblyéznek, próbálnak meg hitelteleníteni. Had mondjam el, hogy őrizetbe vételemnél a bírósági tárgyaláson jelen volt a sajtó is.

Viszont arról nem tudnak, hogy egy másik stáb is várakozott a bíróságon belül ott, ahol az ügyészek közlekednek. Tehát belső helyen várakozott a haveri média stábja, annyira meg voltak győződve arról, hogy a bíróság letartóztat. Amikor ennek az ellenkezője történt a Vezető ügyésznő az iratait csapkodva össze, rám nézve az arcáról sütött a gyűlölet, majd szó szerint kivágta az ajtót és kiviharzott a tárgyalóteremből. Aztán rövid idő elteltével Szijjártó Péter Orbán Viktor sajtófőnöke a TMRSZ irodát kereste, elmondás szerint elég zavaros előadást tett, majd rövid idő múlva azt közölték velünk, hogy másnap reggel 7 órakor Orbán Viktor miniszterelnök Úr 2 perces felszólalás erejéig a TMRSZ-nek is lehetőséget ad egy audencián. A méltóságos úr előtt meg is jelent a TMRSZ tisztségviselője és még a társ szakszervezetek által is korrekt, elfogadható javaslatot tett. Ez honlapunkon jelenleg is olvasható teljes szövegében. Még a kormány részéről jelenlévő szakemberek többsége is bólogatott rá, míg a vezér csak hümmögött. Ebből is látszik, hogy Orbán valójában nem egyedül dönt, hanem egy háttérhatalom – nevezzük őket bankároknak, vagy nagyvállalkozóknak és személyüket illetően látható is, kik azok a személyek akik társaságában Orbán időnként mutatkozik – szabja meg számára a mozgásteret. Az megint más kérdés, hogy az előterjesztésünkre nem reagáltak a mai napig, pedig nagyon konstruktív javaslatot terjesztettünk elő. Szóval ebben a közegben létrehoztuk a legnagyobb létszámú rendőrszakszervezetet, amely adott esetben veszélyt jelenthet arra a kormányzati hatalomra, amely saját népe ellen munkálkodik.

Tehát, hogy a kérdésére válaszoljak, a kormány által kommunikált egyenruhás bűnözés nem létezik. Egyenruhás összefogás, önvédelem, összefogás az amit ezek a gárdák jelentenek, mivel a kormány éppen most veri szét végérvényesen a magyar rendészetet. Nem egyenruhás bűnözés van Magyarországon, hanem kormánypárti fehérgalléros és bankárbűnözés dúl 20 év óta ebben az országban.

2. Nemrégiben Finnországból érkeztem nyaralásra a Ferihegy 1 repülőtérre, ahol négy rendőrruhába öltözött rendőrt láttam ácsingózni. Arra lettem egyszercsak figyelmes, hogy kettőjük ruhájára az van volt írva, hogy POLICE, kettőjükére pedig, hogy In-Kal. Meglepődtem, s fogtam fényképezőgépemet, hogy megörökítsem ezt a számomra különös dolgot, mire az egyik In-Kal feliratos egyenruhás szintén előkapott egy fényképezőgépet, s lefotózott. Elég ijesztő volt. Nem aggályos az, ha a magyar rendőrök munkáját idegen magáncégek fogják ellátni? Mit jelent ez a szakember szemével nézve a magyar emberek jövőjére nézve?

Sz.J.: Erre a jelenségre 3-4 év óta folyamatosan felhívjuk a figyelmet. Az Ön által említett cég Magyarország egyik legnagyobb létszámú, fegyverekkel (!) felszerelt őrző-védő cége. Mendemondákat lehet hallani a rendőrség és az említett cég összefonódásáról, személyi átfedésekről, amelyre az Ön által említett konkrét eset is igazolás.

A rendőrségtől adott esetben kényszerűen távozó rendőri vezetőknek is mentőernyőt nyújt ez a cég, ha az a rendőri vezető korábban a megfelelő elvárások szerint ténykedett a testületen belül. Egy részegen autót vezető, közlekedés veszélyeztetését is megvalósító rendőrkapitányt például több millió forintos végkielégítéssel engedtek el pár éve a rendőrségtől, ahelyett, hogy páros lábbal rúgták volna ki. Most ez az egykori rendőri vezető felelősségteljes beosztást tölt be ebben a cégben a magyar ipar egyik fellegvárát jelentő nehézipari cégnél biztonsági szakemberként foglalkoztatják.

Az említett cég és a mindenkori kormányzatok általi preferálást ténykérdésként lehet említeni, amely aggasztó a szakmai szuverenitás maradékának a megőrzése vonatkozásában is.

Kedves Szima Judit! Számomra, szocializmusban felnevelkedett ember számára az tűnik talán a leghihetetlenebbnek ebben az egészben, hogy a TMRSZ taglétszáma folyamatosan nő. Az ember azt várná, hogy a rendőrök, miként egyébként sok más szakszervezetben, félnek majd egy olyan szakszervezetbe belépni, amely ha az igazság úgy követeli a felsőbbségekkel is szembe mer menni? Nem félnek a TMRSZ tagjai? Hogy lehet ez?

Sz.J.: Ebben a rendszerben szerintem mára már mindenki valamilyen szinten fél.

A bátor ember is fél, csak az teszi a gyávával szemben mássá, hogy a félelme ellenére is vállalja önmagát, vállalja a hitét és vállalja az összefogást, az összetartozást. A bátorság ellentéte nem a félelem, hanem a gyávaság. A bátor ember is fél.

Az emberek tudják, hogy egyedül elvesznek ebben az embertelen rendszerben. Esélyük nincs egyedül, ha van gerincük. Akinek nincs gerince, az egész jól tud érvényesülni ma is.

Azok az emberek, akik bátrak, akiknek van gerincük, azok gondolkodnak, és a TMRSZ-t látva azt hiszem úgy gondolkodnak, hogy jó lenne a bátrakhoz tartozni.

A kormány totális támadást indított nem csupán a TMRSZ, hanem a munkavállalói jogok, a szerzett jogok ellen azért, hogy a haveroknak ne csökkenjen az eddig megszokott nívója.

A jelenlegi kormány is – saját zsebének tömködése mellett – ugyanúgy a nagyvállalkozók és a bankárok kormánya, az ő kegyeiket keresi, csak éppen a kommunikációjában ezzel ellentétes nyilatkozatokat tesz. Úgy tesz, mint ha a munkavállalók érdekében tenné, amit tesz.

Mi pedig kimondjuk, hogy a király meztelen. Az igaz szót egyre többen értik, megértik. Ez tetszik az embereknek. Ez szokatlan számukra, hiszen hazug világban élnek. Szokatlan hogy van egy szakszervezet, amely nem fél kimondani azt, amire mindenki gondol, amit mindenki tud.

Az emberek a jót akarják, azt, hogy a rossz a szemétbe kerüljön, és most látják, hogy az előző rossz kormány után még rosszabb jött. Ez a kormány minden munkavállalói csoportnak, szegényeknek, nyugdíjasoknak, bíráknak stb. nekimegy, támadja, megbélyegzi őket. Csak a pénztőke érdekeinek megfelelő döntéseket hoz, elfordul az emberektől, a választóktól, és a hitelezőiket elégítik ki először. Igaz, hogy ebbe belenyomorodik az ország, de elmondhatják majd büszkén, hogy a műtét sikerült, de a beteg sajnos az meghalt.

Szóval ezért nő a létszámunk, mert elutasítják a hazugságot és az igazság mellett döntenek.

Köszönöm a beszélgetést, s nagyon remélem, hogy mihamarabb szabad emberként tudja képviselni az Ön és a TRMSZ által felvállalt emberek és értékek érdekeit.

 

 

Kérdező: K.K., Finnország

 

Budapest – Létavértes, 2011. június 3.