Tagunk képviseletében eljárva szolgálati panaszt, majd annak elutasítását követően 2009. augusztus 4. napján keresetet nyújtottunk be a Fővárosi Munkaügyi Bírósághoz, amelyben 1996. szeptember 1-től 2005. december 31-ig teljesített szolgálati ideje kedvezményesen történő számítását kértük a Hszt. 329. § (1) bekezdés c) pontja alapján.

A perbeli időszakban tagunk a BRFK Közrendvédelmi Főosztály Őr- és Kísérőőr-szolgálati Osztály állományában kísérőőr beosztást töltött be, erre tekintettel az alperes munkáltató több hónapban is egyéb veszélyességi pótlékot állapított meg és folyósított részére.

A pótlék megállapításáról és folyósításának elrendeléséről állományparancs nem került kiadásra, ezt a peres eljárásban sérelmeztük, a pótlék megfizetését igazoló okiratokat (fizetési jegyzékek) csatoltuk. Hivatkozunk arra, hogy a pótlék megállapítása is alátámasztja annak tényét, hogy tagunk beosztása a hivatásos szolgálattal járó általános kockázaton túl fokozott igénybevétellel és veszéllyel járó beosztásnak minősült.

A perben az alperes munkáltató annak tényét nem vitatta, hogy tagunk a perbeli időszakban ugyanazt a beosztást töltötte be, és ugyanazokat a szolgálati feladatokat hajtotta végre, mint 2006. január 1. napját követően. Ezt a perben meghallgatott tanú nyilatkozata is alátámasztotta. Azon állítását, miszerint a fokozott igénybevétel és veszély a szolgálat teljesítési idő 50 %-át nem haladta meg, a BRFK semmilyen módon alátámasztani nem tudta, a perben erre vonatkozó okiratokat nem csatolt, egyéb bizonyítási indítványt nem tett.

A Fővárosi Munkaügyi Bíróság első fokon a keresetünknek helyt adott.

Az ítélet indokolásában a bíróság kimondta, hogy a 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet 1. számú mellékletének 5. és 8. pontjában meghatározott egészségkárosító kockázatok (pszichikai ártalmak, biológiai kóroki tényezők jelenléte) a felperes esetében a szolgálatteljesítési idő teljes tartamában jelentkeztek. Mindemellett az elsőfokú bíróság értékelte azt a körülményt is, hogy a szolgálatteljesítés körülményei a perbeli időszakban teljes mértékben azonosak voltak, mint 2006. január 1. napját követően, amikortól az alperes elismerte a fokozott igénybevétel és veszély meglétét.

Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezett, az ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte.

Fellebbezési ellenkérelmünkben az elsőfokú ítélet helybenhagyását kértük a korábbiakban kifejtett indokaink alapján.

A Fővárosi Bíróság, mint másodfokú bíróság a 2011. június 29. napjára kitűzött fellebbezési tárgyaláson az alperes fellebbezésének helyt adott, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a keresetet elutasította.

A rövid szóbeli indokolásában a másodfokon eljárt tanács (Mészárosné dr. Szabó Judit elnökletével) arra hivatkozott, hogy a jogalkalmazó szerveknek nincs felhatalmazásuk a jogszabályok visszamenőleges hatállyal történő alkalmazására, továbbá utalt a Legfelsőbb Bíróság e tárgykörben kialakított egységes gyakorlatára. Az általános indokoláson túlmenően az eset egyedi körülményeinek értékelését, az elutasítás konkrét indokait nem ismertette a bíróság.

Tagunkkal történt egyeztetés alapján a másodfokú ítélet ellen felülvizsgálati kérelem benyújtására kerül sor.

TMRSZ