Tagunk az őrsparancsnok szolgálati utasítására gyalogos járőrként nem volt hajlandó a szolgálatot ellátni, fegyverét és szolgálati jelvényét két társa jelenlétében az asztalra dobta és kijelentette, hogy ennyi pénzért nem csinálja tovább. Ezek után betegállományba vették, majd a rendőrfőkapitány felfüggesztést, vagy leszerelést ajánlott neki, így tagunk leszerelt.

Tagunk terhére rótt bűncselekmény 5 évig tartó szabadságvesztéssel büntethető, így védő részvétel az ügyben kötelező volt. Szakszerveztünk jogászának védelmi stratégiája a tudati elem hiányárára, tagunk betegségére, valamint a Btk. 359. §-ban szabályozott kétszeres elöljárói bűncselekményre való rávilágításon alapult. Tagunk társai és elöljárói mind ellene vallottak a gyanúsítotti kihallgatáson.

Jogászunk kétszer kért szünetet egyeztetés céljából, mivel a bűncselekmény minősítése miatt letöltendő szabadságvesztés büntetés kiszabása volt várható 1-3 évig terjedően.
Végül jogászunknak sikerült alkut kötni az ügyésszel, és a tárgyalás mellőzésében egyeztek meg, miután indítványozta ezt az enyhítő körülményeket megnevezésével, így az ügyész engedélyezte a tárgyalás mellőzését.

Tagunk jogi képviselőjének érvelésére, szabadságvesztés büntetés kiszabása helyett, az ügyész 200.000,-Ft pénzbírságot szabott ki, amelyre részletfizetést engedélyezett. Az összeg kifizetése napján tagunk büntetlen előéletűnek minősül.

Tagunk kifejezett kérése volt jogászunk felé, hogy a szakszervezet irányába közvetítse tiszteletét és köszönetét, mert érezte mekkora bajban volt és egyedül a szakszervet állt ki mellette.

TMRSZ