Dr. Pálvölgyi Ferenc ügyész úrnak,
Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség
Polgárjogi Osztály
B U D A P E S T
Tisztelt Ügyész Úr!
A rendőrség legnagyobb létszámú szakszervezetének főtitkáraként azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok Ügyész Úrhoz, miszerint választ kapjak Öntől arra, hogy Magyarországon, 2011-ben a demokratikusnak állított társadalmi berendezkedésünk nyújt-e lehetőséget arra, hogy egy társadalmi szervezet olyan társadalmi kapcsolatokat építhessen ki külföldi országokkal kulturális és oktatási szakkérdésekben, amelyek meggyőződésünk szerint a jelenlegi társadalmi viszonyok jobbítását, a munkavállalók helyzetének javítását segítik elő békés keretek között.
Az együttműködést elsősorban
– az együttműködő országok kultúrája és a magyar kultúra kölcsönös megismerése, megismertetése,
– a szakszervezeti törekvések módszertanának és tematikájának tanulmányozása, kölcsönös megismerése,
– a munkavállalói érdekképviseletek és a kormány közötti együttműködés területeinek vizsgálata,
– gyermektáborok szervezése,
– nyelvi oktatás,
– szakszervezeti együttműködés,
– munkajogi kérdésekkel kapcsolatos tanulmányok, társadalomfilozófiai kiadmányok, könyvek fordítása és kiadása
– és egyéb, az alkotmányos keretek között megengedhető együttműködés formájában képzeljük el.
A nemzetközi együttműködés területén eddig kialakított kapcsolatunk a finn rendőrszakszervezettel (SPJL) eddig is számos hasznos tanulságot és tapasztalatot hozott és képet kaptunk ennek segítségével egy valódi demokráciának tekinthető finn demokrácia és a magyar jelen közötti markáns különbségek kapcsán. Finnországi barátaink is érdeklődéssel tanulmányozták látogatásukkor a magyar rendészeti, közbiztonsági viszonyokat. Minden udvariasságuk és barátságuk kinyilvánítása mellett is látni lehetett a megdöbbenésüket mind a magyar rendőrök megbecsültsége, mind a hazai közállapotokat, a nyomor szintjén élő magyar családok helyzetét élőben és közvetlen közelről megtapasztalva. Mindemellett nem is elsősorban az anyagi, gazdasági különbségek a szembetűnők egy működő finn demokráciával való összehasonlítás kapcsán, hanem az a különbség, amely a politikai elit megnyilvánulásai, és képmutató ténykedése következményeként a magyar munkavállalói réteg mentális, morális és anyagi megbecsültségében fogalmazható meg. Ez a hazai megbecsültségi mérték a fegyveres és rendvédelmi dolgozók, valamint a korkedvezményes nyugdíjjogosultsággal még rendelkező magyar állampolgárok esetében még nyilvánvalóbb.
Észlelhető ugyanis évek óta, hogy a hazai politikai elit a társadalom egyes munkavállalói, illetve munkanélküli rétegeit a végletekig ellehetetleníti, egyes tulajdonságaik alapján pedig olyan nyilatkozatokat tesz, amelyek szilárd álláspontunk szerint maradéktalanul kimerítik a közösség elleni erőszak büntetőjogi tényállását alkalmanként. Még inkább nehezíti ennek a helyzetnek a kezelését, hogy a Legfőbb Ügyész Úr a mai napig nem adott hivatalos választ jogi álláspontjáról, és nincs ismeretünk arról, hogy a feljelentett személyek ellen büntetőeljárás indult volna. Csupán médiaszereplései kapcsán tett nyilatkozatokat a feljelentés jogi értékelésével kapcsolatban, amely semmiképpen nem fogadható el hivatalos válaszként az egyik legfőbb közjogi méltóságtól. Az ő feladata, sőt kötelessége ugyanis a bűn és a bűnözők elleni fellépés, vagy annak gyanúja alaptalansága esetén a hivatalos válasz megadása a legtöbb rendőrt tömörítő rendőrszakszervezetnek.
A társadalmi berendezkedésünk legnagyobb sajnálatomra ugyanis jelenleg nem teszi lehetővé – de legalábbis minimum jelentősen meg van nehezítve – hogy a nemzetellenes ténykedést, a társadalmi rétegek, a munkavállalói és nyugdíjas csoportok elleni összeugrasztási kísérletet reális szankcionálással fenyegesse a jog. A társadalomra rendkívül kártékony politikusi/képviselői ténykedés elleni fenyegetettség csak elvileg létezik, de gyakorlatilag hiányzik, amelyek fő okai hazánk eladósodásának, a munkavállalók elszegényedésének és erkölcstelen kifosztásuknak, kizsákmányolásuknak. A szerzett jogok büntetlenül elvétele körvonalazódása pedig olyan előkészület, amely ellen elvileg fel kellene lépnie az erre hivatott szerveknek, ám láthatólag erre képtelenek, illetve nem hajlandóak. Ennek oka, hogy a nyomozó és a vádhatóságok vezetői kinevezési gyakorlata, valamint jogi helyzetük instabil jellege ugyanis magában hordozza az objektív alapokon nyugvó lojalitáson túlmutató, szubjektív pártkötődést, elkötelezettséget és azonnali, indokolás nélküli leváltási lehetőséget, amely a szakmai és jogi objektivitás halála. Ezzel Ön is ugyanannyira tisztában van, mint bárki gondolkodó ember ebben az országban, de hivatali helyzete nyilván nem teszi lehetővé azt, hogy egyetértsen velem.
Nincs kétségünk afelől sem, hogy a jelenlegi politikai elit a társadalmi berendezkedésünk lehetőségeivel visszaélve büntetlenül követhet el, tömeges mértékben követhet el bűncselekményeket, mivel azt az erre hivatott szervek (nyomozó és vádhatóságok) eltűrik, jogosnak állítják be és nem teszik meg a szükséges intézkedéseket ezen súlyos bűncselekményt elkövető bűnözők ellen. Azt állítják, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyunk elégedve és nem bűncselekmény a feljelentett cselekmény. Ilyen megalapozatlan határozatokkal lehetne kitapétázni az Országgyűlés üléstermét, ha nem használtuk volna fel időközben hasznosabb és nemesebb célra azt a papírt, amire kinyomtatták az azokat kiadmányozó szervek, így legalább a papírt hasznosítani lehetett, ha kívánt eredményt nem is értük el.
Mindezekre és más körülményekre is figyelemmel a TMRSZ keresi azokat a megoldási lehetőségeket a nemzetközi gyakorlatban, amelyek alkotmányos kereteken belül megoldást jelenthetnek a jelenlegi kiszolgáltatott munkavállalói és nyugdíjas társadalmi csoportoknak, úgy, hogy ne sérüljenek szerzett jogaik, ne fordulhasson elő olyan abszurd és képtelen helyzet, hogy tulajdont jelentő szerzett jog (nemzetközi bírói ítélet alapján joggal állítjuk, hogy ez tulajdonnak minősül) visszamenőlegesen is bármilyen indokra való hivatkozással is, akár csak csorbítható legyen.
Az ötvenes évek diktatúrájával azonos kormányzati padláslesöprési előkészületek ellen szakszervezetünk fel kíván lépni a jog adta összes eszközzel, mint ahogy eddig is fellépett. Elő kívánjuk segíteni a megkötendő oktatási, kulturális együttműködési megállapodásokkal, hogy európai, vagy Európán kívüli társadalmak megoldási módszereit a magyar munkavállalók és szakszervezetünk megismerhesse. Kíváncsiak vagyunk arra, milyen megoldások vannak szerte a világban a munkavállalókat sújtó problémák enyhítésére, megszüntetésére. A hazai és nemzetközi jogban elfogadott igényérvényesítési lehetőségek teljes tárházát kívánjuk felhasználni, melynek előfeltétele a minél alaposabb megismerés. Azt azonban látni kell, hogy az idő sürget. A 2011. május 30-i Budapesten megtartott és békés mederben tartott TMRSZ demonstráción az ott megjelent emberek elkeseredettsége már kritikus szintet ért el. Ismeretlen és ismerős emberek ezrei nyilvánították ki, szólítottak meg, hogy ez így nem mehet tovább, a békés demonstráció nem fog célra vezetni, többet akarnak és többet is kívánnak tenni megszerzett jogaik, családjuk védelmében. Az elkeseredettségük mértéke, bátorságuk kinyilvánítása felemelő volt, de egyben felelősségem, felelősségünk meg is követeli azt, hogy reális, a megoldásra törekvő alternatívákat találjunk, ha a kormány konok álláspontja továbbra is fennáll. Nyugtattam, csitítottam és türelemre kértük őket munkatársaimmal, de azt látni lehetett, éreztük, hogy ezeknek az elkeseredett, a politikusok által megnyomorításra ítélt embereknek a türelme a végéhez közelít és – egyre gyakrabban, helyenként kifejezetten indulatosan -, a „közellenségnek” tekintett elit politikusok ellen irányuló egyelőre még csak verbális megnyilvánulásokban testet öltő érzelmek, könnyen kezelhetetlenné válhatnak. Ez a helyzet mindenképpen megköveteli egy felelős, a munkavállalók érdekeit a jelenlegi ellenséges politikai környezetben képviselni kívánó szakszervezettől, hogy olyan, nemzetközi tapasztalatokon is nyugvó megoldásokat, struktúrákat ismerjen meg, amelynek segítségével érdemi javaslatokat tehet a kormányzati hatalommal rendelkezők irányába.
Ügyész Úr korábban már – álláspontunk szerint jogsértő módon – beavatkozott a TMRSZ és a törvényességi felügyeletét ellátó megyei főügyészség között kialakított békés együttműködésbe és utasította a megyei főügyészséget, hogy korábbi álláspontjával ellentétes álláspontot képviseljen, sőt – információink szerint – még keresetindításra is utasította a Legfőbb Ügyészség a TMRSZ ellen a megyei főügyészséget.
Erre is figyelemmel ezúton kifejezetten az Ön álláspontját kérjük abban, hogy a fentiekre figyelemmel lát-e bármiféle aggályt is abban, hogy a TMRSZ a Magyarországon akkreditált országok nagykövetségeinek bármelyikével is felvegye hivatalosan a kapcsolatot, bármelyikükkel is együttműködési megállapodást kössön. Lát-e aggályt abban, hogy adott esetben velük elvi, vagy gyakorlati, a munkavállalók védelmének és képviseletének erősítésére alkalmas erkölcsi, vagy anyagi támogatási megállapodást kössön. Amennyiben akár az együttműködés területeit, akár magát a kapcsolatfelvételt illetően aggályt lát, kérjük ennek jogszabályi hivatkozását is szíveskedjen megjelölni.
Álláspontját kíváncsian várjuk, de tájékoztatjuk, hogy előzetesen tanulmányoztuk az ide vonatkozó jogi környezetet és a fenti törekvésünk, álláspontunk szerint semmilyen hazai, vagy uniós jogi korlátozás alá nem esik. Ismerve azonban Pálvölgyi Úr kitartó és szívós törekvését az elmúlt évek történései kapcsán a TMRSZ ellehetetlenítésében, mindenképpen megnyugtatónak tartanánk, ha a kormányzati ciklusokon átívelő szakmai karrierjére és pozíciójának megtartására figyelemmel, Ön is egy jogi állásfoglalás megadásával értene egyet azzal a törekvésünkkel, hogy a kormányzati politikusok bűnös magatartása okán megromlott munkabéke helyreállítására minden törvényes eszközt megpróbálhassunk megragadni.
Jelen levelünket nyílt levélként fogalmaztuk meg, bízunk benne, hogy a Magyar Köztársaságban – még ha egyre inkább csökkenő mértékben is – de fellelhetők a demokratikus berendezkedés azon intézményei, amelyek egy társadalmi szervezet számára lehetővé tegyék a békés megoldás keresésének az esélyét. Válaszát előre is megköszönöm, maradva tisztelettel a magyar nemzet és munkavállalók érdekeit képviselő, de legalábbis tiszteletben tartó ügyészek irányában.
Szekszárd, 2011. május 31.
Tisztelettel:
Szima Judit
TMRSZ főtitkár