SZIVATÁSUNK, REGGEL, DÉLBEN!
avagy hogyan is értékeljük munkavállalók és korkedvezményes nyugdíjasok hátba szúrását?
Lehullt a lepel. A komédia villámgyorsan véget kellett, hogy érjen a belügyminiszter és a „sztrájkbizottság” között, figyelemmel arra, hogy a TMRSZ nem volt hajlandó szerzett jog lemondásáról tárgyalni és egyre több munkavállaló szeme nyílott már ki.
A május 6-i demonstráción megjelent több ezer tűzoltó, katona, börtönőr, vámos és rendőr tiltakozása megmutatta, hogy az utcai demonstrációk kellő nyomást tudnak gyakorolni arra, hogy az addig gőgösen nyilatkozó belügyminiszter futólépésben és megélhetési ál-érdekvédők gyűrűjében jelenjen meg és csitítsa le a feldühödött tüntetők ezreit. Ehhez persze kellett Kónya Péter, Fabók Ferenc és Árok Kornél „hallgassuk meg a belügyminiszterÜNKET”, „ünneppé változtatjuk a mai napot, mert a belügyminiszter leül velünk tárgyalni” és ehhez hasonló más idiótaságok, amelyekről már akkor is látszott, hogy valamilyen aljas és a munkavállalókat ismételten eláruló kutyakomédia újabb fejezete vette kezdetét.
A KEHI feljelentés – amely a Nemzeti Üdülési Alapítványnál végzett ellenőrzés során feltárt több száz ingatlan vagyonvesztéséről és egyes szakszervezeti vezetők üdülési csekkes bizniszéről szóló sajtóhíradásokban került tálalásra – látványosan elvette az április 16-án handabandázó és a színpadról majd leugró további szakszervezeti vezetők harci kedvét.
A Lázár János Hódmezővásárhelyen megalakított zsebszakszervezeteként ismert RKDSZ hőbörgése is kifulladt az április 16-i szónoklatban. A BRDSZ elnök asszonya Bárdos Judit sokat sejtető módon egy alkalommal sem jelent meg az utcai demonstrációkon, ő végig a tárgyalásos „megoldás” híve volt, talán ebben sokat segített az az aprócska tény, hogy sok százezres apanázsért ORFK főosztályvezetői illetmény mellett került visszafoglalkoztatásra évekre visszamenően, és talán icipicit nyomot az is a latban, hogy a Nemzeti Üdülési Alapítvány igazgatóságának is a tagja pár százezres tiszteletdíj mellett.
Ne felejtsük ki a sorból azt a Kónya Pétert sem aki úgyszintén érdekelt a tagsága révén az Üdülési Alapítványban mint igazgatósági tag és Pongó Gézát aki pedig a felügyelő bizottság tagjaként volt felelős évekig a sok száz milliárd forint értékű ingatlanvagyon felelős gazdától elvárt gazdálkodásáért.
Már a május 6-i tárgyaláson körvonalazódott, hogy az utcai demonstrációhoz egyik rendőrszakszervezet vezetőinek a foga sem fűlött, de a börtönőrök és a tűzoltók elkeseredettségének a lendületével sodródniuk kellett, nem húzhatták ki látványosan magukat belőle.
A május 6-i demonstráció kifullasztását követően aztán jött a korábbi években már jól megismert recept, a tárgyalás a semmiről, tudva, hogy jogfosztáshoz és állami szintű eltulajdonításról lesz egyezség hamarosan a fenti tárgyalók és a belügyminiszter között.
A május 23-i TMRSZ demonstráción megjelent több mint 3 ezer tüntető megjelenése azonban siettette a „tárgyalást” mímelő felek közötti egyezség mielőbbi megkötését. Május 23-án kikerült egy anonim tervezet a belügyminiszter és a „sztrájkbizottság” közötti 3 napos tárgyalás eredményeit összefoglalandó, amiről a hivatásos hazudozók egy része azt mondta, hogy megállapodás körvonalazódik, majd egy másik részük azt mondta, hogy nincs megállapodás. A köd felszállásáról szóló nyilatkozatok pedig éppen a ködösítést okozták.
Eközben a TMRSZ a rettegés és félelem városába, Hódmezővásárhelyre meghirdetett 3 napos demonstrációját szervezte és kezdte el május 24-én.
A mai napon, azaz május 24-én az érintett munkavállalók és korkedvezményes nyugdíjasok tízezrei szembesülhettek azzal az általunk, TMRSZ-esek által már évek óta tudott ténnyel, hogy fent említett sztrájkbizottsági személyek arca elé nem kerülhet olyan kormányzati valag, amelyet alkalmatlanságuk bizonyítékaként fényesre ne nyalnának, ha saját személyes érdekeik ne ezt kívánnák, vagy kényszerítenék rájuk.
Mert mi is ez a sikernek hazudott megállapodás lényege? Videónkon itt megtekintheti a lényegét.
A szolgálati nyugdíj mint olyan felejtős. Most, amikor még a Lázár-Balsai alkotmánymódosítási javaslat elfogadása ellen kellett volna tüntetni, tiltakozni, utcára vonulni, ezek a lúzer álérdekvédők már megtárgyalták a szolgálati törvény módosításának, a szolgálati nyugdíj ellopásának a koreográfiáját is!
A kormány azonban lebegtet és időhúzásra játszik továbbra is. Május 30-ra a miniszterelnök további egyeztetést helyezett kilátásba, miközben Kónyáék számára már az is sikerként van közölve, amelyet tájékoztatásként május 23-án megkaptunk a BM-ben.
Ezzel a megállapodási hajlandóságukkal a rendészeti és honvédségi dolgozók eddig szerzett jogairól mondtak le előre, és a szolgálati nyugdíjban részesülő egykori kollégáik és tagjaik életfeltételeinek az ellehetetlenítéséhez adták a beleegyezésüket.
Saját tagjaik előtt ezt a bizonyítványt nem valószínű, hogy ki fogják tudni magyarázni. Ahelyett, hogy a május 6-án megízlelt erőt és összefogást az utcára vitték volna, és megfutamodásra kényszerítették volna kormánypártot e tárgykörben, ehelyett saját érdekeik mentén megalkudtak, kilóra eladták előre ismét a rendvédelmisek jövőképét, szerzett jogaikat és hátba szúrták a szolgálati nyugdíjban már részesülők több tízezres táborát is.
Ez a több tízezres tábor és a munkavállalók több tízezres tábora azonban még visszafordíthatja a „sztrájkbizottság” nevű gittegylet árulásának a következményét. Ehhez semmi mást nem kell tennie, mint május 30-án tegye szabaddá magát és jöjjön el a Kossuth térre a TMRSZ meghirdetett demonstrációjára.
Hivatásunk védelme ugyanis a 24. órájához érkezett. Tisztán lehet látni, hogy ki hová tartozik, kitől, mi várható el. Melyik szakszervezet az, amelyik erős, szervezett és olyan tartalékokkal rendelkezik, amely lehetővé teszi a hatékony utcai tüntetések megszervezését.
A TMRSZ-en kívül nincs más érdemi érdekvédelmet folytató szakszervezet. Pedig a rendvédelmi szerveken belül a munkavállalók elégedetlenségével, összefogással hegyeket lehet megmozgatni, ez tisztán látszott május 6-án.
Tűzoltók! Börtönőrök! Katonák! Vámosok! Katasztrófavédelmisek! Szolgálati Nyugdíjasok! Rendőrök!
Láthatjátok, hogy a Kónya Péter vezetésével lezajlott tárgyalások most milyen fázisba jutottak. Láthatjátok, hogy a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezetén kívül nincs más, aki nem hajlandó szerzett jogaitok elvételéről, annak mértékéről sem tárgyalni, csak arról, hogy a javaslat visszavonásra kerüljön, a kormány belássa a javaslat elhamarkodottságát, a kapkodást és a javaslat alaptalanságát. A sztrájkbizottság olyan megállapodásba megy bele, amelyre sem tőletek, sem mástól felhatalmazással nem rendelkeznek!
A Ti belenyugvásotok élteti őket, teszi lehetővé, hogy ehhez hasonló szégyenletes dolgokat vigyenek véghez, miközben saját pecsenyéjük szépen forog akár a Nemzeti Üdülési Alapítványnál, akár egyéb formában.
Ki kell mondani, hogy ha továbbra is őket támogatjátok, akkor most az egyik leglényegesebb kedvezményetek, legjelentősebb még megmaradt tulajdonotok, ígérvényetek, jogotok, a szolgálati nyugdíjatok kerül megcsapolásra.
Az a tervezet, amelyet ezek a megélhetési szakszervezetisek elfogadtak nem csupán a szolgálati nyugdíj 16%-os csökkenéséről szól, hanem arról is, hogy a jelenleg számodra folyósított szolgálati nyugdíj mértéke akkor csökken csak 16%-kal, ha már legalább 65 éves vagy!
Ha ettől fiatalabb vagy akkor a jelenleg 100%-osnak tekinthető nyugdíjnak csak a töredékét fogod megkapni és a töredék után fogod még fizetni a 16%-os adót!
Ossz, szorozz és számold ki, hogy ez a megállapodás mennyivel rövidíti meg a tulajdonod, jogos járandóságod, azt, amire szerződtél az állammal és most visszamenőlegesen a kormánypárt, karöltve a fenti személyekkel egyszerűen úgy dönt, hogy ez nem illet meg benneteket, erről ők a Ti nevetekben eljárva lemondhatnak!
Gondolkozzatok! Sokan és sokféleképpen kérdőjelezitek meg a TMRSZ-t más szakszervezetek tagjaiként. Tegyétek fel azonban most magatokban a kérdést, hogy kinek az álláspontjával értetek egyet és személyes lépést tegyetek arra, hogy üzenjetek ma még saját szakszervezeti vezetőiteknek, hogy ezt nem tehetik meg, nem tehették meg.
Tiltakozzatok Ti is. Először is tiltakozzatok az ellen, hogy olyan szakszervezet tagja legyetek, akinek az erejéből, gerincességéből áldozatvállalásából csak ennyire futja. Tiltakozzatok és lépjetek ki tőlük, mert ha nem teszitek meg, holnap már másról fognak alkudozni, találnak még elvehető jogot, járandóságot.
Nem azt mondjuk, hogy lépjetek át a TMRSZ-be (bár ezzel sokat segítenétek az erőnk növelésében), hanem azt, hogy tőlük, ezektől az árulóktól, ezektől a hátbaszúróktól minden tisztességes magyar munkavállalónak ki kell lépnie.
Minden munkavállalónak egyetlen esélye, egyetlen lehetősége van arra, hogy jogát, járandóságát, tulajdonát megvédje, ez pedig a tiltakozás az utcán. Demonstráció, demonstráció hátán, mindaddig, amíg a társadalom többségének a szimpátiája mellénk nem áll, amíg a többség olyan kényszerítő erőt nem jelent a kormánypártra, hogy ezt a döntést ne hozzák meg, Lázár és Balsai sunyi javaslatát vessék el.
Nincs más esély, csak az összefogás és a minél nagyobb számban utcára vonulás.
A mai napon Hódmezővásárhelyen folytattuk a tiltakozást. Emberekkel beszélgettünk és olyan dolgokat tudtunk meg, amelyek megdöbbentőek. Az emberek komorak, nem mosolyognak, szemükben rettegés és félelem látható. Lázár János városa a félelem és a rettegés városa. A gyönyörű városban az emberek suttogva beszélnek olyan dolgokról, amelyről mindenki tud, de mindenki fél a bosszútól, az állás elveszítésétől.
Mi odamentünk a mai napon. Fényt, mosolyt vittünk, tiltakoztunk és bátran kiálltunk saját magunk, hivatásunk, nemzetünk védelmében. Harci dobok varázsoltak ünnepet és mosolyt a félelemmel átitatott Főtérre, a Drakula Várához hasonlatos Városháza elé.
Több száz rendőrkolléga volt kivezényelve, megkockáztatom, hogy többen voltak a biztosításban részt vevők, mint a tiltakozók.
Nem lehet a másiktól várni az eredményt, hogy a gesztenyét kikaparja helyettetek!
Csak akkor lehet eredmény, ha olyan ellenállást tanúsítunk, olyan összefogást és erőt mutatunk fel, amely elgondolkodtatja a kormánypártot. Ha a mi ügyünk elbukik, ha velünk szemben keresztül tudják vinni az akaratukat, egy társadalmi csoport sem fog tudni ellenállni az elvonásoknak, a szigorításoknak. Lelki szemeim előtt annak veszélyét látom, hogy nem csupán egy várost, nem csupán Hódmezővásárhelyt fogja elborítani a félelem, a megfélemlítés, hanem egész Magyarország a rettegés és a félelem országa lesz.
Nagyon nehéz idők jöhetnek, ha most nem mozgósítjátok önmagatok, és környezetetek, ha nem sorakoztok fel a TMRSZ hívó szavára, szakszervezetünk zászlaja alá. Világos, egyértelmű és egységes választ kell adni a mai hátba szúrásotokra. Az életetek elkufárkodó szakszervezeti vezetőknek, a kormánynak és az Országgyűlésnek egyaránt.
Hetekig tudunk ehhez szükséges szervezést biztosítani, semmi más dolgod nincs, mint hogy szabaddá teszed magad valamiképpen és személyes jelenléteddel erősítesz minket. Fotelből, internetet böngészve, email-ek írogatásával nem leszünk többen. Csak akkor ha veszed a fáradtságot, veszed a bátorságot, és odajössz hozzánk Hódmezővásárhelyre, vagy Budapestre. Nincs más lehetőség. A lét a tét.
Ha veszítünk, azt lehet mondani, hogy a hivatásos pálya, mint vonzó alternatíva egy fiatal számára, megszűnt. Ebben az esetben minden magyar hivatásos állományú, 30. életévét még be nem töltött kollégának csak azt fogjuk tanácsolni, hogy próbáljon meg a civil életben boldogulni, mert az nem éri meg, hogy 40 éves korára egy sor betegséggel a szervezetében még megpróbáljon 20 évig dolgozni és közben életben maradni. Ebben az esetben normális embernek nem lesz választható és elfogadható alternatíva a haza védelme, a közbiztonság fenntartása, a rabok őrzése, vagy az emberek más módon történő fegyveres szolgálata!
Holnap lesz egy találkozónk Lázár Jánossal Hódmezővásárhelyen. A mai történések tükrében nincs illúziónk az esetleges eredményes tárgyalás elvárhatósága tekintetében, de minden lehetőséget szeretnénk megragadni, amely esélyt kínál. El kívánunk menni május 30-án is a tárgyalásra, ha arra a rendőrség legnagyobb szakszervezeteként és egyedül még demonstráló, tiltakozó szakszervezetként meghívást kapunk. Beszámolunk nektek erről is, ezekről is soron kívül.
Egy ütközetet ma ugyan elvesztettünk, amelynek a várható árulás volt az oka. A csata, a küzdelem azonban tovább folytatódik, a háború még nincs elveszve, a TMRSZ nem hátrál, nem adjuk fel. Rád is szükség van! Csatlakozz a TMRSZ tiltakozásához!
Hódmezővásárhely, 2011. május 24.
TMRSZ