Az 2011. május 24. napján tartott érdekegyeztető fórumról
2011. május 24. napján 16:00 órai kezdettel a Belügyminisztérium Központi
Épületének 108. tárgyalójában került sor a RÉF soros ülésének megtartásra.
A RÉF munkáltatói oldal képviseletét, egyben a Tanács elnöki tisztét
Pintér Sándor belügyminiszter (továbbiakban elnök) személyesen látta el.
A RÉF célja az volt, hogy a 2011. május hó 23. napján a kormány és az
érdekképviseleti szervek egyeztetése nyomán megszületett kompromisszumos
megoldásról, illetve annak részleteiről tárgyaljanak.
A munkavállaló oldal részéről az alábbi szakszervezetek jelentek meg:
1.Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete (továbbiakban: BRDSZ)
2.Független Rendőr Szakszervezete (továbbiakban: FRSZ)
3.Rendészeti és Közigazgatási Dolgozók Szakszervezete (továbbiakban:
RKDSZ)
4.Rendőr Szakszervezetek Védegylete (továbbiakban: RV)
5.Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete (TMRSZ)
6.Független Büntetés-végrehajtási Szakszervezetek Országos Szövetsége
(továbbiakban: FBVSZOSZ)
7.Büntetetés Végrehajtási Dolgozók Országos Szövetsége (továbbiakban: BVDOSZ)
8.Nemzetbiztonsági Szakszolgálat Érdekvédelmi Szervezete
9.Nemzetbiztonsági Hivatal Érdekképviseleti Szervezete
10.Polgári Védelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szövetsége
11. Alkotmányvédelmi Hivatala
12. Vám-és Pénzügyőrség Független Szakszervezete
13.Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete
14. Fővárosi Tűzoltóság Szakszervezete
A TMRSZ képviselőjeként 2 fő jogi ügyvivővel képviseltük a rendőrség
legnagyobb szakszervezetét, figyelemmel arra, hogy a TMRSZ budapesti
vezetőségi tagjai Hódmezővásárhelyen demonstráltak aznap. A jogi ügyvivők
a tárgyalás azon fázisában érkeztek, mikor a jelenlevők a kormányoldallal
az egyeztetést már lezárták.
A munkavállalói oldal zárt ajtók mögött, a munkáltatói oldal képviselőinek
kizárásával folytatott vitát annak érdekében, hogy kompromisszumra
jussanak.
Jelen feljegyzés a megállapodás-tervezet (továbbiakban tervezet) jogi
részével nem foglalkozik. A tervezettel kapcsolatos jogi kérdésekről,
illetve a tervezet konkrét tartalmáról a későbbiek során készítünk írásos
tájékoztatót.
Megérkezésünket követően az összes szakszervezeti vezető egybehangzóan
tiltakozott. Közölték, hogy tudomásuk szerint a TMRSZ Főtitkára a
rendvédelmi sztrájkbizottságból 2010. május 23. napi hatállyal kilépett.
Erre tekintettel; nem túl udvariasan- felszólítottak minket, hogy
hagyjuk el a termet. Többen felháborodott hangvétellel kérdezték, hogy
konkrétan a mostani részvétellel a TMRSZ-nek mi a célja? Csupán azért
jelentünk meg, hogy újra, akárcsak az előző alkalmak során, érdemi
nyilatkozatot nem téve, együttműködés nélkül, csupán a Főtitkár felé
jelentsünk, hogy a RÉF ülésen a többi szakszervezetnek mi az álláspontja?
Értetlenül álltunk az előtt, hogy egy munkavállalói érdekvédelmi
konzultáción egyesek még az ott létének jogosságát is megkérdőjelezték
annak a TMRSZ-nek, amely jelenleg a legtöbb munkavállalót tömörítő
rendőrszakszervezet.
Különösen ellenségesen viselkedtek az alábbi szakszervezetek tisztségviselői:
Független Büntetés-végrehajtási Szakszervezetek Országos Szövetsége
(továbbiakban: FBVSZOSZ)
Büntetés Végrehajtási Dolgozók Országos Szövetsége (továbbiakban: BVDOSZ)
Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete
Rendőr Szakszervezetek Védegylete (továbbiakban: RSZV)
Közöltük, hogy a TMRSZ tagja a sztrájkbizottságnak, ám a jelenlevő két
képviselő nyilatkozattételi joggal nem rendelkezik.
Ekkor az RSZV elnöke, Pach Dániel kérdést intézett hozzám. Megkérdezte,
hogy van-e nálam diktafon. Felháborodtam a kérdésen. Mire Pach Dániel
előadta, hogy a TMRSZ az előző RÉF ülés alkalmával erkölcstelenül viselkedett. A szakszervezeti vezetőknek a
TMRSZ képviselőivel folytatott magánbeszélgetéseit diktafonnal rögzítette,
illetve más szakszervezetek között a RÉF égisze alatt zajló informális
megbeszélések szintén rögzítésre kerültek. A hanganyag ezt követően
publikálásra került a TMRSZ honlapján. Hangsúlyozta, hogy tőlem, mint
jogásztól kérdezi, hogy mindezt etikusnak tartom-e.
A nyilvánvaló provokációra válaszolva előadtam, hogy én a fenti esetről
nem tudok. a szóban forgó RÉF ülésen ugyanis nem vettem részt. És remélem,
hogy elfogadja tájékoztatásomat a tekintetben, hogy diktafon nincsen
nálam. Természetesen hangzott a válasz. Pach Dániel
felelősségre vonó jellegű nyilatkozatát, mind jogászként,
mind munkavállalóként értetlenül fogadtam, hiszen mi ott ezen az ülésen
több mint 80 ezer aktív munkavállaló és mintegy 40 ezer korkedvezményes
nyugdíjának életéről, szolgálati körülményeiről jelentünk meg tárgyalni.
Számunkra elfogadhatatlan, hogy tizenegynéhány szakszervezeti vezető úgy
tárgyaljon szerzett jog elvételéről, hogy abba nem vonják be a
munkavállalók tízezreit.
Elfogadhatatlan, hogy a munkavállalók ne tudjanak arról, hogy sorsukról
egyes szakszervezeti vezetők hogyan vélekednek, milyen álláspontot
képviselnek és milyen engedményekre hajlandóak. Úgy gondoljuk, nem hogy
egy diktafon szükséges, hanem éppenséggel minden elhangzott véleménynek,
mondatnak a súlyát vállalnia kell egy felelősségteljes szakszervezeti
vezetőnek.
Egy ilyen helyzetben egy ilyen tárgyalássorozat mentén a munkavállalókat
tájékoztatni kell, naprakészen, titkolózás nélkül kell beavatni őket a
részletekbe, hogy milyen módon képviselik az őr érdeküket az arra
felhatalmazottak.
A TMRSZ-nek nincs titkolnivalója.
Legfőképpen egy olyan helyzetben tartjuk fontosnak, elengedhetetlennek és
minimális elvárásnak a munkavállalók pontos tájékoztatását, amikor
életükről, sorsukról kíván a kormányzat olyan módon dönteni, hogy
életkilátásaik jelentősen nehezülnének. Pach Dánielnek a titkolózás ezek
szerint fontosabb, mint a munkavállalók tájékoztatása.
Ezt követően Kónya Péter a sztrájkbizottság elnöke felkérte a
jelenlevőket, hogy állapodjanak meg legalább arról, hogy a mai napon, a
kormányoldal részéről elhangzott ígéreteket emlékeztető
formájában lejegyezzék-e, avagy sem.
Erről sokáig nem tudtak megállapodni. Ennek oka főként az volt, hogy a
tervezet érdemi pontjairól, illetve annak elfogadásáról vitatkoztak. E
közben hozzánk fordulva, a BVDOSZ elnöke elmagyarázta, hogy mi a tervezet
tartalma. E közben a FBVSZOSZ elnöke végig ellenséges magatartást
tanúsított, nem csupán velünk szemben, hanem az egész fórummal
kapcsolatosan. Azt mondta, hogy az egész fórum hülyeség.
Utalt ezzel főként arra a tényre, hogy a résztvevők között valójában az
egyetértés semmiféle jele nem mutatkozott. Kónya Péter többször feltette a
fenti kérdését, hangsúlyozva, hogy természetesen nem a tervezet
aláírásáról szavazunk, csupán arról, hogy a RÉF ülésről készüljön-e egy
emlékeztető, de ezzel kapcsolatban is parázs vita dúlt. Eközben többször
utaltak arra, hogy itt ülnek közöttünk azok, akik a 30.-át
előkészítik, utalva ezzel ránk.
Azt követően, hogy a BVDOSZ elnöke a tájékoztatásunkat befejezte, a BRDSZ
elnöke, dr. Bárdos Judit szintén bekapcsolódott a
beszélgetésbe. Törekvése egyértelműen az volt, hogy a
TMRSZ-szel elfogadtassa a tervezetet.
Előadta, hogy nagy eredményt sikerült elérni. A kormány
jócskán engedett az eredeti elképzeléseiből. Óva intett minket, és más
szakszervezeteket attól, hogy tovább demonstráljunk! Álláspontja szerint,
amennyiben a demonstrációkat tovább folytatjuk, úgy az elért eredményeket
veszélyeztetjük. Pintér azt fogja mondani, hogy akkor nem kapunk
semmit. Közölte, hogy a nyugdíjasokat megmentették.
Erre reagálva közöltem, hogy ez az álláspont téves, mivel véleményem
szerint az eddig elért engedményeket egyrészt nincs erkölcsi és gazdasági
lehetősége elvonni, hiszen ha engedményként egyszer már elfogadhatónak
tartják, akkor ezt követően már nincs lehetőség az ország nehéz gazdasági
helyzetére hivatkozva visszavonni, vagy ha mégis megteszik, az újabb, a
kormány kommunikációjának és érvelésének a hiteltelenségét teszi
nyilvánvalóvá a polgárok előtt. Kifejtettük, hogy ha tovább folytatjuk a
demonstrációkat, ehhez képest már csak jobb eredményt érhetünk el. (Dr.
bárdos Judit személyeskedő, lekezelő hangnemben válaszolt, ennek részletei
ismertetését, figyelembe véve a stílust és a szakmai alázat teljes hiányát
szinten alulinak tartanám.)
A Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezete képviselője Árok Kornél helyettese – szintén bekapcsolódott a párbeszédbe. Ő is azon az
állásponton volt, mint Bárdos Judit, illetve próbált minket a tervezet
elfogadásáról meggyőzni. Kiemelte, hogy a demonstráció nem alternatíva. A
szakszervezet kasszája üres. Maximum 5 alkalommal tudnak még demonstrációt
rendezni, és azzal kifogynak az anyagi forrásaik. Majd közölte, hogy
álláspontja szerint a kormány célja további anyagi források előteremtése.
Ezért tűzték ki célul már a tárgyalások elején, hogy a nyugdíjakat
megadóztatják.
Ekkor visszatért a terembe Pintér Sándor belügyminiszter úr. Néhány kérdés
kapcsán pontosította a tájékoztatást, majd az életpálya
modellel kapcsolatos kérdésére válaszolva Pach Dánielt
tájékoztatta, hogy annak megtárgyalására bizottságot állít fel. Elnökének
Zsinka urat nevezte ki. Ezt követően sietősen elhagyta a kormányoldal a
termet.
Dr. Bárdos Judit megkérdezte, hogy Szima Judit főtitkár alezredes-e még,
azaz hogy jogerős lett-e a másodfokú ítélet. Tájékoztattuk a
szakszervezeti tisztségviselőket arról, hogy Főtitkár asszony ügyében
felülvizsgálati kérelmet nyújtottunk be. Erre fel dr. Bárdos Judit
megjegyezte, hogy ha ragaszkodunk a jelenlegi irányvonalhoz, és
elzárkózunk a tervezet elfogadásától, úgy Szima Judit is mehet önként a
fakó-ba.
Ezt követően a BVDOSZ újra felvetette a TMRSZ ügyét. A résztvevők
sérelmezték, hogy a 2011. május 23. napján tartott demonstráción Szima
Judit főtitkár Árok Kornélnak nem adott szót, illetve azt, hogy Kónya
Pétert leköpték a TMRSZ aktivisták. Álláspontjuk szerint ilyen módon nem
lehet a TMRSZ-el együttműködni. Kónya Péter aki látszólag sértődött volt,
átvette a szót, és hangot adott sértődöttségének, majd továbbra is azon
rugóztak, hogy meggyőzzenek minket a demonstráció továbbfolytatásának
aggályairól.
Ekkor előadtam, hogy az esetből én személy szerint annyit tapasztaltam,
hogy Szima Judit főtitkár a TMRSZ tagokat megkérdezte, hogy szót adjanak-e
Árok Kornélnak. Ezt tagjaink megszavazták, Főtitkár Asszony pedig átadta a
szót. Amennyiben valóban ezek az incidensek megtörténtek, annak oka az
lehetett, hogy feltételezhetően- a Hír tv híradásai nyomán a TMRSZ
tagok között elterjedt annak híre, hogy az érdekképviseletek megegyeztek a
kormánnyal. Mikor Főtitkár asszony kijött az érdekegyeztetésről,
tájékoztatott minket arról, hogy a többi szakszervezet még egy kérdést
feltesz a kormánynak, majd azt követően egységesen kivonul a
tárgyalásokról. Mi vártuk, hogy kijöjjenek, de ezt nem tették meg.
A jelenlevők közösen hangot adtak annak a véleményüknek, hogy Szima
Juditnak a tárgyaláson lett volna helye, és nem a demonstrálók között.
Mivel a tárgyalásról kivonult, így nem tudta a tagokat sem megfelelően
informálni, arról hogy a kormánnyal történt megbeszélés során mi zajlott
le, illetve saját maga sem volt kellőképpen tájékozott. A tagok pedig
igényelték volna a tájékoztatást. Ezért a többi szakszervezet félre hívta,
a Kossuth tér másik oldalára a TMRSZ tagokat, és ott tájékoztatták őket a
fejleményekről.
Kónya Péter közölte, hogy egy esetben értékelte volna hasznosnak a TMRSZ
2011. május 23. napján szervezett demonstrációját. Akkor, ha annak
deklarált célja az, hogy a kormányoldallal folyó tárgyalásokat támogassa,
a munkavállalói oldal pozícióját erősítse.
A körülöttem lévő, fent említett csoportnak mondtam, hogy azzal, ha most
összekapunk, csak a kormány malmára hajtjuk a vizet. Ők Szima Judittal
kapcsolatos személyeskedő megjegyzéseket tettek, igyekeztek a Főtitkárt
befeketíteni, a sztrájkbizottság és a TMRSZ közötti ellentétes véleményt
megpróbálták a főtitkár személyének degradálása szintjére
leegyszerűsíteni. Kifejtették, hogy Szima Judit nem megy bele semmilyen
elvtelen alkuba, amit természetesen úgy fogalmaztak meg, hogy
személyével lehetetlenség együttműködni. Ha valami
javaslatuk van, üvöltözik, és csak azt ismételgeti hogy árulók
vagytok! Akkor majd én magamban megcsinálom. A régi, megszokott
lemezt még elismételték néhányszor.
Közben Kónya Péter aki időközben látszólag higgadtabbá vált-
saját magával folytatott párbeszédet. Megkérdezte a jelenlevőktől, hogy
akkor mi legyenmájus 30.-ával? Érdemi választ senki sem
adott.
Ellenben dr. Bárdos Judit személyeskedő stílusban kijelentette, hogy a
Kónya Péter vezette szakszervezet nem rendelkezik tagokkal. Ezért jobb, ha
nem avatkozik bele a vitába.
A BRDSZ főtitkára dr. Bárdos Judit főtitkár azt is előadta, hogy a TMRSZ
sok taggal rendelkezik ugyan, azonban ezek a tagok nem mozgósíthatóak,
inaktívak. Érdeklődött, hogy jelenleg Hódmezővásárhelyen hány tagunk
demonstrál. Közöltük, hogy információink szerint közel 1000 tagunk van
jelen. Válaszában dr. Bárdos Judit ezt gúnyosan mosolyogva cáfolta, és
közölte, hogy az ő információi szerint csupán 83 tag van jelen.
Ezen a ponton Kónya Péter kérte, hogy az emlékeztető megszövegezésében
vegyen részt néhány személy a fórum résztvevői közül. Közös kérésre a
TMRSZ-t addig folyamatosan szapuló Pach Dániel részt vállat a
szövegezésben. Előtte azonban éles kirohanást intézett a többi résztvevő
ellen, amely az addigiak tükrében 180 fokos fordulatnak tűnt. Előadta,
hogy eladják az aktív állomány tagjait a nyugdíjasokért
cserében. Ezt a teátrális jelenetet követően elhagyta a termet.
Kónya Péter ezek után úgy döntött, hogy maga szövegezi meg azt a
nyilatkozatot, amit a sajtó számára közölni fog. Ettől kezdve a
tárgyalásban érdemben nem vett részt.
A saját maga által megfogalmazott nyilatkozatot felolvasta a RÉF
résztvevőinek, akik azt jóvá hagyták. Ezt követően közölte, hogy nem ír
alá semmit. Most pedig indul, hogy utalva a kommünikére-
ezt a baromságot elmondja a médiának.
Tájékoztattuk a Főtitkárt a tárgyalás során addig történtekről, a
tárgyalás menetéről. Időközben kimentünk a teremből a folyosóra, ahová
követettaz időközben visszaérkező Pach Dániel.
Utólag tájékozódtam erről az érintettől, amely alapján bizonyossággal
kijelenthető, hogy Pach Dániel az alábbiakkal rágalmazta meg a TMRSZ egyik
vezetőségi tagját. Előadta, hogy ez a TMRSZ vezetőségi tag a legutolsó RÉF
ülésen olyan álláspontot adott elő, ami teljességgel védhetetlen. Ráadásul
nemzetbiztonsági kockázattal jár, illetve a többi szakszervezet számára
teljességgel elfogadhatatlan.
Állítása szerint ez a TMRSZ vezetőségi tag arra buzdított, hogy fegyveres
úton törjünk a Magyar Köztársaság alkotmányos rendjének megdöntésére. Ő
személy szerint figyelmeztette is ezt a TMRSZ tisztségviselőt arra, hogy
ezen kijelentései elképzelhető, hogy felvételre kerülnek.
Elmondta, hogy ez a játék veszélyes. Olyanok akarnak a 2011. május 30.
napjára meghirdetett tüntetésen részt venni, akiknél már elszakadt a
cérna, és otthon fenik a baltát.
Ez az apró színjáték Pach Dániel részéről egyértelművé tette, hogy valódi
céljai és irányultsága szöges ellentétben áll az általa viselt
tisztségével. A megfélemlítés és ármánykodás stílusjegyei egyértelműen
érzékelhetőek voltak a magatartásából.
Kérdésemre elmondta, hogy a titkosszolgálatoknál dolgozó kollégák annak
ellenére, hogy elégedetlenek a kormány működésével, illetve sérelmezik,
hogy nem kapták meg az 1,2-es szorzót, még lojálisak a kormányhoz. És
egyébként is olyan a mentalitásuk, hogy szigorúan parancs alapján
cselekednek, és parancsra megölnék apjukat anyjukat is.
Ő katona ember, határőr volt, és a kérdés megoldását komplexebben látja.
Úgy véli, hogy ki kellene várni 3 évet. És az országgyűlési választások
alkalmával kellene néhány, az alkotmányos rend megzavarására alkalmas
akciót tervezni(!) (Pach Dániel konkrétan részletezte, hogy mire gondol.
Jelen emlékeztetőben azonban ezek kifejtésre nem kerültek.) Elmondta, hogy
ezzel kapcsolatban a TMRSZ imént említett tisztségviselőjével is
egyeztetett a korábbi RÉF-en.
Ha azonban 3 évet nem is, de egy pár hónapot mindenképpen várni kellene
ezekkel a lépésekkel.
Érzékeltetette, hogy Ő nyitott a TMRSZ-el való együttműködésre, de nem ad
hoc, kidolgozatlan tervek alapján.
Egyébként nem hajlandó ő sem aláírni semmit. Ehhez a nyilatkozatához a
tűzoltók szakszervezete is csatlakozott, és miközben távoztam,
megkérdezték, hogy akkor most tüntessenek-e vagy sem, mivel ők
szeretnének.
Ezt követően elhagytam a Belügyminisztérium épületét.
Összegzés
Mindegyik szakszervezet, amely hangot adott a véleményének egybehangzóan
nyilatkozott: nem kívánnak semmit sem aláírni. Ennek ellenére mindenki
próbálta a másikat, illetve a TMRSZ-t meggyőzni arról, hogy a tervezet
miért pozitív.
Úgy látszódott, hogy a 2011. május 23. napján történtek jelentősen
befolyásolták a hangulatot a TMRSZ ellen. Ezzel együtt több szakszervezet
jelét adta annak, hogy változatlanul együtt kíván működni a TMRSZ-el. a
tűzoltók a demonstráción is részt vennének. Kónya Péter is rákérdezett,
hogy mi legyen a 2011. május 30. napján megrendezésre került
demonstrációval, válasz azonban nem érkezett.
A tervezet elfogadását leginkább a BRDSZ és a BVDOSZ sürgette.
A RÉF-en a TMRSZ elleni fellépés szervezett volt. A többi szakszervezet a
TMRSZ ellen dezinformációs hadjáratot folytatott: olyan
információkat adtak át a számunkra, amelyek a TMRSZ félretájékoztatását,
félrevezetését célozták.
Releváns körülmény, hogy a résztvevők még az emlékeztető végleges szövege
tekintetében sem tudtak megállapodásra jutni, ezért lényegében csupán a
napirendi pontok kerültek lerögzítésre.
Fentieket összegezve megállapítható, hogy jelenleg a TMRSZ a mérleg
nyelve, nélkülünk látszólag nem írnak alá semmilyen megállapodást, mivel a
TMRSZ ellenkezése esetében a munkavállalók előtti maradék hitelük is
megkérdőjeleződne.
Budapest, 2011. május 24.
Fentieket lejegyeztem a TMRSZ ügyvivőjeként
A videó alatti emlékeztető van a videóban kifejtve, értelmezve.