Tájékoztató és útmutató

TÁJÉKOZTATÓ ÉS GYAKORLATI ÚTMUTATÓ A BELÜGYMINISZTER ÁLTAL
KÖZÖLT KORMÁNYZATI „ÜZENETTEL” KAPCSOLATBAN,
VALAMINT A SZTRÁJKBIZOTTSÁG LÁTSZÓLAG ÉRTHETETLEN HALOGATÓ TAKTIKÁJÁVAL KAPCSOLATBAN

 

 

Tisztelt Munkavállalók!
Tisztelt Állampolgárok!
Tisztelt Szakszervezeti Tagok!

 

 

Mint tájékoztatónkból értesülhettetek, a belügyminisztert ismét a postás szerepére degradálta a rendőrellenes kormányzat és a miniszter „informálisan” közölte a kormány hadüzenetének újabb lépését.
Ennek lényege, hogy a különböző jogi feltételek megléte mellett jogszerűen szolgálati nyugdíjba vonult rendőrök – de ezzel kapcsolatban ismét egyértelműen elszólta magát a tárgyalási rutinból a jelek szerint már jócskán kikopott belügyminiszter – mellett a több százezer fős kedvezményes szolgálati nyugdíjba vonult munkavállalók és rokkantsági nyugdíjban részesülő társadalmi csoportok is várhatják a kormányzat padlást lesöprő intézkedését.

A kormányzati (hazug) kommunikáció átlátszó és emellett aljas taktikával egyes érintett csoportokat megosztásra és megvásárlásra kíván felhasználni. Bejelentették például, hogy 3 fideszes vezetésű megyeszékhely aktív állományú tűzoltóinak kifizetik a részükre évek óta jogerősen megítélt munkabérüket (túlórapénzüket). Teszik ezt annak érdekében, hogy a rendészeti munkavállalók és szolgálati nyugdíjasok ellenállásának lendülete, a harci kedv megtörjön és a leválasztott csoportok ne menjenek ki az utcára tiltakozni.

Ez pedig egyértelműen jó jel. Jó jel, mert mutatja azt, hogy a kormányzat semmitől nem retteg jobban annál, mint hogy bátor és rettenthetetlen tűzoltók mellé felsorakozzon még több tízezer eddig megalázott, félelemben tartott munkavállaló.

A tűzoltók – hangsúlyozom, a valódi tűzoltók – megmutatták a helyes utat. A radikális, hangos és félelmet nem ismerő, a küzdelem felvállalásától való tartózkodás elvetése és a tettrekészség kinyilvánítása vezethet csak eredményre a jelenlegi helyzetben.

A fülkeforradalom alternatívája az, hogy reális lehetőségként, reális fenyegetettségként mutassunk fel erőt és összefogást a rablókkal, tolvajokkal, hamis prófétákkal szemben. Ez az egyetlen út. A jogi igényérvényesítést gyakorlatilag szintén el kívánják lehetetleníteni, amellett, hogy évekig is eltarthat és ezalatt gyakorlatilag a szó legnemesebb értelmében is földönfutóvá válhatnak a szolgálati nyugdíjas családok tízezrei.

Amit a belügyminiszterrel a rendőrellenes kormány megüzent, az még vita szintjén, még tárgyalási alap szintjén is elfogadhatatlan minden tettrekész rendőr számára véleményem szerint. Amennyiben másképp gondoljátok, írjátok meg a TMRSZ részére és a hangoztatott érveitek mentén vitassuk meg a helyzetet magunk között.

Kifelé azonban, a rendőrellenes kormányzattal szemben mielőbb és minél nagyobb létszámban, minél hangosabban fel kell lépni. Nincs elvesztegetni való idő!

Hogy miért?

A rendőrellenes kormányzat a nyílt hadüzenete szerint számít a munkánkra, számít a nyugdíjas kollégák munkaerejére. Ez hazugság. Aljas, szemforgató és igazi rendőrellenes kormányzatra jellemző hazugság az elmúlt egy év történései alapján. A rendőri hivatás megbecstelenítése sorozatosan, évek óta zajlik, folyamatosan tájékoztattunk benneteket ennek jeleiről, bizonyítékairól, engedjétek meg, hogy ezeket ne ismételjem újból.
Hazugság azért is, mert az államfő, mint a kormánypárt egyik országgyűlési képviselője szavát, ígérvényét adta arra, hogy a nyugdíjakat, a nyugdíjasok jogosultságait a kormánypárt meg fogja őrizni. Most pedig ennek az ellenkezője történik, így gondoljatok arra, amit a magyar nép bölcsesség tapasztalata fogalmazott meg: „Aki hazudik, az lop is.”.

EZ az oka annak is, hogy az ország nehéz gazdasági helyzetére hivatkoznak akkor, amikor az arcpirító, erkölcstelen és rendőrellenes kormányzati ténykedés „eredményeivel” találkozhattok nap, mint nap a híradásokban.

Hazugság továbbá azért is a rendőrellenes kormányzat mantrás ismételgetése – a „szükségünk van a 40-es képzett rendőrök szaktudására” – abban is, hogy nem rendőri, nem a kiképzésetek, tudásotok szerinti munkára akarnak egyrészt visszafoglalkoztatni teljesen jogellenesen, a Btk. kényszerítés fogalmi elemeinek, illetve tényállásának teljes kimerítésével.

A rendőrellenes kormányzat köztörvényes bűnözésének napi rendszeressége az utóbbi egy évben a választási csalás már szinte megszokott jellege mellett (a szegény ember az aki ígérni sem tud cinikus politikusi felfogása térnyerésével és büntetlenül maradásával), kibővült az állami szinten legalizált kényszerítés cselekményével, minősítve az üzletszerűség és a bűnszövetség kritériumainak való megfeleléssel.

Mert minek lehet nevezni 3 millió magánnyugdíjpénztár egyéni megtakarításának a jogszabály megalkotásával való elrablását? A teljes megtakarítás ellopása állami szinten, és a filléres hozamok odaígérése, jellegét tekintve túltesz a török világ defterdárjainak a kegyetlenségén, az elvonás, adózás mértékén is.

Most a rendvédelem került sorra. Tőlünk, akiknek éveken át törvényben biztosított jogunk volt az, amiért vállaltuk a hivatással járó nehézségeket és lemondásokat, ismét a kényszerítés köztörvényes bűnözői módszerével kívánják elvonni a szerzett jogunkat, tulajdonunkat, veszélybe sodorva családunk megélhetését, életterünket.

Ezt nem szabad hagyni. Ez ellen tenni kell. Mielőbb és minél többen, minél erőteljesebben! El kell kergetni a kormányt, ha hazudozik, ha ellopja az életünket, ha lerombolja hazánk tartóoszlopait, ha a magyar családok támogatása csak futballstadionok építésében merül ki!

Hogy miért hazug és képmutató a belügyminiszterrel postázott üzenet?

Tegyük fel, hogy a kényszerítés eredményre vezet és az addigi szolgálati nyugdíjban részesülő rendőr a visszaszerelést vállalja. Mondjuk visszamegy közmunkás hajcsárnak a kiképzett bevetési tiszthelyettes, aki addig bűnözők tucatjait fogta el teljes fegyverzetben, kockáztatva saját és társai testi épségét, életét, kockáztatva családtagjai személyes biztonságát, hiszen az alvilági nehézfiúk adott esetben „meg is köszönhették” volna, vagy meg is köszönték a későbbiekben a rendőr munkáját.

Most ez a rendőr visszamegy fegyver nélkül közmunkások közé hajcsárnak. A helyi potentát azt mondja neki, hogy ezt és ezt a munkát ilyen minőségben és olyan mértékben kell teljesíteni. Az elvárt eredményes munka pedig csak úgy teljesíthető, ha a hajcsár-rendőr csattogtatja a nála lévő korbácsot. Konfrontálódik a közmunkásokkal, akik nagyon nem fogják szeretni, hogy a hajcsár kihajtja belőlük a lelket. Valószínű, hogy tenni fognak ellene, hogy elvegyék a hajcsárkodástól a visszarendelt kolléga kedvét. Ezt még 15 évig csinálni? Bátor rendőr aki ezt bevállalja, de hogy nem fogja végig bírni, szinte egészen bizonyos. Önként fogja azt mondani, hogy ezt inkább nem csinálom és elmegy a civil élet bizonytalanságába, miközben az állam javára önként és dalolva (kényszer hatására, de saját döntésként) lemondott szerzett jogáról.

Mi lesz akkor ha nem fog hajcsárkodni? Ha nem teljesül a kormánypárti polgármester által elvárt normatív cél? Ha nem lesz rendesen lekaszálva a fű? Ha nem lesz lemosva patentre a szolgálati S8-as Audi? Akkor a polgármester ordítani fog, akkor a munkáltató állományilletékes parancsnok ordítani fog a hajcsárral. Meg fogja kérdőjelezni a munkára való alkalmasságát. Vagy hajcsár helyettes, vagy rabszolga (közmunkás) lesz belőle, vagy ….vagy találnak rajta szépen, törvényesen olyan fogást, amelynek révén azt fogják mondani, hogy nem kifogástalan az életviteled. Provokálni fogják erre a célra létrehozott állami provokátorok, hogy vétkezzen, hogy fogadjon el egy kis szívességet. Vagy ha nem fogadja el, akkor ne jelentse, hogy megkörnyékezték. És ebben az esetben máris készül a méltatlanságit, fegyelmit elrendelő határozat.
Visszaszerelt Zoltán r. zászlós méltatlan lesz a hivatására, mert a rendőrségbe vetett közbizalom fenntartását veszélyeztető magatartást fejtett ki. Vagy: fegyelmi fenyítésként szolgálati jogviszony megszüntetése fenyítés kiszabására kerül sor.

Hogy ez csak képzelgés? Tessék megnézni, hogy a Hszt. milyen irányban módosult az elmúlt egy évben! Megfigyelés, bűncselekményekkel provokálás, titkosszolgálati eszközökkel megfigyelés korlátlan lehetőségei.

Ebbe a közegbe menjen vissza dolgozni az, aki már megtapasztalta a cég embertelenségét, a parancsnokok kiválasztásának szempontjait? Az elismerésre méltóak felterjesztésének a körülményeit?

Nos, aki eltöltött akár csak 5-10 évet ebben a szervezetben annak nem lesznek, nem lehetnek illúziói. Aki visszamegy a kormány „hívó” (kényszerítő) szavára, az az önként kútba ugrás (de azért kényszer hatására) klasszikus esete. Az később ne mondja azt, hogy nem szólunk előre, hogy ez fog rávárni, vagy a teljes megaláztatás, alávetettség, kiszolgáltatottság.

Ezért senkinek nem javasoljuk, hogy ha ezt tudja meglépni a rendőrellenes kormánypárt, ha esetleg nem lehet meghátrálásra kényszeríteni az utcán – és nem a tárgyalóasztalnál -, hogy visszamenjen önként egy olyan vágóhídra, ahonnan épen nem fog kikerülni sem 62 éves korában, sem előbb, sem később.

Elérkeztünk a fenti tájékoztatónak egy olyan pontjához, amely kétséget kizáróan megtöri a Sztrájkbizottság egységességének a jellegét. Ez az egység azonban csak kifelé egység, belül mállott, omladozó, törékeny és átitatott. Átitatott félelemtől, mutyitól, korrupciótól, zsarolástól. Ennek észlelhető, reális jelei vannak sajnos. Évek óta sulykoljuk a társ szakszervezetek vezetőinek, hogy elvtelen alkukba, különalkukba, munkavállalói jogok eladásáért cserébe kapott tál lencséért hosszú távon kockázatos lefeküdni, kockázatos eredménynek minősíteni jogfosztást, jogkorlátozást.

A hatalom oszd meg és uralkodj elvével szemben a valódi érdekképviselet kiáll. Demonstrál, tüntet, sztrájkol és ha kell akkor elkergeti a kormányt, mert millió emberek érdeke áll szemben a kevés kiváltságosak kasztjának az érdekével. Azzal kell élnünk, amink van. Nincs pénzünk, nincs jogalkotási hatáskörünk, van viszont erőnk, van tagságunk, és vannak kiszolgáltatott, elégedetlen, becsapott emberek, munkavállalók, nyugdíjasok. Az erő velünk van, csak utat kell mutatni.

Olyan utat, amely a hamiskártyás, hazug, csaló és szavahihetetlen politikusokkal szemben erőt, összefogást mutat fel és olyan fenyegetést helyez kilátásba a kevés kiváltságos uraknak, amely visszazökkenti őket a fülkeforradalom eufóriájából a mindennapok realitásába, a való világba. Erőt és fenyegetést kell a kormányzattal, a szavazógépezet droidjaival szemben felmutatni. Kilátásba kell helyezni, hogy amit tesznek, az törvénytelen, bűnös, gátlástalan és erkölcstelen és ha tovább feszítik a húrt – Petőfi szavaival élve és képletesen, de akár szó szerint is értve – ismét pusztíthat rajtuk egy olyan láng, olyan tűz, amely láng már párszor pusztított a nemzete ellen forduló urakon.

A tűzoltók példát mutattak május 6-án. Példát is mutattak. Megmutatták a helyes utat. Sajnálatos, hogy egyesek a semmit is eredménynek értékelték és lecsitították az elégedetlen több ezres tömeget és ünnepnek kiáltották ki az időhúzási taktikát mutató postást, akarom mondani belügyminisztert.

Nagy hiba volt. Akkor is látszott, és az eltelt események újólag alátámasztják akkori véleményemet, véleményünket. Mert akkor és ott rajtam kívül mások is látták, hogy érthetetlen módon azok, akik addig a sereg élén tetszelegtek, egyszerre visszavonulót fújtak a csata közeledtén, a kikényszeríthetőség drámai pillanataiban.

Az idő elteltével azonban – amely időt a rivaldafényben lévő szakszervezeti vezetők adták a kormánynak – világossá vált, hogy szakszervezeti vezetők egy részének érdekérvényesítő kedve látványosan megcsappant. Ahelyett, hogy az újabb postás által közvetített ultimátumot a helyén értékeltük volna, belement a bizottság egy halogatósdi taktikába, a rendőrellenes kormányzat malmára hajtva ezzel a vizet.

Ezzel a TMRSZ főtitkáraként nem tudok azonosulni, nem tudok egyetérteni. Van sereg, van harci kedv, prüszkölnek a csatalovak és velünk szemben pár szélhámos politikus sorakozik fel egy olyan rendőrséggel „megtámogatva”, amelynek tagjaiba egy év óta folyamatosan törli a cipőjét Lázár, Kövér, Orbán, vagy éppen Szíjjártó.

A lovak gyeplőjét ilyenkor nem visszafogni kellene, hanem megszólaltani a harci kürtöket, ütni a dobokat, és kiadni a vezényszót: Kivonulunk az utcára, és addig nem mozdulunk, amíg a széllhámos koncepciót kukába nem dobja a szemmel láthatóan szerepzavarban lévő fülkeforradalmárok csapata.

Világossá kell tenni számukra, hogy a rendőrök, börtönőrök, vámosok, mentősök, katonák, katasztrófa-védelmisek, tűzoltók – megkockáztatom, hogy még a TEK-es kollégák is – haragszanak rájuk. Világossá kell tenni, hogy a tűzoltóknak dobott alamizsna nem elég, hogy jogaink védelmében érezzék fenyegetve magukat. Ahogy ők fenyegetnek minket, úgy mi is fenyegessük vissza őket. Ha ők ütnek, mi is üssünk vissza. Hangsúlyozom, hogy az erő, a tömeg velünk van meggyőződésem szerint. Aki egy kicsit is kiábrándult a politikai pártokból – jelenlegi felmérések szerint a választók 53%-a – azt nem részegíti meg ma egy okostojás szóvivői nyilatkozat sem a nép nevében való felhatalmazásról, sem a fülkeforradalomról szóló értelmezhetetlen rikácsolás.

Ez a világossá tétel most megfeneklett egy kissé a Sztrájkbizottság halogató taktikája miatt. Aki magyarázatot próbál adni erre a tárgyalásos készségre annak szeretném világossá tenni, hogy még a május 6-i demonstráció előtt felvetettük annak lehetőségét, hogy egyes szakszervezeti vezetőket – és itt most nem a múltbéli mutyizás jellegű jogról lemondó megállapításokat akarom újfent felemlegetni ok nélkül – a jelek szerint úgy tűnhet, mint ha maffiamódszerrel kívánná megzabolázni a fülkeforradalmári hevülettől átitatott rendőrellenes kormányzat, felhasználva az ügyészséget és a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalt is ebben a játszmában. Az, hogy a KEHI feljelentése a Nemzeti Üdülési Alapítványnál történt állítólagos visszaélések miatt alapos-e vagy alaptalan, nem tudom eldönteni az információk hiányában. I. fokon pert nyertük a Nemzeti Üdülési Alapítvánnyal szemben, hogy a szakszervezetekkel kötött megállapodásokat megismerhessük. A Nemzeti Üdülési Alapítvány gazdálkodásába ezek a szerződések is beletartoznak. Az a tény, hogy a KEHI feljelentést tett az Alapítvánnyal szemben olyan zsarolási potenciált jelenthet, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni.

A Nemzeti Üdülési Alapítvány igazgatóságában és felügyelő bizottságában több Sztrájkbizottsági vezető is pozíciókat tölt be, havi többszázezer forintos apanázs mellett. Ugyanezen szakszervezeti vezetők egy része pedig nyugdíjasként van visszafoglalkoztatva főosztályvezetői illetmény mellett, amely szintén nem elhanyagolható tényező, ha az érintett szakszervezeti vezetők tettrekészségében bizonyos hiányokat vélünk felfedezni.

Törekszünk arra, hogy ezeknek az „inkább tárgyaljunk a kormányzattal, mint tüntessünk, vagy munkát szüntessünk be” nézetet képviselő szakszervezeti vezetők is belássák, hogy nem hátrálhatnak tovább. Nem csaphatják be saját munkavállalóikat azzal, hogy nem szólítják őket az utcára. Ebben az esetben majd megtesszük majd mi, tettrekészek ezt helyettük, és ha kell – ha alaptalan az ő megfélemlítésük és büntetőeljárással fenyegetettségük – akkor magam is azon leszünk, hogy az ő védelmükben is minden eszközt bevessünk annak érdekében, hogy ne érje őket alaptalan és gátlástalan kormányzati támadás.

Arra sajnos nem vennék mérget jelen helyzetben, hogy a KEHI feljelentése alaptalan, de az ártatlanság vélelme őket is megilleti. Mindenesetre okosabbak leszünk, ha a bírói peres igényérvényesítés segítségével megismerhetjük ezeket az Alapítvánnyal kötött – túlzás nélkül bennfentesnek minősíthető – szerződéseket, még akkor is, ha a szerződő felek között harmadik szerződő fél egy az Alapítvány által 100%-os tulajdonban álló Kft.

Törekszünk arra, hogy a Sztrájkbizottság potenciálisan a rendőrellenes kormányzat célkeresztjébe került szakszervezeti vezetőit rábírjuk arra, hogy a jelenleg helyesnek és hatékonynak látszó érdekérvényesítési módszernek egyedül az utcára vonulás látszik. A rendőrellenes kormányzattal szembeni fenyegetés késztetheti csak arra a kormányzat döntési helyzetben lévő nagyurait, hogy elgondolkodjanak azon, megéri-e tovább hergelni több százezer – de a tendenciát nézzük túlzás nélkül több milliónak becsülhető – állampolgárt, köztük katonákat, egyetemistákat, szolgálati nyugdíjasokat.

Fentieknek való következetes megfelelés és az érdemi, tettrekész ellenállás jegyében demonstrációt jelentettünk be a közeli jövőre nézve Hódmezővásárhelyre és Budapestre is. Kifejezetten kérjük a rendvédelmi és katonai szférában dolgozó munkavállalókat, onnan szolgálati nyugdíjba vonult kollégákat, hogy lehetőségükhöz mérten egyik, vagy mindkettő demonstrációra jöjjenek el, ágazathoz, vagy érdekképviseleti szervezethez való hovatartozásra tekintet nélkül.

Veszélyben az életünk, a jogaink, családunk létbiztonsága. A múltban hetek alatt hordozták körbe az országban ilyen esetekben a véres kardot. Most az internet, és egyéb kommunikációs lehetőségek kibővülése révén időben és pillanatok alatt eljuthat a szükséges tájékoztatás, riadóztatás mindazokhoz akik azonosulni tudnak a fenti álláspontommal, álláspontunkkal. Ez a tájékoztatás, felhívás mindenkihez szól, akinek elfogadhatatlan a rendőrellenes kormányzat bejelentett szándéka, akiknek elfogadhatatlan a pökhendi és erkölcstelen kormánypárti politikusi tobzódás, féktelen pazarlás, a bankok közpénzekkel teletömése, az ország lakosainak a kivéreztetése.

Menjünk ki az utcára, és fejezzük ki elégedetlenségünket közösen, és mindenki hozzon magával még egy embert!

A bejelentett újabb utcai demonstrációról mindenkit időben tájékoztatni fogunk. A szerver kapacitásának bővítése folyamatban van, az időnként honlap elérhetetlenségért mindenki szíves elnézését kérjük, de az eddigi látogatottság (amely több ezres volt eddig is naponta) a többszörösére ugrott. Megtisztelő az érdeklődésetek, megtisztelő a bizalmatok és köszönöm mindenkinek azokat a bátorító gondolatokat, javaslatokat, amelyeket eljuttatok hozzánk. Erőt, bizalmat és bátorítást adtok. Köszönöm, munkatársaim nevében is.

 

 

Szekszárd, 2011. május 19.

 

 

Szima Judit főtitkár