a csapatszázadok
bevetési pótlékának jogosultságával
kapcsolatos perekről
A 2006. őszi eseménysorozatot követően a munkáltató részéről megnőtt az igény a megyék csapaterős századainak igénybevételére, ami miatt a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete megtette a szükséges lépéseket. Tagjaink nevében és képviseletében szolgálati panaszokat, majd kereseteket nyújtottunk be a századok tagjai számára különleges bevetési pótlék, illetve vagylagosan megbízási díj megfizetése céljából. Az ügyekben I. és II. fokon eljáró bíróságok eltérő álláspontra jutottak:
1.) teljes mértékben elutasításra került mindkettő
2.) a megbízási díj 100%-a megítélésre került
3.) a megbízási díj részben megítélésre került (pl.: 50%-os mértékben azokra a hónapokra, mikor a berendelések zajlottak)
4.) teljes mértékben megítélésre került a bevetési pótlék.
Az 1.) csoportba tartozó egyik ügyben (Borsod-Abaúj-Zemplén MRFK alperes ellen) a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága rendkívüli perorvoslat (felülvizsgálat) során elutasította felperes igényét mind a különleges bevetési pótlék, mind a megbízási díj vonatkozásában a Mfv.II.11.179/2009/3. számú, 2010. november 17. napján kelt ítéletében.
A fentiekre figyelemmel jogegységi eljárást kezdeményeztünk, amellyel kapcsolatban folytatott levelezésünk teljes anyagát elolvashatjátok itt.
A Legfelsőbb Bíróság Polgári kollégiumának vezetője közölte, hogy kérelmünk nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozatot nem hoz, mivel a fenti elutasító ítéletet ún. elvi határozatként kívánja a továbbiakban figyelembe venni.
Ezzel a TMRSZ nem ért egyet, és továbbra is indokoltnak tartja, hogy a Legfelsőbb Bíróság jogegységi eljárás keretében foglaljon állást, reménykedve abban, hogy egy mind létszámában, mind összetételében megváltozott, más szemléletű bírói testület, a fentitől gyökeresen eltérő következtetésre jut majd.
Kezdeményezésünkre mindeddig válasz nem érkezett.
A fentiekkel párhuzamosan –figyelemmel arra, hogy a 20/1997. (III.19.) BM rendelet (a továbbiakban BM rendelet) 49. §-a, illetve a 2. számú melléklete, mint speciális szabály megalkotása során a jogalkotó nem vette figyelembe a megváltozott társadalmi és rendőrszakmai kihívásokat, alkotmányellenesen módosította (bővítette ki) a csapatszolgálati századok állományának megjelölésével a pótlékra jogosultak körét, és sérült az Alkotmány 70/B. §-ában foglalt „Egyenlő munka egyenlő bér” elve – beadványt nyújtottunk be 2011. április 15. napján az Alkotmánybírósághoz.
A Hszt. 12. §-a értelmében amennyiben az AB visszaható hatállyal, egészen 2006. év őszéig visszamenőleg –tehát a csapatszázadok felállításának idejéig- állapítaná meg az alkotmányellenes mulasztás tényét, úgy valamennyi érintett munkavállaló jogosult lenne bevetési pótlékra, mivel olyan úgynevezett „állapotsérelem” keletkezne, amelynek elévülése a sérelmes állapot fennállásáig meg sem kezdődött.
Abban az esetben viszont, ha az alkotmányellenességet nem visszaható hatállyal állapítaná meg az Alkotmánybíróság, álláspontunk szerint csak a pereskedő munkavállalók érvényesíthetik a 3 évnél régebbre visszamenőleg a követelésüket, figyelemmel arra, hogy a további –nem pereskedő- kollégák csak 3 évre visszamenőleg érvényesíthetnék követeléseiket a Hszt. 12 §-ára figyelemmel.
A TMRSZ álláspontja szerint –figyelembe véve a Legfelsőbb Bíróság elnökének állásfoglalását- a peres eljárás várható kimenetele a Legfelsőbb Bíróságon mindenképpen kedvezőtlen elbírálást eredményez, függetlenül a peres eljárásban eljáró bírák ítéletében foglaltaktól.
Tájékoztatjuk az érintett munkavállalókat arról is, hogy ha és amennyiben a Legfelsőbb bíróság álláspontja nem változik, és az Alkotmánybíróság is elutasítaná a kérelmeinket, a jogerős pernyerések során kifizetésre kerülő összegek kamattal növelt visszaköveteléséről a munkáltató az Áht. értelmében nem mondhat le, és tapasztalatuk szerint nincs is szándékában arról lemondani. Ez esetben ugyanis a követelés (visszakövetelés) adók módjára, akár végrehajtással is visszakövetelhető.
Az eljárás szünetelésével a munkavállaló nem mond le a követelésekről, a pereskedés, a jogvita csupán „nyugszik” amelynek egyetlen feltétele az, hogy a 6 hónapos szünetelés lezárta előtt kérni kell az eljárás folytatását, majd a további szünetelést is, amelyhez az alperes hozzájárulása is kell.
Tapasztalatunk szerint az alperes nem ellenzi a per szünetelését. Amennyiben a Legfelsőbb Bíróság vagy az Alkotmánybíróság a munkavállalóra kedvező döntést hoz, úgy az eljárásnak, azaz a jogvitának a munkavállaló számára kedvező elbírálására nyílik lehetőség.
A TMRSZ nem paktál – és nem paktált – le eddig sem a munkavállalók rovására sem a munkáltatóval, sem a kormányzattal.
Igaz, hogy a bevetési pótlék megfizetésére irányuló pereket Szakszervezetünk egységesen szüneteltette, ennek indoka azonban egyedül az, hogy nem kívánjuk sem a pervesztéssel járó költségek visszatérítésének terhével, sem az esetleges jogerős pernyerés, majd a munkáltató által kezdeményezett perorvoslat (felülvizsgálat) során –az elvi jellegű eseti döntésre figyelemmel- a már kifizetett pótlékok visszafizetésével terhelni a munkavállalókat.
Addig amíg a Legfelsőbb Bíróság vagy az Alkotmánybíróság nem hoz a jogvitát kedvezőbben eldöntő határozatot, egy felelős szakszervezet sem buzdíthatja pereskedésre a jelenlegi jogi viszonyok közepette e tárgyban a tagjait, hiszen a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma elnökének álláspontjára tekintettel minden bíróság, így maga a Legfelsőbb bíróság is, csupán az igények elutasításáról hozhat döntést.
Természetesen abban az esetben, ha a fenti tájékoztatóban foglaltak ismeretében a munkavállaló mégis úgy döntene, hogy a Legfelsőbb Bíróság illetve az Alkotmánybíróság elbíráló döntésének bevárása előtt érvényesíteni kívánja a pótlék iránti igényét, és azt kéri a TMRSZ-től, -ugyanúgy ahogyan a Legfelsőbb bíróság döntése előtt is- mindent megteszünk a pernyerés előmozdítása céljából.
Kérünk benneteket, hogy ez esetben a per továbbfolytatására irányuló szándékotokat írásban, legalább egy email formájában fejezzétek ki, vagy a perben eljáró képviselőtök vagy a TMRSZ KKI irányában.
Tájékoztatunk benneteket, hogy amennyiben az Alkotmánybíróság illetve a Legfelsőbb Bíróság a munkavállalók számára kedvezőtlen döntést hozna, úgy mindenképpen igénybe vesszük a Strasbourg-i Emberi Jogi Bíróságot, mint igényérvényesítési fórumot. Meggyőződésünk, hogy az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett ún. Római Egyezményben foglalt jogok közül többet is sért a munkavállalók terhére megállapított egyoldalú, – ellentételezés nélküli – munkavégzésre kötelezés, és az e körben jelenleg kialakult bírói álláspont miatti helyzet.
További, esetlegesen felmerülő kérdéseitekkel forduljatok bizalommal a TMRSZ jogászaihoz.
TMRSZ
