A KORMÁNY
RENDÉSZETI MUNKAVÁLLALÓKAT ÉRINTŐ
TERVEZETT INTÉZKEDÉSÉRŐL
Tisztelt Munkavállalók,
Tisztelt Magyar Állampolgárok,
Tisztelt Szakszervezeti Tagok!
A TMRSZ aggodalommal fogadja a rendőrellenességéről elhíresült Orbán kormányzat tervezett, újabb és újabb értelmetlen és indokolatlan megszorító intézkedéseit, melyeket szokásukat megtartva továbbra is egyéni képviselői indítványként terjesztenek elő, kigúnyolva saját nemzeti együttműködési nyilatkozatuk érdemi tartalmát. A tervezett intézkedéssel kapcsolatos érdekképviseleti ellenlépésekről mind a TMRSZ, mind a részvételével működő Demonstrációs Bizottságból átminősített Sztrájkbizottság folyamatosan tájékoztatni fogja a rendelkezésére álló, illetve együttműködő hírközlési csatornák segítségével a magyar munkavállalókat.
Bizonyára sokan vannak úgy a jelenlegi helyzet értékelését megpróbálván, hogy az előző kormány leváltását követően bíztak az egy éve választásokat megnyert kormánypárt ígéreteiben és hangzatos szólamaiban.
Ezek az ígéretek – többek között – arról szóltak, hogy a megszorítások, a sarcolások elkerülhetők, a rendőrséget nem lehet pénzbehajtókká silányítani, nagyarányú adócsökkentéssel munkahelyek teremthetők, a multik segítése helyett a magyar vállalkozásokat, a magyar munkavállalókat kell előnyben részesíteni, a nemzeti együttműködés hangsúlyozása mellett pedig még garanciát is kaptunk írásban arra a kormánypárt egyik erős emberétől, hogy a nyugdíjasokat, a nyugdíjakat és a nyugdíj-megtakarításokat megvédik.
A kormány 2010. júliusi megalakítása óta eltelt alig 10 hónap alatt ezek az ígéretek a semmibe vesztek, az ígéretekkel és az adott szóval ellentétes intézkedések és törvénymódosítások kerültek beterjesztésre. A kormány retorikája és kommunikációja a megalakulása óta egyes társadalmi rétegekkel szembeni ellenérzések kiváltására irányulnak, amelynek aljassága és silánysága önmagában is nyilvánvaló, de még szembetűnőbb, ha ezek a törekvéseket az alig pár hónappal korábbi saját ígéreteik tükrében értékeljük.
Ugyancsak a szemforgató képmutatás iskolapéldája az, ahogyan a jelenlegi kormányzat saját kiváltságai megőrzésén, a hatalom megtartásának és bebetonozásának a kivitelezésén ténykedik.
Emlékezzünk arra, hogy a kormány megalakulását követő első intézkedések egyikeként a kormánypárt megalakította saját rendészeti elitalakulatát, ahol a minimális – hangsúlyozzuk, a minimális – bevetési pótlék mértéke éppen 100%-kal magasabb, mint azoknak a rendőröknek a bevetési pótléka, akik a Rendőrség szervezetén belül a legveszélyesebb, nap, mint nap saját és családtagjaik életveszélyét is eredményező körülmények között dolgoznak (például a rendőrség fedett nyomozói, különleges bevetési egységei, alakulatainak a munkavállalói). Részükre a különösen veszélyes munkáért legfeljebb 150%-os bevetési pótlék jár, míg a TEK legalacsonyabb beosztású hivatásos állományú munkavállalója – beleértve raktárost, kapuszolgálatost is -, legkevesebb 250%-os mértékű különleges bevetési pótlékot kap.
Az ezzel kapcsolatos jogszabály előkészítés során többször is megfogalmaztuk, kifejtettük szakmai- és jogi aggályainkat, de azok süket fülekre találtak, hiszen a cél egy olyan fegyveres egység létrehozása volt, amely a kormány tagjai személyes biztonságát volt hivatott biztosítani. Mindezt a kormányzat a terrorizmus ellenes harc szükségességével és indokoltságával magyarázta, amely tartalmában az elvtársi „A nemzetközi helyzet egyre fokozódik” színvonalával azonos. A TEK létrehozása azért is üzenet értékkel bír, mert a jelek szerint a Magyar Köztársaság rendőrsége személyi állományában ezek szerint nem bízik a kormány.
A TEK létrehozásával párhuzamosan beindultak a jelenlegi kormánynak a rendészethez viszonyulását tükröző, a kormánypárt valódi arcát megmutató további intézkedések meghozatala is.
A rendészeti munkavállalói szférán belül, és a civil társadalom egyre nagyobb hányada előtt is ismertté és elismertté váló Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete elleni félelem és gyávaság jegyében, a Lázár-Kocsis képviselők nevével fémjelzett Alkotmány módosítás elfogadásával a rendőrt, a nemzetbiztonság területén dolgozó hivatásosakat és Honvédség hivatásos állományú tagjait a kormánypárt megfosztotta egyik legalapvetőbb emberi alapjogától is. A passzív választójogától fosztottak meg több tízezer hazáját tisztességgel és becsülettel szolgáló hivatásost. Mindemellett a fél életét börtönben töltő bűnöző életmódra berendezkedett személyek is rendelkezhetnek passzív választójoggal, míg a magyar rendőrnek, katonának, titokszolgának ez a joga nincs meg.
Az Alkotmány ezirányú szégyenletes és sunyi módosítása kívánta elejét venni annak, hogy a vidék közbiztonságán dolgozó azon rendőrök, katonák, akiket lakókörnyezetük arra méltónak tart, akár országgyűlési, akár önkormányzati, akár uram bocsá’ EU-s képviselők lehessenek. Személyem vonatkozásában a hatalom megtapasztalta, hogy a rendészeten belül ténykedő emberek adott esetben hitelt, minőséget, garanciát jelenthetnek az ország rendet, tisztességet és valódi rendszerváltozást igénylő választópolgárainak a százezrei előtt.
Az utóbbi 20 évben folyamatosan a politikai elit részeként ténykedő kormánypárt egyes tagjait ez a lehetőség szemmel láthatóan megrettentette és a választójogi rendszer sajátosságainak előnyét kihasználva a „nép nevében” (ismerős, úgyszintén az ötvenes évek retorikájából ered a kormányzat sajtókommandója érvrendszerének ezen része is) egy szavazással megaláztak több tízezer magyar állampolgár munkavállalót, olyanokat, akik a haza védelmét, a közrend fenntartását élethivatásukként vállalták. A rendészeti, rendőr, honvéd és titokszolgálati szakembereket degradáló kormányzat ugyanezen szervektől a közelmúltban szolgálati nyugdíjba vonult tagjaiba is belerúgott még egyet, mondván, hogy őket is megfosztják az egyik legalapvetőbb szabadságjoguktól, a passzív választójoguktól.
Az elmúlt 10 hónap során – mindannyian tudjuk – ez a kormány az emberek legszentebb, legintimebb magánszférájába is betolakodott a „nép nevében” eljárva és jogi keretekkel álcázva évtizedek óta kuporgatott nyugdíj-megtakarításuktól, magán-nyugdíjpénztári számlájukat nullázta le.
A köztörvényes tolvajlás állami szintre emelése ismét idézte az ötvenes évek „nép nevében” végrehajtott padláslesöpréseit.
Az írásban adott kormánypárti képviselői (ma már köztársasági elnöki) garanciát felrúgva – saját magát hazugnak és becstelennek minősítve ezzel – 3 millió magánszemély pénzére vetett szemet a rendészetellenes kormányzat és a besepert több ezer milliárd forintot a nemzetközi bankártőke feneketlen uzsorás zsákjába lapátolta át. Hangsúlyozzuk, a tulajdon szentségét becstelenítve ezzel meg, erősítve az alkalom szüli a tolvajt örökérvényű igazságát. Az alkalom jelen esetben az ölükbe hullott kormányzati hatalom.
A gátlástalan, továbbra is a „nép nevében” kormányzó párt lendülete nem tört meg ezzel, mert a nép, az istenadta nép mindezt csak szórványos és erőtlen tiltakozással próbálta megakadályozni.
A rendészet ellenes kormányzat a rendőrökben közellenséget látva – mivel 2006. óta fenntartotta a rendszer által kívánatosnak tartott közrendet – megkérdőjelezte általánosságban a munkájukat végző rendőrök szavahihetőségét is, arra való hivatkozással, hogy történtek túlkapások és visszaélések a 2006.-os őszi események során.
Történtek, kétségtelen tény. Ugyanakkor a munkáját tisztességgel, becsülettel végezte több ezer rendőr ezekben az időkben is, elejét véve a fizetett randalírozók ténykedése miatti anarchia kialakulását. Ezt a rendőri helytállást a hatalomba került jelenlegi kormányzat a mai napig nem bocsátotta meg, hiszen megakadályozta az ellenzéki vezér szerepében tetszelgő politikus elvárásait. Volt akkor ébresztőórás forradalom, voltak nyilatkozatok a hatalom, a kormányzat elkergethetőségéről, de ezek mindegyike nevetségességbe fulladt, nem utolsósorban a rendészeti munkavállalók helytállásának köszönhetően.
A választások megnyerésével aztán a jelenlegi rendészetellenes kormányzatnak eljött a bosszú órája. A Balsai István nevével fémjelzett törvény határozottan kimondta, hogy azokban az ügyekben ahol „csupán” a szolgálatban lévő rendőr szava állítja (fejlettebb demokráciában bizonyíték a rendőr szava), ott a bíróság által marasztalt személyek teljes rehabilitációját kell biztosítani a bírói ítélet megsemmisítésével. Az állami hatalmat megtestesítő rendőrrel szemben álló, garázdasággal és egyéb rendbontással vádolt személy közül tehát csak az állampolgár szava ér valamit, a rendőr szava pedig semmit nem ér. A semmisségi törvény tehát kimondja, hogy a magyar rendőr szava semmit nem ér. Ellenben az intézkedés alá vont személy szava, pláne pedig a képviselőjelölt ígérete az aztán ér valamit.
A magyar állampolgárok által hatalomba került kormányzat aztán tovább folytatta a rendészeti munkavállalók irányában meglévő bosszúhadjáratát és hetekig tartó előkészületek során kimondták az újabb fidesz hazugságot, miszerint a gazdasági bajok egyik fő okozója az összes nyugdíjas 1%-át kitevő szolgálati nyugdíjasok, akiknek az 1/3-a (azaz kb. tízezer fő) a 40-57 éves korosztályba tartozik. Az érvek rendszerében az áll jelenleg is, hogy munkaképes negyveneseket kívánnak visszavezetni a munkaerőpiacra.
Ebben az újabb orbitális fidesz hazugságban több hazugság-elem is megtalálható. Egyrészt hazugság, hogy nincs létjogosultsága ezen rendszer fenntartásának. Van, mivel azok, akik 25 év szolgálat után nyugdíjban részesülnek, olyan feltételek mellett vállalták a hivatásos szolgálatot, amelynek kínálati részét az állam határozta meg és egyik eleme volt a 25 év szolgálat utáni nyugdíj igénybevételének a lehetősége bizonyos feltételek teljesülése, vagy megléte esetén.
Nem a munkavállalók találták ki ezt a feltételt, hanem az állam és az országgyűlés kínálta ezt a feltételt. Ha elfogadnánk azt a hazug propagandát, hogy ez erkölcstelen és igazságtalan rendszert eredményez, akkor csak csendben jegyezzük meg, hogy mindezt nem a munkavállalók, hanem a mindenkori politika alkotta meg, vagy hagyta hatályban. Többek között az 1998-2002-es kormányzati ciklusban is.
A kínálat kialakításának a része volt, hogy egyéb feltételek esetén nagy valószínűséggel nem jelentkeztek volna alkalmas fiatalok a rendőri pályára és borítékolható, hogy a szolgálati nyugdíj lehetőségének eltörlése esetén a pályára jelentkezők létszáma erőteljesen le fog csökkenni.
A szolgálati nyugdíjjal kapcsolatos elhallgatott érvrendszer továbbá az, hogy amíg a „szimpla” Mt. szerinti munkavállalók esetében a másodállás vállalás, a nyugodt körülmények közötti zavartalan pihenések, családi- és állami ünneplések lehetősége adott, természetes velejárója az életüknek, és aktív éveik során tervezhető a szabadidő, a családi program, a gyermekek nevelésében való aktív részvétel lehetősége, addig a rendőr számára mindez évtizedeken keresztül nem áll fenn.
A szabad mozgás lehetőségének korlátozása, az évenkénti 150 órás mértékű ingyenmunka végzésének kötelezettsége, a politikai tevékenységtől való tartózkodás, a rendőrhöz méltó életvitel meglétére ügyelés, a nap 24 órájában fennálló intézkedési kötelezettség, a munkavégzéssel együtt járó napi gyakoriságú konfrontáció, stressz az intézkedés alá vont állampolgárral szembeni fellépés során, a munkahelyeken mesterségesen generált főnök-beosztotti viszonyok sajátosságának embert őrlő sajátossága mind olyan tényezők, amelyeket az állam eddig is ismert és elismert.
A rendőrellenes jelenlegi kormányzat ténykedése azonban ezeket az évtizedes kereteket szétrúgta és olyan helyzetet teremtett, amelyet a kiszolgáltatottság, megalázás, megszégyenítés és a tulajdon eltolvajlásával lehet jellemezi.
Mégis, mindezek ismeretében is fel lehet és fel kell tenni a kérdést, hogy: Miért?
Valóban az lenne csupán a dolgok, változások eredője, hogy a kormányzó hatalmat nem lehetett az utcán elkergetnie az elégedetlen embereknek? Hogy a rendet és a mindenkori kormányzó hatalomhoz minimális lojalitást mutató rendőröket kell megrendszabályozni, megbüntetni, családok tízezreit földönfutóvá tenni?
A helyzet nem ennyire egyszerű. Vannak ugyanis olyan összefüggések, amelyek alapján a rendőrellenesség mellett megfogalmazható más olyan kritika, észrevétel is, amelyek elgondolkodásra kell, hogy késztessenek minden magyar választópolgárt.
Elsőként adódik az a kérdés, hogy egy kormányzat miért munkálkodik azon, hogy a rendészeti munkavállalókat, a Magyar Köztársaság védelmi erejét jelentő fegyveres testületek tagjait, az onnan nyugdíjba vonult személyeket közellenségként kezelje?
A válasz abban fogalmazható meg, hogy a jelenlegi kormányzat is a Magyar Állam önálló nemzeti szuverenitásának az eltörlésén, lebontásán ügyködik. Olyanra, mint Magyar Állam, mint szuverén, határokkal, saját nemzettel, anyanyelvvel rendelkező nemzetállamra nincs szükség. A nemzet önrendelkezését, fennmaradását szolgáló intézmények, úgy mint közigazgatás, önálló pénzügy, hadügy, belügy, külügy, oktatásügy területét, hagyományok ápolását és tiszteletét, a nemzeti öntudatot, egyre inkább felváltja a nemzetköziség, a multikulturalizmus, a nemzetközi, nemzeti kormányok felett álló haderők szükségessége, és úgy általában az ezeréves Magyar Állam eltörlése, leigázása, szolgasorba süllyesztésének a szükségessége.
A Magyar Állam rendőrsége, honvédsége, a rendészeti munkavállalók sok tízezres tábora, és úgyszintén a szolgálati nyugdíjasok sok tízezres tábora azonban túlnyomórészt nemzeti érzelmű és a nemzet, az állam fennmaradásának egyik jelentős tartóoszlopa.
A ma már csak nyomokban meglévő szakmai önállóság, és ma már csak mohikánokként meglévő nemzeti érzelmű vezetőinek a felszámolása és a rendészeten belül működő érdekképviseletek ellehetetlenítése arra irányul, hogy a nemzeti ellenállás ezen fontos egységeit az idegen érdekeket kiszolgáló, a magyar nemzetet szolgasorba süllyeszteni akaró erők ellehetetlenítsék, szó szerint földönfutóvá tegyék, hogy helyükre a koncepcióba bele illő struktúrák kialakítására kerülhessen sor.
A szolgálati nyugállományúak ellen Balsai és Lázár nevével fémjelzett törvényjavaslat hadüzenet először a rendészeten belüli szolgálati nyugdíjasok ellen, hadüzenet a jelenleg szolgáló munkavállalók ellen. A fegyveres hivatások presztízsének rombolása révén ugyanis a nemzet ezen tartóoszlopa meggyengíthető. A politikusok hazug nyilatkozatai a bűntudat generálásával, kvázi vádlóként a civil társadalom nyomorát, nehézségét, elégedetlenségét kihasználva – saját kártékonyságukat pedig leplezve -, próbálják a civil társadalmat először a szolgálati nyugdíjasok, majd a rendészeti munkavállalók ellen hangolni.
Látni kell, hogy ha a hivatásos munkavállalók érdekvédelme elbukik, ez a kormány más rétegek padlását is le fogja söpörni a nép nevében és a fokozódó nemzetközi helyzetre hivatkozva.
Nem kérdéses számomra, hogy a 65 éves nyugdíjkorhatár további emelésének szándéka, a politikai és munkavállalói érdekképviseleti ellenzékkel való leszámolás, a túlélést jelentő tartalékok szemérmetlen ellopása a velük egyet nem értőktől és azok szétosztása a politikai klientúra tagjai között tovább fog folytatódni, ha nem fogunk össze.
A rendészeti szakszervezetek most összefogtak, és csak merem remélni, hogy a civil társadalom is mielőbb felismeri a rendőrellenes kormányzat ténykedésének hosszú távú veszedelmét.
Nem szabad hagyni, a civil társadalomnak fel kell ismernie, hogy a kormány által generált hazugságáradat az általuk előidézett nyomorúságra játszik.
A kormány hazugságpropagandája a rendészeti dolgozókra mutogat ujjal, hogy a civil társadalom megkérdőjelezze azokat a jogosultságokat, amelyet éppen az állam biztosított kedvezményként azért, hogy kompenzálja a hivatásos szolgálattal járó jogfosztásokat, lemondásokat és áldozatvállalást.
Ha a rendészeti munkavállalók és a szolgálati nyugállományban lévők érdekvédelme elbukik, elbukna, kétsége ne legyen a civil társadalom tagjainak arról, hogy a kormányzati úthenger az ő még meglévő jogaikat is az aszfaltba kívánja majd taposni.
A luxusban élő mindenkori hatalmi elit eltapsolta az állam vagyonának jelentős részét. A korrupciótól át és átszőtt rablóprivatizáció, az úgyszintén fertőként meglévő közbeszerzési rendszer forrásai kiapadóban vannak a folyamatos és szakadatlan tolvajlás eredményeként.
A luxus politikai elit feneketlen éhsége azonban kizárja, hogy a nagy társadalmi ellátó rendszerekből elvenni szándékozott vagyont az elégedetlen tömegek javára fogják fordítani.
Ellopták a magánnyugdíj megtakarításokat és azt azonnal a bankár elit zsákjába lapátolták vissza. A mi, a Ti pénzeteket adták oda a bankár haveri körnek. A gyógyszertámogatások révén megspórolt összegek sem az orvosok, nővérek fizetését fogja javítani, hanem úgyszintén bankár haveri körök zsebébe fog vándorolni és emellett a politikai elit luxus életszínvonalának fenntartásához fog hozzájárulni.
A szolgálati nyugdíjak megszüntetéséből származó kiadások sem a társadalom leszakadó részének a megsegítésére fog fordítódni, hiszen ennek a kormánypártnak a befolyásos emberei szerint akinek nincs semmije, az annyit is ér. Aki érdeket véd, vagy rendet tart fenn, az pedig az ürülékhez hasonlatos. A lakótelepek „panel prolijai” közül pedig név szerint ismerik adott esetben a „szoci” szavazókat.
Az ország kivérezhet, tönkre mehet, de a magyarországi bankok és bankárok rekordnyereséget könyvelhetnek el, a kormány saját magánhadsereget hoz létre, milliárdokért közbeszerez nyomtatókat, luxusaudikat, de a sajtókommandó folyamatosan arról hazudozik, hogy nincs semmire pénz.
Csak meg kell nézni egy kormánypárti képviselő által használt luxusgépkocsi beszerzési árát, a csuklóján lévő karórát, vagy a hibátlan szabású öltönyét és máris lehet látni, hogy ebben az országban bármit meg lehet tenni, csak nem akárkinek.
Mi pedig – tudjuk Lázár János véleményét – senkik és semmik vagyunk, hiszen nem politikusként és nem folyamatosan hazudozva, aljas és sunyi módon csapjuk be a hiszékeny választópolgárokat.
A Fegyveres és Rendvédelmi Szervezetek Demonstrációs Bizottsága Sztrájk Bizottsággá alakult át. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a jelenlegi kormányzat a fülkeforradalom mint vicces felhatalmazásra hivatkozás alapján ne rombolja le a Magyar Államiság még meglévő értékeit, ne szolgáltathassa ki az országot gyarmatosító szándékoknak, és ne tehessen földönfutóvá több millió olyan magyar embert, akik a velük szerződő állammal szemben a kötelezettségüket teljesítették, szolgálták a hazájukat és a cserébe ígért juttatásaikról nem kívánnak önként és dalolva lemondani egy tolvaj kedvéért sem.
Ma a Magyar Köztársaság működőképességének érdekvédelmi, munkavállalói képviselet tekintetében legszervezettebb és egyik legjelentősebb, érdekképviselete a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete főtitkáraként idéznék néhány gondolatot, egy ma már miniszterelnöki pozícióban ülő egykori demokratától, illetve a beszédéről tudósító sajtószemelvények alapján:
„…ugyanis a kormány választási programjában nem szerepeltek a megszorítások, így felhatalmazás nélkül kezdett bele a reformokba. … beszédében többször kitért arra, hogy a népnek joga van elkergetni a kormányt, ha az a nép ellen kormányoz, ha az a nép érdekeit veszélyezteti. “Igen, joga van” – ismételte meg újra.
Mivel a népszavazás ügydöntő, így … a kormánynak két lehetősége van: “azt teszi, amit az emberek akarnak, vagy pedig elkergethető lesz.” …. szerinte, ha a kormány elveszti a népszavazást, akkor nem magyarázkodhat, nem hivatkozhat sem az alkotmányra, sem a demokráciára. “Nem marad más lehetősége, mint hogy fusson.”
Máskor pedig ezt fejtette ki:
„Amikor figyelem a kormánykoalíciós érveket a szociális juttatások megvonásakor, a nyugdíjcsökkentéskor, a gyes, a gyed átalakításakor, a családi pótlék megadóztatásakor, tisztelt Hölgyeim és Uraim, én úgy látom, hogy Magyarországon most már nemcsak odáig merészkedik el a kormány, hogy azt mondja, hogy akik nem dolgoznak, nem állnak munkában, nem hajtanak közvetlen hasznot, nem átképezhetők, egyáltalán nem vethetőek be a munka frontján, hogy az ő nyelvükön próbáljak beszélni, nem egyszerűen csak indifferensek – mert ilyet már mondtak korábban is –, lassan olybá tűnnek fel, mintha ők lennének a közellenség. Akik ingyenélők lennének, akik kiennék a többieket a vagyonukból, akik a haladás útjában állnak. Olyan emberek, akik lehúztak 30-40-50 évet munkában. Hogyan lehet őket akadálynak tekinteni?”
Ezeket a gondolatokat alig 3 évvel ezelőtt Magyarország jelenlegi miniszterelnöke, Orbán Viktor mondta ellenzéki szerepkörben. Az a fajta pálfordulás, amit azóta bekövetkezett a kormánypárti képviselők retorikájában, elfogadhatatlan és tűrhetetlen és nem lehet következmények nélküli. Minden olyan embernek az utcán lesz a helye, akik a hazugságot és a tolvajlást elítélik, ugyanis ha nem teszünk még csak kísérletet sem arra, hogy a néphatalom elvét érvényre jutassuk a kormányzati luxus politikai elittel szemben, eleve vesztésre vagyunk ítélve.
Mi, rendvédelmiek harcolunk a jogainkért, a munkavállalók jogaiért!
Találkozunk, találkozzunk az utcán, a köztereken és fogjunk össze!
Stílszerűen:
Hajrá Magyarország, Hajrá Magyarok!
Szima Judit TMRSZ főtitkár,
Szekszárdról 2011. május 17-én