Tisztelt TMRSZ Tagok, Kollégák, Nyugállományú Rendőrök, Hozzátartozók, Támogatóink!

 

Minden Tisztességes Magyar Állampolgárnak!

 

 

A Rendőrségen belül a 2011. május 6-i demonstráció „vonulásos” és az Országház előtti gyalogos demonstrációján egyetlen rendőrségi szakszervezet a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete volt az, amely szervezetten, jelentős létszámban és egységben tiltakozott az ott megjelent tűzoltó és BV-s szakszervezet állományával együtt.

A rendőrségi munkavállalók képviseletében megjelent munkavállalók, szakszervezeti tagok erőt és egységet mutattunk fel. Megmutattuk, hogy nem lehet minket megfélemlíteni, és kinyilvánítottuk, hogy ez csak a kezdet!

TMRSZ formaruhában 1200 aktív rendőr jelent meg a tüntetésen, illetve 1350 fő nyugdíjas az ország minden tájáról. Sokan voltak olyanok, akik késő délutánra érkeztek meg, vagy estére, szolgálatukat leadva több száz kilométert utaztak, hogy erősebbek legyünk, hogy látszódjon, sokan vagyunk elégedetlenek.

A nyugdíjas kollégák kihangsúlyozták, tisztában vannak azzal, hogy milyen megfélemlítési technikákat és milyen terelési módszereket alkalmaznak a rendőri vezetők. Ilyen volt többek között az, hogy például Baranya megyében a demonstráció napjára, azaz péntekre tervezték a rendőrségi napot azzal, hogy aki ott megjelenik, nem kell mennie dolgozni és ingyen ehet-ihat.

Több megyében pedig szóban kiadták az utasítást, hogy lakóhelyét senki nem hagyhatja el. Budapesten írásos parancs hiányában szinte mindenkit berendeltek, de ugyanez vonatkozott a Készenléti Rendőrségre is. A belügyminiszter 2011.05.09-i megbeszélésen elhangzott állításával ellentétben minden módon lehetetleníteni igyekeztek a törvényben biztosított demonstráció sikerét.

A rendőrségen belül működő többi szakszervezet semmit nem tett az autós felvonulásukon kívül, hogy az összefogás még nagyobb legyen és ez el kell hogy gondolkodtasson sok olyan szakszervezeten kívüli kollégát is, akik szeretnének erős rendőrségi érdekképviseletet, egységet és elvtelen alkuktól való tartózkodást a tárgyalások során és az esetleges megállapodások aláírását megelőzően.

A TMRSZ-nek a tűzoltó és BV-s szakszervezetekkel való összefogása szép példája volt annak, hogy ha nem is a Rendőrségen belül, de a rendvédelmi szférán belül vannak potenciális szövetségeseink a rendőrellenes kormányzattal szembeni fellépés esetén.

Nyugállományú kollégáink pedig azt mondták nagyon sokan: „jönnek kiváltani a kollégáikat, helyettük is tüntetnek, mert a bajtársiasság ezt kívánja meg!”

A regnáló rendőrségi szakszervezetek vezetői, – akik retorikában a demonstráció céljával egyetértettek ugyan, de igazából nem mozgósítottak, magára hagyták a munkavállalókat, azt gondolva, hogy a TMRSZ az első demonstrációnál „kifulladt” , újbóli mozgósításra úgy anyagilag, mint egyébként is képtelen lesz – de a politikai vezetés sem gondolta, hogy 3 héten belül egy újabb, ilyen mértékű demonstrációt tudunk tartani, és ennyi embert meg tudunk mozgatni.

Büszke vagyok arra, hogy egy ilyen, sok éves kemény és megfeszített munka emlékezetes állomásaként élhettem meg veletek együtt a május 6-i napot, amelyet túlzás nélkül nevezhetünk a valós érdekérvényesítés, de még inkább a valódi ellenállás napjának.

A május 6-án tapasztalt felemelő percek, órák sok mindent visszaadtak reményben, hitben, erőben, hogy igenis van értelme annak, hogy küzdünk az elnyomás ellen, küzdünk a rendőrellenes kormányzati szándékok ellen, és meggyőződésem, hogy ezzel olyan honvédő cselekedetet is véghez vittünk közösen, amely megízleltette velünk a győzelem mámorát.
A helyszínen megjelent miniszter cinikus magabiztosságát jól leplezte sápadtsága, erőtlenséget sugárzó összeesettsége és ez üzenet volt mindannyiunknak.

A Magyarországon még csak gyerekcipőben járó radikális szakszervezeti érdekérvényesítés iskolapéldáját vittük véghez, amelynek első sorában – el kell ismerni – hős, és bátor tűzoltó kollégáink tanúsítottak rettenthetetlen kiállást. Közvetlen mellettük, mögöttük azonban ott volt több ezer TMRSZ tag és szimpatizáns.

A harci dobok valamennyiünk ereiben megpezsdítettek valamit abból, amelyet a feldühített és hazájukért is küzdeni kész harcosok érezhetnek a csatába menetel előtt. A zászlóink lobogásának látványa, az elszánt tekintetek kétséget sem hagytak bennem arról, hogy ha kell újra és újra harcba indulunk, ha az elkerülhetetlennek látszik a rendőrellenes kormányzat szándékainak tükrében.

Harcolni fogunk a végsőkig, ott leszünk, ahol a legnagyobb szükség van ránk. Védeni fogjuk a civil társadalmat, hivatásunkat, kollégáinkat, szövetségeseinket, szerzett jogainkat, gyermekeink jövőjét, hazánkat. A legközelebbi demonstráción – amennyiben a rendőrellenes kormányzat azt kényszeríti ki – újra utcára vonulunk.

Sajnálatos, de tény, hogy a jelenlegi kormányzat is ugyanúgy a politikai színtéren érvényesülő, közpénzeket elherdáló oligarchák, offshore lovagok, és népnyúzó bankárok érdekeit képviseli.

A rendőrellenes kormányzat a civil társadalomra pakolt nyomorra építve – amelyet az elmúlt 20 év során az előbbi felsorolás politikai és fehérgalléros bűnöző hordáinak tolvajlása miatt kell elszenvednünk – társadalmi igazságosságról és erkölcsről hazudozik. A rendőrellenes kormányzat szembeállítani igyekszik minket a civil társadalommal.

Ugyanezt teszi más társadalmi csoportokkal is, miközben a közrend és a közbiztonság megteremtésére – mint a jól működő állam elengedhetetlen elemére – nem hajlandó áldozni, mert akkor nem lehet közpénzeket szivattyúzni a fociba, vagy nem lehet elkölteni milliárdokat luxusgépkocsi flotta beszerzésére, nem lehet sokadik alkalommal bankkonszolidációt végrehajtani közpénzből.

A kormányzati sajtókommandó mellett pedig, pénteken a demonstráción már azt is megtapasztalhattuk saját szemünkkel, hogy – mint 1956-ban is történt a Kossuth Téren – ez a kormány is csuklyás embereket parancsol a környező házak tetejére.

Onnan ugyanis elég jó kilátás nyílik egy tüntető tömegre, ott ugyanis akár pillanatok alatt le lehet tenni a távcsövet a kamerát és akár mást lehet a kézbe venni, ha a helyzet azt kívánja. A szervezetet erre már létrehozták. Készülnek arra, hogy ha kell akkor fegyverrel tartsák fenn az általuk és megbízóik által kívánt rendet.

Tény ugyanis, hogy a rendőrellenes kormányzat kiépítette saját magánhadseregét, hogy ha kell, akkor a terrorizmus elleni harc álságos jegyében fenntartsa a rendőrellenes kormányzat által kívánatosnak tartott állapotokat.

A felhatalmazás nélkül, társadalmi párbeszéd nélkül megalkotott Alkotmánynak nevezett jogszabály – amelynek tartalma alapján az államnak a továbbiakban nem lesz kötelessége nyugdíjat fizetni, nem lesz kötelessége mai mértékű özvegyi nyugdíjat fizetni, árvaellátást fizetni, ahol az Alkotmány rendelkezéseinek jelentős része arról szól, hogy a jelenlegi kormányzat hosszú, kínszenvedésekkel teli évtizedekben meghatározva de halálra kívánja ítélni a magyar nemzetet – olyan helyzetet teremtett mára, ahol a társadalomnak, a munkavállalóknak, a kirabolt magánnyugdíjpénztári tagoknak össze kell fognia a maffia módszerekkel hatalmat kiépítő kormányzati törekvések ellen.

A jelenlegi rendőrellenes kormányzat kommunikációs hadviselése a jámbor, jóindulatú magyar nemzet félrevezetésével jellemezhető.
A jóindulatú társadalomban azonban nagyon sokan átlátnak azon, hogy a ténykedés a nemzetállam lebontására irányul.

A hivatásos állományból nyugállományba vonult embereknek eszük ágában sincs olyan alternatívát kínálni, amely alapján visszajönnének dolgozni az emberek.

A valódi cél ugyanaz, mint a magánnyugdíjak államosítása során megmutatkozott. Elvenni a nyugdíjakat és azzal teletömni az oligarcha haveri kör, a bankári haveri kör, vagy éppen az ugyanúgy belterjes haveri fociközeg zsebét.

Kétsége ne legyen senkinek, hogy ha sikerülne elrabolni a nyugdíjasok pénzét, azt társadalmi jólétre fordítaná a jelenlegi rendőrellenes kormányzat. Még több pénz menne a haveri bankárkörök zsebébe, még több pénz jutna fociakadémiára (cirkuszt a népnek, kenyeret pedig csak annyit, hogy ne dögöljön éhen az, akinek semmije sincs, hiszen az csak annyit is ér).

A pénteki demonstrációt folytatni kell. Ez egy olyan harc, amelyben csak látszólag az a tét, hogy huszegynéhányezer nyugdíjastól elgagyizza-e hatalmi szóval a rendőrellenes kormányzat azt a pénzt amelyért ezek a kollégák megdolgoztak, de most hitvány csalóként megkérdőjelezi a kormányzat ennek a társadalmi igazságosságát.

A valódi tét az, hogy a társadalom csoportjai ellent tudnak-e állni a szolgasorba süllyesztési tevékenységnek, hogy az egymással szembeállítani kívánt társadalmi csoportok felismerik-e a háttérben körvonalazódó ördögi szándékot, a nemzetállam lebontásának szándékát, a nemzet kivéreztetését, miközben a kormányzati médiákból erkölcsről hazudozó politikusi nyilatkozatok ömlenek.

A cél, hogy ki nyeri meg először azt a kommunikációs háborút a széles néptömegek előtt, akik mára már elfelejtettek összefüggésekben gondolkodni, akik feltétel nélkül megbíznak egy-két jó szóért és egy-két csöpögtetett gesztusért abban aki a sírjukat ássa.

Ez a pénteki demonstráció több volt demonstrációnál. Megmutatta az összefogás, a bátorság erejét.

Megrettentette a hatalmat, ezért a jelenlegi kommunikáció már bűnbakokat keres, már újabb koncepciós eljárásokat rendeltek meg a pártszékházban, már újabb milliárdokat fordítanak arra, hogy elhallgattassák a felkelőket. Azokat, akik pénteken ott voltunk.

Mert ez a demonstráció ébredés volt sok ezer munkavállalónak. Kinyitottuk a szemünket és azt láttuk, hogy a pár száz politikai kalandorral szemben ott vagyunk sok ezren és a média hallgat rólunk, mint a sír, vagy torzít, alábecsül.

MI akik ott voltunk, tudjuk mi történt. Felébredtünk. Felkeltek sokan az álomból és látták, láthattátok, hogy a király meztelen, de azért még próbálkozik néhány hazugsággal, ami ideig-óráig bejött ugyan nekik, de a holnapi ébredés még tisztábban fogja mutatni a valós viszonyokat.

A TMRSZ demonstrációjához ugyanis már most csatlakoztak bányászok, mentősök, volánosok és vasutasok is, akik egész nap végig velünk voltak. Este pedig a fáklyás felvonulásra több száz budapesti állampolgár csatlakozott hozzánk azzal, hogy egyetértenek a követeléseinkkel, ismerik munkásságunkat és szeretnének velünk vonulni, kifejezve egyetértésüket.

Az összetartás, és bizalom a hivatásunk alapköve, legyünk büszkék erre, mert ebben van az erőnk!

A következő demonstrációra, amennyiben a Kormány nem tesz le a munkavállalókat nyomorító terveiről, újra várunk mindenkit: TMRSZ tagot és kollégát, tagsági hovatartozásától függetlenül, hozzátartozókat, nyugdíjasokat, minden tisztességes magyar állampolgárt, munkavállalót!

Ezúton is köszönöm a tettrekészségeteket, a bátorságotokat, azt, hogy már tudjátok, és kezditek megtanulni, hogy ki kell állni magatokért!

Külön köszönet a nyugállományú rendőreinknek, a megjelent bányászoknak, mentősöknek, volánosoknak és minden magyar állampolgárnak, aki megjelent a demonstrációnkon támogatva követeléseinket!

 

 

Szekszárd, 2011.05.09.

 

 

Szima Judit TMRSZ főtitkár