Korábbi levelünkre megérkezett a Főkapitányi Klub elnökének Dr. Halmosi Zsolt r. dandártábornok úr válasza. Az alábbiakban levelét és az arra küldött válaszlevelünket olvashatjátok.
Klikk a képre a nagyításhoz!
Klikk a képre a nagyításhoz!
Válaszunk
Szám:Kü-144/2011/3.
Ügyintézőjük: dr. Halmosi Zsolt
Dr. Halmosi Zsolt r.dandártábornok úrnak,
Vas Megyei Rendőr-főkapitányság Vezetője!
S Z O M B A T H E L Y
Tisztelt Főkapitány Úr!
Újabb válaszlevelét köszönettel megkaptam, az ebben a levélben foglaltakkal sem tudok egyetérteni, figyelemmel arra is, hogy Főkapitány Úrnak a Főkapitányi Klub elnöki teendőivel kapcsolatos szerepét illetően zavaros, ellentmondásos és logikátlan válaszokat fogalmaz meg.
Felhívom szíves figyelmét ezen legutóbbi válasza fejlécében foglalt jelzésre – „Főkapitányi Klub” – majd levelének végén aláírásakor a főkapitányi titulus és a főkapitányság körbélyegzőjének használatára. Ez a külsőség pontosan szemlélteti azt a helyzetet, amely cáfolja az Ön válaszlevelének azon szerepzavaros álláspontját, miszerint személy szerint Ön egyrészt klubelnök, másrészt főkapitány és e két szerepkör élesen kettéválasztható.
Nos, mint ahogy aláírásával is tanúsítja a két szerepkör szorosan összekapcsolódik és nem választható szét egymástól, nem csupán a biológiai és fizikai egységet jelentő személyiség, hanem a vállalt szerepkörök egymásból következése okán sem.
Ön, amikor klubelnökként ténykedik és ennek során az állományt érintő kérdéseket tárgyalnak meg a klubban, akkor állományilletékes parancsnoki jogkörükben eljárva együttműködni kötelesek a szakszervezetekkel. Az ilyen témájú összejövetelek ugyanis tartalmában egy Főkapitányi Értekezlet hatáskörét gyakorló összejövetelnek tekintendők. Ebben az esetben pedig a főkapitány uraknak együttműködési kötelezettségük áll fenn a munkavállalói érdekképviseletekkel, ha tetszik Önnek, ha nem.
Az a szövegértelmezése, amely szerint „valójában nem is várok tájékoztatást”, eléggé meghökkentő következtetés, mivel kérdéseket tettem fel első, Kü.144/2011. számú és ez év április 7-én megküldött megkeresésében.
1. Ha elkerülte volna eddig a figyelmét, választ vártam arra, hogy Önök, mint főkapitányok (klubtagok) milyen javaslatokat fogalmaztak meg az állomány szolgálati nyugdíjrendszerének módosítási szándéka témakörében.
Már a második válaszát sikerült megfogalmaznia, de erre a kérdésre ez ideig nem kaptunk érdemi választ sem Főkapitány Úrtól, sem Klubelnök Úrtól, azaz személy szerint Öntől.
2. A klubra vonatkozó dokumentumok megküldését is kértem Öntől, aminek nem tett eleget úgyszintén.
3. Kértem válaszát a klub üléseinek 3 évre visszamenőleges kimutatása témakörében is, választ erre sem adott.
Ezt követően második levelében eljut arra a megállapításra, hogy kérdéseimre tulajdonképpen nem is várok választ, amely legalábbis meghökkentő konklúzió az eddig levelezések tartalmát illetően.
Arra a felvetésemre sem reagált egy árva mondattal sem, hogy hogyan lehetséges az, hogy ha az Ön állítása szerint a Klub a tagok adózott magánjövedelméből megfizetett évi 20 ezer forintból működik, akkor mivel magyarázza a rendőrségi rendszerben iktatásra utaló iratszámot, a BM-es elérhetőséget, a rendőrségi körbélyegzőt és a feltételezetten a levéllel kapcsolatos ügyintézési feladatok munkaidőben történő elvégzését.
A mostani levele is hivatali munkaidőben rendőrségi fax vonalról érkezett „Vas MRFK főkapitány” jelzéssel a nyugtán. Tehát ismételten megcáfolta saját korábbi tájékoztatását, miszerint a klub működése a saját tagok pénzéből kerül fedezésre.
Előző válaszlevelemben felhívtam az Ön figyelmét arra, hogy egy tartalmában Főkapitányi Értekezlet szintű megbeszélésről, ha azon a hivatalban lévő belügyminiszterrel „egyeztetnek”, fogalmaznak meg javaslatokat az állomány lényeges élet-, és munkakörülményeiről azt nem lehet „klubtitoknak” minősíteni és eltitkolni a munkavállalói érdekképviseletek elől.
A titokzatoskodás ugyanis következtetések levonására ad lehetőséget, amelyek lehetséges, hogy egyrészt alaptalanok, de a logikai értelmezés útján nagy bizonyossággal megalapozott következtetések is levonhatók.
Az egyik ilyen következtetés a fentieken túlmenően, hogy a belügyminiszter fontosabbnak tartja egy klubdélután keretében megtárgyalni a főkapitányokkal az állományt érintő tervezett kormányzati változtatásokat, Önök fontosabbnak tartják javaslatokat – a munkavállalók elől eltitkolt és jelenleg is „titkosított” javaslatokat – megfogalmazni, mintsem hogy törvényi kötelezettségüknek eleget tegyenek és a szakszervezeteket tájékoztassák álláspontjukról, tervezett javaslataikról.
Majd amikor a belügyminiszter összehívja a RÉF ezen kérdésekkel foglalkozni kívánó ülését, a belügyminiszter széttárja a kezét, hogy a kormánynak még nincs javaslata, miközben valójában a jelenlévő klubtagokkal együtt egy héttel korábban már megtárgyalták a kormány szándékait és ott a klubtagok még valamilyen tartalmú javaslatokat és szakmai véleményt is tettek, amelyeket Ön, még most sem hajlandó megosztani a szakszervezetekkel.
Ön azt írja, hogy tanulmányozzam a Széll Kálmán tervet. Tájékoztatom, hogy ezt megtettem, ezért is tölt el aggodalommal több tízezer kiszolgáltatott munkavállalót az, hogy mire készül a kormány. Idézném, hogy a 2011. március 29-én tartott értekezletről (megbeszélésről) miként tájékoztatta a rendőrség legnagyobb létszámú szakszervezetét a hivatalos megkeresés kapcsán:
„…ahol miniszter úr tájékoztatott bennünket a nyugdíjrendszer és az életpálya modell kidolgozásával kapcsolatos kormányzati elképzelésekről és természetesen kifejtettük az ezzel kapcsolatos szakmai véleményünket, de ennek tartalma és az ülésen elhangzó észrevételek és vélemények nem tartoznak az Ön kompetenciájába.”.
Ezzel ellentétben mostani levelében már úgy fogalmaz, hogy a „belügyminiszter úr által tartott tájékoztatásról” tesz említést és szemérmesen elhallgatja a fenti idézett és aláhúzott mondatrész tartalmát.
Tehát második levele „úri” eleganciával már csupán a belügyminiszter tájékoztatásáról szól. Ugyanakkor korábbi mondandójával ellentétben, már elhallgatja, hogy „kifejtettük az ezzel kapcsolatos szakmai véleményünket, de ennek tartalma és az ülésen elhangzó észrevételek és vélemények nem tartoznak az Ön kompetenciájába.”.
Mint ha meg sem történt volna. Ugye? Márpedig az írás bizonyítja, az Ön szavai bizonyítják, hogy nem csupán belügyminiszteri tájékoztatás, hanem főkapitányok által megfogalmazott javaslatok is röpködtek a levegőben, illetve írásban megfogalmazásra kerültek, amelyet szemérmesen titkolni próbálnak, illetve azzal kíván véget vetni az adatkérésnek, hogy az nem tartozik a szakszervezetekre.
Tehát egyrészt a miniszter úr tájékoztatást adott a kormányzati elképzelésekről. Nem írta oda, hogy pl. „Lásd: Széll Kálmán terv”, így okkal lehet azt a következtetést levonni, hogy olyan részinformációk is elhangzottak a miniszter részéről, amelyek a tervben nem olvashatók.
Ezen túlmenően azonban ismereteim szerint a Széll Kálmán terv nem tartalmazza jelenleg sem a Főkapitányi Klub javaslatait, véleményeit, vagy észrevételeit sem. Márpedig mi erre is kíváncsiak vagyunk, tudni szeretnénk, hogy a színfalak mögött a munkavállalók állományilletékes parancsnokai milyen javaslatokat fogalmaztak meg. Ez olyan kérdés, amelyben a szakmai és morális tisztesség azt is megkövetelte volna Önöktől klubtagoktól, és egyben főkapitányoktól, hogy előzetesen – mielőtt a belügyminiszternek kifejtik a véleményüket – tesztelik az érdekképviseletek álláspontját, tesztelik a munkavállalók álláspontját, például egy országos rendőrségi érdekegyeztetés (RÉT) keretében, vagy mint ahogy utólag megtették, kérdőívek kitöltetésével.
Ennek ellenére Önök sem a szakszervezetek véleményét nem kérték ki, sem a beosztotti állomány véleményét nem kérték ki, azonban meg tudták fogalmazni saját személyes javaslataikat az életpálya modellel kapcsolatban.
Akár az is elképzelhető – mint az a hozzánk eljutott folyosói információk alapján kiderült -, hogy az életpálya modell szerves része lesz a beosztásra figyelemmel főosztályvezetői szinttől magasabb beosztásban járó pozitív illetményeltérítés, a saját használatra adott szolgálati gépkocsi korlátlan km és üzemanyag-felhasználással, a 60%-os forgalmi értéken megvásárolható szolgálati lakás és családi ház (igény szerint berendezve), ugyanígy a maroktelefon és a laptop juttatás is vissza nem térítendő támogatásként. Ezek azért sem légből kapott információk, mert jelenleg is a rendőri életpálya-modell részei, vagy azok voltak, igaz csak bizonyos beosztási szint fölött lehetett a pályán maradást „szorgalmazni” ezekkel az apró kedvezményekkel.
Mivel Ön szerint a klubdélután keretében elhangzott főkapitányi javaslatok nem tartoznak a szakszervezetek kompetenciájába – hangsúlyozom, hogy ez nyilvánvalóan téves álláspont, mind morális, mind jogi tekintetben – okkal feltételezheti bárki, hogy ezek a javaslatok részben, vagy kizárólagosan a jelenleg a rendszerben lévő rendőri vezetői kedvezmények jogszabályi legitimációjának megteremtésére irányultak.
Felhívom a tisztelt figyelmét Főkapitány Úrnak, hogy lehetőség szerint helyesen szíveskedjék értelmezni az általam megírtakat, mivel utólag átolvasva korábbi levelemet, most sem látok benne „különböző szervezeteknél való feljelentésekkel fenyegetőzést”.
Az a véleménye pedig indifferens, hogy az ilyen tevékenységben Ön szerint milyen mértékű gyakorlatra tettem szert, humornak pedig meglehetősen szinten aluli. Az adófizetők pénzéből hivatalban tartott főkapitánytól pedig elfogadhatatlan az ilyen jellegű személyeskedés és a beosztással együtt járó szerepből való kiesés egy stilizált szövegben.
Igen, szakszervezeti vezetőként valóban tettem már feljelentéseket és kezdeményeztem polgári peres eljárásokat különböző rendőri vezetők és egyéb befolyásos személyek ellen az elmúlt években, amelynek az oka, hogy vannak akik törvények fölé emelkedve hol közérdekű adatok megadásától zárkóztak el. Hol az államot megillető követelésről mondtak le tízmilliós nagyságrendben, hol kollektív illetményemelést szavaztak meg maguknak, hol sajátjukként használnak rendőrséget megillető erőforrásokat, hol akadályozzák a dolgozókat a panaszjogukban, hol alacsonyabb beosztásban tartva őket magasabb beosztás munkáját végeztetik el velük az alacsonyabb beosztásért járó illetmény ellenében, és törvénysértésekre utaló egyéb ténykedéseket követtek el.
Engedje meg hogy az összeset ne soroljam fel, de tény, hogy munkaügyi perekben hozott jogerőssé vált ítéletek sokasága bizonyítja ma már a helyenként meglévő törvénytelenségeket.
A feljelentések többségét viszont az ügyészségek véleményem szerint nem kellő alapossággal értékelték és különböző okokra hivatkozva hol a nyomozást szüntették meg, hol a feljelentést utasították el. Ettől függetlenül azonban a rendszerben működési zavarok továbbra is vannak és a zavarokat nem a feljelentések, a perindítások okozzák, hanem a rendszer befolyással rendelkező fogaskerekeinek a ténykedése. Nekem állampolgári kötelességem, hogy az ilyen körülmények megtapasztalása esetén a szükséges jogi lépést megtegyem a rendszerben lévő szennyvíznek a megtisztítása érdekében. Az hogy ennek gyakorisága során milyen gyakorlatot szereztem, lényegtelen kérdés.
Mindezek ellenére a jelenlegi rendszerben tapasztalataim szerint – képletesen szólva – nem azt vonják felelősségre, aki a büdöset okozza, aki bebüdösíti a közéletet a visszaéléseivel, hanem azt büntetik, aki felhívja a figyelmet arra, hogy büdös a rendszer, hogy kik okozzák a büdöset és a szennyeződéseket.
A dugulásokat az arra hivatott állami szerveknek meg kellene végre szüntetni, a fekáliának, a felelősöknek a csatornában, a süllyesztőben lenne a helye képletesen szólva. Ennyit a „gyakorlottságomról” és az értékrendemről, amely a jelek szerint ellentétes az Ön felfogásával.
Visszatérve álláspontjának nyilvánvaló megalapozatlanságára, tehát szíveskedjen újólag elolvasni és a jövőben nagyobb figyelem mellett helyesen értelmezni korábbi, és a továbbiakban megfogalmazásra kerülő leveleimet mind nyelvtani, mind szemantikai tekintetben.
Értem ezalatt, hogy véleményével ellentétben az állampolgári jogok országgyűlési biztosától, az adatvédelmi biztostól és a legfőbb ügyésztől is állásfoglalás megkérését helyeztem kilátásba, semmiképpen sem feljelentés megtételét, vagy vizsgálat kezdeményezését.
Az Állami Számvevőszék figyelmének felhívása sem az Ön által értelmezett „vizsgálat kezdeményezés”, vagy „feljelentés megtételének” a kategóriája.
Fentiek alapján a levele ezen részének a tartalma is alaptalannak és értelmezhetetlennek tekinthető, amely súlyos kritikaként nehezedik újfent a jelenlegi rendészeti irányításra, és amelyet sajnálattal észlelek.
Kérem tehát Főkapitány Urat, hogy az általunk korábban és a jelen levélben – a könnyebb érthetőség kedvéért kiemelten és 1-3. sorszámmal jelezve – is megkért, közérdekű adatkérést szíveskedjen teljesíteni!
Szekszárd, 2011. április 15.
Üdvözlettel:
Szima Judit
TMRSZ főtitkár
Előzmény: Főkapitányi Klub – hazugságba keveredett a belügyminiszter