Újabb abszurd, rendőrellenes jogszabálymódosítási javaslatok

Zsinka András úrnak,
Belügyminisztérium Személyügyi Főosztály Vezetője!

 

B U D A P E S T

 

 

Tisztelt Főosztályvezető Úr!

 

 

Munkatársaimmal tanulmányoztuk a Hszt. módosításának tervezetét (a továbbiakban: tervezet), amellyel kapcsolatban az alábbi észrevételt tesszük.

Megjegyezni kívánjuk, hogy a kifogástalan életvitel ellenőrzésének részletszabályai megalkotását – legutóbbi információink szerint – nem az országgyűlés alkotná meg a Hszt. módosításával, hanem az ágazati miniszter az érintett szakszervezetek érdemi és valós együttműködése révén, a szakszervezetek véleményének figyelembe vétele mellett.

Ehhez képest nem ágazati miniszteri rendelet keretében, hanem törvényi szinten kívánják szabályozni a kifogástalan életvitel fennállásának, vizsgálatának részletszabályait.

A NVSZ ellenőrzési jogkörének jelentős, alkotmányos alapjogokat is sértő ennél fogva jogsértő kiterjesztésével kapcsolatban korábbi észrevételeinket, javaslatainkat változatlanul fenntartjuk, amelynek egyik lényeges eleme, hogy a kormány Belügyminisztériuma lényegében olyan rendőrellenes jogszabálymódosítási javaslatokat terjeszt az Országgyűlés elé, amely alkalmas a rendőri pályáról való eltávolításra akár valós, akár vélt – mondvacsinált – okokra való hivatkozással akár.

A megküldött tervezet korábbi, ezzel kapcsolatos véleményünk alátámasztására, igazolására szolgáló újabb, a rendőri hivatás gyakorlásának ellehetetlenítését lehetővé tevő rendelkezéseket tartalmaz, amelynek a munkabéke megőrzése szempontjából a veszélyeztető jellege kétséget kizáróan fennáll.

Elfogadhatatlan ugyanis, hogy a bíróság jogerős marasztaló ítélete hiányában is kifogásolható életvitelűnek lehessen minősíteni a rendőrt. Az alkotmányellenes Hszt. 37/A.§ (1) bek. c/ pontja szerint ugyanis jelen jogszabályi környezet szerint „nem létesíthető” szolgálati viszony azzal, aki „büntetőeljárás hatálya alatt áll” ide nem értve a magánindítvány és pótmagánvád alapján indított büntetőeljárást.

A tervezet 1.§ (2) bek. a/ pontja – amely a Hszt. 37/B.§ (2) bek. helyébe lépne – azonban ezen törvényi előírásra utalva már nem csupán a „szolgálati viszony létesítését” teszi lehetetlenné, hanem azt mondja ki, hogy az életvitel nem kifogástalan, ha az állományban lévő rendőr büntetőeljárás hatálya alatt áll.
Rendkívüli mértékben szakmaiatlan és nyilvánvalóan az ártatlanság vélelmét figyelmen kívül hagyó az az előterjesztői elképzelés, hogy önmagában egy büntetőeljárás ténye megalapozza a rendőr kifogástalan életvitelének megkérdőjelezését.

A rendőri hivatás gyakorlásának sajnálatos velejárója például, hogy az intézkedő rendőrt feljelentik az intézkedés alá vontak, akár fizikai bántalmazás, akár korrupciós jellegű bűncselekmény vádjával. Ezek közvádas eljárásokként megindulnak és a bíróság jogosult az eljárás alá vont bűnösségét kimondani, vagy kizárni.

A Hszt. jogilag és szakmailag is kifogásolható színvonalú jelen tervezete azt mondja ki jelen formájában, hogy elég ha feljelentik a rendőrt és eljárás indul, már nem kifogásolható az életvitele. EZ olyan mértékben szakmaiatlan és nonszensz előterjesztői elképzelés, hogy az abszurditása mellett ismételten megállapítható a BM jogi kodifikációjáért felelős szakmai stáb hozzá nem értése.
Ez az előterjesztői elképzelés önmagában a közterületi rendőri állomány teljes elbizonytalanítására, illetve a „koncepcióba” nem illő rendőrök testületből eltávolításának határtalan lehetőségét teremtené meg.

Az intézkedő rendőrök ellen ugyanis számtalan esetben alaptalan feljelentések fogalmazódnak meg, amelyek alaptalansága csak hónapok, évek elteltével válik nyilvánvalóvá. Ha egy büntetőeljárás folytatásának puszta ténye már kifogásolható életvitel megállapítására teremt alapot, annak rendkívül súlyos következményei lennének a rendőrök egzisztenciális biztonságára, a szakmai felelősségre és az intézkedési „bátorságra”.

Roppant aggályos, hogy a BM ismételten olyan tervezetet terjeszt elő, amely a korábbi rendőrellenes jogszabály módosítási koncepció menetébe illeszkedik bele, amellett, hogy teljes szakmai hozzá nem értésről, laikusságról is tanúskodik.

Elfogadhatatlan továbbá ugyanezen szakasz (2) bek. b/ pontjában megfogalmazottak is, amely szerint kifogásolható az életvitel, ha „jogerősen szabadságvesztést” szabnak ki a rendőrrel szemben. A korábbi büntetési tétel – mint limit – meghatározása már nem szerepel a tervezetben (korábban az 1 évnél súlyosabb és szándékos bűncselekmények esetében volt törvényi kötelezettség a szolgálati viszonnyal kapcsolatos szankció alkalmazására).

Nem szerepel ebben a terminológiában annak megkülönböztetése sem, hogy gondatlan vagy szándékos bűncselekmény elkövetése miatti szabadságvesztés között kellene különbséget tenni.
Az között sem tesz különbséget a tervezet, hogy végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztést, vagy végrehajtandót szab-e ki a bíróság az eljárás jogerős lezártakor.

Javasoljuk, hogy a kifogástalan életvitel kapcsán a jogalkotó vegye figyelembe a kiszabott szabadságvesztés mértékét, a gondatlanságot és a szándékosságot is eltérő mértékben súlyozza, valamint vegye figyelembe a végrehajtásban felfüggesztett, illetve végrehajtandó büntetés-jelleget is.

Egyenesen felháborítónak tartjuk a c/ alpontban a kifogástalan életvitel meghatározásának azon fordulatát, amely a rendőr „anyagi, jövedelmi viszonyaira” figyelemmel adja meg a kifogásolható életvitel vizsgálatának a lehetőségét. Felháborító, ugyanis a kormány gazdaságpolitikája és a dilettáns, hozzá nem értő törvénykezés az egyik fő oka annak, hogy rendőrök ezrei élnek nyomorban.

Az eladósodott, lakás- vagy gépjárműhitelt törlesztő rendőrök a devizaalapon hitelt felvett rendőrök esetében ténykérdésként állapítható meg, hogy „anyagi, jövedelmi viszonyaik” tragikusak. Valóban befolyással lehet az ilyen helyzet a rendőr szolgálatellátására, de álláspontunk szerint a szegénység ténye még nem ok annak feltételezésére, hogy aki szegény az lop, korrumpálódik is. A gyakorlati tapasztalatok éppen ellenkező tényeket mutatnak. Azok a befolyásos személyek, akik akár a politikai döntéshozatalban (Zuschlag, Hagyó, stb.) akár a közigazgatás jól megfizetett pozícióiban ténykednek, hiába állnak jól anyagilag, sokkal inkább hajlamosak meg nem engedhető életvitelre, korrupcióra, vagy éppen a közpénzek ellopására.
Nem tartjuk elfogadhatónak a tervezetben burkoltan megfogalmazásra került azon nézetet, miszerint aki a kormánynak és a politikai elit döntései nyomán elszegényedett – legyen az rendőr, vagy más közszolga – arról törvénybe foglaltan lehessen megállapítani, hogy kifogásolható az életvitele, amely a szolgálati jogviszony megszüntetésének jogalapját jelentené.

Nyilatkozat megtételét ahhoz kötni, hogy a szolgálati viszony fennmaradhasson, szintén elfogadhatatlan. A társ szakszervezetek remélhetőleg nem egyeznek bele a tervezet országgyűlés elé terjesztéséhez, figyelemmel arra, hogy a kormány szerzett jogok újabb elvételét kívánja a Hszt. sokadik módosításával beterjeszteni.

A tervezet 2.§-ában kimondásra kerül, hogy akinek az életvitele kifogásolható (értsd: eladósodott, vagy intézkedése miatt vele szemben nyomozás indult, vagy éppen nem járult hozzá ahhoz, hogy családtagjait gestapos módszerekkel megfigyeljék, stb.) annak a szolgálati jogviszonyát felmentéssel meg kell szüntetni.

Ez Tisztelt Főosztályvezető Úr teljességgel abszurdum, és a tervezet megszövegezőjének a teljes dilettantizmusát igazoló tervezet-szöveg.

Az, hogy valaki nem felel meg a kifogástalan életvitel követelményének, ha magánszférájában való korlátlan kutakodáshoz nem járul hozzá és emiatt nem tesz nyilatkozatot, és ennek következményeként felmentéssel meg kell szüntetni a szolgálati viszonyát, sőt ez esetben még végkielégítést sem kaphat, rendkívüli módon felháborító, rendőrellenes és elfogadhatatlan kormányzati elképzelést tükröző szöveg.

Talán nem ártana előzetes hatástanulmányt készíteni az ehhez hasonló sületlenségek országgyűlési beterjesztése előtt, ugyanis a rendőrök esetében is érvényes az a mondás, hogy mindennek van határa. Amennyiben ugyanis adott esetben rendőrök ezrei nem vállalnák a nyomorított körülmények közötti szolgálatot és nem adnak hozzájáruló nyilatkozatot, a törvény értelmében több ezer rendőrnek kell felmondani.

A „két hét alatt rendet teszünk az országban” jellegű hangzatos nyilatkozatok komolyságát még jobban megkérdőjelezné annak ténye, ha 3.500 új rendőr felvétele mellett több ezer rendőr döntene úgy, hogy ilyen rendőrellenes kormányzati irányítás mellett nem vállalja az indokolatlanul szigorított, alapvető emberi jogainak tovább csorbításával és összességében teljes rendőrellenességtől sugárzó feltételek mellett a szolgálatot.

Ha ez a tervezet megfogalmazójának a távlati célja, akkor a cél elérhető, és lehet behívni a közbiztonság további romlása miatt idegen államok zsoldosait rendfenntartás címszó alatt.

Álláspontunkat tagságunk tájékoztatása céljából megtesszük. Javasoljuk a tervezet felülvizsgálatát, illetve a koncepció teljes elvetését.

 

 

Szekszárd, 2011. február 8.

 

 

Tisztelettel:

 

 

Szima Judit
TMRSZ főtitkár