Rendőrtiszti főiskolás hallgatók fordultak szakszervezetünkhöz, hogy a docens úr gyomorforgató stílusban beszél a nemzeti értékekről, a nemzeti érzelmekről, és különösen annak a rendészeten belül működő egyik, számára ellenszenves reprezentánsáról a TMRSZ-ről.
Elfogadhatatlan egy szociológus és politológus végzettséggel is rendelkező közszolgától, hogy a magyar választópolgárok demokratikus választásokon kifejezett többségi akaratát a „silányság forradalmának” minősítse. Számunkra az is elfogadhatatlan, hogy egy ilyen – a polgárok irányában minimális tiszteletet sem tanúsító, pökhendiségtől és felsőbbrendűségtől sugárzó, és gőggel teli, gyűlölködő stílusú – közlést, a választópolgárok biztonságát a jövőben megvalósító, és közrendet fenntartó magyar rendőrök képzésében részt vevő oktató fejtsen ki.
A Rendőrtiszti Főiskola Szenátusa részére írt teljes levelünk a cikk folytatásában olvasható
Szám: Szám:Kü-4/2011.
Tárgy: eljárás kezdeményezés
Rendőrtiszti Főiskola Szenátusa részére!
Prof. Dr. Sárkány István PhD. ny. r. vőrgy. tanszékvezető, egyetemi tanár, Rektor úrnak,
Dr. Virányi Gergely PhD. ny.hőr. ddtb., főiskolai tanár, Okt. és tud. Rektorhelyettes úrnak,
Dr. Németh Zsolt PhD. ny. r. ezredes, főiskolai tanár úrnak,
Dr. Balláné Prof. Dr. Füszter Erzsébet r. ezredes, tanszékvezető, egyetemi tanár, asszonynak,
Dr. Freyer Tamás, tanszékvezető, főiskolai tanár úrnak,
Prof. Dr. Valcsicsák Imre főiskolai tanár úrnak,
Dr.habil Balla Zoltán PhD. ny. r. alezredes, tanszékvezető, főiskolai tanár úrnak,
Prof. Dr. Ruzsonyi Péter PhD. bv. Ezredes, tanszékvezető, egyetemi tanár úrnak,
Prof. Dr. Blaskó Béla r. vezérőrnagy, tanszékvezető egyetemi tanár úrnak,
Révész István ny. r. ezredes, intézetvezető, főiskolai adjunktus úrnak,
Dr. Miklós Irén ny. r. ezredes, főiskolai adjunktus, asszonynak,
Juhász Zoltán ny. r. ezredes, mb. tanszékvezető-helyettes, főiskolai tanársegéd úrnak,
Dr. Anti Csaba László r. alezredes, főiskolai tanársegéd úrnak,
Dr. Buzás Gábor r. alezredes, főiskolai adjunktus úrnak,
Szabó József csoportvezető úrnak,
Dr. Nemesánszkyné Szendrey Zsuzsanna csoportvezető asszonynak,
Bodnár István Gézáné főmunkatárs asszonynak,
Takácsné Egyed Veronika főkönyvtáros asszonynak,
Sebők István II/11. hallgató HÖK elnök úrnak,
Mátyási Ágnes I/6. hallgató asszonynak,
Kópis László I/6. hallgató úrnak,
Reichenbach Edit II/11. hallgató asszonynak!
S Z É K H E L Y É N
Tisztelt Szenátus!
A Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezete – mint az bizonyára Önök előtt is ismert tény – a Magyar Köztársaság Rendőrségének legtöbb hivatásos állományú tagját tömörítő, jelenleg közel 9 ezer fős aktív tagsággal rendelkező szakszervezete.
A szakszervezetek magyarországi történetében eddig példátlan volt, hogy egy szakszervezet – különösen a szigorú kötelmi hierarchia szerinti szervezetnek minősülő rendőrség szervezetén belül – ilyen dinamikus módon növekedjen és váljon hiteles érdekvédelmi szakszervezetté, mint a TMRSZ.
Nem kívánok kitérni részletesen ennek okaira, de röviden abban foglalható össze eddigi sikerünk, hogy megalkuvás nélkül, a konfrontációkat is felvállalva a munkavállalók érdekében fejtjük ki tevékenységüket, bízva abban, hogy céljaink csak így valósulhatnak meg.
A munkavállalók érdekében kifejtett tevékenységünk során számos alkalommal sarkosan, a problémákat nevén nevezve tesszük közzé véleményeinket, javaslatainkat, álláspontjainkat, és ezáltal sok esetben egyes személyek, csoportok, érdekszférák fedeznek fel mondandónkban vélt, vagy valós sérelmeket. Meggyőződésünk, hogy a problémákat nevén kell nevezni, pontos diagnózis nélkül ugyanis nem várható érdemi javulás az adott területen. A rendészet területén rengeteg olyan probléma létezik, amelyet szakszervezetünk legjobb tudása szerint a munkavállalók érdekében kíván felszínre hozni, megismertetni tagságával, és a rendészet területén dolgozó embereken kívül, sok esetben a közvéleménnyel is.
Elfogadjuk azt a tényt, hogy vannak emberek, csoportok, szervezetek, akik működésünkkel, szakszervezeti stratégiánkkal nem értenek egyet, sőt nem ritka az sem, hogy kifejezett ellenérzéssel és ellenvéleménnyel viseltetnek szakszervezetünk irányában.
Nyilvánvaló emellett, hogy a rendészet és társadalmunk égető bajai nem véletlenül születtek, hanem bizonyos személyek csoportok érdekeinek megfelelően alakult ki a jelenlegi rendszer a rendészet területén belül is.
A demokrácia egyik zsákutcája volt társadalmunkban a liberalizmus értékének magyarországi torz, beteg, kiforgatott felfogása, amely különösen a rendészet területén belül okozott mérhetetlen károkat Magyarországon.
Ennek az általunk betegnek minősített felfogásnak a térnyerése ellen is szót emeltünk időnként, nem politikai, hanem érdekvédelmi célból.
Sajnálattal tapasztaljuk, és nem először jut el hozzánk az az információ, amely szerint az általunk nagyra becsült és elismert nívójú Magyar Rendőrtiszti Főiskolán a rendőrtisztek képzése során olyan visszás, megengedhetetlen tartalmú és alpári stílusú – oktatásnak nehezen minősíthető – megnyilvánulás valósult meg főiskolájuk egyik oktatója részéről több esetben is, amely mellett nem tudunk és nem is kívánunk szó nélkül elmenni ezt követően.
Az általunk egyébként személyesen nem ismert oktatóval soha eddig konfrontációba nem kerültünk, munkáját nem kísértük figyelemmel eddig. Ugyanakkor az internetről megismerhető életrajza szerint – Krémer Ferenc docens úrról a Társadalomtudományi Tanszék munkatársáról van szó – az említett személy szociológus, történész, politológus.
Az általa tartott előadások visszatérő tematikája a TMRSZ-jelenség.
A TMRSZ-ről alkotott – számunkra sértő, alaptalan és tájékozatlanságáról tanúskodó – előadásainak lényege – a hozzánk eljutott információk szerint a minimálisan elvárható önkorlátozások teljes hiánya mellett -, hogy a TMRSZ náci, fasiszta, rasszista ideológiájú szakszervezet, ennél fogva egy ilyen szakszervezetet messzire kerülnie kell egy rendőrnek.
Annál is inkább furcsa Krémer úr ezen álláspontja, mert ő maga elméleti szakemberként még nagy valószínűséggel soha nem dolgozott rendőrként, ennek ellenére tanítja, taníthatja a jövő nemzedékek magyar rendőrtisztjeit. Rendkívül aggasztónak tartjuk, hogy a Társadalomtudományi Tanszék olyan személynek enged teret, akik a rendőri pályát élethivatásul választó emberek, leendő kollégák számára olyan – ma is, magyar ember számára elfogadhatatlan, nemzetietlen, magyarellenes – nézetet vall, miszerint „Hosszú évek óta úgy lógnak rajtunk a nemzeti cikornyák, mint bohócon az óriási, mulatságos kabát”.
A magyarországi „beteg” liberalizmus követének ennek okán okkal minősíthető docens úr ténykedése nem csupán a TMRSZ számára próbál kárt okozni, hanem meggyőződésünk szerint a rendőrtisztek képzése során is ennek szellemében fejti ki áldásosnak nehezen nevezhető ténykedését.
Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a magyar rendőrtisztek képzésének egyik fő ideológusa a hivatalban lévő miniszterelnökről és a magyar választópolgárok millióiról olyan megfogalmazásban ír, miszerint: „Komikus, hogy éppen ő, illetve Magyarország, és éppen most, a silányság forradalmának közepén lesz az Unió soros elnöke.”.
A rendőrség ugyanis a mindenkori végrehajtó hatalom része, a kormányzatnak alárendelten, ugyanúgy, ahogy a Rendőrtiszti Főiskola és annak oktatói is.
Elfogadhatatlan egy szociológus és politológus végzettséggel is rendelkező közszolgától, hogy a magyar választópolgárok demokratikus választásokon kifejezett többségi akaratát a „silányság forradalmának” minősítse. Számunkra az is elfogadhatatlan, hogy egy ilyen – a polgárok irányában minimális tiszteletet sem tanúsító, pökhendiségtől és felsőbbrendűségtől sugárzó, és gőggel teli, gyűlölködő stílusú – közlést, a választópolgárok biztonságát a jövőben megvalósító, és közrendet fenntartó magyar rendőrök képzésében részt vevő oktató fejtsen ki.
Megengedhetetlen, hogy egy liberális, balos érzelmű oktató, docens, közszolgaként, esetenként, arról, ami nemzeti, arról, ami magyar ilyen ordenáré és megengedhetetlen módon nyilatkozzon a jövő magyar rendőrtisztjei előtt. Ez elfogadhatatlan, és megengedhetetlen szakszervezetünk értékrendje alapján.
Rendőrtiszti főiskolás hallgatók fordultak szakszervezetünkhöz, hogy a docens úr gyomorforgató stílusban beszél a nemzeti értékekről, a nemzeti érzelmekről, és különösen annak a rendészeten belül működő egyik, számára ellenszenves reprezentánsáról a TMRSZ-ről.
A fenti bevezető gondolatok után a Tisztelt Szenátus Szervezeti és Működési Szabályzatának (továbbiakban: SZMSZ) tanulmányozását követően az alábbi kéréseket terjesztjük elő:
1. Az SZMSZ 1.§ (7) bek. d/ pontjában foglaltak alapján a Tisztelt Szenátus vitassa meg Krémer Ferenc docens úr ténykedésével kapcsolatos információkat. Hallgassa meg a Szenátus hallgatóit, esetleg más hallgatókat is – lehetőleg egy erre a célra felállított, a névtelenséget biztosító urna felállításával – a személyes tapasztalataikról, szükség esetén kérjen írásos állásfoglalást Krémer Ferenc úrtól az általunk felvetettek helytállósága, illetve saját személyes álláspontja kifejtése tárgyában.
2. Az 1. pontban foglaltak alapján a Tisztelt Szenátus hozzon döntést abban, hogy Krémer Ferenc docens úr ténykedése – különösen a legtöbb hivatásos állományú rendőrt tömörítő rendőrszakszervezetről, a TMRSZ-ről alkotott véleménye – összeegyeztethető-e a Rendőrtiszt Főiskola által elvárt szellemiséggel, ideológiai semlegességgel, és nem veszélyezteti-e a jövő rendőrtisztjei képzésének tematikáját, különösen annak tükrében, amelyet a rendőri eskü szövege jelenleg is tartalmaz.
A rendőri eskü szövege ugyanis jelenleg is tartalmazza a „nemzetünk biztonsága”, a „népünk érdekei”, és az „az alárendeltek öntudatos hazafiakká nevelése”, mint értékekre nevelés kötelezettségét. Ezeket az értékeket szakszervezetünk nem bohóckabátnak, és nem silányságnak, hanem ezeréves államiságunk szellemiségét, értékét kifejező maradandó értékeknek tartja.
Amennyiben ezen értékek veszélyeztetésének gyanúját állapítaná meg a Tisztelt Szenátus, kezdeményezze a munkáltatói jogkört gyakorló irányában vizsgálat elrendelését Krémer Ferenc docens úr munkájának szellemiségével, annak megengedhetősége tárgyában, és annak eredményétől függően fegyelmi eljárás kezdeményezését, vagy összefoglaló jelentés elkészítését.
3. Kérjük a Tisztelt Szenátust, hogy a Krémer Ferenc docens úr által kifejtett, számunkra kárt okozni akaró, a hiteltelenítés és a mocskolódás szándékával kifejtett nézetei ellensúlyozása érdekében a Társadalomtudományi Tanszék órakerete terhére – szakszervezetünkkel előre egyeztetett – munkanapon (kivéve péntek), hivatali időben biztosítson minimum 2 óra terjedelemben előadói termet a Rendőrtiszti Főiskola hallgatói számára tartandó TMRSZ előadás megtartása céljából.
Az előadásról kérjük, hogy az RTF hallgatóit szakszervezetünk a helyben szokásos módon előre tájékoztathassa. Az előadás tematikáját a szakszervezetünk bemutatása mellett a Tisztelt Szenátusnak ezen levélben jelzett Krémer Ferenc docens úr véleményének cáfolása köré tervezzük felépíteni. Figyelemmel arra, hogy Krémer Ferenc úr a mondandóját úgy fejtette ki, hogy arra reagálni nem volt ott helyben lehetőségünk, az előadást Krémer Ferenc úr távollétében kérjük biztosítani. Természetesen az előadást követően a részt vevő hallgatósággal kötetlen, eszmecsere formájában tovább szeretnénk folytatni az előadást. Ennek végeztével, amennyiben Krémer Ferenc arra igényt tart, nyilvános vitát is hajlandóak vagyunk lefolytatni a docens úrral az általa vallott nézetek és szakszervezetünk értékrendjét jelentő nézetek ütköztetése céljából.
Kérjük a Tisztelt Szenátust, hogy az általunk felvetetteket soron kívül vitassa meg és kérjük, hogy a Szenátus felhatalmazása alapján Rektor Úr fogalmazza meg szakszervezetünk részére írt válaszlevelét. Kérjük a Tisztelt Szenátust, hogy válaszlevele megküldésére is soron kívül szíveskedjen intézkedni.
Levelünket tájékoztatás céljából megküldjük Belügyminiszter úrnak, valamint a Miniszterelnökséget vezető államtitkár úrnak is.
Budapest, 2011. január 4.
Tisztelettel és köszönettel:
TMRSZ
