Az alábbiakban az ORFK Humánigazgatási Szolgálat Vezetője által megküldött a szakszervezetekkel való együttműködés egységesítésére irányuló munkáltatói tervezetet és az előterjesztéshez fűzött TMRSZ észrevételek, javaslatok és vélemény olvasható.
Az anyag teljes terjedelemben az oldal végén letölthető PDF formátumban.

A TMRSZ főtitkára 2010.12.16-án dr. Bartos László r. ddtb-nak szakszervezetekkel való együttműködés egységesítésére irányuló munkáltatói tervezetre az alábbi észrevételt tette:

1. ORFK ajánlása nem kötelező érvényű!

2. Elfogadhatatlannak tartja a TMRSZ egy semmire nem kötelező ajánlás megfogalmazását akkor, amikor egy alá-fölé rendeltséggel bíró rendőri szervezeten az országos rendőrfőkapitánynak az egységes jogalkalmazás kötelezettségét kellene a munkáltatói jogokat gyakorló szervezetek irányába megfogalmaznia!

3. TMRSZ javaslata, hogy a munkáltató magára nézve kötelezően adjon ki intézkedést vagy utasítást.

4. A belső norma szabályozásánál – amennyiben azzal az egyes érdekképviseletek egyetértenek –indokolt a szakszervezetek felsorolását követően az egyetértésükre való utalást is megfogalmazni.

5. A TMRSZ ugyanígy fontosnak tartja az NVSZ és a TEK speciális, rendőri szervezeten kívüli helyzetére figyelemmel a velük való egyetértésre utalást, adott esetben a szervezetükre is kiterjedő hatály megfogalmazását az ORFK és a köztük megkötött, vagy megkötendő megállapodásra való hivatkozás alapján.

6. Álságos és képmutató a tervezet abban a vonatkozásban, hogy a tervezet egyáltalán nem arra irányul, hogy egységes legyen a szakszervezetekhez való viszonyulás, legfeljebb annyiban egységes, hogy a TMRSZ működését továbbra is egységesen akadályozni, gátolni kívánják.

7. A TMRSZ álláspontja az, hogy az ORFK. fontosságát hangsúlyozva indokolatlan ellenőrzési, szakmai felügyeleti és hasonlóan értelmetlen feladat-meghatározásokra még plusz státuszokat is szándékozik ajánlani, ami a rendőrszakmai feladatok végrehajtásának anyagi és humán erőforrásainak csökkentését eredményezi.

8. A tervezeten végigvonul az „ami gömb, azt cipeljük, ami kocka azt pedig gurítjuk” zsenialitása, a teljes hozzá nem értésről, vagy merő rosszindulatról tanúskodó jelleg.

9. Az anyag hű tükörképe az elburjánzott bürokrácia és „a semmit hogyan csomagoljuk be tartalomnak mutatva?” értelmetlenségének.

10. A tervezet is a folyamatos az ellenőrzési kényszerről, a beosztottak iránti bizalmatlanságot tükröző fontoskodásról szól.
Kérdésként teszi fel, hogy „Miért akar ellenőrizni az ORFK, ha akár csak egy szakszervezet taglétszámának a pontos ismerete is meghaladja a képességeit?„

11. TMRSZ álláspontja, hogy a 14 hónapnyi egyeztetgetések által megszületett anyag siralmas.

Ezen belül kifejti, hogy az ORFK csúsztat, vagyis magyarul nem mond igazat a szakszervezetükkel kapcsolatban, mivel a TMRSZ álláspontját e témában részletesen éveken át írásban kifejtette, de az ORFK csak a mutyi szakszervezeteket helyezte előnybe, hogy őket felhasználva a parttalan vitatkozás helyzetét idézze elő.

Az ORFK által készített anyagnál van olyan rész is, amely kifejezetten és rosszindulatúan csúsztat, úgy is mondhatni, hazudik, amely a TMRSZ tekintetében a munkáltató további viszonyulását körvonalazza. Az agyonülésező grémium megalkotta a falrahányt borsó súlyának megfelelő ajánlást, függetlenül annak tartalmától. A TMRSZ borítékolta a tevékenyen semmittevő társ szakszervezetek munkáltató általi megvezetését.

A munkáltató és a BRDSZ folyamatos összekacsintása, a munkáltató BRDSZ véleményével azonosulás is az egyik oka volt, hogy értelmetlennek látta a TMRSZ sokadszor is kifejteni az érveit, valamint észlelve a munkáltató „következetes” taglétszám manipulációját a TMRSZ rovására.

Az ORFK által készített anyagnál van olyan rész is, amely ajánlás konzerválja az eddigi gyakorlatot. A terjedelmes anyagról tartalmát tekintve megállapítható, hogy „a sok szoknya alatt vézna a test”, magyarán új elemet nem tartalmaz az eddigi hibás és rossz gyakorlathoz képest.

12. A TMRSZ kifejti, hogy az ORFK abban is csusztat és nem mond igazat, hogy a TMRSZ volt az, aki a meglévő és jelen tervezet előterjesztésében is utalás szintjén említett anomáliák kiküszöbölésére irányuló előterjesztés, illetve egyeztetés fontosságát felvetette.

13. A TMRSZ a munkáltató és a társ szakszervezetek azaz a mutyik képviselőinek „agyonülésezésre szocializálódott” prominens képviselőiről szólva kifejti, hogy a TMRSZ világos és egyértelmű elvek, konkrét javaslatok és igények elhangzását követően értetlenkedtek és parttalan vitákat generáltak.

14. A TMRSZ a történések felelevenítése szándékával, címszavakban a legfontosabb anomáliákat említi:

– A munkáltatónak együttműködési kötelezettsége van a szakszervezetekkel.

– Az együttműködési kötelezettségét nem lehet attól függővé tenni, illetve nem lehet differenciáltan értelmezni a különböző szakszervezetek között abban a vonatkozásban, hogy a munkáltatóval kötöttek-e külön együttműködési megállapodást.

– A munkáltató együttműködési kötelezettségének tartalma nem lehet kevesebb annak a szakszervezetnek a hátrányára, aki nem köt külön megállapodást ahhoz viszonyítva, aki köt megállapodást a munkáltatóval, mivel ez a szakszervezetek közötti hátrányos megkülönböztetést jelent.

– A munkáltatónak azt is figyelembe kell vennie, hogy ha egy kényszeres aláírásban szenvedő szakszervezet törvényben biztosított jogáról mond le saját tagsága hátrányára, egy munkáltatóval megkötött megállapodásban, azt nem lehet „elvárni” az esetleges további szakszervezetektől sem.

– Elvként fogalmazta meg a TMRSZ, hogy amennyiben a munkáltató a megállapodást kötő szakszervezetek működéséhez anyagi, technikai feltételeket – mint együttműködési kötelezettségének tartalmát jelentő körülményeket – biztosít, ezen feltételeket külön együttműködési megállapodás megkötése nélkül is biztosítania kell valamennyi rendőr szakszervezet számára. Jellemzően: futárszolgálat, szolgálati gépjármű, szakszervezeti tisztségviselők, vezetők javadalmazása, foglalkoztatásuk, visszafoglalkoztatásuk nyugállományból a munkaidő-kedvezmény keret terhére, illetményük mértékének változatlanul hagyása, munkaidő-kedvezmény központosítása, munkaidő-kedvezmény megváltásának elve és mértékének egységesítése, szociális- és lakásbizottságok létrehozásának elvei, hogy csak a leglényegesebbeket említsük.

– Ezekkel kapcsolatban világos, közérthető módon fogalmazta meg a TMRSZ az álláspontját, azt, hogy a jogszabályi rendelkezések értelmezése vonatkozásában a Rendőrség több év óta egyértelműen jogsértő állapotot tart fenn, a közpénzekkel bűncselekmény gyanúját felvető módon gazdálkodik az egyes szakszervezetek vonatkozásában akár azok előnyére, akár hátrányukra.

15. A TMRSZ a legtöbb egyenruhás rendőrt tömörítő rendőrszakszervezet. Ennek ellenére – és ezt következetesen hangoztatják az első ezzel kapcsolatos jogvita keletkezése óta – elhibázott az az egyetértésük, amikor a szakszervezetek súlyozottan vesznek részt a bizottságok munkájában.

A szociális bizottságoknak nem a folyamatos felülvizsgálatról kellene szólnia, hanem a szakmai munkáról, a rászorultak lehetőségeken belüli megsegítéséről.

Az ajánlást tekintve a bizottságok munkájában túlnyomó arányba kerülne az egymás szavazati delegáltjaikkal kapcsolatos viták, marakodások, ahelyett, hogy a beadott igények elbírálása történne meg paritásos elv alapján.

A TMRSZ felhívja a Tisztelt Szolgálatvezető Úrat, hogy ne a szakszervezetek szervezettségének „lekövetésről” hanem a rászorulók igényének a megtárgyalásáról kell szólnia minden egyes értekezletnek.

Mondja ezt a TMRSZ, aki szerint az ORFK, mint munkáltató manipulál a TMRSZ taglétszámát illetően, amelyről a TMRSZ-nek már hónapokra visszanyúló bizonyítékaik vannak, amelynek során több száz fős TMRSZ tagságot tüntettek el oly módon, hogy sem tagdíjat nem vontak le, sem a munkaidő-kedvezmény keret mértékének meghatározásába nem számolták be őket.

Hangsúlyozzák, konkrét bizonyítékok támasztják alá, hogy nem idegen a munkáltatótól, hogy hamis létszámadatokat vesz figyelembe és ezzel szakszervezetünknek folyamatosan kárt okoz az ORFK.

16. A TMRSZ kifejti, hogy a munkáltatónak úgy kell viszonyulnia valamennyi szakszervezethez, mint ahogy a „legkedvezőbb” helyzetű szakszervezethez viszonyul egy-egy kérdés kapcsán.

„A munkáltatót terhelő együttműködési kötelezettségen belül a működés feltételeinek a biztosítását nem teheti függővé attól, hogy van-e együttműködési megállapodás, vagy nincs. Ha az egyik szakszervezetnek biztosít például szolgálati gépkocsit, azt nem tagadhatja meg a másik szakszervezettől sem, mondván, hogy „nincs együttműködési megállapodás”.

A zsarolás jelleggel kialakított munkáltatói álláspont ugyanis elfogadhatatlan, ha azt vesszük alapul, hogy az esélyegyenlőségi törvény kifejezetten tilalmazza a szakszervezeti hovatartozásra figyelemmel megvalósult bármiféle hátrányos megkülönböztetést.

Tapasztaljuk, hogy az ORFK jogértelmezése még nem jutott el odáig, hogy a törvényi szinten előírt együttműködési kötelezettsége alól nem bújhat ki.

Ha például Bárdos Judit részére személyi használatra ad szolgálati gépkocsit az újonnan beszerzésre kerülő 2010-es gyártási évű VW Golf gépjárműparkból, akkor a másik 4 szakszervezet részére is biztosítani kell ilyen gépjárművet. Ha például Bárdos Judit főtitkárt nyugdíjból ORFK állományba veszi vissza ORFK főosztályvezetői illetmény biztosítása mellett az ORFK, hogy megkönnyítse a szakszervezeti tevékenységét, akkor valamennyi szakszervezeti vezetőt – ha nyugdíjban van – vissza kell vennie, vagy fel kell azt ajánlani. Ha Bárdos Judit BRDSZ főtitkárt ezt követően a munkáltató ráadásul rendelkezési állományba is helyezi szakszervezeti tisztségére figyelemmel és továbbra is folyósítja részére az ORFK főosztályvezetői illetménynek megfelelő mértékű illetményt, akkor ezt más szakszervezettel is meg kell tennie. AZ ORFK adatszolgáltatása alapján tisztában vagyunk azzal, hogy ezen munkáltatói intézkedéseket minden kétség és aggodalom nélkül megtette az FRSZ, az RVE (ma már RSZV) és RKDSZ nagytudású vezető tisztségviselőivel is, de sajnálatos módon a TMRSZ vezető tisztségviselői vonatkozásában már egyértelműen hátrányos jogértelmezésről tesz tanúbizonyságot. Olyan módon hátrányos jogértelmezésről, hogy amíg más szakszervezeti tisztségviselők díjazását az említett módon biztosítja a TMRSZ tisztségviselői vonatkozásában rendelkezik az addig folyósított illetmény csökkentéséről. Tehát mindaddig, amíg a munkáltató tejben-vajban füröszti a számára kedves szakszervezeteket és számára kedves szakszervezeti vezetőket, addig azon szakszervezeti vezetők esetében, akik kiállnak a végrehajtó állomány érdekeiért, egyértelműen hátrányos helyzetben tartja, törvénysértő módon diszkriminálja a TMRSZ-t és tisztségviselőit.”

17. Alapvető koncepcionális hiba, hogy az együttműködéshez köti az egyenlő feltételek biztosítását az ORFK és ezt ajánlja a területi szervek részére is. a TMRSZ álláspontja az, hogy amennyiben a munkáltató az egyik szakszervezetnek – mint működési feltétel, vagy logisztikai segítség – bizonyos juttatást ad, akár ellenértéken, akár kedvezményesen, akár díjmentesen – azt nem zárhatja el más szakszervezetek előtt.

Ha például a BRDSZ főtitkárát nyugállományból visszafoglalkoztatja és főosztályvezetői illetményben, cafeteriában, ruhapénzben, egyéb járandóságban részesíti és egy BRDSZ főtitkár esetében ez az ORFK-nak – becslésünk szerint – a járulékos költségekkel együtt belekerül 25.000.000,- azaz huszonötmillió forintjába évente, akkor érthetetlennek, és elfogadhatatlannak tartják, hogy más szakszervezetektől, azaz a TMRSZ-től a működés alapvető feltételeit is megtagadja. (szolgálati gépkocsi, futárszolgálat, tartózkodás attól, hogy az állományban lévő, tehát nem visszafoglalkoztatott hivatásosak illetményét ne csökkentse.).

A TMRSZ az ORFK tervezetből tervezetből azt vonta le, hogy adminisztráció, adminisztráció, ellenőrzés, ellenőrzés, statisztika, statisztika, jelentés, jelentés, grafikon, grafikon, értékelés, értékelés, értekezlet, értekezlet hátán, valamint a „Nyomtatvány, nyomtatvány, a kimutatás, kimutatás, a felterjeszteni, felterjeszteni, és a megküldeni, megküldeni”.

Az értelmetlen papírgyártás, a part nélküli látszat-kontroll lehetősége, a bürokrácia létrehozása mind szakmai alapfeladattól vonna el forrást. A TMRSZ már vizionálja, hogy a következő ORFK átszervezés során a 35 fővel létrehozzák az ORFK Szakszervezeti Együttműködési, Ellenőrzési és Szakirányítói Főosztályt, 3 további Osztállyal.

Végezetül a TMRSZ kifejti abbéli álláspontját, hogy a dr. Bartos László r. ddtb. nevével fémjelzett tervezetet még végigolvasni is kínszenvedés volt. Egyben elismerését is kifejezi, hogy a meddő és üres szakszervezeti fecsegéseket összefésülte, koordinálta a munka fizikális és idegi megterhelő jellegét tekintve, és még ajánlás formájában is megtudta fogalmazni…

Természetesen a tartalommal kapcsolatban ezt nem tudják elmondani, de munka az van benne bőven. Kérdésük csupán az, hogy mi értelme van ebben a formában.

Közlik, hogy józan paraszti ésszel kell kötelező normát kiadni, meg kell fontolni a TMRSZ által felvetett javaslatokat és működne a munkáltató és az érdekvédelem is.

18. A TMRSZ jelzi, hogy a tiszteletlenség látszatát is kerüli, de a bosszankodás e fejezetnél már átcsap derültségbe, ami nem a téma komolyságának, hanem a megszületett ajánlás jellegének és szakmai színvonalának szól.

19. A TMRSZ végezetül közli, hogy az ORFK részéről egy olyan anyag született amely továbbra sem oldja meg az általuk felvetett és megoldásra váró problémákat.

A TMRSZ jelzi azt is, hogy a munkáltató részéről többször hangzott el az értekezleteken, hogy a TMRSZ álláspontja a megalapozott, az törvényes és a jogos. Ehhez képest semmilyen nyilatkozatot nem tett a munkáltató e kérdéskörben.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Letöltés: Teljes anyag PDF formátumban